Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-12-28 / 52. szám

g Miért ? II. Élettani ismeret nélkül — nem a felvontszemöldökü szakismeretet értem, hanem annyit, mennyit a valódi gondolkodó, müveit embereknek az általános éllettanból tudni szüksége?, — e nélkül, mondom, közegészségügyi dolgokhoz szólani sem lehet. Tulajdonképen semmihez sem lehet Mert mindazon eszköz, vagy intézkedés, mely az embert, akár mint egyént, akár mint társadalmi tagot illeti, mind az élettanból nyeri egészséges tápláló elemeit. Minden létező az élettan törvénye alatt áll és élhet. A köztisztaság is az élettan törvénye. Miért ? Mert a köztisztaság nem egyébb, mint az együvé tartozó dolgoknak és elemeknek összehozása. Midőn én szobámból, udvaromról, a szemetet, trágyát összetakarítva, szántóföldemre, kertemre hordom, ezzel életfejlesztó elemeket hozok össze a földtalaj elemeivel, hogy azok egymásrahatva, létrehozzanak és tápláljanak uj életalakokat. S ha nem seprem össze és nem hordom ki, akkor a felbomló elemek, a hozzájok közel élő állati szervezetbe jutnak s ott keresnek rokon elemeket, hogy azokkal egyesülve, életre keljenek. Be van igazolva, hogy az állati test betegsége tulajdonképen nem egyébb, mint a meglevő életben uj élet alakulása, melyek most már egymás megsemmisítésére törnek s a melyik erősebb, az megsemmisíti a másikat s igy okozza annak halálát. Szóval, az élet elve, mindenütt alakra tör s ebben nyer érzelmet azon régi bölC3észi meghatározás : torma dat esse rei,: az élet lényege az alak. . . De nem bölcselkedem tovább, mert ez unalmas dolog. Térjüuk házuukba és falunkba, hol most a kanyaró-járvány szemtelenkedik. A mai viszonyok között, midőn t. i. mindent a hatóságtól várunk, mit tehetne a hatóság, a közegészségügy előbb vitele érdekében? Sokat tehet, anélkül, hogy magát még egy rovattal terhelné, vagy a szegény lakosságnak költséget okozna. A köztisztaság tekintetében. Általános uszó és fertőző hatása van az álló vizeknek a községek belterületén. Ez közismert dolog, a hatóság is figyel reá, de azért sok helyen látható nyáron át, aljas helyeken, árkokban szép zöld bűzös viz, anélkül, hogy szemet szúrna. Ha ilyen mulasztások miatt inkább sújtanák rendbirsággal a faluk biráit, mint a rovancsolások kellő elmaradásaért, vagy egyébb bürokratikus hiányért, hát bizony az élet többet nyerne általa. Általában, ha az életre tartozó közvetlen szemlélet volna fő a hivatalos felügyeletben és útbaigazításokban és nem főként az irodák vizsgálata, — bizony többet érne. „Kedves apám! — szólt Róza — azt mondta inamuka, hogy ha ő késni talál és nagyon hideg lesz, vegyek ki a gyermekek ágyából egy nagy deszkát, hasogassam fel és rakjak belőle egy kis tüzet, hogy sem te, sem mi valahogy nagyon meg ne fázzunk." „Bizony én már nagyon fázom — mondá Miska. ,En is, veté ellen Tercsike — az ujjaimat sem tudom összefogni. Jaj béli jó lesz! Ugy-e rakol tüzet Rózsika es akkor lemegyünk az asztalkához játszani. Hisz' azt mondta édes mama, mikor ment elfele hazulról, hogy ad ma a kis Jézuska sok fát, egy egész zsákkal a szegényeknek is. El is vitte édes mama a zsákol, hogy estére tele hozza azt." .De gomba levest is ad ám, ujjongott Miska. — I gy-e édes apám meleg lesz a gomba leves is, a mákos metélt is ? Mamuka azt mondta, hogy tavaly karácsonykor is meleg volt." Jaj heh szeretem en azt kis Jézuskát! Milyen jó lesz meleg levest enni, felmelegít bennünket ugy-e Tercsike? Igen bizony, ha jól fog esni - izzadni fogunk tőle, mintha nyár volna." .Istenem! mond Tercsike a boldogságtól órömsugárzo arczczal, de szeretném megcsókolni azt a jó kis Jézuskát. — Meglásd Miska, még kalácsot is fog hozni annyit, hogy nem birjuk megenni, holnapra is marad belőle." Jaj milyen jó lesz, jaj milyen jó lesz! tapsoltak a kis bohók. Örömükben elfelejtkeztek arról is, hogy kis szobájukban meg ma tűz sem volt. ... Végre vidáman ropogott az a néhány darab fenyő. A gyermekek tovább szőttek álmukat. ,A kis Jézuska ma én nekem új ruhát, új czipőt és sapkat is fog hozni" — dicsekedett Miska. „Nekem nekem log hozni, veté ellen Tercsi. Azt mondta édes mama, hogy neked már nem igen fog hozni a kis Jézuska mert nem t. lik neki annyi sokra, meg azián te itthon vagy mindig, de nekem iskolába és a boltba is kell mennem, nekem nagyobb szükségem van rá." Erre a kis Miska elpityeredik, a beteg édes apához fordul segítségért. ,Ugy-e hoz édes apám?' ^ „Talán! — kedves fiacskám, — ha telni fog rá w V 1 B V t D ft K Miért ne lehetne az utczákat rendben tartani és sepertetni falukon is? . Itt felénk, kellő erélylyel hozzálátott főszolgabírónk, a közutak reude é3 tisztasága érdekében; gyalog járókat homokoltatott, utczaaeprést doboltatta s aztán ... a jó kezdet megakadt. Miért? Lakóházak építésénél sokszor volt szó építtető bizottságról, szabályrendeletről, ugy az épület elhelyezését, mint a benső térmértéket illetőleg. Ez már a tűzrendészetbe is belevág. Ez is halva született mind e mai napig. Miért? A szűk alacsony, sötét lakások, igazi járvány-telepek . Ezek a köztisztaság és közegészség primitív elemei. A legkisebb faluban is keresztülvihetók — egy kis jóakarattal. Ellenőrzése sem jár semmi különös idóvesztegetéssel Csak egy kis figyelem kell hozzá és látó szem. A körorvos urak úgyis járnak betegekhez, észlelnek, tapasztalnak, megjegyezhetik, hogy itt, vagy ott, kívánatos a meszelés, sepregetés és a többi. Esküdt uraimék járnak foglalni, végrehajtani, külómböző megbízatásokban, kéményeket vizsgálni stb., ők is látnak, ha látni akarnak, ha a biró ur, jegyző ur és a többi értelmes emberek figyelmeztetik, hogy lássanak is. Kis dolgokból nagy eredmények állanak elő, jók is, rosszak is, csak komolyan vegye, aki arra hivatott. Ez a fő. Ha pedig nem veszi komolyan, azért van a felettes hatóság, hogy szorítsa rá. A testi szervezet ellenálló erejének tokozása tekintetében is sokat tehet a falusi kisbíró is, ha a nagy biró háta megett áll. Kezdeni, mindenesetre, az iskola kezdi, — nem is említve a család befoly'isát, a mi magától érthető. Itt már az erkölcsi nevelés mesgyéjén állunk. Mert nem elég tanítani egyébb tantárgyakkal az egészségtant, hanem rászoktatni, folytonos figyelem mellett. Es itt a tanitó egyénisége lép előtérbe. És pedig nemcsak a falusi szük iskolában, hanem a gimnáziumi palotákon át, fel az egyetemig. Sajnos, a mint untig hangzik a panasz, lapokban és kongresszusokon, a legpompásabb tantermekben is', éppen annyit, vagy még többet is, vétkezhetnek a közegészségügy ellen, mint egy régi módi népiskolában. Azok az erkölcsi férgek, melyektől a költő félti az erős tölgyet, mindenütt helyt találhatnak s a szervezet ellenálló erejét minimumra szállítják. A mutatós élet átka, az emberi bolondságokból táplálkozó erkölcsi léhaság, igy gyűjti lassanlassan a kórok anyagait. A falusi tanitó, igazi áldása lehet százak életének, ha nemcsak tudja, hanem alkalmazza ia az egészségügyi követelményeket, a tan„Hej! Istenem! Istenem ! ha talpon lehetnék" — sóhajtott a beteg. Akaratlanul is köny tolul szemeibe. , . . Mindegy! Erősnek kell lennie. Zokszavával nem szabad elrontani szegény gyermekei reményteljes karácsony estjét. Biztatta őket. Hány ember, hány gyermek van, aki csak a biztatásból él, akit csak a remény tart távol a kétségbeesestől, az öngyilkosságtó'. III. Éjfél felé jár az idő. A tűz régen kialudt a hamvából is. A Jézuska sokáig késik a fával. A mécs magasra égett hamvát nincs kinek lekoppantani. A kis fiu szelíden simul nénjéhez, a kis Tercsihez. Mindketten mélyen alusznak már. Nem győzték kivárni a jó édes anyát a kalacscsal, az új ruhával. A kis Jézuska későn kerített sort a jó édes anyára. A gondviselő Róza is ott álmodozik beteg atyja ágyának karjára dőlve. Csak a nyomorban felrengő apa szemeit kerüli az álom. A mit az előbb nem tehetett, — most kizokoghatja magát. Csendes, panaszos zokogása most nem zavarja csak az éjszaka csöndjét. Szegény boldogtalanok ! IV. Távol az Ínségnek eme tanyájától, körülbelül a tizedik utczában, ott, hol a város módosabbjai laknak, D orvos ú

r is- Szép nagy háza van, de azért lakot a hátsó lakasba sem fogad, mert hát igen kényelmetlen valakivel egy udvaron lakni. L>J

1.A fé

n>'

e

s bútorzatú szobák legnagyobbikában, az ebedloben gyűlt össze a család apraja-nagyja. A választékos öltözetű kicsinyek örömrepesve ugrálnak, tanczolnak a fényesen kivilágított, gazdagon megrakott, pompás karácsonyfa körül A szülék a pamlagon kényelmesen elhelyezkedve — gyönyörködnek a kicsinyek karácsonyi örömében. Belukanak nagy falovat nyereggel, puskát, kardot es csakot hozott a kis Jézuska. Bözsikének kis kocsit egy nagy alvó babával. terem tisztán tartása, szellőztetése, a gyermekek és ruháik tisztaságára felügyelet, táplálkozás rendje, kellő testmozgás engedélyezése, sőt okos vezetése által. A polgári hatóság megbecsülhetetlen működést fejthet ki, azon ártó okok visszaszorítása által, melyek a különféle duhajkodások és mulatozások révén lazítják az idegek erejét. Ennél égetőbb sebe nincs társadalmunknak és közegészségügyünknek, falun és városon egyaránt. Az országos közegészségügyi egyesületnek orvosi és közigazgatási szakosztálya f. évi október 23-án Budapesten tartott gyűlésében, idevonatkozólag egy indítványt fogadtak el az alkoholizmus ellen, és bizony érdemes az indokolásból idejegyezni a következőket: „az alkoholizmus már nálunk is sokkal nagyobb mértékben pusztít, mint számos más baj és betegség. mely ellen pedig már a tudomány és a társadalmi intézkedések egész sorozatával fegyverkeztünk fel Azonfelül a baj kétségbevouhatlanul folyton növekszik, az általános alkoholfogyasztás, a szigorú hivatalos jelentések szerint nagymértékben emelkedik, az alkohol hatása alatt elkövetett büntettek arányszáma már oly magas, mint külföldön, és a ki hazai elmebetegségügyi viszonyainkat figyelemmel kiséri, azon megdöbbentően szomorú tapasztalatra fog jutni, hogy nagymértékben szaporodik egyríazt az alkoholpszikhózisok nemcsak absolut száma, hanem a többi elmebajokhoz való viszonylagos számaránya is, másrészt mennyivel nagyobb szerepet játszik az alkohol az elmebajoknál, mint közvetett károk és végre mily óriási mértékben növekszik a degeneráczió, melynél pedig a szülők alkoholizmusa oly fontos szerepet játszik. És ezen ádáz ellenség époly kevéssé kíméli a főváros söröző közönségét, mint a Bicska borivó lakosságát és a felvidék pálinkát kedvelő tótjait." Hozzá tehette volna indítványozó még ezt: és azon uri nőket, kik valóságos divatot csináltak már a külöuféle zamatos pálinkák és illatos szivarok használatából, hogy a jövendőség airalomvölgyi útját megkurtítsák. Szóval, a közigazgatási hatóság a közegészségügy érdekében, itt oly bajjal áll szemben, hogy magának kell, egyénileg jó példával elől menni, máskép ha a tudatlan esküdtek, bírók vezetik a még butább nyájat, nemcsak választások, hanem bármely más alkalommal, ugy csak hagyjunk föl minden reménynyel! De, hála Istennek ennyire még sem vagyunk s ha a dadai felső járás főszolgaliirája börtönbe juttatja a részeg gajdoló kölyköket, ezzel a közegészségügynek is a legjobb szolgálatot teszi. Mert ha falukon, legalább vasárnaponként bezáratnák a korcsmákat és a vezető, értelmesebb rész, templom felé, olvasóegylet felé vezetné a népet, hol tisztességes dolgokról beszéluek és tanulnak, akkor az itjuság teati éa Van őröm. Bélukát alig lehet lecsalni a lóról, folyvást azt kiáltozza, hogy ő most huszárkapitány, megy a csatába a törököt leapritani. Vacsora után a gazdagon megrakott asztalról a jobbnál-jobb süllek és sütemények egész sorát hordá le a cselédség. A sok sültből és süteményből a jó szívű úrinő és a cselédség juttatott a szeg. ny bejáró asszonynak, Szántónénak is A jó szívű úrinő a mint megtudta, hogy Szántónénak a féije beteg, egy üveg jó ó-bort is adott neki. „Vigye haza — úgymond — meglássa, vérré fog válni szegény férjében, ha megiszsza." Nagy hálálkodások között távozott Szántóné úgy 10 óra tájban a boldogság, a bőség eme tanyájáról.— Sietett, a mint csak kifáradt és az álmatlanságtól elgyőtrött tagjai engedték. Útközben betért a legközelebbi faraktárba egy kis tűzifát venni. Jól le is hordlák, mit alkalmatlankodik ily későn, nem tud otthon nyugodni legalább e szent estén? Dé mikor oly metsző hideg van. És a napszámot is csak most kapta ki. Beteg férje és gyermekei még ma nem ettek meleg ételt, csak egy kis száraz kenyeret. M g ezután akar nekik főzni. Hiszen még minden karácsony estéjén el tudta látni szeretteit meleg étellel. . . . Nagy kelletlen (mintha ingyen adta volila) kimérte végre a farakláros a 32 kiló hasogatott fát. Épen annyi tért a zsákjába. Könyörületből fel is lódította a szegény asszony határa. Megindult. Siető léptei alatt a nyikorgó hó visszhangzott az utcza másik oldaláról. Kietlen csöndes utczákon haladt. Egy lélekkel sem találkozott. Néha csak ai Isten őrizte, hogy terhével el nem bukott. Elgémberedeit kezei görcsösen tartották a zsákot. Hála Istennek! Mindjárt ott lesz. Már észre is velte a két kis ablakból kisütő homályos mécsviLágot. Mindenütt alusznak már, csak az ő kedvesei virra-ztanak. Várjak a kis Jézuskát. Elgondolkozott. . . . Paff! elcsúszott "s*égé v asszony. Még jó, legalabb egy kicsit megpihen Fé D bált kelni a hóval borított fagyos földről. Haji,! de nem lehet. Szólni, kiáltani akar, de szája mé^tagácíji a