Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-09-21 / 38. szám

N T f R V I D É K 3 könyvébe, sőt minden honfi és valódi honleánynak szivébe is, ott, a hol Árpád I. Szent-István a Hunyady János és Mályás, a Bocskay, Bethlen, és a Rákóczi ak neve. Kossuth Lajos ma már nem egy párté ; hanem az egész magyar nemzeté. Halálával nem húllt le, mint egy meteor; hanem eszméi, elvei csak részekre oszlottak, mint az üstökösnek sugarai s ezek az eszmék vezetnek, világitanik előttünk s a magyar nemzet előtt, mig a földön egy magyar lesz. És ezek az eszmék, mint az eledel, mint a viz, vagy mint a levegő iápláíri, növelni lógják ama^yar nemzet erejét, önbizalmát, életképességét, kitartását, mig egyszer majd a mint ő hirdetle cs akarta, a magyar ni mzet is nagy, erős, gazdag, müveit, hatalmas, szabad, önálló és lüggeilen lesz. Igenis. Kossulh Lajosra nézve aző halálának napja, nem az elmúlás, az enyészet kezdete, hanem megdicsőülése, hallhalatlanságágának kezdete. A halál napja reá nézve a belépés az ötőkkévalóságba. Szülelésének száz éves fordulója is az ö apolheózi.-a, megdicsőülése! Mielőtt még berekesztenők a hazafias, nemzeti ünnepet, s megválnánk az ünnepelt emlékétől, idézzük vissza dicsőült jellemzési're Lombrozénak, a Túrinban élő világhírű pszichiáternek Kossuth Lajost jellemző szavait: „Véleményem szeiint — mond Lombrózó — Kossuth azon kevés számú lángelmék egyike, kik ugy megzavarhatatlan leleknyugalmuknál, inint családjuk es barátaik iránt érzett te ljes szeretetüknél, valamint elmebeli éles látásuknál fogva legjobban megközelítik a tökéletes embert. (Geare Lombrozó.) És ezen jellemzés hatása alalt valamint egyszer ő, t. i. Kossuth Lajos leborult volt a nemzet nagysága előtt, azonliépen boruljunk le mi is az ő történelmi nagy alakja, dicső alkotásai, hazaszeretete, önfeláldozása, szenvedése, küzdelmei, langlelke, elragadó i kesszólása, haza, ember és szabadság szeretete előtt. Tanuljuk ineg tőle szeretni a hazát ; munkálni a haza javát, boldogságát, növelni szellemi, irkölcsi, anyagi erejet, hatalmát és dicsőségéi, hogy így lehessen egyszer a magyar haza nagy, hatalmas, gazdag, müveit, virágzó, független és szabad. Mindezekre lelkesítsen mindnyájunkat s minden igaz magyar embeit, ez a mai ünnep, Kossuth Lajos neve, hagyományai, s az emléke iránt való hódolat. Ezen hódolatteljes tisztelelem kifejezésével, lelkesedéssel és hálával eltelve boldogító s nemzetfentartó alkotásai iránt, legmélyebb tisztelettel indítványozom, hogy szeretett hazánk s dicső magyar nemzetünk eme világhírű nagy fiának, a nagy szabadsághős cs államférfimak, eme tökéletes embernek, Kossuth Lajosnak a neve és elévülhetlen érdemei varmegyénk jegyzőkönyvének lapjain, bálánk es hódolalunk jeleül s az utókor okulására, örőkittessenek! . . Éljen a haza ! . . . A közgyűlés az indítványt egyhangú lelkesedéssel elfogadván. Mikecz Dezső főjegyző felolvasta az alispánnak következő két indítványát: Tekintetes törvényhatósági bizottsáy! Ez év szeptember havában egész Magyarország lelkesedéssel ünnepli meg századik évfordulóját ama napnak, melyen az isteni Gondviselés nemzetünket Kossuth Lajossal megajándékozta, és nem kételkedünk abban, hogy az ünneplők közt, hazafias érzületeiül vezéreltetve, Szabolcsvármegye közönsége első helyen tog állani. Ezen ünnepély keretében kedvező alkalom nyílik arra, hogy a vármegye közönsége Kossuth Lajos hervadhatatlan, el nem évülő érdemeivel szemben érzett hálájának látható tanujelet is adja és gondoskodjék arról, hogy az ő magasztos alakját a késő utódok számára is megörökítse, l'gyanazért a megtartandó ünnepély részletei felett való tanácskozás Végett egybehívott értekezlet megállapodásaként azon indítványt terjesztjük elő, miszerint mondja ki a vármegye közönsége, hogy Kossuth Lajos világtörténeti alakjat, az utódok hazafi es érzületének ápolása vegett is, emlékszoborral örökíti meg, azt Nyíregyházán, mint a vármegye székhelyén, ezen város közönségével egyetérlőleg 10 év alatt felállítja és a szobor létesítése költségeire a gyűjtést vármegyeszorte elrendeli. Tekintetes törvényhatósági bizottság! Azon értekezlet, mely Kossuth Lajos születésének századik évfordulója alkalmából a törvényhatóság részéről tartandó ünnepélyek részletei felelt leendő tanácskozásra egybehívatott, indítványozza, miszerint a törvényhatóság Kossulh Lajos szobrának Nyíregyházán 10 év alatt felállítását határozza el. Nem kételkedve, hogy az emiitett indítványt a tek. Közgyűlés elfogadja: annak megvalósítása érdekében javaslom, miszerint méltóztassék elrendelni, hogy a közművelődési alapból, — amely alapban ez idő szerint 5370 kor. 79 fillér részint készpénzben, részint takarékpénztárikig kezeltetik s amely alapnak 3 évi átlaga 4418 koronát tesz, ez idő szerint évi terhe 2000 korona — az 1003-ik évtől kezdődőleg 10 éven át, évenkint 500 korona a Kossuth Lajos szobor alapba fizettessék be, az alispánt pedig utasítani, hogy a begyülendő összegek elhelyezésére „Kossulh Lajos szobor-alap" czimen egy uj pénztári naplót nyittasson, a szobor-alap állásáról évi jelentéseiben kimerítő jelentést Ügyen, esetleg az alap növelése érdekében a körülményekhez mérten javaslatokat terjesszen elő. Mind a két indítványt a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadta el. Ezután Szikszay Pál alispán nagy hatást keltett beszéd kíséreté-ben mondott köszmétét a főispán úr őméltóságának a rendkívüli díszközgyűlés összehívásáért s hogy azt személyesen vezette, valamint a dalegyesületeknek, a díszközgyűlésen való közreműködésükért. Báró Feiiitzsch Berthold főispán erre a díszközgyűlést berekesztette. A városi képviselet díszközgyűlése. A vármegyeháza nagyterméből a városháza előtti térre vonult a közönség, ahol már ezrekre menő közönség várta az itt lefolyandó ünnepség kezdetét. A városháza elölt külön elkerített térség volt fonnt irtva a képviselő testület tagjai, a meghívott vármegyei bizottmány s a különböző testületek részére. Májerszky Béla polgármester, Bogár Lajos főjegyző és dr. Meskó László, az ünnepély szónoka — díszmagyarban, — zöld lombos sátor alatti emelvényen foglaltak helyet. A díszközgyűlést Májerszky Béla polgármester a következő beszéddel nyitotta meg: Tekintetes képviseleti díszközgyűlés! Az emberi érzéseknek egyik legnemesebbike a hála érzete. Ezen nemes érzéstől áthatva és eltelve határozta el hazafias ltlkesedessel Nyíregyháza város képviselőtestülete, hogy a mai napon, szeptember 19-ikén hazánk nagy fia Kossuth Lajos születése századik évfordulója alkalmából, ünnepet ül. A mai ünnep napon legelsőbben is az egyes hitfelekezetek templomai nyíltak meg, a melyekben a hazának minden igaz fia és leánya szive mélyéből és buzgón mondott hálaimát a magyarok Istenének azon véghetetlen kegyelméért, hogy ezelőtt száz évvel a lánglelkü Kossuth Lajossal ajándékozta meg a magyar hazát! szive mélyéből mondott hálaimát a Mindenható azon jóságáért, hogy Kossuth Lajosnak 1848-iki nagy alkotásai alapján, igaz hogy sok és hosszú küzdelem után, de mégis elérni engedte azon jobb időt, a midőn faj, vallás és osztályra való tekintet nélkül mindannyian jogegyenlő szabad polgárai lehetünk édes magyar hazaiknak. Részesei voltunk Szabolcsvármegye közönsége által megtartott leiekemelő díszközgyűlésnek is, mely< n a hallottak lelett a hazafias lelkesedéstől sokszor fel-fel dobogott mélyen érző szivünk. De megjelentünk mai ünnepünknek kiegészítő részét képező városi díszközgyűlésünkön is, hogy pártkülömbség nélkül együtt örvendezzünk, együtt ünnepeljünk. S midőn a szép számban jelen levő képviseleti lagokat rs a minket becses megjelenésűkkel megtiszteli s ünnepünk fényét emelő vendégeket melegen üdvözlöm. — miután boldogemlékü Kossuth Lijoséknak a dicső nagy férfiúnak érdemeit a mi disz szónokunk lesz hivatva a díszközgyűlés folyama alatt kellőleg méltatni, — a díszközgyűlést ezennel megnyitom s kívánom hogy valamint mindig, ugy a mai összejövetelünk alkalmával is, lebegjenek szemeink előtt a „Szabadság, Egyenlőség és Testvériség" dicső jelszavak, kövessük azokat híven és igazán minelenkor s kiáltsuk egy szívvel lélekkel Éljen a Haza! Éljen a legelső magyar ember a legalkotmányosabban uralkodo magyar Király ! a ki az 1848-iki törvényeknek megtartását koronázási esküjével biztosította. A elalarda énekelte ezután a Hymnust, mire dr. Meskó László mondotta el — óriási hatást keltve — a következő ünnepi beszédet: Mélyen tisztelt díszközgyűlés! Emlékünnepet ülni gyűltünk össze ma, — emlékünnepét egy nagy férfiúnak, a magyar történelem egyik legkiválóbb alakjának, Kossuth Lajosnak, aki bar szerényen mást nevezett a legnagyobb magyarnak, mégis ő volt a 19-ik század legnagyobb magyarja, aki nemcsak ugy töltötte be a letűnt századot, hogy elején született s utolsó tizedében hunyta le örök álomra szemét, de betöltötte fényes tetteivel, lángelméjének maradandó alkotásaival s gyarapította a magyar nemzet búval, bajjal és dicsőséggel váltakozó történelmének lapjait kitephetetlen uj lapokkal, amelyekről lángoló, s egy nagy korszakot megvilágító betűkkel ragyog elénk e név! Kossuth Lajos! Amikor tehát a mindnyájunk szivében egyformán és olthatatlanul élő kegyelet érzelme ide vez relt bennünket, hogy e férfiú születésének 100 éves fordulóját megünnepeljük, aki ma száz éve Monokon, a szomszéd Zempléni vármegye egy kis falujában, egy uradalmi ügyész szerény hajlékában látott napvilágot: nemcsak az ő tettekben és dicsőségben gazdag életet varázsolja elénk az emlékezet, de egy egész század elevenedik meg előttünk a maga nehéz küzdelmeivel, kitartó harczaival és vívmányaival, egy század, melynek eleje sötéten, komoran köszöntött a magyar nemzetre, közepén azonban derű és világosság, sőt vakiló fény váltotta fel a sötétséget, fájdalom csak azért, hogy hosszú időre megint sötét árnyak boruljanak reá. De félre az árnyakkal ! Ezeknek itt ma nincs helyük, ezeket elűzi szemeink elől az a sok nagy, szivünknek, lelkünknek jóleső édes és magasztos emlék, mely a mai 100 éves fordulón Kossuth Lajos életéből ezer számra tolul elénk, megragadva figyelmünket, élesztve hazafias érzelmeinket s nagyra lobogtatva az áldozat örökké égő lángját, a soha ki nem alvó hazafiúi hálás kegyelet oltárán. S nekem, akire az emlékbeszéd megtartását bízta tisztelt polgártársaim kitüntető bizalma, igazán könnyű feladat jutott osztályrészül, nem azért, mintha magamat e feladatra méltónak s csekely erőimet megfelelőknek tartanám, — ez távol van tőlem, — de azért, mert oly férfiú emlékét kell dicsőítenem, aki már elhunyt ugyan, de alkotásai örökké élnek e hazában, s aki, bár több mint 53 év előtt hagyta el hónát s élve vissza se jött többé; emléke itt maradt szivünkben kíirthatatlanul, s akiről örök igazság lesz, hogy jelleme: eszmény, küzdelme példa gyanánt maradt az utókorra örökségül. Ki ne tudná tisztelt ünneplő közönség, hogy az uj Magyarország alkotmánya, szabadsági, sok intézménye ma is legnagyobb részt azokon a pilléreken nyugszik, amiket nagy küzdelmek után gondosan és szilardan Kossuth Lajos helyezett el az ujjá alakított magyar közjog talajában? Vagy ki mondana ellen, ha arra hivatkozom, hogy az ő nagy neve annyira összeforrott, egybeolvadt hazafiúi érzelmünkkel, igaz szeretetünk és hű ragaszkodásunkkal, hogy ezen érzelmek se felelevenítést, se fokozást nem igényelnek, sőt nem Is tűrnek ? Ugy vagyunk valóban, hogy amerre tekintünk, akár közéletünkben, akar törvénykönyvünkben, mindenütt a Kossuth Lajos nagy szellemével, az ő nagy alkotásaival, az ő áldott k ze eltörőlhetlen nyomaival találkozunk s en ugy érzem magam a rámháruló feladattal szemben, mintha önökkel egy szín dús rét illatos virágai között járva az lenne a hivatásom, hogy a szinpompira rámutassak, az illatra figyelmeztessek, holott a színek elbűvölő káprázata, az illat ereje a saját hatásával is megragadja és gyönyörködteti . rzekeinket s felkelti bámulatunkat, — vagy mintha délibábos rónán, felhőtlen égről ránk mosolygó nyári nap hevében azt kellene magyaráznom, hogy a nap az, mely fényét s melegét pazarul ontja reánk. Ha Kossuth Lajos születésének 100 éves fordulóján arra a pályára visszatekintünk, melyet a magyar törtenelem e kimagasló alakja dicsőségesen megfutott: e pálya elején ott látjuk a régi Magyarországot rendi alkotmányával, elavult intézményeivel, — ott látjuk a nemzetet osztályokra tagolva s rideg elkülönözöttségben elve ugy, hogy az egyik osztály élvezett minden jogot, a másik viselt minden Urhet, ott látjuk a kaszUzellemet. a maradiság szellem t teljes virágjában, mely Pató Pállal minden reformeszrnét azzal ütött el, hogy .ráérünk arra még" s mely az országgyűlésen az udvarral es kormánynyal szemben beérte azzal, hogy az onnan jövő ósdi nézeteknek s a nemzet fejlödéset es haladásat elnyomni törekvő felfogásnak gyenge és meghunyászkodó visszhangja volt. Amint Kossuth Lajos a közéle

t terére lép, első gondja az ő nagy lelkének, s hazájá. forrón szerelő nagy szivének, hogy mindez megváltozzék, hogy a nemzeti társaelaloin minden osztálya a jogegyenlőség alapján összeolvaeijon, hogy a kasztszellemet az egyetemes érdek megvalósítására törekvő egységes közszellem a maradiság posványail a haladás pezsgése, az udvar és kormány előtti meghunyaszkodas politikáját élénk nemzeti öntudat, önérzet s a nemzet erkölcsi és anyagi érdekeit (elkaroló erelyes nemzeti politika váltsa fel. A .l'esli Ilirlap'-ban csakhamar kimondja a nagy szót, mely vezérelve lett annak a pártnak, mely öt vallotta vezéréül: „Előbb politikailag kell szaludoknak es önállóknak lennünk, mert csak politikailag szabad és önálló nemzet annyira ur otlhonaban, hogy teljes erejével fejlesztheti anyagi és gazdasagi érdekeie' s ezen elvéhez hű marad halalaig, ettől nem téríti el sem a börtön sorvasztó levegője, melybe fiatalon hurczolják, sem Metternichnek, a hatalmas birodalmi kanezellárnak kecsegtető ajánlata, — büszkén jelenti ki erre, hogy ő nem fogad el semmit, sem anyagi javakat, sem hivatalt, esak hírlapja kiadására kér engedélyt. Tűzzel, vassal küzd a reform, párt. élén elveiért s fényesen b-váltja Pest vármegye rendei előtt tett azon igéretél, hogy ha szüksége lesz a honnak férfiakra, kik tegyenek mindent, mit ember lehet, áldozzanak mindent, mit ember becsülhet : éltet, vagyont, minden családi örömet — ő mindezt a honért feláldozni kész. A teremtő tündöklő tehetséggel áldotta meg Kossulh Lajost, s ö mindent megtett arra, hogy Istentől nyert nagy szellemét ernyedetlen szorgalommal kiművelje, tudományt és ismereteket szerezzen, s kiváló szellemi tulajdonait törhetlen akaraterővel, szilárd jellemmel s magasan szárnyaló erkölcsi felfogással párosítsa, s hazájának szentelje. Csoda-e ezért, ha azok az ósdi korhadt intézmények, amiket pártja élén ragyogó tolla hatalmával, ékesszólásának elbűvölő erejével, ismereteinek bőségével, s mindenek felett honszerelmének ellenállhatatlan hevével ostromolni kezdett — csakhamar romba dőltek, hogy ujaknak adjanak helyet, olyanoknak, amelyek a korszellem követelményeinek megfelelve alkalmasak arra, hogy a nemzeti életet uj, szélesebb alapokra fektessék, a társadalmi osztályok válaszfalát ledöntsék, a nemzet egységet, törvényhozási és kor nányzati jogait népképviseleti alapon biztosítsák, a szólás- és sajtó-szabadságot megteremtsék, s ezzel kezébe adják nemzetünknek azt a ket hatalmas fegyvert, mely nemcsak a meglévő jogok és szabadságok megvédéséie, de a még hátra-lévők kíküzdésére s a halandó kor vívmányainak megvalósítására önérzetes s anyagi és szellemi érdekeit felfogni képes nemzet kezében kiválóan alkalmas. — Csoda-e, ha Kossuth Lajos kedvezményezésére s az ő igazgatása alatt Pozsonyban a nemzet anyagi érdekeinek védelmére megalakul a védegylet 150 fiókkal, s átalános divattá lesz csak azt viselni, ami honi — annak daczára, hogy a bécsi kormány államellenesnek és felforgatónak monelta ki e mozgalmat? C^oda-e, ha az 1847—4r'-iki országgyűlésen Kossulh Lijos hatalmas felirati beszédének hatása alatt, amelyben a magyar nemzet súlyos állapotát ekként jellemezte : „Hajtunk e-gy fojtó gőznek nehéz álka ül, a bécsi ívndszer csontkamarájából sorvasztó szél fúj reánk, mely idegeinket megmerevíti s lelkünk röptére zsibbaszlólag hat", — megszületik s a törvényhozás mindkét házában elfogadtatik a nemzet kívánságait tartalmazó s a koronás királyhoz felterjesztett felirat, s csakhamar, királyi szentesítéssel ellátva, törvényerőre emelkedik mindaz, amit a reformpárt élén Kossuth Lajos megvalósítani törekedett. — Nem jellemzem magain e „Tilán'-hoz illő munka nagyságát, sikerét és eredményeit, de meg-zólallatom Kossulh Lajos két kortársát gróf Széchenyi Istvánt és Deák Ferenczel, kik bár gyakran szemben állottak vele a közélet porond • ján, mégis mmes igazságérzettel ismerték el és méltányolták politikai ellenfelük érdemeit. — Széchenyi így nyilatkozott: „Bátrabbak, mereszebbek. kikkel magasabb láthatatlan hatalmak lalszanak szorosabb szövetségben lenni ; rövid napok alatt oly alapra fektették hazánk jövendőjét, melyet — tisztel t, becsület, de igazság is — velem együtt, mi hangya munkások, tán soha, vagy csak generáliok után leltünk volna képesek megalakítani. — D.'ák F.rencz pedig l»G7-ben, amikor legélesebb volt közöttük a politikai ellentét, eként jellemezte a Kossuth vezérlete alatt 1848-ban létesült törvényhozási alkotasokat: „Magyarország közjogának történetében legfontosabb korszakot kepez azon átalakulás, mely 1847—48-ban jött letre, mert e nélkül a korszak igényei s a fejlődő eszin-k hatalma rég elsöpörlek volna alkotmányunkat. Ezen átalakulást a történelem Kossuth nevével fogja összekötni, ki azt 1848-ban megindította s ernyedetlen erélylyel keresztül vitte. — Daczára a bekövetkezett szerencsétlen eseményeknek, művének e része fenmaradt, s fen fog maradni, mig nemzetünk él, és országunk áll, s ahoz a iie<uzel eml íke és hálája lesz mindig csatolva." Amit Széchenyi és Deák mondott, azt szentesítette egy hálás nemzet közvéleménye, szentesitette az igazmondó történelem tárgyilagos bírálata, s mindezek oly sűrű és hervadhatlan babér-koronával övezik az 1843-iki törvényalkotások vezéralakját s szellemi szerzőjet, hogy ahoz esik egy levélkét is hozzálenni merőben felesleges. Főjellemvonása a Kossulh Lajos politikai működésének, hogy amily akadályt nem ismerő szívóssággal es ernyedetlen buzgalommal hozta létre a magyar nem-