Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-06-07 / 23. szám

N Y 1 U V I D K '< A „kis-vasutak" jövője hazánkban. Néhány év óta a helyiérdekű vasutak kérdése élénken foglalkoztatja a közvéleményt. Röpiratok, országgyűlési beszédek, a napilapok czikkelyei s különösen az egyes szakegyesuletek beható tárgyalásai a kérdésnek, csaknem minden reszletet megvilágították már s alkalmat adlak közéletünk sok kitűnőségének és szakférfiaink legkiválóbbjainak arra, hogy a vasutügyre vonatkozó s nagy súlyt erdemlo v lemenyüknek kifejezést adjanak. Szerénytelenség volna azt remélnem, hogy e kiváló férfiak ajkairól elhangzott vélemények mellett szavaim az újdonság ingerével bírhatnak s ha a kérdés megvilágításához az Országos Magyar Gazdasági Egyesület megtisztelő felszólítása folytán mégis hozzájárulni igyekszem, teszem azt abban a tudatban, hogy szavaimnak meg nem érdemelt súlyt kölcsönöz annak a helynek méltóiága és nagy tekintelye, hol azok elhangzanak s hogy kőzreműkődesem e hathatós támogatás mellett az ügy előbbre vitelének némi szolgálatot tehet. Az 1867-ik év vasulaink tőrténeteben is nev zetes fordulópontot képez. Az alkotmányos korszak megnyíltával rohamos építkezés indul meg, mely az addig csak 2236 km. hosszúságú vasúthálózatot az 1874. év vegeig 6422 km.-re emeli. Mint tudjuk, e rohamos fejlődest az tette lehetlégessé, hogy az állam a vasutak kellő jövedelmezőségért anyagi garancziát vállalt. E rendszer súlyos terheket rótt a nemzet vállaira, mert érenkint 30—40 millió koronára rúgott az az ősszeg, mely az állam háztartását a kamatgaranczia révén terhelte. Ezt a súlyos terhet érezte az egész ország, mig a vasutak áldásaiban — a hozzávezető mellékvasulak és jó utak hiányában — csak a velük közvetlenül érintett vidékek részesültek. A gyors fejlődést erős reakezió váltotta fel, melynek hatása alatt 1874—1881-ig csak igen kevés \asut épült s voltak évek, a midőn egyetlen kilométer vasutat sem adtak át a forgalomnak. A visszahatás ez évei alatt a vasutügy éppen olyan élénken foglalkoztatta a közvéleményt, mint a hogyan foglalkoztatja az ma is. Nemcsak az előző évek építkezéseit tették beható bírálat tárgyává, hanem keresték azt az alapot, amelyre, a kamatgarancziás rendszer elejtésével, a vasúthálózat továbbfejlesztését nyugodtan lehet ráhelyezi. A nagyfontosságú kérdés sok kiváló féifiut szólított sorompóba, a többek között Kállay Béni mostani közős pénzügyminisztert is, a ki .Olcsó vidéki vasutak Magyarországon* czímü munkájában nagy részletességgel s alapossággal foglalkozik a kerdéssel s annak a véleménynek ad kifejezést, hogy : ,az újonnan keletkező vasutaknál, különösen három kellék tartandó szem előtt; és pedig, hogy: a közvetlenül érdekelt felek hozzájárulása, tehát autonomikus tevékenység utján létesüljenek; minden nyerészkedés és fényűzés kizárása mellett a lehető legtakarékosabban és legolcsóbban épüljenek; e mellett a nagy országos vasutaktól követelt forgalmi képesség átlaganak megfeleljenek.

1) Főbb vonásaiban ezeken az alapokon nyugszik a h. é. vasutakról szóló 1880. évi XXXI. és az ennek kiegészítését képező 1888. évi IV. t.-cz. is, mely a vasutak ügyének nagy lendületet adott. E törvény alapján 1881-ben egy nem is remélt fejlődés indul meg, mely szép egyenletességgel 18 éven keresztül tart. E kornak helyiérdekű vasutjai — karöltve a fővonalak egyidejű kiépítésével — szolgáltatták ezt a nagy nemzeti vagyont, melyet ma vasúthálózatunkban bírunk. ') Olcsó vidéki vasutak Magyarországon. Kállay Kéni. 18S1. Atlienaeuin részvénytársulnt kiadása. tatok és hallottatok. Ha csak egy szót is kifecsegtek, mind halálnak halálával baltok meg. Mikor az éj beállt, a szultán és kísérete a kutyákkal, lovakkal és elefántokkal beért a városba s kürt szó mellett vonult be a palota remek ivezete alatt. Leszállt az édes, fönnséges éj. Sötét volt az ég sátora, ezüstösen ragyogott a hold, s szikráztak a csillagok, a firmamentum örök virágai. A palota egyik kertjében mély árkát ástak, s mellette katonák tartották azt az embert, kivel a szultán türelmességet és igazságosságát akarta éreztetni. A szultán hidegvérrel nézte a készülődést. Mikor a gödör már elég mély volt, az áldozatot leeresztették s tele hányták földdel, ugy, hogy végre a nyakáig el volt temetve. A földből csak gyönyörű büszke feje volt kint. A szultán most megparancsolta embereinek, hogy vonuljanak vissza, azután odament a szerencsétlenhez, a ki az életét megmentette s közönyösen mondta: — Ilyen az én igazságom, mos tapasztalni fogod a hálámat it. Lassan eltávozott. Elrejtőzött egy bokor mellett s várta a történendőket. Az az ember már nem volt ember, mert szörnyeteg teste, láztól gyötört görbe tagjai össze voltak keveredve a földdel. Az az ember már föld volt, mielőtt meghalt volna. De feje kimagas'ott, mint a hajótörötté a hullámokból, csakhogy ilt a hullámok vastag, nyomasztó rögök voltak. Ezért nem mondjuk azt, hogy ő az az ember, — hanem azt: az a fej. S az a fej még mindig szép, tragikusan szép, istenien szép volt. Szemei kíváncsian és rémült, n néztek. Ajkai remegtek, mintha kiáltani akart volna, mintha mosolyt akart volna erőltetni. De sem nem mosolyogtak, sem nem kiáltottak, hanem csak remegtek s rángatództak. Most kitárultak a palotának a kertbe vivő kapui s fantasztikus csaportban belibegtek a szultánnak leggyönyörűbb, legcsábítóbb odaliszkjei. Azt a parancsot kapták, hogy menjenek a kertbe, a hol egy ember van halálra szánva, a ki nagy vétket követett el a szultán A hálózat kiterjedése az 1901 -ik év végén 17264 km. s e hosszúságnak közel fele r.szét, 8272 km.-t a helyiérdekű vasutak szolgáltatják. Az egyenletes fejlődést öt évóti pam á-váltja fel. Az építkezési kedv megszűnt s a tőke ujabb va.-uti tervek elől bezárkózott. Kétségtelen, hogy az utolsó évek kedvezőtlen közgazdasági viszonyai a vasutak fejlődésére is nyomasztó hatással voltak, a pangás főokát azonban nem abban kell keresnünk, hanem abban az erős visszahatásban, melyet az előző korszak egyes tévedései s a helyiérdekű vasutak kedvezőtlen pénzügyi eredm nyei a nemzet közvéleményében felébresztettek. A vasut^pitkez-'sb bekövetkezett szünetelés élénkén emlékeztet ama néhány évre, mely az állami kamatbiztosítás rendszerét kövit'e. Miként akkor, ugy ma is egy még befejezetlen műnél áll a nemzet, mert hiszen abban mindenki egyetérl, hogy vasúthálózatunk még korántsem teljes. A közelmúlt korszak éppen olyan erős bírálat tárgya ma is, mint akkor volt. A vasutügy felé ugyanazzal az érdeklődéssel fordul a közvélemény, mint ama korszakban. Ma is tudatában vagvunk annak, hogy a rendszer javításra szorul. Ma sem elegszünk meg a tévedések és kinövések birálataval, hanem a kritikából s a mult tanulságaiból hasznos következte'éseket akarunk levonni, hogy azokból a jövő fejlődésnek egészséges alapjat vethessük meg. A két korszak hasonlósága kiterjed a vasutak k ;rdésének irodalmára is, melyet, ha tanumányozunk, látni fogjuk, hogy az utolsó eveknek a helyierdekű vasutakra vonatkozó megvitatásaiból leszürődő vélemenyek és javaslatok csaknem az egesz vonalon visszatérnek azokhoz az alapelvekhez, melyeket kiváló férfiak már mintegy egy negyed évszázaddal ezelőtt felállítottak, de amelyek az elmúlt időszik épitkezeseiben követ sre nem találtak. Valódi gyönyörüléggel olvashatunk amaz időkből különösen két munkát, melyek a h-lyiérdekü vasutak czélszerü alapítása, épité-e és üzletere vonatkozó alapelveket olyan egyszerűen, meggyőzően s mai viszonyaink közölt is annyira időszerűen tarják elénk, hogy azokban nemcsak a viczináüs korszak kritikáját, de egyszersmind a jövő fejlődés alapköveit is meglalalni véljük. Az egyik Kállay Béni már emlit.'tt könyve, a másik pedig Boros Béni ismertetése az „Aradkörösvölgyi" vasútról, hol e sokszor emlegetett vasút alapilásának, építésének és üzletéin k történetéhez hozzáfűzi saját nagy előrelátással megalkotott vél'tnényet a vasúthálózat továbbfejlesztésének kérdéséről.') Nem lesz érdekteh n rz e munkákban lefektetett főbb elvekt t röviden ismertetnem, mert a ki az elmúlt korszak történ tét és hibáit isméii. ezekhez az elvekhez hozzáfűzheti saját biralatat a múltra és javaslatát a jövőre vonatkozólag s egyszersmind látni fogja, hogy a helyiérdekű vasutak történeteben eppen a. ok a részletek képezhetik a legerősebb bíráltt tárgyát, ahol ezektől az alapigazsá.októl eltértek. Lássunk egynehány szemelvényt a több mint két évtized előtt elhangzott eszmekből: „A leggyümölcsözőbb befektetés az, melyet a vasútvonal gondos, előrelátó és minden a vállalat jövőjét érintő legkisebb körülményt is kellően mérlegelő előmunkálatainak és tervezesmek költségeire fordítunk. Minden vasút egy önálló individium, melynek szerkezetére nem lihet szabvanyokat felállítani, hanem a vasút épitése, berendezése és felszerelése kell, hogy teljesen hozzásimuljon a vidék helyi viszonyaihoz, alkalmazkodjék a tényleges szükséglethez s a várható forgalom nagysága es természetéhez. Az építés végrehajtása a legmesszebb menő takarékosság szem előtt tartásáv.il történjék. Minden összeg, melyet a vasutba tényleg beépítettek, vagy a terv és kivitel javítására fordítottak, hasznos ') Az Arad

:körösvölgyi vasút ismertetése. Boros Béni. A Magyar Mérnök- és Épitész-Egylet Közlönye. 1879-ik évfolyam. ellen, a kinek utol=ó óráját azonban a végtelenül kegyelmes szultán legszebb asszonyain ik csókjaival s könnyeivel akarja megédesíteni. Hadd 1 gyen halalos küzdelme édes és enyhe. S jöttek a nagyszerű asszonyok kíváncsian és félénken, körülragyogva a hold ezüst sugaraitól, mélységes nyári éjszakán, a kert virágágyai közt. Ez az isteni csoport lassan, titokzatos ^utlogassal közeledett a földből kiálló f. jhez, mely mind lágabbra nyitotla a szemeit. Sorra megcsókolták a nemes homlokot. A leg szebbek földre vetették magukat s ugy ölelték az isteni fejel, mely most kettős szorítást érzett; a földet, melynek brutális kemény kavicsai majd agyon nyomták s az illatos, hófehér, meleg asszonyi kai okét. R ttenetes erőfeszítéseket tett, hogy boizasztó helyzetéből szabadulhasson. Homlokán csókokat és könnyeket érzett, egész testén pedig vállaitól talpáig kegyetlen nyomást, mely mar-már elfojtotta a lélekzetet. A föld mint egy mérhetetlenül nagy szörnyeteg összecsapta álkapcsait, szétmorzsolta zsákmányát s összekeverte a saját anyagával, a földdel. Az égi lények csoportja sorra csókolta, simogatta s szerelemből és szánalomból font koszorút a fej köré. Fönt a magasban az ezüs ös hold r.igyogott s az ég kék mélységéből aranyszemü csillagok néztek alá. A szultán f Ik iczagott. Az odaliszk ak ettől megrémültek s ti .dtan m

onekü tek vis.-za a palotába. Az ember uto sót vonaglott. Megtört szemeivel azonban még láthatta a virágágyak es bokrok közt to.asuhano [ tündéreket. Mie'őtt végleg bc-uVódUk volna pillái, még látták a közeledő szultánt s a haldoklo hallhatta a szörnyeteg következő szavait : — Ne panaszkodjál soisod miatl, mert ez a lőbbi embernek is a sorsa. A lest a földben szenved, mely ősszeroppantja. A homlok kőiül ideálok, illúziók szépséggondolatuk, kónyek, mosolyok röpökdnek, a tekintet az ég felé fordul, de ez oly messze van Az ideálok, a szépség, a szerelem elröppennek, eltűnnek, a föld azonban visszatartja a Zsákmányát, bármint igyekszik is szabadulni s porrá változtatja. J. E. befektetés; de minden fillér, melyet az építési tőkéből kellő ellenszolgáltatás nélkül vontak el, végtelen kár. A vállalatba — csupán nyerés-gre dolgozó — idegen felek be ne vonassanak. Az érdekeltség önerején és önmagának építsen vasutat. A vidék érdek ltsége, mely a vasutat anyagi áldozataivá! lélrehozta, egyszersmind annak tulíjdonosa is legyen, m rt igy a vasút nem lesz az érdekeltek birtokán átvonuló idegen t-st, hanem mintegy a közvagyon tartozékává válik, melynek sorsa az érdekeltség folytonos figyelmének és támogatásának targya. A vasutat tulajdonosa kezelje s annak üzlelét a lehető legegyszerűbb módon az előrelátó ügyes kereskedő szelK-méb- n vezesse. (Folytatása következik.) Nyílt levél Görötnbey Péter ev. esperes barátomhoz. ref föMielőtt a Nyirvidék legközelebbi számában Hozzád intézett soraimat folytatnám, tudítom veled, hogy Gil Sándor földműves a ki a nagykallói Appel Sandornéfele birtokon a földszine alatt mintegy arasznyi mélységben a nevezetes bronzleletre akadt, be hozott a mar muzeumunkba került két bronzbaltán kívül még kilencz darabot, melyeknek némelyikén a szokatlan vasrozsda még vastagabban és nagyobb felületen van lerakodva, mrnt azon, melyet Te vollál szíves nekem átadni. Ezeken kívül hozott még egy ketté törött bronz.-arlót es két kisebb sarlotöredeket. Hát ez a sarló sem a fele eme s ama sarló, hanem megint olyan, a milyent még eddig nem láttam, pedig a mi muzeumunk is száznál több ép és lőrédén példányt őriz. Csak egy van nálunk, a Mely a kálloit megközelíti. Azért ritka mert a sarlóknak éle, foka rendesen egy síkban fekszik. A kallói sarló pedig ugy néz ki, mintha egy 45 fok hajlású tölcsérnek felső részét kőiben le metszették volna. Az alsó kisebb átmérőjű körűiét a sarlónak élét, a felső nagyobb átmérőjű pedig a fokát képezte. Hogy a talajhoz ilyen meredeken álló élü sarlóval miként lehetett aratni, nem tudom, de látom azt, hogy a sarló eredetileg is igy volt öntve, nem pedig később ily szokalLn aiakra hajlítva. A tálalóval személyesen nem találkozhatván, a bronzleletiel együtt talált vastárgyakra nézve felvilágosítást nerii nyerhettem. Ezen körülménynek kiderítése azonban archeolog ai szempontból igen fontos lévén, nagyon kérlek, légy szives ez irányban tovább nyomozni, és az eredmenyt velem közölni. Körülményeim c ak őt napot engedtek a dunántuli hét muzeumnak benyargalásara. Ilyen rövid idő nem csak nek :m, mint a fele kocza-régésznek, de szakembernek is igen szűk arra, hogy a látott, hangyaszorgalommal összegyűjtött ősrégészeti kincsekről alaposan beszámolhatnék. Gzélom külömben nem is ez volt, hanem az, hogy miután bővebb helyiség nyerése után muzeumunk lanulmányos berendezése szükségessé vált, táj kozást szerezzek magamnak arról, hogy miként járnak el másutt ez irányban. Az impressio a mit magammal hoztam az, hogy a dunánlul általánosabb a régészet iránti érdeklődés mint nálunk és hogy ott egyes Mecénások, minta többek között különösen gróf Apponyi Sándor nagy áldozattal, nagy alkotást segítettek lelkesülteknek közreműködésével létre hozni. ' Az általános érdeklődést ugy is értem, hogy ott nem csak ősrégészeti muzeumok vannak, hanem igyekeznek a népiajzi, iparművészeti, képző művészeti, természetrajzi es ereklye tárgyakat is összegyűjteni, szemlélhetővé tenni és kedvet ébreszteni azoknak összegyűjtésére, felajánlására, még pedig nagy sikerrel. Ezzel nem azt akarom mondani, mintha a mi muzeumunknak pártolói nem lennének. Hiszen hogy a százak közül gróf Vay Gáborné sz. gróf Zichy Márián, Kállay Andráson, Propper Samun, Vitéz Lajoson, Vidovich L szló és Angyalossy Pál főszolgabirákon kívül másokat nem említek, csak azért történik, mert külömben ha a kevesebb de nem kevésbbé fontos arch 'ologiai értékű tárgyak ajandékozóinak névsorát le akarnám iini, a „Nyirvidék" szedőinek ujjai elzsibbadnának. Eddig csak gondollam, de a látottak ulán most már azt mondhatom, hogy a mi muzeumunk egyoldalú ugyan, a menmiben csupán a politikai okokbol megcsonkított Szübolcsvármegye területéről került ősrégészeti tárgyakai őrzi, de különösen bron/korszaki tárgyakban aligha ni-m gazdagabbak vagyunk, mint az általam futólagosan megtekintett hét dunántuli múzeum összevéve. Na de azért reményteljesen tekinthetünk muzeumunknak fejlődésére és jövőjére, mert hiszen tapasztalat szerint hazánkl an minden muzeum — kivétel nélkül — uiint ősrégészeti muzeum keletkezett és csak is ezen alapon fejlett több oldalúvá, tehát magasabb, általánosabb színvonalra. A haladas törvénye szerint mi is fel fogunk gázolni a dunántuli vidék muzeumainak magaslatára. Ez csak idő kérdése lehet. Nyíri pajkos lehetett valamikor, de ma már nincs, Nyíri kuruez pedig volt, van, és mindég lesz Mint kuruezok szeretjük a szibadságot alku nélkül. A s/abadság felfele tör. Az idők elenyésztető hatalma alatt nem karral, karddul, de más fegyverrel álljuk meg a harezot a minket lenéző nyugottal szemben. A terepit fel kell használni. A terepnek egyik részlete a régészetnek mezeje is, a melyen Szabolcsmegyében mi is, sokan igyekezünk állásunkat megerősíteni. — Haladjunk, ne maradjunk ! A dunántuli muzeumoknak gazdagsága bámulatra ragadja az érdeklődőt. — Mi harminczöt év óta igyekszünk megmenteni az enyészettől pedig azt, a mit lehet de tömeges leletre nem bukkanunk, mint ott igen gyakran. Sirmezőink nincsenek. A legnagyobb temetőnk, a melyre eddig Szabolcsban akadtunk, a bezdédi honfoglalási temető volt. Hiá-