Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1902-04-13 / 15. szám
XXIII. évfolyam. J 5' 8za m' Nyíregyháza, 1902. április 13, SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZA.BOLCSMEGYEI ÁLTALÁNOS TANITÖ-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkin t ©eryszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egéaz évre 8 korona. Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak négy korona. Egy szám ára 20 fillér. megrendelések s a A l aP szellemi részét képező küldemények, - a szerkesztő csime alatt kéretnek beküldeni. Az előfizetési pénzek, lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fo aj t^® entetlei1 ,evelek C3ak iamer t bektől könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szán ^V^T- e' , „. . • u j«u A kéziratok csak v la?os k vauatra s az (Jánószky ház) intézendők. niető költségére küldetnek n lU k Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábozott petit sor egyster közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében 8 fii. A nyilt-ten közlemények dija soronkint 60 fillér; Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 1 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére által Budapesten, Haasenstein és Vogler a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Ecksten Bernát es Altalános Tudósító irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban Hivatalos rész, A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. 5983 — 1902. K. Szabolcs vármegye alispánjától. Körözvény. Márczius hó 3-án délután Sinka Lajos vasmegyeri lakos kárára 1 drb. 10 éves veres szőrű, kukora szarvú, riska tehén veszett el a nyíregyházi vásártéren. Feltalálás esetén Nyíregyháza város mezőrendőrsége ertesitendő. Nyíregyházán, 1902. márczius hó 11-én. Szikszay Pál, alispán. 6241—1902. K. Szabolcsvármegye alispánja. A bogdányi járás főszolgabirájának 2391—902. K. szám alatt beterjesztett körözvényét szabályszerű nyomozás és közhírré tétel végett közlöm. Nyíregyházán, 1902. márczius hó 13-án. Szikszay Pál, alispán. '2390 — 1902. A nyirbogdányi j. főszolgabírói hivatala. Körözvény. Deine János nyir-bogdányí lakos tulajdonát képező 1 drb. 12 éves szürke kancza ló Nyir-Bogdány községben 1901. évben 439—901. községi, 82514—901. törvényhatósági szám alatt kiállított járlatot 1901. év deczember havában ismeretlen helyen elvesztette, megsemmisítés végett köröztetik. Kemecse, 1902. évi márczius hó 9-en. Okolicsányi, főszolgabíró. 73G3—1902. K. Szabolcsvármegye alispánja. Felhívom, hogy özv. Fodor Istvánné született Dervusza Lévi aradvármegyei kovaszinczi születésű 44 éves g. kel. napszámosnőt, hatósága területén nyomoztassa, s feltalálás esetén öt, ugy a saját mint a férje illetőségi viszonyaira nézve tüzetesen hallgassa ki s az eredményről hozzám jelentést legyen. Nyíregyházán, 1902. márczius 26-án. Szikszay Pál, alispán. A .NYÍRVIDÉK 4 4 TÁRCZÁJA. Krucsayné. Nagy ünnepet ünnepelnek A Icis-várdi várba 1, Krucsayné hosszú útról Hites urát várja. Csónakon jön várt övező Mocsáron keresztül, Tán itt is van, — vadlúd repül, Sáslevél megrezdül. „Nem jöhet még, messze jár még, Ha holnap beérhet, — Krucsayné, régen tudod, Majd meghalok érted. A csókodért, szép szemedért, Meghalok utánad, Krucsayné csillapítsd le Ezt a gyilkos vágyat!" Szőke fiu, aki mondta, Félig-meddig gyermek, Nem is nézi Krucsayné Soha nagy embernek. Hogy köny nyel telt kék szemeit, Halvány arczát látja, Megremegő hangját hallja, He szívből megszánja. Közeleg a fiu felé, Lángba borul lelke, Két karjával szőke fejét Magához ölelte. Piros ajka csókra hajlik, Már majdnem, hogy érte, Nagyot sikolt, sötét zordon Előtte áll férje : „A nagy per." „Mely ezer év óta folyik s ma sincs vége." Napról-napra hirdeti Eötvös Károly legújabb művének ezt a szenzációját az ö lapja: az „Egyetértés", mintha csak igazán azt akarná, hogy annak a „nagy per"-nek föltámadjanak az emlékei, a keserűségei, a rombolásai, a pusztitásai — és soha vége ne legyen! Egyáltalában nem hisszük ugyan, még csak gondolni sem merjük azt, hogy Eötvös Károlyt, a nagy ügyvédet és a nagy írót meggondolásra bírhassuk és megállásra késztethessük irodalmi munkásságának erre az ügyre térült áradásában, azzal az íczike piczike kis helyről jövő — de mégis, engedje meg, hogy — figyelmeztetéssel, miszerint mi oktalan és áldástalan, — mert úgy lehet veszedelmes — munkának látjuk ezt a fölszakgatását rég beheggedt sebeknek, — és mert épen ő: Eötvös Károly az, aki igazán is, mint exponált embere ennek az ügynek, de még inkább a közfelfogás szerint is a legkevésbbé alkalmatos arra, hogy megírhassa enuek a keserves pernek a történetét. De, — meg kcllett-e ezt írni egyáltalában? Mi szükség volt erre? KineK jutott eszébe, hogy a bírói ítélet igazait vitassa? Három a kérdés! Történt-e valami c^van dolog mostanában Magyarországon, ami a tisza-eszlári per emlékének felújítását megokolná? Tudomásunk szerint: nem! Politikai vagy társadalmi viszonyaink szerint van-e erre ok ? Tudomásunk szerint: nincs! „Látom, hogy nem unatkoztál, Amíg távol voltam, Hogy csókod ily tüzes lehet, Magam sem gondoltam! Tüzes csóknak hideg pallos Legjobb orvossága: Leüttetem bűnös fejed Szép Tolvaj Borbála." Erkélyről nézi a várúr Bélete végét. Meg sem rezdül, hogy a hóhér Viszi feleségét. Meg sem rezdül, meg sem mozdul Csak szivét átjárja Kéjes mámor, hogy a pallost Megvillani látja. Azt. a feltér habos nyakat Mikor szeli széjjel. Akkor szereti az asszonyt Igaz szenvedéllyel. Aztán lassan, meggondoltan, Befordul a várba — Mosolyogni emberfia Többé soh'sem látta. Czóbel Min ka. st Az exnevelö úr. A halált ritka ember kerüli el. Ez a különben üres frázis élőszóval elmondva oly érdekesen hangzik, hogy az ember majd nem felül neki. Ne is tulajdonítsunk neki nagyobb fontosságot. Csak az tény, hogy a szigetszállási rektor nem tartozott ezen ritka szerencsések közé, mert a szigetszállási halotti anyakönyv tanúsába szerint 1890 évi augusztus 3-án jobblétre szenderült. Negyvennyolcz évi tanítóskodás után megváltás volt rea nézve a halál mert egy év múlva a nyugdíjaztatását ugy Arról sincs tudomásunk, hogy a magyar társadalomban, az ebben az ügyben hozott bírói Ítélet igazságossága felöl, még csak vélemény nyilvánítások is törtéutek volua; sót még csak visszaemlékezések is? Miért kell hát Eötvös Károlynak föltámasztania a halottat, s ahogy megkezdte írásait erről az ügyről, vádolnia olyanokat, akik — mert meghaltak — nem is védekezhetnek? Egy ötlet talán ez a théma ?! Megindult irói munkásságának egy meggondolatlan kiáradása, a melyre talán rábiztatta a kiadója, meg ebből a közlésekből magának reklámot csináló „Egyetértés"? Azt hiszem, hogy nekünk, akik enuek a „nagy pernek" a városában vagyunk a nyilvánosság, rá szabad nézni a nagy Eötvös Károlynak erre a dolgára és kötelességünk is annak az áldástalansígát, a veszedelmességét megmutatnunk. Az úgynevezett tisza-eszlári per fölött a magyar társadalom régeu napirendre tért, s itt közöttünk is, akik benne éltek e per izgalmaiban s valamelyes szereplói is voltak ^nuek a nagy pernek, régen megváltozott fölfogással tekiutenek vissza azokra a szenvedélyes időkre. Mit akar hát Eötvös Károly, hogy megújítja ezt az eltemetett időt és emléket? Föl akarja támasztani? Uj pert kezdeni? Megbolygatván már sirban nyugvó, de még sok éló embernek is abban az időben való szereplését ? És provokálni is az élőket, nyilatkozásra? Szenzácziós tárczaczikkei lesznek ebből az „Egyetértésinek, s ahogy üzletszerűen huzvasem kerülhette volna el s azon 120 frt mellett pedig, ami évenként nyugdíj képében kijárt volna neki, mehetett volna keregetni éppen ugy, mint életben maradi két kortársa. A községi főbiróságról és halottkémjégről, mely a tanítói nyugdíjas állapottal nem inconpalibilis, — bizonyos előleges tapogatódzás után egyáltalán nem volt hajlandó lemondani Medvési községi főbíró úr az öreg rektor javára, azt mondván, hogy éljen mindenki ugy, ahogy tud. Szegény még megérte volna, hogy alamizsna helyeit azt kapja válaszul, hogy miért nem volt előrelátó, miért nem gondolt nyárban a télre?! Igen miért nem volt előrelátó? Hiszen az évi jövedelme a kétszer megkeresztelt 300 Irtos szégyen paragrafust 120 írttal még meg is haladta — papíron. Nézzük, vájjon ugy van-e? Évi javadalom 60 frt készpénz. Tandíj: fejenként 130 növendék után 1 csirke és 15 tojás = 27 írt 70 kr. 1 véka árpa á 80 kr = 104 frt., 1 véka csűstengeri á = 30 kr. = 39 frt., 5 hold rét = 40 frt., 15 h. föld - 120 frt. Stóla: énekszós halottért 25 kr., praedíkáliósért 50 kr., körülbelől 10 frt. Továbbá azon fából, n ít a gyermekek hordanak fel télen naponként az iskola fütésere, a mi fennmarad = 20 frt. Összesen 420 frt. 70 kr. Hiszen ez urasfizelés, — már tudniillik tanitóuras, — ebből 100 Irtot minden évben léire lehetett volna tenni. 300 frt egy tanítónak a megélhetesre elég ! Odafönt még 1868-ban igy állapították meg. Ott pedi" ám okos emberek varinak, mi legalább itt lent a provlncziában ugy gondoljuk. Az igaz, hogy Eötvös Karoly a nagyiró mintha tagadná. De hát ő sem romai pápa, hogy c=alhatatatlan volna. Vagy ha már a 100 frtokat nem is, legalább azon 50—00 veka csűstengerinek vagy árpának az árát lehette volna félre, a mit leövetkezetesen nem kapott meg ! Uram bocsásd meg bűnöm! Ezt lalán nem is jól mondom? Talán csak egy rossz álom az egész? Bár csak az volna! De nem álom, hanem szomorú valóság.
