Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-01 / 22. szám

N Y I R V E> f£ K vei képzelhetek el Csak e?y példát hozok fel, ott van a debreczeni íüiikola, hány szpgény tehetséges polgárt képezett ki a társadalomnak internátusa révén, hol aránylag csekély dijat űzettek érte. De ez csak mellékes haszon. A fő az, hogy az ioternátusban bizonyos díjazásért kosztot és lakást egymástól elválhatlanul nyerjen a tanuló. Az internátusban lehetőleg felügyelet alatt van, ugy magaviselet, mint szorgalom tekintetében. Ezzel szemben a kint levő lakás és étkezésnek nagy hátránya van. Sokszor társadalmi állása és műveltségű fokához nem alkalmas helyre kerül. Olyan helyre, hol csak atf anyagi hasznot nézik; alacsony műveltségű, durva bánásmódu, nem törődöm vele, — néha rossz erkölcsű emberekhez. Szabad tere nyilik itt a léhaságra, íossz erkölcsre testi és lelki elsatnyulásra. Ritka hely, az, hol apa helyett apát, anya helyet anyát talál a kis tanuló koszt és lakás adójában. Nem is említve a messiáliencokat, miket néha a koszt adók, tervszerüleg készitnek elő, az éretlen tanuló n vendék megfogására, mi többször késő megbánásra vezet. Internátust óhajtok mindeu fentj lzett iskolához, hogy lel ügyelő tanár s nagyobb s szorgalmas és jó magaviseletű növeudékek szemmel tarth ssák azokat, kik előttünk drágák. Áll itson az állam ilyeket, mert máskép létesülésük majdnem lehetetlen. Ha tudunk száz milliókat áldozni az állam egyéb szükségleteire, tudjunk erre is! Inkább adózzunk többet, de tudjuk jó helyen azokat kikért élünk. S ha igy egy szorgalmas, egy erkölcsében romlatlan, müveit magyar osztály áll elő, akkor nt m féltem a harmadik színtérén, az életben, a cselekvések terén. S a mint művelődik, dolgozik az egyik osztály és romlatlan állapotában világitóul áll a más osztályok előtt, hiszem hogy a jó példa azok által is követtetni fog. S ha igy nem lesz pazarló, nem lesz henye, nem megromlott erkölcsű a jövö nemzedék, akkor azok az eldördült lövések nem oltottak kikét éltet hasztalan. Nánássy Gyula. IsnifH tanítók gyűlése. Ha nem ismernénk vármegyénk ügybuzgó néptanítóinak, nem irigylendő anyagi hetyzetükben is valóban önmeglagadó türelmét, a „Nyirvidék" ez évi folyamában megjelent gyakori ludósitásokról, azt kellene hinnünk, legalább is . . . sztrájkolni akarnak a tanítók. Ámde e gyűlésekről közölt értesítések arra a meggyőződésre vezetnek, hogy ezen társadalmi osztály a hivatás magaslatán állva, mikor önképzése érdekében kitűzött feladatát óhajtja megvalósítani, eltekint azon mostoha elbánástól, melyben hozzátartozóit különösen állam, község, felekezet és társadalom részesiti; mert egyesületi működésűknek czélját tekintve, kevés jutalom vár rájok, daczára hogy az; végeredményében közérdekeink legfontosabb kérdésének fejlesztésére, a népnevevelésügy javára irányul. Mint tapasztaljuk az egyes felekez.-tek tanítói hivatalos tantestületeikben is tevékenykednek, de emellett az úgynevezett „Szabolcsvárinegyei Tanítóegyesület"-ben mely 25 éven át, de különösen az utóbbi években szép tevékenységet fejt ki, az öt vallás felekezetekhez tartozó, ezeken kivül néhány községi és állatni tanitó a legjobb egyetértésben élve, együttesen munkálkodva s az anyagiakat nélkülözéssel is áldozatul hozva, teljes odaadással testvéries egyetértéssel oda igyekeznek halni, hogy a magyar tanítói közérdek törvényben védve és biztosítva legyen. Azt hiszem 28 ezer főből álló testületnek, habár különféle jellegű iskolában működnek is tagjai, de egy közös czéljuk van; vallásos és erkölcsös alapon magyar nemzeti szellemben nevelni oktatni az ifjú nemzedéket, ehhez joguk van. De lássák mit tettek f. év május 27-iki gyűlésükben az egri főegyházmegyei róm. kath. hivatalos tanítóegyesület, ma már rakamaz —nyíregyházi egyházkerülethez tartozó szabolcsmegyei tanítók. Mielőtt napirendre tűzött ügyeik tárgyalásához fogtak volna, mint róm. kath. tanítók ősi szokásukhoz híven az Isten házába gyűltek szentmisét hallgatni. Ennek végeztével a helybeli róm. kath. iskola egyik tantermébe vonultak, hol Oldali Jenő egyházi elnök a tanítói magasztos hivatást élénken ecsetelő lelkes beszédével a kör alakuló közgyűlését, megnyitotta, melegen üdvözölve Verzár István nyíregyházi espeiest, ki éveken át buzgó elnöke volt a nyíregyházi egyházkerület tanítói körének s a ki agg kora daczára is érdeklődve a népnevelésügy iránt, e gyűlésben megjelent. Ezekutánakör egyik fiatal nő tagját Orsovszky Mária nyíregyházi tanítónőt felkérte, hogy gyakorlati tanítását — olvasmány kezelés az első osztályban — tartaná meg. Ezen módszertani tekintetben sikerüli gyakorla'i tanítást — bírálók nyugodtabb és türelmesebb hangulat megtartására figyelmessé téve az előadót — a közgyűlés dicséretre méltónak ítélte. Ennek végeztével elnök bejelentette az egyház főhatóságnak a rakamazi es nyíregyházi egyházkerület tanítói kör egyesítésére vonatkozó leiratát, melynek értelmében ezen egyesitett kör egyházi elnöke mindig a nyíregyházi kerület esperese, a volt rakamazi kör pénztári készletéből 200 koronát az egri tanítók háza j ivára ala pitványul fizet be, 200 korona pedig a pénztárban ma rad, de mivel a volt nyíregyházi körnek csak 15 korona vagyona volt, köteleztetnek tagjai, hogy három éven át 4 korona — a volt rakamazi kör tagjai 2 korona — azután pedig az egyesült kör minden tagja kivétel nélkül 2 korona tagdijat fizet. Ezeket tudomásul véve a már egyesilett kör közgyűlése, az alapszabályok értelmében három évre titkos szavazás ulján a tisztújítás ejtetett meg. Szavazattöbbséggel világi elnökül Orsovszky Gyula, — pénztárnokul Szabó Endre, — könyvtárnokul Orsovszky Maria, nyíregyházi jegyzőül Csedreki József b.-szent-mihályi taniló választatott meg. Most a két egyesilelt kör mult évi gyűléseiről felvett jegyzőkönyvek olvastattak fel, melyeknek tudomásul vétele után Kopniczky János józsefházi tanitó olvasta fel, ol vasás tanításának módszeréről értekezésé

1, melyben mellőzve az eddig általánosságban használt irvaolvasási módszert, egy általa az osztatian iskolában rendetlen iskoláziatas mellett is eredményre vezető, de phonomimika ellenes — a jelenlevők előtt azonban különösnek és szokatlannak talált olvasás tanítási eljárását ismertette; melyet a kör lagjai nem tartottak ugyan elfogadhatónak, de mert különböző uton haladva is el "ehet jutni Rómába s az illető mint állítja oly eljárással eredményt biztosit, mint újdonságot élénk figyelemmel hallgatták meg. Dr. Szentimrey Gábor napkori plébános a hitoktatás módszeréről és a hiltani tankönyvekről közhelyesléssel fogadott nézeteit adla elő, melyre nézve abban történt megállapodás, hogy javaslatát írásban az elnökhöz adja be, ki azt mint a kör által elfogadott indítványt az egyesület központi bizottságához terjeszti be. Dr. Samassa József Érsek ur Ő nagyméltóságának f. év julius 23 án Egerben tartandó arany-miséje alkalmával a tanitó-egyesület is ünnepélyes diszgyülest lart, melyre a kör képviselőiül Orsovszky Gyula és Jászberényi Dezső — az egri tanítók háza intéző bizottságába színién képviselőül B3ta Kálmán közleikiáltással választattak meg. A biráló bizottság véleménye alapján „A III. osztályban egv tetszés szerint választott számlani leczke eljárásának módozatai a 100-on felüli számkörben gyakorlati tanítás formájában" czimü pályakérdésre beérkezett két munka közöl Engel János uj-vencselői tanítóét 25 korona jutalomra — Bakos István nyíregyházi tanitóét dicsérettel méltaita a közgyűlés. Ezek voltak a gyűlés fontosabb tárgyai, melyből s az év folyamán eddig közölt tudósításokból bárki is arról győződhetik ineg, hogy tanítóink várva sorsuk jobbra fordultát, sokan közülök feledve a meggondolatlan gondnokság vagy rezoga iskolaszék elnökeinek avagy egyes tagjainak velük szemben olykor-olykor tanúsító minősithellen viselkedését, gyűléseikben leginkább arról tanácskoznak, mi módon lehetne javítani az egyes tantárgyak tanítási módszerét, tanításokat bírálnak, leiolvasnak, értekeznek, hogy egymást pályájukon mindinkább tökéletesebbé tegyék. Igaz, e mellett időnként azzal is foglalkoznak, hogy végre valahára, hozzák már arányba, munkájok eredményével az ők és hozzátaitozoik jelenének s jövőjének szilárdabb alapon való biztosítását, de ez nem bűn, ezt is meg kell tenniök, hisz ez önmaguk iránti: szent kötelesség. ÚJDONSÁGOK. \ Báró Vécsey József. I A vármegyei élet nagyjelentőségű időszakában, az 18G7-diki átalakulás idejében lett Szabolcsvármegye főispánjává báró Vécsey József, kinek most halálát jelentenünk szomotú kötelességünk. Az 1848 —49-diki nagy idők közeli emléke, az elnyomatás sok éveinek még közvetlenül és elevenül érzett keserűsége, a parlamentáris kormány-formának az önkormányzati régi vármegyei rendszerrel való összeegyeztetése, a törvénykezésnek a közigazgatástól való elválasztása: ime a súlya és jelentősége történelmünkben annak az öt esztendőnek, amely időn át báró Vécsey József, mint alkotmányos főispán élén állt a vármegyének, tudniilik 1867-től 1872-ig. Annik az időnek a férfiai, akik a nagykállói vármegyeház zöldasztalánál tűzzel és lelkesedéssel védelmezték az átalakulás forrongásaiban a magyar nemzeti szempontokat s küzdöttek a létünk sötét korszak olykorolykor fölbukkanó kísértetei ellen: letűntek nem esik a közélet, de legnagyobb részben az élet_szinpadáról is. Báró Vécsey József erős hazafias érzésű férfi volt, de mérsékelni akarta és tudta is e villamos időkben a szenvedélyekei. S bár — mint az természetes — több heves összeütközése is volt ily körül nények között a vármegye közönségével — többek között a Kossuth Lijos hazahivatása kérdésében — midőn megvált főispáni állásától, ezt az elhatározását őszintén érzett sajnálkozással fogadta a vármegye közönsége. Bíró Vécsey József egyik alap tója volt a várme gyei regiségi muzeumnak s Szabolcsvármegyének ez a nagyjelentőségű kulturális intézménye is marad indó elismerést biztosit az ő emlékezetének. Halálának gyászos hire csütörtökön érkezett meg a vármegyéhez, mire báró Feilitzsch Berthold főispán és Szikszay Pál alispán, ez utóbbi a vármegye közönsége nevében részvét-táviratot küldöttek a családhoz s alispán intézkedett, hogy elhunyt volt főispánunk ravatalára a vármegye közönségének koszoruji elhelyeztessék. Az elhunyt főúr rövid életrajzi adatai a következők: 1829-ben Sárközön, Szalmái-megyében született. Elemi s gimnáziumi oktatást a szülői hi'.aíl nyer 1842-ig, amikor tizennégy éves korában a bécsi egyetemre ment, hol két évig a bölcsészeti s egy évig a io"i lantolyamot hallgatta. 1846-ban Pesten lette le a ío°i vizslat s \ erőczemegyében ment az első alispán oldata melle joggyakorlatra. Csakhamar megyei aljegyző lett1847-ben a királyi Curiánál esküdt fel jurátusnak. Ekkor egy rokonaval Afrikaba s Azsi.iba ment, honnét visszajövet Triesztben mint önkéntes hadapród állott be a haditengerészetbe. Azonnal t-ngerre kellett szállnia. (1848) s részi venni Velencze ostromában. Nemsokára tiszti vizsgát tett s nagyobb tengeri utazásokban vett részt. 1858-ban Miksa főherczeg (később mexikói császár) hadsegéde lelt; a következő évben megrongált egészsége miatt bucsut vett a tengerészettől, s hazatért gazdaságahoz. Alig tért haza, a szatmári gazdasági-egylet alelnökévé valaszlotta, majd ugyanazon megye alispánjává. Az 1861-iki országgyűlésre az aranyos-medgyesi kerület képviselője lett s a Deák-párt soraiba állott. 1865-ben újra megválasztalott s az alkotmány helyreálltával, 1867-ben miként atyja, Szabolcsmegye főispánjáva neveztetett ki, mely állásáról néhány év múlva leköszönt. A delegációnak tárgyalásaiban korábban élénk részt vett s főleg a tengerészeti budgelnél szolalt fel. 1856 óla cs. és kir. kamarás. A főrendiház tanácskozásaiban élénk részt vett s főleg az egyházpolitikai viták idején többször fel is szólalt mint hithű kalholikus. 1901-ben ő felsége b. titkos tanacsossá nevezte ki. — Ülések a vármegyénél. A közigazgatási bizottság rendes havi ülését e hó 12-én tartja meg. Az erdészeti albizolts.ig e hó 5-én d. u. 3 órakor, a kisvárdai és nyíregyházi Erzsébet közkórházi bizottság pedig e hó 11-én ülést tart. — Az angol gazdák Nyíregyházán. Az az 50 főből álló angol társaság, mely a magyarországi gazdasági viszonyok tanulmányozása czéljából körutat tesz ez időszerűit Magyarországon, pénteken este Debrecenből Szerencsre menet, egy órán át időzött a nyíregyházi pályaudvarban. Az angol vendégeket Májerszky Béla polgármester fogadta a megérkezésnél és az ő nevében és megbízásából Klár Lajos üdvözölte őket angol nyelven. Beszédét a következő magyar fordításban közöljük. Uraim!' Engedjétek meg, hogy a polgármester úr felhívásának szívesen engedve, üdvözöllek bennelekel városunk határan belől és kérlek benneteket, — rövid lévén az idő — vegyetek hasznát e néhány pereznek, hogy varosunkra szívesen emlékezzetek vissza. Ha a polgármester úr előbb értesült volna érkezéselekről, gondoskodott volna, hogy városunkat is megtekinthessétek. Magam részéről pedig arra kérlek benneteket, hogy tekintselek jól körül Magyarországon, mert volt rá eset, hogy külföldi látogatóink felre értettek bennünket és nem jó véleménnyel voltak felőlünk. — Itl látok 50 úriembert, akik bizonyára jó hírünket fogják otthon terjeszteni. Ne csodálkozzatok a vendégszereteten, amelyben részesültök Magyarországon, mert ez csak csekély viszonzása annak, amelyben ti egy félszázaddal ezelőtt Kossuth Lajost és társait fogadtatok, midőn a hatalom által üldözve, hozzátok menekültek. Ez üdvözlésre mr. Fitch, az angol társaság vezetője szívélyes és meleg szavakkal mondott köszönő választ. A társaság ezután letelepedett a vasúti vendéglő fehér asztalaihoz s kedélyesen eltöltve a rendelkezésre álló időt, zajos éljenzése* közölt utazott tovább Szerencs felé. — A föispánné gyásza. Mint mély részvéttel értesülünk özvegy báró BánIfy Dánielné, báró Feilitzsch Berthold vármegyénk főispánja nejének nagyanyja, BánITy Dezső báró volt miniszterelnök édesanyja, május hó 30-án reggel 6 órakor, 81 éves korában meghall. A halál órájiban mellette volt Bánffy Dezső báró. A jótékonyságáért, előkelő műveltségéért és Erdély társadalmában viselt szerepéért, mely minden közügy iránt a legbuzgóbb és leglelkesebb volt, általánosan tisztelt matróna halála gyászba borítja az egész Királyhágon-tuli arisztokrácziát, különösen aBániry-, Gyárfás-, Teleki-, PálfTy-, Horváth-, Bethlen es Kemény családokat. De részvétet kelteti Kolozsvár társadalmának minden rétegében, a hol az elhunyt bárónő általános tisztelelnek örvendett. Az elhunyt báróné holltestét külön vonaton Válaszut-Oonczhidáig és onnan Ko'.ozs-Bozsára viszik, hol a családi sírboltban férje mellé helyezik nyugalomra. — Két öngyilkosság. Megdöbbentő hir fulolla át a várost vasárnap délután, e hó 25-én. Lányi Antal és Kálmán Emil V. gymn. tanulók a Sóstón, az ötös számú szobában öngyilkosok lettek. Az ember ereiben megfagy a vér, megáll az ész, — kétségbe esik! 15-10 éves gyermekek dobják el az életet maguktól — íélve a megbukástól — éleluntságból. A történtek különben teljesen ráillenek a mai korra. Kétségbe ejt a jelen, elcsüggeszt a jövő — ha már manapság ilyen dolgok is történnek. Hát ez az arany ifjúság — hát ilyen fiatalság kezeibe tesszük le a jövő sorsát ? Ilit mire lesznek képesek unokáink, ha mir fiaink ilyen dolgokra vetemednek. A két kis diák öngyilkossága egy markáns ecsetvonás a mai kor képén . . . Gyermekeink idegesek. Ebben ki van fejezve minden. A ki ideges, az mindenre képes — sőt még azon tul is. A fiatalság pedig ideges. Azzá teszi a nevelés, azzá teszi a tanítás, az életmód, a világ! Ebben az esetben — mint ők maguk irják — a tanulásra kényszerítés vitte őket a borzasztó lettre, a melyre már huzamosabb idő óta készültek. A száraz tény különben a következő: Kálmán Emil és Lányi Antal V. gymn. oszt. tanulók vasárnap délután kimentek a Sóstóra. Olt megettek kél adag szalámit, megittak rá egy fél liter bort és kinyittatták, a közvetlen az asztalok mellett levő 5. sz. szobát. Kálmán Emil nél egy hat lövetű kis buldog revolver volt, Lányi Antal egy hatalmas revolverrel látta el magát. Mindaketten leültek a díványra és vezényszóra egyszerre sütötték el fegyvereiket. Kálmán a halantékán, Lányi pedig a jobb mandula táján a nyakon, lőtt be. Mindketten azonnal kimúltak, sőt megmaradtak azon ülőhelyükben, a mint végzeles tettüket elkövették. A lövésre rájuk törték az ajtót, de akkor már késő volt. Kissé lehanyatlott fejjel, nyugodt arczvonásokkal találtak