Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-04 / 31. szám

ö Győrmegyeieknek, hogy haza azállitaDak bennünket ingyen, tehát mi Sánióiban vagyunk a tenger parton, ós mert azoknak azt írtak, hogy csak minél előbb a tenger partra igyekezünk tehát már negyedik hete hogy itt Biulodünk mert csak koldu uuk a városba és c ak ugy élüuk és három ember Rióban is volt a fókonzuláthoz azok azt mondják, hogy Riói konzulá minden községben küldött írást és ara kérem kedves bátyám hogy még légy szíves megtudni és tudósítsál benőnket a jo tekintetes jegyző úrhoz és a bíró úrhoz is kérd meg igen szépen kérjük hogy legyen olyau szives hogy iutézkedne felölünk mer a konzulát azt kívánja ha a község elöljárója folyamodik felőle hát haza vitetik azonnal hit igen Bzepen kérem, hogy ha méltóztatnának oly szívesek lenui hát ha jó Iuen megsegít haza mehetek megszógálom a jó szívességét az országnak és a hazámnak éd a falum elöljáróknak is megszogálom és arra kérünk kedves bátyám légy szíves és erigy által Gégénybe és mond el a szomorú hírt, mert bizony itt ebbe vadországba a szegény magyaroknak igen sajnos az élet mer itt magyarul nem tud senki beszélni, ott akár merre megyünk akár mit dolgozunk nekünk nem tizetnek sehol mert beszelni nem tuduuk tehát a mi sortuuk igeu szomorú és még keserves is mert Sintósba is ugy tudtuutc elju ni hogy a ruháinkat eladtuk és már a sincsen csak a mi rajiuuk van tehát segítsenek rajtunk, vagy a pátrohai elöljáróság legyen szives írjon egy pár szót a konzuiámak Sintósba hogy még egyszer megláthassuk a szép Kinaán országunkat mert más képau nem tudunk soha szép országunkba vissza meni mert itt éhen is elveszünk, vagy padig legyen olyan szíves ne sajnálja fáradságát menjen által az én kedves testvéremnél és vigye át e levelet is es mondja meg hogy ha még egyszer akarnak iátui hát könyörüljenek rajtam vagy pénzzel vagy pedig járjanak ók is benne ne hagyjauak elveszni majd vissza szógálom itt már voltam olyaa ínségbe vasárnap is éhségembe el is szédültem, mert ha elmegyek koldulni hát >iz helyről is kipiszko nak ugy adnak egy harapást csak azt moud ták menjék dolgozni de nem lehet mert be»zélni nem tudok hát még szolgálni sem kellek, és tisztelem stb." Nagyt. Lelkészünk a községi elöljárósággal együttesen azonnal kérvényt menesztettek a nagyméltóságú m. kir. miniszter elnök úrhoz, elküldvén ezen levél eredetijét, kérvén hogy magyar honfiúi lelke erős karját nyújtaná az elcsábított testvéreink megszabadítása és haza szállítása végett. Maradtam Pátroha, 1901. aug. 1. Tekintetes S erkesztő Urnák Tisztelrje Kollonay Dániel, ev. ict lunnó. A balkán}i mulatságról! Ritka, szép élvezetes s emiékezeles estének volt tanuja jul. 28-án Balkány és vidékének intelligens közönsége. A fényesnek ígérkezett mulatságnak fenséges szép, nyári idő kedvezett!! Ez alkalommal tartották az ifjak a tervezett műkedvelői előadást, valamint a tánczmulatságot. Kitűnően sikerült mind a kellő. A közönség nem volt nagyszámú, de oly elite, milyet még nem látott sohse Balkányban az olykor-olykor — évtizedekben felébredő Thália ! ! ! Olt volt Mezőssy Béla, orsz. képviselőn kívül az előkelőség, az inlelligentia szine-java, mondjuk créme-je. S bizonyara mindannyian a legkedvesebb benyomásokkal távoztak el, a mulatság színhelyéről! . . . A programm a Prologgal kezdődött. Makai Emilnek ezt a szellemes köl'eményét Nagy Elemér ur, viczinális dolgokkal combináltan, igen ügyesen adta elő. Hatást ért el vele. Most egy felolvasás következelt. Bálhory Ferencz professor ur „Küzdelem a létért" — czimü, saját szerzebandámmal? Le is voltam kötve hosszú időre és biziny szerződés szegő leszek, ha „beválok." A legnagyobb ijedelmemet pedig az okozta, hogy egy krajezárkám sem volt, mivel a sorozásra utaztam volna. De eszembe jutott, hogy hiszen vau nekem egy derék zsidő-pátrenusom, a vendéglős, kinél játszottunk, ha elmoudom bajomat, megszánja szomorú sorsomat. Be is állottam hozzá és el is keseregtem, hogy mi hozott a lakásába. Két napi szabadságot és 30 forint u iköltséget kértem. Minden ellenvetés nélkül megkaptam mind a kettőt. Dj ennek daczára sem valami örömmel mentem útnak Ámde nem hiába mondják, hogy minden rossznak meg van a jó oldala, mert ezen az uton jutottam a drági felesógecskemhtíz. Mikor a váróterembe lép em, nagy örömmel vettem észre, hogy egy barna arczu ember tartózkodik ott. Éu bizony nem sokat haboztam, de hozzá léptem : .BjCíánatot kérek, nem czigáuy zenész az ur?" „Nem biz' én — felelte a megszólított —ha nem ügynök vagyok. Gibonávil, borral kereskedem, no meg a mi előadja magát. Hát az ur nem boltos e segéd?" .Bizonyisten kitalálta, hogy nem. Éu muzsikus3 czigány vagyok. Banda Marczi a nevem, válaszoltam én. Beszédbe ereszkedtünk ós nemsokára olyan jó q ! pajtásságba léptünk, hogy leányt ajánlt feleségül.* .Még q pedig olyau szép leányt, mondta az ügynök, milyena uek párját solc fa.u-városba sem találja az ember." Jót [i nevettem rajta és mivel a tükör éppen előttem volt, belenéztem. Egy csúnya czigány-arcz vigyorgott felém, iti Hogy én olyan szép leányt vegyek el feleségül, kinek t,q párját sok falu-városba se ttlilja az ember ? El^v váltunk. Én neki mentem a vágóhídnak, akarom mon fb dani a sorozó bizottságnak és báró Podmaniczky és &g Szentkirályi sorozó elnöknek köszönhetem, hogy — p. ,untau.;lich" nak mondtak mindenkorra. No ekkor, ebbe sc az örömbe visszaszált a fejembe az ügynök feleségajánlása. De feleség tartáshoz pénzecske is kell és Ja aztán jönne e hozzám egy olyau leány, kit kikiáltott 9

Se szépségnek mondanak? Nagy, nehéz kérdés. így lépeböllődve betértem, hegedűmmel a hónom alatt, egy jobb jj* ifajta vendéglőbe. Az éhség vezetett, de meg a jó Istenke. Egy hidépitó mérnök mulatott a vendégfogadóiéban, de csak ugy szárazon — muzsikaszó nélkül. W Y 1 R V 1 t) é EV... . ményü humoreszkjét olvasta fel igen nagy tetszés közepett. A tanár ur szereplése nem volt a programmba főlvéve. Később érkezvén, ugy vállalta magára a felolvasás megtartását, a mi kérésünkre, fogadja ezért ezúton is szives köszönetünket. Különben a tanár úrhoz még vi-szatérek. Az általa tartott felolvasást a jövő számban közöljük. A programmon harmadik számnak — .Megjöttek a huszárok" — czimü idillikus vígjáték volt kitűzve. E darab előadása előtt az összes szereplő személyzeten nem kis izgatottság vett erőt egy közreműködőnek, Pónűs Lajosnak kvalifikálhatlan eljárása miatt. Ez az űr ugyanis *|

49 órakor még Szakolybán nyugodtan vacsorázott s csak mikor kocsin izentek érte s hívták, akkor gondolla reá magát, hogy neki bizony nagy kötelezettsége van ma estére. Kilecz óra után hozták elő s innen magyarázható meg a nagy késés!!! Ez az incidens habár felizgatta a szereplők kedélyes hangulatát, mégsem volt észrevehető az előadáson, mely különben korrekt, ősszhangzó, egybevágó volt. Hölgyek közül e darabban Nagy Iziczka úrhölgy volt a főszereplő. Megjelenésével egy csapásra meghóditá a publikumot. Kis, piros, bokor ugró szoknyában kontyra kötött teher pettyes piros kendővel fején, oly tűzről pattant, naiv kis parasztlány volt, hogy még! Jatéka tetszetős volt és megnyerő!! Igen kedves volt!! Remekelt a kissaszony!! De Nagymáthé Etelka urleány sem maradt hátrább — habár jóval kisebb szerepében! Olyan helyre kurátorné asszony volt, hogy még! Alakja, kostume-je teljesen a szerephez való volt. Nagyon ügyesen forgolódott. A férfi szereplők közölt első helyen kell megemlíteni Kovács László urat. ő, Csák Pali szabadságolt huszár szerepében igen jó volt. Laczi ur, kit legtöbbször csak nevelni látunk, most komolyságával s szerelmes szivével nyíltan bámulatba ejtett bennünket, ismerőseit. Különben ügyesen mozgott. Fess volt a gyerek. Méltó Sárikájához. Valta Pál kurátort Tóth Arthur ur adta. Játéka nem kis szini jártasságot árul el. Otlhonosan érzi magát egészen a színpadon (bökje meg a tüske! . . , a kópéját.) Játékán, maszkján meglátszott, hogy nem — kezdő. Tóbiást, — Nagy Lajos személyesítette. A szerep nagyon jó s hálás. A falusi segédjegyzők valódi typusa ez a Tóbiás. Az illető igyekezett is életet adni a szerepnek, a mi sikerült is neki. Hülyeségein igen sokat nevettek. Kánya Gergő szerepét Nagy Zoltán ur adta. Keseregve botorkál elő a vén Kánya. Nagyon öreg már, az étel sem kö neki, pedig hát nagy a szükség reá, mert kivüle senki sem tudja húzni az harangot. No de előjön Sárika s az öreg elfeledi buját-baját. Mesélni kezd katona viselt dolgairól a kis .rontorn-bontom" nak. Messze Olaszországba k landoztatja el Sárikát az öreg. Hárít látta a közönség megtestesülve Kányában. Nagy keseregve előhozatott egy obsitos nótával: Az pomeráncs fának, Tüskéje nincsen, Az magyar huszárnak, Sej! párja nincaen! etc." s könnyezve gondolt megboldogult Zsuzsikájára. Beleélte magát egészen szerepébe." Előadása jó volt. Kostümeje kifogástalan. (K . . cs L.) Utolsó szám volt — .Valami bibája van." Goudinet irta ezt a szellemes franczia vígjátékot s Gabányi fordította. A szereplők e darabot műkedvelőktől igazán nem is várható, páratlan korrekt előadásban mutatták be. Első helyen említem Nagymáthé Etelka url ányt, ki Gecile orvosné szerepét adta nagy hatással. E szerep nagyon nehéz. A mennyiben sajátos, külön temperamentum szükséges az előadásához. A kisasszony teljesen beleélte magát szerepébe. Sőt mondhatjuk, a mennyiben a folyton változó helyzetek következtében beálló kedély hangulat, beszéd modor, mimika a helyes produkálása nem kis tehetséget kiván, kitűnő volt! Ghic-kes volt és Egy perczig sem haboztam, kivettem a hegedűmet, az én édes társamat, a hónom alól és a szárazon mulató mérnök ur mellé álltam és ráhúztam a .kétszer nyílik az akáczfa virága" szivbelopó dalra. Csakhamar meg volt a muzsikálásomnak az eredménye, mert bevitt a szobájába, és egymás után 3 darab angyalos bankói parancsolt kivenni a tömött tárczájából. Hát bizony nem tagadom, én mindig szívesen hajlottam ilyen parancsszóra, de most még szivesebben tettem, mert előttem állott egy szép leány képe, kit feleségnek ajánlottak. Miután szabadságomból még egy napom hátra volt, nem mentem, de repültem Ipoly Pásztóra. Az uton lassanként emlékembe tűnt a mult, az édes, nélkülözésektől tele gyermekkorom, hol egy bájos szőke gyermek annyiszor nevetett felém. Az a Balogh Irma, kit feleségnek ajánlottak, az a szőke gyermek volt. Megérkeztem a város'tába és eljutottam a Bilogh családhoz, melynek feje az ottani zenekar fuvolása volt. Hát bizony szegéuye<<, sok gyereket találtam a házba, de újra láttam a szőke gyerinek-fejeccskét, a 15 éves Irmát. Az én lobbanékony czigány-szivem egyszerre lángot vetett a gyönyörű lány láttára és bizony rögtön megszerettem. Nem sokat tétováztam, megkértem az öreg Bilogh házának ragyogó csillagát. „Hát mit tudsz, öcsém hogy elég merész vagy a leányom kezét megkérni?" kérdezte a fuvolás. Eleinte bambán néztem a kérdezőre, d: a kezein véletleuül megakadt a hónom alatt levő hegedűmön és előrántottam. „Hilgasson meg hát, hogy mit tudok!" mondottam benső büszkeséggel és a lassanként a házba gyűlt czigány népség előtt megzendítettem a szebbnél-szebb magyar nótákat. Mikor vagy tiz nótát eljátsztam : körülnéztem ős akkor láttam, játékom milyen hatást csinált. Mindenkinek szeme tele volt könnyekkel. Az öreg Balogh hozzám rohant, meg ölelt ós megcsókolt és „édes vejének" nevezett így kértem s ilyen módon kaptam meg a drága feleségemet. Az öreg Binda Marczi pilláin könnyek peregtek, de a mi szemünk is tele gyűlt az emberi érzés tiszta harmatjával és bizony nem csodálom, ha leánykérése eredménynyel végződött. elegáns. Játékán semmi elfogultság. Toilelle-je meg épen remek, tetszetős. Megérdemlé a babérokat!!! Nagy Bellicza úrhölgy Nanelte szobalány szerepében tűnt ki. Egy elkényesztett, pikáns párisi szolgálócskát, (pardon) szobalányt! adott. Játéka elragadó volt. — Minden mozdulata határozott művészi érzékre vall! Fürge volt és kecses! Eleven és bájost! Nagy rutinnál játszott!! Általában mondhatom, hogy a kisasszonyt szép és fess termete s alakja egyenesen a színpadra praedestínálják! Ily tehetseg a kisasszony, hogy tanulás s gyakorlat ulján bármelyik elsőrendű színpadon bátran megállná helyét. Mi fentartjuk Thaliánknak más alkalomra is!! Fridolin nagybácsi szerepében Báthory Ferencz professor ur remekelt. Már megjelenésével óriási tapsorkán tőrt ki. Tehát már kostume-je, maszkja kész diadal volt. Hát még szelleinesebbnél-szellemesebb rőklőnzései mily hatást keltettek. Báthory ur oly kifogástalanul adá szerepét, hogy valóban bámulatba ejtett. Méltán ! Dilettáns létére ugy játszott mint egy valódi művész. Határozott talentum ő. Komikus monologjai, tévedései, félreértései nagyban hozzájárultak a hatás fokozásához, zajos maradandó nagyon szép sikert aratott! Tisztelői gyönyörű szép koszorúval lepték meg! De Lussan Andrée orvos szerepét Nagy Zoltán ur adta elő. Helyesen fogta fel szerepét. Részéről igazán hozzájárult az összjáték sikeréhez. Könnyedén, egész otthonosan érzi magát a színpadon ! Jó volt különösen a nagybácsival való jelenetében! Jól eltalálta a szerep hangulatát. A darab izgatott kapkodása közölt ő képviseli a higgadtságot, de természetes, hogy rajta is erőt vesz olykor az ideges izgatottság, mely tetőfokát az utolsó jelenetben éri el. Párisi volt a szó szoros értelmében. (K .... cs L .... ó.) Végül fel kell még említenem a jelen levő hölgyeket. Asszonyok: Balkányi Gyuláné, Görőmbei Péterné, Hajdú Gyuláné, Nagy Miklósné, Nagy Jószefné, Pásztor Károlyné, Nagymáthé Albertné, Újhelyi Tamásné, Nagy Sándorné. Oláh Andorné, Neuniányi Anlalné, Szaplonczay Győrgyné, Szakács Józsefné, Weisz Lipótné, Dr. Weisz Ferenczné, Weisz Ignáczné, Gödény Istvánné, Szlágyi Imréné, özv. Papp Józsefné, Klein Lipótné, stb. stb. Leányok: Görömbei Erzsike, és Boriska, Hajdú Jennyke, Hódi Zsuzsika, Frid Kornélia, Kereszty Erzsike, Nagy Izabellika és Idácska, Nagy Jolánka és Erzsike, Nagymáthé Etelka, Pásztor Ilonka, Ruszka Adélka, Klein Rózsika, Pásztor Fancsika és Katicza, Neumányi Margit, Szaplonczay Irénke, Rév Erzsike és Luczika, Weisz Mariska, Klotild Zanollo Emerentia, stb. stb. stb. Az előadás után tánezra perdült a fiatalság s a legjobb hangulatban mulatott a reggeli órákig! Szép emlékű marad ez a nap nekünk mindig! HIppokrates. TANÜGY. A Szabolcsvármegyei általános-tanitó-egyesület választmánya — 25 éves jubileuma rendezésével, — a mely méltóságos gróf Dessewffy Aurél jubileumi diszelnök óhajtására szeptember hó végén, vagy október hó elején fog megtartatni. Kubacska István elnöklete alatt következő tagokat bizta meg: Bán Lajos, Béler Gusztáv, Boczkó Gizella, Bogár Lajos, Bónis Menyhért, Fábián Ferencz, Fazekas János, Gáspárné Bölcsházy Vilma, Görgey István, Jéger Emma, Kubik Katinka, Kubik Róza, Lengyel József, Leschákné Stoffann Sarolta, Melczer Margit, Nandrási Aurél, Orsovszki Mariska, Pataki Lajos, Porubszky Pál, Prisztauka Lajos, Ruhmann Andor, Santroch Alajos, Schön Dániel, Smitzer Ágoston, Stoffann Lajos, Stoll Ernő, ifj. Szabó Endre, Trieber Kálmán, Varga György, Werner László. A rendező bizottság feladata : a gyűlésre jelentkező tagok elszállásolása, fogadása, közebéd, kirándulások, konczert, műkedvelői előadás, bál rendezése. Felkérem a rendező-bizottság tagjait, hogy addig is a mig értekezletre összehívom, gondolkozzanak azon módozatokról, a melyek ily rendezéssel össze vannak kötve. Az egyletnek 25 éves múltjához méltó és tekintélyes gyűlése csak akkor lesz, ha nemcsak az egyesületi tagok, de Szabolcsmegyének valamennyi tanítója részt vesz nzon és belép a tagok sorába. Mutassuk meg, hogy mi tanítók egy hatalmas tábort képezünk. Mutassuk meg, hogy mi Szabolcsiak hivatásunk magaslatán állunk és tudunk lelkesedni a saját ügyeink iránt — még áldozatok árán is. — Ne csak hirdetői, de követői is legyünk az egységes tanitói közszellemnek. A szükséges anyagi támogatást a városok és községek felvilágosodott elöljárói bizonyára nem fogják megtagadni mindazon tanitóktól, a kik e jubileumi gyűlésen részt vesznek. A rendező bizottság is gondoskodni fog mérsékelt vasúti jegyekről. — Mindazon kartársaimnak, a kik akár személyesen, akár Írásban fordulnak hozzám — felvilágosítással szívesen szolgálok. Nyiregyháza, augusztus hó 4. Kubacsba István, rendező bizottsági elnök. Meghívó. Szabolcsvármegye községi- és körjegyzői-egylete 1901. évi augusztus hó 19-kén délelőtt 10 órakor, Nyíregyházán a vármegyeháza kistermében az alább látható tárgysorozattal rendes közgyűlést tart, melyre a t. tagokat van szerencsém tisztelettel meghívni. Ugyanott s az nap délelőtt 9 órakor választmányi gyűlés tartatik, melyre a választmányi tagokat különösen is meghívom. Kelt Thasson, 1901. évi julius hó 31-én. Moravek Gusztáv, e. elnök. Tárgysorozat: 1. Elnöki jelentés. 2. Az egylet tisztikarának lekőszönése folytán, egyleti elnök, alelnök, jegyző, pénztárnok és választmányi tagoknak alapszabálvs?<>rrt