Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-12-21 / 51. szám

N V t R T I TJ É K 3 sodik ellene érvelő úrnak a nézetét lalán (a híza^ság törő nő érti párbij dolgában) — ma deresedő fejjel biztos nyugalmas révbe érten, elfogadhatónak tartanám, de nem hiszem, hogy 20—25 évvel ezelő.t elfogadhatónak tartotlam volna. Más és más megvilágításba esik ez a tárgy az esetek majdnem mindegyikében, mert merem állítani, vannak esetek, hol a házasságtörés a lelki és minden körülmények teljes megö-merése után nem ítélhető el oly egész ridegen. Eu o>vos, én ember vagyok! De ha azt igazán megtorolni leli, akkor már Dumas-val tartok. A n "vérem ez ártatlan gyermeken elkövetett becstelenség példája pedig nem a párbaj ellen, de a párbaj mellett szól. Végeredményében pedig a tisztelt \ itázó barátom ugyan csak azzal végezte előadását, hogy ha valakit meg sérti t előadásával „rendelkezésére áll." — Láttuk tehát a párbaj ellenzőjének két olyan papját, a kik vizet prédikáltak, de magok bort isznak A párbajnak magának pedig az a kisatirálása, hogy a levegőben lyukat lőttek vagy a sérelmek angol tapaszszd fódoztatlak, a párbajt komikussá tenni nem fogja, mert i.em az a kérdés, hogy ki milyen sérülést szenved, de az, hogy azon esélynek, hogy éleiét, vérét ontsa oda áll, ha sér Imeztetelt minlegy proclamálja azt, az én m'gsértésemért életemet véremmel áldozni minden perezben kész vagyok, az én jó hírnevem és becsület m s hozzám t rtozóim tisztessége mindenkinek „Nolí me tangere" legyén, meit azt én pnzlolylyal, karddal megvédeni kész vagyok. Ennyi és semmivel sem több az a mit a párbajjal elérhetünk, s ez az, a mit nekünk a társadalom megadni nem tud. Az p'dig, hogy néha semmiségekből vagy helytelen okokból kifolyólag emberek élete vész el a párbajban, a', nem a párbaj intézményének a hibája, régen meg vagyon irva „nem a golyók és pengi k ölnek, hanem a rossz segédek." Ezek után tehát reflexi mat befejezem azzal, hogy mig a társadalom teljesen egészséges vérkeringést nem nyer, mig ember és ember egyenlően meg m rn lesz becsülve, mig a krakelert, mert az mások felett állóknak szülöllje, a társadalom nem boykoltalja, mig a jogtalan sértést a tőrvény és társadalom kellően meg nem torolja, niás iszköz az önérzetes embernek rendelkezésére nem áll, mint a párbaj. Dr. Trajtlcr Soma. Krzsóbet királyné képe — Zihoray János festőművésztől. Mikor világhódító Nagy Sándor Sigenmban Achilles sírja mellett megállolt, igy kiáltott fel: Ó boldog ifjú, kinek az a szerencse jutott osztályrészül, hogy vitézséged hírét ,egy Ilomér" örökítse meg verseiben !" A költő és festőművész munkája nagyon hasonló ériéket képvisel. Ha szabad nagyméretű eseményeket kisebbekkel összehasonlítanom, akkor én is igy vagyok azokkal a remek-kivitelű ujabb festményekkel, melyek megyei székházunk nagy termét diszrsitik. Fő- és alispánjaink életnagyságú képei plastikus alakban megörökítve beszéllek le hozzánk e szép terem falairól. Mindannyi a Zalioray János festőművész alkotása. Azóta azonban, hogy e képek elkészültek, már számos, igen sikerült alkotás hirdeti a jelenleg éppen városunkban dolgozó festőművész hivatottságál. Több püspök, főúr, versenyezve sietett megragadni az alkalmat, hogy a Zahoray János testőművész ecsete alól kikerült fest ény örökítse meg alakját, s egyes társulatok is, igy legutóbb'a „Nyirviz-szabályozó társulat" festettele vezérlő alakjainak, első sorban Szeszich Lajos igazgatófőméinöknek életnagyságú arczképét. E kép is igen sikerült, él, beszél, minden vonásában hű, finom kivitelű, mestermű! Legszebb, legsikerültebb alkotása azonban a művésznek, Eresébet királynénk képe . . . Azt hiszem, hogy Zihoray Jánosnak megyénkbeli nagyszámú tisztelőit, ösmerőseil, barátait közelebbről fogja érdekelni a', hogyan nyilatkoznak felőle és legújabb remekeiről a mi körünkön kivül állók is, s éppen azért ide iktatom a .Bereg" f. évi 48-ik számának lelkeshangu közleményét, mely igy beszél róla : „Itt él közöttünk egy csendes, csupán művészetébe elmélyedő költői lélek, ki ecsettel kezében hallgatagon, fejezi ki a lélekben élő ideált: az örök szépet. Egy alkonya felé hajló emberi munkásság áll mögötte, és mig a test az élet delen tul a cselekvésre való energiához nem tud uj szerzeményeket fűzni, a lélek a művészeti érzés hullámainak tetőpontján, a zeniten van, s értekesiti mindazt a megfigyelést, melyet a természet mint művészetre méltót az emberi leiekbe s az őt körülvevő környezetbe adott. A mi mai művészünk ki itt közöttünk él: Zahoray János. Festői nevét, művészi hirét hazánk határain tul is ismerik s szerénysége nem védi meg őt áltól, hogy a művészek altal rendezett külónfele mozgalmakból társai kihagyjak. Midőn ezelőtt négy esztendővel a nagy királynét. Ertsébetet, megölte a gonosz kéz, a művészt megihlette az a lelkesedés, mely az elhunyt királynét, mint nemzetünk védő angyalát, pátronáját, teremtette meg a képzeletben. Ez ihletségel agyán, szivén keresztül vászonra vetette s most egy gyönyörű képben emelkedik ki azon felfogás, mely a meghalt királyné alakját a legszebben eszményítette meg. A király né (térdkép) alakja az ő ulolsó idejét jellemző elmerengéssel előtérben áll egy terraszon, a háttér alpesi vidék fenséges nagyszerűségével. Közel háta mögött a parknak zöld fái enyhilik azt a komolyságot, mely az elmerengés fájdalmában jut kifejezésre. A királyné a maga királynői nagyságával uralja a hangulatot. A háttérben álló óriási hegyek szikla-tetőinek lánczolata mintha eltörpülne a messze-messze néző nő elölt, ki ott a lávolban, talán hazájának határainál keresi és meg is találja á harmóniát. Keserűség, gyász, és egy felzavart érzelemvilág tűkre a nő s mégis, mintha a megnyugvás derűsebb nyugalma is honolna a merengő arczán. Messze néz ki abból a nagyszerű keretből . . . . egy világot akar átpillantani, e világnak és a maga lelkének zűrzavarát óhajtja kiegyenlíteni s királynői nagyságának egész erejével győzi le önnön magában a gyenge nőt A kép annak a gyönyörű ideának a megrögzítése művészi alakban, mely i lea a nemzet szivében alakult a megdicsőült királynéról. Zihoray felfogása nem csak költöi, de a nemzet érzésének visszatükröztetése. Kivitele pedig Zihoray egyik legszebb alkotása.' Eddig szól a .Bereg' szakismeretről tanúskodó ismertetése. Mi csupán azt adhatjuk hozzá, hogy melegen üdvözöljük az ihletett festőművészt, a szerény embeit körünkben és kívánjuk, hogy minél több remekkel ajándékozza meg még ezután is hazánkat es művészileg kezelt ecsetével azoknak képeit örökítse meg, kiktől e gyengülő ideges ivadék, mint erős jellemet visszatükröző nagy példákról, erőt, lelkesedést, a nemes munkához való kitár tást és igaz, szeplőtelen hizafiságot meríthessen. Leffler Sámuel. TANÜGY Nyílt levél nagyon tisztelt Balogh Tamás ev. ref. tanitó Úrhoz! Ne vegye rosz néven mélyen tisztelt tanitó úr, ha mint nem tanitó, de az önök ügyével magát lelkileg össze forrott gondolkozású egyénnek lartó egyéniség szól az Úrhoz. Nem az kell most édes tanitó Ur, hogy önök egymást kritizálva, formák meghiúsításában törjek és j csorbítsák egymás egyéniségének tekintélyét, — hanem inkább az kell, — hogy támogassák egymást és az ! állami tanítók ahogy ugy kivívott eredményei alapján gondoskodjanak egy testtel, lélekkel azon, hogyan lépjenek Önök is a néptanítók azon sorompójába, melyek között önérzetesen küzdve, kivivhassák azon elviláz] hatatlanul kiérdemelt jogokat, melyek az Önök elvitázi hatatlan és egyedüli sajátjok. Engedje meg, hogy az Ön Balogh Tamás ur nagyrabecsült személye mellé, sorakoztatva László Gyula jó barátom és Délczeg Sándor urakat, mint olyan fontos egyéneket, állítsam a tanítóság ügyének megoldása szempontjából egymás mellé, kik egymást, vagy egymás eljárásait a tizenkettedik órában nincsenek jogosítva kritizálni, hanem álljanak össze és előre a megkezdett nagy és viszályos aktiójokban karon fogva küzdjenek. Maradtam mind hármojok tisztelője: Dr. Horváth József. Válasz Balogh Tamás urnák a Nyirvidék 49-ik számában megjelent ,.Nyílt levél" czimU közleményére. Balogh Tamás ur a f. szab. ev. ref. egyházmegye tanítói egyesülete tisztviselőinek megválasztását, illetve a megejtett választás módját a mellett, hogy megkritizálja, még pedig meglehetős ironikus hangon, még csipkedni is próbál az ő gyenge karmaival, sőt közleménye végén azon soraiban : „általunk meg nem tudható czéljaiknak könnyű szerrel való keresztül hajtása" kifejezése bizonyos panamai bolrány vádját igyekszik feltüntetni, a mire e helyen egyelőre Csak annyit válaszolhatok: „Kiki ugy ítél, a mint él.' A mennyiben igénytelen szemelyem is érdekelve van, sőt első sorbán reám húzza a vizes lepedőt, provokálva vagyok, hogy feleljek s eljárásomért álljam a saiat, mert — még azt hinné a t. közönség, hogy talán B. T. ur az, a ki a bölcseség kövét feltalálta, pedig dehogy. Hogy a választás mennyiben ejtetett meg szabályszerűen, azt eléggé megokolta Lengyel József barátom a megerősített gyámpénztári alapszabály választásra vonalkozó §-ainak közlésével, a mit talán B. T. ur elfelejtett figyelembe venni s igy az ő képzelt arany igazsága elhomályosul s ál-bölcselkedése dugába dől, kivált még ha azt is figyelembe veszi mind ő, mind a többi elvbarátja, miszerint a gyámpénztár és egyesület ügyeinek vezetése oly szoros összefüggésben van, — a menynyiben ugyan azon tagokkal bír mindenik — miszerint más elnöke és alelnöke a tanitói egyesületnek nem lehet, csak az, a ki gyámpénztárnak is elnöke és alelnöke. A mi László Gyulára vonatkozó gunyoros kifejezéseit, mint epéjének kiömlését illeti, arra csak annyit mondhatok, hogy érdemre adják a Máriást, a bizalmat, erőltetni nem lehet, bár mint akarnák is. Igénytelen személyemre vonatkozó sértegetéseit midőn ő neki keresztyéni módon megbocsátom, a tisztelt olvasó közönség vagy legalább az érdeklődők informálása czéljából szükségesnek vélem elmondani, miszerint én elnökké lett megválasztásomkor is kijelentettem, hogy azt csak ideiglenes minőségben fogadom el, s ha t. kartarsaim bizalma a módosított alapszabályok életbe léptetese után megejtendő választásnál az eddig viselt ellenőri állá-ra méltónak ta'ál, én azt óhajtom inkább megtartani, mivel tudtam, hogy érdemekben őszülő régi pénztárnokunk e terhes állástól megválik s igy egyikünknek bent mara' dása a gyámpénztár érdekében nem hátrányos. Atterek most B. T. úrra, mint egy Önnön magával meghasonlásba esett s igy valóban szánandó teremtésre. Igen, mivel tudni kell a t. olvasó közönségnek, miszerint ez az Aristides ur három izben szavazott 6 szerinte jogtalanul, sőt meg is választatott egyik felügyelő bizottsági tagnak, s azt jogtalanul el is fogadta s egy a gyámpénztár erdekében tartott legközelebbi bizottsági gyűlésen részt is vett s a napi és fuvar dijat szépen zsebre is vágta, mert hát jó a fizetéses állás. — S hony ezek után megjeleni elme futamjának mi az inditó : oka s hogy miért üté meg a nagy dobot, tudni bizto' san nem, csak sejteni vélem. Mintha hallanám kár örvendő monologját: .Csak raj'a, rohanjatok, ez lesz a ti vesztetek, a ki utoljára nevet, az fog nevetni.' Eszembe jut Zápolya Jánosnak Szegednél való veszteglése, ki pedig megmenthette volna a hazát, de Azonban higyje el Vitéz ur, itt II. Lajos nem ful ám a Cselepatakba. Egy czélját azonban lehet, hogy elérte, bár ezt lelkemből sajnálnám. Nagyon fájna ugyan is, — de azt aztán neki tulajdonítsa rút bűnül a tanitek istene — hogy ha eldobott csóvája tüzet fogna s igy azt a nagyon is szükségelt szoros együtt tartást ra»g azitaná, s megvalósulni látnám annak a két sornak igazságát : .Átok verte meg a magyart, mert az együtt soha se tart.' Ezen is méltó gondolkodni kedves kartársak! B. T. úrhoz pedig még c

?ak azon egy kérdést intézem: Mint jogtalanul megválasztott felügyelői bizottsági tag, a jogtalanul tartott bizottsági gyűlés"alkalmával jogtalanul felvett napi és fuvardíjat vájjon vissza származtatta-e a gyámpenzláros urnák ? Végül kijelentem, hogy ez ügyben ez az utolsó szavam. Kein<cse, 1902. decz. Ili. Délczeg Sándor, tanitó. Szabolcsvármegyei gazdasági egyesületi kozlemeny. A szabolcsnugyei gazdasagi egyesület alapító rendes és é\dijas tagjainak névsorát közlöm azzal a felhívassál, hogy a netán elhalt alapító tagok azon jogutódai, kik jogutódlás czimén tagsági jogaikat gyakorolni kívánjak, azt az egyesület titkári hivatalanal bejelenteni szíveskedjenek. A mega'lipitott névsor elleni esetleges felszólamlásokat az egyesület titkári hivatala folyó évi deczi-inber hó 31-éig fogadhatja el. Nyiregyháza. 1902. deczember 10. Gróf Vay Tibor, egjl. elnök. Rendes tagok: Gróf Andrássy Gyula Budapest, főtisztelendő B-rthóly Benjámin Kisvarda, ifj. Bodnár István Nyiregyháza, Deutsch Antal Budapest, barő Feilitzsch Birthold Nyiregyháza, Giüner József T. Lök, ifj. Goldstein Ignácz Ujiehértó, Glück Venczel Debieczen, Gomba Károly Rikamaz, Grósz Ignácz Demecser, Jámbor Pál Bököny, Dr. Jósa András Nyiregyháza, Kállay Gusztáv Kolozsvár, tiszteletes Vas Mihály Gégény, gróf Andrássy Géza TUza-Dob, B euer Béla K.-Seinjén, Bleu-r Bertalan Ibrány, Básthy László Ujfebértó, Bathy Kálmán Buj, Barzó Mihály Nyiregyhaza, Bory Béla Debreczen, Boschin Jakab Budapest, Burger Ármin Nyíregyháza, Burger Ignácz l'azony, Burger Mór Nyíregyháza, Burger Pal Nyíregyháza, Csanak János Ujfebértó, C-engi ry Kálmán Nyiregyháza, Csengery Mihály Nyiregyháza, Czukor Vilmos Nyíregyháza, ilj. C-illag Béla Szegegyháza, Csillag Klímán Budapest, Dery István Karád, gióf Dessewlfy Álajos Dessewtti, gróf D.-ssewfíy Béla Dessewffi, gróf I) 'SsewITy Dénes Dessewlfy, grof DessewfTy Miklós Vencsellő, Deutsch Géza Nyiregyháza, Ébrey Győző llugyaj, Edelstein Aladár Takta Kenéz, Erényi Sándor Biri, Flegmann Bertalan Berezel, ifj. Fleiseher Ferencz T.-Polgár, Fried Ármin Levelek, Fried Ignácz Kóti-puszla, Feldheim Emánuel Nyiregyháza, grof Festetich Pál Nyiregyháza, Greksa Ignácz Királytelek, Greksa Lajos Királytelek, Groák Lajos Nyíregyháza, GrőbiT József Fövényeshat, Grósz Mór Káíló-Semjén, Grünberger József Ujfehérló, Gara Alajos Debreczen, Gencsy Albert Kis-Léta, Gottlieb Mór Balkány, Bui Ignácz Nyiregyháza, Hajdú Gyula Balkány, liirtstein Ántal Nyíregyháza, Horváth Ferencz Buj, Jarniy Ödön Liskod, Kállay György K.-Senijén, Kállay Leopold Napkor, Dr. Kállay Rudolf Nyiregyháza, gróf Károlyi Tibor Budapest, id. Kéky László Rakamaz, Keresztesi Islván Dessewffi, Kolin Sámuel N.-Kálló, Klár Andor Nyiregyháza, Klár Dávid Nyiregyháza, Klár Gusztáv Nyiregyháza, Klár L"0 Nagy-Halász, Klár Samu Kótaj, Klein Mor Kalló, Korniss Ferencz Debreczen, Lang Lázár Nyiregyháza, Lavotta Béla Királytelek, Leveleki Ármin Apagy, Leveleki Béla Sényő, Lichtman Alajos Nyiregyhaza, Lichtman Dezső Nyiregyháza, Liptay Jenő Bashalom, Mandel Dezső Nyírbátor. Mandel József Nyírbátor, Mandel Mór Piricse, Meskó Liszió Nyiregyhíza, Dr. M-zőssy Béla Uj fehértó, Nagy Gyula Pátroha, Nagy László Királytelek, Nádosy Emil Nyiregyháza, ürosz Miklós Vaja, Plávenszky Imre Kanyár, Plávenszky Bda Tisza-Eszlár, P pp Sándor Görög-szállás, Petrovics Gyula T.-Polgár, báró Podmaniczky Géza Nyir-Bikta, I'oppG.örgy Nyíregyháza, Bogáthy József Bogát, Rosenbaum Mózes NyirBogdány, Rosentbal Ferencz Nyiregyháza, Sakraida János L"lesz, Somogyi Gyula Nyiregyháza. Schreiber Honnan Pócs-Petr, Stein Sámuel Csobaj, Stern János Ujfebértó, Stern Jenő Nyiregyháza, Stern Péter Ujfehérto, Schack Ede Erdőtelek, Szalánczy Ferencz N'yir-Bogdány. ifj. Szunyoghy Bertalan Ujfehérló, Szomjas Gusztáv T.-Lök, Szunyoghy Mik'ós Ujfebértó, Schwarcz Károly Karász. Ungár Géza Nyire-gyháza, báró Vay Arnold T.Lök, Várallyay Ferencz Bdsa-tanya. Weinberger Artliur Nyiregvháza, Weisz Ignácz Szakoly, Weisz Lipót Szakoly. Zoltán J zsef Kótaj, Zucker Henrik Nyiregyháza, Barek István Ujfehérló, Fried József Balkány, Fried Leo Debreczen, Glück Béla Pazony, ifj. Goldstein Ignácz Ujf- hérto, Kemény Pál Nyiregy háza, Lissauer Ignácz T.- Lök, Kántorjánosi Mándy Samu B.-Szt.-Lőrincz, Séra Kálmán Rózsás, id. Szunyoghy Bertalan Ujfebértó, Dobos Imre Tisza-Lök. Alapító tagok: Budaházy Gábor Öfehértó, Bay Ferencz Nyir-Mada. Biró Ferencz H. Böszörmény, Bleuer Jenő Ibránv, gróf D^genfeld Imre Hadhaz. gróf Dessewfly Aurél B. Szt.-Mihály, gróf DessewITy Miklós Vencsellő, báró Eólvös Lóránd Budapest, E-dődy Lajos Ujfehérto. Egri káptalan Ezer, gróf Forgacli Laszlo M indok. Friel Dániel Ibrony, Gaál Elek Balkauy, Gaál Mihály HajduBöszőrmény. G ncsy Sámuel Ujfehér ó, Hosszufalus/ Kálmán Budapest, Ilosvay Ágoston K.-Apáthi, Jarmy Elek P. Dobos. Jármy Miklós Epcrjeske. Kállay Béni Becs, Kállay Emánuel Farkasasszo, Kállay Ubul N.-Kalló, gróf Károlyi Sándor Budapest, Kastal Ferencz Kisvardi, Kovács László Szakoly, László Imre Ujfehérto, Lengyel János H.-Böszörmény, Liptay B la J.;ke, ilj. Lónyay Lász.ó Budapest, Mo'nár Gyula Levelek, gróf Majláth József Perbenyik. Mándy Ignácz Budapest, Nozdroviczky Györgv Dögb ', Oláh Károly T. Büd, Pilisy István Nyíregyháza. gróf Pongrácz Jenő Basha'om, Propper Samu Vura. Simák Ferencz Nagy-Halász, ifj. Soinossy Mihály Ujf. hérló, Szomjas Ferencz Tarczal, Nagy Ádám Nagvfalu, Újhelyi Tamás Nyírbátor, Varga Antal H.-Böször1 ,