Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1903-04-19 / 16. szám
N t |í V I D^R lóságnak meg nem felelő, magyarán mondva: — rosz! — De azért a számvizsgáló-bizottság saját aláírásával megerősíti, hogy az jó és helyes! — És merünk százat állítani egy ellen, hogy az elöljáróság a közgyűléssel is jónak és helyesnek fogja kimondatni. Ezért volna égető szüksége annak a szegény, magárahagyatott ipartestületnek arra, hogy elöljáróságának ügyvezetése, számadásai helyességének megállapitása fölött iparhatóság és miniszter őrködjék!! A_ Gőzmotor kocái. Az .Egyetértésiben néhány nap előtt egy hir látott napvilágot, amelyben tudósítója a gőzmotor kocsik teljes használhatatlanságáról ad hírt, s még azt is állítja, hogy az arad—csanádi h. é. vasút igazgatósága a kudarczért a műhely főnök főmérnökét telte felelőssé. Miután ez a hir a tervezett nyíregyháza—sóstó—dombrádi vasút érdekeltségének figyelmét bizonyára felköltötte, e rasut tervezője, hogy a kérdés teljesen tisztán álljon a közönség előtt, kérdést intézett az arad—csanádi helyi érdekű vasút főfelügyelőjéhez és az első alföldi gazdasági vasút igazgató főmérnökéhez, akitől az alábbi levelet kapta, melyet az úgy érdekében teljes szövegével közlünk. Arad, 1903. április 11. Igen tisztelt uram ! Folyó hó 9-ikén kelt b. levelére sietek válaszolni, nehogy kétségben maradjon egy napig is az iránt, váljon az .Egyetértés"-ben olvasott hír tényleg megfelel e a valóságnak. Mindenek előtt értesítenem kell, hogy sem az arad—csanádi, sem az alföldi első gazd. vasút semminemű hírlapi közleményre nem reflectál. Két okunk van erre, első sorban azért, mert egyetlen egy lappal sem vagyunk és kívánunk összeköttetésbe lépni (levén ez igen drága mulatság) másodszor pedig nincsen időnk arra, hogy minden hírlapi czikkre válaszoljunk. Erre legalább egy igen drága hivatalnok kellene. Nem fogunk tehát dementálni. Tudom, hogy ezen álláspontunk az egész ügynek némileg momentán árt, de tessék elhinni, vége hossza nem volna a hírlapi czikkeknek. Nyugodt vagyok, hogy azok, akik igazán érdeklődnek, meg fogják találni a helyes irányt és a helyes informatiót is megszerzik. Az ügyre magára áttérve kijelentem, hogy az ,E" informatiója teljesen téves. Az a. cs. e. v. gőzmotorja teljesen jól működik, jár naponta a városból Battonyáig és megtesz 240 kim. utat naponta. Éppen olyan jól műdőkik ez is. mint az a. e. g. v. keskenyvágányu kocs'ja. Meggyőződésünk, hogy teljesen beválnak a kocsik. Az aki ösmeri az üzemet, aki tudja, hogy pl. a mozdony üzemnél minden mozdony minden 3—4 nap egy nap mosás és javítás alá kerül, aki tudja, hogy egy mozdony havonta alig fut be 3000 kim. és évi fentartása czirka 2400 —3000 k.-ba kerül, az nem fog csodálkozni azon, hogy a gőzmotor kocsi első napjaiban kissebb üzemzavarok fordultak elő és mindenesetre méltányolni fogja azt a körülményt, hogy az „E" által leszólt kocsi ápril elseje óta már 2600 kim. utat tett meg 11 nap alatt pihenés nélkül, (reggel 3-tól este 10-ig) es reméljük, hogy egy hónap alatt 6 — 7000 kim. utat fog megtenni a mozdonyok havi 3000 kim. útjával szemben. Reméljük hogy a motor fenntartása is aranytalanul kissebb lesz, mint a legjobb mozdonyé. Hogy voltak az első napokban üzemzavarok, (két ízben) az tény De ahhoz nem kell szakértőnek sem lenni, hogy azt belássa, miszerint 6", u keménységű tápvíz mellett, amely olyan iszapos, hogy három nap múlva araszos iszap lepte el a kis gőzfejlesztőt, üzemet fenntartani nem lehet. Ez volt mindkét zavar oka. Ez csak a felületesség eredménye, amely nem gondolt arra s m, hogy jó vize legyen a motornak. F. hó elseje óta mindenről gondoskodva van és megy teljesen jol és megbízhatóan éppen úgy, mint a kis vasúton, ahol hónapok óta teljesen jól megy. Ha az „E" vetle volna magának a fáradságot, úgy ő is szerezhetett volna illetékes helyről adatokat és nem közölt volna teljesen légből kapott híreket. A benzin motor, amelyhez hasonlóak a würtenbergi államvasutaknál bámulatos eredményekkel tesznek szolgálatot, baleset folytán 2 hónapra ki lett tiltva a forgalomból. De éppen ugy mint a hogy ugyanilyen kocsik Würtenbergben 1898 óta ütemben vannak és jól megfelelnek, éppen ugy fog az nálunk ismenni. Hogy menynyire téves az „E« informatiója, azt legjobban bizonyi Ija azon körülmény, miszerint a magy. kir. államvasutak gépgyára berendezkedett ilyen gőzmotorok gyártására, a Ganz gyár már eddig megrendelt ott 12 garniturat és ezek készen állanak mind, úgy hogy csak szerelni kell, hetenkint egy garnitúrát vesz át a Ganz gyár és már mind a 12 garnitúra le van foglalva (eladva) a Ganz gyárnál. Az a. cs. e. v. is rendelt egy ujabb kocsit. Sőt a M. A. V. is megrendelt 2 drb. gőzmotor kocsit. így áll az ügy, amiből láthatja, hogy az „E" teljesen tévutakon jár és informatiói tévesei. Tisztelettel vagyok kész hive Sárinezey Endre. A falusi iskolák. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszternek azon rendelete, mely a falusi iskoláink tanilási rendjének, a nép gazdálkodási viszonyaihoz való átidomitasát komolyan tervbe vette, méltán lehet üdvözölni, csak ezen üdvös rendelet is, mint oly sok más, ne maradna holt betű! Igen; mert nézzük meg az 1868-ik évi XXXVI11. t. cz.-nek a §-ait, leszámítva, annak egyes, a mai kor kívánalmainak már megnem felelő részeit, elég bölcsen alkottatott meg, s nyert szentesítést. Mégis Isten jóvoltából 34 év telt el azóta, majdnem egy ember öltő és ennyi idő el forgása alatt, sem a nép fiai között nem tudott kellő gyökeret verni, sem pedig kitűzött czéljának megfelelni. Mi oka lehet ennek? Én mint több éveken keresztül tanítással foglalkozó ember, szerény tehetségemhez mérten, igyekszem ki mutatni e becses lap hasábjain a legfőbb okokat és hiányokat ? . . . 1-őr. Legnagyobb ok a tandíj kötelezettség! Igen; mert nézzük meg a községekben a tanköteles gyermekek szüleit, hogy a legnépesebb családdal rendelkező emberek, rendesen a legszegényebbek is. Mar most, ha van 2—3, esetleg 4 iskola köteles gyermeke, hogy fizessen ugyan annyi véka gabonát, csirkét, pénzt s bizonyos mennyiségű tojást tandíj czimen a tanítónak — mikor legnagyobb részének, saját szükségletére sincs elegendő kenyérnek valója ? . . . Hogy tehát ezen kötelezettsége alól kivonja magát — rendesen csak 1—2 gyermekét íratja be, — illetőleg küldi az iskolába. Ugy de a törvény szigorúan előírja a tanítónak az igazolatlanul mulasztok ket hetenkénti kimutatását. így aztán a büntetesek s tandíjak behajtasa ellenszenvet ébreszt, ugy a tanító, mint az egész iskolai rendszer ellen, oly annyira, hogy az iskolát nem tekinti nevelő, — de büntető int ézetnek. A tanitó személyében pedig roszakaróját, ellenségét látja! Nem hiszi, hogy az iskolában a gyermek, atya helyett atyát, anya helyett anyát, játszótárs helyett játszótársát, s igaz baratot talál a tanitó személyében . . . 2-or. A népiskolai tankönyvek egyöntetűségének hiánya. Nagy hiba, hogy az egész vonalon nem tekintik s nem veszik figyelembe az egyöntetűséget. Pedig — ha minden féle jellegű iskola hatóság, külön külön — a maga iskoláiban egyforma tankönyveket használtatna, ugy a népnevelésügye gyorsabban es biztosabban baladna előre; mert ha a szegény ember egyszer beszerezte a gyermekei számára a tankönyveket, ugy azokat az egész iskolai pályáján hasznaihatná is, bármerre és bárhová lenné a szüle át a lakását. Míg igy, ha A. községben lakott, s onnan B. községbe megyen lakni, olt már ismét uj és másféle kiadású tankönyveket kell beszereznie, lu azt akarja, hogy gyermekei a kiszabolt tananyagot elvégezhesse . . . Nem volna szabad meg engedni a gomba módra való gyártását a népiskolai tankönyveknek, de igenis arra kellene törekedni, hogy az engedélyezett tankönyvek minél olcsóbban beszerezhetők legyenek — igy a legszegényebb ember is inkább képes lenne gyermekei részére beszerezni a szükseges s nélkülözhetsllen tandolgaik után lakomához kezdtek, melyet fajtalan táncz követett. A fő ördög egy kőasztalra ült s a muzsikás boszorkányok lófejet és p macsmafarkot szoringattak kezükben a hangszerek hetyett. Bor volt nagyon sok s ezt nem közönséges módon nyerték. Megszúrtak ugyanis egy szöllővesszőt s abból folyt annyi bor-, hogy elég volt 3000 boszorkánynak is. Mulatság végén az aranypoharak, melyekből ittak, valamint a főördög aranyos ruhái is mind megnevezhetetlen anyaggá váltak, míg a „Dromó" hamuvá égette magát. Ez a hamu szétosz tátott a boszorkányok közt, hogy azt rontásra fölhasználhassák. Mindenki azon az alkalmatosságon távozott haza, a melyen jött. * # * Rohonkáné másnapra kelve, utána nézett Horváth Juliska dolgának. Megrontotta ugyanis mind Szögi Piroskát, összezsugorítván lábait, mind Katona Pistát, negyednapos hideglelést küldvén reája. Juliska hamar tudomására jött annak, hogy mit tett Rohonkáné. Sírva tördelte kezét a boszorkány előtt. — Nem igy akartam én, nekem csak Pista szerelme kell. — Hagyd csak én reám, leányom — dörmögé Rohonkáné, — elcsinálom én azt ugy, ahogy legjobb lesz. Mikor magára maradt Rohonkáné, a konyhába sietett. Itt a tűzre háromlábú vasszék fölé egy fület len fazekat tett s abban petrezselymet és koriandrumut kezdett főzni, a párolgó gőz szagára megjelent neki az ördög akivel tanácskozni kezdett. Mikor kiprézsmitálták magukat, máknedvet öntött a kotyvalék közé, mire az ördög eltűnt. Rohonkáné ezután Katona Pislához, sietett s annak a nyakára gyapjúba kötött akasztófaszeget tekert, mire az meggyógyult. Rohonkáné fonnyadt markát szép ajándék összeg ütötte. Szögi Piroskát is meggyógyitotta öt máriásért. Ugyanis fehér liliom gyökeret égett porban kifőzle és óhájj il összekeverte. Ezzel a kenőcscsel kenegette a leány beteg lábait, aki harmadnapra már járhatott rajtuk. Ekként kigyógyítva a két beteget, utó orvosságul mindkettővel oly bort itatott, a melybe veszett kutya által megharapott kő porrá tört állapotban volt kpverve. Tudnivaló, hogy ez által mindkettő kész gyűlölséget ivott egymás iránt. Imigy bontotta föl Rohonkáné a két szerelmes közt a viszonyt és mi sem volt könnyebb dolog, mint Pistát Juliskának megszerezni. Szép szemeinek segített Rohonkáné szerelmi itala. * * * Amint tetszik látni, ez a történet ugy végződik, hogy minden ember életben marad. Tehát nincs benne semmi tragikus, vagy rettenetes. Ámde kérem, a dolog nem ugy áll. Mert ellenkezőleg ez a történet nem ugy végződik, hogy a fele szereplőket megégették. Máglyán hamvadt el Rohonkáné, Rózsa Dániel kapitány uram, valamiképen Borbéla hadnagy ur, ámbátor Könyves Kálmán király igen szépen megmondja a törvényének I. végz. 57. fejezetében. De strigis vero, quae non sunt, nulla quaestio fiat. Ez a fent elmondott szerelmi történet is segített Rohonkáné alá gyújtani a máglyát. könyveket. Napjainkban — hány szegény ember nem képes — ugy az árra nézve, mint a gyakori változtatás miatt — csak a legszükségesebb tankönyveknek is a beszerzésére? Egyszerűen a vászontarisznyát krumplival, sült vagy főtt tökkel megrakottan fiának a nyakába akasztatja, s ugy küldi fel az iskolába és rá sem hederít, hogy tulajdonképen miből is tanul az ő kedves fia? Persze az évzáró vizsgán megköveteli, hogy fia az egyes tantárgyakból a hozzá intézett kérdésekre, mint karika c-apás fújja a mondókáját; mert ellen esetben, ha ez nem sikerül, akkor egyenesen a tanítóban a rosz tanítót véli felismerni, nagy hátrányára a népnevelésnek! Sajnos dolog, hogy falusi iskoláinkban rosz tanulót senki sem ismer — csak rosz tanítót! 3-or. A tt lemes igazolatlan félnapi mulasztások, s ebből kifolyólag, az egyes elöljáróságok által elkövetett, helytelen, lelkiösmeretlen és hanyag kezelés! . . . Igen; mert ha a tanitó vagy az iskolaszéki elnök a mulasztók névjegyzékét — mint ahogy azt a törvény megszabja — a községi elöljáróságnak kiszolgáltatja is, — az elöljáróságnak igen nagy része, csak akkor büntet rendesen, mikor már idejet multa, azaz ha a mulasztok névjegyzéke a hónap 1-ső napjan ki lett is adva — biró uram pedig a bírságolást 20—30 nap, sőt megtörténik, hogy két hónap elte.tével teljesiti, épen akkor a mikor az illető tanuló már iskolába jár. Igy a szüle nem tudja megérteni, hogy voltaképen biró uram miért is bünteti őt meg 1—2 K.-ra, mikor az ő gyermeke — most is az iskolában van ? És hány biró hárilja az okvetlenkedő szüle előtt az okot a tanítóra ekképen? Látja komám, ha a tanitó ki nem adná, én nem büntetném meg stb. Képzelhetni lehet, az ilyen eljárás mellett, a tanitó és szüle közötti viszonyt, nagy örömére a mi népnevelési ügyünknek! Igaz, a „Nyirvidék" 14-ik számában, a szorgalmi idő — nagyon helyesen van beosztva, ugy, hogy ha az érvtnyre lesz emelve, illetve törvényileg lesz biztosítva — akkor a tetemes mulasztások — nagy arányban apadni is fognak, s az általam itt elmondottak pedig csak ritkán fognak előfordulni, értve a mulasztásoknál előforduló mizériákat 4-er. A csekély fizetés a tanítók részére. Eltekintve, azonban, hogy a tanítókról, oly mostohán gondoskodik — ugy fizetés, mint nyugdíj tekintetében maga az állam, valamint az egyes felekezetek — mégis a mai korban élő tanítóság igyekszik a reájok bizott gyermekeket — ugv neve ni, hogy azok idővel becsületes, ügyes és értelmes emberekké hűséges, munkás és engedelmes polgárokká legyenek! . . . De a folytonos anyagiakkal való küzdés, gyermek nevelés, társadalmi álláshoz mért ruházkodás és cselédtartás a 800 K. fizetésből nem futja ki, igy igen sokat kedvetlenné lesz s nagyon könnyen megtörténhetik, hogyha ezen segitve nem lesz, kifogy belőlük a türelem a hivatal iránti szeretet és ügybuzgóság. És ezen csudalkozni nem is lehet. Hiszen a mai tanitóságtól, már ma mindenki meg követeli, hogy az legyen elsőbben is zenéhez értő jó kantor, jó tanitó, pap, méhész, selymész, keltesz, könyvelő, gazda, mérnök, gyógyász, fiskális és katonakáplár. Szóval ezermester! Kérdem, hogy lehessen kivánni, hogy egy emberben annyi mindenféle szakképzettség öszpontosuljon ? Hiszen mindenik szak egy embernek is elég a 800 K. fizetésért! . . . Költő királyunk Jókai Mór egy alkalommal egy beszédjeben azt mondta, hogy hazánkat még egyszer meg kell hódítani! Ez pedig a tanítókra vár . . . Sokat és nagy igazságot rejlő mondás volt az, — de elébb gondoskodni kell a tanítók anyagi helyzetéről: mert kiéhezetetett hadsereggel még csatát sohasem nyertek! . . . §-ör. A falusi iskolák hiányos felszerelése. Ha meg néznénk hazánk összes népiskoláit, — azon szomorú tapasztalatra jutnánk, hogy nagyon kevés az a falusi iskola — a melyik teljesen felszerelt állapotban van! Már most hogyan lehessen kivánni azt? hogy a népnevelésügye, az egész vonalon szép rendben haladjon előre, mikor sem taneszköz, sem tankönyv nincs számtalan falusi iskolában!? Mind az ide g, mig ezeken az elmondott bajokon segitve nem lesz, addig — bár milyen üdvös rendeletet adjon is ki a Miniszter, czélját alig fogja elérni ?! ltácz Barnabás. JSyíregjh Zit egészségügye márcziiisban. Egészségügyi jelentés. A folyó év márczius havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halottjegyzőkönyvek adatait, sokkal kedvezőtlenebbek voltak mint a mull év megfelelő havában. — Az elmúlt év márczius havában elhalt 75, addig ez év márcz. havában a halálozás 104 mutat, több tehát 29-el. Nem szerint elhalt fi 53, nő 51. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 59, földműves gazda 13, iparos és kereskedő 28, értelmiségi 4. Ezeken kivül halva született 3, kora szülött volt 1. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán temetve 4. Törvénytelen ágyból származó elhalt 9. Élve született 122, és pedig 56 fi és 66 nő, ezek közül törvénytelen ágyból származik 14, és pedig 8 fi, 6 nő. Az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 18-al. Házasságot kötött 16 pár. Vallásra nézve elhalt: róm. kath. fi 15, nő 8= 23. ág. ev. fi 20, nő 30 = 50, helv. hitv. fi 8, nő 5 = 13, gör. kath. fi 9, nő 5 = 14, izraelita fi 1, nő 3 =4, Életkor szerint 0—1 évig = 31, 1—5 évig =29 5—7 évig = 2, 7—20 évig = 11, 20—30 évig = 3 30—40 évig 3, 40—60 évig = 10, 60—80 évig = 9 80 éven felül 6 ; összesen 104. A város belterületén elhalt 66 egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 32, kik közül nem lett gyógykezelve 1, 7 éven felüli volt 34, ezek közül nem lett gyógykezelve 4.