Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-04-12 / 15. szám

tevékenységének és alkotó képességének nyugvása az erőgyűjtés forrása volna. A tél nem hoz gyümölcsöt. Ennek a sokra hivatott városnak fényes jövője iránti törhetlen bizalommal, érdekei iránti mele

0' szeretettel hisszük és hirdetjük, hogy a fejlődésében, az intézmények alkolásában hosszas pihenőt tartania nem lehet. Legyen szabad, — tekintetes képviselő testület ! emlékeztetéssel élnünk ama gyakorlati igazságra, mikép a már létesített intézmények, saz ebekkel és ezekben bővült közélet és annak koilátozás alá nem vethető iyényei ujabb intézmények megteremtésének szükségét hozzák létre. Egyébként tévedés volna azt hinni, mikép azok a nagy arányú alkotások, amelyekre Nyíregyháza város közönsége büszkén tekinthet, merően véletlen esetlegességben találhatnák föl keletkezésük okát, de egyut'al tévedés volna az is, mintha e város közönsége a már létesített közérdekű intézményeivel akár időlegesen, akár végleg befejezte volna amaz áldozatkészséget is igén>lő munkásságát, a melyet ön-ön sorsa, de sőt a szűkebb körű és az ország általános érdeke is számára kijelölt. Megdönthetlen igazságként állapítható meg ezekből mikép a város képviselőtestületének a további alkotó munkásság elől elzárkóznia nem lehet. Kérdés csak az, mi, illetve mik azok a feladatok, amiknek a legközelebbi jövőben való megoldása a képviselő testület vállaira nthezedni fognak. Általános szempontból a kérdésre könnyű megadni a feleletet, amely nem más, mint az, hogy e feladatokat a város polgárságának egyetemes közvéleménye van hivatva kijelölni, s a mennyiben a közvélemény félreismerhetlenül kialakul és jelentkezik, amennyiben továbbá az ekként nyilvánuló közvélemény általános, jogos cs ésszerű közérdeket jelöl meg kiszolgálandónak ; ügy a tekintetes képviselő testület részére meg van szabva az út, amelyet az alkotások szakadás nélküli lánczolataban leghelyesebben követni lehet, sőt kell. Ily általános jogos és ésszerű közérdek az, amely immár négy év óta hangos megnyilatkozásra készteli e város közvéleményét, s amely a megvalósítás biztos hitében annak idején a tekintetes képviselő testüleletet is foglalkoztatta. Értjük ezalatt a Sóstó fürdőbe való gyors, olcsó és kényelmes közlekedés kérdésének megoldását. Valóban fölösleges a tek. képv. testület figyelmét csak egy pillanatra is igénybe venni azért, hogy a Sóstó fürdőjének szépségét, jelentőségél és értekét hangoztassuk. Elég, ha kiemeljük azt, hógy a város egész polgársága a Sóstó fürdőt nem csupán szórakozás és kirándulási helynek tekinti, de első sorban felette fontos égészségügyi tényezőnek s mint ilyen a polgárság közvélem ényén ik osztatlan meggyőződése szerint nemcsak alkalmas arra, hogy fejlesztésére ugy a városnak, mint a város polgárságának is gondolni keljen, de sőt a köztudat szerint csak elhalasztható, de el nem odázható első sorban a Sóstóra való közlekedési viszonyoknak a legfejlettebb kívánalmak szerinti rendezése. Legyen szabad ide vonatkozóan annak begyőzésére, hogy a város közönsége mily eminens érdeklődést tanúsít a sóstói közlekedés tökéletesítésének eszméje iránt, utalnunk a legközelebbi múltban a polgárság nagy részének önkénytes elhatározása folytán megindítóit mozgalom keltette általános és egyetemes rokonszenvre, a mely mozgalom ugyanis a sóstói nagy horderejű közlekedés immár sürgősnek felismerhető kérdését a társadalom áldozatkészségére támaszkodva saját erőinkből óhajtja — Ejha, Nepumok ur —- mondta ingerkedve hát ön virágkereskedést nyitott. ? — Nem, nem ... — hebegte a jámbor ember — csak ugy magammal hoztam. — Ennyi virágot! Winter Nepumok azt hitte, hogy a hindu szent neheztel a sok virágért. Ijedten dadogta : — Kérem, ezt nern hoztam. Ez csak ugy hozzám került. Egy barátom adta, a ki már régtől fogva . . . — Nos, nos? — sürgette a tétovázó embert a leány. — Winter Nepomuk keserves fohászkodással nyögte ki a kétségbeesett hazugságot. — Hát igen. Egy "barátom, a ki már régtől fogva tiszteli kegyedet, megkért, hogy adjam át e virágokat. — Nekem ? Igen, igen ! — erőlködött a csöp ember elkényszeredve. A leány átvette a bokrétát és belelemet;e az arczát. Aztán kigyúlt a szeme és a virágillattól megittasulva mondta: — No látja, az ön barátja nagyon kedves ember, Nepomuk ur! — De meg mennyire! — Szeretnék is megismerkedni vele! — Az nem lehel! — riadt fel a jámbor férfi. — Miéit? — Mert, mert . . . Ő inkognitóban akar maradni. A leány mosolygott. — Igaza van. Igy regényesebb, költőibb is. Ő egy igazi lovag. A magánhivalalnokok mintaképét majdnem leszéditette a lábáról ez a nagy dicséret. Hiszen ez voltaképen neki szólt, egyenesen neki. Büszkeség dagasztod a a mellét és minden nap ujabb és ujabb virágbokrétát rakott a hindu szent lábai el A leány minden alkalommal oda volt az elragadtatástol. m V t H V i 1) K megoldani. Szépitetlenül a valót juttatjuk kifejezésre akkor, amidőn konstatáljuk, miként a város polgárságának zöme és igy a teljesen vagyontalan osztály is tömegesen bejelentette készségét az iránt, hogy a sóslói közlekedés alkalmas megoldásához nem jelentéktelen anyagi aldozatokat is meghozni kész. Bizonyára nem ismeretlen ugyanis, a tek. Képv. Testület előtt, mikép annak hatása alatt, hogy a tervezeit villamos vasút ügye beláthatlan időkig meghiusult, a város polgárságának vezér tényezői részéről aetió indíttatott meg arra, hogy a Sóstó fürdő a legmodernebb közlekedési eszközzel az úgynevezett motoros vasúttal köttessék össze. A megbizotlak részéről tanulmányok is tétettek abban az irányban, hogy a contemplált vasút megfelel-e a hozzáfűzött várakozásnak és alkalmas-e a sóstói forgalom lebonyolítására. A tanulmányok eredménye az, hogy a motoros vasút tekintettel arra, hogy minden más létező közlekedési forma fölött az építési tőke aránylagos csekélységénél fogva előnyben van, s tekintettel arra is, mikép az üzem és fennlartási köllség a legcsekélyebb; egyetlen lehetséges és alkalmas módja a jó, olcsó és czélszerü közlekedés megvalósításának. Nyíltan elismerjük, mikép e társadalomra támaszkodó mozgalom a priori abból a feltevésből indult ki. hogy a szükséges építési tőkének egy jelentékeny részét Nyíregyháza városa szolgállatandja. E feltevés annál inkább jogos volt, mert a Sóstó fürdő várható fellendülése annak jövede'me fokozásával minden kétséget kizáróan biztositandja a város részéről befektetett tőkének kamatait. Az actió megérett már annyira, hogy a vasút építésének köllségei beszerzéséről gondoskodni kelljen. Csak természetes, hogy első sorban Nyíregyháza város áldozatkész szavának kell megnyilatkoznia, hogy az mint biztos bázis a továbbiakra nézve döntő tényezőként szerepeljen. Ide vonatkozóan meg kell jegyeznünk, hogy a sóstói közlekedés kérdésének megoldása a maga teljes jelentőségében foglalta el h°lyét a tek. K 'pv. Testület meggyőződése és elhatározásában is. A tek. Képv. Teslület nyilvánvalóan a vasút létesítésének leküzdhetetlen akadályaira tekintettel kőut építést határozott el, amely legalább egy csekély részben, t. i. a közlekedés könnyüségével, de nem gyorsaságával és olcsóságával oldaná meg a kérdést. Egyébbként is szembeállítva a kőutat a tervezett vasuli összeköltetéssel, az immár a tek. Képv. Teslület előtt fekvő kőut építési költségvetés adatai szerint a kőut nagyobb áldozatot követel a várostól, mint az a hozzájárulás, amely a vasút kiépítést a legnagyobb valószínűség szerint biztosítani alkalmas. Amidőn tehát egyrészről a közvéleménynek a sóstói vasúti összeköttetést sürgető szava valóban jogos, észszerű és szükséges közérdek kielégítésére törekszik, amidőn továbbá a kérdés egyedül helyes és tökéletes megoldása csupán motoros vasút építéssel érhető el, amidőn végül feltétlenül bizonyos az, hogy a város anyagi támogatása nélkül a tervezett vasút nem létesülhet: ugyanazért a tek. Képv. Testület döntő szolgálatot tesz az ügynek, ha felajánlja azt az összeget, arnely előbb, vagy utóbb, de feltétlenül feláldozandó lesz, ha komoly szándék — a mi nem vitás — a tek. Képv. Testület részéről az iránt, hogy a Sóstó fürdő az elsatnyulástól megmentessék és rendeltetésének megfelelően ujjá teremtessék. Korai volna még ma a letesités formáira, mint változhalallinra rámutatunk. De egyébbkéüt is közöm— Oh, Nepomuk ur, ezt soh som hittem volna, Látja, már nemcsak a könyvekben vannak regmyek. Mert ez regény, igazi regény. Ugy-e N.pomuk ur ? — Oh, hogyne, hogyne ! Sokszor, amikor már a leány dicséretével az égig magasztalta az ismeretlen lovagot, Winter Nepomuk közel volt ahhoz, kogy mindent bevalljon. De hamárosan elment a kedve az ilyen vállalkozástól, mert a leány hirtelen ezzel a gyanakvó kérdéssel fordult hozzá. — De ugy-e, nem csal meg, Nepomuk úr? — Már hogy merném én azt tenni? — Válaszolt gyorsan Winter Nepumok es meghunyászkodva, lemondó sóhajjal- k.pta le fejét a vállai közzé. Ilyen veszedelmeket rejlő kisebb alkalmaktól eltekintve, a csöpp ember boldogságát semmi sem zavarta. Sőt a kegyes csalás mellett valósaggal hízásnak indult, amiben, nagy részök volt azoknak a dicséreteknek is, amelyeket Winter Nepomuk magának könyvelt el. A nyár vége felé azonban újra beborult, Nepomuk ur fe'lett a boldogság ege. Imádotija, a hindu szent egyre türelmetlenebb lett és n ip'ól-napra lázasabban faggatta Nepomuk uiat az ismeretlen lovag kilete iránt. A magánhivatalnok minlaképe izzadott-szurío!t s végre is, hogy gyanút ne kelten maga iránt, egy napon Isten nevében megkoczkáztutoti egy ujabb hazugságot. Nevet mondott. Ejyik hivat di kartársának a nevet emiitelte a leány előtt s bár érezte, hogy ez az eljárás hasonló már a szélhámossághoz, azzal vigasztalta magát., hogy hiszen semmi baj sem származhatik ebből, mert a leány ugy sem ismeri azt az embert. És nem is történt semmi baj. Winter Nepomuk továbbra is ugy járt a leányhoz, mint azelőit, buzgalommal vitte a virágokat s csak néha esett meg, hogy J e leány egyszer másszor már nem fogadta őt. i Winter Nepomuk nern tulajdonított ennek jelenlőséI get, sőt mikor a leány egy késő őszi napon ezzel a kijelentéssel fogadta : „No, Nepomuk ur, egy fonlos, ée iesz> ló dologról akarom önt mosl értesíteni!" Wi:i bös lehet a városra, hogy a terület tulajdonosa jogállásából folyólag megóvandó és megóvható jogai sértetlensége mellett e város társadalma avagy a társadalmi actió üdvös eredményeként, esetleg jelentkező vállalkozó által nyer a vasút építésének ügye szerencsés megoldást. Miután azonban egyik és másik eshetőség egyaránt szükségessé teszi, hogy a város részéről hozandó áldozat terjedelme felől bizonytalanság ne legyen, miután továbbá a város hozzájárulásának menynyisége és ismerete döntő befolyást gyakorolhat — a kérdés időbeli megoldására is, ugyanazért alulírottak, mint a sóstói vasút létesítésére egyesült érdekeltség megbízottai, a következő indítványt terjesztjük a tekinletes képviselő testület elé: Méltóztassék kötelezőleg kijelenteni, mikép azoknak, illetve annak, aki, illetve, akik a Nyíregyháza vasút állomástól kiindulólag a Sóstó fürdőig, onnan a sóstói állomásig vezető keskeny vágányu motoros vasutat a város képviselő testülete által megállapítandó feltételek alatt megkötendő terület használati szerződés szerint megépíteni kész, s az építéshez legfeljebb egy és fél év alatt hozzá fog, — 70000 koronát törzsrészvények jegyzése által engedélyez. Maradván a tekint, képviselő testületnek Készséges szolgái Nyíregyházán 1903. márczius 31-én. Popp György. Martinyi József. Flegmann Lipót. Szamuely Aurél. Somogyi Gyula. Dr. Prok Gyula, dr. Haas Emil. A motoros vasutak ismertetése, vonatkozással a tervezett Nyíregyháza—Sóstó— Dombrád—Balsai h. é. vasútra. Az 1903. év április hó (i-án tartott érdekeltsége közgyűlésén előadta Szeszt.ay I^ászló mérnök, műegyetemi m. tanár. Méltóságos főispm úr, mélyen tisztelt érdekeltségi közgyűlés! Mintegy négy éve annak, hogy az úgynevezett tiszai ártéren fekvő községek közlekedés ügyét megoldani hivatott vasút iigyc olyan stádiumba jutott, hogy a vasútvonal nyomjelzése és részletes terveinek elkészítése lehetővé, illetve szükségessé vált. Egyidejűleg merült fel az az eszme, hogy Nyíregyháza város belforgalmának s a Sóstó fürdő nyári forgalmának lebonyolítására egy közúti vasút létesíttessék. Önkényt kínálkozott az a gondolat, hogy Nyíregyháza városnak e közúti vasúthoz fűzött érdeke és az ártéren fekvő községek közlekedési érdekei, egymással igen szoros összefüggésben állanak, s az egyedül helyes megoldás csak az lehet, mely egy egységes, összefüggő terv keretében mindezeket az igényeket együtt elégíti ki. Nyíregyháza város az ártéri községekre nézve kereskedelmi és forgalmi központot képez, s a vidéki érdekeltséget számos érdekszál fűzi Nyíregyháza városához. Viszont Nyiregyházára nézve beláthatatlan előnyöket biztosit az, ha az ártér községei a város belterületéhez egy. a helyi érdekeket minden tekintetben kielégítő vasútvonallal szorosan hozzákapcsoltatnak. Az érdekeknek egy egységes s a város belterületére is behaladó vasútvonallal való kielégítése a vasUtépités technikájának 4 év előtti állapotában bizonyos nehézségekkel járt, mert a város forgalmi ős estetikai igényei útjában álltak annak, hogy a locornotivval vonluteilt személy és tehervonatok Nyíregyháza város utczáin közlekedjenek*. A tervezésnél gondoskodni kellett arról, hogy a forgalom a város utczáin keresztül, egy a Városi vasutak Igényeit minden tekintetben kielégítő vontatási móddal bonyolittassék le. ter Nepomuk szentül tudta, hogy a hindu szent most szerelmet fog vallani neki. Boldogan mosolyogva ereszkedett le hát elliizolt kis testével egy karosszékbe és várta a vallomást. A leány pedig szemérmes elpirulással sütötte le a szemét es remegve mondta: — Kedves Nepomuk ur, az ön figyelmes barátja, Wolf Péter ur és én jegyesek vagyunk! Pakots József. Legendák a keresztről. A fa két izben mentette meg a világot. El ő izben a bárka, másodízben a kereszt. A paradicsom fájának keserű gyümölcsét teljesen kárpótolta az, ki a Golgotha keresztfá án termeit. Számos legenda kering ama fának törlénetéről s tulajdonságairól, melyen a megváltó kiszenvedett. Nem lesz érdektelen, ha abból egy párt lapunk hasábjain is köziünk, Nikodém evangyéliomában több régi hagyományban a keresztfa történeté', illetőleg származását egészen Ádám idejére viszik vissza. Egyszer az öreg Ádám megbete.edvén, egyik dédunokáját, Selh-et az éden kertjebe küldte, megbízván | őt, hogy az őr/.ő angyaltól kérne néhány cseppet az irgalom olajából, a mely az élet fájából szivárgott ki. Az angyal erre azt válaszolta, hogy erre majd csak ötezer év múlva tehetnek szert e's csakis egy parányi szilán, kot adoll, melyet azután Ádám sírjára ültettek. Ebből egy háromágú szép fa növekedett. Más h igyomány szerint az angyal há:om magot ajándékozott volna Sethnek, a miket ő Ádám nyelve alá helyezett s ezekből hajtott ki a cziprus, czédrus és f nyő. E fákat cman Mózes vitte el s ezekből faragta a maga csodás pálezáját. Dávid pedig elültet te azokat egy Jeruzsálem melletli folyópartján, hol aztán óriásfává nőHek idők folyamán. Árnyékos lombjai alalt siratta m< g