Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-12 / 2. szám

N Y 1 H V I I) (•; K 3 Milyen furcsa . . . ! Hogy boszulja meg magát egy meggondolatlanul odadobott kijelentés. Ennek daczára én kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy tettem inditó oka nem a feltűnési viseketegség, nem a vita felkeltése, hanem kizárólag az volt, hogy az irva-olvasásnál eddig használt puszta hangoztató módszerrel szemben a sokkal előnyösebb phonomimikai hangoztatás mentül szélesebb körben elterjedjen s az irvaolvasás kezelése a népiskolában megkönnyittessék. Tudtam, hogy vitát provokál az ügy, mert midőn valaki uj dolgot hoz a nyilvánosság elé, mindig kiteszi az alkotá:t a kérlelhetlen kiitika részrehaj tatlan bírálatának s bedobja a közvélemény kohójába, melyben vagy elég, vagy megtisztulva a salaktól, megedzve kerül ki onnat s diadalmasan foglalja el azt a helyet, a melyet megérdemel. így járt Gzukrász Róza phonomimikája is mindenütt, a hol felszínre került és csodálatos sehol sem égett el. A gyermek lelki életében az iskolába lépéssel beálló s a nehéz átmenet megkönnyítését czélzó, eredményében joggal phsychologiainak nevezhető sikeres munkát végzett Gzukrász Róza is akkor, a midőn a zseniális Grosselin által megteremtett s az egész franczia nemzet által elfogadott, phonomimikávdl egybekötött hangoztató előgyakorlatokat édes hazánk nyelvére lefordította s viszonyainkhoz alkalmazva, nagyon is rögös, járatlan talajunkba átültette. Nincs nehezebb alkotás, mint ugy az ember raysteriumát alkotó lélek értékes bázisait felkutatni és hozzá férhötővé tenni. Ilyen igazit alkotott Gzukrász Ró a is, midőn Grosselin módszerét viszonyainkhoz alkalmazva előttünk ismeretetsé lette. Valamint azonban minden alkotást, ugy az ő phonomimikai előgyakorlatait is bonczkés alá vette a kritika. Az ő alkotása felett is megindult a harcz, de az eszmék e pusztító harczából — mint a kohóba dobott rozsdás vastőrmelék közül a tündöklő fényű tiszta vas — diadalmasan emelkedett ki a phonoujimika. Dt! ezen nem is lehet csodálkozni, mert Gzukrász Rózának igen könnyű volt áttörni a jégburkot, mely munkája elterjedésének gátat vetett s a maga részére hódítani a közvéleményt akkor, a mikor a hata mögött egy zsenialis nagy szellem — Grosselin — és a világ egyik legműveltebb nemzete — a franczia — állott. Ily kedvező tényezők hatása alatt csakhamar feltűnt és kísérletezés tárgya lett a módszer. Neves paedagogusok tettek vele kísérletet. A phonomimika értékének es értéktelenségének a kimutatása felelt megindult a tollharcz, mely küzdelemben a gyakorlati uton szerzett érvek tömege a phonomimika javára egész irodalmat teremtett. A tanítóság kél nagy táborra oszlolt. A gyakorlat és elmélet emberei állottak szemben egymással. Az egyik tábor a gyakorlat terén szerzett tapasztalatainak megdönthetetlen tényeit vitle a harezba, mig a másik az elmélet csalékony fegyvereivel küzdött. Nagyon természetes, hogy a gyakorlat és elmélet ez egyenetlen harczában fényesen tűntek ki a phonomimika pótolhatatlan előnyei ugy annyira, hogy mióta az eddig használt puszta hangoztató módszerrel szemben gyakorlati tőlénye bebizonyult, azóta folyton terjed s ma már azok, .tkik legnagyobb ell-nségei voltak, a legnagyobb élvezettel plionouiiuiikáznak. Azonban a phonomimika előnye csak az általam vázolt gyakorlat után tűnt ki. Csak így — gyakorlati uton — lehet megbírálni a ph.inomimikát. Csak ilyen gyakorlati kísérlet altal szerzett tapasztalatokból leszűrt vita lehet eredményes. I yen vitát óhajtoltam én s óhajtanék ma is e m dszei megbirálására. Örömmel üdvözlöm tehát a járásköri elnök üdvös elhatározását, mely által lehetővé leszi Siahó Antal collegámnak egy gyakorlati előadásban bemutatni a phonomimika előnyeit . Üdvözlöm Fazekas collegámat is czikkében közölt indítványáéit. Midőn azonban ezt teszem, tigyelmét a A kis Íróasztal fiókjában feledett kulcsocska oly hivogatólag, pajkosan integetett a kapitányn tk: most ilt vagyok, gyere nyisd ki velem a fiókot s nézd meg a feleségeg titkát, bánatát. ö azonban nem tartotta férfihoz, még inkább katonához illőnek, hogy egy nőnek, ha mindjárt felesége is, titkai között turkáljon, kutasson. De a cselszövő, furfangos kulcsocska mindég jobban hívta, fortélyososan, ravaszul integetett neki, hogy csak jöjjön, néze meg. Végre is alkuba szált magával a kapitány és a saját megnyugvására gondolta, hogy micsoda vétek, miféle illetlenség lenne abban, ha a közös kedvesnek, az elköltözött jóbarátnak emlékei édes hangú'sorait, miket valamikor a feleségének küldözgetett megtekintené. Hisz az ő lelkének is jól esik a viszontlátása a régi ismerős vonásoknak, és a leveleiben előmlő, szívhez szuló szavaknak, a mik oly szilárdan, oly tartósan bilincselik magukhoz neje érzelmeit. S kinyitotta a fiókot. Legfelül feküdt egy nagy duzzadt boríték, melyen a gyakori fogdosás, bontogalás gyűrődése erősen meglátszott. Alatta selyem szalaggal gondosan csomókba kötözött levelek serege feküdt. A kapitány móhon nyúlt a nagy boríték után, melyből egy pár kisded tarka selyem harisnya és egy levélke hullott ki. A kis harisnya sarkai lyukasak voltak. Ugy tetszett, mintha látná Mihályi kapitány a parányi lábacskákat maga előtt, melyek ennyire elnyűtték, elszaggatták. Csak bámult rájuk meredt szemekkel, hogy tulajdonképpen mit is jelentenek, miféle emlékek ezek? Első pillanatban arra gondolt, hogy talán a felesége, vagy talán még inkább kedves barátja gondosan megőrzött első kisded harisnyái. Majd a mellette lévő levelet kezdte olvasni, a melynek egyik oldalán ez volt írva: Édes leányom! Menyegződ után, a mint ideérkeztem azonnal lakás után nyíregyházai járáskör életében — a múltban — előfordult következő mozzanatra hivom fel. A járáskör egyik múltban megtartott gyűlésére vitatélel gyanánt volt kitűzve a hangoztatás kérdése. A tételt kidolgozta Dömötör Ferencz ügybuzgó collegánk. Az ő dolgozatát bírálta Lengyel József. A dolgozat, a bírálat s az ezek által keltett széles mederben mozgó vita azonban eredménytelen maradt. A vita folyamán hova tovább tért hóditolt az a nézet, hogy a kérdés csak gyakorlati uton oldható meg. Ekkor a járáskor által Fazekas kéretett fel a hangoztatásból gyakorlati előadás tartására. Fazekas ígéretet tett, hogy a hangoztatás kezelését gyakorlatilag bemutatja. Eddig azonban az igéret csak igeret maradt. Arra kérem tehát, hogy mielőtt a .Nyirvidék* 1-ső számában közölt czikkében felhozott indítványát megvalósítaná, tartsa meg az igért gyakorlati előadást. Miuián a/, eddigi hangozgató módszert oly kitűnőnek tartja, hogy avval minden nehézség nélkül tanítja az irva olvasást, azt hiszem ez nem lesz nehéz. Bennünket pedig, akik a hangoztatási előgyakorlatokat módszertanilag nyilvánosan kezelve még eddig nem latluk, nagy szívességre kötelez. És akkor, ha a két módszer gyakoriali bemutatása által kitűnik az eddig használt módszer előnye, mi is elvetjük a phonomimikát, de addig — bocsánat, hogy tanácsit mellőzzük — nem. Görgey István. A űalestólyröl. Mindenki tudja, hogy milyen és kinek a dalestélyéről van szó. Hiszen ha rendszerint egy-egy ilyen estély esemény számba nem is megy, olyan állandó és kedves alakzata a mi szűk határok között mozgó társadalmi életünknek, hogy már el se tudnánk nélküle lenni. A dalegylet és a nyíregyházi élet ugy összeforrtak, hogy a dalegylet estélyei kepezik mintegy az alapélet nyilvánulásainkat. Minden városnak meg van a maga kisebb-nagyobb köre, mely a művészetet ápolja. Magyarországon bizony csak az egyedüli főváros az, mely a művészet különböző ágaira is tudott teremteni művelő és pártoló körökét, de a vidéki városok egészen a legutóbbi időkig legföljebb csak az irodalom és zene iránt tudtak érdeklődni. Sajnos, hogy nálunk még ez is elég csendes mederben mozog és hogy nálunk oly nehéz valamit .csinálni." A daloskör ütőere és egyszersmind egyedüli vénája a mi vidéki, csendes zenei életünknek és ezzel tagadhatatlanul nagy hivatást tölt be, akár társadalmi téren a Bessenyei-kör, vagy a Gasinó. Különösen ez évben, mikor talán véletlen körülmények folytán ez a bizonyos zenei élet alig csak hogy éppen piheg. Ezért méltán ünnepelhette önmagát ez az egylet jelenlegi karmestere Sautroch Alajos idejövetelének 10 eves fordulója alkalmából. Nem soroljuk fel, hogy ezalatt a 10 év alatt milyen sikereket ért el, hol hordozta meg a zászlóját, szorgalommal és igyekezettel hány kedves estét szerzett iithon, hány bankettet ült végig ; mert egyetlen hangverseny, például a múlt vasárnapi estély tanúságot tehet a niveaujáról és a képességeiről * Erre a jubiláris estére szebb programmot és ügyesebb tervet nem is találhattak volna. Ez az est, ugy hatott, mint a Vígszínház száz magyar előadásának a sorozata. Gyönyörű csokor volt, szebbnel-szebb magyar nótákból összekötve. Es tisztán magyar nótákból, ebből a kimeríthetetlen mesés kincstárból, a mely mindig vigasztal és buzdit, valahányszor nemzeti művészetről van szó. Milyen óriási hűhóval fogadtak a Vigszinhaz száz magyar előadásra szóló tervét, üdvözölték, mint a magyar nemzeti érzület önzetlen ápoljját es előre is hálát mondtak neki azért, hogy biztos anyagi áldozattal belement ebbe a merész vállalkozásba. És miy : mi szebb hálásabb és művészebb programmot nem tudunk összeállítani, mint a tiszta magyar nóták sorozatát. néztem, és a kis Bélát dajkástól együtt magamhoz vettem. Vigasztalódjál, a jó Isten majd csak megsegít. Ugy nevelem tudhatod, mintha csak tulajdon édes magad nevelnéd. Hisz szegény boldogult atyját én is nagyon szerettem. Már erősen kezd járni a kis bohó! Egy pár kis harisnyát már el is pusztított, melyet itt küldök neked emlekül. Csókold meg. Az ő piczi lábacskái taposták, szakították ki. Mennyit gagyog, ha hallanád ! Isten veled édes leányom. L gy boldog! Csókol szerető édes anyád. Lakásom Bécs, Lajos-utcza 5 !! . . A másik lapján pedig ez volt irva, már ezt a kapitány neje irta: Édes kicsi fiam! Kisded lábod nyomát itt csókolom titokban naponként. Ide járok sirni, imádkozni, mint bűnbánó az oltárhoz. Mint fáradt utas az árnyékos fa alatt, ugy pihen, ugy nyugszik itt az én zaklatott, fájó szivem is. Fáj, nagyon fáj a szivem, mert hétszeresen árvának tudlak. Sírban nyugszik édes atyád és még édes anyád sem ölelhet nyíltan, egész világ szeme láttára dobogó keblére. Zokog, nagyoo zokog érted édes anyácskád lelke, te ezerszer árva szegény kicsi fiam. Könnyek gyűltek a kapitány szigorú szemébe és betelte a kis harisnyákat, a levelet, ugy, a hogy volt előbbi helyére. Visszacsapta a fiókot is, nem nézett tovább semmit. Aztán összefont karokkal járt fel s alá a szobában. Majd megállt s ilyen forma szavakat mormogott remegő ajkai között: — Utoljára én én is csak férfi vagyok . . . még mellé katona . . . A gyermek atyja legjobb barátom volt . . . Tudom a kötelességemet . . . És leült, és irt egy levelet, mit azonnal saját maga adott a postára. Három hét múlva karácson szent ünnepe következett. Házaséletükben az első karácson. A kapitány maga gondoskodott a legszebb karácson fáról. Maga ékesítette naponként a legdrágább csecse becsékkel, aranyos dióval ezüstös almával, szép viaszgyertyákkal. Az érdem ezért egy nagy magyar dalköltőt: Szentírmay EJemért illeti. A 10 év alatt az ő dalai szerezték a legnagyobb gyönyörűségeket a dalestélyek közönségének. Önmagától kínálkozott tehát a gondolat, hogy a dalegylet az ő műveivel jubiláljon és egyszersmind őt ünnepelje mikor jubilál, ezt hála és kötelesség parancsolta s müveinek a szeretete ütötte nyélbe. A dalegylet meghívta Szentirmay Elemért, hogy jöjjön el és lássa, mit tud művelni az igazi poézis egy nagyszámú közönség szivével. Gondosan készült erre az estélyre a daloskör és ha Szentirmay Elemér hallotta volna azokat az igazán sikerülten előadott dalokat, az lett volna neki a legszebb jutalma. Készíttetett továbbá az egylet fehér maroquin bőrbe kötött, zománezos monogrammal és díszítésekkel ellátott, művészi kivitelű díszoklevelet, mely Szentirmay Elemér tiszteletbeli tagságáról szól. Ezt nyújtotta volna át Szentirmaynak a kór ünnepélyesen. Sajnos, az ünneplésnek ez a része a sors parancsából elmaradt. Bogár Lajos ugyanis, a kitől ez a szívből jövő idea eredt, a koncert napján levelet kapott Szentirmay Elemértől, melyben egyebek közt ezek állottak: .Örömteljes készséggel siettem volna az önök körébe, hogy a személyemnek fenntartott kitüntetésért élőszóval köszönetet mondjak s t. elnök úrral és a kedves daltestvérekkel őszinte kézszoiitást válthassak, de fájdalom most már nem csak az orvos tiltó rendelete, hanem komolyabb természetű bajom, mely három hosszú hét óta szobafogságra kárhoztat, tart vissza attól, hogy ez őrömnek részesse lehessek. De ha személyesen nem lehetek is jelen, gondolataimmal olt leszek s hálával emlékszem meg azon kiváló megtiszteltetésről, melyben engem az orazág egyik legelső dalegylete részesíteni kiván. Szíveskedjék a kormányzata alatti kedves dalegylet tagjainak átadni szíves üdvözletemet s a nagyrabecsült közönség előtt kifejezni mély tiszteletemet . .* Ha ez a szép terv igy kivihető nem ii volt, megmaradt a programm, a melynek minden egyes számában és minden egyes hangjában csakugyan köztünk volt Szentirmay. Itt volt ő az estélyen nemcsak a gondolataival, hanem a dalaival, a szivevei. A dalok legnagyobb része közismereles annyira, hogy azokat a legtöbben már népdaloknak tudták. Annyi bizonyos, hogy azok a magyar zene legszebb virágai közül valók. Nem akarjuk, de nem is lehet azokat, vagy jobban mondva azoknak az előadását szavakkal jellemezni, azokat csak hallgatni lehet. A magyar dalokban nyilvánuló ezerféle érzés, a fájdalom, öröm, szerelem, merengés — mind olyanok, melyeknek szabályai, korlátai nincsenek és a melyek éppen azért mentesek minden békótól, minden formaságtól, hogy a hangulat és az érzés követelte erővel szabadon csaponghassanak. De az már művészi mesterség, a hogy ezek a dalok, — például a .Volt nékem egy szép szerelőm,* vagy a ,Csak egy kis lány van e világon* — férfikarra alkalmazva vannak. És ezúttal újból ismételnem kell, hogy a mi daloskörünk igen becses hanganyaggal rendelkezik, a mit jól használni is tud, ha oly énekszámokat produkál, mely ambícióját ébren tartja. A darabok jó megválasztása elsőrangú feladat, mert csak is kiváló müvek és az azokban rejlő zsenialitás bir olyan erővel, mely a szereplőt a művészeti tökéletesség felé hajija. íme a mult estélyen — megfelelő énekszámok folytán — oly kedvel működött a kör, hogy valósággal többször magával ragadta a hallgatóságot. Érdekes szám volt; Léni meg a Béni. A húmoros zene mindig a leghálásabb műfajokhoz tartozott. Kár, hogy oly ritkán találkozunk vele. Pedig mikor a fenséges helyett, — a mit a férfikar rendszerint szolgál — komikumot nyújt a hallgatóságnak az, ha valódi komikum, ellenállhatatlan erővel hat. Természetesen haladnia kell Alája halmozott sok drága ajándékot a felesége számára. Még gyermeknek való nagy hintalovat is vett, puskát, kardot, kürtöt, ami csak szükséges egy huszárnak. A felesége napról-napra szomorúbb lett, minél inkább közeledett a szent karácson áldott ünnepe. F#je karácsonfája, előkészületei még jobban sértették az ő gyöngéd szenvedő lelkét. Kedves czélzásnak a fiatal menyecskére s pajkos gyerekességnek tartotta az egészet. Hisz az, — gondolta — a kinek kellene a karácsonfa, a ki tapsolva kis kacsóival, nevetne, örvendezne az ékes karácsonfának, az a kis árva távol van, messze, — nagyon messze! . . . De talán szegényke sohase örülhet, sohse nevethet, sohase tapsolhat az angyalok édes ajándékának, az aranyos karácsonfának. És erre keservesen elkezdett sirni a boldogtalan asszony. Eljött a szent est. Mihályi kapitány titkon mindent elrendezett jól, előre. A fényes karácsonfa kigyuladt. A kemény katona karonfogva ünnepélyesen vezette be szomorgó nejét az első karácsonfa alá. S mintha nem kész akarva tenné, hanem csak ugy az aranyosfán babrálna, meghúzta az angyalok ezüstszavu csengetyűjét a karácsonfán — Minek ? . . . sóhajtozott az asszony, ugy sincs nekünk senkink. Abban a pillanatban feltárult a mellékszoba ajtaja s rajta repeső, vig örömmel egy ki* angyalka repült be a dajka karján . .. Utána az örömtől könyező najy.nama. A fiatal asszony sikoltva roskadt a ritka derék férj hatalmas vállára. Az meg lágyan végig simogatta szép aranyfürtös fejét, s igy szólt hozzá : — Most már remélem, egészen boldog vagy, s egész szívvel fogsz engem ezután szeretni.