Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-11-02 / 44. szám

r«J T t Tt v *T- ti A nyíregyházi gazdasági és kereskedelmi hitelintézet, melynek az elhunyt igazgatósági lagja volt, a következő gyászjelentést adta ki. A nyíregyházi gazdisági és kereskedelmi hilelintézet r.-t. Igazgatósága fájdalommal tudatja szeretett érdemdús igazgatósági tagj nak Szopkó Alfréd gyógyszerész urnák e hó 28-án délután 4 orakor elete 57-ik évében Budapesten bekövetkezett elhunytát. Nyíregyháza, 1902. évi október hí 29-én. Áldás és béke poraira! — Katonai előléptetések. O felsége a november katonai kinevezések alkalmával Nagy Pál II. osztályú honvédszázadost a 12-ik honvéd gyalogezredhez I. osztályú századossá, gróf Sztdray Tassziló főhadnagyot a cs. es kir. 14. huszárezredben II. osztályú szazadossa, Supanez Imre lndnigyot, főha Inagygyá nevezte ki. — Tartalékosok szemléje. A ^özös hadseregbeli tartalékosok szemléje f. évi novimber hó 3-án és 4-en lesz megtartva a Városháza udvaran. — A reformáció emlékünnepét főgymnasiumunk október hó 31-én délelőtt 9 órakor kegyeletes módon ünnepelte meg kisszámú, de előkelő közönség részvételével. Az ünnepség lefolyása a következő volt: 1. Egy halk sóhaj . . . Schuberttól. En> keltő a főgwnn. daloskör. 2. Megnyitó beszéd. Tartotta M.rtinyi József igazgató. 3. Emlékbeszéd. Taitotla Duszik Lajos VIII. oszt. tanuló. 4. A wormsi kihallgatás. Irta ifj. Porkoláb Gyula. Előadták Margitay Gyula és Balogh Miklós VIII. oszl. tan. 5. A reformálió hatása a mugiar nemzeti irodalomra. Irta és felolvasta Kuhmar.n Jenő VIII. oszt. tanuló. G. A reformatió ünnepén. Irta es szavalta Lukács Tihamér VIII. oszt. tanuló. 7. Az Úr az en hű pásztorom, Stcintól. Előadta a főgymn. daloskör. — (jiyászrovat. Alólirottak úgy saját mint az összes rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy Pozsonyi János, m. kir hanvédhuszár őrnagy, a marosvásárhelyi 9-dik honv. huszár ezredben, életének 48-dik évében, hosszas betegség után lolyó evi oktober hó 26-án, vasárnapon az Úrban jobblétre szenderült. A megboldogultnak l.ült tetemei folyó évi október hó 28 án, kedden, délután 3 őrikor lógnak a budapesti vörös kereszt kórház kápolnából (I. Győri-u

1) a róm. kath. hitvallás szertartása szerint beszenleltelni és a vízivárosi cs. és kir. katonai temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat folyó évi október hó 30 án, csütői tökön, délelőtt IO órakor fog a krisztinavárosi plébánia-templomban a Mindenhatónak bemutaltatni. Kelt Budapesten 1902. évi október hó 27-én. Áldás, béke p raira! Móczár Gezáné szül. Hempfling Frida és férje, mint leá lya, illetve veje. Pozsonyi György, mint tia. Özv.jPresbursíernészül. Mosuer Francziska, mint anyja. Pozsonyi József és neje, mint testveröcscse, illetve sógornője. A boldogult hisszabb ideig szolgált városunkban, mint szizidos az 5. honved huszár ezrednél. Csutnai László Imréné B< rnáth Ilona, férje és gyermekei lluska és Pali, — Schvarczer Ödönné Bernáth Matildé, férje és gyermekei Eugénia és Elise, — mint nevelt leányai, testverei, valamint az összes rokonság nevében és a legmélyebb fájdalomtól megtört szivvel jelentik, hogy forrón szeretett felejthetetlen nevelő anyjok, illetve testvérők és nagynénjök bernátí'alvi és sztrippai Bernáth Szerafin úrnő eletének 70-ik évében hosszas szenvedés utan jobbl tre szenderült. Drága haloltunk f. hó 30-án fog Ujfehertón rövid ima utan az ev. ref. sírkertbe örök nyugalomra tétetni, mely végtisztesség tételre rokonainkat és ismerőseinket fájó szivvel meghívjuk. Ujfehértó, 1902. évi október ho 28 -án. A hálás szeretet lebegjen ölök álma felett! Testvérei: Özv. Pilissy Lajosné Beináth Sara és gyermekei. Özv. Demjanovich Istvánné Pilissy Sárika és leánya. Erős Györgyné Pilissy Eugénia, férje és gyermekei. Czibur Lászlóné Pilissy Ida, férje és gyermekei. Özv. Bene Sandorné Pilissy Lenke és gyeimekei Belényessy Andrásné Pilissy Katinka, férje és gyermekei. Özv. Lónyai Ferenc/né Bernáth Eugénia. Bernáth Dezső, neje Palay Mariska es gyermekei: Zsigmond és neje Dobsa Mirgit, Magda, — De végső erejét is összeszedte, s tovább könyörgött: „Ne tagadja meg tőlem ezt a kegyet! Nem erti, Filomena nővér, hogy ettől függ az üdvösségem ? Hiszen örökké kínozna a bánat, In nem tenné meg! Vagy vesztemet akarja ? Akarja, hogy elkárhozzam ? — És te? ... És te? — Atyám, én rettenetesen féltem ! Azt gondoltam, hogy ha elégedetlenül hal meg, akkor örökre elkárhozliatik. Azt gondoltam, hogy elemésztene a banal, ha nem tenném meg. Arra gondoltam, hogy a halál még a nap kelte elölt bekövetkezik, s minden pillanatban egy lépéssel közelebb jut a sirhoz. Mély csend volt a teremben, s folytonosan hallottam a nehéz lélekzetvételét. A teremben esak kevés beteg volt s azok is mozdulatlanul feküdtek és aludtak. Az éjjeli lámpa halvány lényt terjesztett, mintha már ki akart volna aludni. A homályban olyanok voltak a fehér ágyak, mint a sírok. A beteg várakozott. Mélységes szomorúságot éreztem. Körülnéztem. Aztán egy kissé föléje hajoltam és megcsókoltam. Hallottam, hogy alig észrevehetően ezt a szót susogta: „Köszönöm.* S egész nyugodtan megint elkezdtem imádkozni. — Es hol csókoltad meg? — kérdezte a gyóntató atya szelid hangon, noha föl volt indulva, s maga sem tudta, hogy mint vélekedjék a dologról. — Atyám, — válaszolt egész elfogulatlanul Filomena nővér, — csaknem sötét volt a szobában s így nem tudom egész bizonyosan, — de azt hiszem, hogy az ajkán. — Ez nagy vigyázatlanság volt! Legalább is vigyázatlanság! Ertem, hogy jó szandékkal történt. Te "leányom a keresztény irgalmasság érzésének engedelmeskedtél, — mondhatjuk ugyan, hogy magasztos, hanem azért mégis csak téves érzesnek engedtél. Sőt szinte azt mondhatnám, hogy veszedelmes érzésnek. Jobb lett volna ha az ajka helyett a homlokát csókoltad volna meg. A lelke megmentésére ez is elég lett volna. Különben már csaknem halott embert csókoltál meg. — Epen erre gondoltam én is. — És most, miután már meghalt és eltemették: rucjuiescat in pace! Ne gondoljunk többé rá. férje Csuha István és Gyermekei. Özv. Scholtz Vilmosné Buday Ilona és fiai. Mocsáry Gézárié Bd lai Berta, ferje is gyermekei. Buday Zador nejével. — Alattenyésztési kiállítás. A vármegyei gazdasági egyesület által a mult hó 26 án Tisza Lökön rendezett állattenyésztési kiállításon a kötetkezők részesültek ju alomban: Borjas tehénért Száraz József dobi lakos 50 kor. Kóris Pi ter t.-löki „ 40 „ Jósa Sándor dobi „ 20 „ Luczár János dobi „ 20 „ Oiáh Imre dobi „ 10 „ Pap János csobaji „ 10 „ Nagy András eszlári „ 10 „ Sügér István sz.-mihály I. 10 „ jutalomban részesültek. Kétéves üszőért Tóth János taidosi lakos 50 kor. Váradi Pal dadái „ 40 kor. Porkoláb Imre dobi „ 30 kor. Pete Albeit sz.-mihalyi „ 20 kor. File János sz-niíhnlyi „ 10 kor. Szabó János dadai „ 10 kor. jutalmat kaptak. Egyéves üszőért Fodor István dadai lakos 40 kor. Borbély Bálint t.-löki „ . 30 kor. Szabó Albeit t.-löki „ 20 kor. Oláh Józs'f báji „ 10 kor. Ényi Sándor sz.-mihdji „ 10 k'>r. A báró Vay Arnold tisza-löki gulyájának feltűnően szép példányaiért dicsérő oklevelet s a gulyásnak 5 korona pánzjutalmat ad;ak. — Ipartanácstagok választási. A törvényhalósági ipartanáéiba a közigazgatási bizottság rész TŐI rendes tagokul Surányi István kereskedő és Simkó József iparos, pót tagokul Friedmann Sándor k reskedő és Sesztay Pál iparos választattak meg. — Öngyilkos tisztviselő. Szentpétery András helybeli dohánybeváltó hivatali tisztviselő a mult hó £9-en éjjel agyonlőtte magát. Tettének oka ismeretlen. Elhunytáról családja a következő gyászjelentést adta ki: Özvegy Szentpétery Andrásné szül. Ujlaky Karolina a saját, valamint gy rmekei: András, Ferencz es Ilonka, úgy anyja özv. Ujlaky Ferencznc szül. Budaházy Juliánná ; testvére: Ujlaky Miklós, sógornői: Szentpétery Erzsébet férjezett Deák J< zset'né, Szentpétery I.ona férj. Bekeí'y Laszlóné és ezek gyeim-ekei, nem különben a kiterjedt rokonság nevében, a legmélyebb fájdalommal tudatja a legjobb férjnek, a leggondosabb apának, a 1 gszeretőbb vő, testver, sogor es rokonnak Szentpétery Andrásnak élete 47-ik, boldog házasságának 17-ik éveben, 1902. évi október 29-cn éjjeli 11 órakor váratlanul történt elhunytát. A boldogultnak földi maradványai folyó évi október hó 31-én delulán 3 órakor fognak a Di breczen utcz ii 40-ik számú gyászházból az ev. ref. egyház szertartása szerint az anyaföldnek aladatni és a vasúti sírkertben örök nyugalomra h< lyeztetni. Nyíregyháza, 1902. oktober 30-án. Legyen könnyű a föld, mely a draga hunvakat fedi! — A cseléd gyógyítási költségei. Elvi jelentőségű és nagy fontosságú határozatot hozott a közigazgatási biróság a gazdáknak cselédjeikkel szemben, ezek betegsége alkalmával fennálló kötelezettségükre vonatkozólag. Egy concrét esetben ugyanis kimondotta, hogy a gazda cselédje után minden esetben tartozik a kórházi köllsegeket 30 napon at fizetni. Fennáll tehát a gazdának ezen kötelezettsége még akkor is, ha cseledjét a korhazba szállítást megelőzéleg már a lakásán gyógyíttatta és pedig tekintet nélkül arra, hogy az otthon való gyógykezeltetés mennyi időt vett igénybe. Ez elvi jelentőségű határozatot a közigazgatási biróság azzal indokolja, ha 1898. évi 21. t. cz. 5. § a a gazdát a korházi költség viselésére kötelezi. Nem tekinthető tehát e kötelezettség teljesítésnek e hatarozat szerint az a — De nem úgy van, atyám, — nem halt meg. Él. — Él?! . . . — Igen. A szegény reggelig haldokolt. Az első napsugarak azonban enyhülést hoztak neki. A szolgálattevő orvos, mikor reggel a terembe lépett, nagyon csudálkozott, mikor látla, hogy a beteg még mosolyog is. Nagyon figyelmesen megvizsgálta, a bőrj alá fecskendezett valamit és halkan igy szólt hozzám: „Nagyon különös eset; talán mégis csak megmenthetjük." ^ jj — De ez víilosagos szer^ncsetlenség! — szólt a gyóntató. — Atyám, mit beszél?! — Ah, most már kétségtelen a dolog. Ha egy eleven embernek az ajkát csókoltad m g, a ki még most is el, akkor igazán nem ludom, hogyan lehetne j >vá tenni. Ha meghalt voina a beteg, akkor mindent ellehetett volna intézni az Úrral. De igy nem khet! Milyen zavarba hoznád az isteni kegyelmet és irgalmasságot ? És mindenek előtt m m szabad elfelejtenünk azt, hogy a latszatot minden tekintetben meg kell őriznünk ! Egy kis gondolkozás után a gyóntató igy szólt: — Mond csak, Filomena nővér, milyen ember az orvos ? — Ó nagyon deiék ember. — De mint orvos? Ugy értem, hogy tud-e valamit ? — Egyike a legkitűnőbb orvosoknak. — És most hogy van a beteg? — Jobban van. — Akkor veged van !! — Istenem! — Még az ajkadra mered venni a nevét?? — Olyan nagy bűnös vagyok atyánr? — Méltatlan vagy arra, hogy ezt a ruhát . . . Filomena nővér erre elkezdett hevesen zokogni, erre aztán a gyóntató elhatározta, hogy nem beszél vele ilyen szigoiuan. 4 — Nem igazodom el egészen a dologban. Az imént azt mondtad, hogy mikor nem vádol a lelkiismereted, akkor jobban szenvedsz, mint amikor elitéi. Meg lehet érteni ezt a nagy ellenmondást ? kürülmény, hogy az illető cseléd már megelőzőleg rendes orvosi ápolásban részesült, de nem kórházi ápolásban. Ez a határozat is nagy mértékben ösztönözi a gazdákat arra,hogy cselédjeiket minél előbbbeirattassák azOrszágos Gazdasági Munkás es Cselédsegélypénztárba, mert ez esetben akár saját lakásukon, akár a kórházban ápoltatták cselédjeiket, a felmerült kö tségeket csak előlegezniük kell, mert a pénztár, ha a cselédet nem a gazda hibájából érte a baleset, ezen költségeket mindenkor megtéríti. Saját magán segit tehát az a gazda, a ki cseledjeit a mun'iáspénzlárnál biztosítja. — A méregkeverők fájdalma. A Hlketlen népbujtogatók, a kik szegény munkások filléreiből élősködnek, nagyon meg vannak ijedve. Látják, hogy minden erőlködésük dac/ára is az Országos Gazdasagi Munkás és Cselédsegélypénztár népszerűsége egyre terjed s a nép mindjobban felismeri, hogy milyen áldásos ránézve ez az intézményünk. Perse ez nem tetszik az agitátor uraknak, mert ők egyáltalan nem azt akarják hogy a nép boldoguljon, hanem hogy ők boldoguljanak. Miután pedig a segélypénztár terjedésével az ő népszerűségük egyre fogy, kétségbeesett erő teszi téssel minden eszközt felhasználnak, hogy a népet tévútra vezessék és visszatartsák a pénztárba való belépéstől. Hiába való erőlködés. A nep erősebb, mint ők gondolják, s kezdik belátni, hogy nem az az ő barátja, a ki folyton és lelketlenül izgatja fennálló társadalmi rend ellen, hogy ezen a czimen kizsákmányolhassa az „Elvtársak" zsebeit, hanem a ki a népet biztosítani akarja minden eshetőség ellen, s oda törekszik, hogy a beállható munkaképtelenség eset' n legyen miből megélni mindenkinek, a nélkül, hogy kéregetésre és alamizsnára szorulna. — Kuhauek Nyiregyházán. A nemzelköri hirességü pénzhamisító: Kuhanek, a héten két nap n át a nyíregyházi rendőrség vendége volt, terim-szetesen nem a maga jószántából. A rendőrség ugyanis értesült, hogy Kuhanek itt tartózkodik. Figyelemmel kisérték lehat az induló vonatokat s szerdán este az egyik rendőrbiztos észrevette, mkor'Kuhanek az este 9 órakor Miskolcz felé induló vonat egyik kocsijába besurrant. Rögtön letai tóztatt.i s be • kisérte a kapitánysághoz, ahonnan azonnal táviratok mentek a szél rózsa minden irányában: nincs-e valami baj Kulian kkel ? Terhelő válaszok nem érkezvén, két napi vendeglátás utan Kuhaneket útnak eresz ették, előbb azonban tudtára adták, hogy ki van tiltva Nyiiegyháza város területéről. — Nyilvános köszönet. Özv. Burger Mihályné úrnő a nyíregyházi jótékony nőegylet „Erzsébet árvaháza" javára boldogult férje emlékezetére ötszá z koronás alapítványt tett. A nemes alapítványért e helyen is hálás köszönetet mond a nőegylet elnöksége. — Szörnyütiizhalál.Nyir-Adonybanamulthó22 én este tüzilarma verte fel a lakosságot, sietve rohantak a község lakosai embertársuk vagyonát megmenteni s Mercs László kertjében összehordott lángokban álló szalmát oltani kezdték. Amint az égő boglyát széjjel kaparták egyszerre csak egy megszenesedett gyermek gördült lábaik elé az égő boglyából. Felismerték, Mercs László 7 éves fiu gyermeke volt, aki a boglyában szénné égett. A szörnyű halál Mercs László 2 ki-ebb gyermekének előadása szerint ugy történt, hogy a szülői által magukra hagyott 3 kis gyermek legidősebbje, a megégett Laczi valahonnan gyufát kerített s azzal a boglya szalmát felgyújtotta. A 2 kisebb öcsiké megfutott a lángok láttára, de a szerencsétlen Líczika ijedtében belebujt a boglyába s itt lelte szörnyű halálát. Horkovits Sándor szolgabíró és Kovács Jenő dr. küldettek ki rendőri hullavizsgálatra. Az eset bejelentetett a kir. ügyészségnek, aki azonban amennyiben a gyermek 7 évet már betöltötte — a vétkes gondatlanság vádját a szülők ellen nem emeli. — Jótékonyczélu állainsorsjáték. Mint az előző években, ez idén is nagy jótékonyczélu államsorsjáték tarlatik. Ezen sorsjáték tiszta nyereményeiben következő 11 jotékonyczélu intézmény részesedik egyenlő részekben: 1. a vagyontalan állami tisztviselők özvegyei és árvái — Ebben én sem tudok eligazodni, atyám. Én ezt csak érzem és azt mondtam, amit érzek. — És most bánod amit tettél? — Ha nagy vétek, akkor persze, hogy bánnom kell. * — Ne remeid azonban, hogy én most mindjárt feloldozlak. Várjunk egy pár napig. Ki tudja! . . . Lássuk előbb, mivé fejlődik annak a fiatal embernek a betegsége; majd aszerint igazodunk. Es most menj! Ma nem akarok veled foglalkozni. És ha ahhoz az ágyhoz közeledel, akkor pirulj ! Megértetled ? — Mindig pirultam, atyám. — Nos minden esetre már ez is valami. Néhány nap múlva Filomena megint gyónt. — Nos, hogy van a 7-tes számú? — Azt mondják, hogy most már sokkal jobban van. És mit mondanak az orvosok? — Azt mondják . . . meg fog gyógyulni. — Na most már látod, hogy nem lehet a lelkedet megmenteni?! — Ezt én is mondtam neki. — Mit mondtál neki ? — Azt mondtam neki, hogy ő miatta vesztem el és ha tudtam volna, hogy nem hal meg, akkor nem csókoltam volna meg. Azt válaszolta, hogy ő nem akarja a vesztemet s hogy ezúttal ő fogja megmenteni az én lelkemet. — Igen, megmentette volna a lelkedet, ha meghalt volna! — És épen azért, atyám, megesküdött, hogy azon a napon, amelyen azt mondják neki, hogy meggyógyult, megöli magát érettem. •Ez az ujabb bonyodalom nagyon meglepte a gyóntató atyát. Sokáig gondolkozott s aztán határozott hangon igy szólt! — Végre is jobb, ha feloldozlak a bűnöd alól. De félek, hogy ha az az ember megint haldokolni fog, akkor megint újra kell kezdenünk az egész dolgot!