Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-04-26 / 17. szám

aztán nyissák meg a kaput az arra hivatottak előtt, s rostálják meg a szemetest. Az intelligens elem pedig ne keresse másokban a hibát, csak önmagában. Nem őt zárják ki a képviseletből, de a saját közönye zárja ki abból önmagát. Nem a hegypárt erős, de az intelligentia erőtelen. Addig azonban, a mig az arra hivatottak kivonják magukat a közügyekben való részvételből, addig ne várjunk s ne reméljünk fejlődést. Mert a fennálló irányzat csak visszaesést mutat. Még egy ilyen szervezkedés és beáll a város erkölcsi csődje és szabad és kiváltságolt Nyiregyháza városából egyszerűen lesz Nyiregyháza — nagyközség

! A községi jegyzők mozgalma. A vármegyei községi és körjegyzők egyesületének legutóbbi közgyűlése, melynek lefolyásáról lapunk előző számában már referáltunk a következő felirattal járul a vármegye közönségéhez: Tekintetes Törvényhatósági Bizottmány ! Szabolcsvármegye községi és körjegyzőinek egylete még 1899. évben azon kérelemmel fordult a vármegye közönségéhez hogy legnagyobbrészt állami funkcziókkal tulhalmozott jegyzőségekben segédjegyzői álásoknak állami költségen való rendszeresítése iránt — kezdje meg a mozgalmat, irjon fel a kormányhoz, s ezen mozgalomhoz való csatlakozásra hívja fel a többi törvényhatóságokat. A törvényhatóság 505|1899. Bgy. számú határozatával előterjesztésünk felett napirendre tért, tette pedig ezt az indoklásban leginkább hangsúlyozott azon okok alapján: 1-ször ,mert a törvényhatóság azon meggyőződésben van, hogy a kormány, a községek s általában a közigazgatási ügy államosítási kérdésének törvényhozás utján való megoldásáig a községi szervezet ily módon kért átalakítási munkálatainak tárgyalásába sem bocsájtkozik", továbbá 2-szor „hogy erre a jelenlegi körülmények kötött szükség nincs, mivel a történelmi tények igazolják, hogy a törvényhatóság, a jegyzőknek segéderők rendszeresítését kérő folyamodványaik méltányos elbírálása előtt soha sem zárkózott el," 3-szor: „mert a jelenlegi állapot szerint a törvényhalóság 85 jegyzősége közül 68 jegyzőségben 80 segéderő áll a jegyzők rendelkezésére.* stb. Tekintetes Törvényhatóság! Távol áll tőllünk azon gondolat, mintha mi a tekintetes Törvényhatóság vélekedéseit czáfolgatni, intéz' kedéseit bírálgatni, vagy ezek eredményeit lekicsinyelni akarnók, s ha ezeket ez alkalommal, mégis a „történelmi tények" határozottan negatív természetű eredményeivel állítjuk szembe, — tesszük ezt kényszerűségből, s azért, nehogy ezen ujabbi, hasontermészetü kérelmünk elintézésénél erre a határozatra történjen hivatkozás, s igazságos ügyünk, mint res judikata fölött, az abban foglalt indokok alapján ismét napirendre térjen a vármegye közönsége. Hogy a községi és körjegyzők, segéderő hiányának okából, a közigazgatás nagy hátrányára, hivatalos teendőiket elvégezni nem képesek — ez egy oly kétségbe vonhatlan tény, a minek bizonyitására több szót vesztegetni felesleges, hiszen a törvényhatósági közgyűlések által elfogadott, s igy magukévá tett alispáni jelentésekben úgyszólván állandó rovatot képez azon kijelentés : hogy a jegyzők, nagymérvű elfoglaltságuk miatt ez vagy ama munkálatot a kitűzött határnapig el nem végezhették, s csak fenyegetések s bírságolások alkalmazásával voltak azok elvégzésére reá szoríthatók. Sok szó esik és esett községi közigazgatásunk ezen idült betegségéről, de senki ezen baj kutforrására igazabban reá nem mutatott, minta hogy reá mutatóit Szabolcsvármegye alispánja az 1897. év második feléről tett jelentésében. Engedtessék meg nekünk, hogy ezen valóban megszivelendő szavakat a Tekintetes Törvényhatóság emlékezetébe visszaidézzük. pókhálós üvegek közt, s mivel ma különös jó kedve van, zenét is akar hallani, a fülébe akar húzatni, mint valamikor, boldogult legénykorában! S a pókhálós üvegek egymásután vándorolnak fel a pinczéből, a „tamburások" pedig szorgalmasan pengetik fülébe a nótákat. Vastagh hol sir, hol nevet; kiengesztelődik a világgal, s kezdve a tamburásokon, mindenkit szeretne a szivére ölelni. Megbocsát mindenkinek s hogy ezt be is bizonyítsa, felkerekedik, végig muzsikáltatja magát a falun éjjeli zenét ád E'zának, a kereskedőnek, a plébánosnak, a tanítóknak és a káplánnak s a falu közbiztonságának éber őre jól m^gdöngeti a tanítók és a káplán ablakát, hangos szóval hiván meg őket egy kis .papramorgóra". kár pitymallik, mire haza tér. Idején valónak látja, faradt fejét végre nyugalomra hajtani, de mivel az ersdeti ötletek embere, mulatásának nagyszerű befejezést akar adni. A tamburásokat magával viszi az istálóba s szerenádot adat a csikainak. ő maga velemegy kedvencz állatai közé s majd egyiket, majd a másikat ölelgeti és csokolgatja. E közben leragad a szempillája, keze fáradtan hanyatlik le s a kemény jászolfa lesz vánkosává. A tamburásoknak kell az alvót felemelniük, szobájába vinniök, ágyra helyezniők. A vihar korbácsolta hullámok lecsillapodtak Vastagh úr szivében. A mindennapi élet gondjai nem aggasztják, a fájdalom nem gyötri mar. Nem érzi az elhagyatottságot, nem nélkülözi a gyengéd, gondos feleséget. Ajkán boldog mosoly játszadozik, arczán örömpir honol, — az álom jó barát és szelíd, tetszetős, képeket varázsol az alvó szeme elé. Látszik, hogy kibékült az egész világgal s aranyos szive mindenkinek megbocsátott. Vájjon mit álmodik, vájjon mily tundérlájakat rajzolt szeme elé az édes álom? Eőri. WTlBTlD^K Az adózási ügy rovata ezeket tartalmazza „A kir. Pénzügyigazgatóság ugyanis közvetlen tudomásssal bír arról, hogy a mezei rendőrségről szóló törvények, az állami anyakönyvvezetésről és az örökösödésről szóló törvények életbe lépte óta, a községi és körjegyzők egyéb teendőikkel annyira és oly mérvben vannak elfoglalva, hogy az adóügy kezelésére alig fordíthatnak időt, a végrehajtási eljárásnál pedig egyaltalán nem segédkezhetnek, holott bizonyításra sem szorul, miszerint a jegyzők közreműködése nélkül, a behajtás eredménynyel nem foganatosítható, ezért kellett tehát a pénzügyigazgatóságnak segédkezet nyújtani a községeknek, s csakis igy lehetett a kedvező eredményt biztosítani. „Ily köiülmények között itt az ideje annak, hogy az adóügy kezelés s főleg a behajtás, a községi elöljáró-ág kezéből kivétessék és az, az állami közegekre bizassék, mert, ha ez megtörténni nem fog, daczára a törvényben megszabott bírságolásnak és a felelősség alkalmazhatóságának, az eredmény visszaesést fog feltüntetni, még abban az esetben is, ha a jegyzők jól megérdemelt fizetésüknek nagy részét kénytelenek lesznek családjuktól megvonni, s bírságok, s téritmények fedezésére fordítani, mivel ma mára jegyzők annyira elvannak foglalva, hogy a legnagyobb szorgalom, kitartó munkálkodás, és a leglelkiismeretssebb pontosság mellett sem képesek feladatuknak megfelelni, még akkor sem, ha éjet napot kizárólag hivatalos ténykedésre fordítanának is." Az anyakönyvi rovat alatt is jelenti az alispán, hogy „azon sajnos tapasztalat, hogy a községi jegyzőket az anyakönyvi teendők, a községi ügykezelés terén való hathatós közreműködéstől visszatartják, az elmúlt év folyamán is észlelhető volt," továbbá hogy ,A községek rendezéséről szóló uj törvények megalkotása alkalmával kellene a törvényhozásnak arról gondoskodni, hogy az anyakönyvvezetés zavartalan menete mellett, a községi önkormányzati tevékenységre is legyen munkaerő." Ezen bölcs kijelentések annyira kimerítik az ügyet, hogy azokhoz semmi hozzáadni valónk nincs, s csakis azt akarjuk nyilvánvalóvá tenni, hogy a fent idézett jelentést követő öt év multán is fenn áll ez a baj; s időközileg történt e valami annak orvoslására ? Hogy hivatalos munkabeli terheink, az idézett jelentést követő öt év alatt nem könnyebbültek, annak bizonyitására ismét legelőkelőbb és legilletékesebb tanukra, Szabolcsvármegye alispánjára hivatkozunk, ki 1902. évi 22.800. K. szátnu jelentésében ezeket mondja: „A késedelemnek (az adókivetések körülinek) oka, mint az előbbi években az volt, hogy a községi és körjegyzők egyébb teendőikkel annyira el voltak foglalva, — hogy az adókivetés körül felmerülő feladatoknak csak számtalan sürgetés, fenyegetés, bírságolás, s útiköltség megtérítésében való elmarasztalás után felelhettek meg." „Csakis, ezen szigoiu kényszereszközök alkalmazása mellett lehetett az adókiv.tésnel kellő eredményt elérni." Ezekben bebizonyítottuk, hogy a jegyzői munkaerő szaporítására igen is van szükség, s hogy a segéderő eddigi szaporodásának arányában szaporodott a munkateher is, annak lebnnyolitására hivatkozunk a bűnügyi nyomozásoknak, a községek hatáskörébe való utalására, es általában a közigazgatásnak bürokratikus szellemben való fejlesztésére, De hogy mit jelent az 50öj99. Bgy. sz. határozat ban említett 80 segéderő a jegyzőkre nézve? lesz szabad erre nézve észrevételeinket megtenni, s ezen vívmány értékét néhány statisztikai adattal, kellő mértékére leszállítani. A jegyzői egylet elnöksége állal beszerzett s I 900. évi jelentésében felvett adatok szerint van Szabolcsvármegyében 56 oly község, hol a községek 23 086 koronaval járulnak a jegyzői segéderő fizetéséhez. Ezenkívül állami segély s anyakönyvvezetői helyettesi tiszteletdíj czimén fizet az állam 6060 koronát, összesen a kettő 29.446 koronát. Ezzel szemben fizetnek a jegyzők a segédeknek 27.427 koronái, tehát rá fizetnek a pénzbeli fizetésére 4041 koronái. Ezen kivül ingyen élelmezésben lakás, fűtés és világításhoz 25958 koronát, járulnak tehát a jegyzők a segédek javadalmazásához 29.999 koronával, az allam és a községek pedig 29.44G koronával. íme a helyzet tiszla képe, mely azt mutatja, hogy az állami és közigazgatási funkcziókat végző közegeket több mint fél rész arányban a jegyzők sajátjukból fizetik. Úgy hisszük, hogy ilyen anomáliának hason mását is hiába keresnők széles e világon. Ezen anomália adja magyarázatát mind annak, a mi rossz van községi közigazgatásunkban, főképen pedig az az oka némely kartársunk megtévelyedésének. Azzal biztattak s biz'atnak most is, hogy tűrhetetlen állapo'unkban a majdan megalkotandó uj községi törvény lesz hivatva segíteni. Csakhogy a közigazgatás reformja, már egy évtized óta vajúdik; sőt az arra vonatkozó törvényjavaslat tervezete már nyolcz év óta előttünk fekszik. Belügyminiszterek jöttek, belügyminiszterek mentek, de a törvény csak nem birt megszületni; időközileg pedig a jegyzők vergődtek s vergődnek a közigazgatási in,'Oványban, melynek feneket'en mélységében, hány és hány egszisztenczia merült el megment hetelenül. Ezért kérlük mi, a tekintetes Törvényhatóságot, s ma is kérjük, méltóztassék az államkormányhoz felírni, s a többi vármegyéket hasonló feliratok beterjesztése iránt megkeresni, az iránt hogy : a) Államköltségen minden községi s körjegyzőségben segédjegyzői állások szerveztessenek; vagy ha ez nehézségbe ütkö/.nék az wetben b) az 1883 évi XLIV. t. cz. azon szakaszai melyek az adók kezelését és behajtását a községi közegek, illetve a jegyzők kötelességére dtkretálják, — akként módosíttassanak: hogy ezen funkcziók állami közegek által végeztessenek. Hinni akarjuk, hogy a Tekintetes Törvényhatóság jogos kérelmünk teljesítése elől, ezúttal nem fog elzárkózni, mert be kellett látnia: hogy a közigazgatás javítása tekintetében régóta táplált reményeink teljesülésétől ép oly messze vagyunk mint voltunk évekkel ez előtt, hogy a községektől és a jegyzőktől a mostaninál nagyobb anyagi áldozatot kívánni nem lehet; hogy az egyszerüsitesi miniszteri rendelet a munka apasztáj tekintetében nem vált be; s végűt," hogy elérkezett az ideje annak, hogy a törvényhatóságok a kormány figyelmét rá irányítsák ezekre a nyomoruságokra, az agyonzaklatott jegyzők sanyargatására s arra: miszerint az igazság azt hozza magával, hogy az állam, melynek törvényhozása és kormánya hozta létre ezen állapotokat, vegye is ki a maga részét ezeknek nyomorúságából s ne engedje a községeket, s ne engedjen minket kinos tehetetlenségben vergődni. Mert a vármegye közigazgatási tevékenysége nem merülhet ki „a jegyzők fenyegetésében, bírságolásában s az uti költségekben váló elmarasztalásában", akkor a midőn módjában van mélyrehatóbb javaslatok előterjesztésével, az e fele kicsinyes intézkedéseket involváló okok elhárításán közreműködni. Kelt Szabolcsvármegye községi és körjegyzőinek Nyíregyházán, 1903. április 11-én tartott közgyűlésében. Moravek Gusztáv, elnök. Gyümölcstermelésünk védelme. Felhívás a közönséghez és a mező-, illetve hegyőrökhöz a kártékony állatok irtása tárgyában. A m. kir. főldmiveiésügyi miniszter által 82343 — 1902 szám alatt kibocsátott rendelet utasított, hogy a hernyói vértetü, cserebogár és darázs irtás ügyében kiadott útmutatásokat közhírré tegyem. Minthogy a m. kir. állami rovartani állomás által kibocsátott útmutatások szerint a hernyó, vértetü, cserebogár és a daraziak irtására legalkalmasabb idő a tavasz; felhívom városunk közönségét, hogy az irlást saját jól felfogott érdekében azonnal foganatosítsa. A mező- és hegyőröknek pedig szigorúan kötelességévé teszem, hogy a birtokosokat figyelmeztessék a védekezésre és a hernyó irtást elmulasztókat — tekintve, hogy e tárgyban már bocsátottam ki figyelmeztetést — azonnal jelentsék be. A vértetúvel borított fák tulajdonosai utasitandók az irtásnak'3 nap alatti megkezdésére és ha az alább közölt védekezési eljárás 3 nap alatt foganatosítva nem lesz, a jelentés a mezőrendőrségnél teendő meg. Akiknek területén darazsakat észlelnek az őrök, a megállapított irtási eljárásra azonnal figyelmeztetendők és ha a vedekezés 3 nap alatt foganatba nem vételik, jelentés teendő. A cserebogár pajorjainak, valamint a cserebogárnak kölelező irtására, az őrök által szintén kilanitandók a birtokosok és a mulasztók ellen a feljelentés, a vezetésem alatt álló mezőrendőrségnel teendő meg. A felsorolt kártékony állatok irtását elmulasztók ellen, a kihágási eljárást folyamatba teszem és a mulasztók ellen, 200 koronáig terjedő pénzbírságot fogok kiszabni. Az ország gyümölcs termésében nagyobb károkat okoznak a hernyók, mint a fagy, vihar, jégverés és a többi elemi csapás együttvéve. A mezőrendőri törvény szerint minden birtokos köteles a fák rügyeinek fakadása előtt a hernyó fészkeket és tojásokat leszedni. A később mutatkozó kártékony hernyók a megjelenésük alkalmával pusztitandók. A hernyó tojások leginkább faleveleken telelnek át, de vannak egyes fajok, melyeknek tojása régi négy krajczáros nagyságú és taplószinü foltokban a fák gérgén telel ki. Egyes lepkefajok ághegyekre, gyűrüalakuan rakják le petéiket. Nem csak fákon, hanem karókon, épületeken, kerítések hasadékaiban, és más védett helyeken lehet lepketojásokat találni. Az irtást leghathatósabban tavasszal, a fészkek leszedése, által foganatosíthatjuk, melyet kézzel vagy hernyózó 1 ollóval végzünk. A legnagyobb vigyázat mellett sem lehet azonban minden petét megsemmisíteni és igy ápril hóban fáinkon fogunk egy kevés kikelt hernyót találni. A kisebb ágakat legjobb levágni és a hernyókat összetaposni, mielőtt szetinásznának. Az áprilisi hernyóirtás — bár fárasztónak tetszik — nagyon czélszerü, mivel a >- hernyók elpusztítása következtében, a jövő tavasszal alig fogunk petéket találni. 1 , ... A közönséges darázsok óriási károkat okoznak .a szőlőskertekben és gyümölcsösökben. Legtöbbnyire csak akkor vesszük észre jelenlétüket, mikor a szőlő és gyümölcs érés alkalmával rajokban lepik el a terményeket. A bajt okozza az, hogy a kikezdett bogyó és gyümölcs rothatni kezd, s a rothadás az ép fürtökre és gyümölcsre is át ragad, mely az egész termés tönkremenését eredményezheti. Érés idejében a darazsak ellen sikerrel védekezni már nem lehet, mivel érés idejekor elég táplálékuk: van és a csalétekre nem mennek rá. Kedvező eredménynyel csakis tavasszal lehet védekezni. Irtásukra legalkalmasabb mód az, hogy tavasszal széles szájú üvegeket akasztun'c ki, melyekbe felig valami gyümőlcslekvárral, vagy mézzel édesített vizet öntünk. A darazsak más tápszer és nyalánkság nem léte miatt tömegestől mennek az üvegbe és a benne levő vizben megfuladnak. Az áttelelt példányok elpusztítása után a darazsak nyáron át nem szaporodnak annyira el, hogy ősszel a gyümölcsösökben érzékeny károkat okozhassanak. Ha nyomára jövünk, hogy a darazsak valahol a földben, vagy fa odvában tanyáznák, ki kell azokat irtani. Ezt éjjel tesszük akként, hogy a fészkek bejáratait, ha egynél több van betömjük és a tömetlenül hagyott nyíláson egy pár égő kénszeletet (ánslógot) dobunk be és az utolsó nyílást is betömjük. A cserebogár tömeges megjelenése országos csapás számba megy, mivel a mező- és szőlőgazdára, erdészre és a kertészre nézve egyformán kártékony. Hazápkban a bogár kifejlődésére (kivéve a magas fekvésű helyeket) 3 év szú'-sséges s ez alapon a ni- kir. rovartani állomás közli, hogy az 1903- évben Szabolcsvármpgyébpn sok cserebogár várható. A tavaszi szántás, ásás és más föld munkák alkalmával a cserebogár lárvái (pajor, csir masz, pata néven is ismeretes) összeszedendők és megsemmisítendők. Nagyon indokolt a pajor összeszedetése, mert a pajorok a növények győkérzetén élnek és Ott nagy károkat okoznak. A pajorok összeszedetése által a cserebogár mennyisége is nagyon meg fog apadni. A cserebogaruk összeszedetését az első megjelenéskor kell mindjárt megkezdeni, mielőtt petéiket lerakták volna. A fákról legjobb kora reggel rázni le a bogarakat ós összeszedés után semmisíteni meg. Szedéskor nagy gond