Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-04-12 / 15. szám

XXIV. évfolyam. 15, szám. Nyíregyháza, 1903. április 12. VIDÉK. A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLCSMEGYEI TANITO-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 88T" Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek. A előfizetési pénzek megrendelések s a

1 A lap szellemi részét képező küldemények, Hirdetési dllak • poétán vagy helyben házhoz hordva : , « » a szerkesztő czime alatt kéretneÍ beküldeni , niraeiesi aijan . Léaz érre 8 korona. l

aP szétküldésé targyaban leendő felszo- , , * ™ * , Minden négyszer basábzott petit soregysieri fél érre 4 „ lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos f

0„dtatMk 2l 1 kezektol közlése lü fillér; tObb«öri köriéV

e.

8Kben 8 fitt. Negyedévre 2 „ kőnyvnvomdá iához iskola-utcza 8 szám , , , * A nyilMériköz:eményekdijasoronkint60 fillér. K községi jegyző és tanító uraknak egész évre J /Tánnstkv há

7\ intóypnHrít ' -n At Au Í

aí

0

ku

8,^

k kívánatra s az Apró hirdetések 10 szóig4J fii., minden további szó r-.eV néirv korona F.ev Ara in fillér. (Janosztcy naz) intezendotc. illető költsegere küldetnek vissza. |4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. A ayiregytáza- sóstó—dombrádi vasút, Több mint négy éve foglalkoztatja már úgy a hivatalos, valamint a nem hivatalos közvéleményt is a Sóstói vasút kiépitésének kérdése Volt idő, amidőn már több mint bizonyos volt a villamos vasúti versenyből győztesen kikerült úgynevezett „Trust" által leendő epités. Kiderült azonl an, hogy a vasúti concessióért versengő társaságok nem magáért a jövedelemmel nem kecsegtető vasutért szálltak, kapicitáltak és házaltak, de mert a két társaság között véletlenül ütköző pont lett a mi sóstói vasntunk. Nyilt dolog ma már,hogy a győztes „Trust" egy pillanatig sem hitte, mikép a sóstói villamos vasút rentábilis vállalat lehet. Csak természetes tehát, hogy ellenfelének a „Magyar vaiuti forgalmi részvénytársaságnak" legyőzése után minden gondját —oda terelte, hogy a várossal szemben vállalt kötelezettsége alól áldozat nélkül kiszabaduljon. Czélját kevés leleményességgel, de annál kirívóbb leplezettlenséggel elérte. Mig ugyanis az akkori tulbuzgó kereskedelmi miniszter a város iránti határtalan szeretetből az épitési tőke menuyiségén-k megállapítása felől terjedelmes időközökben parlamentirozott, — az építési engedély kinyerésére szerződésileg megállapított határidő szerencsésen letelt anélkül, hogy a miniszter az engedélyt megadta volna. Baj csak az, hogy e határidőhöz a szerződéstől való egyoldalú visszalépés joga lett fűzve, amelylyel a „Trust" hihetetlen gyorsasággal élt is. A miniszter egy szomorú csalódással és réBzleges népszerűtlenséggel gazdagabb, mi pedig egy pompás vasúttal szegényebbek lettünk. A „Ijiradlék u A boldog ember. A kis feketeképü Winter a világ legjámborabb és legalázatosabb magánhivatalnoka volt. Kartársai a sivatag hajója névvel tisztelték meg s ez az elnevezés magában foglalta a csöpp emberke egész természetrajzát. Robotoló, fáradhatatlan hivatalnok volt Winter Neponiuk; a megszakadásig szorgalmas, aki a hivata i restancziákat ugy tüntette el, mint a faluzó ezermester a vidéki mccenánsok zsebéből az ezüsl húszast. Még a tos-zmáju hivatali főnök is nagyrabecsülte Winteit. Ha a polczokkal telerakott nagy, füstös irodán átsétált, nem mulasztotta el, hogy mi g ne veregesse a magánhivatalnokok mintaképének a vállát. — Maga gyémánt, valóságos gyémánt! — Fekete gyémánt tódították a kollégák. Winter Nipomuk úszott a közszeretetben. Felülről a kegy sugara sugárzott rá, alulról pedig a kartársak restancziái emeltek piedesztált számára. Winter Nepomukot ilyenformán már a végzet is arra szemelte ki, hogy boldog életet éljen. Egy ember, aki ezernégyszáz korona törzsfizetéssel és lakáspótlék nélkül mindég mosolyogva jár-kel az embertársai között, sohasem lehet boldogtalan. Ezen a véleményen volt maga Winter is, aki éppen emiatt sohase kért fizetés javítást és napról napra nagyobb szorgalommal végezte e; a hivatali restancziákat. A jövendő utjai azonban beláthatatlanok. Egy SLép tavaszi napon, amikor odakint ragyogó napfény árasztotta el az utczákat s a levegőben virágillato

1' röpdöstek, a kis feketeképü Winter olyan sötét arczczal lépett be az irodába, mint egy szerecsen. Nehéz, terhes gondolatok felhője ült a homlokán s a tollát háromszor is beleütötte a tintába, anélkül, hogy egy sort irt volna. Ettől fogva vállalkozó nem akadt. A városi vasutak országszerte kedvezőtlen zárószám adatokat mutattak. Több helyen az üzemet is beállították. A rossz vasutak közzé lett sorolva a nyíregyházi városi vasút is. A hivatalos és nem hivatalos körök kénytelenek voltak belátni, hogy az óhajtott sóstói vasúti összeköttetés létesítését más alapon kell megoldani. Első volna a város és a társadalom áldozat készsége. A másik az, hogy a rég óta vajúdó, de az utóbbi időben közeli megvalósulással biztató ártéri vasúttal egyesitessék a közúti jelleg megóvása mellett. Az első jobb, de nehezebb. Ámbár az a mozgalom, amelyet főkép Popp György kir tanácsos fáradhatatlan erélyének köszönhetünk, sok biztató jelenséget producált, amik arra engednek következtetni, mikép a város közönségében meg van az áldozatkészség az épitési tőke nagy részének összehordására. A másik alap természetesebb és könnyebb. Hátránya csupán az, hogy egy még a megvalósulásig ki nem fejlesztett vasút bizonytalan sorsához fűzi a sóstói vasútnak jövőjét, A Popp György vezérlete alatt álló mozgalom, mondjuk érdekeltség, állást még nem foglalt abban az irányban, váljon a vasút építését a társadalom önerejéből teremtse meg, avagy fuzionáljon az ártéri vasúttal, amely egyébként közelebb van a megvalósuláshoz mint valaha. Mindkét mód a várostól tétemes anyagi áldozatot kíván. S miután a netán igénybe veendő társadalmi áldozat készség mértékére, döntő befolyással lehet a város által a vasút — Winterrel valami baj esett! — suttogták egymásnak a kartársak és kíváncsian nézegettek át a sivatag hajójára. — Oh, az a lány, az a lány . . . sóhajtott fel ekkor Winter Nepomuk és keserves nekibusulással temette fejét a két tenyerébe. — No, no, mi baj van, Nepomuk? — tudakolták részvéttel a kartársak. ^ — Egy leány . . . olyan mint egy szent kép . . . ma láttam meg. Oh, az a lány, az a lány! . . . tördelte újra és kétségbeesve tekintett a résztvevőkre. — De hát mi van véle? — Szeretem. — Csak ugy, egyszeri látás után ? Winter Nepomuk busán lógatta le a fejét. — Csak ugy! — No, ez bolond dolog, — mondták a kartársak. — Hát most mi lesz? — Tudom is én? Főbelövöm magam. — Nepomuk, Nepomuk! — intették a jó barátok, — ez nagy szamárság le-z. Inkább ismerkedj meg vele! — Nem lehet, nem lehet. — Miért? — Mert ő oly magasan áll fölöttem, mint egy hindu szent. A karlársak tanácstalanul néztek a sötétképü Winterre. Hm, a baj túlontúl nagy. — Eszerint hát nincs abszolút boldogság a világon. Ettől a szomorú tavaszi naptól fogva a sivatag hajója sülyedésnek indult. A hivatalban már Ó is restancziákkal tüntetett, sőt a második héten már odajutott, hogy fizetésemelést kért a főnöktől. Mindezeknek a bajoknak azonban egyszerre végök szakadt. Egy esős délután Winter Nepomuk boldogságtól sugárzó arczczal lépett az irodába és fütyürészve köszönt a kollégáinak. — No mi az, Nepomuk, megütötted a főnyeremény t ? — csodálkoztak a kartársak. építés biztosítására felajánlandó összeg; a társadalom részéről megindított actió vezetői igen helyesen a város képviselőtestületét kívánják megszóllaltatni. Ezek az előzményei annak az indítványnak, amelyet a társadalmi actió vezetői Nyíregyháza város képviselő testületéhez nyújtottak be, s a melyet egész terjedelmében a következőkben közlünk : Tekintetes képviselő testület! Nyíregyháza városa történelmében az utolsó 20 év a rohamos haladás korszakának nevezhető el. Közművelődési, egészségügyi, rendeszeti, közigazgatási és szépészeti alkotások egész sorozata fennen hirdeti, mikép sz ifjú, életerős Nyíregyháza, Szabolcsvármegyére, sőt az országra nézve felismerhető jelentőségének tudatára jutott, s fokozott áldozatkészséggel párosult helyes érzék vezérlete alatt megteremtette azon intézmények egész sorozatát, amelyek a mig egyrészről mindenkorra biztosították Szabolcsvármegyében való hegemóniáját, addig másrészről jövő fejlődésének, emelkedésének, s ezzel országos jelentőségének és megdönthetlen zálogai. Az alkotásoknak eme munkás korszaka után csak természetesnek kell felismernünk a gyakorta, — bár nem általánosan felhangzó vágyat és törekvést az iránt, hogy tekintettel a polgárság részéről a múltban tanúsított csaknem erőn felüli áldozatkészségre, s a város egyébként is korlátolt anyagi viszonyaira, a város a közel jövőben a megállapodottság és pihenés nyugalmas időszakát engedje meghonosodni. Ez a vágy és törekvés lehet óvatosságával indokolva, de igazolva nem. Az egyesek és társadalmak életműködésében nyilvánuló természeti törvények fejlődésben való nyugvást, pihenést nem ismernek, még akkor sem, ha ezt az állapotot az erőgyűjtésnek tetszetős nevével ruházzuk is fel. Mert tévedés azt hinni, mikép az egyén és társadalom — Nem a! Megismerkedtem a leánnyal. — Hol, te? — Az utczán. — És te megmerted szólítani? A kis feketeképü ember elvörösödött. — Ugyan! — mondta sértődötten — hát olyan lány ő, a kit meglehet szólítani ? Mondtam már, hogy Ő egy hindu szent. — Hát akkor? Winter Nepomuk kézzel-lábbal kezdett magyarázni. — Tudjátok, esni kezdett az eső. Én, az utczán ödöngtem, amikor egyszerre őt láttam meg a túlsó soron. Nekem volt esernyőm, neki nem. Könnyű világos ruha volt rajta. Láttam, hogy sajnálja a ruháját. Feléje mentem, de nem volt bátorságom, hogy fölajánlani a paraplémat. Csak rá néztem szomorúan ; 0 is rám nézett. Majd elkaczagta magát és igy szólt hozzám: No, hát adja ide!' — Aztán? aztán? — Aztán . . . Winter Nepomuk tánczolni kezdett. Körültánczolta az asztalokat, a székeket és túláradó boldogsággal hadonázott. — Aztán ... nos enyém az egész világ. A hindu szent megengedte, hogy hozzáemelkedjem. Meglátogathatom. A szüleinek beszélni fog rólam és rendben lesz minden. A kartársak összecsapták a kezűket. Irigykedve nézte a szerencsés Winter és titkos elismeréssel konstatálták: — No ezt jól csinálta! II. Winter Nepomuk májustól késő őszig learatta a városi virágboltok valamennyi virágát. A boldog ember naponta óriási bokrétákkal állított be imádottjához, a hindu szenthez. A leány a mikor első izben lépett be hozzá a virágbokrétával, összevonta a szemöldökeit.