Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-17 / 20. szám

IMYIR VtnftH hazai, sem külföldi katholikus települőket nem találván az önként jelentkező lutheránusokat telepitette le az elhagyott Nyíregyháza községben, földesúri jogánál fogva elmozdítva a néhány régi lakót onnan. 1753. őszén 300 család 2400 fővel telepedett le Nyíregyháza elvadult és csaknem néptelen helyén. Bátor szivet, erős kart, rendithetlen vallásos meggyőződést és rajongó szabadságszeretetet hoztak magukkal a magyar lelkű tót lutheránusok! Bodnár István arra a közmondásra czéloz újság czikkében, hogy — fogadd be a tótot ki ver a házadból, — mikor megemliti, hogy az uj telepesek elől a régi pár száz gyülevész lakos odább állott (Azokat a Károlyi tisztjei bociátották el, lásd Károlyi 1754. április 9-én kelt levelét.) A közmondás itt módoiul. Be fogadtad a tótot és házat épített neked — ez az igaz! 1754. nyarán 200 nagy ház állott felépítve Nyíregyházán, olyan nagy igyekezettel láttak munkához a telepesek Hogyne szerette volna meg a különb n is nemes «zivü é« magas gondolkodású gróf az uj telepeseket. A szeretetét kivívták igyekezetükkel és hűségükkel az újonnan jöttek. Ezért lett gróf Károlyi Ferencz a későbbi időben apjuk, védőjük, támogatójuk. Bodnár István doktornak igaza van, a történelem mutatja, hogy Nyíregyháza 1753. előtt is meg volt, de mi köze ahoz ez ünnepen Nyíregyháza lakosságának ? Mi közünk nekünk az Aspremont vagy a Báuffy csatlósaihoz, zsellérjeihez

1! Mi közünk nekünk a történelem száraz adataihoz, mikor itt egy nagy család ünnepre készül. Ne akarjuk be bizonyítani egy két nap óta világrajött gyermekről, hogy az kilencz hónapos és két napos. A város fenállásának 150 évei jubileumát méltán ünnepelheti Nyíregyháza. Geduly Henrik — „Nyíregyháza az ezredik évben" czimü munkájában igy ir a 85 éves város rohamos fejlődését ecsetelva mikor Nyíregyháza rendezett tanácsú , várói lett: 85 év egy város történetében is | hosszú idő ugyan, de hogy Nyíregyháza 85 év alatt a semmivel határos kevésből ily nagyra vitte sorsát, az bölcs vezéreinek ós j hatóságaiaak helyes kormányzatán kivül mindenesetre a lakosság szorgalmának, igyekezetének, életrevalóságának tudható be. ' Mert ahol a szervezet elcsenevészedett, az izmok is gyengén működnek : arra a testre hiába akasztunk fényes hadi ^elszerelést, azzal még nem lett erőssé. Ahol a lakosság nem igyekező, nem életképes, nem erős, oda hiábavaló teher a közkormányzatnak az a magasabb foka, a mi a rendezett tanácsú városnak megadja felsőbbségi jellegét a többi községek fölött. A nyíregyházi népet találóbb szavakkal nem lehet magasztalni mint az idézett sorokkal. Ne vádolja hát Bodnár István doktor kegyeletlenséggel ezt a népet ós ne kérdezze szarkasztikusan, hogy talán szégyenli azt az atyafiságot Nyíregyháza népe a mi az előtte geti az életét, virágcserépben meg muskátli vagy sárga ibolya. Azok a feleségek nagyobbra esküdtek mint más emberfia felesége. Ezek az asszonyok heroinák. Büszke lehet a Duna rájuk. Másforma fehér népet is ismer a Duna. Azokat a kik a Margit, Láncz vagy Ferencz József hídról bedobjak magukat, hogy az életüktől megszabaduljanak. Ezi ket nem szereti a Duna. A zuhanás után leszáll a víz alá mélyen a test, de a viz nem tűri magában hanem feldobja. Akkorra már ott a rendőr őrszem, vagy tíz esetben kilenezszer, a rosszul evező rendőrt megelőzve egy-két élelmes hájóslegény és kihúzzák az öngyilkos jelöltet. Egy életmentésért 52 korona jutal >m jár, azért igyekeznek ugy az evezősök. Az apró gőzösök közt kitűnik a nagyobb személyszállító hajó, mint a Sólyom, vagy a Sirály, a melyik a Margitszigetre jár. A Duna ünnepély előtt hetekkel körül volt aggatva a korridorja mind a keltőnek szines üveg ibrikekkel. A kivilagitásra készültek azokon is. A rakpartok és a budai eszplanád mentén is olt volt fű'ér •lakban, vagy csillag formara Mogen Dovidli alakra drótozva a sok szines ibrik. Estenkínt láttam, hogy az utcza gyerekek ügyefogyottabbjai, a kik a zs 'bmetszésre még nem értek meg, vagy tehetsegük nincs hozzá, mint igyekeztek a ripacsos oldalú, jukgatott bádog süvegü kis edényekből néhányat ellopni, vagy hogy meg ne sértsem őket, rekvirálni, avagy emlekbe elvinni. A személyszállító gőzösök közt van aztán a m lyik Bécs és Budapest közt jár, mint a 120 lóerejü Iris vagy a hatalmas Vesta. Két nagy kéményé okádja a Iüstöt. A mint a hidak alatt el zübőrög lehajlik a két kémény mert nem férne el a vas írek alatt. A viz forr és zuhog a nagy kerekek körül. A Duna egész tükre háborog, mikor egy-egy ilyen uszó ház oda farol a kikötő hídjához. A kis propellerek tántorognak a hullámok közt, mintha kótyagosak lennének, sőt a komoly, nehéz uszoitt küzdöttekhez fűzi? A históriai érzéke tompaságát mutatná a nyir< gyházi talán, ha meg nem emlékeznék az J 7ó3 előtt itt lakottakról a junius 7-iki ünnepeu, de nem lenne kegyeletlen, ha 1753-ban Nyíregyháza helyett más néven nevezi el ezt a helyet, akkor sem lett volna kegyetlen. A mai város alapját a bevándoroltak vetették meg. Még egyet. A czikkiró ur — ugy van az idővel mint a vizzel, csak akkor imponál neki, ha igen nagy tömegben látja — és sohasem hallotta még, hogy egy város 150-ik évfordulóját üunepelte volna. Nyíregyháza másfélszázad alatt legalább 500 évet haladt Példátlan ez a rohamos fejlődés, ez a gyors növés, a mit Szabolcsmegye székhelyén tapasztalunk. Erre alig van az egész országban analógia, talán az egyetlen NagyKanizsa a dunán tul Nyugodtan ünnepelhetjük hát ezt a terminust. A szára kicsinységét az eredmény nagysága feledteti. Mikor a munkás Nyíregyháza 150 éves szorgalmas munka után megáll egy pillanatra és visszanéz, hogy a mult küzdelmeinek győzelmekkel koszorúzott példájából erőt merítsen a jövő harczaira. vegyük le a kalapot és ünnepeljünk nyíregyházi polgárok mindnyájan együtt. Az ünnep magasztosságát kicsinyes kérdések ne zavarják. Abban a sorban a hol a város 150 éves fennállásának megünneplésére indulunk ott legyen mindenki. A Petrikovics János és Károlyi Ferencz gróf nevét pfdig vágassuk márványba ezen a napon. Szabó Lajos. Tanítói ífjülés. A nyirogyházi tanitói járáskör folyó évi május hó 6-án Nagy-Kallóban, Szabolcsvárniegye eme ős fés'.kében, nagy érdeklődés mellett tar olta évi kö'.gyűlését. Nyíregyházáról 40, a vidékről 10 lelkes tag érkezett riggeli vonattil Nagy-Killóba, a hol a rendező bizottság és a város képviseletében megjelent Se es József főjegyző és Béres Fertncz főbíró urak igaz és őszinte magyar vendégszeretettel üdvözöllek és fogadiák az elnökséget és a többi járasköii tagokat. A hosszú kocsisor a vidéki kartársakat a kaszinó ud arán teríteti asztalokhoz szállította, a hol a nemesen gondolkozó városi képviselet barátságos reggelivel kedveskedett vendégeinek. 9 órakor velte kezdetét a gyűlés, mely alkalommal Kubacska Islván elnöklete alatt jelin vollak: Gáspár Gyula, Goldberger Sámuel, Bertlia János, Szabó Anlal, Fekete Imre, Fekete Imréné, Dani Mihály, Regula Ilona és Bella. ö/.v. Klánicza Jánosné, Magoss József, Frank K.irolin, Seres József főjegyző. Béres Ferencz főbíró, Borsy Bálint képviseleti t., Lisszer Adolf, Szabó József, Dudinszky Miklós, Görömbei Péter főesperes, Keresztury Sándor, Szondy Sándur gondnok, Schurina István gymn igazgató, Dudinszky Emil, Kassai Nándor tanárok, Bornstein József, Pelsőczy Sándor v. pénzt., ifj. Toka Sándor gyám, Szabó Antalné, Deme Erzsike, Santba Mari-ka, Ralovich Pal elni. gyógyintézeti ellenőr, „Nagy-Kálló és Vidéke' szerkesztője (N.-Kalló), Szabó József (K.-Semjén), ifj. Gsobay Lajos (K.-Semjen), Dömötör Ferencz (Napkor), Józan József. Nagy Ignátz, Tóth György (Kótaj), Almassy Mihály (Hugyaj), Szabó Gyula (Uj-Fehertó), Haskó Viktor (Tímár), Palicz Gizella, Kubik Ró7ai s Katinka, Orsovszky Mária, Bóczkó Gizella, Tulács Gizella, Fritd íren, Kubacska Istvánná, Horváth Irma és Janka, Halász Mórné, Orsovszky Gyula egyesületi elnök, Lengyel József jk. alelnök, Fazekas János jk. jegyző, Slotían L íjos önsegély, egy. elnök, Ruhraann dák is meginognak a meglódított vizzel. Tartó gerendáik sirnak és nyöszöiögnek a nyomás alatt. Érdekes lakója a Dunának a kotró hajó. Mikor neki áll a meder tisztításra váró részének horgonyt vet és nasy kotró kerekén megindulnak az érez ládák a vi/. alá. Tele iszappal, kavicscsal és vizzel kerül fel a ládák mindegyike. Egy apparatus a partra továbbítja, esetleg egy bárkába a sok kavicsot. A kíváncsi embertömeg pedig naphosszat nézi. hogy a nagy uszó gép a Theseus a Budapest vagy az Eros mint szorgalmatoskodik. A vámház térnél a vízen régi formájú halász bárkák álldogálnak. Már a kü'sejük is érdekes. Felnyúló orra van mindnek, mint a velenczei gondolaknak. A hajó hátulja fedett. A fedél alá vezető ajtón nagy szent kepek disz! nek. A hajó gyomrában tömérdek eleven hal nyüzsög. A bordák viz alatti része süün át van lyuggatva tallér nagyságú lyukakkal, hogy a szabad viz akadálytalanul j rhassa át. A kilyuggalt bordák közt úszkálnák a halak a mit a vásárcsarnokban árusít a hires és gazdag F nda h.ilkereskedő família. A halakal a halászok szint n ilyen átlyuggatott deplacemen-u bár kákkal vontatják fel Mohácstól, vagy még messzebbről a Fanda czégek számára. Egész szenzáció ha a Dunán végig suhan egy-egy monitor. A hófehér hajót ugv megnézik mint az asszonyok a sok czibil bózt a f ss hu zár lisztet. E'őés kellem minden mozdulata a Körösnek, vagy a Szamosnak Fehér egeszen a monitor, még a horgonya is fehérre van festve. A szemkápráztató fehérségből csak a légfrissítő csövek vörös torka meg a miliailleuseok és ágyuk fekete csöve válik ki. Alig hinné az ember, hogy a sirály könnyedségevel mozgó katona hajócskán ket 14 cm. átmérőjű öreg ágyú is lapping. A monilor apró patrouille gözcsónakja pedig herczig. Alig 30 lépés hosszú és ugy száguld, mint egy antilope. Andor, Boczkó Lajos, Rúzsa Endre, idősb. Szabó Endre Ozvald József, Bónis Menyhért, Horváth István, Halász Mór, Prisztauka Lajos. Béler Gusztáv. Petrikovics Pál Sebőn Dániel, Korpos Mihály, Varga György, Stoll Ernő' Pataky Lajos, Kiss István, Kubinyi Tivadar, Tolnay Pál' Fábián Ferencz, Kohn Izsák, Bakos István, Oláh N.' Neumann Jenő jköri tagok és tanügybarátok (Nyíregyházáról.) j Az elnök a tagokat és a megjelent kedves vendégeinket mint tanügybarátokai a következő beszéddel üdvözölte: Mélyen tisttelt Járásköri gyűlés! Kedves Kartársaim! Az 1900. év május 4-en N\iregyházán megtartott járásköri gyűlés alkalmával az Önök kitüntető bizalma az elnöki székbe helyezett. Azóta három év mult el s ezen idő alatt járásköri gyűléseinken megmutattuk, hogy a bennünket erdeklő ügyeket barátságosan, a mai kor tanítóihoz uieltó komolysággal, tudassal, egymás iránti szeretettől áthatva — megbeszéltük, megvitattuk. Miként akkor — hálás köszönetemet fejeztem ki — tiszttársaira neveben is kitüntető bizalmukért, ugy a három év eltelte utan ismét köszönetet mondok a jaráskör minden egyes tagjának a lefolyt három év alatt irányunkban tanúsított bizalmukért, támogatásukért. Hogy mennyire sikerült ez idő alatt a járáskör tagjai között az összekötő kapcsolat — az egymás iránti szeretetet — fejlesztenünk és fenntartanunk, azt Önök ksdves kartársaim legjobban tudjak. E magasztos szavak: „Arról ismerlek meg benneteket, ha egyn ást szerelitek", mindannyiszor e-zetube jutnak, valahanyszor az Önök élére állok. A szeretet a tanító fegyvere az iskolában, a társadalomban, a kartársaival való érintkezésben. Ép azért legyünk ne csak hirdetői, de követői is e s^ép erénynek. Legyünk egymás iránt tis*telettel, szeretettel. Legyünk szeretettel azok iránt is, kik — fájdalom még ma napság sem nyilatkoznak méltánylólag a tanítóság működéséről. — Ne engedje a tanító saját kartarsat mások előtt lenézetni. Legyünk egymás — igazságos ügyeinek — védői. Legyünk méltóak u tanitói névre. A.agunk járjunk elöl jó példával mások előtt. Csak egymást szeretve, tisztelve, jó példát mutatva nyerhetjük meg a nagy közönség, szülék, tanügybarátok bizalmát, tiszteletét, becsülését. Szolgáljuk mindnyájan a tanítók együltes érdekeit. Ne válaszszanak el bennünket egymástól az evangelikus, református, katbol.kus, izraelita, városi, falusi iskola falai. Hiszen egy munkát végezünk mindnyájan, ki több, ki kevesebb fáradsággal; ki több, ki kevesebb fizetésért. De a czel egy mindnyájunk előtt: .Nevelni e hazának vallásos, értelmes, munkás, s a hazáért meghalni is tudó lelkes — magyar — honleányokat és honpolgárokat. Miként a magyarnak c»ak egy hazája van, legyen annak tanítósága is egy és minden ízében magyar! Szeressük a magunk ügyeit. Munkálkodásukat ne vonják meg kedves kartársaim. Legyenek készek szívesen felajánlani az egylet érdekében tamogalásukat. Mert csak folytonosan munkálkodva képezhetjük magunkat. A művelt, képzett tanító mindenkor kiérdemli az őt megillető tiszteletet. Hozzunk áldozatot is ha kell a magunk ügyeiéit. — Ilyen közös ügyünk: Az ,Eötvös-alap" és a .Tanítók-háza*. Azon kartársaink, a kik már részesültek az .Eötvös-alap* és Tanítók-háza" jótéteményeiben elmondhatják azoknak, a kik — fájdalom még sokan vannak — nem tagjai ezen jótékony intézménynek, hogy mily dúsan kamatozott az évi 3 korona tagsági díj. Hassunk oda közös erővel, hogy ne legyen e járáskörnek egyetlen egy tagja sem, a ki ne járult legyen filléreivel e jótékony intézmény emeléséhez. Mutassuk meg, hogy nehezen tzerze'.t filléreinkből is tudunk áldozatot hozni. Egymás iránti szeretet, tisztelet, együttes működés, tevékeny munkálkodás, példaadás, áldozatkészség legyenek vezetőink. Mulasztást követnék el, ha meg nem emlékeznem azokról, a kik jelen gyűlésünkön — mint tanügybarátok — megjelentek s ezáltal annak fényét emellek. A hajók mellett ott siklanak a Dunán fecske könnyűséggel az evezős egyesületek szandolinj ii, skiffjei és vízipók testű hosszú csónakjai is. Az uri gályarabok gépies szabatossággal kezelik az evezőt és a jármű szilaj sebességgel korcsolyázik végig a ragyogó vizháton. A Nemzeti hajós egylet, a Neptun, a Pannónia evezősei ott kucorognak ujjatlan, kivágott nyakú, fehér evező ingben és rövidke nadrágban, az evező padon. Bronzzá égett bőrük alatt izmaik szabadon duzzadoznak, a hölgyek és a szúnyogok gyönyörűségére. Az evezősök közül azok, a kik versenyekre készülnek és formában akarnak maradni, a legégetőbb napon is treníroznak de oz evező sport kedvelőinek legnagyobb része csak az alkonyattal száll a vizre. III. Gyönyörű a Duna képe este. A partok aszfalt sétányain ezrével sétál a nép. A Margit sziget lombok közt bujkáló széles föveny utjai tele vannak üdülő fővárosiakkal. A vizben merengve nézi magát az alkonyati ég. A nap utolsó fényéből miriád apró tükör hull a vizre. A kis tükör mindegyike ott csillog ott himbálózik egy pillanatra a hullám récék közt, aztán lesüíyed a viz alá. Az eltűnő kis tükrök mindegyikével sötétebb lesz a folyam hát. A színeken a kékzománcos est uralkodik, a bleue heure itt van. A partok mentén a hatalmas paloták sötétedő silhouettie szegélyezi a Dunát. Az országház góth csipkéje, a Vigadó bokrokból kiemelkedő széles frontja, a királyi palota impozáns vonalai, a Gellérthegy Citadelu koronás feje, megkapó harmóniába olvadnak a szélesen kanyarodo acélkék vizzel. A rakpartokon végig gyújtogatják a lámpásokat, a fénylő pontok sora nyúlik-nyúlik. A Margit hídtól a Ferencz József híd turulos oszlopáig csillog a sok égő lámpás a budai oldalon a virágzó gesztenye fasoraialt.