Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-15 / 24. szám

Helyes utón. A társadalom végre megmozdult a maga igazi komolyságával ama szomorú betegség ellen, mely az egész uemzet testét támadta meg s melyet a kivándorlás fogalma fejez ki. Elszörnyüködünk, tudatára jutva annak a számnak, mely — ember-tömegben értve — a nemzettest oly óriási megcsonkítását jelenti, amilyen a szociális bajok előidézését, a nemzeti erő tespedését, a nemzeti vagyonosodás égbekiáltó veszteségeit eredményezi. Háromszázhatvauezer honpolgár, kit hosszú századok tradíciója, az anyatejjel beszívott nyelve, őseinek vallása, földje, lakóháza, atyáinak a szentelt földben nyugvó porai, felesége, gyermekei, semmi semmi, még a kedvessé vált édes-bús emlékek sem tudnak itt marasztalni! Háromszázhatvanezer honpolgár szakik s fut honjának határaiból, űzetve valamely ismeretlen vágytól, keresve a nem látott jólétet és boldogságot messzi idegenben, — s tul a végtelen zöld oceánon telepszik le. Töri nyelvét, idegen szót tanulva s azzal együtt töri tenyerét, mintha édesebb volna annak a földnek termő anyagja s fehérebb innak a búzának a kenyere, melyet az egykor kalandosok, most munkások hazája — Amerika ad táplálékul. Itthon pedig fogyunk, pusztuluuK vagy legalább tengődünk számban és erőben, sőt dudvaként burjánzik minden oly eszme, mely a nép elégedetlenségét, a birtokos osztály anyagi züllését rohamosan késziti elő. Ez a szomorú kép, mely évtizedek óta mind világosabban rajzolódik elő, a gondolkodást lassankint felrázta. Eleintén kapkodó intézkedések és hitetlen kétségbevonások jelzik az utat. A szocziális bajok elmérgesedése aztán komoly gondolkodást szült, és most, a jelen év el nem tagadhatólag dobta oda a kérdést az egész nemzet elé, melyre csak egy felelet, egy megfejtés lehet, hogy itt az ideje a komoly tettnek. Az az országos kongresszus, mely a mu't napokban az egész ország legkülönbözőbb vármegyéinek kiváló férfiaival gyúlt egybe Miskolczon, hivatásának magaslatán állott, midőn a kérdést szociális politikai oldaláról fogva föl, a legszétágazóbb mederből koncentrálta egy czél felé, a kivándorlás kérdésének helyes megoldása felé, Különösen azoknak a vármegyéknek a vezető férfiai, amelyekből a kivándorlás a legtulzottabb mértékben szedi áldozatait, továbbá a gazdasági egyesületek hivatásos vezérei voltak illetékesek arra, hogy tapasztalataik és nézeteik összevetéséből megállapítsák azon következéseket, melyekkel gátat lehet vetni a mozgalommá fejlődött szomorú állapotnak, s megvilágítva minden szempontból a helyzetet, módot találjanak azra, hogy gát állitassék az elé a szomorú baj elé, mely a nemzet testét már az eleven húsig megtámadta. JUNYIRVIDÉK* TÁRÓZÁJA. Anyámnak. De szeretném, hogyha fecske szárnyam lenne ! Elrepülnek innen, elszállanék messze ! Széllel mennék versenyt, a felhőt elhagynám. Csakhogy nálad legyek mihamar jó Anyám ! Tudom, mily nehezen várod már fiadat; Érzem, mint számlálod a muló napokat. Hisz' egy éve immár, mióta elhagytam A szülői házat. Apámmal miattam Szomorkodtok sokat. Pedig higyjétek el Istenem mint eddig, mostan is vezérel. Ne bántsa aggódó szivetek a bánat Bcneteket Apám, Anyám, testvéreim Rövid időn belül ismét viszontlátlak. Ifj. Lukrits Károly. Pardon uagysúgos as-zony. Hála Istennek, mondá Váradyné és kényelmesen visszadőlt foteljébe, most már a tegnapi jótékonyczélu hangversenyről irott tudósításommal teljesen készen vagyok. És abban a pillanatban, ahogy Váradyné letette a tollat kezéből és éppen kényelembe akart helyezkedni, halk kopogtatás hállatszolt kívülről. Oh, hogy az ember egy pillanatig sem lehet békében; ki lehet tz a tolakodó már ismét, mondá durczásan 1 Váradyné ?! Tessék....! Ah, jó napot, doktor ur, minek köszönhetem e nagy szerencsét ? Azt hittem, a tegnapi viselkedéséből ítélve, hosszú ideig nem fogom látni. Tegnap olyan kiállhatatlan volt felolvasásom alatt. Nagyon szórakozott volt az egész ünnepélyen. Ugyan mondja, mi bántotta rv V I li v i u n Aki megfigyelte enuek az igazán hathatósan megnyilatkozó kongresszusnak munkáját, melyet két nap alatt teljesített, igazán bámulattal telik el. A kérdés megvilágítást nyert közművelődési, munkásügyj, őstermelési, ipar-értekesítési, közlekedési, bányászati, turisztikai, balneologiai, szőlészeti, birtokpolitikai, ki- és bevándorlási, adó és hitelügyi szempontokból Mindeu megfigyelés, minden tapasztalat, minden tanulmány s minden ezekből vont következtetés oda irányul, hogy a baj forrása megtaláltassák ; de megtaláltassák egyszersmind az a biztos orvosszer is, melylyel a meglelt források káros, sőt veszedelmes tartalma teljesen kiapasztassék. A kongresszusnak határozatai sok üdvös gondolatot foglalnak magukban. Hogy mégis abban a sok pontban, melyek formuláris eredményei a tanácskozásoknak, nincs meg mindeu, azon legkevésbbé sem csodálkozhatunk. Ily mélyreható kérdést, két napnak minden óráját a legbuzgóbban s még oly szakemberek és alaposan gondolkozók által is fölhasználva, teljesen kimeríteni és dűlőre vinni nem lehet. E pontokban a társadalom vezető szakemberei nyilatkoztak meg, hol radikális és erélyes eszközök használatát sü getve, hol túlságos mérséklettel nyilatkozva. A törvényhozás, a kormány és társadalom előtt azonbau minden esetre nyíltan áll ott a helyzet s a további teendőkre nyitva az út. Akik a mi vármegyénkből mentek az ország szine elé, melyet mo t, ebben a kérdésben, Misko'cz város képviselt, ugyancsak gyászos keretű, sivár tartalmú képet vihettek magukkal. Vittek magukkal sok szomorú tapasztalatot és sok jóravaló eszmét, amelyek ha megvalósulhatnak, még derűssé lehet talán, a szocziális viharokat, a nép nyomorát és pu ztulását ábrázoló gyászos kép. Ingyenes jogvédelem. A mindennapi élet bőséges tapaszlalatot nyújt arra nézve, hogy nagyon sok igazságos ügy bukik el, mert nem részesül a jog mindenkor a kellő védelemben. A vagyontalan, szegény ember védelmére csak nagyobb bűnügyekben rendelnek ki hivatalból védőt; kisebb ügyekben, melyek gyakran az egész életre kiható sulylyvl bírhatnak, az ingyenes védelem nincs szokásban, mert közfölfogás szerit c ak az a nagy baj, ha valakit kötél általi halálra Ítélnek, vagy legilább öt esztendőt olvasnak rá, ezen alul a baj nem is baj, vagy ha az is, ki-ki viselje ugy, a mint tudja. A humanizmus fénykorában fölötte furcsának tűnik föl az ilyen okoskodás. A társadalom arról gondoskodik, hogy a bűn lejtőjére tévedt, vagy sodrott gyarló ember, ha kikerült az igazságszolgáltatás büntető keze alól, nagy nyomorában ne legyen kénytelen szabadulása első napján újra bünt követni, rabsegélyző egyesületeket alakított igen humánusan, helyesen gondoskodván, hogy a büntetését kiszenvedett nyomorultakat nem lehet üres kézzel a nagyvilágba kitaszilani. Arról azonban megfeledkezett a társadalom, hogy az élet nyomorultjainak, a mikor a bíróság elé állítja őket, akkor is legyen védőjük, hogy legyen, aki jogi védelemben r sz- siti az apró bűnösöket is, mert utóvégre ezek is emberek s talán jobban megérdemlik az ingyenes védelmet, mint a bitófa egyikmásik czimeres virága. annyira, hogy nem is méltatta figyelemre felolvasásomat? Hátha most examinálni akarnám ? I Az Istenért, nagyságos asszonyom, ne tegye! Ugy!... Ön tehát elbeszélésem alatt teljesen beismeri szellemi távollétét ?! Igen hűséggel. Ah, borzasztó és kezdjen a világ valamit az ilyen emberekkel. Boszantó, hogy a férfiak mind ilyen közönyösek, amikor jótékonyczélról van szó. Semmi sem érdekli önöket. Pedig a gyermek menhely czélja,.. az árvaház ügye... a jótékonyczél uram.... Ugyan hát nincs önöknek érzéke az ilyen dolgok iránt ? Mondja, mit tegyek én önn

11 ? ! Semmit; nézzen el és bocsáson meg mindent nagyságos asszonyom. Jó, a jogszerinti engedelmet megadom, de.. . de csak egy föltétel alatt. S az.... ? Ha őszintén megmondja, mi bántotta önt tegnap annyira, az én felolvasásom alatt. Oly borzasztóan flxirozott engem! Óhajtja nagyságos asszonyom.'! Ezer örömmel. Gondolataim valóban cs állandóan egy pont körül csoportosultak. Zsenirozolt engem valami, nagyságos asszonyom, az ön toilettjében. Rajtam? Hogyan gondolja ezt? Éppen ugy, ahogyan mondottam. Azonban én ezt nem ertem. Mi lehet az a „valami" a mi önt zsenírozta? Velem született testi, természeli fogyatékosság, vagy valami ügyetlenség, elnézés okozta külső hiba az öltözékemben? Igen ez utóbbi és ha megengedné, én szerelném azt eltávolítani. Hm... ugy hát toiletthiba! Minő határozottsaggal állítja, pedig kitudja, vájjon helyes-é az ön felfogása?! A mellett kész vagyok harczolní szóval és Írásban egyaránt és ha ön, nagyságos asszonyom, nincsen ellene, I hozzá is kezdhetünk rögtön. Sőt tovább menve, nemcsak bűnügyben s csupán a vádlott részére kívánatos, szükséges és elengedhetetlen az ingyenes védelem; szerintünk, minden vagyontalan jogkereső fél ingyenes jogi védelemben lenne részesítendő. A társadalom hivatása erről gondoskodni; mi azonban a mai társadalomtól e fajta nagy akcziót, nagy áldozatot éppenséggel nem várunk, nem remélünk, mert ismerjük a közéletet, közszellemet, közfölfogást. A mi társadalmunk azt mondja, hogy az állampolgárok vállait közadók czimén elég súlyos közterhek nyomják, csak olyan czélokra adnak önként, ami mellett az egyéni hiúságnak is lehet kedvezni. Nos hát legyen igy, megnyugszunk ebben is. A jogvédelem ügyét egész terjedelmében az állam vegye kezébe. Az állam nevezzen ki minden biró ág mellé egy pártfogó ügyvédei, a ki minden szegény embernek ös-zes peres ügyeit lássa el. Volna még egy más megold is is. A gondnoki kirendelésekből származó jövedelmek a vagyontalanok számára sajatitlassanak ki s az ily módon származó jövedelem illesse azokat az ügyvédeket, a kik ennek fejében a vagyontalan felek peres ügyeit díjtalanul ellátják. Értesülésünk szerint a budapesti Jogvédő Egyesületben a napokban már fölvétették az eszmét s megindult a mozgalom, hogy az ingyenes jogvédelem az országos szervezésben nyerjen megoldást. Hogy mennyire üdvös lenne ez intézmény, azt csak azok képesek kellőkép méltányolni, a kik ismerik a szegéay nép alja baját, ügyet, gondját, nagy nyomorát. Hány esetet tudunk, a mely egy-egy szegény család nugroiiilását idézte elő. Az esetek napirenden vannak. A vásáron eladja a jómódú falusi gazda lovát, hogy pénzét gyarapítsa; a másik falusi atyafi megveszi, hogy szegénységén segítsen, hogy munkaerőben gyarapodjék. Másnip a ló fölveszi a néhii nevet. Szegény emberre nagy veszteség. Hamarosan nyakába veti a tarisznyát egy darab száraz kenyérrel, hegyibe kanyarítja az ócska szűrt, aztán útnak ered vele a jómódú gazdához, a kitől a lovat vette, hogy a pénzét visszakérje, ha kell, visszakövetelje. Hasztalan minden fáradság, időveszteség, szóbeszed, a pénzét nem kapja vissza. Beáll a kényszer helyzet, ügyvédet kell fogadni. A per problematikus. — Fogy a papir, tinta, bélyeg, folyik a tárgyalás, fölebbeznek s a szegény ember elveszti pőrét. Oda a pénz, oda a ló s ezenfelül a fiskálist is ki kell elégíteni. Nagy sor. Egy ügyvéd is sokat lud fólszámitaní, hát még kettő ! A szegény emb. r alól egy ilyen kis perecske kirántja a gyékényt; veszve van őrökre. Ilyen és ehhez hasonló apró perek képezik a bíróság fő foglalkozását. Képzelhető hány szegény ember issza meg levél a mai jogvéd< lemnek. Ha csakugyan fejleszteni akarjuk a humanizmus színvonalát, akkor föltétlenül gondoskodnunk kell az ingyenes jogvédelemről, a vagyontalanok védel néről. A mai előrehaladott korban nem szabad megtűrni, hogy az ügyes-bajos fél az okból, mert szegény, mert a jogi képviseletre, védelemre nincs pénze, az igazságtól elessék. Igazságot szolgáltatni mindenkinek kell; gazdagnak, szegénynek egyaránt. A gazdagnak azért, mert megteheti, fizesse meg a védelmet; a szegény, a kinek pereskedésre nem lelik, részesüljön ingyenes védelemben. Ezt kívánja az igazságos, méltányos emberi közérzület s ha a szűkmarkú társadalom a követelménynek nem akar eleget tenni, tegyen az állam. Kezében a hatalom ; könynyen módját ejtheti s ez intézkedésével nagyon sokat segit a vagyontalanok tulnépes osztályán ugy erkölcsileg, mint anyagilag. Az elégedetlenek és elkeseredettek nyílt sebeinek gyógyítására az ingyenes jogvédelem hatalmas orvosság ienne. TANÜGY. Értesítés. A nyíregyházi kereskedő tanoncziskolában az évzáró vizsgálat junius hó 22-én délelőtt 9—12-ig a központi ág. ev. népiskolában, a III. b/tiuosztály tantermében fog megtartatni. • Miről a tanulók főnökei, valamint a tanügybarátok is tisztelettel értesíttetnek. Kuhniann Andor, r a ker. tanoncziskola igazgatója. Kérem most éppen vitatkozó kedvemben vagyok. Helyes, én szeretem a vitázni s -.erető egyéneket, szólt Dr. Ilibásy és hirtelen felállott székéről s közeledett Váradyné felé. Hozzá érve kihúzta minden engedelem kérés nélkül, a finom ibolyaillattal telitett selyem zsebkendőcskét Váradyné deréköve mellől és törölgetni kezdé azzal az ámuló hölgy arczát. Igy ni.... és udvarias hajlongások közt visszaadta a zsebkc ndőcskét. Nos, mi az... ? Talán nem valami toilette hiba ismét ? vagy egy ártatlan szerencsebogárka ? Nem, — ... csak: poudre de riz! Váradyné erősen és sokatmondó tekintettel nézett ellenfelére. Szótlanul maradt rövid ideig. Ah, doktor ur azt gondolta bizonyára, hogy engem zavarba hoz. Hát ez zavarta önt a tegnapi felolvasásom alatt?! Szabad kérdeznem, honnan jött az ur, Kongóból vagy valami vad nép lakta ausztráliai szigetekről? Ott talán minden szabad a hölgyekkel szemben ?! Nem, nagyságos asszonyom, ön nagyon jól tudja, honnan jövők. Egyenesen a divat városából: Parisból jövök. Ugy, akkor mint szenzácziós újdonságot hozza magával ama tudósítást, hogy a párisi hölgyek a púder használatát divaton kivül hagyták. Sajnálom, de konstatálnom kell, hogy a páris hölgyek divata ulan, mint előtte még mindig találhatók egyesek, a kik feslékelik magukat. Nos, nemde megmondám, ön valami vad tájékról került hozzánk. Hát ugyan mióta festék a púder?! Mindaz, a mivel az arezot bekenik, bemázolják: festek; mindaz pedig, a mi festék: az arezon undorító természetellenes és közönségesen veszélyes, inert egészségi szempontból felelte ártalmas. Betapasztja a pórusukat és a bőr .... Oh, kérem . . . kérem, kedves doktor ur, csak minél kevesebbet az orvosi és a chemiai előadásokból.