Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-03-02 / 9. szám

N Y I K V I í> Th K birtoka 5—G*/o-os hozadékából — ha adós — a 9—10-es kamatra egész jövedelmét ráfizeti. Nincs munka! Az Amerikába készülők azt mondják, hogy novembertói tavaszi kapálásig nem tudnak kenyeret keresni Nincs szükség munkásra! Ninc3 napszám! Ha igaz, — pedig a mi vármegyénk nagyon sok részében igy van — hát ez a mi mezőgazdasági viszonyainknak rettenetes kritikája. Ahol, mint nálunk, minden talpalatnyi föld haszonra való, hogy lehet pihenni télen avagy nyáron a munkás-kéznek? Csak ugy, — mint amiként nálunk van — hogy a maga földjén gazdálkodó birtokosnak (rettenetes helyi hitel-viszonyaink szerint) pénze nem lévén, belterjesebb gazdálkodásról álmodnia sem lehet; bérlő osztályunk pedig — tisztelet a kivételnek — tóke nélkül, realitás nélkül, a legelső egy-két esztendő jó termése reményében vágván bele a bérletbe, intenzív, emberi munKa-erót igénylő gazdálkodásba nem kezdhet. Az ilyen bérló aztán cselédjét, dohányosát, harmadosát nyúzza, szipolyozza! A kivándorlók egy része ezekből telik ki. De a nagyobb részük nem a kenyeret — ami itthonn kihullott a szájából — megy keresni Amerikába, hanem a pénzt, a gazdagodást. Bogdány község fóbirájától hallottam a napokban, hogy onnan nyolez család-apa akar kivándorolni Amerikába, akik néháuy év elótt még ház ós föld nélküli zsellérek voltak s ma a maguk házában lakó, szőllóvel s egy-két holddal biró birtokosok. Hát ezeket micsoda láz ösztökéli a kivándorlásra ? Az Eldorádó? Bizonyára ez is! Mert hiszen sok száz véreink közül — akik kimentek — egy néhánynak sikere volt. Ezek szerencséjének híre ment, de a többi százak néma pusztulását, bányákban való rabszolgaságát ki se tudja! Még az itthonn hagyott asszony is régóta mást gondolt azóta. A kivándorlás okait kutatva, a három év előtti szocialista mozgolódásokra is vissza kell emlékeznünk. Ez a svindlerség, amelynek ebből sok hasznot látott hőse: Várkonyi, most Békés vármegye egyik kerületében képviselőjelölt, mappákat rajzolt és terjesztett a nép között arról, hogy miképen fogják a földet felosztani. A mozgalom elnyomatott, Várkonyi a bíróság elé került; de ez nem orvosság volt, hanem csak flastrom. A flastrom: a csendőrség volt! Az orvosság: a közigazgatásnak a községekben való megvalósítása lett és kellett volna hogy következzék. Ott t. *i., ahol értelme és valósága van ennek a fogalomnak, ahol azonban a fóbirótól kezdve, folytatva a jegyzőn, megbánta fényes ajánlatát, nem azért, mivel a csók nem ízlett neki, de sajnálta a nagy összeget. Hanem a leánynak is volt ám esze. Átlátott Danville veséjén. — Ön a csókot megkapta, még meleg tőle az ajkam s igy a pénzt is melegében kérem, — Szó sincs róla! Kérek egy fröcsöt. — Ön csaló! Pattant fel a leány. — A csókrablókat nem szokták ilyen csúnya néven hívni, kaczagott Danville, miközben sandán nézett az előtte álló Nettikére. A leány arcza vérpiros lett a haragtól és szemei szikrákat szórtak a ránezos képű Danvillére, végre haragos szavakkal tőrt utat. — Tehát ön megbánta igéretét ? Ön kijátszott engem ? ön visszaélt egy szegény leány hiszékenységével! Pfuj! Ez nem szép, ez nem helyes, ez nem tisztességes eljárás! — Akárhogy pattog is a leány-asszony, pénzt tőlem egy centet sem kap, viszonzá gorombán az uzsorás. — Jól van, a törvény elé viszem a dolgot! — Tessék, szólt válvonogatva Danville és ellenszenves arczán gúnyos mosolylyal elhagyta a helyiséget. * * * Ez a furcsa ügy a biró elé került. De az angolos hidegvérű Baitel ép olyan nyugodtan tárgyalta, mintha egy egyszerű lopás miatt állanának előtte a felek. — Tehát ez az ur azt az ajánlatot telte, hogy ha háromszor megcsókoltatja magát 100 dollárt kap? A Nettike kendőjébe temette rózsás arczát és alig hallhatóan rebegte az igent. — És megagta őn a 100 dollárt? fordult Danville felé a biró. — Nem, mert csak két csókot adtam Nettikének viszonozta hunyorgatva az agglegény. — És miért nem adta a harmadikat is? — Megelégedtem a kettővel. — Hát Nettike nem akarta a harmadik csókot megengedni ? — Dehogy nem! — Nos, akkor mr. Danville vegye ki a részét! — Köszönöm, nincs rá szükségem. egészen a kisbiróig az egész apparátus adót vet, adot hajt, katona sorba jutott legényeket sorozáshoz visz, katonákat nyilvántart, anyakönyvezést cselekszik, stbbit, csak épen az igazi és valóságos feladatát nem teljesiti: vezetését, irányítását a község társadalmi gondolkodásának. * * A vármegye alispánja, a mult évi deczember hó 18-án elmondott alispáni programmbeszédjében, vezérletének egyik — hangsúlyozott — elveként tette azt a kijelentést, hogy a közigazgatás megvalósulását, a központi vezetés korrektségének biztosítása mellett, a községi adminisztráció személyes, a saját maga ellenőrzésével kívánja és fogja biztositani. E nagy feladat munkáját a derekán fogta meg az alispán, amikor a kivándorlási láz fó fészkében, a tiszai járás községeiben megjelent, érintkezett és tanácskozott ott az emberekkel s megvizsgálta e községeknek — ezzel a kérdéssel is, minden esetre nexusban levó — adminisztráczióját. A papiros munkában elzsibbadt, ál mos községi közigazgatás — mintha csak tavaszi esó, nyári harmat érné — ugy fog fölüdüldi, a vármegye alispánját látván, színről-színre közelében. Sok erő, sok kitartás kell ehez a szinte lehetetlennek látszó munkához. Áldás azonban, ami tavaszi eső, nyári harmat utáu következik. A vármegyei pénzkezelés államosítása. A vármegyék pénztárai és számvevőségei államosításáról szóló törvény megnyerte a szentesítést. A törvény szövege a következő: 1 §. A vármegyék központi pénztári teendőit — ideértve a gyámpénztári teendőket — a vármegyék székhelyén levő kir. állampénzlárak (adóhivatalok) látják el. A vármegyei központi számvevőségi teendőket — a gyámügyi számvevői teendőkkel együtt — a kir. pénzúgyigazgatóságofc mellé rendelt számvevőségek latjak el. Azokban a vármegyékben, a m lyeknek székhelyén kir. pénzügyigazgatóság nincs, a számvevőségi teendőknek ellátása iránt a pénzügyminiszter az illetekes kir. pénzügyigazgatóság közegeinek kirendelese utján a belügyminiszterrel egyetértőleg rendeletileg intézkedik. 2 §. A járási számvevői teendők ellátása végett a kir. pénzügy igazgat óság mellé rendelt számvevőségtől a járási főszolgabirákhoz egy-egy szakközeg (járási számvevő) osztatik be. A pénzügyminiszter a járási számvevői állásokat fokozatosan és a szükséghez mérten, lehetőleg azonban 3 év alatt szervezi. Ugy a járási számvevőknek, mint az állampénztáraknál (adóhivataloknál) és a számvevőségeknél újonnan szervezendő pénztári és számvevőségi tisztviselői állásoknak illetményei az állami költségvetésbe veendők fel. A járási számvevők teendőit a belügy- és pénzügyminiszter áitil kuda.dó részletes utasítások állapítják meg. 3. §. Ezen iörvény életbeléptének napjával az 1886: XXI. t.-cz. 67. §-a alapján rendszeresített összes pénz— Rosszul teszi, jegyzé meg a Baitel. — Kettővel teljesen jólaktam. Ekkor a biró felált ülőhelyéről és Neltikéhez lépett és miután bájos arczát pillanatig nézte, gyorsan egy csattanós csókot nyomot eperajkára. A kis leány eleinte megrettent, de azután mosolyogni kezdett. A biró nyelvével csattintott és aztán kacsintva megcsavarintotta barna bajszát. — Most tehát a Nettike háromszor raegcsókoltata magát, kétszer öntől, egyszer tőlem s igy önnek kötelessége a száz dollár ezennel lefizetni, hangzott a biró ítélete. — Dj kérem biró ur, ez nem igazság! tört ki a vén kujon. — Fizessen! mordult Danvilerre a biró és köszönje meg, hogy fáradságom diját a csók veteléért és bírói működésemért nem kérem. Danville belátta, hogy nem lesz tanácsos a felsőbb- í séggel kikötni és savanyu arczczal leszurkolta a 100 ! dollárt, melyet Nettike ragyogó arczczal tett k blébe. j Danville a Salamoni ítélet óta ritkán jár a „Három j angyalhoz* czimzett vendéglőbe, de ha néha megfordult, I követeli Nettikétől a harmadik csókot. — Azt bíróilag deponáltam; tessék a bírósághoz | fáradni érte, válaszolta kaczagva a bájos angyal a ' .Három angyal czimű helyiségben. Vámos hadnagy szíve. A kihallgatás már jó óra óta tart. Az őrmester ugyan jól tudta, hogy ilyenkor, mikor a százados szabadságon van, Vámos hadnagy ur, a századparancsnok helyettes, csak az utolsó perezben — mikor már tovább nem halaszthatja — jön be, de hát ő akkurátus ember, a ki féltékenyen őrzi a század becsületét: nem hiába dicsérte meg őt egy disszemle alkalmával a tábornok ur. De hát kell is a pokol pozdorjáinak — szokta mondani az őrmester — hogy legalább is egy óráig vizsgálja őket, vájjon nincs-e hiba valamelyiken. Mert a Vámos hadnagy ur kemény legény. Bárha neki, ki már huszonöt éve szolgálja a királyt, fia lehetne, tári és számvevőségi állások a vármegyei törvényhatóságoknál megszűnnek, és az 1886: XXI. t.-cz.-nek ezekre vonatkozó rendelkezései hatályukat vesztik A tőrvény életbeléptéig megüresedő, vá megyei pénztári és számvevőségi állásokat helyettesítés utján kell betölteni. 4s §. A kir. állampénztáraknál (adóhivataloknál) és s a kir. péi zügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségeknél alkal j ázott tisztviselőknek, valamint a járási számvevőknek alkalmazására, szolgálati viszonyaira és felelősségére vonatkozólag az állami tisztviselőkre jelenleg érvényben álló tőrvények és szabályok irányadók és azok úgy személyi, mint fegyelmi szempontból — a vármegyei pénztári és számvevőségi teendők ellátása tekintetében is — a pénzügyminiszter rendelkezése alá tartoznak. 5. §. A kir. pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségek és a járási számvevők úgy az előzetes, mint az utólagos számviteli ellenőrzés tekintetében a vármegyei törvényhatósággal, alispánnal, árvaszékkel és főszolgabirákkal szemben önállóan műkődnek és e működésükért a számvevőségi igazgató utján csak a pénzügyminiszternek felelősek; ellenben a jelentéstétel és a közigazgatási segédszolgálat tekintetében a vármegye alispánjának és az árvaszéknek, a járási számvevők pedig a járási főszolgabiráknak alá vannak rendelve, miért is ezeknek ebben az irányban kiadott rendelkezéseit feltétiiűl teljesítetni tartoznak. 6. §. A vármegyei s gyámpénztári pénzkezelést úgy a kiadasol', mint a bevételek tekintelcben az állampénzlárak (adóhivatalok) végzik. E végből minden kiadás az állampénztárnál (adóhivatalnál; a pénzfelvételre jogosított kezéhez utalványozandó s minden bevétel a belizető kezéből közvetlenül vagy a postatakarékpénztár közvetítésével az állampénztárhoz (adóhivatalhoz) utalandó. Postán érkezett vagy más uton a közigazgatási hatósághoz julott pénz- és értékküldemenyek szintén közvetlenül oda utalandók, vagy a postatakarékpénztár közvetítésével az állampénztárba (adóhivatalba) esetrőlesetre azonnal elküldendők. A járási főszolgabirák pénzkezelése rendszerint postatakarékpénztár uton, a cheque- és clearing-forgalom igénybevételével történik. 7. §. Az utalványozási jog a kormányhatóságilag jóváhagyott vármegyei költségvetésben és az utadóalap költségvetésében engedelyezstt összegek erejéig, továbbá a vármegyei egyébb alapok és alapítványok és a gyámpénztári tartalékalap tekintetében — a tőrvényben, szabályrendeletben és jogerős határozatokban foglalt rendelkezések korlátai között — az alispáni, a varmegyei gyámpénztárra nézve pedig az árvaszéket illeti meg. A költségvetéseken túlmenő utalványozás c.-ak az illető miniszter előzetes engedélye alapján történhetik. Az utalványok ellenjegyzésére nézve az Ib97: XX. t.-cz. 98. §-át azzal a módosítással kell alkalmazni, hogy igazgató hatóság alatt az utalványozó hatóság értendő. 8. §. A kir. állampénztáraknak (adóhivataloknak) és a kir. pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségeknek a vármegyei és gyámpénztári kezelés,' számviteli ellenőrzés és nyilvántartás körüli eljárását a belügy- és pénzügyminiszter által kiadandó részletes utasítás szabályozza. E szabályozásnál az 1897. XX. t.-cz. és az ennek végrehajtása iráni kiadott, valamint az általános (állami) pénztári ügykezelésre vonatkozó utasítások veondőlt alapul, azokkal a módositákkal és kiegészítésekkel, melyeket az illető szolgálati ág természete és sajátlagos viszonyai igényelnek. 9 §. A kir. állampénztárak (adóhivatalok)' pénzkezelésének időközönkénti vizsgálatát a kir. pénzügyigazgató rendszerint az alispán és az árvaszéki elnök vagy egek megbízottjának közbenjöttével teljesiti, — ha azonolyan fiatal, de amellett olyan árgus szeme van, hogy felfedez minden legkisebb hiányt, a miért aztán hatalmasan kijár neki, az őrmesternek a porczió. — Őrmester — nézze csak e ficzkót, — kiáltja ilyenkor neki — ugy néz ki a szijjazata, mintha három hónapig meg se puczolta volna . . . Ennek meg a zsinórja van leszakadva . . . Hát az a lomha fráter, ez meg talán a szemétdombról szabadult ide, hogy ilyen poros a zubbonya. S csak ut:y hull rá a házra minden ilyen kihillgalás alkalmával a kurta vas. Az őraiesler lelkére esküszik, hogy az egész ezredben nincsen olyan szigorú ember, mint a Vámos hadnagy ur, a ki oly szaporán tudja osztogatni a büntetéseket. Alaposan megmustrálja hát a kihallgatás alkalmával minden egyes bakát. — Na le lajhár — kiáltja az egyiknek — barátságoson megrángatva fülezimpáját — azt hiszed, aiért találták fel a bajuszpedrőt, hogy oda állítsa az a felcser a kirakatba, hogy azután az olyan borjú, mint te, megbámulja. Miért nem pederted ki a bajuszodat, te főid csúfja . . . — Hat le ragyaverte Kovács Lajcsi, te meg a kefének sem hallottad hirét sohasem. No ne busulj, majd kiporollak én, tudom, hogy egy hónapig nem kell majd azután az anezugodat tisztítani. De csak akkor lobban az őrmester igazán haragra, mikor a szemléje során Veres Palkóra kerül a sor. De hogy is ne haragugnék ! Veres Palkó a század legkülönb legénye. Ügyes, mindenre használható ficzkó, aki a diszmenetnél is a legjobban kivágja a lábát, hogy csak ugy dobban fői, mikor pedig a fegyverforgató gyakorlatra kerül a sor, olyan keményen vágja kezét a tusára, hogy ágyuszónak vélné az ember. Csak ne volna olyan kikapós természetű. Az igaz, szép gyerek, nem hiába akad meg a lányok szeme rajta, de vissza is él evvel a szépségével. Hiába ad neki a százados minden héten egyszer kimaradást, kevés annak, az éjjel megint engedély nélkül kimaradt. — Nem megmondtam — kiáltja neki az őrmester — most húzd össze magad. A százados urnái talán kihúz-