Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-12 / 2. szám

N Y t R V e K A kisipar előtérben. Megint aktuális a kisipar kérdése és az volt az utóbbi időben mindig s bizonyára az lesz a jövőben. » Országos egyesületek alakulnak a kisipar érdekeinek szolgálatára, uj lapok indulnak meg, szóval élénkül a propaganda. Minél többen vagyunk, a kik ez ügyben dolgozunk, annál jobb, de a fődolog, hogy akárhányan vagyunk, nehuzzuuk szanaszét hanem dolgozzunk egységesen, vállvetett erővel. Ila lehet együtt, ha kell külön is, de mindig ugyanazon szellemben és a régen ismert egyenletes irányban. A kisiparnak ne azért csináljunk propagandát, mert abból egyesek existencziát vélnek maguknak teremteni, hanem azért, hogy a kisipar existencziáját mindnyájunk közreműködésével javítsuk és hovatovább biztosítsuk. Lássuk tehát a főkérdéseket közelebbről, Sokan felpanaszolják a szakképzettség hanyatlását a, kisiparban s a kétségbeesett versenyzési viszonyokat. A képviselőházban pedig egyik előkelő politikus azt mondotta, hogy a gépek terjedése a termelést jelentékeuyen átalakította s ez a kisipartól a természetes talajt többé-kevésbé elvonta. s Mind a két állítás igaz és való. De le is kell vonni azoknak konzekvencziáit. Mert ha igaz az, hogy a gépek terjedése, a gyáripari tömeges termelés felülkerekedése nyomta és nyomja ma is a kisipart, ebből az következik, hogy a gépeket bele kell vinni a kézimüiparba és hogy a kisiparost fel kell fegyverezni azokkal az eszközökkel, melyek azt a nagyiparral való versenyzésre képessé teszik. Ezek között első helyen áll a szakképzettség emelése Az inasokat nem kellene immár majdnem kizárólag a falusi kisiparosokra bizni, a kiknél bizony az inas nsmcsak iparos-növendék, hanem háziszolga is, a kiknél néhány év kemény szolgálat után legénynyé avatják s a fiatal legény, ha nem akar valahol mint napszámos megragadni, elmehet újból tanulni, hogy valahogy eltengesse az életét. Ki kellene keresni a kormány közegeinek a fővárosban és a vidéken a nagyobb ipari góczpontokon, mint például Szeged, Arad, Kolozsvár, Pozsony, Székesfehérvár, stb. városokban a legügyesebb kézműves mestereket és ezeket stipendiumokkal ellátni, hogy jóravaló tanonczokat tartsanak és ezeket a mesterségben alaposan kiképezzék. Létesíteni kellene ugyanezen góczpontokon tanonczotthouokat, mint a milyent Thék Endre Orosházán kezdeményezett, a hol a tanoncz csekély dijért teljes mintaszerű ellátásban részesülés szabad idejét komoly felügyelet mellett szakismeretei gyarapításának szentelheti s a hol szakbeli neveléséről is gondoskodnak, Igy a jobb módú szülők is sziveseu adnák gyermekeiket a mesterségre, mert nem kellene attól félniök, hogy a mester nagyon féltett „házi fegyelmi jogával" visszaél. Szükséges volna az alsófoku ipa.- oktatást is reformálni s a hol csak lehet, az inasok okA „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁ1A, Egy pár kis harisnya. Mikor Téglás főhadnagy párbajban elesett a huszárlaktanya lovagló porondján, Mihályi kapitány vállalkozott, mint a szerencsétlen főhadnagy legjobb barátja, hogy megviszi a lesújtó hirt Téglás menyasszonyának. A váratlan csapás hatása iszonyú volt. Egyik ájulásból a másikba esett a lelki kintól, fájdalomtól összetört mennyasszony. Még a temetésen se jelenhetett meg, hogy örökre bucsut vegyen attól, a ki szivét magával vitte a sirba. A temetés után pár hétre, mikor már a szerencsétlen teremtés ocsúdni kezdeti felőrültségéből, csomagoltatott édes anyja és elvitte leányát feledni messzire, távol, senki sem tudta, hogy hová. A gyászév eltelte után tértek csak vissza. Az özvegy menyasszony akkor is még talpig feketében siratta gyászos emlékű jegyesét, a főhadnagyot. Legszentebb erzelmeinek élve, elzárta magát teljesen a világtól. Csupán Mihályi kapitány tett néha-néha látogatást, a ki az elhunyt kedves bajlárs révén már régóta jó ismerőse volt a háznak. Mihályi kapitány megfogadta, hogy soha sem nősül meg. Nem is a gyászbaborult szép leány iránti érdeklődésből járt eleinte a házhoz. Nem. Csakhogy jól esett neki is, meg a drága halottját sirató leánynak is az elköltözött közős jó barát emléke fölött együtt virasztani Es ez a közös emlék felett való viraszlgatás anynyira ment, hogy egyszer csak azon vette észre magát Mihályi kapitány, hogy sűrűbben kezd járogatni a házhoz, és hogy összehasonlításokat kezd tenni az özvegy menyasszony és más leányok közölt, és arra az erednienyre jutott, hogy nincs ma ilyen leány talán a világon sem, a ki ennyi idő után is igy tudjon szeretni valakit, egy meghalt vőlegényt. tatását nappalra kellene áthelyezni, hogy az esteli csatangolás ne rontsa meg a fiatal nem zedék erkölcseit. De a szakképzést a felnőttekre is ki kellene terjeszteni, mert nem elég egy uj és lehetőleg jobb iparos generácziót nevelni, javítani kell a mait is. Erre a czélra szolgálnak a mestertanfolyamok, melyeket az egész országban szervezni kell; de ezekkel kapcsolatban mindenütt be kellene mutatni az illető iparosoknak az uj gépeket, nj szerszámokat, sőt a modern és terjesztésre érdemes segédanyagokat is. Be kellene tanítani az iparosokat ezek kezelésére, sőt a kereskedelmi iparkamarák útján módot kellene nyújtani az iparosoknak, hogy a gépeket jól beosztott, csekély részletfizetésre meg is vásárolhassák. Ezzel kapcsolatban áll a kisipari hitelügy rendezése, mely a szövetkezeti eszme terjedése révén ugyan elég szép haladásnak indult, de még sok a tennivaló, hogy a kisember sorsán alaposan segítsünk, a nélkül, hogy a bőrét a sok és drága kamattal lenyuzzuk. A szövetkezeti eszme továbbterjedésével gondoskodnunk kell nyersanyag beszerző szövetkezetekről, közös termelő szövetkezetekről és közös árucsarnokokrol. A fővárosban létesültközmühelytelepeket átkellvimni a vidékre s e réven kevés bérért mintaszerű műhelyeket, fűtést, világítást, hajtóerőt és használati gépeket is adhatunk a kisiparnak. Ez a kisipar felemelésének technikai része. De a társadalmi téren is egész sora áll előttünk a teendőknek. Az uj ipartörvénynyel sietnünk kell, a képesítés komoly igazolására súlyt kell helyezni, a kontárságot pedig lehetetlenné tenni. Az ipartestületeknek nagyobb hatáskört kell adni, kötelezni kell az összes iparosokat is, hogy a teítület teherviselésében részt vegyenek; módot kell nyújtani a testületek szövetkezése által, hogy az iparosokat betegség ellen biztosítsák és nyugdíjpénztárt is létesíthessenek. Végre is az iparosok önbizalmát kell emelni és mindenfelé megszilárdítani azt a hitet, hogy a dolgozó iparos vau oly fontos tényezője az országnak, minVbármely más társadalmi osztálynak tagjai. Az iparosok kívánalmai közül végre csak megemlíteni kell e keretben a vásárügy rendezését, a íegyenczipar korlátozását és a közszállitásoknak olynemü szervezését, hogy a kellő tagoltsággal a kisipar is részt vehessen apályázatokbau és hogy ezekben lehetőleg a szakma szerinti vállalkozás tétessék lehetővé, nehogy az iparosok ki legyenek szolgáltatva az úgynevezett generál vállalkozóknak. Végre pedig nagyon meggondolandó volna az iparosok közterheinek ^könnyebb elviselése szempontjából a progresszív adó behozatala, melyet azonban itt — a kívánalmak teljes áttekintése szempontjából — csak érinteni kívántam, a nélkül, hogy ezúttal a kérdés bővebb taglalásába bocsájtkoznám. Lesz még erre mód és alkalom. Nagy, mély tisztelet, mondhatnám imádat fakadt a szomorú emlékének, a mely bánatáriak élő leány iránt a kapitány szivében, a mi lassan-lassan a hő vonzalomnak, a lángoló szerelemnek rózsaberkévé lelt. Már nem ludott egy nap se meg lenni, hogy jó barátja árván hagyott kedvesét ne lássa. Szigorú, katonás szemével oly szelíden, oly epedőn ludott nézni a szomorú, szép szőke angyalra, és ha a felidézett gyászos emlékek hatása alatt a szőke kis leány sirt, arany zsinóros atli'áján, neki is sokszor nagy öreg vízcseppek peregtek alá. Ilyenkor önkénytelenül, nem is tudva mit tesz, ráborult a zokogó, bájos leány a jóbarát széles kebíére, s ugy zokoglak együtt halkan, csendesen. A kapitány meg illatos haját csókolta a ráboruló szép szőke leánynak s néma ajakkal susogta, inkább csak gondolta, ha engemet is igy szeretne valaki, beh boldog is volnék. Mikor a fájdalom lángja lelohadt, mikor a könyek már nem beszéltek, szíve szándékát szóval Js elrebegte a leánynak. A gyönyörű, bánatos leány e nem várt vallomásra elpirult. Eleinte szabadkozott, s a közös jó barát, a közös, kedves halott emlékére figyelmeztette a kapitányt. De az ő szive is tüzet fogott már, nem tudott ellenlállni az izzó vér forrásának, n 'in bírta legyőzni a lángoló sziv háborgását, és később a sok édes unszolásra, a sok nyájas szóra csupán annyit mondott, hogy jó, ő nem bánja, ha fél szívvel megelégszik, de ő egész szívvel igazán nem tudja szeretni. Mihályi kapitány szívesen megelégedett a fél szívvel, csak hogy az aranyos szőke leányt bírhassa. Hisz a közös kedves, a közös jóbarát örül ott lent a sírban, megbocsájt nskik fenn a magas égben, midőn az oltár előtt állanak, hogy legkedvesebb bajtársa lessz gondviselője, hű társa az élet nehéz utján az ő árván hagyott özvegy menyasszonyának. Kívánjuk, hogy a kisiparosok kívánalmainak a teljesülése boldogabb esztendőt hozzon a magyar iparra. Gróf Zichy Jenő. Nyíregyháza egészségügye üoc^oniberben. Egészségügyi jelentés. A mult év deczember havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halottjegyzőkőnyvek adatait, sokkal kelvezőbbik voltak, mint a mult év megfelelő havában. — Az elmúlt deczember havában elhalt 71, addig ez év november havában a halálozás 47-et mutat, kevesebb tehát 24-el. Nem szerint elhalt fi "22, nő 25. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 23, löldmíves gazda 11, iparos és kereskedő 10, értelmiségi 3. Ezeken kívül halva született 3, kora szülött volt 2. Idegen határbeli el lelt Nyíregyházán temetve 3. Törvénytelen ágyból származó elhalt 2. El ve született 100, és pedig 56 fi és 44 nő, ezek közül törvénytelen ágyból származik 10, és pedi<*' 6 ti 4 nő. Az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek"száma' 53-al. Házasságot kötött 38 pár. Vallási 'a nézve elhalt: rótn. kath. fi 5, nő G = l ] ág. ev. fi 8, nő II = 19, helv. hitv. fi 5, nő 0 = 5', g5r. kath. fi 3, nő 6 = 9, izraelita fi 1, nő 2 = 3,' Életkor szerint 0—l évig 14, 1—5 évig = 7' 5—7 évig — 1, 7—20 évig = 0, 20—30 évig = 0 30—40 évig 4, 40—GO évig = 9, GO -80 évig = <jj 80 éven felül 3; összesen 47. A város belterületén elhalt 35 egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 18, kik közül nem lett gyógykezelve 2 7 éven felüli volt 17, ez mind lett gyógykezelve. A város belterületén elhalt 29 egyén közül tehát nem lelt orvosolva 3 egyén. A város külterületén elhalt 18 egyén, kik közül 7 éven alól volt 11, ezekből gyógykezelés nélkül elhalt 3, 7 éven felül volt 7, ezek mind lett gyógykezelve voltak, a külterületen elhalt 18 egyén közül tehát gyógykezelés nélkül elhalt 3. Az összes 4 7 elhalt közül tehát 6 nem lett gyógykezelve. Or vos rendőri hullaszemle egy hirtelen kimúlt egyén hullája felett lett eszközölve, halál oka agyszélhüdés \olt. Sem orvos rendőri sem törvényszéki bonczolás nem lett eszközölve. Orvosi látleletet 3 könnyű testi sértésről adtam ki. Piacz és élelmi szerek vizsgálatánál semmi rendellenességet nem tapasztaltam. Magán panaszra három sonka csontot vizsgáltam meg az élvezhetlen romlott volt, a feljelentést az illető hentes ellen a rendőrséghez megtettem, az eljárás folyamaiban van. Kell Nyíregyházán, 1902. évi január hó 4-én. Dr. Trajtlcr Soma, városi tiszti orvos-főnök. A phonominiika. Én voltam az, aki e lap hasábjain Czukrász Ró^a phonomimikával egybekötött hangoztató előgyakorlatainak megismertetése által a vitát előidéztem. Fazekas collegám ezért engem s azokat, akik a 2>honomimika használatát csali meg is kísérlik feltűnési viszketegséggel vádol. Fazekas második czikkéből azonban arról is értcsülök, hogy a nyíregyházi járáskör elnöke a phonomimikát a tavaszi közgyűlés tárgysorozatába szintén felveszi. Miután tehát a phonomimika tárgyalásába az elnök is — vele a járáskör, köztük Fazekas is — beleuiegv ; ennélfogva a vádat illetőleg sorsunk közös. Feltűnési vi*zketegség-ben szenvedünk tehát mindariynyian. S már most csak arra vagyok kíváncsi, hogy következetes állítás-e ez ? És valóban a közös jóbarát szellene az oltár előtt meg is bocsájtott, megáldotta őket, mert boldogok lettek a házas életben. De még se voltak olyan nagyon, olyan egész béldogok. A fiatal asszony csak szomorú maradt, mint a milyen volt. Ugy megszokták már, olyan jól illett szép szelíd arczának a szomorúság, a régi bánat, a köny, mint a nyiló rózsa bársonyos sziromjának a harmatcsepp. Sokszor találta kis íróasztala mellett kisirt szemekkel Mihályi kapitány a feleségét, ha napi dolgai után laktanyából haza jölt. Mintha epedt volna, mintha sóvárgott volna valami elérhetetlen, valami birhatlan után, olyan benyomást lelt a bájos fiatal asszony szeme, arcza, egész lénye viselkedése a kapitányra. Akármennyire vigasztalta, akármilyen odaadó kedveskedéssel, nyájas gyeruietegséggel bánt is vele, nem tudta megvigasztalni teljesen. Titokban csak szomorú maradt, csak siránkozott a fiatal asszony mindig. Később a felesége Íróasztala gyanús lett elölte, mert rendesen ott találta kisírt szemekkel. Édes fájdalommal merengett, csügött ott valamin. Gondolta, talán a közös barát régi levelei, édes emlékei vonzzák, ha ő nincs otthon, és a fölött mereng, ábrándozik, kesereg még most is, de többet nem gondolt. Ha nem lett volna az elköltözött neki oly jó barátja, ha az asszony nem mondotta volna meg neki előre, hogy csak fél szívvel megy hozzá, ha ő nem lett volna olyan gyöngéd, olyan igazi derék férj, ugy talán sértette volna az asszony viselkedése, de igy megbocsájtotta neki titkos fájdalmát, bánatát, sőt .nkább jobban tisztelte, jobban szerette érte. Hanem egyszer véletlenül rájölt Mihályi kapitány felesége titkos bánatára. Az asszony elment valahová a városba, ő egyedül maradi otthon.