Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)
1902-08-10 / 32. szám
XXIII. évfolyam. 32, ^zám. Nyíregyháza, 1902. augusztus 10, LAPJA SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLGSMEGYEI ÁLTALÁNOS TANITÖ-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE >Ieerjelenili hetenkint epyszor, vasárnapon. "B5 Előfizetési feltételek: po8tén vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 8 korona. fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ A községi jegyiő és tanító araknak egész évre csak néiry korona. Eifjr szám ára 2<l fillér. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi résrét képező küldemen,ek, Hirdetési dijak: i ... ..... .., ,, 9 . » . I szerkejzto czime alatt keretnek beküldeni. . . ... szétküldésé tarayaian leendő fclszo- „ ...... . • , Minden negysier hasibiott petit sor egysie > kmbúofc ^dfta JB«* kiadó-tulajdonos B^te len levelek c«k umert ke.ektol közlé.elü fillér; Wbbs.Srikö.lé. ese.eoen 8 fill. .. ... . „ J iogaaiarnaí el. A nyilt-tén ktfileménvek dija aoronkn 101 ér; ko.iy vnyomaajahoz ísKola-utcza 8. szani A k t; íi r. l1ok c<ak T iiá g 0s kívánatra t az Apró hirdetlek 10 Hóig 4 • fii.mindea wvibbi (Janószky ház) intézendők. illető költíégéra küldetnek vissza. 4 fi . Vastag beiüvel siedett kétsiereaen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V.. Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budipesten, Haasenstein és Vogler iiodajában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Oorn & Comp. altat Hamburgban. Hivatalos rész, 10481—1902. K. Körözvény. A nagy-kállói elöljáróság 2iGl—902. számú jelen tése szerint f. évi augusztus hó 1-én a községben egy elmebetegnek látszó 22—28 éves gesztenye szinű hajú nő fogatott fel a ki semmi kérdésre rum válaszol, nevét, lakását bemondani nem akarja, igy nem tudható honnét került Nagy-Kálióba, öltözete barna, viselt szoknya, kék kötő, barna derék, lába mezítláb van. Felhivatnak hozzá tartozói, hogy a nevezett nő elszállilása iránt intézkedj nek. Nagy-Kálló, 1902. augusztus 4-én. Fős/olgabiró h. Horkovics Sándor, szolgabíró. 890 —1902. K. Árverési hirdetés. Viss község elöljárósága a képviselőtestületnek 89G —1902. K. számú megbizisa folytán, Viss község határában, az 1883. évi XX. t.-cz. 2 §-a szerint ide nem számítható területek kivételével (elmaradó m'ntegy 1259. kat. hold területü községi vadászterületet a folyó 1902. év augusztus hó hónap 27-én délután 4 órakor Viss községházában a folyó 1902. év augusztus hón ip 17-étől 1005. év julius hónap 31-éig terjedő három évre nyilnos szóbeli árverésen a legtöbbet ígérőnek haszonbérbe fogja adni. Hova a bérelni szándékozók m;ghivatnak. 1. Kikiáltási ár egy évre 10 korona. 2. A haszonbér évenkint előre a község pénztárába fizetendő. 3. Lóháton, ebbel, avagy anélkül, szekérről, vagy bármi vontatott járműről a vadászás nem engedtetik meg. Vissen, 1902. év. augusztus hónap 3-án. Flej;ler János, ISodnár János, jegyző. biró. A termés. A gabonaszüret immár megtörtént. Az egy esztendőre való kenyérgabona asztagon vagy magtárban várja a kereskedőt, a hitelezőt vagy <i végrehajtót. Es niucs panasz az aratás ellen A roz3 cserbenhagyja a jó várakozást, de a búza jobban sikerült, mint tavaly; árpa, zab I „Hylwiiék" tárnája, Emlékkönyvbe. Parázs szemű, üde lányka Emléket kérsz tőlem — Egész reggel keresgéltem Harmatos mezőben. Itt nz emlék, kék nefelejts . . . Pihegő kebledre . . . Hogyha szived egykor fáj majd, Ne őrizd ott . . . vedd le ! Érintsd vele homlokodat . . . Könnyed hullni fog majd, Helyet adva emlékedben Régi . . . kedves dalnak. Vig társaság . . . csengő dallam. Lopott csók .. . durczás ajk . Sziv deritő muzsika szó Kisér egy kedves dalt. Lombsusogás, holdas éjjel . . . Mind oly édes emlék . . . Oh ez a kép szemed előtt Egykor megjelen még. Es kicsordul szép szemedből Üditő gyöngyharmat . . . 'Helyet ad a bánat hidd el Régi kedves zajnak. Balaton parti hangok. A szellő se susog A madár is hallgat, Nyoma sincs, hangja sincs Csacska esti zajnak. megüti a közepest, lesz hát sör és abrak ez évben is. Milliók közül, kik az aratás jó sikerébe vetették minden reményüket, nem egy törüli a szemét, de ezt már megszoktuk. Vetestöl aratásig Isten a gaída a határ fölött. Ura a gazdának fagy, hó, eső, jég, napsugá. és ártó rovar. Ezek megtanítják öt imádkozni. Aratás után úrrá válik fölötte az árfolyam, a spekulácziö és a börze. E<ek megtanítják öt lemondani a karély kenyérnek egyik teléről, akár bőven, akár szűken méretett az A jó pap holtig tanul; a jó gazda holtig reménykedik, hogy termése sikerül, jó ára lesz, adósságait kiűzeti és megszabadulsz eltnerülés aggodalmaitól. Az aggodalom malomköve egy esztendőre leesett szivünkről, mert a kenyérnek és kalácsnak való megtermett. Pénzeslevelet kap ilyenkor a gazda a jő Istentől. E pénzküldeméuyben fog osztozni a dolgozó ország. A munkás fizikai fáradalma ebből térül meg s ha jó a siker, egy-egy hizó vagy tinócska magva vetődik el a zsíros tarisznyában, ebből a pénzből kerül ki az adó, amiből fizetik a nagy hivatalnok sereget, szolgálják a jogot, törvény és a magyar kulturát. Hiteles toké inuen szedt a kamatot, hogy újra beledobja a forgalom arjába s vállalkozó munkára váltsa fel. Kereskedő, iparos mind várják a részüket tbből a pénzeslevélből, szabó, kalapos, gépész és fűszeres, ügyvéd, doktor és patikus dolgoznak serényen a számla összeírásán s ennek is, annak is kigömbölyödik arcza, ha a gazda tárczája megdagad. E duzzadó tárcza tartalmából felélénkül az ország. Az iparos alig győzi megrendeléseit, a kereskedő szaporítja személyzetét; a gyárkémény ontja a füstöt, szélesíti, tökéletesiti üzemét s olcsóbb t teszi az előállítást; megtakarítás mutatkozik (Siófok.) Fellélegzik keblem Megdobban szabadon, Tó parton dalos lány . . . Lágy dalát hallgatom. Kérditek a méhet, Mért száll a virágra? Kérditek a szivem, Mért rajong utána ? Mező virági közt földre pergő harmat, Ide hangzó dallam Adj hangot a dalnak! Mond csak édes lányka Mit néztél oly nagyon Balaton vízébe Lemerülő napon? Talán bámultad az Est bibor sugarát, Az arany esőt a Hullám, hogy veri rád ? Elgondolkoztál tán : Mily szép 02 enyészet ? Meghalni mig szivünk Szerelemtől részeg. Oh ha ezt gondoltad Dalos kedves leány, Igen a hullámsír Menyország lenne rám. Csak álom látás volt . . . ... A madár se hallgat . . . A lányka már asszony . . . Vége van a dalnak Balatonba hajló Szomorú főz ága Mond : derül-e fény még A borús világra. Molnár Zoltán dr. tt is, ott is s a felesleg elhelyezést keres aázakban, kertekben, ide vonván a dolgozó íezet, szakértőt és muukást, kik a vasúti forgalmat megélénkítik. Uj és széles foglalkozási körök nyílnak meg. minden forgácsa a produktív munkának megtalálja a maga gyümölczöző talaját és nincs szoczialízmus és nincs kivándorlás. Ám ha rossz az aratás s gazda zsebet a a lapos guta megüti: hosszura uyulik a városi elemek arcza. A számlalajstromokat hiába iészitik elő a serény kezek, nincs aki beváltsa. Az adó rosszul folyik be s az államháztartás zavarba jön. Bankok kiadott pénze nem fut vissza, vagy uj váltóval kell kifoltozni a régit s megindul a hajsza pénz után, ami niucs és megdrágul a péuz, amely erre bizalmatlanul visszavonul s ahelyet, hogy uj vállalkozásokba öntene életerőt, szedi a gyötrő hitelszomjuság sivatag adój it. Kereskedő végeladást hirdet, a gyár megszorítja üzemét s magasra tartja a gyér furgalmu árut, hogy élieu ne haljon. Felesleg nem jut a magyar kultura számára egy vonalon sem, sót szüküluek a foglalkozási körök, itt is, ott is több munkás veszti kenyerét; a nép tehát éhezik, aztáu morog, végre vándorútra kél. így válik a rossz aratás országos csapássá. Immár a buza beütött ugy ahogy, de ezzel a dolog rendbe nem jőve, uetn annyit ér a buzaszem, amenyit használ, hanem ainenyit. kínálnak érte. E nemzeti vagyon-szaporulat értékét a termény ára határozza meg, a a termény árától füg ilyenformán, hogy pénzügyminisztertől kezdve, le az utolsó szatócsig kinek milyen esztendeje legyen. Az ország függ a buza árától és ez megint csak függ. Függ annak a tollnak egyetlen vonásától, amely a Aratás után. A tanya udvaráról messze látni. Az aranysárga tarlón hosszú sorokban fekszik a keresztekbe rakott élet. Napokon át harsogott a kalásztengerben a Stájer penge. A sárga hullámok egyre fogylak. Mindig kevesebb, mindig kevesebb rengetni valót talált a szél és mindig több lelt a kereszt. A hullámok mind eltűntek. A búzatábla helyén a süldő nyulak és fogolycsibék békés otthonában a tarlóról milliónyi kis nyitás mered az égre. A honnan a kasza lenyisszantotta a kalászos szárai kis nyílás támadt. Mindmegannyi, bámulattól tálva maradt arany szájacska. Juj, hogy suhintott az az éles kasza. A fogolycsibék elszaladlak. Bizony jó volt elhordani a kis rozsdapöltyes libériát, a kasza nem irgalmaz. A barnapirosra égett orczáju munkások egy része csoportban megy a keresztek mentén. A tallójáró bocskor alatt ropog a rövidre maradt buzaszár. Elől megy a csapat-gazda. A ki az arató csapatot összeszedte, a ki a munkát vállalta. A kezében kapa van. Most részelnek. Az ur is ott van, a föld tulajdonosa, de az talyigán ül. Mennek a keresztsor mentén és számolnak: Egy kettő, három ... a tizenegyediknél megíllanak. — Tizenegy, szól az ur. Tizenegy, szól a csapal gazda. Az ur a jegyzőkönyvébe számot jegyez. A gazda aczélos kezében pedig megvillan a kapa és belevág a földbe. Egy két kapavágás u'án kis kupacz mutatja, hogy az a kereszt az aratóké. Hordáskor azokat külön kazalba rakják. A kis szürke ló tovább lép a lalyigával. Mennek a munkások és számolnak egytől, tizenrgyig. A jó Isten kegyelméből igen sokszor, egytől, tizenegyig. A nap hanyatlóban. Az ég eleven kéksége bágygyad. A hol egy kis felhő akad a messzeségben, a szélébe belekap az est pirossága. A nap múlófélben. Még egy kis panoráma az égen, aztán elmegy ez is, elmegy a többi után.
