Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-16 / 24. szám

——— — varé C 89

7feírfc ?POL JIIM t fi Nyíregyháza, 1901. junius 16 SZABOLCSVÁRMGGYE HIVATALOS A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLCSMEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. M^-ejtíleaik hetenkini eijyNzer, vasárnapon. . r

>Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egén* évre 8 korona. Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ A kOixégi jegy*ö éa tanító araknak est*' évre csak négy korona. Egj szám Ara 20 llllér. a - . , iui.nl. . /, A lap szellemi résiét képe»<5 küldemények, Az dofuetén pénzek, megrendclesek s a . B3fc.»«ii ciiae alatt kár-totk beküldeni. lap szétküldése tárgyiban leendő jelszó- „

órm

e,

ltetlcIl leveIeW csak iinwr

t kewktíl támlások Joba Elek kiadó-tulajdonos fogajutnak «. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám A kiíratok csak világos kívánatra » ai (Jánószky ház) intézendők. illeti ko-tv^er^ kttidetni-k miit. Hirdetési dijak: Minden négyixer hitibozott petit »or tfytrtr költése 10 fillér; Ubbuürl köxl»t esetében * 11. A nyílt-téri köxlem«ay*-k di|a torookint 60 fillér: Apra hirdetések 10 tiiig 40 fii., miadsa lovibbi isi t fii. VASUj betii^l isedett kdt(t«re(4a sutnli. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére által Budapesten, Haasenstein és Víigler a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza S-ik száin); továbbá: Goldberger A. V., Ecksten Bernit es Altalános TudásltA irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Máinotország ésveic: fővárosaiban és Darn & Cotnp. által Hamburgban. Hivatalos rész. 13094 — 1901. K. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. A Pap székhelylyel rendszeresített papi körjegyzői állás betöltésére irányuló pályázati hirdetmény másolatát szabályszerű közhírré tétel végett közlöm. Nyiregyháza, 1901. junius 14. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. 5802/1901. K. Pályázati hirdetmény. A megüresedett Pap—Jeke községekből álló körjegyzői állásra pályázatot nyitok. Felhívom pályázni kívánókat, hogy kellően felszerelt palyázati kérvényöket hozzám folyó évi julius hó 14-éig, mint záros határidőig adják be, ezen időn túl érkezett kérvényeket figyelembe nem veszem. A választásra határidőül f. é. julius hó 17. napja d. e. 11 óráját Pap község mint székhely házához kitűzőm. A körjegyző évi javadalmazása: 800 korona törzsfizetés. Anyakönyvvezetői tiszteletdíj 120 korona. Szabad lakás, COJ • öl házi kert és 50 korona földkárpótlás s a törvényhatóságilag megállapított munkadijak. Kis-Várda, 1901. junius hó 11. Angyalossy, főszolgabiró. A kivándorlásról. A kormány s az egész társadalom belátta azon nagy veszélyt, mely drága Hazánkat az évről-évre növekedő kivándorlás által fenyegeti, s igyekeznek czélszerü törvényeket alkotni, hogy e kivándorlásnak elejét vegyék 8 visszatartsák erős munka biró férfiainkat szeretett Hazáuknak. Mi mezőgazdák tudjuk és érezzük legjobban, hogy mezőgazdaságunkban, — legyen az bármily belterjes is — a munka biró férfiakat nélkülözni nem lehet s nem is fogjuk soha, A „NYÍRVIDÉK* TÁKUZÁJA. Volt! . . Alom volt az én szerelmem, Hosszú, boldog álom; Zsenge bimbó rózsabokron, Harmat a fűszálon ; Ifjúságom rögös utján Buzdítom a jóra. Óh be édes mostan is Emlékezni róla! meg Erdő volt az én szerelmem ; Benne száz madárka Énekelve, csicseregve Szállott ágról-ágra; S az erdőnek koronáját Napsugár sütötte Es örökké tiszta menybolt Mosolygott fölötte. Csillag volt az én szerelmem Búmnak éjszakáján; Jó időkben enyhe szellő, Vesz után szivárvány; Elfeledteté velem, hogy Oly nehéz az élet: Nyomdokában a menyórszág Már a földön ébreszt! . . Lepke volt az én szerelmem ; Ünfeledve szállá. Igy került egy szőke kis lány Kapzsi hálójába . . . Meggyötörve, összetörve Siratom az álmot, Erdőt, csillagot, szivárványt Boldog ifjúságot! ezért ezen nagy mérvű kivándorlás reánk nézve még aggasztóbb, mert azt is tudjuk, hogy a magyar munka erőt, más nemzet munka ereje nem pótolhatja. Igen sok czélra vezető javaslatokat olvashattunk eddig, melyek a kivándorlás megakadályozását czélozzák, de ezek szerény nézetem szerint csak részben lennének czélra vezetők s a kivándorlás valódi alap bajára, betegségére teljesen ható gyógyirt uem képeznének. Mi gazdák, kik a nép között élünk s azok nyomorúságait saját szemeinkkel látjuk s velők ha csak alkalmunk van beszélgetünk, azonkívül ellessük egymás közötti beszélgetésöket, mi volnánk első sorban hivatva, arra, hogy tapasztalatainkat, következtetéseinket papírra téve felhívjuk azok figyelmét, kik ezen tapasztalatok összeségéból esetleg javaslatokból megállapítanék a baj valódi alap okát s ezek alapján javaslatokat, törvényeket hoznának a betegség meggyógyitására. Mi is lehet a kivándorlás inditó alap oka? nem egyébb, mint az eladósodásból elö álló elszegényedés. Ezen alapon pedig elő áll azon kérdés, hogy miért adósodik el a nép. Költekezik, korcsmázik, a vagy talán nem talál munkát keresetre? A korcsmázás egy kis részbon sajnos közreműködik, de nem áll ez az egészre; más itt a baj; tehát azt kell kutatni. Tudjuk mindnyájan, hogy a gazdasági helyzet évről évre nehezebb, nincs semminek jó ára. Hisz mi, kik némi szakértelemmel és ismerettel biruuk a gazdaság ágaiban, mi tudjak azt, hogy milyen sok gondot ad neküuk az a kérdés, hogy miként rendezzük hát be gazdálkodásunkat, hogy az — tekintve az évről-évre nehezebb, mostohább viszonyokat — jövedelPista. Dzsiugeelevszki úr. 1. Ket terebélyes vadgesztenye! i borította lombját az ódon épületre, melyben Dzsingeelevszki úr lakott. Ott állott a vakolatlan oldalú báz a falu végén. m

ág az ufezára is kirí ak a veres téglák. Arról bizony leverte sz eső meg a vihar a czém8ntef, a tetőt meg besüppesztette helyenként, hogy az eső is becsoroghi* (ott rajta. Az udvart is tégla kerités fogta l.örQi, illet5leg csak fogta volna, ha egyáltalán kerítésnek nevezhető lett volna még az a hosszú veres romhalmaz. Belől meg felver e a térséget a bojtorján és a szamártövis sok más díszes virágú gaz társaságában. A portán napjkig nem látott az ember élő lényt. E^>y tyúkólon és azon a bizonyos illatos faaikotmányoü kivül csak egy árva kútágas ácsorgott még hosszú gémjével az udvar kellő közepén, ami ugy nyikorgott a szélben, mict a rossz kerék, a tetejín meg sorjában ültek a varjak sanda szemekkel nézvén onnan felülről az üres viligba. 0:t bent pedig, az ősi szobákban exitikus nyugalommal pipázgatott Dzsingeelevszki úr. Bodros füstkarikákat fujt olykor öblös pipijából s nézeggtte mint kavarognak, foszladoznak s tűdnek el azok a kékszínű átlátszó füstkarikák, akár csak azok az átlátszó, ragyogó napok, az ifjúság ragyogó napjii . . . Hja, akinek nyolezvan hosszú év terhe, buja nyomja vállát, az elgondolkozhat az ilyesmin s még a tüűó füstkarikák is letűnt boldogságára emlékeztetik, mert ezek is c-.ik az elmulásnik képei. És Dzsingeelevszki úr is nyolezvanszor látta már lehullni gesstenyefájának a levelét. Volt valamikor ő is fhtal és boldog is, de hát a mi elmúlt, az vissza nem jő. Mióta szeretett élete párja — az Isten nyugossza — elköltözött az árnyékvilágból s gyermekei aháayan volmező legyen s azt hiszem ezen mostohább viszonyok még jobban ériutik az 5—10 holdas kis gazdát. Az adók, közterhek stb. s a megélhetés költsége mindég drágább, tehát az élet fentartás küzdelmes nehézségeivel növekszik a kivándorlók száma is. Ilyen mostoha; nehéz időkben Istenem, hány nagyobb gazda eléri azon rossz időt, midőn arról kell törni a fejét, hogy pézt honnan vegyen, mert a megéléshez és gazdalkozáshoz pénz kell, most pedig az drága, kevés a pénz. De neküuk még csak van ut pénz szerzésre, vagy kapunk váltóra, vagy a birtokra s ezen adósságból származó nehézséget szorgalmunk s tudásunkkal csak leküzdhetjük. A kisebb gazda azouban ilyen úttal nem rendelkezik könnyen; pedig az ó egyszerű életében is gyakran előállanak oly körülmények, hogy pénzre nagy szüksége van s neki azt elő kell akár mi uton módou teremteni s szerez is ha drágán fizeti is meg az árát. Tegyük fel, hogy egy 5 —10 holdas gazdának termését, mely egyedüli jövedelmi forrását képezi, elemi csapás éri, a jég elveri, vagy az időjárás mostohasága folytán gyenge silány termést aratott, vagy megdöglik egyik kereset s munka társa pld. lova, ökre vagy a nyári táplálékot adó tejelő tehene, szóval érheti elemi és anyagi csapás, a mi mindnyájunkat is érhet. Hogy heverje ki a kis gazda ezen csapásokat, élni kell; ahhoz kevés a termése, ló nélkül munkát nem végezhet, szóval oly helyzetbe jutott, hogy ezen veszteségek pótlására kölcsönhöz kell folyamodni, mert oly kis gazda ki anyagi veszteségeit tőkéjóból pótolni tudná, fájdalom nagyon kevés van. Kölcsönt kell tehát felvennie, de hol kap; mert a mostani viszonyok között tud-e társai tak annyi felé sz-kidtuk, az óta csak ugy éldegélt magánosan egy vén gazdasszonnyal, aki még a régi jó napokból maradt a háznál s megvénült Dzsingeelevszki úrral együtt, kitartván az élet alkonyán is híven mellette. Náainak hívták a jó lelket, s ő még Dzsingeelevszki úrhoz képest fia'alocska volt, a mennyiben csak hatvanötöt számolt visszafelé, ha ugyan le nem tagadott egy párt nagy szemérmesen ezekből a kérlelhetetlen számokból. Ő igazgatta teljhatalommal a ház belügyeit, rütött, főzött, mosott, takariigatott és járt bevásárlásokat tenni a „Vogigüreb* boltoshoz, kinél garanos pipi és kaszakó társaságában található volt pertez és nemzetiszingalacd. Kettőjükön kívül volt az ősi háznak még egy harmadik lakója is>, uem kevésbé érdekes személyiség mint ők. Ez volt a kaic u Hermán, akinek a nagyanyja épen ikkor született, mikor Dzsingeelevszki ur a lakodalmát ülte, tz óta z szegény elpusziu'í, de még ennek a lánya is, hanem megmaradt a lányának a fia, a karcsú Hermán, ez a hirmid, vagy negyedizi virgonca uuoka. Nebogy azouban a kronolo^iai sorrend valakit zavarba hozzou, ki kell jelentenem, miszerint Hermán úrfi nem valami kikemenyitett jogászgyerek, han

jm egy becsületes képQ — agárkutya. De nagyon szerették az öregek. Külöuösen Náci néni, mikor Hermán ur nagy alázatosan be-be nyalt egy-egy jó dirab pecsenyét vagy eliszkolt a tollseprüvel, ilyenkor aztán ha szerét ejthette, meg is simogatta a fejét hogy még a nyujtófa is ugatott bele. Hanem azért meg Dzsingeelevszki ur haragudott szörnyűségesen. M'g a hirmadik szobából is Hharsogott a hangja: „i kutyám, a ki milliom adta, a kutyám!" Sőt nem átallott — még mikor tehette — köszvényes lábaival sem felvánszorogni kopott díványáról — malyne k egy Bzálig leülte rugóit —hogy jogot és igazságot azolgá 1tassón ily kényes természetű ügyekben. Möi számunk lO oldalra, terjed.