Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-09-21 / 38. szám

IV Y I f! V 1 T) E K Kossuth ünnepek. Tizenkilenczedikén reggelre lobogódíszt öltött a város s ünnepi hangulattal áramlott a közönség a templomokba. Különösen az ág. ev., ev. ref. és izr. egyházak istenitiszteletei iránt érdeklődött a közönség. Az ág. evangélikusoknál Paulik János, az ev. ref. templomban dr. Bartók Jenő mondottak szép imát Kossuth Lajos emlékére, az izr. iskolában pedig — a templom javítás alatt lévén — dr. Kelemen Adolf tartott szép emlékbeszédet. Díszközgyűlés a vármegyeházán. Az istenitiszteletek bevégzése után, d. e. 10 órára a vármegyeháza nagytermében gyülekezett a közönség. A karzat díszes hölgy-közönséggel telt meg s a nagyterem zsúfolásig tömve volt. A közönségnek nagy resze kiszorult. . , A közgyűlést pontban 10 órakor nyitotta meg baro Feilitzsch Bért hold főispán, kit a teremben való megjelenésekor zajos éljenzéssel fogadtak. Ugy ő, mint Szikszay Pál alispán díszmagyarban jelentek meg. A díszközgyűlés az egyesült — városi, ev. ref. es gimn. ifjúsági — dalárdák énekével vette kezdetét. Azután báró Feilitzsch Berthold főispán, a következő beszéddel nyitotta meg a díszközgyűlést: Tekintetes törvényhatósági Bizottság! Nagy nemzetek sorába csak azon nemzet tartozik, mely hazájáért, függetlenségeért és az emberi jogok tiszteletben tartásáért vagyonát és vérét tudja áldozni. Es csakis ilyen nemzet birhat nemzeti hősökkei, mert ezek közérzületének kifejezői, megtestesítői. Ez okból az igazán nagy nemzet, tiszteletben és becsben tartja nagy fiait. Mint dicsőséges nemzetünk egy része, Szabolcsvármegye közönsége es ennek polgárai is mindenkoron meghajtották a tisztelet és becsülesnek zászlaját nemzetünk hősei előtt. E nemes vármegye történeti múltját tagadta volna meg, ha nem igy cselekszik, mert magyar földjének minden por és homokszeme a nemzeti önállóságért és a vallás szabad gyakorlatáért folytatott évszázados küzdelmek vérével van megszentelve, mert e vármegye polgárainak lelkületet mindenkoron ugy töltötte be a hazaszeretet, mint a hogy a vármegye akáczfa virágainak milliói bóditó illatukkal áthatják a májusi holdvilágos éjszaka levegőjét. Hogy a vármegye közönségének ezen hagyományos hazafias érzelmei megnyilatkozhassanak készséggel teljesittetem azon elém terjeszteti kérelmet, hogy a vármegye közönségét a mai napra Kossuth Lajos születésének 100-ik évfordulóját megünnepelni rendkívüli közgyűlésre egybehívjam. A megjelent bizottsági lag urakat szívélyesen üdvözölve, Kossuth Lajos emlékének szentelt rendkívüli közgyűlést megnyitom. A zajos tetszéssel fogadott megnyitó beszéd után Görömbey Péter ev. ref. esperes, bizottsági tag mondotta el — nagy hatást keltve — az ünnepi emlékbeszédet, melyet egesz terjedelmében közlünk: Méltóságos Főispán Űr! Tekintetes törvényhatósági díszközgyűlés! Abban az általános örömben, mely a mai nappal a magyar nemzetre felderült, részt kíván venni Szabolcsvármegye közönsége is I . . S ez ünnepélyes alkalomból engemet, az alispán ur részéről az a kitüntető megtiszteltetés ért, mikép felhivattam, hogy e mai hazafias, nemzeti ünnepen Szabolcs vármegye közönsége érzelmeinek tolmácsa, szószólója legyek! Ürömmel ugyan, de mély megilletődéssel vállaltam el ezt a kitüntető megbízatást. De azért, mert elvállalni bátor voltam, ne méltóztassanak feltenni felőlem azt a szerénytelenségét, mintha én azt hinném, hogy akár a tek. törv. hat. díszközgyűlés érzelmeit megfelelő módon és alakban tolmácsolandom; akár a mai százéves örömünnep tárgyának s az ünnepelt személy, a Kossuth Lajos történelmi jelentőségű, nagy és fényes alakjának méltó interprelátora, (értelmezője) lehetek! Óh! nem! A világért sem ámítom magamat ilyen gondolatokkal lek. törv. hat. díszközgyűlés! Hanem szerénységem s igénytelenségem mellett is vállalkoztam ezen kitüntető tisztre azért, mivel egy tekintélyes s népes értekezlet és a választott nagy tekintélyű, fényes múltú és közönségesen elismert fényes eloquentiával rendelkező szónok, (Kállay András) elhárithatlan akadályokra hivatkozva e megbízatástól visszavonult; tehát az utolsó pillanatban hazám, nemzetem, s szülő vármegyém iránt való szeretet, az egyház és az ünnepelt személyiség (Kossuth Lajos) iránt való hódolatom által vezéreltetve vállalkoztam. Ilyen előzmények után tek. törvh. díszközgyűlés megkísérlem ugyan fenséges tárgyamat mélyezni a mai százéves őrömünnepen méltán dicsőült Kossuth Lajosnak a magyar haza és nemzet jelene és jövőjére kiható nagy jelentőségét, jó Istenem segélyével, szerény ismereteim szerint felmutatni: de miként merészelnék én egy történelmi és pedig mondjuk meg nyiltan, egy világtörténelmi nagy alaknak, egy igazi nagy embernek az alkotásait még csak vázolni is ! Nem ! tek. törvhat. díszközgyűlés ! Annál én sokkal szerényebb és kisebb vagyok. Én meleg szívből, s hazafias lélekből eredő igénytelen szavaimmal és halvány vonásokkal csak Szabolcsvármegye közönsége ünnepélyes, felmagasztosult, s szavakkal ki sem fejezhető érzelmeinek és gondolatainak óhajtok szerény tolmácsa, szószólója lenni! Kit ünnepelünk ?! Miért ünnepelünk tehát tek. törv. hat. díszközgyűlés! Ünnepeljük dicsőült nagy hazánkfiának Kossuth Lajos születésenek a századik évforduló napját! I'nnepeljük Öt se napot azért; mivel üdvös eszméi, elvei, nagy gondolatai, törvényalkotásai s történelmi jelentőségű, korszakalkotó működésével uj irányi, uj elveket, uj eszméket vitt be a magyar nemzet életébe és történetébe, új irányt, új életet adott e haza földén a inigyar ne.nzet életének! egy szóval: bevezette, bevitte nemzetünket az európai müveit nemzetek nagy versenyébe, a történelein színpadán szereplő népek soraba. Ezért ünnepeljük Kossuth Lajos születésének száz éves fordulóját Ezért ünnepel ma a magyar nep, ünnepel az egész magyar haza s magyar nemzet! Ah! isteni Ítélet ! ah ! Istennek lelke! ah ! dicső magyar. De vissza ! szálljatok le reám ! ihlessétek meg szivemet, lelkemet ! Üljetek nyelvemre, hogy ez ünnepelyes, fontos, történelmi jelentőségű órában, a nagy nemzeti ünnep czélja, tárgya, alakja és méltóságához képest szólhassak ! * * * Íme! léhát Kössulh Lajos születésének sziz éves fordulóját ünnepeljük mélt. Főispán úr, tek. törvényhatósági díszközgyűlés! Igenis! mert Kossuth Lajos is született. Szül lett 1802. szeptember 19-én Monokon, Zeniplénmegyében. Édes apja volt: udvardi Kossuth László, édes anyja: Weber Karolina. Iskolába járt s tanult a hazai alsóbb és felsőbb iskolakban, ezek közt jogot hallgatott Köves Sándor azon kor legkiválóbb jog-tanárától Sárospatakon. Azután nevekedett, felnevelkedett és emberkort ért és pályát választott, mint azon korban más emberek! ... Elég! . . . Ezt is csak azért, hogy rámutathassunk, hogy ime Kossuth Lajos a 1 mglelkü magyar, a rtttentheletlen hazafi, eredetét magyar n mesi ősétől, lisztes magyar szüleitől vette, kikneu ősei mar IV. Béla alatt, a XIII. században várjobbágyok voltak. íme, tehát Kossuth Lajos magyar szülőktől származott; magyar vér, a mi véiütikból eredetű ember; csont, a mi csontunkból, — ekkent szólhat minden igaz magyar ember! . . . Dehát minek mindez?! Hiszen Kossuth Lajos elvetette az ősi előjogokat; nem használja még előnevét sem. De emlitjük ezeket tek. törvhat. díszközgyűlés, hogy igazolhassuk, mikép Kossuth L-ijos nem mithosi, nem egy legendái alak, hanem történelmi sfeni'Hyiség ! És emiitjük a születési helyét is, hiszen alig pár évtized előtt lett tisztázva ez az adat. Emiitjük, nehogy ugy járjon vele majd a magyar történelem, mint járt a görög nép a Homéros szülő helyével, kinek születési helye felett het város versengett! . . A többi? hogy hol és miként nevekedett; hogy tanult, mit mivolt gyermek es ifjú koraban, mellékes; ez ünnepélyes pillanatban elmaradhat. Hát ki tartaná főfő, lényeges dolognak Mózes, a hatalmas népvezér és törvényadó életében e nagy jelentőségű törvényeiben azl, hogy azok szerzőj-t a Nílusból halászták ki?! . . . Vagy egy llunyady Mátyás királynál s feledhetetlen országlasánál, kinek jut eszébe eredete és nemzeltsége után tudakozódni?! . . . Avagy mit von az le a Jézusnak, a világ megváltója, idvezitőjének, hogy a kicsiny, a parányi Betlehemben, jászolban, a barmok közt született?! . . . Ne is időzzünk mi ezeknél az ifjúkori emlékeknél tek. törvényhatósági díszközgyűlés ; hanem keressük fel, szemléljük az ő tetteit, alkotasait. Mit telt, milyen volt, mint jogász, mint nemzetgazda, mint államférfi, mini író, mint szónok, mint hazafi, mint hadvezér, mint szabadsághős, vagy mint ember, mint c-aládlag . . . Ezekben keressük s találhatjuk meg az ő nagyságának alapjait s mai ünneplésünk okat, czélját és jelentőségét tek. törvényhatósági díszközgyűlés 1 . . . Kossuth Lajos szül.fése és áldásos működése kétségtelenül nagy jelentőségű esemény volt hazánk történeteben, a szabacLág szent ügyére általában; a magyar haza s nemzet szabadságára és alkotmányára nézve pedig különösen is. Az ö bölcsője egy kisded forrás volt egy hegy lábánál, a mely forrás, a mint nevekedett Kossuth Lajos tudománya, tevékenysége, elragadó szónoklatának ereje es hatalma egy egész tengerré vált, mely az egész magyar nemzetet, a szabadság után sóvárgó, a szabadságot szomjazó dicső magyar nemzetet táplálta hűsítő, termékenyítő cseppjeivel, andalító habjaival! . . . Az ö bölcsőjéből is, mint a Mózes-féle nílusi gyikény kosárból, vagy a betlehemi jászolból szabadság, szabadulás és megváltás származott: Kossuth Líjos működésével, mint egy üstökös tűnt fel, mely nem rohamosan, nem hirtelenséggel, hanem sok tanulmány, munka, nélkülözés után, a börtön mélységeit is meglábalva emelkedett a magyar szabadság, a magyar nemzet egére ! Működése, a világban való megjelenése olyan volt, mint a fényes, tiszta, nyári meleg nap felkelte, mely egyszerre támasztott a nugyar nemzet életében világosságot, melegséget, tenyészetet, előhaladást, tökéletesedést s megkezdődött a fejlődés! . . . S miután az ő működése is oly általános, közérdekű s közhasznú és épen olyan üdvös, áldásos volt, mint egy apostolé, mint egy prófétáé, vagy mint hazánk és nemzetünk életében egy Árpád, egy Szt. István, egy llunyady Mátyásé, egy Bocskaye, Bethlené, vagy a Rákóczyaké; valamint ezen történelmi alakokat — úgy Kossuth Lajost sem szabad többé a pártos politika szemüvegén nézni, mivel ő immár egy történelmi nagy alak, egy oly egyéniség, kinek élete áldás volt, jílétemény volt, megváltás volt, s'.abadság lujnala volt, emberi öntudatra való ébredés volt milliókra, egy új korszak kezdő napja vala az egész magyar nemzetre nezve. Emlitsem-e éleiéből azon humánus és emberies vonást, mi 1831-ben, tehát ifjan, merészen és elszántsággal, megvetve a körülölte ólálkodó lnldt; srembeszállva a felbőszült, mert tudatlan nép haragjával, megyéjében községről-községre és hizról-házra járt; csillapított, békített, megnyugtatott, felemelt, vigasztalt? . . . Felidézzem-é immár a történelem lapjairól a Pozsonyból írott „Országgyűlési Tudósításokat" s a kevéssel későbbi „Törvényhatósági Tudósításokat", melyekben mint az emberi és nemzeti jogok szószólója, mint alkotmányos, mint a lelkiismereti, mint a gondolat- és szólás szabadság hatalmas, felkent apostola, mint egy újkori próféta lépeti fel; de épen mint az apostolok martyromságra és börtönre is jutott?! . . . Emlitsem-é irodalmi működését a börtönből való kiszabadulása után a „Pesti Hirlap'-ban s e lap hasábjain azokat a lángoló, gyújtó irányezikkeket, melyekkel felrázta, életre keltette az akkori lenyűgözött, lethargikus álomban szendergő magyar nemzeti társadalmat?! s azt a kemény, szenvedélyes vitát, melyet szinte a XIX. század 40 es éveiben gróf Széchenyivel, a legnagyobb magyarral — kit Kossuth nevezett el igy — folytatott, mely vitának lefolyása eszmékkel gazdagította, megtermékenyítette az akkori magyar társadalmat ? ! . . . Bement aztán a vármegyék gyűléstermeibe. Részt vett a megyei tanácskozásokban, hol megismerték lángoló szónoki erejét és hatalmát. Ugyanezen időkben a hazai ipar pártolása czéljából alakította a „védegyletet". Igenis! már akkor is a „védegyletet", hogy megvédje a hazai, a magyar ipart, az idegen iparral, Ausztria iparával szemben. Nem kívánom közönségesen ismert, a történelem által megörökített tények felemlegetésével, ismételgetésével untatni sem a méltóságos főispán urat, sem a tek. törvényhatósági díszközgyűlést, tisztelt hallgatóság! Sietni akarok besz-d-m vé-éhez s kitűzőit czélomhoz, a Kossuth Lajos-szülelésének századik évfordulója alkalmából teendő szerény indítványom t lőadásához. Csak röviden mutatok még reá Kossuth Lajosnak az országgyűlésen kifejejtett, korszakalkotó működésére; t. i. azon nagy arányú, széles körű tevékenységre, melylyel az új Magyarország alaptörvényeit 1848-ban megalkotta. Ezen alaptöivények azonban (I— XXXI. t.-cz. 1848ban) az 1848. évi márczius 15-iki 12 ponlban — lehet mondani — hogy mind bennfoglallaltak; mivel az a 12 pont már esak leszürődése, eredménye, kivonata azon irodalmi és élőszóval, a megyék és az országgyűlés termeiben folytatott lelkes és ernyedetlen működésnek, melyet abban az időben Deák Ferencz, Költsei, Gr. Széchényi, b. Wesselényi s többen, de főképpen Ko-suth Lajos tollal, s ékesszóllással kifejlett. Ezek az 184S-iki alaptörvények képezik az uj Magyarország határköveit, melyeket az 1848-iki országgyűlésen O Kossuth rakott le. Azonban fájdalom! Kossuth Lijos is ugy járt ezen korszakalkotó, ezen alapvelő munkálataival, miként egykor a nagy Napoleon a maga világverő, hadvezéri letleivel. „Pályámon kétségkívül fel fogják fedezni a hibákat és tévedéseket, monda szentilonai magányában a nagy Napoleon; de Arcole, Rivali, a Pyramidok, Marengó, Auszterlich, Jéna, Friedland, mind gránitból vannak, az irigység vasfoga mitsem árthat nekik" . . . (Igy a világverő Napoleon !) Kossuth L íjos. a magyar nemzet atyj i pedig így beszélt Turinban 18S9. julius 5-én az akkori magyar kirándulók előtt: „Valamint nincs természetemben — mondá Kossulh — a kötelességet érdemmé felfúvó hiúság, úgy az az álsz.nte'skedő hypothésis sincs, mely azt tetteti, hogy nem bir a maga tettei értékének tudatával. Én — u. m. Kossuth — tudom, hogy azon alkotások, melyekben munkás voltam, nagy alkotások voltak s én érzem, hogy azokban nagy részem vala." . . . ,,A jobbágyság felszabadítása, az osztályszábadalmaknak jogegyenlö népszabadsággá való fejlesztése, a rendi alkotmánynak népkéf.vis -leti rendszerré való átalakítása és a felelősség nélkül való kollegiális koimányzatnak felelős miniszteri kormányzattal való felcserélése .... erre megy ki az, a mi a sajtó szabadságon kivül amaz alkotások hajótöréséből feninaradt" .... Kossuthnak saját szavai ... Hogy ezen alkotások megtámadlattak: hogy ezen 1848-íki alaptörvények megsemmisíttetlek; hogy 1849. márcz. 4-én az ezeréves Magyar alkotmány eltöröltetett s Magyarország az osztrák tartományok közzé soroztatott; hogy a nemzet is haddal támadlatott meg, minek mondjam; hiszen meg vannak azok már irva nagyon is régen, nagyon is szomorúan és elég hiven. Hazánkra akkor sötét éj borult. A mélységes sötétséget s csendet csak a hóhér-bárd ^fénye s a halálra ítélt vértanuk, a nagyok és halhatatlanok sóhaja és halálhőrgése zavarla meg egy-egy kis időre ! . . . Itthon csendes lett sokáig minden. Kossuth Lijos küldetése benn, a hazában véget ért. Kossulh a nagy államférfi, a hadvezér, a szabadsághős, a nagy alkotó és szervező . . . külföldre menekült: Törökországba, Anglia s Amerikába, majd Olaszországban Turinban telepedett le. Azonban ekkor és ott sem pihent. Az európai nagy nemzetek és nngy hatalmakkal szövetkezelt (Török. Angol, Franczia, Olaszszal), hogy rabságra, néma hallgatásra kárhoztatott hazájának szabadságát vissza szerezhesse és imádott magyar nemzetét magának vissza adhassa. Majd midőn fáradozása külföldön dugába dőli, meghiusult, másrészről itthon a magyar nemzet törvényesen megkoronázott uralkodójíval kibékült s a sajtó ismét felszabadult, a hazába irott leveleivel táplálgatta, élesztgette a ne nzet fiaiban a magyar hiza szabadsága, önállósága és függetlenségébe vetett rendilhetlen hitet, erős bizodalmat. Fájlilta ugyan, hogy tanácsait a hazában nem követték. Nehéz szivvil számlálgatta az ország terheinek, adósságainak növekedését: de másrészről örvendett a nemzet gazdászati sikereknek ; a hazai ügyek fejlődése és haladásának; sőt a magyar székes-főváros emelkedésének is. Öreg napjaiban, a megélhetés gondjaitól is sarkalva, sajtó alá rendezgette „Iratait" .... Mignem elfáradva az élet harczaiban, küzdelmeiben ; kivéve részét a nemzetét boldogító, újélelre keltő munkából és dicsőségből; évtizedeken, egy félszázadon át áztatva honfiúi könnyeivel a hontalanság keserű kenyenyerét; szivén viselve hazája és nemzetének sorsát utolsó lehelletéig, földi élete véget ért ; a hazája, nemzete s minden szabadság szerelő népek szabadságáért lángoló lelke elszállott, a világító szövétne'c kialudt 1894. évi márcz. 20-án Turinban. Földi maradványai eltemettettek 1894. április 1-én Budapesten. Ö.ök viligosság fényeskedjék neki. * * * íme, mélt. Főispán úr! Tek törv. hatós. díszközgyűlés ! Ez volt és ilyen volt minden politikai pártos elfogultság nélkül, a történelem, eme világbirónak itélősz ke előtt, az elfogulatlan történelmi kritika világánál nézve az a Kossuth Lajos, a kinek születésének százados évfordulóját ünnepli ma hazánk népe, dicső magyar nemzetünk a kunyhóban és palotában. Az ő neve, tettei, alkotásai be vannak irva a magyar nemzet történetének