Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-08-24 / 34. szám

ZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS A SZABOLCS VARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZA.B0LG3MEGYEI ÁLTALÁNOS TANITO-SGYSSÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Vlear.jeleniU betenliint eeyszer, vasámnpon. Előfizetési feltételek; postán vagy helyben házhoz hordva : Kyénz évre 8 korona. Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ A községi jegyző és tanító araknak eges/, évre csak korona. Kiír nzáin Ara lillér. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos kö íyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretne < beküldeni. Bérmentetlea lerelek c*ak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok c<ak világos kirauatra s az illető költ égér •. küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasibzott petit sor egysze. i közlése lo fillér"i tObbsiSri köziéi ese e>en"s fill. A nyilt-téri köz eiuények dija soronkint 60 fillér; Apró hirdetések 10 szóig 1 ' fii .minden további szó -4 fi . Vastag be övei stedeit kétszeresen szánul.. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. ki rúlet iskola-u'cza 8-ik szamj; továbbá: Goldberger A. V.. Eckstein Bernát és Általános Tudósító állal Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaib in es Dorn & Cá rt?, alt ti Hamburgban. Második helyen a városnak, mint erkölcsi testületnek, mert a vállalat létesQlésével közvagyona egy jelentós részének értékét emeli s nagy szolgálatot tesz a közjónak. Es végül a Sóstó környékén levő szóllcbirtokosokuak, akiknek szintén nagy aoyagí érdekük, hogy ez az összeköttetés létesüljön. A legmelegebben ajánljuk ez ügyet a három érdekeit faktor figyelmébe s elismeréssel adózunk Popp György kir. pénzügyigazgató úrnak, ki ez életre való eszmét megpendítette s megvalósulását kezébe vette. Fölhívását itt közöljük: A régóta óhajtott városi vasúti összeköttetés, városunk közkedveltségnek örvendő s mondlntni egyedüli üdülő helyével — a Sóstóval, — a megvalósulás reményével kecsegtet. Már hónapok óta tudva volt, hogy a Sóstóra tervezett villamos vasút nem létesülhet. Nem létesülhet pedig azért, mert ennek kiépítése és üzemben tartása oly óriási költségeket igényel, hogy azokat a várt jöve delmekből fedezni sohasem lehetett volna. A tapasztalat bebizonyította, hogy vidéki városban sem gőz, sem villamos erőre berendezett városi vasúti vállalat, — ha csak tömeges teherszállitásni mint a debn Cíeninek — kilatása tls alkalma nincs, — fenn nem állhat. Példa rá a kolozsvári gőzerejü közúti vasút, melynek vágányait talán már fel is szedték, és a szatmári villamos vasút, melynek bevétele alig fedezi a mindennapi költségeket. Senki sem kivánhattja tehát, hogy valaki Nyíregyházának villamos vasutat építsen, a mikor mindenki előre látja s tudja, hogy a vállalat nem életképes. Ezért nem sikerült a villamos vasút kiépilése Nyíregyházán. De jövőre sem fog sikerülni, mert a villamos vasút építése és üzemben tartása ezután is sok penzbe fog kei ülni. Nyíregyháza városának geográfiái fekvése, kereskedelmi és ipari viszonyai pedig nem olyanok, hogy a vátos rohamos fij'ődé-ét és fotgalmá'iak élénkségét helyeznék ..özeli kilátásba. E nélkül pedig a drága villamos — vapy gőzer. jü — vasút lélesitesére gondolni sem khet, mert ezek esik u

r'y elhelnek meg, In kora reggeltől késő estig folytonosul és mindig megtelten szaladhatnak a síneken végi?, oda és vissa. A kapitalizmus ilőre látó s m gfontolva szokott cselekedni s jól tudja, hogy a ri kán és ürestn járó kocsik jövedelméből a részvi nyek sz< lvényei meg neui híznak. Mit tegyünk tehát ? A ta it;a, konflis es tiakker kö/lekedést Nyíregyháza már kinMte, az a mai igényeket nem elégiti ki, s aztán borzasztó drági. A síjat fogattal n 'tn rendelkező csaladok nem képesek 5 -G koronái gyakran lizetni, hogy a Sóstó fürdőt felkeressék. A magyar államvasutak igazgatósába mcg'.agadla azon kérési, hogy délután 2 órakor a Csap fel • menő tehervonat hoz egy-két személyszállító kocsit is hozzá csatoljon, mert megakarja kímélni a kirándulókat az esetleges várakozástól. Ugy latszik, hogy magát kíméli meg túlságosan és indokolatlanul, mert az ország minden fürdőjéhez nyáron át rendez be a vasút a közönség kényelmére vasúti összeköttetest. Danekünk megtagadta. Az pedig a lehetetlenségek közzé taitozik, hogy egy 3 — 5 tagból álló család a déli vonattal ránduljon ki a Sóstóra s olt ebédeljen és ozsonnáljon és esetleg vacsoráljon is, s ezt helenkint legilább kétszer megisuiitetje — mert igy kell a fürdőt használni, — mivel a ki az evvel járó kö tségeket fizetni képes, az legalább is HelgoLndig meg sem áll. A jelenlegi helyzet tehát az, hogy Nyíregyházinak van egy páratlan szép erdeje közvetlen a város vegén, olt vannak az uj és régi szőlőlé lepek, van egy gyönyörű üdülő és kirándu'ó helye, ottan egy gyógyfürdője, mely dr. Jósa tisztelt barátunk kijelentése szerint gyógyhalása vetelkedik bármely más fürdővel. De mindezeket nem használhatjuk, mert közlekedési eszközeink ebben meggátolnak. Ezen kellemell.n helyzetből csak ugy menekülhetünk ki, ha oly szállítási vállalatot létesítünk, mely ne sokba keiüljön, tömeges szállításra legyen berendezve, gyorsan haladjon, gyakran megforduljon és lehetőleg csak fővárosi villamos vasúti szállítási dijakat szedjen. Hivatalos rész, 19207—1902. K. Szabolcsvármegye alispánja. Lövő község elöljáróságának 8>7. szám alatt ki bocsá'ott hirdetményét közhírré telel végett közlőin. Nyíregyházán, 1002. augusztus 14-én. Szikszay Pál, alispán. 857—1902. K. Hirdetmény. Lövő kis község alulírott elöljárósága közhírré teszi, hogy a f. hó l-én délután Zukkermann Arnold inezőőrje által 1 drb. G—7 éves pej kancza jegy és bélyegnélküli 100 koron ira értékolt ló fogatolt fel bitangságból, mely ki nem síjálitás esetén az 1894. évi XII. t.-cz. végrehajtása tárgyában kiadotl utasítás 108. §-a értelmében Lövő községházánál az 1902. évi augusztus tus hó 2G-án d. u. 3 órakor nyilvános árverésen el fog adatni. Lövő, 1902. évi augusztus 8. Pclsőczy Mihály, Molnár Balázs, körjegyző. főbiró. A sóstói vasút. A legújabb terv, mely a rég óhajtott kényelmes és olcsó közlekedést a Sóstóra megteremtené, részletesen kifejtve benue vau az alábbi föllnvásbau. 100.000 korona mindössze az a hozzájárulás, amely szükséges ahoz, hogy ez a terv megvalósuljon: 1000 darab 100 koronás részvéuynek a jegyzése. Ilárotn érdekelt faktornak kell ezt az öszszeget biztosítania. Legelső sorban a közöuséguek, melynek legfóbb érdeke hogy olcsón és kényelmesen járhasson ki a Sóstóra és az erdőbe. Erdőben . . . Elnézem az erdőt este, Lágyan susog sűrű lombja. Most röppen át épen rajta, Hű lakója vadgalambjn. Kisüt a hold ... a tisztáson Zöld fűben fürdik sugara. Távol a gulya kolompja Szollal meg az éjszakába. Képzeletbe tova szállok Messzi tanya hüs körébe. Ottan vagyok az én lelkem Szép angyalom közelébe. Ott van kinn a Tisza rétben Arczát gyenge pir boritja . . . Eper ajkát, rózsás ajkát Egy szerelmes dalra nyitja. Dala hangzik, az én nótám . . . Tudom ; hallom képzeletben. Az én szerelmes szivemnek Nem tudja azt senki szebben. Ósz apja gyönyörrel nézi Mit mivel az ő leánya, S mint teszi az estebédet A hatalmas szolgafára . . . Csak álom volt — felocsudok — Felébred egy kuvik madár ! Lassan susog az ákácz lomb Szendereg a hármas határ. Molnár Zoltán dr. & A tol kelők. A napokban egy társaságban a boszniai életről lévén szó, eszembe jutott a következő érdekes történet 18S9 ben Plevlijében állomásoztam, hol azon időben még meglehetős sok kellemetlenségünk volt a Tötökországból betörő rabló csapatokkal, nemkülönben a sorsukba beletörődni nemtudó tölkelőkkel is. Ez évben történt, hogy a dandárparancsnokságnak irodai szolgálatra alkalmas altisztre volt szüksége, felszólította tehát az alantas parancsnokságokat, hegy a jó irásu, németül tudó altisztektől azonnal próbairást küldjenek be. Ez a parancs egy fiatal hadnagyhoz is e'jutolt, ki vitéz szakaszával a jabukai magaslaton egy egyt dal álló őrházat taitott megszállva. A szakaszban volt egy káplár, ki törve beszélte a német nyelvet, de elég jó irása volt; ennek parancsolta hat meg a hadnagy ur, hogy írjon próbairást. — Kérem alássan hadnagy ur, mitirjak? — kérdé komoly arczczal az altiszt. A hadnagy ur gondolkozott. Mintairások nem voltak sehol sem ezen az elhagyatott helyen. — Majd csak találunk valamit — monda az altisztnek, — üljön hát le s irja a mit diktálni fogok. Ugy is történt. — A hadnagy ur diktált, a káplár pedig szépen leírta az előtte elmondott ,szolgálali jelentést', mely igy hangzott: — .Mentem, ma éjjel 100 fölkelő meg'ámadla az őrházat; minthogy az őrség hosszabb ellentallásra képtelen, sürgős segitseget kérek. A próbairást összehajtották, borítékba tették s egyik őrjárat által e.küldtek a következő őrházhoz, tovabbilas végeit. Az ezred-segédtiszt, a mint másnap reggel felbontja a postát, nagy csodálkozással olvasta a jelentést. A dolog megfoghatatlan volt előtte, annál is inkább, mert a szomszédos őrházak parancsnokai j Mentéseikbe, egy szóval sem leltek jelentést a felkelőkről, már pedig az őrházak között czirkaló őrjáratoktól bizonyara értesítve lettek volna. Feltűnt neki az is, hogy a jelentés nincsen aláírva, gondolta azonban, a hadnagy sietségében nein irta alá. Nem is várta be, mig az ezredparancsnok felment volna az irodába, személyesen sietett a lakására tudtára adni a fontos hírt. Az ezredes a segédtiszt meghallgatása után szintén kétkedett a hir valódiságában, — de hát mint inondá — ezek a bosnyákok ravasz emberek, már egynehányszor rászedtek bennünket, jó lesz komolyan venni a dolgot. Sietett hát a tábornokhoz. Utóbbi hallva s olvasva a jelentést, szintén nem vette tréfára a dolgot. Titkon mindegyik ujabb kitüntetésről ábrándozott. — Na^y súgás-búgás volt a dandár-irodában. Azonnal kiadatott a tiszteknek a titkos parancs, hogy délután 1 zás.lóalj és 1 h gyí üteg indulasra legyen készen. Daczára azonban a nagy titkolódzásnak, egy óra alatt az egész Plevlije tudta, hojiy ismét kitöri a fölkelés. Szájrol-szájra adlák, hogy Töröeorszag ki akarja szabadítani Boszniát Ausztria-Magyarország karmai közül. Sőt az emberek már azt is tudták, hogy a fölkelők vezetői a czártól lekü dóit muszka-tisztek. Az ass/.onyok s gyermekek sirlak-rittak; a gyávább családfők már pakoltaltak" is, mert ki tudja, tiolnap a városban nem tőr e ki a fölkelés ? Fegyvereket, töltényeket vásároltak. Egy szóval iszonyú felfordulás volt. Délután mindenki a tábor felé sietett, hogy kiki sajál szemeivel győzőJjón rneg, vájjon elmenr.ek-e csakugyan a katonák. Ez alatt nagy sürgés-forgás volt a ka-zárnyában is. A legénységnek 5 napra való eleséget s fejenkint 80 drb. töltényt osztottak ki Délután 4 órakor már készen állt a kis csapat. — Én is a mozgósított zászlóaljban szolgáltam s mint újdonsült hadnagy először vévén részt ilyen komoly expediczióban : meglehetős komoly arcot váglain a bakak előtt, sőt már egy kis dicsőségről, hírnévről is ábrándoztam. A parancsnokságot maga az ezredes velle át. Alig indultunk el, megeredi az eső s egész éjjel oly sötétség volt, hogy alig leheteti látni. Csak nagynehéz n m hellünk előre, mert a sziklás, meredek uton csakis egymásután melleitek az emberek. Sokszor rneg kelleti állnunk pihenés végett, meg hogy az oldilvédek — melyekről azt hiszem még az ezredes sem lud'a hol