Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-07-20 / 29. szám

ságot és idegen névvel ne harsogja senki hazafiasságát. Az érzések legmagasztosabbja, — a hon szeretetének mondják, — nem szorul rideg szabályokra. így valljuk mindannyian. De hovatovább át kell látnunk, hogy az idegen nevtt magyar, tartozó kötelességére téceles szabályt vár, holott azt hinnók, hogy az a bizonyos érzés megsúgja neki a tennivalót. Arra az izetlenségre nem vállalkozom, hogy okokkal bizonyítsam, hogy nevünk megmagyarositása hazafias tett, sőt kötelesség, mely nem vár jutalomkép dicséretet. S ho^y ez a mozgalom mégis olyan lomhán, o'yan nevetséges lassan halad, okát az annyiszor és mégsem elégszer felhánytorgatott Dembánomságban keresem. Büszkén vered te is a melledet magyarságoddal jó vármegyém. Szabolcsmegye. S mégis néped tán feléb-u nem magyar, — legalább névben nem az A botosokról nem szólok. Szolid kereskedői felfogás szerint, állítólag a jó izlé:-hez tartozik az idegen disz De a közélet súgói, tisztségek viselői, egyházak elójárói, iskolák vezetői közül, mennyi hallgat idegen névre? A sulyok vetés próbája nélkül merem állítani s örömest venném a m< gokolt czáfolatot, hogy nincs a vármegyének olyan községe, melyben a lakosságnak legalább ötöde ne idegen nevfl volna és vi?zont vau kivált a Nyírségnek feles számban községe, a hol a magyar nevű nem teszi ki a népességnek ötödét. Nyíregyházáról mit szóljak. Újságolvasó ember létemre ugy tudom, hogy éveknek előtte egy néhány uri ember felbuzduló kedvében, nagy lélekkel egy sokképpen tevékenykedő, a halhatatlan Bessenyeitől nevet váltott, közmüvelódő kört létesített a székvárosban. Szintúgy tudom, hogy a tán már boldoguló félben lévő országos „nemzeti szövetség* nálunk is erős ágat sarjadzott. Hivő lélekkel e két intézményünk meglétében hiszeK s jóhiszemüleg fölteszem, hogy azok az uri emberek állják a mire vállalkoztak. Orállóknak gondolom őket, a nemzeti ügy lelkes bajnokainak. Bár keresve se találnak szebb hivatást, minthogy ha a vármegyét teljesen, nevében is megmagyarositják. Támasszanak nagy, a legszélesebb körben név magyarosító mozgalmat, riasszák fel a szuunyadó lelkeket és neki vetélkedve ne pihenjenek meg, míg a siker tudatával meg nem pihenhetnek. A gimnázium tiszteletreméltó oktatóit, az elsők közt is elsőknek becsüljük. Rájok néz a példaadás dicséretes feladata. A közvélemény, nem egytől hallám, ezt tőlük elvárja. 15. K. A fiatalon elhunyt Pauer Vilmos tanár emlékezetének szentelt sorok vezetik be főgimnáziumunk ez évi Értesítőjét. Értekezést Leffler Sámuel irt az Értesítőbe, „Maff'eo Veggio és az Aeneis XlII-ik könyve" czimmel, melyet a leus caudatust. Beváltam, mig a test minden részét fölhasogatla, elvagdosta, alkateleme're bontotta. Ott voltam a szivkamarák megnyitásánál, a tüjó, a maj, a vese és gyomor megvizsgálásánál. Elfojtott lélekzettel vártam, lestem, majd dobogó szívvel kerestem egy parányi helyet : a lelek lakását. Kutattam egy kicsi hézagot, amelynek üressége az elszált leiekre engedett volna következtetni. Nem volt sehol ! A szétroncsolt hulla érzéketlen, hidc g anyag maradt, anyag és semmi más. — És feküdt volna bár ott helyette a világ legnagyobb tudósa: annak a hullája is csak ilyen anyag lett volna; egy kissé dúsabb tartalmú agjgyal, több állománynya

1, ez a differentia. Irigylendő az ember magasztos hitében, hogy van lelke, ami nincs az állatnak s ami a porhüvely elenyészte ulán erényeiért örök életet nyer, vagy bűneiért örök kárhozatlal sujlalik. Szép az ember inig él, mig ép, — förtelmes, ha holta után mint cadavert felbonczolják. Miért nem mutathat a tudomány is egy paiányi támpontot a hilalkotta eszmék chaosában, ahol a kételkedő megnyugvást, vigaszt, reményt találhatna? Miért kell v sszariadnun c a hit ideáljainak parányokra osztásától, nehogy megborzadva f< rduljunk el attól a cadavertől, amit a valóság mutatna ? Az orvos szánakozó mosolylyal tekintett reám Majd mintha kitalálta volna gondolatomat, jóakaratuk igy szólt: — Lám, mily sok rosszat tesznek a büszke emberek egymásnak, mig élnek. Szeretnék mindenkit egy pár hulla bonczoláshoz elküldeni, hadd látná m g, mint vállik rommá a legszebb élet, mint lesz hitvány izom és csonttömeggé a legremekebb alkotás. Ha a büszke szép ember felgondolná, mi sors vár reá, talán nem lenne oly gőgös és ne a itelne oly könnyen másokról. . . — De hát, hi csak ez a vég: lélek és túlvilág, méltó jutalom és megérdemelt büntetés nélkül miféle nemesebb rendeltetése van az emberi eletnek ? Az onos leverte szivarjáról a hamut és igy felelt: — Mindeneke'ott distingváljunk. Ez a szó „nemes,' igen helytelen kifejezés. Az emberi hiúság tetszeleg azzal N Y I K V I P E K tüdős tanár ur a budapesti pliilologiai társaságnak is bemutatott s részben a társaság közlönyében is közzétett. A tanévről szóló jelentésből közöljük itt a következő — megszívlelendő sorokat: A lanulók fölvételét az alsó négy, különösen pedig az I. és II osztályba, julius hó 1 — 3. napján kezdtük; folytattuk és befejeztük szeptember 2- 4 dikeig. Beiratkozott 45G nyilvános, 47 magán, összesen 503 tanuló. E létszám a mult éviin z képest ismét G főnyi szaporodást mutat. Az ifjúságnak ezen évről-évre állandó gyarapodása csalliata'lan bi/onyitéka egyfelől a bizalomnak, melylyel a szülők iskolánk iránt viseltetnek, másfelől annak, hogy tanintezetünknek meg van a maga nemzeti és kulturális hivatása. Sajnos azonban, hogy ezzel a tömeges lódulással oly elemek is kerúbiek a gymnasiumba, nulyek nem oda valók, melyek túlzsúfoltságot idéznek elő, a haladást gátolják s a tanárok munkaját ugy fegyelmi, mint tanulmányi tekintetben felette megnehezítik. Valóban ideje volna, hogy városunk társadalma megmozduljon, s oly intézményeket létesilsen, melyek a kötszükségletnek mcg

relelőleg az ifjúság egy részét a gimnáziumtól elvonjak, helyes és gyakorlati irányba teielik. Mert csaLdra, társadalomra nézve nagy veszedelem rejlik abban a tényben, abban az egyoldalú törekvésben, hogy a szülők nagy része nem veszi figyelembe gyermekeinek hajlamai, képességeit, azlán saját anyagi helyietét, hanem fiából minden áron tekintetes, nagyságos urat akar formáltatni, nem gondolva meg, hogy a fiu, sok küzködés után, a hívságos czimet kierőszakolhatja ugyan magának, de különben naphosszad szűkölködni, talán koplalni is, és sajno an tapasztalni leszen kényleien, hogy minden távolabb áll tőle, mint a sorsával való niegef gedés, a boldogság ; holott a gyakorlali: az ipari, a kereskedelmi életpályán ugy a megelégedést, mint a boldogságot f llalálhatná. Szóval van szüli, ki nemcsak nem tudja, de nem is akarja gyermekeivel megkedveltetni a szántóföldet, a műhelyt, az árupadot, mindenekfelett a komoly, a tisztességes munkát, a rendszeres munkálkodást. A szülők némelyike részéről tapasztalható ezen végzetes gyarlóságnak, az eiőszaknak a fiu hajlamaival és tehetségével szemben kell betudnunk azon szomorú és sajnálatos öngyilkossági esetei, melyet lőgimnáziumun v V. osztályanak két tanulója, névszerint : Kálmán Emil ós Lányi Antal május hó 25-dikén a S^stó fürdő egyik szobájában elkövettek. Kálmán Emil ugyanis szüleihez intézett levelében szórói-szóra ezt irja : „Hogy ily teltre határoztam 11 magam, legnagyobb ok erre a tanulás. Tanulni, az igaz it megvallva nem akartam ; és hogy k. szüleim mégis tanitlattak, és rossz bizonyítványt vigyek haza, azt túlélni nem tudtam, igy menekültem a halaiba, hol menekvő helyet találtam." Szomorú, de nagyon tanulságos vallomás! És hogy e végzetes elhatározás, az öngyilkosság nem pillanatnyi elmezavar következménye volt, az kétségtelenül kiderült a megfejteit vizsgálatból, melyből kitűnt, hogy a szerencsétlen, szánalomra méltó fiu már a mult iskolai esztendőben meg akarta magát ölni, hogy a tanulás . ényszere alól szabaduljon. Sőt rá akarta birni egy II osztályú tanítványunkat is az öngyi'kosságra, de a gyermeknek határozottan erélyes ellenállási képességén akaratereje még ekkor megtörölt, és sötét szánd '-kától elállott. A mi azonban a mull. iskolai esztendőben nem sikerült, az megvalósult ez évben: vezényszóra eldördült két lövés s két jobb sorsra érdemes if'ju életnek vége lett. Nem követlem el indiseretiot akkor amikor az egyik öngyilkos ifjúnak szüleihez intézett búcsúleveléből idéztem. Meg kelLtt ezt tennem azért, mert az elfogultság, a rosszakarat sokszor, majdnem mindig nem ott keresi a baj okál, a hol azt megtalálhatja, hanem föltevésekből kiindulva, majd gyanúsítva, vádol intézményt, embereket < gyaránt, alaptalanul. Igy a jelen esetben sem volt, vagy van kizáiva, hogy lehettek egyesek, kik a megdöbbentő eset okául a tanárok tulszigorát, kegyetlenségét, szívtelenségét vagy az iskolában divó nevelési önmogának. Sem n.ines, sem nem nemes czélja nincs az éleinek. A természet nagy és hatalmas. Az ember hitvány és kicsiny. A természet nem tarthatta a magunk fajta epigonokat érdemeseknek arra, hogy nemes, vagy hogy valaminő c/.élt is tűzzön ki a kedvünkért. A természetnek a hangya is producluma, az ember is az, s értékük egy. Találóan jegyzi meg erre az eszmék híres bor.czolója Büchner, midőn igy ír; „Abból mi előbb mag volt, fű lesz, azután kalász, majd kenyér, tápnedv, ver, állati mag, ébreny, ember, hulla; azután ismét föld, kő vagy más test és igy tovább. . . Ha ugy lel.-zik, nevezzük ezt „rendeltetés'-nek. Lálja, nekem ez a bibliám, a hitem, a vallásom. Szegényes, az igaz; s -in angyalokkal, sem festett bálványokkal nem rendelkezik. De legalább nem tanít meg senkit a más vallásunkat gyűlölni. — Kié a teremtés érdeme? Arra is megfelelt már Burmeister e két s,óval: „Generatió aetjuivoca" (önnemződés.) Nem érdem tehát, csak egy természeti processus. — De az embeii agy mun' ája mégis csak isteni hivatás eredménye ? — Nevetséges! Olvassa el ön Bori illón tanárt s meg fogj i találni a választ, liogj : „Az agy munkája éppen ugy megy végbe, mint az izmoké; csakhogy az izmok szénenyt égelnek el, az agy pedig a gondolalok létrehozásánál ként és villanyt . . " — Ön például sok ként és villanyt szokott elégelni. Rosszul teszi, ugy SÍDCS belőle semmi haszna. * * * Öíszevarla a hullát és fütyörészve távozni készült. A munka be volt fejezve. Fejem :úgott s ugy éreztem, hogy valami ér pattant el szivemben. A sivár és utálatos kiábrándulás érzése volt ez. Az összeférczelt hulla rám bámult üveges szemeivel s mintha vértelen ajkai gúnyosan azt kiáltották volna felém : — Cadaver, semmi más, cadaver, cadaver! . . . rendszert hozhatták fel; a mit mint teljesen alaptalan vádat, a valódi ok őszinte fellá'ásával el nem utasítani, mulasztás lett volna részünkről a tanárok reputatioja, az iskola jóhíre-neve ellen. A főgimnáziumunk jövendő fejlődése iránt érdeklődőket bizonyára érdekelni fogja az Érlesitonek következő jelentése. Fölterjesztésül éli a nrn. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, kérve a fentartási segélynek fölemelését, hogy párhuzamos osztályokat állitha-son. Síjnos, hogy a minhzt r ur a kérelmet elutasitolta, 1901. évi decz. 23-dikán 1-1191- sz. a. kelt leiralával. E leiratban ugyanis kijelenti ő nagyméltósága, hogy az illetékes tényezők közös megállapodása folytán, de különösen az általános pénzügyi követelményekre való tekintettel, a vidéki középiskolákban 32 ezer koronán felül az államsegélyt nem emelheti. I

f

c-y el kellett ejtenünk, legalább egy időre, a párhuzamos oszlályok felállítását. Amennyiben azonban a miniszler ur hivatolt leiratában kijelentelte, hogy a törvényhozás jóváhagyása esetén nem idegenkedik oly mérvű beruházási állam-egély engedelyezésétől, a melyből pót •pitkrzés utján az is.ulai épületben jelenleg is fenforgó hiányok is pótolhatók lehetnek, dr. Meskó László főgym. felügyelő indítványára a tanács intézkedett, hogy az Alpár lgnácz budapesti műépítész által a mult évben, a párhuzamos osztályok szükségelte tantermek figyelembe vételével készült épületterv újra átvizsgáltassék, átalakíttassák. Miután ez megtörtént, tanácsi határozat értelmében, dr. Meskó László felügyelővel az élén küldöttség jelent meg a miniszter, államtitkár és osztálytanácsos előtt, élőszóval is előterjesztett3 a főgimnáziumi tinácsnak a beruházási segélyre vonalkozó kérelmét. A miniszter úr éppen ugy, mint az államtiikár és osztálytanácsos urak a legjobb indulatról biztosították a küldöttséget s kijelentetlék, hogy a kérelmet szívesen teszik megfontolás tárgyává, s ha elhárilhatlan akadályok nem lépnek közbe, szívesen teljesítik is azt. A jövő iskolai évre vonatkozólag a következőket közli az É tesitő: A jövő évre vonatkozó beírásokat szeptember 1., 2., 3., napjain eszközöljük. A javító és pótló vizsgálatokat augusztus 29. és 30-ikán tartjuk. Oly tanulóknak, kik egy kölelező tantárgyból kaptak elégtelen érdemjegyet, és a kiket a tanári testület képeseknek tart arra, hogy a szünidő alatt önszorgalmukból pótolhatják mulasztásukat, megadja a jogot, hogy a jövő iskolai év kezdetén javiló vizsgálatot tehessenek. Ezen javító vizsgálat, ha a tanuló a kiiűzött időben jelenik meg, díjtalan. Azok a tanulók, a kik két kötelező tantárgyból kaplak elégtelen érdemjegyet, az igazgató utján csak fontos okok mellett folyamodhalnak javító vizsgálatra való engedélyért méltóságos és főliszteletü Zelenka Pál püspök úrhoz. E tárgyú folyamodások julius hó 10-ig az intézet igazgatójához nyújtandók be. A felvételnél minden tanuló 4 korona felvételi dijat fizet, mely dijnak lefizetése alól senki sem menthető fel. Fizet továbbá minden tanuló a gímn. alapra 2, országos nyugdíj alapra 6 koronát és 1 koronát ifj. könyvtárra. E dijakon felül az izr. tanulók 6 korona valláslanitásí dijat is fizetnek. A tandíj 56 korona. Ez összeg két részben, és p dig felerészben a beíráskor, másik felerészben február , ó 1-én, előre fizetendő. Az igazgatónak nincs joga fizetési halasztást engedélyezni. Azon tanulók, a kik magukat részben vagy egészben a tandíj fizetése alól felmentetni óhajtják, tandíjmentességüket kérelmező folyamodványaikat kellően felszerelve, a főgimnázium kormányzó tanácsához czimezve, augusztus hó 15-ikéig a főgimnázium igazgatójához nyujlsák be. Később beadott folyamodásokat tekintétbe nem veszünk. A magánlanulók 80 korona vizsgálati dijat fizelnek s ezenfelül a gimn. alapra 20, nyugdij-alapra 6 koronát. A 26 kor. a beírás alkalmával előre fizetendő. A magántanulók ezenfelül vallástani vlzfgálalí dijat is fizetnek a val'ástanaroknak, és pedig a keresztyén tanulók C—6 koronát, az izraelilák 10 koronát. A tápintézet szeptember 1-én nyilik meg. A lápintézetbe vallásfelekezeti különbség nélkül veszszűk fel a tanulókat. A tisztességes ebéd és vacsora dija egész évre 120 korona, mely összeget a tanuló két részben előre tartozik befizetni. Gazdasági cselédeinkről. Ha fellennők azt a kérdést, mennyire vannak gazdáink a jelenlegi cselédviszonyokkal megelégedve, még ha az ország minden részéből, minden vármegyéjéből több választ is kapnánk, nagyon kevés lenne a feleletek közölt olyan, amely megelégedéssel és a jelenben való megnyugvással töltene el. S ha visszakivánkozólag gondolunk azokra az időkre, mikor az urához ragaszkodó cseléd, az igazi hű szolga még nem volt oly ritka, amikor minden pusztának, minden családnak volt apáról fiúra szálló, becsületben megőszült, az érdekeket uránál is jobban szivén viselő ilyen cseléde, fellünnek előliünk azok a nehezen orvosolható bajok, amelyeknek következni nye, hogy cselédeink minden tekintetben: hűség, munkakedv, megbízhatóság, kötelességludásban annyira csökkenlek, hogy nagyon gyakran igazat adnak annak a már az ó-korban ismert közmondásnak : „a cseléd gazdájának megtizetell ellensége." A hátrányunkra megváltozott gazdasági viszonyok, a mindig súlyosbodó megélhetési feltételek egyre szaporodó gondjai a gazdát arra kényszerítik, hogy a legmesszebbre menő takarékossággal lépjen fel minden vonalon; a termel sí kő.tségek, az emberi és állati erő jobb, néha egészen a végső határig való kihasználásával kisebbek legyenek. S midőn a létért való küzdelemben az erősebb félrelöki a gyengébbet, csoJalható-e, ha egyikmásik gazdi a boldogulás ezer kü delmeinek nyomasztó hatása alatt közvetíti e nyomást alantasaira, azoknak megélhetési feltételeit a legszűkebb hatarok közé szorítva ?