Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-07 / 27. szám

A nyíregyházi „Sóstó" fürdővel kapcsolatos kérdésekről. IV Furcsa egy fürdő ez a .Sóstó*: szavazni kell a felett, hogy gyógyfürdó-e, vagy sem? A miniszter annak tartja: mert mint gyógyfürdőről az évi betegforgalmi kimutatásokat szigorúan beköveteli. Még nebáuy év előtt nekem kellett ezen kimutatásokat az egészségügyi jelentésemhez csatolni, pár év óta a űr. Saáry Sándor városi orvos által szerkesztett kimutatásokat az alispin terjeszti fel Dr. Trajtler Soma városi orvos pedig tagadja, hogy a Sóstó valaha gyógyfürdőnek lett volna minósitve. Annyiban igaza van, hogy távolról sincs úgy berendezve és ellátva, miszerint vallatás és kínpadra feszités nélkül — olyan szakember előtt, a ki ősmeri egy gyógyfürdőnek kellékeit — azt ejteném ki számon, hogy a .Sóstó* más gyógyfürdőkkel egy rangban áll. Nagyon lehetséges az, hogy egy kapitáuvnak több hadvezéri képessége van, mint egy tábornoknak, egy miniszteri fogalmazónak nagyobb tehetsége, mint egy miniszternek, de azért nem egyformán hajbókolnak mindeniknek. A Sóstó fürdőnek vize első rendű gyógyhatással bir, de az igen nagy anyagi áldozatot igényelne, ho^y miut ilyen általánosan ismertté cs keresetté váljon. A város pénzes ládájának fenekére pedig u városház palota, lovas laktanyák, góztürdő, közvágóhíd, szegényház és Isten tudja mi minden közhasznú befektetés kacsintgatott, mi^ volt mire, a Sóstó már csak a végtelen ürességbe tekint. A Sóstónak önmagát kell emelnie. A várostól csak minimális anyagi, de annál nagyobb erkölcsi támogatást igényel, és azt, hogy a fürdőnek emelkedendő jövedelme, amennyiben az a jelenlegi bérösszeget megközelítené vagy túlhaladná, kizárólagosan a gyógyfürdő által igényelt befektetésekre fordittassék. A Sóstónak jövedelmét nem a külföld, debreczeni gondolkozás mód szerint tehát nem Kótaj vagy Ujfehértó adja, hanem főképen Nyiregyháza városnak kiránduló közönsége; ugy a fürdőket valamint az étel-italt ez élvezi. Olcsóvá és sürövé kell tenni a közlekedést ix város és a Sóstó között. A 400,000 forintos vasútnak a miniszter hála Istennek már hegedült, a melyen 30 krajczárért oda vissza lehetett volna kirándulni. Csakhogy ilyen — pedig igy is magas — vitelbér mellett az a társulat befektetett tőkéjének kamatját és a kezelési költségeket előreláthatólag be nem kapta volna Ezen megjegyzésemre igentekintélyes városatyák azt válaszolták, hogy mi köze másnak ahoz, ha a vállalkozó megbukik; miért nem JV V í « V J p E K volt okosabb? Erre viszont azt lehet mondaui, eltekintve a városnak erkölcsi érzületétől, nem lehetetl«N az. hogy a vállalkozó előszedve minden okosságát, hogy a bukástól megmeneküljön, mindeu befolyását a vitelbér emelésére fogta volna érvényesíteni, a mi annál inkább lehető lett volna, mert újra gyalog kellett volna a Sóstóra sétálnunk. Egy 50000 vagy mondjuk 100,000 forint tőkét igénylő keskeny vágányu vasút pedig a forgalmi igényeket, valamiut a befektetett tőkének igényeit is legalább is négyszer annyira kielégíti, mint a 400,000 forintos vasút. Ha ezen keskeny vágányu olcsó vasút a Sóstótól a Rétközig tnegnjujtatuék, áldás lenue azon vidéknek is. Hiszen ha a R tköz tizszer annyit t remne is. mint most, azt is csakúgy elszállítja, mint az olyan vasút, a melyen a keleti expesz vonat jár. Igaz, hogy az átrakodási költség métermázsáukiut talán belejöune vagy két krajczárba, de ha valaki, a ki tud p'ajhászt hegyezni, és megtudakozza, hogy mennyibe kerül a kis vasút és mennyibe a széles vágányu, kiszámíthatja, hogy a keskeny vágányu vasúton sokkal többet takarítana meg a két krajczár Átrakodási költségnél. Némileg tájékozva vagyok a felöl, hogy akadna részvény társulat, a mely ezen közúti va-utat kiépitmé és üzemben tartaná, ha a város minden pénzbeli hozzá járulás nélkül a szükséges területnek használatát díjtalanul áteng< dné. A jövő számban el fogon mondani szerény nézetemet a felöl. ho"v miként kellene a fürdő O J telepnek kezelését berendezni hogy a hozzá f'ücött igényeknek fokozatosau megfeleljeu, s a városnak pénztárát ne apassza. Dr. Jósa András. volna. De a püspök nem hagyta, hogy nyomorba jmsanak. — Ne bu-=oljon, izólt az özvegyhez. Lrz keDyere holta napjáig. Kitani'. tatom a fiit is. L-gyea belőle p p, ha le te: t-j a vizsgákat. Az özvegy hálásan csókolta meg az ősz fóp'p kezét. Persze, hogy pap les< a fiiból, mi ú lenne má\ Arra azonban senki sem gondolt, hogy ott lakik a szomszédban W ber, a gazdag p >k. Vált egy szép lánya, az Eszti. Gyermekkora óla együtt játszott vele a fö.doéró fit. Nőttek, nőttek a gyermekek és mikor E ztike süldő leány lett, még több t együtt voltak, mert hit gyakran átment az özvegyhez segíteni egyetmást. A jiaj'áskodátból szerelem lett, nagyobb mint akárki ia hitte volna. A földmérő fia ép

jn éiettségi vizsgálatra készült, a mikor az édes anyja nagy beteg lett. Az E-ztike épol'a. Az orvos pedig azou a napon mikor a földmérő fi etette a vizsgát, megmondta hogy immáron cak napjai vanuak bátra. A fiu soká

;g könnyezett odakünn, azu áu bejött ós leült a beteg ágya mellé, szemben a lánynyal. — Szegény anyára, susogta hosszú hallgatás után mennyit szenvedett. M: lesz belőlem, ha ő is itt hagy, -enkitn sincs kivQ e. Hit én senki vagyok? szólt a leány közelebb hajniva hozzá. Az anyádit nem tudom pó o'n<, de szeretni foglak mindég .. . nagyon, mintha csak testvered volnék. S lassan mcp imogatta a fiu fejét. A fő dmérő fii felpillantott. Szemük találkozott, kezűk egymásba fonódott. így ültek sokáig némán. Nem hagyjuk el egymást tóba, suttogta végre a llu s rnegc ókolta a leány kezet. S >ha . . . soha, ismételte a leány könnyozve. Kűin már alkonyodni kezdett; a szobából ellűut a napsugár, a beteg asszony felébred'. Elmehetsz édes lányom, — szólt E ztihez. Jál vagyok ... jól érzem magam . . jó éj zakát. Alig, hogy a leány a szobából kilepatt, az Özvegy közelebb szólította fid. Éles fi im, su'togta megtört hangon, érzem hogy itt az utolsó or&ra. 1 t hagylak mérnökára egészen magadra. D azért nem maradsz pártfogó uelkttl. Mikor A pálinka ivás ko;litoíása A belügyi és pénzügyi miniszterek a pálinka ivás korlátozása ügyében a következő rendeletet intézte a varmegye törvényh dóságához : A mérléktelen pálinkaivás korlátozása iránt teendő intézkedések végett a lőrvénylnlóságok által az országgyűlés képviselőházához intézett felirati kérvényeket a képviselőház G S0. szám alalt nekünk adta ki. Az e feliratokban kifejtett kérést illetőig értesítjük a várni ge közönség-t, ho

c'y az iszákossá,mak s főként a mértéktelen pálinkaivásnak korlátozását és lehető megakadás ozását rószünkj'pl i= fóföato^águ állami erdőknek ismerjük el Ez érdek védelmének kifolyása az, hogy az állami italinérési jövedékről szóló 1899. évi XXV. törvényezikk általában, de különösen annak 5. és 12. §-ában az iszakosság korlátozására már lehető gond fordíttatott. Jelentékenyen korlátozó jelentősége van ugyanis a most idézett törvény 53 §-ának, a men yiben az abban foglalt tiltó rende kez :s folytán a szeszből készült közönséges pálinki csak a szoros értelemben vett korcsmákban cs pálinka mérésekben mérhető ki, ellenben a kereskedés-'kben és szatócs üzletekben a közönséges pálinipld maghalt, anyádaak a pü-pök adott kenyeret. G intő kodni fog rólad it\ É bs fi m, én p puak szántalak, negmoüd am ezt akkor a pü plknek i--, akinek annyi ááiával tartozuuk. I :erd meg nekem . . az özvegy itt nir aküdozLt an kezdett beszólni, . . ígérd meg nekem íogy engedelmes fii. le-szesz a pl^pöknek, kőtelességud> szolgája az urnák. A fiu megtör'en roskadt le iaidok:ó anyji ágyáuál és fu dokoiva rebegte: — Löszén minden a te akaratod s/eriut anyám. Az özvegy mfg aznap é|jnl d elhalt. Rigtön át jött E stibe az apjav.il együtt. Eunek elmondotta a fiu ai^yja u'olsó rendelkezését. A temetés u

:án már tud a a leány i«. IVóvideu bucuztak. N.m esett köztük semmiről se szó. A fiu m gkö-zönte a leánynak hogy olyan jó volt az anyjához, a leány p-díg köunyes szemmel nyuj'va kezít cmk ennyit szolt : — Isten veled . . . Iuen veled. B c-áss meg ha valamit véte;tym volna e leued. Gondolj néha rám is, imádkozzál érettem . . . Az éj^t már a kolostorban töliö te F áter Titu-z. A csöndes épületnek ő lett legc?öcdesebb iakóji. L lkére ólomsulylyal nehezedett a bánat. Nem p'.nmkodhitott senkinek A kísértetének sokat pyfl'öuek LHta szenvedui azt a leány', lá'nia kellett. Ilyenként kétszer sé álni indu'tak a kolostorbeli növrnlókek II« a váró ból a kaivária kápolnához mentek, utjuk mindig a W.-berek háza előtt vitt el. A virágos ablakban üit E-izti, valami ke/imuükán dold izgatv >. Fráter T u z akárbogy föltette magában, hogy nem fog az ablakra nézni, mégis bepi.lantott mindig Tekintetük Találkozott, csak egy röpke pillanatra, de ez elég vol', h >gy rniud a kettő lássa, mennyire szenved a másik. I/y tartott ez már hoiszu két esztendő óta. Ó zbe hajló nyáron, egy délután nem volt az ablakban a leány. Fráter T.cuszoak föltűnt ez, aggódni kezdett. Kiérve a városból sokáig aétilt föl éa alá a réten. M jd r-ígi kedves helyére ment, a rozzant fahidra, a mohos karfára dűlve, némán bimált az alkonyatba Arra rezzent fő:, mikor megnyílt a kápolna ajtaja. Fekete ruhás, halvány arczu leány lépett ki rajta, kezében báraouykö.éaQ imaköayvvel, egy összegyúrt cdp'íekendivul. L'.ssu lép'ekkel indult lefelé a dombon. Szinte lebegve ment a hídig. A mikor odaért kának poharakban vagy elvitelre nyilt edényben való elárusitása teljesen ki van zárva, s miután a most emiitett üzletekben csak jobb fajta és drágább természetes pálinkák kaphatók, a szeszből készült közönséges pálinka forgalmának eme korlátozása melleit az iszákosság csökkenése okszerűen várható. A törvény lá jj-a pedig a korcsmák további elszaporodásának vet gátat, mert e szakaszban kimondatik, hogy a korlátlan kiméréseknek az állandó és hullámzó lakosság szükséglete és a forgalmi, társadalmi' és gazdasági viszonyok szerint, a törvény életbelépte napján az egyes községekben már megállapított számon felül ily engedély nem adható ki, sőt a hol a korcsmák száma az esetleg változott viszonyokhoz képest, a közszükségleti viszonyokkal ellentétben áll. azok apisztása is kimondható és ezzel a törvényhatóságok által jelzett czél érdekében egy fontos lépés tehető. A'törvényhatóságok által óhajtott irányban tehát ez idő szerint inlézkedesuek szükségé nem látszik fennforogni, és pedig nem azért, mintha az idézett törvény most említett intézkedéseit az állami érdek szempontjából teljesen kielégítőnek tartanok s igy ez irányban további lépésekre magunkat kötelezve nem éreznők, lianem azért, mert a inult év elejével életbe lépett törvény elősorolt rendelkezéseitől a kifejtett irányban kedvező eredményt várunk, a mely eredményt az idő rövidségéi fogva m -g teljes egeszben észlelni módunkban nem állott, a miért is további intézkedések megtételére iz időt elérkezettnek még nem tartjuk. Minthogy pedig az lö'J'J. évi XXV. t. cz. 12 §-a zerint a koriatlan kimérések megállapított létszámának ipiszlását, a hol az a tényleges közszüks'gleti viszoiyokkal ellentétben álló módon leit megállapítva, ugy a ;őzség vagy varos, mint a tőrvény 7. §-áhan megjelölt cözigazgatasi lntóság is kérelm jzheti, sőt a létszámnak eleinelése seai történhetik a közigazgatási hitósag meglallgatása nélkül, módjában van minden törvényhatóságiak, illetve városnak a járási főszolgabirákat, illetve endőrkapitányokat utasítani, hogy a törvény által biztosított jogaikkal élve odi Inssanak, hogy a kim;rések >zá na a valódi szükségletnek megtel-lő mérvre apasztas=ék. Részünkről már ezúttal is kijelentjük, hagy a közigazgatási hatóságoknak ily irányú törekvéseit mindenior kellően méltányolni fogjuk. A vármegye kórönségének feliratában felhozott ama kérést illetőleg, hogy a korcsmák és pálinkaméré>ek vasárnipokon, a húsvéti, pünkösdi és karácsonyi annepek két első napján a templomba járás ideje alatt (reggel 9-től délutáni 4 óráig) zirva tartassanak, értebitjük a vártnegye közönséget, hogy mindaddig, mig az 8'J9. evi XXV. t. cz. mir idézett megszorító intézkedésein 'k kedvező eredményére bizton számítani lehet s ez íredmények felismerését csak a törvény aránylag rövid lőelőtli hatályba léple akadályozza, oly messzeható intézkedések létesitésere anaál kevésbé vállalkozhatunk, mert az italinérésnél és italelárusitásnál követendő egészségügyi rendszabályok és az ezek áthágására kiszabandó tüntetések, valamint a rendőri és orvos rendőri felügyelet gyakorlása iránt az 1899. évi XXV. t. cz. 37 §-a alapján ciadott Gáő13/1899 számú belügyminiszteri rendelet 14. á-ábaa a vallás erkölcsi szempontok már kellően figyelembe lettek véve. Budapesten, 1901. junius hó 21-én. Széli. Lukács. A polgári le myiskola órtcsitöjo. A nyíregyházi polg. leányiskola ez évi Ér cs tő je i napokban jelent mep. A füzet elején dr. Vietórits József fogimn. tanár .Vörőimarty emlékezete" czimű >eszedét olvashatjuk, melyet az iskola Vörösmarty ünnepén tartott. Fiáter Ti usz, csak akkor látta meg. Menekülni akart, <e lába mintha gyökeret vert volna, mozdú'ni sem udot'. A leány rápillantott, tekintetűk egymásba mélyedt. Ims találkoztak szemtől-izembe. Fráter Titusz agyán •gy pillanat alatt ezer goudo at rezzent keresztül. Miért nem (udja hát tekintetét elfordítani? Miért nem tud • Ifu'ui? D; hát miért ia hagyja itt köszönés nélkül. Igen, köszönni fog neki. Ez nem lehet vétek s kalap jihoz uyu't. A leány arczára e pillanatban mintha a ierü egy sugara lopódzott volna. Fráter Titusz már fölemelte kalapját, már ajkán van a köszöntés, a mikor i kápolca tornyában egyszerre megcsendült az estéli harangszó. Fráter Titusz összerezzent, mint egy bünöa híreién mellére vonta kalapját ós szemét lesütve elfehó'ül', ajkkal rebegte. .Ave Mária, gratia, plena." Elmondta a este i imát. azu'án visszapillantott. Távol az uton látta a leányt. Alakja mintha még megtörlebb volna, a íála ringatódzik . . sir. N pok multával azután egyszerre szomorú hírt hallott Fráter Titusz a kolostorban. Azt suttogták, áogy a W ber E'«ti nagy beteg. Emésztő láza van, félrebeszél, senki sem tudjs mi baji. Fráter Titu-zoak eszébe jutottak a leány búcsúszavai; Imádkozzál érettem! L ment a kolostor kápolnájába és a Mária oltár elö ború va könyörgött. Óh Szűz Anyánk, gyógyítsd meg ő"! E ,ész éjjel imádkozott. Fráter Titu'zt reggel ájultan találták társai. Fő!vitték, lefektetlek. K\só délu án ébredt föl. Táráéi azzal a hírrel fogadták, hogy holnap aasziazteDCziáa temetés lesz. K' halt meg? Kérdé. A Wéber pók leánya a szép E zter. Kimentek a halottas házhoz. Epm a födelet tették rá a koporsóra. Még egyszer lá ta a leányt. Ajkán bánatos tnosolylyal, fekete ruhában feküdt ott, kezében imakönyv és egy kis csipke kendő Kivitek a koporsót az udvarra. Fráter Titusz epyedül maradt a szobában. U-vedező szemmel nézett körül. S/ó iották. E pillanatban megakadt Bzeme egy arczképen, i mely a letakart tükör sarkába volt tűzve. A fájdalom divette eszét, lekapta a képet és elrejtette. Azu'áu ki-