Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)
1902-08-24 / 34. szám
JV Y t R v I TC Ezt a feladatot megoldatta a modern technika, a midőn is a vassíneken járó benzin gépkocsikat fel- : találta. Ezt tudva én érinlkezésbe léptem Bierenz, K csben lakó gépkocsi gyár társ tulajdonos úrral, ki kire semre le is jóit Nyíregyházára, a viszonyokat tanulmányozta, érintkezett a polgármester úrral és a varos több mérvadó tényezőivel és a polgármester ur kivansagara 1 ajánlatát a napokban a városhoz be is küldötte. A polgármester ur az ajánlalot kiadta a városi ; mérnöki hivatalnak szakszerű véleményezés végett s aztán az érdeklődők sorából egy bizalmas termeszetu értekezletet hivott össze, a melyre Bierenz ur is Nyiregy- , házára utazott. Az értekezlet mindenekelőtt a felelt döntött, hogy j van-e Nyíregyháza városának a fent leirt szállítási vállalatra s/üksége vagy nincs? Miutáu egyhangúlag kimondatott, hogy egv gyors olcsó, kényelmes és modern j közlekedési és szállítási vállalatra okvetlenül szükség van, tárgyalás alá vette Bierenz ur ajánlatát. Bierenz ur abból indult ki, hogy ő a várossal óhajtana szerződésre lépni ugy, hogy a város bizonyos befektetési összeggel hozzája! ul az építéshez es azutan garancziát vállal a jóv. delmezőség lekinttteben 6" „ erejéig. Az értekezlet a város minden számszerűleg előre incg nem határozott koczkázla'áslól mentesíteni kívánván, a várossal való szerződ skö!é=t elejtette, hanem kimondotta, hogy magán részvénytársaság létesítse a vállalatot. Először, mirt ez könnyebben megy, nem kell száz egymásnak útjában álló bizotlságon és több egymást gátló foruinon áthaladni í és valahol egy aktapor-rétegben megfenekelnie; továbbá, mert ezen közlekedé.-i vállalat létesítését a közönség érdeke kívánja, hát a maga érdekében tegyen a közönség is valamit, és ne várja, hogy mindig a város röpítse a sült galambot a szájába ; és végül, mert csak annak lesz bele szólása az ügybe a ki pénzt ad s igy nem lehet attól tartani, hogy a vallalat valamely feneketlen szóáradatba bele fullad. Bierenz úr ebbe is bele ment, mert neki tökéletesen mindegy, hogy ki szövetkezik vele a vállalat létesítésében és üzemben tartásában, csak nyíregyháziak legyenek, mert nem akarja idegen pénzz.d létesi eni a vállalatot. Bierenz ur hozzávetőleges számítás szerint a kocsiszínek, felügyelő lakása, a vasú'menti pavillonok, raktárak, valamint az egész alépítmény, sinek stb, a kocsik ; kivételével bele kerülnének 100,000 koronába. Ezt az összeget a nyiregyházi részvényeseknek kell előteremteni. A másik 100,000 koronába kerülnének a motoros kocsik, kapcsoló kocsik, tartat k kocsik, teherszállító kocsik stb., a mi a személyközlekedést és teherszállítást lehetővé teszi. Ezeket oly számban kell beszerezni, hogy a legfokozottabb személyforgalmat (majálisok, kirándulások, vásárok alkalmival) is lebonyolíthassa. Eleket ő szállítja és áll jót használhatóságukért. Azt tudjuk, hogy a gép kocsik kövezett uton is a gyorsvonatok sebességet túlhaladják. Mennyivel könnyebben és sebesebben fog haladni vassíneken ? Már most az a kérdés, hogy képesek leszünk-e Nyíregyházán 100/00 korona részvény'őket biztosítani vagy sem ? És ha képesek leszünk, a másik kéid ;s az: hogy hajtani fognak-e azon részvények valatn lnsznot tulaj (Ionosaiknak vagy nem? vagy csak eszményi vagyont fognak képviselni, mint sok más részvény a kerek földgömbön ? A befektetés százezer korona tőkéjének be vagy be nem szerezhetését az értekezlet akként vélte megállapítani, hogy próba részvény jegyzést kis rel meg. A próba jeg)zés foganatosításával az értekezlet engem volt szíves megbízni. Én az aláírási iveket összeállítottam és szétoszlot- | tani több előkelő állást foglaló tényezőnek, hogy ismerőseik körében aláírásokat gyűjtsenek s e hó végén hozzám beküldeni szíveskedjenek, hogy azokból a főösszesítést összeállíthassam, a melyből aztán kiderül, hogy összehozható-e a 100,000 korona vagy sem? Ha nem! akkor egyelőretovább taligázunk, lemondunk a gépkocsikázásról és nyeljük Nyíregyházán a soha ki nem fogyó port. Fürdünk a Sóstó gyógyhatású vize helyett a mir megszokott homok t ngerben. És a mi a fő, várjuk míg valami idegen einb.r vagy lársul r ide jön, hogy nekünk a Sóstóra vasutat épilsen, mert mi képtelenek vagyunfc a magunk kényelmére valamit tenni, a mi pénzbe kerülne. No de félre a sötét gondolatokkal, mert annyit már közölhetek, hogy egyik buzgó aláírást gyűjtő barátunk 10.000 koronát már aláíratott. Az én ivemen is ma már egy pár ezer korona van aláírva. Mint közvetlen érdekelt, jó részt a város is ala fog írni, vagy 10.000 —-0.000 koronát, inert hisz a kamatokon kívül busás hasznot fog neki hajtani a Sóstó bérlet többiette. Legalább 20 ez r koronát alá fognak irni a sóstói szőlőtelep tulajdonossal is, m ;rt nekik is érdekükben áll, hogy a vállalat létesüljön. Ezen kivül reményünk van, hogy a kereskedők, iparosok, tisztviselők, ügyvédek, orvosok és egyáltalában városunk polgársága ki-ki anyagi erejéhez k'pes', egyket részvényt alá fog irni s igy a kívánt 100.000 korona könnyen összegyűl. Egy részvény ára 100 korona, melyből 30'V 0 majd a komolyabb aláírás alkalmával lesz 30 nap alatt befizetendő. A többi 70' o pedig kot év alatt lesz évnegyedes részletekben törlesztendő. A mi pedig a jövedelmezőséget i 1 -ti, Bierenz úr az összes kiadasokat b leértve a befektetett tőkének 6%-át is 45—50 ezer koronában számította ki, valamivel többet tennének a bevételek. Igaz ugyan, hogy Bierenz úr számításánál a bevételek közt szerepel a váios által nyújtani kívánt subventió is, de ez elesnék. Azonban ezt pótolná, amit Bierenz úr nem ve 1.t számításba, három helybeli vallalatnak azon kötelező nyilatkozata, hogy ők készek szerződésre lépni a társulattal, hogy évenkint legalabb 2000 -2000 korona szállítási dijat fognak fizetni, ha a vallalat teher szallitásra is be lesz rendezve; — pedig lesz. Hát a szőlő telep mennyit fog fizetni a trágya, karó, építési anyag és személyek ki-, és a termésnek és szemelyeknek beszállításáért ? Ed egyelőre meg sem lehet állapítani. Azonkívül a sóstói kirándulások olcsó díjtételek mellett bizonyosan nagy lendületet fognak venni. Hozzá jön az erdőre, szőlőkhöz, vasúthoz és gőzfürdőhöz való ki és beszállítás. Az értekezlet mindezeket tekintetbe vette és biztosan reméli, hogy a vállalat haszonnal fog műkölni. Akik csak egy-két részvényt írnak alá, kívánatra azon előnyben lészesülhetn k, hogy a 6"|» kamatot menet jegyekben előre is felvehetik. Igy áll jelenleg a sóstói vasút ügye. Egy kis áldozatkézséggel, vagy jobban mondva megtakarítási szándékkal a tisztelt közönség a rég óhajtott kényelmet magának megteremtheti. Rajta tehát, méltóztassanak jegyezni! Egy részvény ára 100 korona s két év alatt fizetendő. Ha annyi jegyzés történik, hogy e hó végéig 100,000 korona alá lesz Írva, akkor az alairókat értekezletre fogom össze hívni s azon ertekezlet aztán az ügy további vezetését az általa megválasztandó választmányra fogja bízni. Gyűjtő ivekkel kívánatra szívesen szolgálok bármely aláírónak. vannak — előre mehessenek, nehogy az ellenség oldalról lepjen meg bennünket. Az ezredes is leszállt tömzsi bosnyák lováról ; jobban bízott a saját lábaiban. A milyen nagyon örvendtek a bakáK a készülődésnek, az eső és rossz ut miatt, annyira káromkodtak s iszonyú bosszút esküdtek az ellenségnek ; már előre tudták, egyik-másik hány bosnyákot fog Mohamed kebelére küldeni Egész éjjel másztuk a hegyeket. Reggel fele elállt ugyan az eső, de a nagy ködtől tíz lépésnyire sem láttunk. Szerencse volt, hogy a bakák jól ismerték az utakat. Egyszer ismét felhangzik az „Alj!" vezinyszó. A századokat harczvonalba állítják, mindenik első szakaszát rajvonalba fejlődtetik. A szerencsésen elveszelt oldalvédek helyett ujakat küldenek ki. A hegyi üteget a legmagasabb pontra vezényelte az ezredes. Szólni egy árva kukkot sem szabad; mindm szí ára G óra kurtavas annak, ki szólni s az ütközet után még élni mer. Négy hírszerző őrjáratot küld előre az ezredes. Egyik parancsnokságát reám bízta. Újból felhangzik a vezényszó „Előre I" Még csak egy nagy hegyet kell megmászni ik s aztán fenn vagyunk a megtámadott őrháznál. Én siettem járőrömmel előre, hogy idejében pontos hírt adhassak ezredesemnek az ellenség állásáról. Már majdnem fen voltam a veszélyeztetett őrháznál, de legnagyobb csodálkozásomra minden csendes volt. — Bizonyára neszét vették a ravaszok, hogy jövünk s elvonullak. Vagy talán lemészárolták volni az őrséget? Ilyen s hasonló gondolatok czikkáztak agyamon keresztül, midőn egyszerre csak egy hatalmas bakahang — „Halt, wer dá"-t kiáltott felénk. — Őrjárat — felelém. — Jelszó ? — kérdi ő. Megadtam. — Passiert — volt a válasz. — Mi újság? kérdém kíváncsian. — Semmi — feleié ő. Most n ár igazán nem tudtam a történteket megérteni. Siettem az' őrszobát:a a hadnagyhoz. Kopogtatás nélkül nyitottam be, ő reggelijénél ült s nagyot bámult, hogy kerülök én reggel 8 órakor arra az eihagyatolt helyre. — Hol az ellens'g? kérdém, szóhoz jutni sem engedvén őt. Most még jobban barnult. Azt hitte megbolondultam. — Mifele ellenség ? — A mit jelentettél ? — Én?... — Igen . . . Alig hogy kimondtam e rövidke szót, már halat szolt kün az ezredes parancsszava ; — Beim Fuss. Ruht! Nos^za neked Kóbi, most lesz némulás, gondolám s igyekeztem kifele a szobábol, nem akarván fültanuja lenni a törléncndőknek. A helyzet csakhamar tisztázódott, a hadnagy aztán hazafelé menet gondolkodhatott a tévedés felett, mert utilársul vitlük s egy főhadnagyot, egy csillaggal okosabbat hagyván künn őrházparancsnoknak. Ulközben megkérdeztem a hadnagyot, hogy csinálhatott ilyen baklövést. — Szándékosan tettem — feleié; mert már majd megőszültem itt, annyira untam magam. Da ha sejtettem volna, hogy benn nem veszik trélára a dulgot, okosabbat találtam volna ki, hogy ne kellet volna ide kifáradnotok. Természetesen éveken át szekíroztuk tettéért; nem mult el nap, hogy ne hallotta volna egyiktől vagy másiktól: — Kóbi ! Jabuká-t megtámadták a fölkelők. Eredj segítségükre. Egyet vagyok még bátor a tisztelt közönség figy elmébe ajánlani. Ha sokáig gondolkozunk és tétovázunk, ez a komoly ajánlkozó is itt h igy bennünket, aztán várhatunk mig egy másik jön. Popp György. T izolttfi ik az esri versenyen. Azon rem 'nvünk kisérte derék tűzoltóinkat az egri versenyre, hogy ott ;s megáljik helyüket. Nem csalódtunk, mert ők győzlek és mi is győztünk az ő győzelmük által. Midőn gyoisah elterjedt amaz örvendetes hír, hogy a nyiregyházi tűzoltók húrom nyereményben is részesültek, minden polgára e városnak emelkedni érc zle kebelét. El kell ismernünk, hogy a városunkban levő egyletek, áldásosán működnek itthon; de el kell azt is ismernünk, hogy egyleteinknek a versenyeken elért fényes győzelme, városunknak szerez dicsőség;!. Hát nem jólesik-e koszorús dal gyletünk Kyőzelmeire, tüzoltó-egyletünk sikerére hivatkoznunk? Ilyenkor készek vagyunk a legmelegebb elismeréssel adózni azon derék egyleteinknek, melyek a nyiregyházi győzelmes lobogókat dicsőséggel hordozzák meg a versenyeken. Ilyenkor buzdulunk érettük és magunk előtt is beismerjük, hogy az ilyen kiváló egyletek, azok között az imént győzött tüzoltóegyletünk, nagyon is megérdemlik, elismeréssel legyünk irántuk, hogy fejlődésükben minden rendelkezésre álló eszközzel támogassuk. Valjuk be, hogy bármelyik és győzelemmel megérkezett egyletünket dicsérettel, magasztalással elhal mozni készek vagyunk, de ha arról van szó, hogy a szavak altal kifejezett dicsérgetés egymagáb m még kevés a fejlődéshez, fukarkodunk, mentegetődzünk. Ott van a dalegylet, bű-zkék vagyunk rá és fényes sikereire, de legalabb a dalestélyekre való tömeges megjelenés által sem támogatjuk ugy, amiként npgyon is megérdemelné. Itt van a tiizoltóegylet, mint lelkesülünk érte, mert győzött, háromszorosan győzött, de ha pénzbeli támogatásról van szó, akkor nem követjük amaz áldozatkész városok példáját, melyek bőkezűen istápolják tüzoltóés más egyleteiket. Gondolkozzunk és legyünk méltányosak ! Vannak egyleteink, melyeket szerény javadalom, talán kezeik munkája után élő emberek alkotnak, akiktől igazi áldozat, hogy az egyletben az egyletért és városunkért fáradoznak, költekeznek. Bizony, bizony az ilyen emberek megérdemlik, hogy az általuk alakított egylet méltánylásban s ha kell anyagi támogatásban is részesitessék. De tovább megyek. Tűzoltóink nemcsak fáradoznak hanem a legtöbb esetben életükkel is játszanak. A hivatalos tűzoltó ugyanis nem ismer veszélyt, nem ismeri az élet hevét akkor midőn a legborzasztóbb elemmel szembeszáll, midőn embertársai eletenek, javainak a pusztulástól való megvédelmezéseért küzd. Eine derék emberek a tüzhalalnak, tehát a legborzaszlóbb halálnak, testi megséiülésnek vannak a legtöbbször kitéve. Kikért, miért cselekszik mindent? Nem a>ért-e, hogy városunk, embertársaik javait megvédjék ? Az ilyen egylet, az ilyen áldásos egyletnek minden egyes tagja megérdemli, hogy elismerjük, ha kell anyagilag is támogassuk és ne csak akkor lelkesüljünk érte a mikor győzelemmel tér meg a versenyről. Hallani vélem, hogy nálunk alig érte még kisebb baleset valamelyik tűzoltót, hogy nálunk alig fordul elő jelentősebb tüzeset. Igaz igy van. Ezt én is elismerem de hogy eképen van, az is derék tűzoltóink érdeme. Jobban szeretem én azt újságolni, hogy a tűzoltóság gyorsan kivonult és a tüzet elfojtotta, mint azt, hogy tűzoltóink emberfeletti erővel küzdöttek a tüz elfojtásán de . . . Egy gyufaszál tüzétől, egy szikrától eléghet egész város, egész község. Egy lángba boruló viskó annál inkább fenyegeti az egész várost. Ha tehát gyorsan vonulnak ki tűzoltóink s kellő szakértelem és önfeláldozással neki látnak az oltásnak s el is oltják a tüzet, akkor érdemlik meg a legnagyobb elismerést. De nem fejtegetem tuvább a dolgot, mert be kell látnunk, hogy a gyakori tűzesetek mellett is, alig fordult nálunk elő jelentékenyebb tűzeset. Ezt jó ludnunk, mert javaink biztonságát egy hivatásos és olyan egylet kezeiben látjuk, mely itthon áldásosán működik, a versenyen dicsőséggel mérkőzik. Jólesik ezt tudnunk, mert nyugton lehelünk éjjel és nappal az iránt, hogy azon tű,.oltóság mely Egerben, egri nevet szerzett, éberen őrködik életünk és javaink felett. Most tehát, midőn tűzoltóink győzelmének örülünk, azon óhajnak adok kifejezési, hogy örvendezésünk és becsü'ésünk ne bizonyuljon mulóan fellobbanó szalmalángnak. L' gyenek mostani jóleső érzelmeink a jövőben való fejlődés és áldozatkészségnek olyan biztos alapja, melyen (űzolló-egyletünk izmosodjék, gyarapodjék. És azon város, melynek polgármestere, feje örvendezve fogadta a dicsőséggel megérkezett tűzoltóinkat, ne fukarkodjék akkor, midőn eine kiválóan hasznos intézmény fejlesztéséről van és lesz szó. Ha Nyiregyliaza város, e városnak társadalma ismerni fogja derék lűzolloinkkal szemben kötelességeit, ükkor a most megkoszoluzott tűzoltói zászló ujabb dicsőséggel fog találkozni a társegyletekkel való ismételt mérkőzéseknél. Egy városi polgár. * * * A verseny bennünket érdeklő részét a kővetkezőkben közöljük : A versenyen 1200 tűzoltó vett részt és köztük a nyiregyházi Ü. T. egylet 32 taggal dr. Konlhy Gyula parancsnok vezetése alatt. A versenyeken részt vett 13 egylet, ezek közül dijat G egylet. A nyiregyházi Ö. T. egylet első dijat nyert a mászó-versenynél, még pedig 0 darab tolólétrát, a négy kerekű lemozdonyitható fecskendő szerelésnél díszoklevelet. Az egyes személyi mászó-versenynél az első dijat, egy ezüst czigaretta .lárezát nyerte M icza Endre egyleti tag. Tűzollóink az egri közönség részéről a legszívélyesebb fogadtatásban részesültek s közénk hétfőn reggel tértek vissza.
