Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-05 / 1. szám

Gondolatok. Borúra derű, temetés után keresztelő. Ez képe és ábrázolata a megsiratott és eltemetett ó-eszteudőnek — és a felvirradt uj esztendőnek. Istenben boldogalt, eltávozott amaz, Isten nevében jött emez. Azért fohásszal és imádsággal illik megkeresztelnünk és felköszöntenflnk. Hiszen kedves, rózsái arczú tündér gyermek ez, aki mosolyogva jött a világra amott a napkeleti mesék és ezeregyéj csodás honában és akként lebbent ki hozzánk a hajnal tulipánjának kelyhéból, mint valami szárnyas teremtés, mint egy bájoló fényes angyal. És ah, minő ragyogó féuysávolyt dérit a levegőben. Mily örömpirt lövel az emberek arczára! Mily ragyogó csillagokat gjujt szemeikben! Mily bűvös-bájos, édes mosolyt fest az ember-ajkak széleire. És hogyan örvendeznek és üdvözölgetik egymást az ismerősök szerencse kivánatokkal, midőn megjelenik. Méltán és joggal cselekszik. Hiszen az uj vendég — az uj év — nem jön üres kézzel. Piros köténye tele van uj remények gazdag bimbóival, uj biztatások teljes rózsáival, uj Ígéretek aranyos dióival — — 0 meg azután uj csalódások, uj szenvedések göröngyeivel, töviseivel és szegényes kenyérmorzsáival. És méltán. Mert mi a múlt? Már semmi! Mi a jövő? Még semmi! Mi a jelen? A mult semmiből a jövő semmibe átfolyó semmi. Vagy ha valami: akkor is csak egy csepp víz a jövő mérhetetlen óceánjából, egy szemecske a Szahara futó homokjából — — — Avagy mihez hasonlithatnók inkább a világrajött ujesztendőt, mint egy kedves, mosolygó arczú gyermekhez, ki anyjának, a koros Időnek karján játszadozva, kacsóiban tartja minden reményünk szerető bimbóit, vágyaink pirosló narancsait, melyek a meghalt és eltemetett ó-évnek sírhantján fakadtak és fejlődtek ki. De az idő nagyban olyan valami, mint a tenger. Mind a kettő, az idő is, a tenger is : mérhetetlen, határtalan, ámbár nem végtelen. Az időre gondolva, úgy érzi magát az ember, mint aki az Óceánon utazik: bár hova tekint, mindenütt csak víztömegeket lát, partok nélkül, körül határolatlamnl. A költő panaszolja: „Oh a szárnyas idő hirtelen elrepül." Elrepül visszavehetetlenül. Mily lehangoló az emberi szívre a mulandóságnak ez a játéka. Mert mi hasznosabb az időnél, mely „az örökélet ára." És mi rövidebb a szárnyas időnél és mi helyreliozhatatlanabb, mint az idő, ha eltftnik. Valóban, h íi az időt, az emberi élettel vonatkozásba hozzuk, mondhatjuk, hogy az élet A „NYÍRVIDÉK* TÁHCZÁJA. A'/. első napolt.*) Komorovcsák kapitány a kaszárnya kapujából visszakiáltott őrmester ur Sólyomnak : =» Őrmester, öltöztesse fel az ujonczokat! Én nem sokára visszajövök, akkorra minden rendben legyen ! — Igenis kapitány ur, — mondotta Sólyom, s azlán mindjárt rengeteg intézkedést tett a parancs végrehajtására. Mert az ujonczok öltöztetésé nem valami egyszerű dolog. Ezt ne gondolja senki. A katona ruhát a 1 igény nem veheti csak ugy egyszerűen magára. Nem suba az, se nem szűrkanko. Parádéja van ennek is, mint minden katona dolognak. És pedig olyan parádéja, hogy holtig emlékszik rá a regruta. Az ezred borbélya veszi őket először gondjai alá. Leborotválja, lenyírja valamennnyit, mint juhász szokta a birkákat. Mert katonának szakállt csak különös engedelemmel, egy czentiméternél hosszabb hajat pedig semmiféle engedelemmel nem szabad viselni. így mondja a reglama, ennek pedig engedelmeskedni kell. Nagy munkájában az öreg katonák segédkeznek a borbélynak. Az ő kezűk nem olyan biztos ugyan, mint a borbélyé, négyöt helyen be is vágják a regruta arczát, de ez katona dolog. Az ütést, vágást meg kell szokni a katonának, hátha a csatába vágják meg ? Legalább nem ij d meg egy kis sebtől, ha hozzá szokik akkorára. A kaszárnya fürdőjében ezalatt vizet melegítenek számukra s vizben, gőzben megfürdetik őket. Ne legyen rajtuk egy porszem se, a mii hazulról hozlak magukkal. Alsó, felső ruháikat is elveszik s durva, kincstárit adnak helyette. A hazulról hozott gúnyákat pedig összepakolják, egy fehérnemű darabra ráírják a legény nevét felviszik a kaszárnya padlására. Ott porlódik három esztendeig, vagy addig, míg a legény kiszolgálta idejét. *) Mutatvány Szász József mosl megjelent „Komorovcaálc kapitány czimü müvéből. IV Y j R V I P E K és idő az isteni irgalom folytouos csodája ; egy tejjel és mézzel töltött folyam, mely az Isten szivének bűvös, szerető köréből árad reánk. Egy arany fonál, mely perczeiuket, mint gyémánt csillagokat egybe fűzi, hogy láncza legyen anuak a csodás szerkezetű ór inak, melynek a neve: emberi élet. Az angolok elmésen mondják, hogy „az idő pénz". És méltán, mert a mint a perczeket, a pillanatokat használjuk, akként válik csak hasznunkra az egész esztendő. Oh mily sok jót lehet egy év alatt tenni, tanulni, cseLkedni ! Mennyi sok hibát lehet jóvátenni, mennyi sok kárt lehet helyreütni, sokat pótolni, csak az elvesztegetett időt nem Mert az idő kincs, amely minden múló nappal kisebb lesz. Jean Paul mondja, hogy „Az idő az örökkévalóság álorczája". A magyar közmondások életbölcsessége pedig sok->ok formában irt a idő megbecsülésére: „Az idő eljár — senkire nem vár." „Egyik idő a másiknak mestere." „Az idő észrebozza a bolondot is." „Idővel, pénzzel takarékosan bánj." „Nincs drágább az időnél." Az ember az idót megtanitá beszélni az óraütéssel és ketyegéssel. Mindé i ketyegése az ingának, minden ütése az órakalapácsnak juttassa es/üukbe halandó voltunkat és az idő kellő felhasználását. Azért minden egyes óra egy-egy látogatása az időnek, mely arra int, hogy sies üuk okosan és emberi hivatásuukhoz illő módon kihasználni, kimeríteni az idót, mert „Elpazarolt idő létei — használt idő élet." Az újév első napja int, óva figyelmeztet az idő becsére. Arra int, hogy az idő minden pillanata oly nagy értékű, mint maga az örökké valóság, azért becsüljük meg az időt, használjuk fel minden óráját, perczét. Mert az órák és percrek érütései a gyorsan elfutó időnek. Az uj évvel —- életűnk könyvében uj lapot nyitottunk. Legyünk rajta, hogy az uj évvel megújuljon bennünk szív, erő, akarat, munka és szorgalom. Mert csak ezek együttes felhasználása folytán lesz „áldás az idő". Ne vesztegessük el az időt gyászos tétlenségben, vétkes hanyagsággal, hisz a drága időnél mi sincs rövidebb. És — gondold meg óh ember, hogy te igy szólván csak egy pillanatig vagy e föld lakója, hasoulitván azokhoz a bolygó tüzekhez, melyek a mocsaras területek felett sötét éjben láthatók, Te is ott bolyongasz néhány évig kedveseid sirhalmai között, hogy aztán mint elhamvadt fény belevészsz a sötét Nirvánába. Élj az idővel. Mikor igy tűzön vizén megtisztultak, akkor előhozatja őrmester ur Sólyom a katona-mundért, ócska, rongyos mundér. Szúnyoghálónak sem volna már jó. Nem csoda, hogy ócska, hogy rongyos, tiisz tizenkét esztendő ota szaggatják, varrják,, tisztítják a regruták. Hej, sok mindent tudna elbeszélni az a mundér, ha beszélni tudna. De jó ez a regrátának, ürüljön, hogy ilyet is kap. A jobb mundér kell az altiszteknek s az öreg katonaknak. Mijd k-sz nekik is, ha a harmadik évet szolgálják. Mikor lesz ez mőg, ha ugyan egyáltalán lesz, azt papiroson se lehet kiszámítani. Nem tudja még az öreg katona se, pedig ez már csak sokat tud. Csak azt tudj 1 hogy annyi sok tenger napja van még hátra a regrutanak, mint a hány fényes csillag ragyog tiszta őszi éjszakákon az égboltozaton. Őrmester ur Sólyom egyenkint előszólítja a regrutákat, s kiosztja közöttük a ruhadarabokat. Sapkit, blúzt, nadrágot, két pár bakkancsot. E,'y párt a feketéből, egy párt a sárgából. Az télire a paradesalkalmakra, ez nyarára való. Mértéket egyről sem vesz, csak ugy szeuir • becsüli m g. Minek is venne ? Nem szabó ő, a tizenharmadik öregapja se volt az, s ezek a regruták s: kényeskedő ficsurok, hanem hazái és királyt védő katonak. Meg aztán mérheti azt a szabó, a kinek alakja, teste ninc;, nem áll meg a/011 ti.-ztessé gesen a szentek palástja se. A katonán azonban minden mundérnak jól kell áilani. Azért katona, hogy jól álljon rajta a ruha. Az, ha nagy egy kicsit a sapka, a nadrág, a bluz vagy a bakkancs, nem tesz semmit. — Majd bele nősz fiam! — igy vigasztalja a reg rutát. De azért az se tesz semmit, hl kicsi a sapka, feszes a nadiág vagy szűk a bluz, meg a bakkanc.s, mert ekkor meg igy vigasztalja: Nem tesz semmit fiam, pár hét alatt ugy is le soványkodol! Csákót is ad a regrutáknak. Nehezet mint a kő, keményet mint a vas. Rózsája alatt ott berzenkedik a kétfejű sas. — Jó-e a csákó öcsém ? kérdi a regrutát. — Kicsi őrmester ur. A mezőgazdasági hitel. Mindenki egyet ért ma már abban, hogy a sok megoldatlan kérdés között, me yekkel a töldinivelő küzd, egyik legsúlyosabb helyzetet azon nehézség okozza, melylyel a földnuvelő a 1111 m ir nélkülőzhetlen mezőgazdasági hitel mJgszerzésében taiáiko ik. Ép ezért általános a nézet, hogy a fóldmivelő népnei kedvező feltételek mellett életbe léptetendő úgynevezett warrantokban való reszesitésj ép oly előayöket biztosítana számukra, mint a milyeneket ezen intézmény folytán a kereskedő világ már régi itl >k. óta élvez. Tagadhatatlan, hogy a í'öldtnivelő helyzete jóval terhesebb u kereskedő vagy az iparos helyzetének Utóbbiak józmul élve, szorgalmasan dolgozva, könnyen szerezhetik be hitel ulján a n_>kik szükséges nyers czikkeket, sőt sokszor oly hosszú időre kapnak hitelt, mikép kész áruikon az alatt túladhatnak s a nyers haszon utan elégíthetik ki hitelezőiket. Egészen másként áll a helyzet a löldmivelöre nezve, a kinek készpénzzel kell fizetni uiuukásait, az eseti ges haszonbért és egyeb szükségleteit, s a ki tulajdonkép előleget Kénytelen nyújtani a t rrnőlöldnek. Jön azután az aratas ideje s miután meg kell felelni a külö fele kötelezettségeknek, kényszerítve vau terményein mindenáron túladni. Ilyenkor az ország terményeinek jórésze kerülvén piaezra, az árak leszorulnak s alapját kcpezik a í'öldtnivelő osztály nagyon is indokolt panaszának. Igaz ugyan, hogy ma már sok helyen a földmivelőnek is módjában vau terményeit a közraktárakba el. helye ni s ana kölcsönt venni fel, ámde ebben sokszo

r akadályozva van a tetemes költség által, a melj et részig a nagyobb távolság okozta kiadás, részint a raktározás díj nagysága s végié az adott kölcsön után való kama

lf mugassaga okoz, mert hiszen ezen költségek sokszo meghaladják azt a hasznot, a melyet egy magasabb á

1' bevárása által esetleg elérhetne. Egész másként alakulna azonban a helyzet, ha törvényhozás ulján mód nyújtatnék a földmivelőnek terményeire kölcsönt vehetni fel a nélkül, hogy kénytelen lenne terményeit sajat területéről és magiárából elszállítania. Ezt valositolta meg Francziaorszagban az 1898-ik évi julius hó 18-iki törvény (Loi sur les warrants agrai coias), a mely törvény a löldmivelő osztály számára a hitel nyújtás legszerencsésebb!) módját állapította meg. Ugyanis valamennyi földmivelőnek módjában és jogában áll kölcsönt venni fel mindazon terményekre, a melyek saját gazdaságából kerülnek ki, a nélkül, hogy kényszerítve lenne ezen terményeket gazdasági épületéből, avagy saját területéről elmozdítani. A termények, melyekre warrantok alkalmaztathatnak a következők: Gabonanemüek szalmában vagy szemben. Szaraz takarmányokat. Szárított gyümölcs és főzelék félék. Oiajos magvak. Bor, pálinka és mindenféle szesz. Fanemüek. Sajt, méz és viaszk stb. A kölcsönnel megterhelt termények a kölcsönösszeg visszafizetéséig a warrant tulajdonos zálogát képezik. Erancziaországban immár három éve van érvényben e törvény s annak c/.élszciüsége napról-napra jobban bebizonyul. Jogunk van hinni, hogy ha törvényhozásunk ezen törvényt meghozná, óriási lépéssel vinné előre a főldmivelők anyagi boldogulásának lehetőségét. Ilinszky István. A népiskolai tanulók emlékező tehetségének fejlesztése. Bevezetés. Az emlékezet a léleknek olyan tulajdonsága, melynél fogva a külső észrevételek által szerzett képzetek megtartatnak és a szükséghez képest felújíttatnak. Emlé— Hat most jó e öcsém ? kérdi tőle újra, miközben megforgatja a regruta lején a csákót, ugy hogy az eleje hátra, a hátulja meg előre néz. — Most is csak kicsi őrmester ur. — No majd mindjárt jó lesz fiam! Ezzel feláll egy székre, nagyot üt öklével a csákóra, hogy szikrákat hány a regruta szeme, a csákó ped^g mint valami vaspánt, rászorul a fejére. — Hát most jó-e fiam! De erre már esz nélkül felel a regruta : — Igenis, jó, őrmester ur, Puskát, borjut meg a többit csak ezután kapnak. Két óra alatt már mundérban állnak valamennyien. Édes apjuk, édes anyjuk már most se ismerne rájuk. Nem cíotla, hi?zen ók maguk is alig ismernek egymásra. Egy fonnak valamennyien, mint a ma született gyerek. K k sapka, k 'k nadrág, p itkós sarkú, szeges talpú bakkancs van mindegyiken. Pi ngeteg módon kopog, félelmesen cdatíog a lepése mindnyájának. őrmester ur Silyotn tetőtől-lalpig újra végigvizsgálj! a 1 egrutákat.Mindenikben talál valami hibát, valami igazítani valót, a miért k"gyetlenül összeteremti szegényeket. Aztán újra kioktatja őket, hogy ha megérkezik a kapitány ur, s ő haptákot kiállt, mint a sóbálvány olyan mereven álljanak a glédában. A száját ki ne nyissa köszöntésre egyse, mert egy pofonnal ugy betapasztja, hogy valamennyi fogát elnyeli ebédre. Ha pedig valamelyikhez szólana a kapitány ur, az keményen szalutáljon, s oko

;an feleljen a kérdésekre. Komorovcsák kapitány nem soká váratott magára. Nagy kaidcsörtetve megérkezett. Sapkáját mélyen a szemére húzta, bajuszának egyik fele felfelé, másik fele lefelé ágaskodott. Meghallgatta az őrmester jelentését, s megszólította a gléda végén áló nagy legényt. Keményen recsegett a h ngja, mint a trombita: — No, tudod e már, mi a katona első kötelessége ? A nagy tahó tanácstalanul állt, s kétségbesett pillantást vetett őrmestet. ur Sólyomra, a ki a kapitány ur háta mögött állott. Az őrmester mérgesen integetett neki, hogy szalutáljon, s hogy feleljen. Vári Szabó János, igy hívtak a nagy tahót, azonban nem értette, mit integet neki a őrmester ur. Zavarában levette sapkáját, végig