Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-01 / 22. szám

g módon történjék. Fegyelmezésnél az apa az anya, az anya az apa eljárását gyermekei előtt ne birálja. Durva fegyelem nap-zámosi ügyet­len munka, mely megsérti a csemete kérgét, s rut forradást hagy azon. A gyermek lelküle­tén is ily rut nyomok maradnak vissza, — s öregségedre kamatostól kapod meg, s ha te nem, egykor gyermekei. Szabad idődben keltsd fel érdeklődését. — Ha nem érdeklődne a körülte levő tárgyak, személyek a azok cselekvései iránt. Lehetőleg egyszerű szavakkal, érthetőleg sz Íj azokról. Korai tanitás, vagy tanítással szellemi erejét meg ne terheld. Hat-hét év közt vau azon idő, midőn az elemi ismeretek megszer­zése végett lehetőleg nyilvános iskolába adha­tod. Itt a tanitást és nevelést az iskolának kell illetve kellene átvenni. Ebben a tanítónak segélyére légy. Gondold meg hogy, 60—80 — 100 növendék sikeres ta.uitása és nevelése kivált osztatlan iskolákban, nemcsak terhes a t initóra, de a tanitó részéről idő kihasználás és szellemi erői megerőltetése mellett is segítséged nélkül hiányos lesz. Szüle a mennyire idiid megengedi, ügyelj, hogy gyermeked mindennapi iskolai feladatát elvégezze, szabad idejében ne kóbo­roljon, jó magaviseletű játszó barátot szerezz részére, hogy közbe-közbe szórakozzék. Ha a negyedik-hatodik elemi osztályos korában érdek­lődik az iskola könyveken kivül más könyvek iránt is, van gyermek és ifjúsági irodalom, fércz munka s regény, még algimnázista korá­ban se jusson közel hozzá. Nagyra becsült szülők, higyjétek el, hogy a fent elmondottak teljesítése alapja lesz gyer­mekeitek jövendő boldogságának. De hányan vannak a kik ezt cselekszik? Kevesen, — kevesen. Második szintcr az iskola. Hol vagy te igazi iskola, ki az életre vezető ut göröngyeit egyengeted, hogy azon a gyenge, járni tanuló lábak el ne botoljanak?! Hol vagy te kellőleg dijazott tanitó és tanár, ki lelked minden képességét, tested min­den erejét a megélhetés gondjaitól biztoútva nagy feladatodnak szentelhetnéd?! Hol vagy te nemzeti osztott elemi iskola, felszerelve a kor kívánalmai szerint mindennel, miáltal értelmes embert tudj képezni?! Hol vagy gimnázium, s másnemű felsőbb iskola, előkészítő oszályoddal, iuternátusoddal ?! Hol vagy egyöntetű tankönyv és tanítás, melynek az ország basonnemü tanintézeteiben egynek kellene lennie?! Sehol, — vagy kevés helyen, — a vagy a jövő méhében ! Hadd szóljak itt az iskolákról, az iskolai nevelés és tanításról, a növendékek pályavá­lasztásáról, a mely a szülők akaratától függ inkább, sem mint a gyermekétől s mely annyi tragoediának szokott kútforrása lenni. Az elemi iskola elvégzése kötelező. Ma már irni és olvasni nem tudó ember majdnem fél kegyelmű s még inkább azzá válik a közel Tehát itt vagy nyomorult csábító, dörgém felé. Itt vagy, hogy leszámoljak veled azért, mert a barátság szine alatt elraboltad nőmet, legdrágább kincsemet, fel­dúltad családi boldogságomat, melyért élettddel lakolsz ... — Igen itt vagyok, mert telefonáltál értem, mert tudtam, hogy nőd nincs itthoni Eljötfem, gondolva, hogy az elváltoztatott, de általam felism ert hang, valami jó mulatságra szólit. Itt vagyok, számo:j le velem, ölj meg, de előbb hallgass ki, mert kihallgatás nélkül halálra Ítélni, lelőni vagy leszúrni, senkint sem szabad. Azt hittem, hogy Dezső a nem várt fogadtatásra, a kard és pisztoly láttára, legalább is zavarba jő, ha rögtön bocsánatomért nem könyörög, vagy szépíteni törekszik a legrutabb cselekményt. Hogy nyugalma, elő­adása zavarba nem hozott, tulzaklatott kedélyem álla­potának tudható be. — Uri ember, ilyen körülmények mellett, nem meghallgatást kér, hanem lovagias elégtételt ajánl. Vagy azt hiszi ön, hogy a megcsalt férjjel tréfát űzni, tőle talán bocsánatot kérni lehet ? — De édes barátom . . . — Micsoda? Edes barátomnak nevezi azt, akinek nejét elcsábította? No már ez a legnagyobb szemtelen­ség ! Az ilyen ember megérdemelné, hogy azonnal le­számoljak vele, de nem akarok közönséges gyi kos lenni. Takarodjék házamból és várja segédeim t. Döntsön köz­tünk a sors, döntsön Isten igazsága . . . — Ismétlem, hallgass meg . . . — Nem hallgatom, türelmemnek vége szakadt. Távozzék azon helyről, melyet mrgsz mtséglelenített. Pusztuljon addig, mig magamon uralkodni tudok és keresztül nem járja fegyverem golyója. Dezső belátta, hogy velem szép szóval nem boldo­gul, kijelentette, hogy segédeimet elvárja, midőn felesé­gem arczából kikelve szobámba rohant s rémületül kiáltá : itt nagy tévedés forog fenn. Nőmnek váratlan megjelenése, bátor fellépéjse és gondolkodásra intő szavai egészen kihoztak sodromból. t K V I u fc K jövőben. Nehezen boldogul az életben. Egy egy­szerű vasúti őrnek sem alkalmaznak semkit, ki írni-olvasni és számolni uem tud. Az elemi iskolák legtöbbje felekezeti és osz­tatlan. A tanitás irányelve is ezekhez mérten többé-kevésbé eltérők. Valljuk be az igazat, hogy az iskolák általános államosításának nagy rész­ben oka az ország különböző nemzetiségű viszo­nyai. Oka továbbá az, hogy a felekezetek féltik az erkölcsös és vallásos érzület hanyatlását. De ha mélyebben nézünk a dolog lényegébe, attól is tartanak a felekezetek, hogy vagy felekeze­ten kívüliekké lesznek volt hivei, utódai, fele­kezeti tanítás nélkül, vagy egyik felekezet hívei a másik javára gyérülni találnának. Nem azt mondom én, hogy a felekezeti iskolák nem felelhetnek meg feladatuknak. Isteu mentsen! Magam is felekezeti tanító vagyok s jól tudom azt, hogy az egyházak vol­tak a múltban az iskolák megalapítói. Hanem azt, hogy a tanitás csali akkor váihatna igazán egyöntetűvé, ha általános nemzeti jellege lenne a,z iskoláknak. Ugyanazon módszer és nevelési elv s tavkönyv foglalhatna helyet minden isko­lában. De ha már a felekezeted uem hajlandók feladui iskoláik jellegét, megmaradhatna az. Minden felekezet saját felekezeti tanítóit alkal­mazná az iskolákban, fizetését az egyháztól át­venné az állam (ha termény, annak becsértékét) s ki pótolná ha a követelmény úgy kívánná államsegélylyel lakbéren kivül 1200,1400, 1600, 1800, 2000 korouára szolgálat ideje s minősége szerint, s az állam kincstár fizetné őket. Egy ugyanazon aprobált tankönyvet honosítaua tneg felekezeti külömbség nélkül, mind az elemi mind a felsőbb iskolákban. Az állam ezekkel szemben követelné, hogy a tanitó semminemű mellék foglalkozást el ne fogadjon s ne gyako­roljon, (se földmivelést, se nevelősködést). Kötelességévé tenné a tanítónak, hogy valamint a lelkés/ek látogatják a betegeket, látogassák, keressék fel ők is a szüléi hajlékok­ban növendékeik. Jó tanácscsal, útmutatással szolgálj inak. Látogatásaikról s növendékeik szellemi tehetségeiről, azoknak a családban tanúsított magaviseletéről, szorgalmáról, a szülei bánás módról, általában ugy a szülők, mint a gyermekek testi és lelki világáról naplót vezes­senek. Így lesznek hiszem a tauitó mesterek­ből művészek, kik a megadott kényért meg is fogják érdemelni. Tanitó 30—40 év alatt 1500-2000 növen­dék kerül ki kezeid alól, ha jól vetettél, bő lesz az aratás. Voit tanítványaid neved fiaik és leányaik s unokáik előtt tisztelve fogják emlegetni, igy állítva számodra emléket mara­dandóbbat az ércznél, a késő utódok előtt. Az elemi iskolák ritkán felelhetnek meg a kiváut czélnak, hogy alapos készültségi! növendékeket képezhessenek. Okát látom e bajnak abban, hogy az emlézésre túlsúlyt fordítanak mert sok a kiszabott tananyag s igy csekély idő jut a m gértetésre. Elő áll ez a baj leginkább az osztatlan iskoláknál, s különösen hozzá még ott Azt hittem, hogy udvarlójának megmentésére siet a bűn­társ, de azt is gondoltam, hogy csakugyan tévedtem és a megcsalt férj szerepe nevetségesre fog változni. — Hogyan jös< te ide, midőn udvarlóddal akarom a végszámadást elintézni ? — Uram! — Ne add sem az ártatlant, sem a sértettet, ha­nem ismerd be, hogy épen olyan bűnös vagy, mint aki elcsábított, sőt bűnösebb, mert megcsaltad azt, akinek egy egész életre hűséget e^küvél . . . — Férjem, édes fél jem, nem veszem zokon mélyen sértő szavaidat. Megbocsátok, bár végtelenül fáj az alap­talan gyanúsítás. Tudom, hogy rágalom, félreértés adták szádba ama szavakat, melyek hü nőd szivét nnrczangol­ják. Tudom, hogy sok csalfa asszony rosszasága miatt szenvedek most ártatlanul. II dlgass meg, kérj bocsána­tot közös barátunktól, mert ujy őt, mint engem méltat­lanul bántalmazol . . . — Beszélj, beszélj, mert az izgalom megöl. Közelgő névnapodra valamely becses tárgygyal meglepni akartalak. Dezső barátunkkal ugy állapodtunk meg, hogy lesz szives a te arczképedet megfesteni. Igen ám~ de a meglepetést csak ugy biztosíthattam, ha olyan­kor végzi munkáját, amikor te távol vagy. Arra nem gondoltán', bogy a gyakori látogatis a világ előtt fel­tűnik és szóbe-zédre nyújt alkalmat . . . íme befejezés­hez közelálló aiczkoped . .! Pisztolyt, kardot eldobva, a szégyentől égő arcz­czal borultam nőm elé, e.-dve bocsánatáért. Nőm köny­nyes szemükkel biztosított bocsánatáról és Dezső bará­tunkra mutatott, aki sajnálkozva nézte és hallgatta végig eme s.ijnálatos jelenetet. -- Dezső, édes Dezső barátom . . .! — Kész vagyok megbocsátani én is, de arra figyel­meztetlek, hogy az emberek rágalmazó szavainak máskor hitelt ne adj s előbb biztos adatot szerezz s azután itélj másokat el! Sipos Lajos. hol az iskolai mulasztás napi renden van s a hol mint a mi homok vidékünkön is, különö­sen tavaszszal és ősszel, kivált a földmives szülők felhasználják gyermekeik foglalkozásaik­nál segítségül. Ily iskolákban szám, írás és olvasásra kellene a fősúlyt fektetni, mert ez az alapja a tovább képzésnek s egy czélszerüen összeállított olvasó könyv és eredménytár len­nének a hittanon kivül az egyedüli tankönyvek. Az olvasó könyv olvasmányai olvastatva s ala­posan tárgyalva szemléltetőleg adatnának elő. A hozzá készült kérdésekben is feleletek­ben irt eredménytár volna az, mi emléztetve előmozditauá az emlék' ző tehetség gyakorlását. A gyermekkel megtanultatnak tücsköt-bogarat, s mikor egyesek a felsőbb iskolába mennek, megundorodva a sok zagyvaléktól, emiékezetök tul levén terhelve, alapos képzetek és fogalmak hiányában képtelenekké válnak a megsokasodott tananyagot beemlézni, — annyival inkább mert nem értik. Bár igyekeznek ugyan vele tanárai megértetni, de hiányozván az alapfogalmak, nem tudnak mire építeni, s munkáik eredmény­telenek lesznek. A tanuló nem képes haladni, — bukik. Íme az egyik bonyodalom, mely képes fegyvert is adui kezébe. Előkészítő iskolát óhajtok a felsőbb isko­lák elé, hamár máskép az elmondott bajon nem segíthetni. Miért volt az meg régebben, a fel­sőbb iskoláknál, — s ini< rt nincs most. Miért volt kevés a bukott diák régebben?! Miért volt a régebbi időben sok alapos tudásu, nagy­képzettségű tudósunk?! Igaz, vannak most is; de ezeknek sok esetben az élet volt az iskolá­juk s törhetleu erélyök Ha az előkészítő osz­tálybau az első évben nem nyerheti meg a kellő előképzettséget, még egy évig maradjon ott a tanuló -S ha akkor sem válik be, lehe­tetlen, hogy egy vagy más pályára ne lenne alkalmas. Nem muszáj mindenkinek tudományos pályára lépni, avagy hivatalnoknak lenni. Más pályán is lehet tisztességes kenyeret szerezni. Itt kitérek azon helytelen eljárásra is, mely a szülök részéről — bár jó akaratból tör­ténik. Tagadhatlan, hogy a tehetségnek születui is kell. Mégis megtörténik, hogy teljesen te­hetség nélküli, avagy nehéz felfogású gyerme­keiket szüleik a tanulásra, mert vagy anyagi tehetségűk van a taníttatásra, vagy könnyebb s jobb megélhetést szeretnének számukra bizto­sítani. Vagy elő itéletök fellázadt az ellen, hogy ők előkelőbb helyet foglalva el, a társadalom­ban, gyermekeik egyszerűbb életpályán halad­janak. Madách „Az ember tragoedíája" czimü müvében említést tesz arról, hogy eljön az az idő, midőn a gyermekeket elveszik bizonyos kor­ban a szülei kéz alól, s tudósok állapítják meg, hogy az egyikből püspököt, a másikból pász­tort neveljenek. Nem a jövő méhébe látott-e be halhatatlan költőnk?! Valóban vérzik az ember szive, a midőn látja, hogy teljesen tehetségtelen gyermekek erő­szakoltatuaK a felsőbb iskolák elvégzésére s praedestínáltatnak szüleik által, arra már elemi iskolás korukban, akkor midőn látjuk, hogy ki­tűnő tehetségű gyermekek, mivel szüleiknek nincs anyagi erejük, szegény napszámosokká lesznek, avagy az egyszerűbb földmives cs kéz­műves pályára lépnek. Milyen hivatalnokok, vagy egyéb tudomá­nyos állást elfoglaló egyének lesznek amazok, s mennyi tehetség vész emitt el?! A magán tanulói rendszer felett pedig pálezát török Az ilyen a legtöbb esetben rossz anyagot szolgáltat. Csakis felnőtt embereknek, kik elég erőt és élettapasztalatot szereztek, engedném meg nézetem szerint a magánúton való vizsgát, — de nem gyenge gyermekeknek, ki 3 — 4 osztályon magán uton elkinlódik s akkor kezdi bukásának sorozatát. Mert bármily szorgalmas volt is, — csak magolt. S nevelője vagy tanítója nem rendel­kezik eszközökkel, hogy amit tanult szemléltet­hesse s igy mégis értethesse vele. Azt kérdi eddig türelmes olvasóm, hogy hát a hol uincs kisebb helyeken felsőbb iskola, csekély fizetésű, vagy birtokú ember, kinek te­hetséges fia, vagy leánya vau, mikép taníttat­hassa gyermekét? Sokba kerül a koszt, lakás, s azonkívül távol is van a szülői gondos szem elől. íme czikkiró itt a tanúság, a mostani szo­morú esetből és uem látja meg?! Erre is van válaszom, s tulajdonkép ebben kulminál valamennyi érvem mint a legfonto­sabbat Egy jó gimnáziumot, reál, polgári is­kolát és képezdét csak internátus összekötésé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom