Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-08 / 23. szám

N Y I li V I I> ÍO K egy lakásba. Merész ember kell hozzá s jól kiválasztott pillanat. A nagykállói-utczai eset 9'/a órakor éjjel történt 8 a kérdésnek nem az a lényeges része, hogy az illető részeg volt-e vagy sem. s hogy nem-e az ajtót tévesztette el. A lényege a dolognak és a közérdekű része az, hogy egy órányi idő kellett hozzá, mig rendőr előkerült. Hol voltak a kirendelt rendőrök! Valamikor régen volt Nyíregyháza városának egy főkapitánya, aki közkedveltségü egyéniséggé nőtte ki magát azon a réven, hogy reggelenkint a vármegyeháza előtti pletykapadon, amelyen akkoriban a vármegye urai, meg a törvény emberei üldögéltek reggeli 8—9 óra között, jóizü bonhomiával elmesélte, hogy: mi történt az éjjel t. i. hogy X, meg Y. urak hol és hogy mulattak. Mert akkor még mulattak is az emberek! Persze, az alantos rendőri közegeinek a reggeli „hivatalos" jelentéseiből merítette ez a bizonyos főkapitány ur ezeket a bizalmas és sokszor pikáns föltalálásu részleteket. Nem tudjuk, hogy a rendőrségnek ma is meg vannak ebben az irányban az értesülései és reggeli jelentései, — de annyi bizonyos, hogy az emiitett nagykállói-utczai eset öregbiti és tóditja a közönségnek rendőrségünk felől való azt a fölfogását, hogy többet lát abból, ami éjjelenként a kávéházakban, vendéglőkben s más mulató helyeken történik, mint ami az utczán. A főkapitány és az alkapitány - - nagyon jól tudjuk — auuyira el vannak foglalva irodai munkával, hogy tőlük a rendőrség éjjeli szolgálatának személyes ellenőrzését kívánni képtelenség. Aki éjjel nem alszik, nappal kell aludnia, — de legalább is, nappal nem dolgozhatik. Hanem azért meg kell találni valamelyes módját annak, hogy a rendőrség éjjeli kirendeltségei teljesítsék, a maglik helyén a kötelességüket s ne üldögéljenek vendéglőkben és kávéházakban. Egy módját az e tekintetben való ellenőrzésnek bátrak vagyu k a főkapitány ur szives figyelmébe ajánlani Adja ki szigorú parancsban, hogy a rendőrség biztostól lefelé a közrendőrig — este 9 órától kezdve uniformisban semmi féle nyilvános helyen meg nem jelenhet, ha csak nem hívják vagy hatóságától erre parancsot nem kap. A nyilvános helyek: kávéházak, vendéglők s egyébb mulató helyek föltétlenül szükséges éjjeli ellenőrzésére pedig alkalmazzon a főkapitány ur külön kirendelt czivil ruhás rendőri közegeket, akik azután — ha szükség van rá — oda hívhatják a külső — utczai — szolgálatra rendelt uniformis rendőri közegeket. Ezen a módon maga az az éjjeli kávéházi A gróf azzal kezdte, hogy engedelmet kért a látogatásra s most arra kér engedelmet, hogy mint kérő léphessen föl. — Ha Berla kisasszony szive még szabad s egy negyvennégy éves embert még nem tart vén embernek, ugy fogadom, hogy egész életein c«élja lesz, hogy sohse bánja meg igen szavát. — A gróf ur engem netn ismer s ha csalódni fog? — Ebben a milói Venus főben csalódnom nem lehet! A kis töpörödött asszonyka szegénységről, a nehéz éleiről, a gróf ur magas rangjáról, leánya fogyatékos neveléséről beszélt és aggodalmát fejezte ki. — Holnap elküldöm jegygyűrűmet s ha nem találnak méltónak a kincsre, kit birni óhajtok, küldjék vissza! s/.ólt a gróf, felállott, üdvözletét küldte a gazdának, ki még hivatalában dolgozik s reménynyel néz eléje a holnapnak. Az adótiszték ugyancsak megvoltak akadva, hogy és miként fogadják Várdai gróf ajánlatát. Nagyon örülni s-em szabad, nagyon vonogatózni is bajjal járna. Fodor adóliszt, a szép Berta édes atyja abban a szerény véleményben volt, hogy amit leánya évek előtt, m> g mint iskolás leányka megálmodott, hogy megnyerik a nagy lutrit, most itt van a küszöbön, c-ak utána kell nyúlni a nyereménynek. Berta kisasszony elgondolkozott. Az a ki- bölcsészet hallgató belehágott a mérleg egyik s rpetiyőjébe, Várdai gróf vagyonával és tekintélyével elli lyezk. cl. tt a másik serpenyőben s bármennyire igyekezett is a huszonhárom év a negyvennégy ével lenyomni, a szegény filozopter bizony fölbiüent s mikor misnap Várdai gref a jegygyűrűt Fodor Bertának elküldte, ennek es?e ágában sem volt, hogy vissza küldje. 111. A házasság nagy szenzácziót keltett. Akik Fodor Bei tát a nagy tömegben, minden szépsége daczára sem ] vették észre, azok előtt egyszerre ismeretes lelt Várdai Gábor grófné. Most már az egész város tanúskodhatott róla, hogy a grófné a megtestesült milói Vénus tört karok nélkül és vendéglói közönség leune a legbiztosabb ellenőrzője annak, hogy a különböző utczákra kirendelt éjjeli reudör-posztok ne búzzák meg magukat valamelyik közeli kávéház, vagy korcsma árnyékában. A nagykállai utczai eset alkalmából, hogy ezeket elmondanunk kellett, gondoljuk, hogy a rendőrség vezetőinek is érdemes e fölött gondolkodni. A' elhagyatottak. Mindenütt megfeszített erővel, lázas sietséggel, az idegek folytonos izgalomban tartásával folyik a munka, az allam is a társadalom egyaránt igyekszik biztosítani a jólétet a miga egy dei számára ; a fejlődő életviszonyok és növekedő igények öi.kény telenül is nagyobb tevékenységre kés. Útik az emberiség, t. Bármerre tekintünk az ál'a i életben, mindenütt ott látjuk a haladás nyomait, a tirsadalombrm alkalmazkodni kivan mindenki az ujabbjn es ujabban keletkező kövelelménj ekhe7, f'eihnsn álja képessé,'< it, tudását, Szellemi és anyagi erejét, ho

cy kivívja a/, őt megillető jo

cokat és mrgszerezze a modern i létnek ama szükséges féltéit leit, a melyek n .kül sem az államban, sem az emb rí társadalomban rend zeresen működő hasznos tényezőkent nem szerepelhet s a r ;á háruló feladatok teljesítésére nem képes. A vármegyek és városok azonban, a melyek a honalkot is nagy munkája óta a haladásnak, a fejlődésnek kutfonasai voltak s a nem'.et nagy tradícióit a mai napig fentartották, a szabadsá nak, az egyenlőségnek zászlóját magasan lobogtatták, ma csaknem egészen elhagyatva, él terejüktől mintegy megfosztva, cselekvő képességükben megbénítva allanak az élet örökösen zúgó forgatagában. Az a s bes vérkeringés, a mely a törvényhatóságok kebelében lüktetett a mult század alko tyán véghezvitt folytonos érvágás kővctkezlében mind lassúbbá vált és annyira gyengült, hogy ma már csjk az időnként alkalmazott itther injectió lobbantji fel bennük az élet kialvó szikráját. Az elhagyatotiság sehol sem oly kihívó immár, mint a törvényhatósági tisztviselők tekintélyes s az rgész országra kiterjedő testülelének életsorsa körül. A mikor az államszervezet minden von-Ián folyik a javítás munkája s a mikor a jogszolgáltatás és az állami rendfentartíis különböző terén nemcsak maguk a liszt viselők, de az állam is erős tevékenységet f jt ki, hogy a nemzeti éleinek e fontai tó elemét min >1 jobban biz'ositsa és sorsának javításáról gondoskodjék, ugyakkor a törvényhatósági tisztviselői kar önmagár.

1 u'alva szétszórlan áll, s helyzetével, a társadalom néha megnyilatkozó rokonszenvén kivül úgyszólván senki sem törődik. Az állami tisztviselők helyzete a növekedő igényekhez, az élet szükségleteihez és társadalom követelményeihez képest, ha nem is teljesen kielégítő módon, de a lehelőség határai között folyton javul s a haladás áramlatának sodrába bele-b^le jut, a mit mi is csak heljeselni tudunk, de a vármegyei és városi tiszlvis lők sorsa, holott ők is épen olyan fontos hivatást töltenek be s ép oly szervei az állami organizmusnak, mindég távolodnak attól a czcltcl, amely az etnb'riség fejlődésének alapját képezi. A törvényhatósági lisztviselők mintha nem is ennek a nemzet testének volnának alkotó részei, mii.tha csak a mult idők emlékeztetői lennének, akiknek semmire sincs szükségük, pedig bizony mindenek előtt a vármegyék és városok tisztviselőinek megélhetése kelt legnagyobb aggodalmat az országban. Csak rövid idő múlva is ismét javulni fog — ha nem is egészen - de részben az állami lisztviselők helyzete, ellenben a közigazgatási funktiót teljesítő tisztviselők még ma sincsenek ott, a hol az államiak évtizedekkel előbb állottak. Nem A pompás két szürke által vont kényelmes hintóban a grófné oly otthonosan helyezkedett el, mintha már a Mária utczában hozzá szokott volna szerepéhez. Vasárnap és ünnepen délelőtt tizenegy órakor mindig ott leheti tt látni a grófnét a szerviták templomában, a libériás inas egész a templomba bevitte utána az ima könyvet. E,lefelé a Stefánia uton a gróf és a grófné együtt kocsik tztak s Gábor gróf színié gyönyörködni látszott azokban a hallani vélt sóhajokban és látni vélt irigy pillantásokban, mik a robogó kocsijokat követték. A főranguak egyelőre tartózkodtak az adótiszt leányától, de sem Várdai, sem a felesége nem törődtek vele. Eljá.tak a színházakba, hol első rangú páholy állott rendelkezésökre, elmen ek a nyilvános mulatságokba, nváron felkeresték a legdrágább fürdőket, a gróf hosszabb útra is magával vi te a feleségét, ugy hogy merő boldogságnak lünt fel az élet. Várdai Gábor gróf ga\allér volt a szó teljes értelmében. Nem hizepedett, nem igéit eget földet, hanem ami tőle telin telt megadta. Poézissal nem szolgálhalo't, mert igen reális.embernek ismerte mindenki, ábrándokat nem szőtt; hah m a va ót igyekezett minél élvezetesebbé varázsolni. A feleségétől neui kivánt forró szerelmet, azért, amivel megakadályozta, csak annyit kivánt — s annyit előzékenysége fejében méllán kivánha'ott — hogy meg ne csalja. — Édesem ! — szólt egy ízben. Tudom, hogy nem vagyok mézcsmázas fiatal ember, úgynevezett nagyotmondó — a mi a hölgyeknek, de talán az üresebb fejű és szivü hölgyeknek tetszetős — hanem azért megerdemlem, hogy a feleségein megbecsüljön. Berla szerelmesen ráborult a ferjére. — 11a megcsalna, megbocsátani sohsem tudnék. Esküszöm! A grófnő forró csókkal pecsételte meg az cskut. Ne bocsásson rneg! A Károlv-körúti palotában megelégedett elet folyt. Még Györgyi István — a vén komornyik is, ki a gróf házasságába, akármint akarta is, nem volt teljesen bcletagadhaljuk ugyan, hogy vala nit vivtak ki, de velük szemben az egyenlőség elvei nem érvényesültek s ma sem érvényesülnek. Mint mindig, ugy most is azt látják a tisztvise ők, hogy az egyenlőség mértéke velük szemben nem nyer alkalmazást. A megyei ügyvitel egységes elvek szerint megalkotandó szabályzat feletti szaktanácskozás a megyei tiszt\iselők anyagi viszonyait érintő fizetési elő egek kérdéseben is eltér az állami tisztviselők ez irányú szabályailói, mert inig az állami tisztviselő három havi fizetését veh ti igénybe, a vármegyei már csak két havi fizetésére tarthat számot, noha javadalmazását tekintve sokkal jobban rá van utalva, hogy e részben hasonló mértékkel mérjenek számára. E melleit szabadság ideje sincs rendezve, sokszor csak évek hosszú során kerrsztül nyerhet pinenő időt, a mikor a munka terhe alatt összeroskadni készül. Ezek oly kérdések, a melyek egyáltalán nem érintik az állam pénzügyi viszony .it. Ha tehát a közigazgatási tisztviselők iránt csakugyan megvan a jó akarat, akkor az egyenlőség elveinek e tekintetben is érvényesülniük kell, annál is inkább, mert mi sem áll ennek u'jában. De a törvényhatósági tisztviselők javadalmazásának általános rendezése elől sem zárkózhatik el immár az ország, meg kell hallania a kérő szót, hiszen immár megengedik ezt az állam pénzügyi viszonyai is, a mikor milliókra rugó felesleggel záródik a számidás, néhány százezer koronával egyenlővé lehet tenni az állam minden munkását. Hanem mindezt csak ugy vívhatjuk ki, ha a tisztviselői kar is folyton hallatja szavát, s az ország közvéleményében is gyökeret ver ami tudat, hogy a törvényhatósági tisztviselők anyagi helyzetének javítása szintén az ország feladatai közé tartozik. B-y. Nyiregyh <za egészségügye májusban. Egészségügyi jelentés. A folyó év május havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halolljogyzőkmyvek adatait, jóval kedvezőtlenebbek voltak, mint a mult év megfelelő havában. — Az elmull ev május havában elliall 73, addig ez év május havában a halálozás 102-őt mutat, több tehát 2t-el. Nem szerint elhalt fi 59, nő 43. Családi hovatarlozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 57, íöldmíves gazda 20, iparos és kereskedő 15, értelmiségi G. Ezeken kivül halva születelt 3, kora szülött volt 1. Idegen határbeli el lett Nyiregyházán temetve 2. Törvénytelen ágyból származó elhall 4. Élve született 127, és pedig (.7 fi és GO nő, ezek közül törvénytelen ágyból származik 14, és pedig 7 fi, 7 nő. Az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 25-el. Házasságot kötött 35 pár. Vallásra nézve elhalt: róm. kath. fi 12, nő ;0 = 22, ág. ev. fi 28, nő 22 = 50, helv. hitv. fi 8, nő — = 8, gör. kath. fi 6, nő 7 = 13, izraelita fi 3, nő 2 = 5. Éleikor szerint 0—1 évig = 35, 1—5 évig = 21, 5 — 7 évig = 4, 7—20 évig = 7, 20—30 évig = 4, 30—40 évig 5, 40—G0 évig = 10, GO-on felül 80 évig 12, 80 éven felül — ; összesen 98. A város belterületén elhalt 54 egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 25, kik közül nem lett gyógykezelve 2, 7 éven felüli volt 29, ezek közül .iem lelt gyógykezelve 3. A város belterületén elhalt 54 egyén közül tehát nem lelt orvosolva 5 egyén. nyugodva, megbékült a helyzettel s ugy találta, hogy a nagyon szép, de nagyon is szép grófné, méltó az urához. De szerencsétlenség is lenne, ha nem volna méltó. A grófné jóindulattal viseltetelt az öreg komornyik iránt, de éppenséggel nem kényeztette el, a mi a vén Cselédnek igen tetszett. „Hanagyon dédelgetne, akkor megcsalna már a gazdámat", vélekedett az ő különösebb tagikájával a hü cseléd. Hogy a Míria-utczáb in is jobb élet kezdődött a Berta kisasszony szerencséjével, az szinte magától értetődik. Fodorék az udvari kis lakásból, az uri emeleti lakásba költözködnek és bőségesen elvoltak látva mindennel, úgyhogy .Gyuri bácsi" mint a tiszttársai nevezték, jó formán csak azért járt a hivatalba, hogy a bokkokat s a legfinomabb Uppinannokat osztogassa, a finom szivarokat meg nem vető adótiszt uraknak. Még a töpörödött kis asszonyka, a jó Fodorné is, a csipke betétek és dudorok közt oly takarosan kiformálódott, hogy a Mária utczában alig birtak ráismerni, mikor a városigetbe kisétált az édemes férjével. Hogyha sétáltak, azt csak privát passzióból telték, meri Fodor úrnak ott volt az állandó béiletjegye a v.llamosra, de meg fiakkerre is tellett, ha épen nagyon sietős uljok volt, vagy ha egyenesen látogatóba indultak, valamelyik tiszttársuk családjához, hogy a szegény emberek irigységét fölkeltsék. IV. Harmad évre a boldog házasság u'án, a Károlyköruli palota s-o nszédsig ib i költözködtek Kerekes báróék, a báró párnak a ti/, éves fia mellett nevelőül volt alkalmazva Vadá-z Ernő, a végzeit bölcsészeti hallgató, a fialal tanár jelölt, ki addig is, mig tanári állást kap, nem akarla haszontalanul tölteni el az idejét. Vadász Ernő, volt az az igénytelen, de deli megjelenésű filozopler, kit a Margit szigeten Várdai gróf riasztott el Fodor Berta kisasszony mellől. Azóta egészen megferfiasodott, nyert az elegáncziában, mint ahogy Fodor Beita ki-asszonyra is alig lehetett ráismerni, mikor hintajában végig dőlt. Vadász Ernő egy izben ép akkor ment el Várdaiék palotája előtt, milor a grófné a kocsiba szállott s meg-