Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-04-26 / 17. szám

XXIV. évfolyam. 1

7' 8Zá

m

' Nyíregyháza, 1903, április 26. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK ós A SZABOLCSMEGYEI TANITÖ-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. PV Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. — Előfizetési feltételek: g

ostén Yagy helyben házhoz hordva : gész érre 8 korona. Ml érre 4 „ begyed évre 2 „ 4. községi jegyző és tanitó araknak egész évre cnak négy korona Egy azám ára 2

0 fillér. Az előfizetési pénzek, megrendelések $ a Alap gzellemi réwét képező kílldemények, Hirdetési dijak: lap szétküldése tárgyában leendő felszó- & . Í Minden négyszer hasábzott petit .or egyszeri lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fogadtatnak el 1 kezektol közlése lü fillér; többnöri közl£ esetiben 8 fill. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám . . ... ,, . 4 A nyilf-téri közlemények dija soronkint 6J fillér. J ... A kéziratok csak világos klvanatra s az Apró hirdetések 10 szóig*) fii., minden további szó illető költségére küldetnek vissza. 1 —t —j-.. _ (Jánószky ház) intézendők. f J • ni,, wiuuvu a.u 4 fi . Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító állal Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. A város szervezkedése, A városházán nagy a sötétség. Nem csak a folyosókon, — a hol különben az ismeretlen ember tapogatódzva járni kényszerül, — de benn abban a hatalmas nagy teremben is, hol a vár is képviselete havonként egyszer, esetleg a szükséghez képest többször összeül, s határozatával hivatva van utat s irányt szabni a város fejlődésének. Legutóbb négy napon keresztül tárgyalta a képviselet a város uj szervezkedési szabályrendeletét, a városi közigaztatás ezen egyik legfontosabb alkotását, mely törvénypótló erejével megállapitja a városi hatóságok hatáskörét, a tisztviselők számát, azok ügykörét, hivatali minősítését s javadalmazását. Igen szép feladat, melynek különös fontossága nemcsak abban rejlik, hogy a képviseletnek éppen ezen alkotása keretében nyilik legtöbb alkalma a jó közigazgatás elveit megvalósítani, de azért is, mert ez a szabályrendelet az alapja a város tisztujitásának is. Természetes dolog, hogy a javaslat tárgyalása első sorban megfelelő szakismeretet igényel, s csak ezen kereten belül érvényesülhet az általános tudás, s különösen az a legtöbbször nélkülözött helyes érzék, mely a város anyagi vagy erkölcsi érdekei mérlegelésénél s a vezetés irányításánál legelső feltétel. Szomorúan tapasztaltuk azonban, hogy ez a fontos alkotás — kevés kivétellel — éppen azoknak állandó visszavonulásával nyert befejezést, akikben leginkább kell keresnünk mindazon előfeltételeket, melyek az előterjesztett javaslat szakszerű tárgyalásánál egyenesen nélkülözhetetlenek. És mi ennek a passiv magatartásnak nem tudjuk okát találni. Nem vagyunk képesek aehogysem megérteni azt a határtalan közönyös» n Yastagh János uram kalandjai. 6. A szalmaözvegység. Vastagh Jánosné asszonyom nagyon elszámította magát. Azon az emlekezetes estén, melyen a jégünnepély tartatott, keserűségében kimondotta, hogy elhagyja a férjét s most már nem hátrálhatott meg. Pedig milyen jól kiszámította a dolgot! Elképzelte, hogy férje a távozás pillanatában eléje áll. karjába szorítja s kijelenti, hogy nem ereszti, mert nála nélkül nem tud élni. De Vastagh nem szólt, nem könyörgött, szemében még könny se jelent meg, mikor a kocsi felé indult. El kellelt tehát mennie, érzéketlen arezot kellett mutatnia, pedig szivét összeszorította a fájdalom, a keserűség. El kellett mennie a községből, a hol állást, tekintélyt tudott magának kivivni, el a megszokolt barátságos hajlékból, a hol mindenki a szavát leste s kedvét kereste. El kellett hagynia a férjét, akit szive vonzalmából követett ide s a kit gyengesegei daczára is, vagy talán épen ezek miatt még ma is változatlanul szeretett. S Leánykut községe boldog volt, mert legalább egy hétre bőven el volt lálva pletyka-anyaggal. Az aszszonyok összedugták fejüket, s jól esett nekik sárral megdobálni az eltávozott nőt s az itt maradt férjet. Uj meg uj híreket kovácsoltak, amelyek mennél messzebb mentek, annál hihetetlenebb alakot öltöttek. Tudták hpgy Vastagh térden állva kérte a feleségét a maradásra, | hjgy haját tépve kisérte őt a kocsihoz s hogy azóta a sok sirás és szenvedés fénytelenné tette a szemét s halaványnyá az arczát. De Elza utján az is közhírré lett, hogy Vastagh örül a dolgok ilyetén fordulatának, mert most könnyű szerrel elválhat a nejétől, pedig neki séget, melylyel az intelligens elem a közügy iránt viseltetik. Hát csakugyan annyira romott viszonyok között élünk ¥ Hát csakugyan igaz volna az, hogy a városházán nem érvényesül más, mint az anyagi érdek? Mert ez az állandó visszavonulás már mindjobban elveszti az önkénytelenszerüség jellegét, ez az ejárás már többé uem egyszerű közönyösség, nem puszta ellenszenv, — hanem — ugy látjuk — határozott, tudatos állásfoglalás, s nem mások ellen, de önmagunk ellen. Ellenben fölvonult a hegypárt! A hegypárt, ez a szívós, örökös, született, mindenáron ellenzék, ez a megkövesedett conservativ tábor, mely hallgat, olykor-olykor hizelgően morajlik, de végeredményében hatástalanul pattan le róla a legmeggyőzőbb érv. A hegypárt készen jött, erős tudatában a biztos győzelemnek, s azzal a kitartással fölfegyverezve, a mely ma szokatlan, s a legszélsőbb fanatismusra emlékeztet. A tömegnek harcza ez a nadrágos osztálylyal szemben, melyben nem bízik, nem bízott soha, melyben elnyomóit látja. A tömeg állásfoglazása ez, mely a középkor eszméit óhajtja vissza, mely a gyűlölet izzó szenvedélyével kész eltemetni, halomra dönteni mindent, 8 inkább rombolni, semmint alkotni kész. Egy teljes reakcionárius párt. Es a képviseletben nincs egyetlen hang sem, mely oda kiáltsa: Quo usqe tandem . . ? Nincs egyetlen ember, a ki föllépne mint kezdeményező, a ki tudásának erejével, s tekintélyének felhasználásával sorompóba állana s önérzetével nem tartaná összeférhetónek azt, hogy abban a testületben diadalmaskodjék a sötétség s a tudatlanság és a vakság adjon irányt a város vezetésének, hangot a közfelfogásnak. Mert önök hallgatnak t. honoratior, bankár é3 birtokos urak. — Hosszan és melyen hallgatnak, s odadobják a kormányt az avatatlan emmegvallotta azon az emlékezetes estén, hogy szereti s ha a házasság bilincsei nem gátolnák, feleségül venné. Az egész községben egyedül csak Vastagh nem tudott ezekről a szállongó hírekről. Elzárkózott a világtól, beült hivalalába s hivatalos teendőin kivül mi sem látszott őt érdekelni. Hiába kémlelték arczát, nem volt ott a bánatnak, a gondnak még nyoma sem ; hiába kérdezősködtek öreg gazdasszonyánál, semmi különöset nem tudtak meg róla. Pedig bú és gond gyötörte Vastagh szivét s ha délben és este odaült a megterített asztalhoz, ólomsulyként nehezedett rá az egyedüllét szomorúsága. S ha este bezárkózott a szobájába s nem kellett hívatlan leselkedőktől tartania, gyakran végig palakzolt arczán a könny. Hisz annyira szerelte az asszonyt ! Miért hagyta el mégis ! Hiszen ő soha sem volt hozzá hűtelen ! Hiszen ő mindig a tenyerén hordta és dédelgette ! Miért ébredt fel szivében a féltékenység ördöge? S miért féltette mindenkitől, még a vén dajkától és Elzától is. Fájt neki a válás, de azért férfinak akarta magát mutatni. Erősen megfogadta, hogy nem tesz utána egy lépést se, még ha a szive megszakad is. Ha megbánja cselekedetét s visszajön, nyitva áll előtte az ajtó, ölelő karokkal fogadja s úrnőjének tekinti, mint régen. De ha nem jön, ha nem vonzza hozzá vissza a szive, ám maradjon, s legyen boldog. Telt, múlt az idő. Elmúlt egy hét s Vastagh még mindig egyedül volt. ^Feleségétől értesítést sem kapott, a melyből annak közelebbi szándékát megtudhatta volna. Fájdalma napról napra nagyobbodott; az unalom is gyötörte s már majdnem őrülté tette az egyedüllét. Csak emlékeinek, eltűnt boldogságának élt s ez még keserűbbé tette az életét. Még a természet is összeesküdni látszott ellene. Az égen folytonosan nehéz felhők lógtak, a napok borúsak voltak s még jobban lehangolták a kedélyét. berek kezébe, és — kivéve a saját maguk érdekeit, — rábízzák a város s a mások érdekeit azokra, kik tisztjükhöz képest az önök s a többiek érdekei fölött őrködni kötelesek. — Sót tovább is mennek, — s ebben egyetértenek a tömeggel, — a speciális anyagi érdekeik kielégítését a tisztviselőktől meg is követelik. És mégis akkor, a midőn annak a tisztviselői karnak nemcsak méltányos, de egyenesen jogos igényei kielégítéséről van szó, akkor elhallgatnak, s még jobban visszahúzódnak, mint bármikor valaha — Nos, hát ez az eljárás már nem csak méltánytalan, de embertelen, s ez az állapot szégyenletes. — Pedig önök azt jobban tudják, jobban érzik, semmint azt ott mélyen alant megérteni akarn'ik, hogy a jó közigazgatás első feltétele a jó tisztviselő. Önök azt nagyon jól tudják, hogy a város főtisztviselőinek fizetése nemcsak a megkívánt képesítéssel nem áll arányban, de hogy az teljesen nélkülözi a tisztességes megélhetés legprimitívebb igényeit is. Igen jól tudják, hogy annak a városi tisztviselőnek el van zárva minden előmenetele s nincs más létrája fölfelé, csak egy csöndes gutaütés! Teljesen méltányolják azt a körülményt is, hogy széles e világon csak a tisztviselő van megfosztva teljesen a vagyongyűjtés lehetőségétől elismerik azt is, hogy e város ipari és kereskedelmi fejlődésében a tisztviselők anyagi helyzete jelentős szerepet játszik, — és éppen azért hallgatnak mélyen, s azért bizzák reá a tisztikar érdekeit azokra, kik mindezeket megérteni nem tudják, s ha tudják is, megérteni s méltányolni nem akarják. Da ha mindezt nem is tudják az urak, akkor is mindenesetre érezniök kellene annak szükségét, hogy a közigazgatás vezetésére arra hivatott s képesített emberek kerüljenek. És ha ennek szükségét élénken érzik, előbb adják meg a lehetőséget a tisztességes megélhetésre, Egyedüli mulatsága volt kedvencz hírlapja, melyet a vezérczikktől kezdve a kishirdetésekig figyelmesen végig olvasott, de ez egy óránál több időt nem vett igénybe. Este hatkor kezdte az olvasást, — s mit tevő legyen ő héttől tizig!? Már a második hét is vége felé közelgett s Vastagh szalma-özvegységében semminemű változás se állott be. Nem csoda, hogy a szegény mintajegyzőn egy havas estén szörnyen erőt vett az elkeseredés. Talán a vacsora zökkentette ki a rendes kerékvágásból. Bábi lúrós csuszát készített s Vastagh némileg felvidult, mikor kedvencz ételét látta, az asztalon. De csalódottan tette le a villát s ezer, meg ezer kifogása vol a .kotyvalék" ellen. Nagyon lágynak, száraznak, sótalannak, s teljesen ízetlennek találta. Mennyivel másként készítette ez ételt a felesége! Milyen lukullusi lakomája volt ő néki, valahányszor e .királyi étel" került az asztalra. De most minden másként van! Ha gondja van, senki se simítja el arczárói a redőket, ba unatkozik, senkise szórakoztatja, ha roszkedvü, senkise vidítja fel s ha éhezik, senki se ad neki jó ételt I De hát miért is nem jön vissza a? az asszony ? Van e oka, hogy reá nehezteljen? Bántotta e őt csak egy szóval is? S érdemes e az a hűtlen aszzony arra, hogy miatta szomorkodjék? Hisz talán még örül is, ha megtudja, hogy miatta kesereg! S talán boldognak is érezné magát, ha ő elkeseredésében valami nagy bolondot tenne, fegyvert fogna nuga ellen. Bizonyára tetszenék ez neki, rneit hisz az asszony mind hiu! S talán a míg őt vá tolja hűtlenséggel, addig maga se jár a hűség után ! Hiszen az asszony mind ingatag, s a hűség ismeretlen fogalom előtte ! Miért is nem gondolt erre már korábban ; mennyivel kevesebbet szenvedett volna akkor. No hat nem is busul többet. Ezután nem Kesereg az egyedüllet miatt! Keres magának társaságot a jó nedűvel töltött