Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-15 / 24. szám

NYÍRVIDfcK 3 Értesités. A nyiregyházi róm. kath. elemi iskolában a záró­viszgák következő napokon és sorrendben lesznek meg­tartva : Junius 23-án délelőtt 8 órától 11 ig a 111. vegyes osztályban; 24-én d. e. 8—10-ig az I. fiúosztályban, 10—12-ig az I. leányosztályban; 25-én d. e. 8 —10-ig a II. fiúosztályban, 10-12-ig a II. leányosztályban ; 26-án d. e. 8 —11-ig a IV. VI. leányosztályban; 27-ikén d. e. 8 —11-ig a IV—VI. fiuoszlálybin, 28-án d. e. 8 órakor hálaadó szentmise és az iskola helyiségében évzáró ün­nepély, melyre az érdekelt szülők és tanügybarátok mély tisztelettel meghívatnak. Nyíregyházin, 1902. év junius 12-én. Orsovszky Gyula, vezető-tanitó. A nyiregyházi községi polg. leányiskolában az 1901 — 1902. tanév záró vizsgálatai a következő sor­rendben tartatnak meg : jun. 23-án d. e. 9 -12 ig az I. osztály vizsgálata. „ „ d. u. 3-0 ig a II. „ 24 én d. e. 9-12-ig a III. , , d. u. 3-G-ig a IV. „ 25 én d. e. 9 órakor évzáró ünnepély a központi népiskola dísztermében. A vizsgálat ideje alatt, a növend kek kézimunkái és r jzai a központi népiskola szokott helyiségében lesz­nek kiállítva. Ezen vizsgálatokra és évzáró ünnepélyre az iskola­szék t. tagjai, szülők és tanügybarátok tisztelettel meg­hívatnak. Nyíregyháza, 1902. évi junius 4-én. Az igazgatóság. A Kossuth szobor. Szabolcsvármegye közönsége legutóbb tartó t köz­gyűlésen tudvalevőleg elhatározta, hogy Kossuth Ljos szobrának fi 1 dlitása ügyéi en Budapest székes főváros közönségéhez atirato'. intéz. Az átirat a kővetkező eg szól: Budapest székes főváros tekintetes törvényhatósági Bizottságához! A ig van nemzet, mely annyi szomoiu napokat ért volna meg, mint a magyar. Ha azonban a történelem lapjait forgatjuk, meg­győződhettünk, hogy sok vér áztatta ugyan a haza löld­jél a hon önállóságának és szabadsagának biztosítása érdekében lefolytott harczainkban, de valóban nem sokkal kevesebb honfi vér folyt el azon pirttusákban, melyek hazánkat századokon át darabokra szaggatták. Az egyetértés érzés • csak akkor ébredt fel a nem­zet keblében, midőn az egész hazat egy közös veszély fenyegette, s ha az elmúlt, visszaesett a nemzet azon lethaigiába, a mely már annyiszor sodorta a veszely elé. A valódi szabadság, egyenlőseg és testvériség esz­méje 1848-ban megszületett, — megszületett azon eszme, mely hazánkat nagygyá, trőssé tenni hivatva volt; —s megszületett ez eszmének lánglelkü aposlola Kossuth Lajos, kinek vezetése alatt megmutatta a nemzet, hogy a midőn fiai a haza iránti lelkesedésben egyesülnek, a csodákkal határos teltek végrehajtására képesek. Elmultak e szép idők ! elmultak ennek nagy alak­jai! eltűntek a feledékenység ködében! s a napról-napra hanyatló hazafias közszellem elsikkasztani akarja azon vív­mányokat és érdemeket, melyek ezen nagy korszakból örök becsű hagyatékként reánk, az utódokra maradtak. Szomorú tények ezek! Nyolcz évvel ezelőtt, midőn Kossuth Lajos legna­gyobb hazánkfia az élők sorából elköltözőit, könybe lábbadt szemeink előtt ismét feltűnt eme magasztos kor, s a mult nagyságától fel elkesülve, kezeinket az égre emelve egy szívvel és lélekkel kiálltottunk: „szobrot Kossuth Lajosnak.* Ne féljen, nagyságos asszonyom, szívesen elhallgatok vele. Hagyjuk a dolgot egészségi szempontból, és vegyük csupán az eszlétika szempontjából birál>t alá. Vagy talán ugy lalálja ön hogy a befestett arcz szép ? ! Éppen nem, — nevette Váradyné — a befestett arezot semmi esetre sein találom én szépnek, az már igen sok volna a jóból; hanem egy kicsi kis púder szét­dörzsölése az arezon — barátom — az én esztetikai Ízlésemet, sőt még a másét sem bántja. Ön azt gondolja bizonnyal, hogy mi a púdert kanállal szórjuk arezunkra? A púder használatánál mindenkinek óvatosnak kell lenni s ha egy-zer tévedésből egy néhány szemecske az arezon maradt is, az ugy sem árt semmit. Ha valaki önt beszélni hallaná uram, kétségbe esne szavai felett, s a púder használatit a legnigyobb bűnnek tartaná. Hanem tudja én önnel e dolog felett nem vitat­kozom tovább, pedig higyje el, tudnék a púder haszná­ról, ártalmatlanságáiól én is dicsériadákat zengeni. Szép és én nagyon szeretném hallani. Örülnék, ha meggyőzne engem balhiedelmem felől. Igazán nein tudom megérteni a Varady ur eljárását, hogy ludja megengedni önnek ez ártalmas szer használatát. On nagyon n IÍV — barátom — olyan mintegy 15 éves fiúcska. Az én f rjem absolule nem törődik az én toilette szeleimmel. Várjon csak, ha ón egyszer megfog nősülni, akkor .... Kereskedem asszonyom, az én feleségem soha sem fog, egv mákszemnyi puden sem használni. Esküszöai a szépség Istennőjére. Ah soli'se esküdj-k. A', ön f lesége igen ügyesen fogja azt csinálni, nem bízza azt önre, legyen nyugolt. A férjeknek ilyesmit nem szükséges tudni. Mintha bizony én azt meg nem látnám! Észrevette rajtam is tehát ?! Nagyon természetes.... mindenkin. Különbén, nincs is okuk a hölgyeknek ezt titkolni minden elegáns nő használ és fog is használni púdert. A hazafiúi áldozatkészség ismét feléledt, pgygyek voltunk ismét rövid időre, de hazafiúi lelkesfedé^ünk szalma-láng volt, a mely a rmdőn fellobbant, újra eU aludt. Aludt teljes nyolcz esztendeig! Akadt azonban testvér törvényha'óságaink között egy, ki azt ismét életre keltette. Egyetértünk Arad sz. kir város testvér törvény­hatóság törekvésév 1, melyet mii nipon tartott közgyű­lésünkben tirgyalás alá vettünk, s valóban megdöbben­tett bennünket azon tudit, hogy Budapest székes fővá­ros törvényhatósága, a mely törvényhatóságnak az or­szágban a hazafias közszellem ápolása, a mult nagyjainak becsülé-e, érdemeiknek megörökítése tekintelébi n elől­járnia kellene, az ország által részére 8 évvel ezelőtt adott megbízás teljesítése elől kitérni akar. Tekintetes székes fővárosi törvhatósági Bizottság! Testvéries érzéssel fordulunk hozzátok! Ne térjetek ki a nem eti akarat előtt! ne igyekezzetek megmásitaní saját, hazafias gondolkozáson alapuló határozatotokat, tegyetek meg azonnal, a nemzet által összegyűjtött egész összeg felhasználása mellett a lépéseket a Kossuth szo­bor felállítására, s mutassátok meg, hogy valóban ti vagytok az ország szive! Kelt Szabolcsvármegye közönségének az 1902. évi május hó 13-án, Nyii egyházán tartott rend s közgyűléséből. A vármegye közönsége nevében: Szikszay Pál, alispán. SZ&BOLGSVÁRMEGYEI GAZDASAGI EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK. Szabolcsvármegye gazdasági egyesülete értesiti az érdeklődőket: 1. A kisbéri és niezőhegyesi rn. kir. állami .nénes­parancsnokság a keretében ez éven felallitandó három éves ménes jegyzékét megkeresés folytán megküldte, mit is az egyesület az érdeklődőknek szívesen rendelkezésére bocsátja. 2. A in. kir. földmivelésügyi miniszter 24.143 számú leiratában a hazai prakfalvi (Szepesmegye) Gróf Csáky­fele vasgyárban készült, többszőrösen kipróbált, czél­szerüeknek és szilárdaknak bizonyult talajmivelő és kertészeti eszközöket közhasználatra ajánlva, annak ter­jesztésére hivja fel. Ezen szerszámok a következők: 1. Angol aczél ásó. 2. Két águ hegyes kapa, faiskola kapai isára al­kalmas. 3. Két águ lapos kapa, földporhanyitásra alkalmas. 4. Kétágú hegyaljai kapa, szőlő és főleg oltványok kapálására alkalmas. 5. Gsákány kapa döntésre és faszedésre alkalmas. 6. Faszedő egy águ kapa „Gaucher" féle Csemete­szedésre való. 7. Csemete ül'ető kapa, szintén „Gaucher" féle rendszerű. 8. Vermelő kapa, szintén „Gaucher" féle rendszerű. 9. Magvető kapa, szintén „Gaucher" féle rendszerű. 10. Fecskefarok kapa. 11. Kézi növényásó, pikirozásra stb. igen alkalmas. 12. Kézi (»orhanyitó és gyomláló kapa, zöldség kertekbe való. 13. Fakaparó. A szinház hete. Mire megismerjük a mi derék társulatunk tagjait, mire megtanuljuk mindegyiknek a maga művészi kvali­tását becsülni, már a búcsúzás gondolata kezd ránk nehezedni. Pedig mintha most kezdené igazán bontogatni a szárnyait a tudás, a képesség. A mult heti érdekes műsor szinte azt a vágyat ébresztette bennünk, hogy miért nem korábban, miért az utolsó héten kell ezt végig élveznünk, mikor kevésbé szép esték után is nehéz lesz a nélkülözés. Mit mond ön, nagyságos asszonyom? Azt, hogy nő társaságunkban nem talál egyet is, ki ne használna púdert! Többet mint egyet .... egy egész tuczatot. No, no .... Itt pd. a szép Bartháné, Kissné és az én nővérem, Adél slb Ugy látszik elfeledte, kedves barátom, hogy az ön nővére a legkedvesebb barátnőm. Remélem ezzel nem azt akarja mondani, hogy tudja Adél minden titkát és azt, hogy ő is használ púdert. Naponként, doktor ur, naponként. Ah, ez azonban nem lehetséges; ön téved nagy­ságos asszonyom, ezt határozottan állithatom. Ön nem tud semmit, kedves doktor. Kérem dug­ja el fegyverét, semmi győzelmet nem biztosit számára. Hallgasson meg engem! Ha önnek sikerül bebizonyítani, hogy egy, csak egyetlen egy hölgy a mi társaságunkból az ön által oly annyira megvetett szokást nem műveli: esküszöm önnek, soha többet egész életemben a púderes skatulyát nem fogom megérinteni! Meg van velem elégedve ? Kezet reá nagyságos asszony ! — kiált örömittasan dr, Ilibásy. Jó, három hetet tüzünk ki határidőnek az adatok össz'gyűjtésére; de egy nappal sem többet, nevete Váradyné hamiskásan. Szép, maradunk e föltétel mel'ett, itt van kéz­csókom megmásithatlan pecsét gyanánt. * « * Három hét múlva egy szolga kicsiny, csinos pak­k cskát hozott Var.idyné részére. A tarta ma egy inger­lően herczig elefántcsontból készült, nehiz ezüst zirral elhtott dobozoc^ka volt. A doboz pompás illatú „pouire de riz*-eI volt le e, mellette feküdt egy névjegy dr. Ilibásy felírással és a másik oldalán következő szavakkal: „Pardon nagyságos asszony." Váradyné arczán végig ömlő diadal teljes mosoly­lyal toilette szekrényébe zárta a nyert kedves tárgyat. Birtlia József. Hogy fölötte érdekes volt a műsor, azt több körül­meny okozta. Láttuk a legsötétebb paraszt-drámát a ragyogó, császári palotában játszó dráma mellett ; láttuk a ralTinált franczia bohózatot a classikus, tartalmas víg­játék mellett; láttunk egymás mellé állítva egy eziezo­más, parádés modern operettel és egy régi alapokon rpült énekes játékot. Sőt mi több, mindkét operetteben egymás mellett láttuk a mi két primadonnánkat. . . Ha­nem erről — csitt! Örüljünk hogy kettő van, nehogy a Népszínház sorsára jussunk, a hol allandó a primadonna­háború. Különben sem vágnak Felhő és AIdor egymás­nak a ressortjába. Olyan különböző nekik minden porczi­kájuk, hogy a közönségnek nem kell választania, .mind­kettőben mást es mást szeret. Felhő Rózsi csupa tempe­ramentum, Aldor az egyszerű báj, Felhő mozgékony, sikkes és ügyes, Ádor nyugodtabb, ér/.^emteljesebb; Felhő rendkívüli technikával hajlitgatja a hangját a leg­nehezebb énekszámokban, Aldornak a hangja csengőbb, Felhő érdekes, Aldor komoly. Már most a sikerüket az dönti el, hogy a közönség melyik operettet szereli job­ban, a modern operettet e, a mely sok zsenialitást, talá­lékonyságot kiván, vagy a régebbieket, melyb.n kevesebb a mozgás, több a tartalom. Igy voltak szembeállítva egymással a Szultán mint regi és a Kis szökevény, mint modern operette, a mi egyszersmind primadonna-mértékül szolgálhatná, ha az előadás nem függne sok minden véletlentől. Véletlentől függ minden. A mű sikere, a szerep sikere, a jokulv, sőt még véletlen az is, hogy megtellik-e a szinház vagy sem. Hogy mennyi a taps, hogy disponálva van e a színésznő, csak véletlen, sőt ettől függ a közönség Ízlé­sének az alakuhta is. Valóban, ha ennyire uralkodik a véletlen, be kell látnunk, hogy a szinház i íkább nemes szórakozás, semmint iskola. Nos ilyen vele len okozhita, hogy a Kis szökevény nngasan fölötte állott a Szultán előadásának, a nvből a mult héten a Felhő Rózsi nagyobb sikerét kell consequentiaként levonunk. A Szultán kedvet­lenül ment, a művésznők indisponálva vol'ak s a kis színpad a szultán udvarának a fölvonulásait nagyon kisszerűvé sülyesztette. Ellenben a Kis Szökevény egyike volt a legjobb előadásoknak. Mindenki jókedvű volt, a színpadon élénkség uralkodott, akárcsak egy valódi velenczei népünnepélyen, a tarka jelenetek ugy váltottak fel egymást, hogy a színpad valóságos kaleidoskop volt. És ebhen a rendkívüli figyelmet, szorgos rendezést igénylő darabban klappolt minden az utolsó részletig. Volt is taps sűrűn, talán sűrűbben mint minden eddigi előadás­nál, ha miskor egy-egy jelenet intenzivebb telsz 'st tudott is aratni. Szinház-látogatóink bucsuzóul egy-egy csokor­ral szándékoznak színésznőinknek kedveskedni (a meddig telik az áldozatkészségből), a sorozatol természetesen Felhő Rózsinál kezdve meg, a ki mint kis szökevény kapott szép virágokat a város színeivel. Krémer mindkét este „elemében" volt. Ez a zseniális ember a burles/.k komikumnak valósággal egy önálló faját teremti meg a színpadon. Óriási kaczajt okozott, mint zsoké, ügyesen maszkírozva egy kis pajkos lovaglást. Lován ik rakon­czátlankodására olyan kétségbeesett arczokal vágott, hogy majd megpukkadtunk belé. És érdekes volt a hét azért is, mert néhány színész­nek kiváló szerepet juttatott. Igy nagy sikeit aratott Palágyi Lajos a Sötétség hatalmában. Ez a dráma a legsötétebb, a mely valaha színpadra került. Nincs benne semmi vigasztaló, semmi jellemnagyság, csupa alacsony indulat az, a mi cselekvényét mozgatja. Nincs benne semmi szép s igy esztétikailag is különálló mű, a mely a szép hiányánál fogva — gondolkodóba, tépelődésbe ejthet — de nem tetszik. A sötétség hatalma nem is színpadi mű. Minden vonáson megérzik Tolstojnak vad, presszi­mizmusra hajló zord zsenialitása s gondolatainak mély­ségén el kell tűnődnünk, ha visszavonulva a világtól, magánosságban, négy fal között olvassuk az élet ilyen szomorú lehetőségei', de nem szeretjük, hogy ugyanaz a nyilvánosság elé vitessék. A színpadon nem élhet meg az, a miben rokonszenv nincs. Vagyui.k annyira könnyel­műek, hogy az életet nem tudjuk elképzelni a napsugár teljes hiányában. Eoben a műben pedig össze vannak szedve az élet legszomorúbb alakulatai, az emberi jellem rothadó részei. Az'első felvonásban tudomást szerzünk róla, hogy Nikita a legaljasabb nőcsábító, a ki szeren • csétlenné teszi a leányokat, aztán eldobja őket magától; a második részben egy férjölést és egy halott megrablást látunk; a hamadik felvonás az alkoholizmust, a rut csa­ládi életet és az erkölcsi érzék hiányát mutatja be a Nikita és a mostoha lánya közti szerelmi viszonyban, a negyedik felvonásban a legborzalmasabb gyermeköles játszódik le. Nos ez a történet irányregény lehet, de nem dráma. A valódi emberszeretet könnyei között Íródott. Mert nem az az igazi népszeretet, mely isteníti az istenadta népet, hanem a mely kimeri mondani, hogy a népnek nevelésre, tanításra van szüksége, hogy kiemeltessék abból a sötét­ségből, a melyben szenvedélyei és műveletlen ösztönei vezetik és uralják. Szüksége van az erkölcsi érzék ki mű­velésére, — akkor aztán nem fog a karzat az élet leg­szomorúbb adalékain nevetni. Palágyi nagy tudással, hogy ugy mondjam, gaz­dagon ruházta fel szerepének minden részét. Végig ját­szott a szenvedélyeknek egy hosszú skáláján. Jószívű, majd vad és duhaj, pénzvágyó, majd pedig tékozló volt. Szinte láttuk, hogy a gonosz társasá,' miként súlyeszti le fokozatosan a bűnök létráján. Egyik bűn hozza a ma­sikat. Végül kénytelen elkövetni szive hangos tiltakozása eilenére azt is, hogv saját gyermek t elássa. A legmeg­renditőbb volt lelkifurdalásai közben. Annyi erővel ját­szotta meg szerepének ezt a részét, hogy valóságos taps­vihar keletkezett utána. Sebestyén az öreg Péter szerepét igen gondosan ala',ilotta. Úgyszintén Farkas és Nagy Dezső is az Akim illetve Dimitrics szerepeit. A hölgyek­nek azonban hilátlan föladat jutott. Csige Ilonka a gyer­mek és Menszáros Margit az árvalány szerepében voltak a darabnak semleges, ártatlan részei, de vigisztalás az ő alakjaikban sincs megírva. Jeszenszkyné és Ebergényiné csak igyekeztek azt a feneketlen gonoszságot megteste­síteni. Nem haligithatju'í el azonban, hogy egy párszor kinos zavar volt a színpadon, n:vetés, szóhiba, feledé­kenység folytán, a mi ra'g szomorúbbá telte a hatást. Bármennyire is lehangolt a sötétség hatalma mégis hasonlíthatatlanul jobban érdekelte a közönséget a Több

Next

/
Oldalképek
Tartalom