Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-08-10 / 32. szám

RC V T rt V i r> K: TÍ vámtarifát megírja És függ talán egyetlen ember szeszélyétói, aki Leiter-féle vakmerőség­gel a börzére megy, hogy spekuláljon és nyerjen milliókat. Jól imádko;zék tehát a gazda, ne­hogy rosszul fogjon a toll s nehogy papiros­háborúban leverjék az árakat, mielőtt egyetlen szem buza is piac/ra kerül. Sajna, az aggodalmas várakozást keserű csalódás követi nyomon rendszerint s ^gy lesz az már mindég, mig a gazda fejéhez nem vágja az olva-ót a rossz embernek s mignem siránkozás helyett megtanul tenni és önsorsa fölött rendelkezik. Buday Barna. Noi proletariátus. A minap olvastuk a lapokban, hogy a közoktatási miniszter óva inti a szülőket: ne tanitassák leányaikat tanitó nőknek, meit lulságos sok mára diplomás taní­tónő, sokkal töLb, mint amennyi alkalmazást ny.rh.t. Más pályákra is szokás a nőket kitaníttatni: a postához, távirdához, telefonhoz. Itt is túlságos már a női konkurens. Nagyon sok van köztük, ki művészetekre érez magában nagy hivatást. Annyi a zene- és festő iskolákban a női növendék, mint a fűszál. A szinészeti tehetséget, sőt a zsenit, pe dig minden csinosabb és e'e­venebb leánykában fői szokás födőzni a csalad baráti körében, hol mindig akad szakértő, ki Örzsikében, Szili­kában egyaránt megsej'i a jövő Jászait, vagy Pálmait, s szent bizonyosra esküszik, hogy a szülők egy-egy celebritástól foszlják meg a hazai színpadot, ha leanyu­kat sziniképezdébe nem adják. A hányok tehát tódul­nak a színészi pályára is, hol szintén kevesebbnek terem a dicsőség és a kincs, mint ahányról megjósolták, sőt kevesebbet talál még kenyeret is, mint ahánynak csak az kellene. Szóval: nagyon sok szülő érzi szükségét, annak, hogy leányát valamely kenyérkereső pályára tanít­tassa ki. Mert a világ sora nagyot változoll: azelőlt a leány dicsőség nélkül való, de biztos pályára készült — család­anya lett belőle. A gazdag leányt elvette a ga;dag em­ber, a szegény leányt a szegény ember, gyakn n meg lorditva is meg esett, de pártában kevés leány maradt, rend szerint azok kik nagyon válogatlak a kéiőkbrn. Most, a leány, ha nincs hozománya, s a jelen'kező vőlegény adósságat ki nem tudja fizetni, (talan még a r> gi szabókontójat is,) nem tud tiszti kaueziót tenni — hasztalan szép, mivelt, jó és becsül les — nem mehet férjhez. A mai fiatalember bátortalan, nem meri a család­alapítás terhét vállaira venni. Nagyon józanul indokolja meg az örökös legényéletet; végzetre mégis odajut, hogy a mohón élvezett szabadság enerválja és ha öreg­ségére mégis megházasodik, elvesz... mit is mondjak? . . . egy olyant, ki, kész egy fizikai roncs ápolására vállalkozni. így szaparodik a tanult, női proletáriátus, mely nent tud egzisztecziát szerezni sem tanszékeken, sem hivatalban, sem művészetben. Ilogy ez a proletariátus hova menekül a kenyér után való hajsza utjain, arra nem is szeretünk gon­dolni . . . De hiszen ezt mindenki ludja és tapasztalja ; nrost a közoktatási miniszter is konstatálta, bár annak nincs nrás lanácsa, mint hogy a szülők ne lanitassák kenyér­adó pályákra a leányaikat. Mert már sok a hivatal kereső, a miniszter nenr bir a protektorokkal és a protezsébkel; szóval: intő szót a miniszter ajkaira is a saját kellemetlensége hozta, de már arra nem volt se akarata, se bátorsága, hogy véleményt mondjon : miképen lehelne a bajon segíteni, mi történjék azokkal a leányokkal, kik ha férjhez nem mehetnek, nenr tudnak állás és hivatal nélkül megélni. A fákon mászkáló zőldnadiágos trubadur, a kabócza rázendít szerelmi muzsikájára. Mintha valami igen fürge ujju pénztáros apró ezüst tallérokat számlálna márvány­lapon, olyan zajjal jár ez a szerenád. Máskülönben a fák csendesek, lombjuk se rezdül. A tanya udvarán készül valami. A lisztára sepert udvarra nagy asztalt vitt két fehér cseléd. Az asztalt leborítják abrosszal és berakj ik pirosra sült kerek kalá­csokkal. Két kalács jut egymásra. A hány arató van, annyiszor kettő. Az asztal közepére zöldmázos korsóban pálinka kerül — nenr csak kenyérrel el az ember. Magas szép úriasszony ügyel az egészre. Fiatal orczája ki van pirosodva. Azt a sok kalácsot maga sütötte az aratóknak. Kevés ma már az uri nép közt az ilyen asszony, ő is mintha elmull derék időknek lenne itt maradt nyíló virága. Benn a városban az asz­falt porát kavarják selyem fodraikkal az asszonyok, ez pedig a szépeknél szebb, a jóknál jobb, itt a tanyán keresi a módját, hogy legyen ma az aratóinak nagyobb az öröme. Jön a kis szürke a taligával. Hozza a gazdáját. Egy komondor vig vakkantással nyargal elibejük. A szürke ugyancsak kapkodja a fejét, a mint a komondor fel ugrál hozzá. N cm szereti a rossz tréfát és komon­dorokkal egyáltalában nem barátkozik. A részelést bevégezték. Mig az aratók beérnek a tanyaudvarra, vacsorá­hoz ülnek az urak. A vendégek is. Két tányérnak nin csen nrég gazdája. Két vendég úrfi hiányzik. Mindjárt megkerülnek. Fenn vannak a nádas tanya­ház tetej n, a venyigés gerinczen. A kezükben napra­forgó kóró. Ugyancsak nyúlkálnak az ákáczgalyak közé. Másodszor nyilik az ákacz. Az illdos fehér fürtök ott csillogtak a sötét galyak közt, arra fáj a szivük. Sike­rült a villaformára hasitolt kóró hegyével néhány fürtöt lecsavarniok. Az egyik úrfi a kémény mellől dolgozott, be is lepte a füst, hogy kéményseprő korában só lesz jobban része füstben. Pedig szükség volna rá, hogy a közhatalom keze­lői s a törvényhozás erre az ügyre is kiterjessze figyel­mét. Mert folyvást arról beszélnek a bölcsek, a sovénisták, hogy kevés a magyar; ezen a földön 3000000 magyar­nak volna még helye: akkor volna a magyar állam és nemzet hatalmas, akkor volna számára az uj millenium biztosítva. Hiszen a magyar paraszt megházasodik, családot alapit, az iparos is megnősül, ha sikerül neki valamelyes üzletel, jóllétet biztosítani; a magyar zsidóság szegénye gazdagja jó példát nyújt, megnősül és sok gyerekel nevel töl. De a magyar középosztály fiatalsága másképen gondolkozik . . . Hát tegyen erről a törvényhozás. Hiszen van rá példa. A franczia köztársaság vezető férfiai s nraga a társadalom, tapasztalván a mienkhez hasonló állapoto­kat, erős kézzel átott azon okok leküzdéséhez, melyek ezen állapotokat megteremtették s azon akadályok el­hárításához, melyek a helyzet javulasának ulját állják. Kövessük mi is a francziák és más nagyobb nem­zetek példáját s meg fog szűnni a női proletariátus; de az erkölcsök is javulni fognak. Szaboícsvarmegyei gazdasági egyesületi közlemények. 1. A pozsonyi mezőgazdasági országos kiállítás igazgatóságának sikerült a kisgazdák csoportos látoga­tói részére 50 u/ 0-os vasúti menetdíj kedvezményt kiesz­közölni. Az ilyen csoporlos — vezetés alalt álló — láto­gatók az elszállásolás rt, helyesen fekvő helyenként és éjjelenként 50 fillért fizetnek megérkezésükkor a szállás­adó bizottságnak, mely díjért fekvő helyet és takarót kapnak. Törülközőt s minden más szükségleti czikket a esi port tagjai magukkal vigyék. A bejelentés — a megérkezés elölt legalább 15 nappal — a szállásadó bizottságnak (Miltelnuser városi tanácsnok, elnök Pozsonyba) küldendő be, melyben úgy a résztvevők száma, mint az érkezés napja, lehetőleg órája és helye, vagyis vasúti pályaudvar, esetleg hajó­állomás kiteendő. 2 A pozsonyi kiállítás alkalmával három kon­gresszus tartatik, nevezetesen : a) a VI. országos gaz lakongresszus szeptember 8., 9. és 10. napjain d. e. 9 órakor. Bejelentes augusztus 20-ig ezen kongresszus irodájának (Budapesl, Köztelek ­utcza 8. sz.), tagsági dij 6 korona ujyanakkor az orsz. magy, gazd. egyI. kiállítási pénztárának kü dendő ; b) a baromfi-tenyésztők I. országos kongresszusa szeptember 14-én d. e. 8 órakor. Bejelentés és 3 korona tagsági dij augusztus 20-ig a baromfi-tenyésztők orszá­gos egyesülete pénztárának küldendő ; c) a II. szőlészeti és borászati kongresszus szept. 15., lü. és 17-én d. e. 9 órakor. Bejelentés ezen kon­gresszus elókészitő bizottsága előadójának (dr. Kövesi Ferencz Budapest, Köztelek, Üllői út 25. sz. 11. em,) legkésőbb augusztus J5-ig, a részvételi dij 10 koronát ugyanakkor az orsz. magy. gazd. egyl. kiállítási pénz­taranak küldendő. Úgy a kiállítás, mint a kongresszusok részletes prograrnmjai az egyesület hivatalos helyiségében meg­tekinthetők. Ugyancsak a kiállítás alkalmával szeptember 13-án d. e. 9 órakor tartatik meg a gazdatisztek nagy gyűlése. 3. A debreczeni nt. kir. állami méntelep parancs nokság számvevői irodájában f. év augusztus hó 2 5-én délelőtt 10 órakor — a telep összes osztályainál égy évre szükséglendő kenyér és takarmány szállítására vonatkozólag — nyilvános árlejtés fog tartatni. Úgy a szükséglet, mint a feltételekre vonatkozó hirdetmény az egyesület hivatalos helyiségében meg­tekinthető. 4. A boisochrregyei gazdasági egyesület által Mis­kolczon ez év augusztus 28-án rendezendő V. sörárpa­vásárra vonatkozó üzletszabályzatok és bejelentési ivek Mikor az asztalra kerül a paprikás csirke, az úr­fiak is megjelennek, gyűrött gallérral, összekarczolt kéz­zel, lihegve füstösen egy-egy csotnócska akáczvirággal. A világot szétosztják a hölgyek között. Az est lassacskan belepi az egész udvart. A fák kélves-zöld lombjába fekete foltok kerülnek. Egy kis finom fehér ködöcske is elő lopakodik az estéből im­bolygó testével. A fecskék összehúzódtak a fészekben. Öregek és fiókák együtt vannak. Halkan csivikelnek is még egy kicsit. Egy kis fiúcska meg is kérdezi az anyjától, hogy mit beszélgetnek a fecskék. — Imádkoznak alvás előtt fiacskám, felel a mama. A gyerek tágranyilt szemekkel néz a fészek felé. A tyúkok galyaznak már az eperfára. A csirke is galyra vágyik. Az apró tatvju kakas.a, meg a karcsú nyakú jérczike. De nem bírnak még fölrepülni. Az eperfa alatt egy r pavágó masina áll, legalább arra kapasz­kodnak hát fel. A tanya kapujáig akácz'or vezet. A fasor végéről nótaszó csendül lel. — Jönnek, szól a gazda. Tudja mindenki hogy kik — az aratók. A dal mind erősebbé válik. A Kossuth nótái éneklik, de a strófa végére gazda nevét illesztik és azt éltetik. Már látni is őket a nrint a sötétlő fák alól kilép­nek és az udvar felé tartanak. Szépen sorban jönnek. Elől a csapat gazda. Magas rúdon piros meg kék sza­lagokkal es papiros rózsákkal díszített kalászkoszorut hoz. Azt az urnák fontak a legszebb kalászukból, az idei jó aratás emlékére. A gazda után az aratók jönnek, egyik sorban a férfiak, a másikban a leányok és asszonyok. Oda jönnek a vacsorázó urak asztalához. A nótát befejezik. Ki vékonyan ki vastagon, ki harsogva, ki meg az egyesület titkári hivalalában a t. gazdáközönségnek rendelkezésére á 1'; nak s kívánatra bárkinek megkül­detnek. 5. Az I. szabolcsvárinegy< i szőlő- és borkiállitás előkészítő bizottsága ez uton is felhívj í a kiállítani szándékozókat, hogy bejelentéseiket, melyekben a kiabi­tandó bor- és szőlőfajok, va'amint a beszerzendő czim­kék és feliratok szövege pontosan kiteendő — az egye­sület titkári hival danák mielőbb beküldeni sziveskedjenek. Azon kiállítani szándékozók, kik esetleg felhívást és bejelentési iv>t nem kaptak, sziveskedjenek ez iránt az egyesület titkári hivatalához fordulni. IRODALOM. Uj iparlap I Hazánk nagyság es nép.ss gére második városá­ban Szegeden, ahol számos gyárak és ipartelepek, ugy­szinte önálló vállalkozók ezr kre menő ipiroskezeket foglalkozónak, mi lapunk' czim alatt egy heten­kint 1G oldalnyi nagy nyolezadrét alakú és kizárólago­san iparosok or-zágos ügyeivel foglalkozó és azoknak általános erdekeit szolgálo hetilapot indítanak meg erre hivatott és a szakirodalom terén is jártas iparosok. (A lapnak• szerkesztői Babós Elek kötszövőgyiros és v. ipar­testületi jegyző és Lábdy Antal törvényhatósági bizott­sági és kereskedelmi és iparkamarai tag.) — Őszintén szólva, e lapnak olcsó ára előtlünk érthetetlen, s ha az ország minden részéről nem tömörülnek ipaiosaink „A mi lapunk" köré, ugy el sem képzelhetjük, bugy miként lesz ezen nagyszabású és nemes czélokra törekvő kezde­ményezés kivihető és tartóssá lehelő, „a mi lapunk' előfrze ési ára, daczára annak, hogy he'errkinl és oly nagy terjedelemben jelenik meg, mint a hogy ezt a szerkesztőség velünk tudatja — egész évre csak 2 forint (4 korona.) Érdeklődőknek „A mi lapunk' szerkesztő­sége (Szeged, Proszuitz-liáz.) készséggel küld mutatvány­számokat díjmentesen. — Mi részünkről szívesen tánro­galjuk ezen lapot, mert reméljük, és ehez a szerkesztők tarsadalmi egyéniségeben biztosítékot vélünk fel.cini, hogy törekvésük csakis az iparosok érdekeinek előmozdí­tásában összpontosul. ÚJDONSÁGOK. — A Tiszavidéki ág. h. ev. egyházmegye mull héten itt tartott gyűléséről szóló referádánkból néhány fontos mozzanat kimaradt, melyeket a következőkben ismertetünk: dr. Meskó László egylr. m. felügyelő nagy­hatású megnyitó beszédében az egyházegyetem pár kiváló halottját elparentálta, aztán lelkesen szólt az 1848. XX. t. cz. rendelkezéseinek fenntartásáról, illetől 'g a törvény végrehajtásának sürgetéséről, szemben az egyházkerületi felügyelő ismert szenvedőleges álláspontjával. A kiváló szépségekben gazdag s mesterileg elmondott beszédet a gyűlés nagy lelkesedéssel fogadta. A beszéd után dr. Meskó 200 koronából álló adományt telt le azá'tala e tava­szon hivatalosan meglátogatott öt zempléni egyház részére. A valóban szép és nemes cselekedet magában hordja jutalmát. A gyűlés további folyamán Materni főesperes­nek szépen kidolgozott részletes évi jelentését fogadták nagy tetszéssel; egyszersrnint elfogadták a már említett 1848. XX. tcz. végrehajtását sürgető határozati javaslatot. — Villamos helyett motorkocsi közlekedés a Sóstóra. A Sóstóra tervezett villamos vasút dolga tudva­levőleg a kereskedelemügyi minisztériumban megrekedt. Sőt a polgármester legutóbb Budapesten járván, a minisztériumban tudomást szerzett arról, hogy a villa­mos vasút létesítéséről többé szó sem lehet, mert az ajánlkozó részvénytársaság ajánlatától immár teljesen elállott. Ilyen körülmények között épen alkalomszerüleg jött a Daitnler-féle motorgyár bécsi képviselőjének né­hány helybeli előkelő uri ember közbenjárására tett azon ajánlata, hogy a város és a Sóstó között vágá­nyokon közlekedő motorkocsi közlekedés létesíttessék. Az eddigi előzetes számítások szerint ez a közlekedési szégyellősen. Az utolsó éljenzés után a vezér leveszi a kalapját és elkiáltja magát illemtudással. — Halljunk szót uraim! Erre nagy csend lesz. A szónok folytatja. I ten nagy segítségével, meg a magunk kis erejével, az idén az aratást bevégeztük, a termést kereszlbe raktuk, a mi urunk termését rendbe hagytuk. Most már csak azt kívánjuk, legyen a mi urunknak ez­után is minden jóban része, jövőben még jobb termése. Éljen! Az ur komoly szóval köszöni meg a jó kívánsá­got, azzal végezve szavait, hogy — egyetek-igyatok, tölt­sétek a mai eslét vigan. A kalácsot és pálinkát szétosztják az aratók közt. E^y kis időre csend lesz. A munkások esznek. Az éjjel nyomába lép az estének. Felbukkan a hold­világ és elkezdi ezüst záporát ontani a csendes tájra. A feketére vált fasorokra, a világos tarló táblákra. A csillagokból is kigyúl egy serej. A tanya fölött fodro­zott vonalba vág át egy denevér. A gyertyákhoz mind több és több éjjeli pillangó jár látogatóba. Az esti csendbe egyszerre furuhaszó vegyül. A tanyasi koe=is billeget le egy friss nótát az ábrándos lran^u szerszámon. Az aratóknak nem kell sok biztatás. A hajlós d. ív-ku marokszedő Ián; o'taí mihamar lánczra viszik. Az izmos tenyerek csatlogása. larkilji a taktust. A jókedv átragad mindenkire. Kerül másik lilinkós is. Erősebb lesz a zene. Megszolgálták az aratók a mulatságot, mulatnak is egész szívvel. A hold mind magasabbra jár. Az éjszaka nagy csöndességében kedvesen hangzik az aratók mulatságá­nak vig zaja Visszhangja is kél a zajnak, az ugarosból visszafeleíget a tilinkó-szóra égy éber fürj: pilty-palatty, pitty-palatty ! l'áfrány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom