Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-04 / 31. szám

a NYÍRVIDfeK 9. A szolga-személyzet ruházatán előforduló kisebb javításokat vállalkozó beszámítás nélkül tartozik leljesiteni. 10. Köteles vállalkozó 500 korona biztosítékot készpénzben, vagy óvadék képes érték papírokban a vármegye pénztárába letenni, s ezen óvadék részére csak a vállalat teljes befejezése után adatik [vissz í, ha pedig "állalkozó szerződésben foglalt kötelességének egészben i ben eleget nem tenne, óvadékát elveszti s a v ál! ii.it karára és költségére fog teljesíttetni. 11. Ezen vállalatból eredhető minden nemú peres :birálásira a nyíregyházi kir. járásbíróság a sommás perest köttetik ki. ..iza, 1901. julius 22-én. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. i/aflas nevelés a középolákbau. I ' -:éd feladat* a gyermekekbe •ot óé Lazaaiereietet oltani. :: izai tanerőink esfa i j» baigalouimal, lanír ccsel teljesítik" jut a jól teljesített k( jt, iatán kivül nincs .! u iqt i'.ma, mint az iv OL ÍJ adó elismered. i érdemes gárdának, mely a elófl tei\ n küzd, farad s lankadni uem tudó lelkusedéssel szolgál a hazáb:tu -i szent ügyet, — nagyon szerény ta( c >rak irója, kinek szivéből most a . -Kunság" legutóbbi jeles vezérczikkének t merő -zavaira viszonzásul gyenge visszhang egy-két igénytelen hálaszó fakad. J I ogy az issola porában töltöm be papi tisztemet. Öt éve, hogy mint okleveles -ó -piskolai hittanár felekezeti gimnáziumok. u t jíviitera nem könnyű feladatomat. S ez idó alalt nem tapasztaltam mást sehol, csak u,zt, hogy ezek az intézetek a a bennük működő tanerők a legszebb, a legnemesebb értelemben fogtak fel mindig hivatásukat. Nyiregyháza, Miskolcz, Kisújszállás, Karczag — mind erről tesznek tanúbizonyságot. Mindegyik gymnázium hivatása magaslatán áll. Mindegyik a nagy kötelességek utjain halad. Fennen lobogtatja valamennyi a tudomány, a művelődés 8 az elóreahaladás zászlaját, És ami legszebb, ott ragyog ez a szó felírva: .Testvériség. Testvériség! Istenem, milyen szép ez a jelszó. Nem látni mást az emberben csak embert, a hozzám hasonló porhüvelyt, — mily nemes felfogás. Arra vezetni a haza jövő reményeit, hogy aki mellettök ül ott az iskola padjain, az mind testvér egytól-egyig kivétel nélkül, — mily bölcs nevelési elv. Szeretetre, összetartásra buzdítani egy anyának, a hazának gyermekeit, — mily nagyszerű feladat. Ez a gyönyörű hivatás jut osztályrészül a felekezeti középiskoláknak. És ezeknek hivatásuk a legszebb a egyszersmint a legnehezebb. Nem ismerek magasztosabb hivatást az ifjúság nevelésénél. Azért mondja már a legnagyobb Latin is: .Nincs fontosabb feladat, nagyobb jótétemény a hazára, mint oktatni és képezni annak ifjúságát." Oktatni jámborságra, istenfólelemre; kiművelni a szivet, a lelket; irányt mutatni az életre: ez a középiskolák nagy feladata. És a középiskolák nemcsak megértik, dd munkálni is tudják magasztos czéljukat. Megmutatják évről-évre, hogy tudnak vallásosan és hazafiasan nevelni. Hivatkoztam négy gymnáziumra. Ott éltem. Volt alkalmam megfigyelni működésöket. S amit egyiknél tapasztaltam, nyugodtan elmondhatom valamennyiről Isten a kiinduló pont mindenütt. Amint megkondul az iskola harangja, imára kulcsolódik minden kéz Fohászra gyul minden sziv, minden kebel. S avatott ajkakról felhangzik az ige: .Fussunk a czél felé!" Ez a kezdet. Aztáu egy hosszú év következik: a vetés ideje. A jó tanár, mint Isten s a szülők helyettese, nagy gonddal kezdi szántogatni a gondjaira bizott ifjaknak szivét. Beveti jó maggal, színarany búzával. Féltó gonddal őrködik vetése felett Vigyázva-vigyáz, hogy koukolyt ne hintsenek tiszta búzája közé. Oh mert az ifjú sziv olyan szántóföld, mely megterem tiszta búzát és konkolyt egyaránt. S ha csakugyau feltetszik a konkoly, kigyomlálja azt. Lenyesegeti az ifjú életfájának fattyuhajtásait Aztán Istenbe vetett reménynyel várja az aratást, egy-egy évnek nemes gyümölcseit. Közben nagy gondja van arra, hogy az ifjú híven teljesítse vallásos kötelmeit. S amiut elnémul az iskola harangja, Istenhez fordul újra minden sziv. Hálát rebeg minden ajk, minden kebel. Igy folyik egy-egy éven át a szorgalmas munka néma falak közt. A világ talán nem is tudja, a tanárnak mennyi küzdelme van. Nem látja verejtékcseppjeit. A tanár pedig nehéz munkája közben, mint a szántó-vetó, a kis pacsirtával Istenhez emelkedik Tóle várja egyedül az áldást, a sikert és a jutalmat. Ilyen légkörben, ilyen szellemben nevelődnek az ifjú lelkek. Az iskola beoltja szivükbe az Istenfélelmet. Megérleli benuök azon erős elhatározást, hogy az Isten parancsát megszegni nem fogják sona. És szemök előtt tartják Isten törvényét mindenha az élet utain. Igy tanulja meg az ifjú, mi a bölcsesség kezdete. Így tanulja meg egyedül Istenben keresni boldogságát. Megtanul remélni az élet nehézségei között. A csapások, a látogatások idején megtanul megnyugodni Isten akaratán. Ily mélyre hatóan teljesítik a közép iskolák egyik nagy feladatukat: a vallásos nevelést. A másik hasonló ehez: kidomborítani az emberben az embert, hogy az ifjú képes legyen szeretni embertársait, vallás, rang s rend külöinbség nélkül; forrón szeretni a hazát mindnyájunk közös édes anyját. Ha valaki, a tanár át van hatva annak igazságától, hogy vallás és hazafiasság nem zárja ki egymást. Egyik a másik nélkül hiu ábránd csupán. Lelkes tanár osztja a koszorús költő aggodalmát: „Teremt-e I«ten több magyart, M g a világ, míg napja tart, Ha mink is elfogynánk." Azonban a mostani rekkenő hőségben, mikor minden újság a szárazságról zeng szomorú krónikát, a városban egészen eltikkad az ember, frissebb levegő, jobb ital után kell nézni. Nem is kell messze mennünk. Itt vannak alig egy futamatnyíra a villák, az Ufa folyó meredek erdős partja mellett. A villát az orosz ,dacsa"-nak hívja s .dacsában lakni', egyértelmQ as uri nyaralással. Ezek a dácsák apró, fából épQlt házikók, köröskörül árnyékos tölgyessel. Gyönyörű kilátás esik innen a városba, meg a mi azirnén nem megvetendő, van vendéglő ia, hol igazi hamisítatlan lótejből készült kumisst mér a cssp áros. Oh, ez a mandolatej színű, pezsgő, savanykás folyadék mely a baskírnak nem csak itala, hanem étele is, micsodakülönös érzelmeket támaszt a szittya szívben! Hallani is sok, hát még látni, és nem álmodni I Ilyet ivott fakupából Bendegúz apánk; ilyet ittak a hón vitézek, rágen, igen régen, több mint másfélezer évvel ezelőtt. Talán éppen itt, az Ak idéi meg az Ufa viaéból itatták meg fáradt lovaikat, mikor messze Ázsiából megindultak világhódió utjokra I Talán éppen itt ( ~ kapitás közben, a gyengébbik nemen lévő itták tisakból, amit a jó Isten a csikónak k, Mikor oszt fenékig kiitta sisakját, tépett egy urok, ti ebből ai üde zöld fűből, kitörülgette vele i.'fejCt, a minek utána fejére borította ismét ingeujjával megtörölte a bajuszát a ug: jkst ax arra libegő hun menyecskének. egy érzés. Nyugati finnyásság, félbesza'' hagyomány iránti tisztelet, meg kiváncti.'yraí-tal. De hát itt ülnek körösiberek, kiknek Aeacnlapius apos' lka gyanánt, rossz gyomor, — ide hát azzal a kumisszal! c_ér ".'yellen igyekezettel « v" - rv ; >• » parafa dugóba, s - c'.l a hun nektár, a fehér harmatként hull vissza a nem éppeu ingerlően tiszta asztalteritőre. Hadúr kegyelméből egy pohárral már le is csúszott volna ! No de, az igazat megvallva, nem csodálom! hogy Tokaj s Ménes bora mellett oly hamar elfelejtettük a lófejést. Egészségesnek egészséges lehet a ku misz, a becsületből iszom is még belőle egy párszor, de azért ódát inkább a nyiri vinkóra írnék, ha a múzsák nekem ilyesmit megengeduének. Nemsokára beesteledik. Vissza hát a városba, ahhoz a derék, kedves tatár tanítóhoz, ki vacsorára hitt vendégül. O-t van a kis fahiz a mecset közelében. Földszintje iskola terem, hol a téli hónapokban oroszul tauul az a kis kaf ános tatár nemzedék, mely évekjártával felváltja az öregeket a söröző asztalok mellett. Az emeleten, a tanító szerény lakásán, emberségben nincs fogyatkozás. A vacsora is jó volna, csak az a magyar konyha oly kitüuő ne voina. Vacsora közben persze folyik a beszéd egyről-másról, stambuli mecsetekről, burok harczairól, s nem egyszer mosolyognak a magyar vendégen, ki a tatár szót törökkel czifrázza, 8 elegikus hangokban tör ki, mikor megtudja, hogy nincs a háznál paprika, de még a hírét sem hozta ide a szél. Hiába! messze van innen Szeged. Végre kitört a háziasszonyból a kíváncsiság s azt kérdezi: Igaz-e, hogy a magyar nők olyan szépek, mint ahogy a hirtlk mondja? Ugyan mit mondhattam volna én tatárul egy olyan thémáról, melyet a mi ezer éves költészetünk Bem tudott kimeríteni? 1 Időközben öreg este lesz, a bakterok szQnet nélkül csattogtatják azt a kú'öoös szerszámot, melylyel ébrenlétüket jelzik. At u'czák sötétek, ami elektromos világítás mellett nem is csoda, a nyírfák fehér törzse kísértetiesen csillog a homályban. A járókelőkön is Gondja van azért, nagy gondja van arra, hogy felfakadjon, felviruljon az ifjak szivében a hazaszeretet virága, hogy ha kikerülnek az élet mezejére, képesek legyenek folytatni a nagy munkát, melyet majd atyáink a simái félben hagynak, hogy a haza a megpróbáltatás napjain méltán számithasson reájok; hogy szivöknek ne legyen más vágya, mint a haza boldogsága; hogy minden imádságuk a szent szabadságért szálljon az ég felé. Ezen érzelmek felkeltésére szolgálnak a szebbnél-szebb hazafias ünnepélyek. E lélekemelő ünnepélyeken visszaszáll az emlékezet a dicsőséges múltba. Nagyjainkat félisteneinket feltámasztja a feledés homályából. Oda állítja erényeiket az ifjúság elé. S az ifjú fogékony lelkek önként kővetésökre buzdulnak És az ifjú oly mélységes érzelemmel távozik el onnét, hogy egyszerre ezer karral akarná szolgálni a hazát. Minden tettével a haza üdvét szeretué munkálni. Saját örömét, életét, vérét is kész volna már most áldozatul hozni a hazáért. S mikor utoljára lépi át az iskola küszöbét, emlékül, örökségül hitvallást viszen el magával, a vallásos hazaszeretet legszebb hitvallását: „Igy sxép a hit a housieralem Égyraáa keblére borulva." Az ős nemzeti tipus meg vau hát a középiskolák szellemébeu. Es ez a szellem mindenütt rég, szép fényében ragyog. Mert az alap, melyre építenek a vallással összefort hazaszeretet. Méltán megérdemlik azért az elismerés koszorúját a középiskolák lelkes vezérei, tanárai a nemzetnek ezek az igazi napszámosai. S midőn én is ifjú szivem lelkesedésével örömest teszek vallomást nagy érdekeikről: lelkem hálával telik el azon kedvesek emléke iránt, akik egykor bölcsen atyai szeretettel, vallásosságra s hazaszeretetre neveltek az iskola porában. Azok előtt pedig, kikkel most én is együtt működöm tisztelettel hajtom meg fejemet. Mig ily lelkes profeszorok lesznek a hazában, addig nem féltem nemzetem ifjúságát. „Neked pedig állni kell óh hon 8 örökre, mint tavas* virulni." Dömötör György, oklereUi rk. klllMár. Szabolcsiak sorsa Amerikában. Tekintetes Seerke&ttö ur l ígéretet tettem, hogy azon szerencsétlen híveimtől (körülbelül 7 család) küldendő levelet közölni fogom kik múlt év márczius höban lelkiismeretlen csábítók, s fizetett ügynökök rábeszélése folytán, azon biztatás mellett, hogy családonkiut 120 hold földet, házat iga* vonó barmot és az elsó évben szükséges élelmi szereket fognak az államtól nyern

;, Braziliának San-Paulo tartományába költöztek. Gétiuaig saját költségükön utazva, a tengeren pedig ingyen szállításban részesülve. Az óta e szerencsétlen embereknek csak pár hasonló szomorú tartalmú levele jutott el hozzánk, mint ilyet másolatban küldöm tek. Szerkesztő Ürnak, a napokban érkezett a Nagy Blliat levelé mit Santósban irt Pátrohára Bátyjának. „Kelt levelem Junius 28-án. Szeretett Kedves bátyám kívánja a jó Istentől, hogy ezen pár sorunk a legjobb egészségben találja miudnyájokat, és arra igen kérjük, hogy azt írták a látszik, hogy haza felé igyekeznek. Ballagok én ia haza, vagy dehogy is haza, csak a lakásomra. Ufa biz ez Ufa! ki sem merem mondani, hány mértföldnyire Nyíregyházától. Hogy is szól az a szomorú nóta? He], a lovait i legényt végezeti Uram bten, hová el nem veti I Dr. Pröhle Vilmos. Ciigány-leánykérés. Országot világot bejárt ember vagyok. Sok szép muzsikát hallottam angol, franczia, olasz, török éa amerikai hirneveB művészektől, de egy nemzetnek édes bús kesergője, vagy vidám táncz-dallama sem hatott oly mélyen a szivembe. Már pedig a zene csak akkor éri igazi hatását, ha megindít, ha könnyekre fakaBit. Hiába igaz volt, igaz marad hogy; .sírva vigad a magyar". A mi fajunkbeliek csak ugy és akkor tudnak lelkesülni, ha könyökre támasztott kézzel .búsulnak". Ez aenueti eajátságunk. És én sohasem tudtam .sírva vigadni", ha nem a czigány húzta a fülembe. Borral telt pohár sem volt előttem a minapában, mikor .íirva mulattam." A Banda Mirczi házában történt. A deres hajú Banda Marczi élete történetének egy mozaikja indított meg. Hegedű nélkül is megtudott ríkatni. Poétikusan és szivet meghóditóan tudta előadni, miként élt ifjú korában, ho?yan hányódott étlen szomjan egyik küszöbről a másikra, míglen szemében csillogó könnyekkel odáig ért: hogyan kérte meg feleségét, kit 31 éves házassága után is rajongva Bzeret. De átengedem neki a szót és ugy irom le ast a .czigány-leánykérést," mint ö elbeszélte. .21 éves csúnya legényke voltam, mikor bandámmal a Császár fürdőben muzsikáltam. Az Istenke és a jó közönség pártfogása mellett szépen kerestünk, de bizony, mikor katona-sorba hívtak : szörnyűségesen megrökönyödtem. Egy kicsit (nagyon) megijedtem. Hogy én katona legyek? Hát akkor mi lesz az én árva