Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-07-20 / 29. szám

XXIII. évfolyam. 29, szóm, Nyíregyháza, 1902. julius 20, SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZÓK és A SZABOLCSMEGYEI ÁLTALÁNOS TANITö-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. >le$yjelenili hetenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: _ , . .. „ v . Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, Hirdetési dijak: Cz é nvre agy 7 02 h8° koToni szétküldése tárgyában leendő felszó- * "t tT* 1T v , Minden négyszer huftbJtt petit ,.r . By„er Fél évre . '. '. . . . . : : 4 , ^rnlások ^Zk kiadó-tulajdonos f 0.adtit£?? l6Telet C84 k •««» ktalé* 10 fillé" tíbb«»rl k 8iI* e,etében Sí). Negyedévre 2 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám » wx . .'w . • , A «yllt-terl kö*leményekdij» toronkint 80 fillér; A. községi jegyző és tanító uraknak egész évre * ÍJánószkv ház) intézendők •„ o tx A k kff irat o^ k T" a?os klTauatr a ' a z Apró h.rdeté.ek 10 ..oig 40 fii., mindea további «ő csak négy korona. Egy K/ám Ara 20 flllér . (Janoszky haz) intézendők . .lleté koluegere küldetnek n,w t 4 fll. T«im betűvel »,.-J«ti kitM-rwa Mimit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Ecksten Bernát ós Általános JTudósitő által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Co.np. altal Hamburgban Hivatalos rész, 17181 — 1902. K. Szabolcsvármpgye alispánja. Minden bizottsági tagnak ! Főispán ő méltósága Szabolcsvármpgye törvény­hatóságának rendkívüli közgyűlését folyó évi jul.us hó 29-ik napjának délelőtti 10 órájára, Nyíregyházára a vármegyeháza nagytermébe összehívón: arra a t. bizott­sági tag urat a tárgysorozat közlése mellett tiszteletlel meghívom. Nyíregyháza, 1902. julius hó lG-án. Szikszay Pál, alispán. (A tárgysorozatot külön mellékleten közöljük.) 10291— 1902. K. Szabolcsvármegye alispánja. A járási főszoigabi ráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Tudomásvétel, alkalmazkodás és szabályszerű köz­hírré tetei szempontjából ertesitem, miszerint az ország­gyűlési képviselőválasztók 1903-ík évre érvénnyel bírandó névjegyzéke ellen irányuló felszólamlások elintézése tár­gyatian a f. évi julius hó 2-án tartott gyűléséről felvett jegyzőkönyv eredeti példánya a vármegyei közigazgatási kiadóhivatal helyiségében az 1899. evi XV. törvény 148. szakaszának rendelkezéséhez képest a f. évi julius hó 20-ik napjától julius hó 30-áig tartó 10 napon át köz­szemlére kitétetik s érdekeltek által a hivatalos órák tarlama alatt megtekinthető. Nyíregyháza, 1902. julius 15. Szikszay Pál, alispán. A nyíregyházi ág. cv. főgimnázium Értesítője. A nyíregyházi gimnázium idei iskola évé­nek eredményes munkájáról a beszámolót tanul­sággal olvashatja el nemcsak az iskola embere és az érdekelt szülő, hanem a hazafi is. A mi­A JÍYIRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Miért nem rendül meg . . . ? Miért nem rendül meg a föld már alattunk ? Miért nem sújt le már az égnek villáma ? I Mért engeded Isten I . . Magyarok Istene, Hogy maroknyi néped szét megy a világba. Vagy talán olyan sok a nép e hazában, Hogy már fiaira nincsen többet szükség ? . . ... De hogy nincsen, hiszen — c hazát védeni Magyar anya nem sok — kevés fiút szült még! Mért hát a vándorlás . . . minek megyen a nép, — Elhagyva a régit — uj hazát keresni f ! Hat ezer év multán, ezt a vérrel szentelt Hantokat oly könnyen cl lehet feledni? Hol vannak az ősök lángoló példái; Elmosta volna tán az időnek arja ? . . Hol van az a dicső honszerelcm, — melynek Széles e világon, sehol sem volt párja ! Rettenetes nagyot változott már e nép : Mert tudja feledni azt a dicső multat. Melyet történetünk az egész világnak El nem múló fénynyel, -— lángbetükkel mutat. Igen! . . mert mi tudtunk tanítani mást is; Miként kell a hazát igazán szeretni .... ... Én Istenem ... és most, hányan vannak a kik Multat, — hazát mindent eltudnak feledni! Mi lesz belőlünk, ha igy tart ez sokáig ? . . Miért zengi szózatunk „hantjával ez takar." Hiszen kivándorol, — idegenbe megyen Kenyeret keresni oly sok szegény magyar! . . . Kiapadt volna tán az a hajdan hires Tejjel -mézzel folyó vizeinknek medre ? . . Vagy talán az ég ts változott azóta, És nem ugy süt a nap bérez, halom és hegyre ? Nem változott semmi ! . . csak a nép fajult el. Romlik nap-nap után, mint a férges alma ; Sietteti vesztét ez a mostani kor És a kincs utáni vágynak csúf hatalma! kor azt látom, hogy az értesitó — ugy szólváu, — minden sora azzal tündököl, hogy egy lelkes testület a rája bízott ifjúságnak az életre való elö készítésében a hazafias érzés ápolását vallja elsó szabályának — én távolálló és idegen lelki megnyugvással szólok magamban: ime ez az iskola oltára a hazaszeretetnek. Vonaton ültömben egy szünetelésre haza­utazó diák jóvoltából jutottam hozzá, hogy a gimnázium értesítőjét nagyjából elolvassam: Észrevételeim, a dicsérni valók nem tartoznak ide. De ne vegye az érdemes oktató kar zokou, ha hátat fordítok annak, a mit ugyanis min­denki lát: a fényt s keresem a gáncsot abban, a mire ügyet aligha vetettek. — A megrovó beszéd a lánynak szól, de menyem is érthet róla. Ez az értesítő egy nagy ellentétet szinte rikitón domborít ki, egy bántó visszásságot, melynek öntudatlan és valamennyiben ártatlau okozója a vezetőség. De nem veszem a lelkemre, hogy egyenesen és éppen az ő hibájául rójjam föl. A hiba édes sokunkat terhel. Köntösfalazás helyett, sértés ne essék, mondván, ha ez az értesítő Turócz-Szent-MaHouban vagy a Hradsin alatt került volna felszínre, az odavaló köz­vélemény abból a tekintetből a mire czélzok kevesebb kivetni valót találna benne, mint mi. Mondjam, háuy perczent az oktatók magyar neve l Hallgatok vele. Ebben a>. értesítőben a szó, a szellem magyar, a betűk szinte lángol­nak a hazafiasságtól, de a vezetéknevek soka­sága dísztelenül idegen. A névmagyarosítás mozgalmának meddő folyamata egy keservesen szomorú igazsággal Bezzeg mig a röghöz — mint jobbágy volt kötve; Szerette e földet, — hazájának nézte, Most pedig, hogy szabad; mint a vándor madár, Messze útra megyen, s puszta lesz a fészke. Mért volt hát a küzdés ezer éven által; Hogy megtartsuk talán e hont, mi magyarok ? ! Óh! nem, mert az ujabb ezer év kezdetén Veszni engedik azt kicsinyek — és nagyok. Pedig hajdanában Zrinyi, — Hunyad kora Megmutatta hogy kell a hazát szeretni; Hiszen kész volt érte mindenik egyaránt Meghalni — és magát rom alá temetni! És ma, — hogyha látnák őseink e hazat; Nehéz átok kelne ajkaikról szerte. ... De nem ! . . ne bántsátok ezt a szegény magyart; Hiszen a jó Isten eléggé meg verte . . ­Megverte — és veri ... és ki tudja meddig Lesz-e nehéz átok magyarokon rajtunk?! . . . Miért is hogy régi szabad jogainkon A német kedveért egykor tovább adtunk ! Izsó György. Hulla bonczolás. Két darab gyalulatlan deszkából összerótt asztalon feküdt a holttest preparálva az orvos bonczkése alá, ki felgyűrve inge ujját friss szivarra gyújtott s közönynyel fogo;t megszokott munkájához. — Hagyjanak bemenni urak ! Nem engedem a gyer­mekemet elcsúfítani. Istenem, irgalmas Istenem! — zo­kogott a másik szobaban szivrázó hangon az anya. — Oda nem szabad menni! — szóltak vissza a rendőrök, kik a bíróság funktiójának assistálására voltak a halottas házhoz rendelve. — Látni akarom. Engedjenek! Oh fiam, tgyetlen kis fiam! — Nem lehet! feleltek durván a rendőrök s a vizsgálóbíró intésére az ajtó elé álltak. Szegény asszony egy székre roskadt és elcsukló hangon siratta gyermekét. A biró — aki ifjú ember volt még s fiatal család ­apa — megindultan kezdett a kihallgatáshoz. gyarapítja tapasztalatunkat. Értem, hogyha áldozatot kiván tőlem a haza készeu vagyok éle­temet is — mint értéktelen holmit — önzet­lenül odadobni, de nem aztán, hogy ha csekély­séget kiváu tőlünk a haza érdeke és nevüuk megmagyarositása csak annak mondható? önzó módon félre állva, tudatlaura és hallatlanra vesszük az intő szót. Nagy áldozatoknál neme­sen vetekedünk az elsőségben, a csekély szol­gálattól, — hiába állítják, bizonyítják, hogy az itt közérdek — huzódunk. A hazafiasságot nem tudom érzékelni, jól moudják: a hazafiasság érzés. De miért dugjuk mélységes verem alá, s miért ne látnók hét­közuapi megnyilatkozásában isi Csalóka módon így okoskodnak: A neve idegen ugyan, ó nein tehet róla, veleszületett a névvel, kegyeletlen­séget kívántok tőle, hogy az, a minek az elő­dök becsülést szereztek, megtagadva a hagyo­mányt elcserélje, hiszen a lelke úgyis színma­gyar. Tehát tudjátok meg ti ezren és százezeren szerte e hazábau, hogy a jó hazafiasság meg­tűri az idegen név viselését. Öreg bácsikáktól haliám egy másik sántító mentegetődzést: Nem tanítottak és nem tudok magyarul, de érzésben és gondolatban magyar vagyok. S fölhangzik a pártfogó szó, bogy elsó osztályú hazafi az, vagy az is, a ki nem tud magyarul. Dd atyám­fiai, gondoljátok meg, ha így kislelküeu, a hazaöasság árát csak lefelé verjük, egy csúnya napon a hazaáruló bűne szépítésére szintén just fog formálni, így mondja majd: a hazáért tet­tem, jónak gondoltam, balul ütött ki. Ebben a tekintetben szeretem az elfogult­— No no lelkem, legyen nyugodt. Térjen magá­hoz. Mondja el, hogyan történt a szerencsétlenség? Mi­kor esett le a kis Ili a padlásról? — Én bent mostam a szobában. Gyermekem ki­osont. Csak a sikoltásra futottam utánna. Már akkor olt feküdt a létra melletl. Hiába csókolgattam. Hiába szó­lítgattam; többé fel nem ébredi a lelkem. O'i, jaj nekem 1 Fiam, egyetlen édes kis fiam ! Ez alatt az orvos társa segélyével elkészilette a csont­fürészt és a szabályszerűen lemeztelenitelt koponya­csontra helyezve azt, vigyázva fürészelni kezdeti. Meg­dermedve, de mégis kíváncsian néztem az orvosok mun­káját. Hol veszik ezek az emberek a bátorságot annyira profanizálni a teremtés remekét, hogy fürészsíel ronta­nak neki, mint a favágók a kidőlt törzsnek. S honnan merítik azt a bámulatos erőt, hogy lul tegyék magukat minden emberi jajszón és hivatásukra irányítsák össze lelki energiájukat ? Félve és vágyva figyeltem reájuk. Végre analysálni fogom az emberi test minden pirányát. Megnézem jól mindem izom rostját. Megvizsgálom minden idegszálát. Behatolok agyának minden kis hézagába. Végre: Itt van a remegve várt pillanat; önmagam közvetlenül látom majd a rejtelmes élet titkos műhelyét s felkutatom, ha van: a lélek székhelyét . . . Az anya rémes jajgatása behillatszolt. De azért a koponya kettéfűrészeltetett. Az egyik orvc, odább lökte a 'efürészelt részt. A másik körmeivel kivájta a még párolgó agyvelőt s tenyerére véve azt, möértően vizs­gálgatta. Ott álltam én is. Kimeredt szemmekkel nézlem a számtalan kanyarU­lalu, vérrel befutott híg .állományt' (a gyermek agy­vérzésben mult ki.) Az orvos utmutatása mellett egyen­ként vettem vizsgálat alá az agyból eredő sejtekkel telt szürkés gócpontokból kiágazó ideg szálakat, amelyek a zsigereket érző, mozgató, elkülönítő ágakkal látják el. Láttam górcsővön a nervus olfactoriust, megszem­léltem a nervus opticust, kémleltem a nervus trigeminust és aztán a többit egytől-egyig. Majd bele néztem az agy fölmetszett gyomrocsaiba. Láttam, midőn a kés a „mon­rolik'-ba behatolt. Együtt vizsgáltam az orvossala nuc-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom