Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-19 / 3. szám

N Y ! R V E> t

r fi keres, könnyen megszerezhető amerikai kincsről álmodozik. Mindez nem következett volna be, ha a nép helyzetét ennyire elviselhetlenné tenni nem hagyták volna azok, akiknek kötelességük a nép boldogulását előmozdítani. Ne gondolják ám, hogy a népet magára hagyni, saját sorsára bizni lehet. A^ nép gondozást kiván, mint gyermek. Ha baj van, ha a nép végszegénységre jut, akkor a társadalomnak sok kellemellensége lehet. Ebből nemcsak a kivándorlás, hanem a Várkonyiék lelketlen izgatása is származik. Ismétlem, hogy a népet, annak mostoha helyzetéi gondolkodás módját ismerem. Tudom azt, hogy erkölcsi predikácziókkal, jóakaratú tanácsokkal a népet a kivándorlástól visszatartani nemcsak nem lehet, de biztosra vehető, hogy a kivándorlás belegsége mindig jobban fog terjedni még azon esetre is, ha akár itthon, akár Amerikában nehezítik is meg a kivándorlást. Vegyék komolyan ezt azok, akiket illet és ne más uton keressék a kivándorlás okát, hanem azon megdöbbentő körülményben, hogy a megélhetés nálunk szerfe ett nehéz és pedig azért, mert a népet nem tanítjuk haszonhajtó foglalkozásra. Terjesszük a háziipar elsajátítását, hogy a nép inkább adjon el munkássága eredményebői, mintsem pénzért szerezze be a legszükségesebb kel ekeket. A szőlő- és gyümölcstermelést, a gyümölcs értékesítését, forgalomba való hozatalát, a háztartásnál való felhasználási módját ismertessük meg Hissunk oda egyebekben is, hogy a tél, koratavasz ne henyéléssel töltessék el, akkor kevésbülni fognak a pénztári jegyzékek, könynyebb lesz a megélhetés és kevesebben hagyják el hazájukat, családjukat, hogy Amerikában keressenek megélhetési alapot. Sípos Lajos. Színházi szabályrendelet. Nyíregyháza r. t. város a városi színházban fenntartandó rend és közbiztonság érdekében a köveíkező szabályrendeletet alkotta: 1 §. A szini, vagy bárminő előadások tartása alkalmával a Szent-Mihályi utczából a színháztérre való letérés után a színház főbejáratáig és onnan vissza a Szt. Mihály utczáig a kocsi közlekedés csak lépésben való hajtással van megengedve. A kocsik egyenként vonulnak fel a színház főbejáratához ugy az érkezés, mint a távozás alkalmával, miért is a tömeges felhajtás tilos. A közönségre váró kocsik a rendőrkapitányság által kijelölt helyen az érkezés sorrendjében állíttatnak fel. 2 §. Az előadások folyama alatt a színpadra s öltözőkbe bemenni a színészeken s a színháznál alkalmazottakon, valamint a rendőrség és tűzoltóság szolgálatban levő tagjain kivül másnak belépni tilos. 3 §. Az előadások folyama, illetve a közönség bevonulása után a léghuzam meggátlása czéljából az öszszes ajtók és ablakok, melyek közvetlenül a nézőtérre, színpadra, páholyok és folyosókra nyílnak betéve tartatnak. 4 §. Az előadások tartama alatt az összes kijáratoknak kinyithatóknak kell lenniök, a nem használt kijáratok tehát csak belőlről toló zárral zárandók el. 5 §. A földszinti ülőhelyek területére csak anny egyén bocsátható be, a hány rendes ülőhely van a földszinten. (112.) Szikek ideiglenesen rendkívüli esetekben csak a rendőrkapitányság engedélyezése mellett helyezhetők el, azonban csak is ugy, hogy a be és kijárás biztosilva legyen. Az erkélyen levő ülőhelyekre 52 egyén, az emeleli vagyis az erkély két oldalán és az erkély mögötti állóhelye 60 egyén, a karzatra pedig legfeljebb 260 egyén bocsátható. 6 §. A színpadon csak csak a zsinórpadláson levő függönyök és azon napi előadáshoz szükséges díszletek tarthatók. A többi, — az azon napi előadáshoz nem szükséges díszletek, és kellékek és ruhák a díszlet es ruha raktárban tartandók. 7 §. A színház összes folyosoi általában, bárminemű előadás tartama alatt feltétlenül szabadon tartandók, s azokon sem bútorok sem egyéb tárgyak el nem helyezhetők. 8 §. A dohányzás vagy rágyújtás a színház összes helyiségeiben tilos. 9 §. Az előadást hangos bjszéddel, közbeszólásokkal, vagy folytonos mozgással zavarni s ez által a közönséget műélvezetében háborgatni, vagy a közönség, illetve egyesekkel szemben sértő és illetlen magaviseletet tanúsítani nem szabad. 10 §. A rend fentartására és a közönség műélvezetének biztosítása czéljából egyes esetekben a rendőrhatóság tagjai és közegei által tett intézkedéseket és adott utasításokat mindenki tiszteletben tartani és követni tartozik. 11 §. A tűzbiztonsági intézkedéseket a színházban minden előadást megelőzőleg a tüzoltófőparancsnok vagy helyettese, illetve megbízottja teszi meg, azonban a városi tanács minden szini idény előtt ugy a tűzbiztonság mint a közbiztonság szempontjából a színházat meg vizsgáltatni köteles. 11 §. A színigazgató illetve rendező minden előadás alkalmával a rendőrkapitányság által megállapított helyeken biztonsági lámpák, illetve gyertyákat tartozik alkalmazni, mik csak a közönség távozása után olthatok el. 13 §. A színház bejáratánál s általában a színház közelében a szabad közlekedést gátló tömeges ácsorgás, az előadást és a közönséget zavaró lármázás s botrányt okozó magaviselet tiltva van. 14 §. Az előadás végeztével a közönség, tekintet nélkül az időjárásra a színházból azonnal távozni köteles. 15 §. A színház egész belsejében az előadás előtt és előadás után a tüzbi/.tonság szempontjából a tűzoltóság által vizsgálat eszközlendő. 16 §. A színházba kutyát bevinni tilos. 17 §. A színigazgató köteles gondoskodni arról, hogy az előadások lolyama alatt a színházi orvos vagy helyettese a színházban legyen. 18 §. A jelen szabályrendetben foglalt rendőri rendelkezések vagy tilalmak megszegése kihágást képez s a mennyiben a büntetés nem az 1879. XL. t. cz. 120 és 141 §-a alapján szabandó ki, a kihágást elkövetők három napig terjedhető elzárás és 40 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők. 19 §. Az 1879. XL. t.-cz. alapján kiszabott pénzbüntetések az 189J. XXVII. t.-cz. 3-ik §-ban megjelölt czélra, a jeltn szabályrendelet alapján kiszabolt pénzbüntetés pedig a városi szegény alap javára fordítandók. 20 §. A jelen szabályrendeletbe ütköző kihágási ügyekben az I08O évi 38547 számú belügyminiszteri szabályrendeletben megállapított eljárás mellett ítélkezik első fokban a rendőrkapitány, másodfokban a vármegye alispánja és harmadfokban a m. kir. belügyminiszter. 21 § Jelen szabályrendelet megtartása felett őrködni a rendőrkapitányság feladata. Indokolás. A színházba járó közönség biztonsága, valamint annak folyton fokozódó igényei, nem külömben városunk fokozatos fejlődése, de különösen a múltban tapasztalt s a színielőadások folyama alatt felmerült s ugy a színészeket, mint a közönséget feszélyező Ízléstelen csendzavarások teszik szükségessé, hogy jelen szabályrendelet megalkottassék. A szabályrendelet egyes szakaszaiban foglalt rendelkezések a fentirt áltaianos rendőri czélok részletes megvalósítását czélozván, azokat bővebben indokolnom nem szükséges. A népiskolai tanulók emlékező tehetségének fejlesztése. 11. De még ez sem elég! Kötelességünk a gyermek gondolkozás módját figyelmezni, hogy megszokás utján őr.állóan minden segely beavatkozása nélkül is képes legyen helyesen gondolkozni, hogy a helyes gondolkodás folytán lelki szemei elé állithassa magának azt a képet, melyet maga részére kicsi fejecskéjében vecupált. Sőt még ez sem elég! Rá kell szoktatni a gyermeket, hogy mindig csak arra emlékezzék a mire szüksége van es erőszakkal is feledni tudja azt, a mi esetleg emlékezetét gátolná, mert egészen eltérnénk a czéltól ha mind arra emlékeznénk a miket a külbenyomások előidéztek, ugy lennénk vele mint az együgyü pór, a ki a bíró azon kérdésére, hogy hol született ősatyái történetét kezdé előadni, s csak órák multával nyögte ki, hogy ő mint ezeknek tartja X faluban született. Milyen furcsa lenne az, ha pl. a gyermektől megkérdeznék, hogy mi is az a törtszám, s neki egy s ugyanazon időben eszébe jutna az egész számok tizedes rendszere, s innen indulna ki, hogy a törtszámról való ismereteit lefejtse ! Mindazonáltal, ha az elősorollak lényegesen hozzá járulnak az emlékezetnek szilárddá való tétekhez, erre nézve mégis a legfontosabb eszköz sí ismétlés. Már a régi római bölcsek mondák, hogy az ismétlés a tudás nak anyja. Éppen azon okból, hogy az emlékező tehetség mellett még annak ellentétével a feledéssel is megajándékozá a Mindenható az embert, kötelességünk a fele dést ismétlés állal ellensúlyozni, mert a mily mértékben halad az ember emlékezete kifejlesztésével, még hutványozottabb mértékben rontja le a felejtés azt. Isméilés alatt nem azt kell értenünk, hogy a már egyszer megtanult anyagot, újra kezdjük tanulni, mert ekkép az agy működésénél egyoldalúságot létesítenénk, s igy rohamosan fáraszlanók az agyat s ezen kivül lelohasztanék a munkakedvet, a mi pedig az emlékezet képzésénél feltétlenül szükséges kellek. Ismétlés alkalmával mindig figyelemmel kell lenni arra, hogy a megszerzett ismeretek állandóvá tétele czéljából ismételtetünk, hogy az emlékezet gyakorlása lebeg ilyenkor szemünk előtt, nem pedig az, hogy az agyból akrobatákat teremtsünk, ugyanazért az ismétlésnél nagy tapintattal kell eljárnunk, ugyanynyira, hogy a kérdések, mint ujabb meg ujabb tananyagok olyba tüntessék fel az ismétlendő anyagot, minthi azok ujak lennének és igy az érdeklődést továbbra is fenntartsák. A megtartott külbenyomások felújítása. Szellemi szerzeményeink akkor értékesek, ha azokat kellő időben felújítani képesek vagyunk, az ismeretterjesztésre való tekintetlel tehát az emlékezetbe fogadott képek felújítása képezi egyszersmind az emlékezet nevelésinek czélját. A midőn valamit emlékezetünkben felelevenítünk, abban a pillanatban tükröt teszün; lelki szemeink elé, melylyel előidézzük azon elvont tárgyakat a melyek az agyra letelepedtek. Ezeknek a lehelyezke delt tárgyaknak tehát sorrendben kell helyet foglalniok, s ennek a sorrendnek meg kell maradni nemcsak a külbenyomás n egszerzésénél cs megtartásánál, hanem annak felújításánál is. A helyes rend biztosítja az emlékezetnek könnyüségét és kitartását, már pedig a felújítás csak ugy lehelséges, ha könnyen emlékezetünkbe vésünk valamit, s ha az emlékezetben való tárgyak kitartóan megmaradnak az agyban mint az emlékezet székhelyén. Az ilyen emlékezetek azonban nagyon ritkák, mert rendszerint azon egyén, a ki könnyen vés valamit emlékezetébe, az hamar elfelejti is, s igy az emlekezet könnyűsége majdnem egyenlő lépést tart az elfelejtéssel, tehát az emlekezetnél könnyüség és kitartás fordított rendben tűnnek fel. E miatt bátran mondhatjuk, hogy az olyan emlékezet, a mely megszerzés után tétlenül szunnyad, hasonlít azon kereskedő által összehalmozott áruhoz, melyet elraktá! rozott; s valamint az elraktározásnál bizonyos rendet 1 követ az áru tulajdonosa, hogy kellő időben könnyed ! séggel reá találjon, éppen olyan feltétlen kellek az emlé| kezet szerzőjénél az, hogy a képzetek társításánál az emlekezet raktárába elhelyezett képzetek éppen a kellő időben előkerüljenek. Különben is az emlékezetnek egyszerű raktarrá lenni nem szabad; eleven, élénk energiává kell annak változni, hoey a szükség pillanatában nem ímmel-ámmal való kapkodás, hanem teljes és tiszta öntudat jelemezze az emlékezetet. A mondottakbol következik, hogy az emlékezet felujitasa vagy önkentes, vagy önkéntelen. Önkéntes az emlékezet akkor, ha az egyes momentumok megemlekezés által jutnak eszünkbe, ha az összetett kepzetek elménk megerőltetése által e*yes elemeikre szétbontatnak és a kezdetben keletkezett szálakbői kiindulva elménk által lépésről-lepésre addig haladunk, mig elérkezünk az összetett képzetre. Önkéntelen az emlékezet akkor, ha az eszmék tarsittatnak, vagy pedig a külső ingerek kénytelenílnek bennünket a megemlékezésre. Pl. önkéntesen emlékezünk mohácsi vész evének számára 1526-ra, mert kezd]ük visszaemlékezést Lajos király uralkodásának idejétől és haladunk mindaddig, mig a mohácsi vészig érkezünk, önkéntelenül történik az emlékezet akkor, ha pl. az első fecske megpillantásakor vissza emlékezünk a tavasz kellemeire, a virágzó fákra, a tél elmultára, vagyis az eszméket társítjuk. Az eszmetársitás sokfele módon történik: 1) A hasonlóságok törvényeiből kifolyólag ; a midőn egyik képzet észrevétele alkalmával eszünkbe jut a hozzá hasonló képzet pl. A kovács mester eszünkbe juttatja a laka'ost. 2) Az egész elénkbe tárja a részt pl. a ragadozó állatok csoportja folytán eszünkbe jut a farkas. 3) Az ok és okozatnak egymással való összefüggése pl. a jég még nyáron is eszünkbe juttatja a télnek dermesztő hidegét. 4) Az együvé tartozás igazsága rámutat az egyedre. Pl. A család együttléte ráemlekeztet a távollevő egyik csaladtagra. 5) Az ellenlét rendszere elénkbe állítja a meglevőnek ellenkezőjét is. Pl. Valamit csúnyának csak akkor lehet kijelenteni, ha magunk elé képzeljük a szép't. 6) A sorrendben való következés igazságánál fogva, elénk jön a még következő. Pl. A húsvét ünnepről eszünkbe jön a kővetkező Pünkösd ünnepe is. Az eszmetársitás az agyvelő lelkimüködése ulján törti nik lélektani okokból következik tehát, hogy a gyermek emlekezete nagyon is különbözik a felnőtt emlékezetétől. A gyermek emlékezeteben leginkább maguk a tárgyak képei elevenednek fel, mig a f Inőtteknel inkább az ezen képekről szerzett tapaszlalatok ujulnak fel. Ebből az követke/.ik, hogy az eszmetársitás leginkább öt érzekeinek egyikével történik, tehát, a mely embernek mind az öt érzéke ép, az az emlékezetbe vésett külbenyomásokal leginkább képes felújítani, leltéve, hogy az illetőnek agy rendszere, normális állapotban van. A mely érzékkel történt a kűlbenyoinás észrevétele ugyan oly érzekkel történik az eszmének folytatólagos társitasa. A leggyakoribb és legtartósabb a látás sz* rve által történt észrevétele, s ezért a szín, a nagyság és az alakj 1 valamely tárgynak legmélyebben vésődik be az emlek> zetbu. Ritka is az olyan ember, kinek emlekezete olyan gyatia lenne. ho.;y valamely tár^y színére, nagyságára vagy alakjara hatarozoltan ne emlékezneK. A szemnek emlékezete azonban az egyéni felfogáshoz kepesl különböző, mert ugyanazon tárgyon mást ve.^z észre a mivelt ember es mást a miveletlen. A szüléiéit vak látás által semmire sem emlékezhetik, az ezen érzek altal megszerezhető kepzetekel a születelt vak vagy esze állal, vagy pedig más tökéletesebben kifejlodöll erzeku által teszi sajatjáva, és igy frissítheti azt fel emlékezetében. Az érzékszervek különféle társításai az emlékezetnek különféle központjai és ezen különféle társulások összefüzödesei emlékezeteink elé tárjak az egesz táigynak összeségét. Igy pl. A juhot különféleképen állithatjuk emlékezetünk elé, nein feltétlenül látnunk kell, elég a bégetést magunk elé képzelni, hogy a juhot összes tulajdonságaival együtt visszaidézzük emiékezelünkbe. A megtartott külbenyomá ok felújítása tehát a befogadás alkalmával tartott rendtől a képzetek társításától, de főleg az érzéki szervek munkálkodási képességétől függ. A humanísmus korszaka tehát egész joggal ítéli el a Jacotos es Condillac rendszerét, mely pusztán abból áll, hogy „tanulj könyv nélkül mielőbb értenéd.* Igaz, hogy ismetlések alkalmával nagyon gyakran kell mechanikai módszerrel edzeni az emlékezetet, de az Ügyes tanitó a lélekölő fáradságos magolást az állal igyekezik vonzóvá tenni, hogy az emlekezetbe fogadandó anyagot a társitolt eszmék középpontjává leszi, s igy a Szaharához hasonló tankezetbe egy üditő Oázist varázsol. Az értelemre való tekintet az emlékezet gyakorlásánál azért is fontos dolog, mert a felújításnál a szellemi működés rugekonyabb, elevenebb, ha a visszahozás nem szellemi vívódásnak az eredménye, hanem a lelki játékricii£ enyelgése. Ha tehát örökös emlékben tartásra akarjuk nevelni az emlékezetet, kerülnünk kell az úgynevezett mnemotechnikai fogásokat, mert ezek csak látszólagosan fejlesztik az emlékezet tehetségét, de fegyelmezetlen voltánál az elmét annyira kifárasztják, mikep előbb utóbb beválik az, hogy itt a tanitó nem a természetes emlekezet nevelését tartotta szem előtt, hanem erőltetett módszerrel emlékező akrobaiákat akart képezni, már pedig nem minden gyermek teste elég erős szellemi akrobatává lenni, de ha már elfogadjuk is Ptiliniusnak azon hamis tanát, hogy minden agy mesterséges mivelés által az emlekezet terén erőmüvészszé válhatik, ne feledjük el, hogy nem érjük el a czélt az által, ha csak az emlékezésre nevelünk, ha nem fekteljük a fősúlyt arra is, hogy az emlékűnkben heverő képzetek és ezeknek társulásai a kellő időben felújíttathassanak. Befejeeés. Az előző czikkekben mondottakból láthatjuk, hogy az emlékező tehetség képzésénél nagyon óvatosaik kell lenni a tanítónak.