Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-03-16 / 11. szám

Ktilttn melléklet aTVYTRVTPÉHH. gzámáhoi. 1848. márczius 15. Történelmi idők fátyolát] keresztül ragyog ránk a nagy márcziusi nap emlékezete! Dicsőség, a bukás mélységes sötétsége, majd egy kis derengés s aztán nagy-nagy szürkesége hosszú időnek, a feltámadt nemzeti remények nyomában. Annak a nagy kornak az eszméit bemohositá, lelkesedését elzsirositá ez a szürkeség. A nemzeti czélok kitűzése, a nemzeti akarás helyébe az opportunizmus lépett, s ez a köd megülte a magyar társadalmat. Régi fogalmak, amelyek a mult század első felében országgyűléseken, vármegyék tanácskozásaiban, egymással szemben álló pártok jellegét, irányát meghatározták : jelentésükben megmásultak. A „szabadság" zászlaja a magyar nemzet szabadságát jelentette, a függetlenséget! Az a küzdelem, melyet őseink 1812-től 1848-ig az országgyűléseken és a vármegyék termeiben folytattak a bícsi kormányhatalommal: a föld és a jobbágyság fölszabaditásáért és a sajtó szabadságáért: az ország függetlenségéért vívott nemzeti harcz volt. Nem kozmopolitikus értékű igazságokat, de magyar nemzeti jogokat követeltek és ezekért küzdöttek aunak a kornak a férfiai. Mit jelent ma nálunk ez a szó: szabadság! Bizony-bizony eljutunk odáig, hogy ezt a szót, ezt a fogalmat a Várkonyi szocialistái felfogásában fogjuk értelmezni. Kivész belőle a történelmi tartalom. Mint ahogy egészeo más jelentésű ma ez a fogalom is „szabadelvű", amely néven a mult század első felében a nemzeti függetlenség történelmi tradicióju pártját nevezték, ma pedig ezt a nevet a függetlenségi törekvéseket képviselő párttal szemben álló kormánypárt viseli. Az opportunizmus ködében elveszett, eltűnt az 1848. márcziusi nagy nap másik vezér-szava is: az egyenlőség! IIol tartunk ma az „egyenlőség" dolgában! Nem csak, hogy a magáu társadalmi életben, de nyilvános társaságbeli viszonyainkban is a legridegebb — és mint thogy az nálunk az utóbbi időkben többször megtörtént — sértés számba menő elkülönzés a tónus, egyforma műveltségű, tehát egyforma társadalmi állású emberek és társaságok között. Akik között azonban, a mai idők felfogása, a születés rettenetes választó falát épiti föl. Pedig amilyen nagy és döntő befolyása volt a nemzeti élet kifejlésére annak, hogy a nemesség jogairól lemondott, olyau nagy mértékű visszaesést jelent a születésre való hivatkozás s e czimen való érvényesülésre törekvés terjedő irányzata. A „testvériség"-et, amikor arra a dicső zászlóra jelszóul felírták 18-diki eleink, a nemzetiségekre és a vallásfelekezetekre gondoltak. Az előbbiekről nincs okunk e helyütt beszélnünk. De a felekezeti különállás bomlasztó ereje nagyon is jellemzi a mai magyar társadalmat s belenjul a mi ebbeli viszonyaink közé is, végzetes eredménynyel. Vármegyénknek e tekintetben való viszonyai eléggé szomorúak. Itt van a székváros: Nyíregyháza! A központ, amivé az által lett, hogy műveltség, intelligencia, vagyon, kereskedelmi és ipari forgalom itt koncentrálódott. Hát lehet-e a társaságbeli élet elzüllésének nagyobb példáját !átni valahol — ahol pedig müveit és intelligens emberek bizonyos sokasága lakik — mint épen nálunk. Különös és nagy fáradságba kei ülne a korrajz irónak, ha e társaságbeli elkülönzés méreteit és okait kutatná. A felekezeti szempoutok azonban kihegyesednek. „Hát hol az egyenlőség, a testvériség? Abban rejlik-e ez, hogy az egyik vallásfelekezet üti a másikat 1 s mind egyet?" Az idézetet lapunk egy barátjának soraiból vettük át. A felekezeti súrlódások mai divatjában a zsidóság ellen való animozitásra czéloz ebben. Igaza van! De hát elhangzott már itt nálunk a r. kath. templomban is olyan egyházi szent beszéd is, hogy az a katholikus nő, aki protestáns férfihez megy feleségül, örökre elkárhozott. E sorok irója panaszt is tett e miatt az egri érsek ónagyméltóságánál, de sem választ nem kapott — sem orvoslás nem történt. Van még nálunk református elfogultság is, meg az is, hogy Nyíregyházán a tisztviselő kandidátus első kvalifikációja, hogy lutheránus legyen! A 48-as idők nagy dicsősége után, a nemzeti gyász nagy sötétsége után, a derengés után, a föltámadó remények után ami következett: a szürke, hideg, nedves köd, ez a nemzeti karakter nélkül való kor hozta életre mind ezeket a szörnyeket. Átragyog azért még is az emlékezés a nagy márcziusi időkről. * * * Szabolcsvármegye levéltára sok becses irott emlékét őrzi a 48-diki nagy időknek. A szabadságharcz leveretése után következett bossználló hatalmi vandalizmus minden emléket elpusztitani akaró szándékával ízemben, ezeket az ereklyeszerü írásokat Péchy László az a Péchy László, akit Ausztriába szóló útleveleknek csak magyar nyelven kiállításáért a kanczellária megintett, 1848 —49-ben a vármegye má od-alispánja mentette meg a megsemmisítéstől, (1861-ben elpusztították a jegyzőkönyveket). A nagyértékfl okmányok közül a nemzeti ünnep évfordulója alkalmából közreadunk itt néhányat. Adja az Isten, hogy az a por, ami ötvennégy esztendő sok viharai alatt rászálott ez írásokra, szálljon föl a magasba ! Es hogy mi — ma élő generáció — lássuk meg igy a multat s benézhessünk a jö vendőbe is. * * * A márcziusi események Szabolcsvármegyében. Az 1848. év márczius 21-dikén nagy számban gyülekeztek ögs/.e Nagykállóban Szabolcsvármogye rendei közgyülesre, Péchy László niásodalíspán elnöklete alatt. A március 15-diki pesti eseményeknek akkorra már hire ment az országban. A szabolcsi rendek, az országgyűlés és követek iránii bizalom nyilvánítása után szükségesnek vélik 0 felségéhez felirás intézését, „melyen ki kellene jelenteni hozzája való hő ragaszkodásunkat es hogy mi hazánk javát es boldogságát, dinastiánk javával, dicsőssegével ugyan azonosnak es tőlle elvúlhdtatlannak tekintjük. És épen ezért kérjük meg U Felségét, hogy a lelkesedésnek, mely a hozzáj i mártius 15-én benyújtott orsiágos felírás létrejöttekor az országgyűlési tanácsterem falait m giendite, nemcsak a helyhatóságok termeibeni visszhangoztatására, hanem az életbe minden polgár szívében felköltésére, az érdeklett felírásban foglalt közkívánatok mentül előbbi kielégítése által eszközölni méltóztassék, hogy Ügyen e hazaba mindenki alkolvanyosan szabad, s a jogegyenlőség tust véri kapcsaival szilárdított nemzet minden tagja a trónus s általa a közös alkotváiiy bármi áldozatokkali feltartására egyformán lehessen lelkesülve.' E határozat alapján a következő felirat intéztetett V. Ferdinánd király Ő felségéhez: Felséges Ur! Alkotmányos életünk feutarlására és kifejtésére intézett gondoskodásaink következtébe Felséged trónusához intézett felírásainkba többszörösen kijelentettük, hogy bizoddlmas bátorszó és hűsig — jog es kötelesség érzet a magyarral együtt jár. — Az esemonyek rohanva következő jelenetei között meleg részvéttel osztjuk mi Felséged népei boldogságáért verő atyai szivének a miatti fájdalmát, hogy egy százados mozdulatlanságába meg kövesedett bureaucralia felfogta a népek szózatát és nem engedé Felségedet jókorább meg érteni az időnek mellőzhetlen szükségeit: — es éppen ezen meleg részvétünk 's hűségünknek ösztön; kötelességünkké teszi azt, mi önünktől válliatlan, hogy Felségcdhezi hő ragaszkodásunkat — 's azon meggyőződésünket ki jelentsük 's ha kelletik tettekkel is igazoljuk, liogy mi hazánk javát, boldogságát dynastiánk javával, ditsőségével ugyan azonosnak és tőle elválliatlannak tekintjük. — És éppen ezért jobbágyi ígazliüségűnk érzetében alázattal megkérjük felségedet, — hogy azon lelkesedésnek — mely ország Gyűlésünk küldő tsége állal folyó hó 15-én kegyes színe eleibe bé nyuj'.ott fel irás léttre jöttekor az ország gyűlési tariáts terem falait meg rendité, — nem tsak a' helyhatósági tanáts termekbtni visszhangoztatására, — hanem az egész magyar hazába minden polgár keblébeni felbuzditására — az érdeklett országos felírásban foglalt köz kivánatok mentől elébbi létesítése által azt eszközölni méltóztassék : hogy legyen e' hazába mindenki alkotmányosan szabad, 's a' jog egyenlőség testvéri kapcsaival szilárdított nemzetnek minden tagja a' Felséged Királyi Trónusának 's általa a' közös alkotványnak — bármi áldozatokkal fel tartására egyformán lehessen lelkesülve. A kik egyébb iránt stb. Kelt az 1848. mart. 21. NKállóba tart. Köz Gyűlésünkből. Ugyan ez ülésből Kossuth Lajoshoz a kővetkező üdvözlő iratot intézik a rendek : Kossuth Lajos Pest megyei Követnek Pozsonyba. lisztéit Polgártársunk! Ország gyűlési követeinknek folyó hó 15-éről a' 131. 132. és 133 ik számú iratokat közlő jelentésök tárgyában tanátskozva, az ország gyűlésének eddigi müködéséveli telyes meg elégedésünket, midőn nyilvánítottuk: nem mellőzheténk egy szívvel és lélekkel kimondani, hogy Ön nemzetünk betsületét és bizalmát ki érdemlete. Fogadja azért ön hazafi rokon kebellel tőilünk e' tisztelet teljes bizalom nyilvánítását, - melyet a' polgári érdem cserkoszorujaként ezen levelünk által hozzája juttatunk. A kik egyébb iránt állandó jó indulattal maradtunk, p -,.

Ke

lL?V*

Kállóba

n' 184

8" mar

t- 21-^n tart. Köz Gyulesunkbol rokonérzésü polgártársai Zaboleh Vármegye Közönsége. A kor történetére nagyon jellemző a m. kir. helytartotanacsnak márczius 16-d,kán tehát mindjárt a na°vnap utan való keletű, a vármegye rendeihez intézett leirata. Méltóságos, Fó-Tisztelendő, Tekintetes, Nagyságos, Nemzetes és Vitézié, különös tekintetre méltó l'rak'. Kevés napokkal ezelőtt Pest városának lakossága kozt a nyugtalanság -s felingerültségnek oly jelenségei tűntek fel, melyek e' kir. helytartótanács különös tigy. 1m^t annyival inkább vonhatlak magukra, mivel azoknak oregbulese s további el'.erjedese eseteben nemcsak az ország ama központi és vele szomszédos fővárosának, hanem honunk egyéb reszeinek is csendhaboigatásátol meltan taitani lehete. Az emiitett feling.rültség es nyugtalanság alap okául Pest városa polgárságának ide nyújtott kérelme szerint leginkább a sajtóink eddig divatozott korlátozása felhozatván, ezen igazgató h. kormányszék álhatva alkotmányos rendeltetésének erzetétől, melyhez képpest a nemzet boldogságát feltételező közbéke, töivényszerü rend, úgy személyes és vagyonbeli bátorság fenntartásában szüntelenül fáradozik, nem tartózkodott addig is, mig a' törvényhozás e' reszben határozottan rendelkezend, az eddigelé gyakorlóban volt megelőző könyvbiiálat megszüntetése mellett, a' kívánt sajtószabadságot azonnal létesíteni. Midőn tehát ebbeli intézkedéséről e' kir. helytaitótauács czinuett uraságlokat Megyéjük kebelében tamadliató hasonnemü aggodalmak, avagy nyugtalanságok lecsillapithalása végett értesítené, egy úttal pedig azon ideiglenes szabályokat, mellyek a' sajtónak veszélyes kihágásai utólagos törvényszerű megfenyitésére nézve jövendőben alkalmazandók lesznek, mellékletben közölné, cziuizett uraságtoknak buzgóságában, 's erélyességében bízik, — miszerint törvényes tisztüknél fogva a' közcsend és bátorság fölött minden kitelhető módon őrködni fognak. Kelt Budán, a' magyar királyi helytartó-tanács, ezer nyolezszáz negyvennyolezadik évben, böjtmás hó tizenhatodikán tartott üléséből. Gzimzett Uraságtoknak Jóakarója hivatalos készségű Of /dchy Ferencz. Nyéky Mihály. Kondi János. A leiratban emiitett ideiglenes sajtó-rendszabály így szól: Ideiglenes Szabályok. 1-ör. A sajtó minden megelőző Censura nélkül, szabadon működik. 2-or. Minden, akár könyvnyomtatás, akár kőnyomás által kiadott bármelly nemű irat, vagy rajznak szerzője, szerkesztője, vagy készítője az iratban vagy rajzban foglaltakéit felelős. 3-or minden könyvnyomtató és kőnyomó az illető irat vagy rajz kinyomása és a szerzőnek átadása ulán tartozik azonnal a' nyomatnak egy példányát ;az illető hatóság elnökének átadni; ki 4-er. Köteles azon példányi a' kinevezett bizottság elnökének haladék nélkül, felelősség terhe alatt azonnal átküldeni. 5-ör. A sajtó utján elkövethető visszaélések és kihágások mcgbirálása végett ideiglenes liizottság rendeltetett. G-or. Ezen bizottság a' k'nyoinott iratot, vagy rajzot megvizsgálván, a' benne talált vétség iránt véleményét kimondja, és az esetet a' vétkesnek illető bírósághoz további elítélés végett át küldi. 7-er. Ki valamely iratot vagy rajzol ki akar adni, köteles a' nyomandó iratot vagy rajzot önkezével aláírni, és ha a nyomda tulajdonos előtt a' kinyomatást kiváno egyén esmeretes nem volna, köteles ugyanazonságát az illető nyomdatulajdonos előtt ismeretes két tanu által bebizonyítani. 8. A' nyomda tulajdonosa tartozik minden legkisebb nyomatra nevét, vagy műhelye ezimet kinyomni, ha ezt elmulasz;aná, vagy ha az általa kinyomott iratot vagy rajzol, ismerve a' kiadó egyént, általa alá nem Íratta, vagy ha azt nem ismerve, annak ugyanazonosságát két általa ismeretes tanukkal maga előtt be nem bizonyította, ugy szinte, ha a' nyomott irat vagy rajznak a' lutósági elnök kezében aionnati általadását elhanyagolná, a' kiadott irat vagy rajz tartalmáért szinte ugy felelőssé válik, mini maga a szerző vagy kiadó. 9. Épen ezen felelet terhe alá esik azon hatóság elnöke is, ki a' nyomda tulajdonosa által nekie átadott nyomtatványt a' bizottság elnökének azonnal meg nem küldi. Kállay Menyhért és Bánts Menyhért országgyűlési követek a márcziusi eseményekről a következő jelentésben számolnak be a vármegye rendeinek: Tekintetes Karok és Rendek! Megjöttünk egy nép közepéből, melly kevés napok alatt a századokon "keresztül viselt absolutismus jármát, egy szebb jövendő reményével s némi részben tettleges megkezdésével vállá fel; tanúi valánk az őrömnek, tanúi a lelkesedésnek, mit a szabadság már csirájában is előteremt, de tanúi a rendnek, tanúi a mindenütt renddel párosult munkásságnak, mit egy a szabadság kivívására képes nemz. t a forradalom alatt is a személy s vagyon biztosítására fentartani képes; és ini ezen forradalom helyéről nemcsak a rokonérzésszűlte örömet hozánk magunkkal, de meghoztuk e honnak mindazt, mi békés átalakúlására — meg mi nagygyá s dicsővé születésére szükséges — a felelős magyar ministeriumot, melly nem Bécsből, hanem Budáról; nem az absolutismus szabályai, hanem a többség akaratának nyomán fogja korI mányozni a hazát, melly ha összes polgárainak érdekét