Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1902-03-23 / 12. szám
XXIII, évfolyam. Nyíregyháza, 1902, márczius 23, SZABOLGSVÁRME67E HIVATALOS LAPJA. , A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZÓK ós A SZABOLCSMEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓ-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik: hetenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egéfiz évre 8 korona. Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ A községi jegyző és tanító araknak egész évre csak négy korona. Egy szám ára 20 fillér. Az előfizetési pénzeli, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képezS küldemények, a szerkesztő csime alatt kéretnek beküldeni. Bérmentetlen lerelek csak ismert kezektől fr> 'adtatnak e . A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábozott petit sor egyszer közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében 8 fii. A nyllt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér; Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett Kétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Ecksten Bernát ós Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban Hivatalos rész, 426—1902. sz. Szabolcsvármegye főispánja. Pályázati hirdetmény. A kormányzatomra bízott Szabolcsvármegye .Erzsébet* közkórházánál 800 korona törzsfizetés, szabad lakás, fűtés, világítás és teljes ellátással, bent lakás kötelezettsége mellett rendszeresítve levő alorvosi állásra pályázatot nyitok. A pályázni kívánókat felhívom, hogy az 1876. évi XIV. t.-cz. 63. §-ának 3-ik bekezdése szerint előirt minősitvényüket, valamint eddigi alkalmaztatásukat és életkorukat igazoló okmányaikkal felszerelt kérvényüket hozzám folyó évi április hó 10-ig, mint záros határidőig mutassák be. Nyíregyháza, 1902. márczius hó 19-én. 1—2 Báró Feilitzsch Berthold, főispán. -bflS'831 í) lü.v ti -. ' r 425/1902. Pályázati hirdetmény. A kormányzatomra bizolt Szabolcsvármegye törvényhatóságánál évi 1200 korona törzsfizetés, 120 kor. lakpénzzel rendszeresített járási Írnoki állásra ezennel pályázatot nyitok. A pályázni kívánókat felhívom, hogy az 1883. évi 1. t.-cz. 19. §-ában előirt minősitvényüket, valamint eddigi alkalmaztatásukat és életkorukat igazoló okmányaikkal felszerelt kérvényüket hozzám folyó évi április hó 10-ig, mint záros haláridőig nyújtsák be. 2—1 Báró Feilitzsch Berthold, főispán. 938—1902. sz. Pályázati hirdetmény. A kezelésem alatt álló kisvárdai közkórháznál a f. évi ápril hó 1-ső napján egy ápolói állás fog megüresedni, melyre ezennel pályázatot nyitok, — felhivatnak mindazok, kik ezen állást elnyerni óhajtják, hogy szabályszerűen felszerelt kérvényöket hozzám f. évi április hó 1-ső napjáig adják be. Evi fizetés 400 korona, két öltözet ruha, egy pár czipő és teljes ellátás. Kisvárda, 1902. márczius 19-én. Mosánszby Jenő, igazgató főorvos. A .NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Csend. Egy rozzant hangszer akadt a kezembe, Ki tudja, hogy szólt, szivre hogy hatott ? A korhadt fa, minthogy ha most is zengne, Elém varázsol méla dallamot. Hajdan, ha szólott, hullt a kincs. Most hangja néma, húrja nincs — — Nótája meg halott. Elpattanó húrról jut az eszembe, Hogy minden édes álmunk ide fent: Öröm, barátság, ifjak hő szerelme, Egy-egy törékeny hegedűt jelent, Nótádat rajta elhúzod Vigan, busán, a hogy tudod És aztán — néma csend Bartos Sándor. Margitka szive. — A Nyírvidék eredeti tárczája. — I. Margitka meghal E^y hét, avagy hónap múlva, talán még ma, az azonban bizonyos, hogy nem éri meg, mire kizöldülnek a lombok. Mire a virágokat lehervasztja az őszi borulat, Margitka már rég ott fog pihenni a hant alatt .... Nagy kék szemeit, melyekből annyi melegség és annyi szenvedés sugárzik, lefogja a halál; kékeres vékony kezecskéit egymásra rakják a mellén, terítenek rá hímzett szemfedőt és hullajtanak a koporsójára égő könyeket. Nagy szenvedés lesz az! . . . Margitka reánk hagyja örökbe mindazt a keserű fájdalmat, a mely most az ő szivét fojtogatja. 6022—1902. K. Szabolcsvármegye alispánja. A járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. Hivatkozva a folyó évi február hó 21-én kelt 4510. K. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy az Apagy községhez tartozó Csengeri Májer-féle tanyára lépfene miatt elrendelt zár folyó évi márczius hó 7-én feloldatott. Nyíregyháza, 1902. évi márczius hó 14-én. Szikszay Pál, alispán. 5712 — 1902. K. Szabolcsvármegye alispánja. Értesítem, hogy Ófehértó közságben a ssrtésvész megállapittatott, s ez ok'ból a fertőzött község összes sertés-állománya forgalmi korlátozás alá helyeztetett. Nyíregyháza, 1902. márczius 11. Szikszay Pál, alispán. 5368—1902. K. Szabolcsvármegye alispánja. A községek elöljáróinak. Az érdeklődőkkel leendő közlés végett ludalom, hogy a fiumei hadtengerészeti akadémiában az 1902/3-ik tanév kezdetén betöltendő fizetéses, ingyenes és alapítványi helyekre vonatkozó pályázati hirdetmény a járási főszoigabirói hivatalokban megtekinthető. Nyíregyháza, 1902. márczius 14. Szikszay Pál, alispán. 267/1902. Kih. A dadai felső j. főszolgabirájától. Körözvény. Kihágási ügyben jogerős ítélettel 5 korona pénzbüntetésben marasztalt Horvát Ferencz 28 éves r. kath. zsindelykészitő volt rakamazi lakos ismeretlen helyen tartózkodván, nyomozandó és siker esetén e hivatal azonnal értesítendő. Gáva, 1902. évi márczius hó 13-án. Olchváry, főszolgabíró. 6023—1902. K. Szabolcsvármegye alispánja. Hivatkozva a f. évi január hó 28-án kelt 2343. K. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy az Apagy Szegény . . . ! Nagy ideje már, hogy abbahagyatta velem a mese mondást. Arczárói lassankint lehervadt a csendes, méla mosoly, a mely ezelőtt leplezte fájdalmát. Nem bírta már tovább . . . II. Egy enyhe tavaszi estén a nyitott ablaknál állottunk, némán. Szürke ruhás urak, világos toalettes hölgyek, dologról haza térő munkások, kimenő cselédleányok jöttek-mentek az utczán. Nagyobbára párjával mindenik. Mosolyogtak és kaczagtak, összenevettek és szorongatták egymás kezét. . . . Tele voltak könnyelműséggel és szerelemmel, mintha egyéb dolguk, gondjuk se volna, csak csókolódzni és hajszolni a csókot. Ott ment el az ablak alatt egy kék inges mesterlegény és czipelt a karján egy piros pozsgás szolgálót. Nagyon ragyogott a szemük és a mesterlegény jó hangosan azt mondta : — Nem adnálak oda — Tündér Ilonáért! . . . Margitka elmosolyodott és ráin nézett. Aztán hirtelen elfutott az ablaktól, oda vetette magát a pamlagra és elkezdett zokogni keservesen, szenvedélyesen, csillapíthatatlanul . . . Az egész teste vonaglott és eltartott egy negyed óráig, a mig kisírta magát. Akkor felemelkedett, az arcza sápadt volt, mint a halotté. Megfogta a kezemet és csodálatos lágy, könnyekbe fúló hangon azt mondta: — Hallotta? . . . . és ö . . . engemet! Istenem hát minek is élek még én? . . . Hát mit ér nekem az élet? .... Mondja! . . Megérezte a kezemen, hogy még jobban reszket az övénél. Aztán szomorúan folytatta: — Tudom, hogy maga szeret ... De lássa későn találkoztunk .... Nem, nem lehet többé . . . . Amaz, oly nyomorultul bánt velem, és maga olyan jó hozzám . . . Nagyon hálátlan vagyok ugy-e . . nagyon ? De látja, mégis bűnhődöm érte ... Igy elpusztulni . . igy ... . községhez tartozó „Peczkés* tanyára lépfene miatt elrendelt zár folyó évi márczius hó 7-én feloldatott. Nyíregyházán, 1902. márczius hó 14-én. , Szikszay Pál, alispán. 6151 — 1902. K. Szabolcsvármegye alispánja. A m. kir. belügyminiszter úr 10480/902. számú körrendeletét tudomásul vétel végeit másolatban közlőm. Nyíregyházán, 1902. márczius hó 11-én. Sziksza. Pál, alispán. (Másolat.) 10480/1902. D. M. számú körrendelet. A m. kir. háromszögméreti számitó hivatal czimének „M. kir. háromszögelő hivatal u-ra változtatása tárgyában. (Valamennyi vármegyei és városi törvényhatóságnak.) A m. kir. háromszögméreti számitó hivatal (Budapest, I. ker., Vár, Verbőczy-ulcza 7. szám) czime, a pénzügyminiszter úrnak f. évi január hó 21-én 2901. sz. a. kelt átirata szerint, „M. kir. háromszögelő hivatal"-ra változtattatott át. — Miről a czimet hivatali elődömnek 1893. január hó 24-én 6136. sz. a. kelt körrendeletére való figyelmeztetés mellett oly felhívással értesítem, hogy a nevezett hivatal czimének megváltoztatását alantas közegeinek hozza megfelelő módon tudomására. Budapesten, 1902. évi február 28-án. A miniszter helyett: Széli s. k., államtitkár. 6268—1902. K. Szabolcsvárraegye alispánja. Értesítem, hogy Gelse községben Igaácz Ferencz kárára egy darab lova rühkór miatt kiirtatott, s ez okból fertőzött udvar 30 napi zár alá helyeztetett. Nyíregyháza, 1902. márczius 18. Szikszay Pál, alispán. 6265—1902. K. Szabolcsvármegye alispánja. Értesítem, hogy Apagy községben Guttman Bernát és Linczer Dávid udvarán a rühkór megállapittatott, s ez okból a fertőzött udvarok ezen betegség iránt fogékony állatállománya 30 napi zár alá helyeztetett. Nyíregyháza, 1902. márczius 18. Szikszay Pál, alispán. Nem hallgathattam tovább. — Ne beszéljen elpusztulásról kis Margitka, tudja, nagy bűn az, gyötrődni és bánkódni egy tora tűnt, álom után .... Maga okos kis leány, magának végre is tudnia kell, hogy az álmok csalnak . . . Margitka tagadólag ingatta fejét és szomorú, mély meggyőződéssel mondta : — Nem az álom csal, hanem az ébredés! . . . Sokáig hallgattunk. A szobára ráborult az alkonyat homálya. Margitka tenyerébe fektette állát és szótlanúl merengett maga elé. Valami kemény, hideg kifejezés ült az arczára, melyet még sohasem láttam rajta. Egy hirtelen támadt félelem fogott el . . . Tekintete határozottan fenyegetés volt és nem is sejtettem, ki ellen? Ki akartam vei ni a fejéből a keserű gondolatokat. — Ne beszéljünk erről Margitka, hanem hallgasson ide. Hunyja be szemeit, úgy jobban felejt, mondok magának egy édes mesét a Syrius csillagról .... Legyintett a kezével. — Soh'se fárassza magát, nem hiszek én már a mesékben sem! Száraz, tompa hangon mondta ezt nem lehetett vele vitázni sem. . . III. . . Hogy mikor lett beteg, biztosan a mamája sem tudja. Egyszer lustálkodni kezdett. Sokat heverészett a pamlagon, s fehérre vált arczczal bámult a levegőbe. Néha-néha szemeit lehunyta, mintha aludnék, végre nem akart felkelni. A mamája nógatta: — Margitka, ne lustálkodjál, kelj fel! — Nem lehet anyuskám, nem tudok . . . És nem kelt fel semmi kérésre, semmmi biztatásra. Nem kell neki se síta, se napfény, se virág. Legjobb igy a felhomályos szobában — leeresztett függönyök mögött — elfeküdni, mozdulatlanul, mindig fehé-