Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-12-21 / 51. szám

a _ _ .......— - — a függetlenségi 48 párt vette kezébe, megjegyezzük azonban, hogy inindeu pártpolitikai tendencia nélkül, mert ez a kicsinyes személyi érdekek útvesztőiben szétzüllött párt nem is lenne képes arra, hogy elvi szempontokat képviseljen. A párt-politikai szinezet nélkül való értekezlet összekivása nem történt meg, pedig hirelve volt. Hogy miért nem: minek kutatnánk? A közjó elő mozdításának oltárához csak azok járulhatnak egy akarattal, akik csak egyedül a közjót akarják. Hiúság, önzés, személyes érdekek : mire lennének jók egyébre, mint a széthúzásra. Igy történt, hogy az u. n 4S-as függetlenségi" párt külön értekezett a képviseleti tagok választása iránt — a másik párt nem is értekezet — és hogy az ebből a gyűlésből megbízott 8 tagu kandidáló bizottság a Nádassy Lajos ur házánál tartotta meg illését, annál a háznál, ahonnan — irván mi ezt az 1901. februári egyházi képviseleti választásokról — kiáradt az a hazaárulással egyértelmű jelszó a magyar nyelv érvényesülése ellen, s amelyre jogerős birói Ítélet mondotta ki immár, hogy igaz ! Ez az intelligentia elmaradásának a magyarázata. És milyen a sors! A fent jelzett kandidáló bizottság, a fent jelzett birói Ítélettel közéleti vezérszereplésre dekorált Nádasy Lajos úr házában értekezletet tartván, — megjegyezzük, hogy a fent jelzett Ítélettel minősített Nádasy Lajos ur alelnöke a 48-as függetlenségi pártnak — megállapodott a képviseleti tag-jelöltek névsorában s az értekezlet jegyzője az irott névsort átadta Nádasy Lajos urnák, hogy azt a szavazáshoz megfelelő példányokban kinyomassa. És Nádasy Lajos ur, elfogadva és teljesítve is a megbízást külön czédulákkal szavaztatta le hiveit, — ő, a kötelező határozatot meghozó párt alelnöke, s győzelemre vitte a maga külön lisztáját. Igy történt, tessék elhinni! És ezután? Nádassy Lajos úr egyszerűen zsebrevágja a debreczeni kir. itéló táblának Ítéletét (talán még annyira se méltatva, mint egy adó-intést), tovább is ott űl a „hegyen" a képviselőtestületben, választ képviselő testületet s talán — természetesen ez után is házánál fogadván — baráti poharat is ürít a legközelebbi kandidáló bizottság tagjaival és múlván az idő, ő lesz a legnagyobb magyar hazafi a városi képviselőtestületben. Sőt a legokosabb ember is ő lesz bizonyára, s a legbölcsebb Mészáros János uram, aki — ha így haladunk — megérheti még, hogy — ad normám Deák Fezencz — Nyíregyháza bölcsének fogják emlegetni. * * * Tele van a mi közéletünk, sikereket ért szereplő férfiak gyanusitásával. „No hát nem bánom, majd megpróbálom." „De aztán szépen megcsinálja ám, hogy jól álljon!" kiáltá a távozó után Vastagh s azután odaült Íróasztala mellé s jókedvűen látott munkához." Kis Péter uram is derekasan megfogta a munka végét. Látni ugyan nem lehetett, hogy mit csinál, mert szobájába egy álló hétig senkit se bocsátott be, de hogy munkálkodott, azt a házban uralkodó melységes csend eléggé hirdette. Végie megnyílt a nagy titkot rejlő ajtó s Kis Péter uram egy papirosba göngyölt csomagot szorongatva hona alatt, sugárzó arczczal, diadalmas tekintettel lépett be a jegyzői irodába. „Jegyző uram, — szólt köszönés helyett — kész a nadrág!" Vastagh kibontja a csomagot, a mint azonban kezébe veszi a nadrágot, dühösen kiált rá a bundafoltozó mesterre: „Kend szamár! En magyar nadrágot rendeltem, kend pedig pantallót csinált!" A mit az ember meg nem változtathat, abba legjobb belenyugodnia. Vas'agh úr is belenyugodott s szomorú mosolylyal kezdte a nadrágot felpróbálni. Azonban mintha kigyó csipte volna meg, f. lugrott, szeme vérben forgott, arcza elkékült a dühtől s teljes trővel kiáltott a remegő bundafoltozóra: „Mit csinált kend? Hiszen ennek a nadrágnak hátul van az eleje! * * Milyenek az emberek! Hát nem kifürkészték Vastagh urnák legféltettebb titkát? Nem elcsábították azt a szegény Kis Pétert, hogy mondja el nekik a nadrág történetét? ü megígérte ugyan a jegyzőnek, hogy a dologról mélységesen hallgat, az átkozott bor azonban feloldotta a nyelvét s a község megtudta a fura dolgot. Azóta a ro-sz nyelvek az időközben megbukott mintamehessel, minta-gyermekkerltel és minta-olvasókörrel kapcsolatban emlegetik a minta-nadrágot is. Eöri. fii ir I tt V T t> É: K Amit mi mondunk, az nem gyanúsítás. De fölhívás, hogy ennek az eszeveszett, öntudatlan demagógiának álljanak elébe férfiasan. Ne menjenek el „kandidálni" a Nádasy Lajos úr házához, ahonnan a magyar nyelv érvényesülése ellen, hogy az a „hazaárulással egyértelmű jelszó kiáradt", bebizonyíttatott, hanem önzetlen tevékenységgel tegyék lehetetlenné, hogy ez az ember masiniszta legyen Nyíregyháza város kormányzatában. Ezt diktálná talán valamelyes erkölcsi érzés is, talán a hazafiság is, hogy a kik elől járnak, hogy a Kik a közbizalom mandatáriusai ne parolázzanak é3 ne kaczérkodjanak az emiitett Ítélet szomorú hósével, akitől ha nem is várhatjuk — nem is feltételezzük — hogy megvonja magára nézve ez Ítélet konzekvencziáját, de társadalmunk és közéletünk vezető embereitől megvárnatjuk, hogy e birói Ítéletet tudomásul vegyék és hogy annak ellenére azzal, akit ez az Ítélet a legnagyobb váddal sújtott — ne pajtáskodjanak. Ezt diktálná, so, erkölcsi szempontokon kivül, Nyiregyháza város igazi érdeke is. A 18-diki választás eredménye a következő: Ilendes tagok: I. Kerület: Orsovszky Gyula, 79, Antal János 77, Barzó István (gazda) 73, Dr. Vietórisz József 72, Ilrenkó György 64, Belfi András 56, Gyurcsány György 41 szavazattal. II. Kerület: Mikecz József 65, Nádasi Lajos 64, Tornai István 62, Zomborszky Dániel 62, Mészáros János 60, Sztankó András 59, Tahy Miksa 59 szavazattal. III. Kerület: Menyhért János 66, Szmolár József 65, Izsóf János 65, Pintér István 62, ifj. Bencs András b0, Kolimár András 58, szavazattal. IV. Kerület: Pivnyik András 9.1, F. Papp János 85, Adamkovics András 72, Babar Ferencz 62, Garaj, Mihály (rozsréti) 54, Kovács János, (János bokor) 52 szavazattal. V. Kerület. Huraj János 89, Szmolár István 89, Márkus András 89, Beniczky Miksa 83, ifj. Henzsely András 88, Lakner Ödön 87 szavazattal. VI. Kerület. Nádasi András 37, Nádasi György iZombori bokor) 37, Sajben András 37, Hlok Pal (gazda) 37, ilj. Palicz Pál (mészáros Eötvös-utcza) 37, Juhász József 36 szavazattal. VII. Kerület: ifj. Zomborszki János 74, Csernyik András (mészáros) 74. Bánszki András 73, Kovács János (lovas) 73, Demeter Pál 73, Pokoraczki János 73 szavazattal. VIII. Kerület : Tomasovszky Mihály (tamás bokor) 76, Lafflel Sámuel 71, Tomasovszky Lajos 70, Kulcsár Károly 63, Franki József 59, Nagy Lajos biró 46 szavazattal. Póttagok; I. Kerület; Antal Lajos 67, Kende Sándor 55, ifj. Dvorszki András 55, Bergstein Lajos 18 szavazattal: II. Kerület: Dojcsak Mihály 64, Major István 64, Drenyoszki Mihály 18 szavazattal. III. Kerület: Ruhmann Andor 64, id. Lehóczki András 62, ifj. Pampuch András 62 szavazattal. IV. Kerület: Garaj András (magyar bokor) 76, Kovács György 72, Engel Adolf 71 szavazattal. V. Kerület-. Szekeres János 89. Nagy János (Púpos halom) 89, Hrabovszki Sámuel 88 szavazattal. VI. Kerület-, Tomasovszki András 37, Kusnyerik Dániel 37, Prok Pál 37 szavazattal. VII. Kerület-. Markó Károly 74, Garaj József (János bokor) 74, Ungár Lijos 64 szavazattal. VIII. Kerület. Szeidl Ede 70, Szellák Mihály 67, Susztek Pál 67 szavazattal. Kimaradtak: Karner Vilmos, Pazár István, dr. Hartsein Sándor, Bodnár István, André Gyula, Surányi István, dr. Korányi Endre, Tomasovszky András, Barzó István, id. Kovács András, Belfy István, Gráf János, dr. Bartók Jenő, Sipos Béla. * * * Ugyan ez ügyre vonatkozólag ismert kézből a következő sorokat kaptuk. És lőn, hogy az helytartó vice-ispány válogatást rendelve el, mivelhogy az nép vénei feles számmal kirekedének. Vala pedig egy farizeus, azaz báránybőrbe öltöztetett farkas, aki mindeneket magához csalogatván, lábukról lekapni igyekezik vala. Vevé azért az ő nevét az nádastól, melyben lakozék, — és valának többen is farizeusok. Minekutána pedig ősszegyülekezének, ily szókra fakada köztök, semmit se mondván : „Immáron eljövendő amaz ítéletnek napja, melyen jók és gonoszok érdemök szerint megkülönböztettetnének. Jöjjetek el azért mindnyájan és tegyetek bizonyságot mellettrm; mert szomorú az én lelkem, hogy bélyeges homlokkal járják előttetek. Tudjátok pedig, hogy bélyeget aí élők között rendesen csak az juhok és szarvasmarhák viselnek, hogy arról mindenek rájok ismerjenek. íme az ellenségeim tőrt veiének ellenem, hogy megfojtanának amaz hurokkal, mely igazságnak neveztetik. Ti pedig jól emlékezhettek, hogy ha némely tyúkot avagy bárányt elragadtam is tőletek, megmarni mégis csak azokat szoktam, kik felfuvalkodottságokban nadrágot viselnek. Emeljetek azért vállalókra mondván: Ezt nem hagyjuk, mivelhogy az mi vérünkből való !" Némelyek pedig patvarkodván, szólának : „Mimódon tehetnénk bizonyságot temellelted, ki hazaárulónak mondaltatol lenni? Mert mindenek tudják, hogy ebben vétkesnek találtattál!"' Ö pedig felele nékik példabeszédben, mondván: „Avagy megbotránkoztok-é azon, hogy valaki árul búzát, sarut, kalapot, ugorkát, vaslapátot loval? És vásznat! Mennyivel rosszabb az, aki hazát árul ? Mert miképpen lehetne gonoszság azt árulni, amit senki se lát, holott oly dolgokat, amiket mindenki láthat és megtapogathat, magatok is árultok! Ne akadékoskodjatok azért, atyámfiai, mert bizony mondom néktek, ti is megism Renditek fogamnak az ő fehérjét!" És száját összecsattogtatván, fogát vicsorgatja és tajtékot hány vala. Azok pedig nagy félelemmel inegfélemlének. És szavazának sorban az ő szája szerint és megalkotá az vének testületét az ő saját képére. Mert nagyobbára tudatlanekból áll vala az ő serege, kik magok is ugorkafára jutván, igen-igen örvendének. Hogy bete'jesednék az ige, mely szól vJa ekkép: Boldogok az együgyűek, mert övék az mennyeknek országa! És jutának velők együtt mások is az ígéret földjére, különb-különb rendből valók vegyesen, kik mélyen búsulnának azon, hogy farkasok közé keveredének. De az dologról nem tehetvén, kezőket mossák vala. Arrafelé menvén pedig egy idegen férfiú, ki nagy bölcseséggel megáldott vala, kérdezé egyiktől-másiktól: „Édes bortól részegedtek-é meg ezek ? Mert mimódon lehető, hogy a bojtorjánból valamikor fige teremjen." Egy pedig azok közül, kik ezt halják vala, figét mulatván, felele néki ekképpen: „Vannak figefák, ésbojtorjánok is vannak. És teremhet az figefa. figét, az bojtorján pedig bojtorjánt, kikí az ő természete szerint. De az fige nem árt az bojtorjánnak, az bojtorján pedig megöli és megeszi az'figét. Mert nincsenek jó kertészek, kik az figét beoltanák és gondoznik, az bojtorjánt pedig és az csalánt kitépnék. Szánjad azért őket, idegen; meri nem tudj ik, mit cselekesznek." Akinek füle van a hallásra, hallja. Tizenkettő. Reflexiók a Bessenyei Kör párbaj vitájára. Azt hiszem nem családom, ha azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy alig van, vagy talán nincs is komoly gondolkodású, megállapodott nézettel bíró ember, ki azt nem vallaná, hogy a párbaj szelíden szólva legalább is ostobaság. De istenem, váljon hány olyan szokásnak hódolunk a mi ha nem épen ostobaság, de legalább is észszerűden. Pedig ép°n talán ezek a szóká ok azok, a mikről lemondani, a miket elhagyni még saját egészségünk veszélyeztetésének árán is alig tudunk. Hogy a sok közül csak egyet említsek a dohányzás, mi ezereknek az egészségét támadja meg, hasznára senkinek sem válik. Igy vagyunk a párbajjal is, érezzük, tudjuk, hogy becsületünket vissza nem adja, mert ha az igazán veszélyben van, akkor meg sem menthető, párbajjal becsületet reparálni nem lehet, mert az a becsület nem foszló posztó, mit össze foldozva újra használhatunk, de a jogtalanul ejtett sérelmet sem torolja meg, mert eredmenyében a legtöbbször visszafelé sül. Én a pírbajt egy társadalmi kényszernek — jobb eszköz és elintézési mód hiányában — egy szüks ges rossznak tartom, épen ezért lemondani róla, a mai viszonyok szerint nem lehet, mert a mai társadalmi szokások, nézetek és a kűlömböző társadalmi osztályok fennállása kényszeiit reá. Mivel pedig azt fenn kell tartanunk, akkor egyik Madata a nevelésnek, hogy az ifjúságot a kard-forga'ás művészétében ki kell művelni, hogy a társadalmi követelmér nyeknek eleget téve, lábukon szilárdan megállni képések legyenek. Nem vagyok barátja a krakeler embernek, a henczegést a mások semmibe vevését mindig megvetettem, azért hogy valaki jól vív, nem kell krakelernek lenni, de nem is áll az, hogy a jó, vívó henczegő volna, az rendesen szerény, de önérzetes n^m henczeg, de magát megbántani nem engedi. Azok a hires színházi, kávéházi, vendéglői botrány hősök legtöbbször csak alig konyítanak a kard-forgatáshoz és henczegéseiket olykor gyakorolják, midőn érzik, hogy nincs a ki megleczkéztesse őket; nincs olyan jó delejtű, mint ezek a „hőskék", megérzik ők igen jól, veszélyben forog-é drága testi épségök vagy sem ? Ha a társadalom az ily henczegőket azzal sújtaná, hogy kivetné önmagából, akkor nem volna szükséges ily esetben sem a párbajhoz folyamodni Sajnos, hogy némely szalonban az ilyen stikliken mint sikerülteken mulatnak, s rendezői nem hogy meg vetnék, de ünneplik sokszor dédelgetett kedvenczét egyes blasirt köröknek. Ily eset-kben a párbaj majdnem elkerülhetetlen, mert ki szolgáltat elégtételt a megsértet közönségnek, a rendőrség? Az legtöbbször igen tapin'a'os • és eszre sjm veszi, vagy hogy belé ne kelljen avatkoznia, elpárolog mint a kámfor. És ha ilyenkor akad egy-egy férfi kinek n m káposzta lé kering ereiben, kész az összetűzés, kész a párbaj! — Hogy hány és hány esetben lehet ki'éve az ember annak, hogy párbajt vívjon legjobb meggyőződése ellenében, azt a pírbijtvédő tisztelt barátom igen sikerülten kimutatta, én csak ezen általa nem emiitett eselekre kívántam a figyelmet felhívni. A párbajt elltn/ők felszól ilásával csak annyiban óhajtok foglalkozni, hogy kimutassam azt, miszerint ők a mai viszonyok szerint nem érezték magok sem erősnek lábuk alatt a t..lajt, mert mig az első ellenérvelő tréfás satiricus igi n sok humorral elmondott, (kár hogy nem maga olvasta fel), eseteket sorolt fel, addig egyetlen módot sem jelöl meg, mely a párbajt pótolni képes volna, sőt a végén maga is oda lyukad ki, hogy mind azt a mit elmondott nem irná alá ! A mit pedig a bojár elégtétel elbeszélésével adott, azt ha a világ minden neinzetje elfogadná is, a magyarnak veleszületett egyenes lelküsége és lovagias jelleme soha magáévá tenni nem tudná, mi magyarok nem ösmerjük a „Cine mintyét". — A má-