Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-16 / 24. szám

N Y 1 R V » D É K között olyat kapói, kit a takarékpénztár elfogadhat, azt hiszem alig akad; de ha talál is avval a 7-8% kölcsönnel nemhogy elóre mehetne, de hátra haladhat a romlás felé Tehát elmegyen oda, a hol tudja, hogy kap s ilyen pénzforrása megvan minden községnek a szatócs bolt tulajdonos személyében. 0 ismeri a helyzetet s ad kölcsönt sziveseu, csak kötelezze magát a gazda, hogy terményeit ó hozzá viszi eladni 8 meghatározzák a rozs árát q-ént 6 koronába, a tengerit q-ént 2 koronába, szóval a kis gazda eladta termését; de milyen árban! Ha a termését nem köti le, akkor irást ad, hogy mindeu husz korona után fizet kamatba hetenként 40 fillért. Megkapta a kölcsönt, de oly drágán, hogy a vett pár forintot 100-szorosan is vissza fizeti s mégis megmarad a kölcsön vett tőke tartozás. Tudja azt a szegény ember nagyon jól, hogy drága ez a pénz, tudja bogy tünkre jutását sietteti, de neki élni kell stb tehát ott kér, hol egyedüli pénzforrását ismeri. Erre vouatkozólag is leirom észjárásukat, midőn figjelm -ztetem, mért nem jeleuti fel, hisz a túrvény nem engedi az uzsorát, „Uram akkor kitől fogunk kapni, ha ő nem ád" ezt feleié. Ilyen eset áll elő ha születés, esküvés vagy halálozás történik családjában, mind a három esetben pénz kiadást kiván, szóval a kis ga/.da is sokszor jut oly helyetbe, hogy megszorul s készpénzre vau szüksége. Hisz oly alacsony most a termény ára, hogy kívánni se lehet, hogy 5—10 hold föld jövedelméből fere is tehessen. Mert ha 40 koronával is számítjuk egy hold föld tiszta hasznát 200—400 korona, akkor is csak a jövedelem a mennyi a mai világban egy családos munkás ember megélhetésére feltétlen szükséges. Igaz hogy lovas ga',da ínég kereshet fuvarával, de ez csak oly helyen tehet számot, hol vagy uradalmi birtok vagy erdő van közel, de ez inkább téli keresetnek nevezhető, mert nyáron az ó 5 —10 holdja elég dolgot ad neki és családjának. Még jobban ráillik az elmondott körülmény azon szegényekre, kiknek földjük nincsen, hauem uapszámból s urasági feles v. harmados földről kapott termény képezi inegélhetésök egyetlen forrását. Higyjék el nekem, hogy a fent emiitett termény uagyobb része uem az övé, de Mózsié vagy Salamoné, nem magának kapál ő, de a szatócs-boltos zsidónak. Akárhogy dolgozik is 300—400 koronánál többet napszámba évenkint nem kereshet, ebból megélhetne, ha nem aduák elő ezeknél is az elősorolt ebetek magokat; de ezeknél is néha felmerülnek oly rendkívüli esetek, melyek kölcsön felvevését kívánják. Régente volt a szegény népnek is pénzforrása, s ez volt a sertés nevelés. Ha megszorult eladta 1—2 sertését s fedezte a költséget. Most a sertés-tartástól félnek s elmoudliat)uk, hogy a sertés-vész hazánknak az alsóbb uéposztálynál is kiszámithatlan károkat okozott. Ezekben elmondtam, habár egy kicsit unalmasan; de részletesen megfigyelésemet s ezekből Ilyenkor aztán, ha jól ki adtáztu vediezte uiagát, a régi elvekhez hiven kiadta a megmásithatlan határozatot: .vélünk fog enni a Hermán!' Hej, de mennyire félt Náni néni ettől a határozattól! Állott pedig az abból, hogy mikor elkövetkezett az evés ideje, Hermán úrfi nem volt kibukható Náni uéui által a szobából mint egyébbkoi; hanem velük együtt maradt és étkezett oly kü ömbséggcl, hogy ő az aszíal alatt foglalt helyett. Ilyenkor aztán Dzsingeelevszki ur kárörvendő, gonosz arczczal a legjobb falatokat dobálta a kutyának, miközben kielégített bosszuérzettel hunyorgott Nini nénire, akit ett a méreg dühében. — Najszen! a szent Hilárius döglessze meg a kegyelmed kutyáját, majd fogok én annak főzni csak azt várja! — Hozzék kegyelmed gazdasszonyt magának a milyet akar, mert én még ebbe a szentséges órába itt hagyom. U^y tudja meg. — Eb'ie a szentsége) órába.— O yan igaz, mint ahogy itt állok' Hogy a gyehenna lüzén fűlne meg az a gyalázatos dög! Ki látott iiyet, uramfia? pattogott Náni néni. Dá azért csak nem hagyta ő ott Dzsingeelevszki urat, hanem ha kicsalhatta egy-egy zsiros ebéd után Hermán úrfit a tyúkólba, ott aztán ugyancsak megemlegette néki, hogy mit evett. Innen nem hatoltak el a vonitó hangok Dzsingeelevszki ur füleihez, lévén jó messze a tyúkól a háztól s az ajtaja jól bereteszelve a merénylet idejére. Hanem azórt c<ak mesr tudta ezeket is Dzsingeelevszki ur Mert a szegény Hermán ha kiszabadu hatott a Náni néni körmei közül ugy rontott befelé a szobába Dzsingeelevszki úrhoz, mintha puskából lőtték volna ki * még odabent is csiholt, vakogott a fájdalmas ütések után, miből jó szivü gazdája önként következtetett az abnormális hangulatra. azon következtetésre jutok, hogy a kivándorlás alap oka abbau keresendő, hogy a nép rendkívüli, szükséges esetekben uem tud magának olcsón pénzt szerezni, hanem az ilyenkor felvett drága kamatú péuz okozza elszegényedését, eladósodását, s mikor már látja, hogy nincs más mentsége s uem akarja a dob pergését saját fülével hallani, keres egy más hazát, bizva & jó Isten jóságába és saját erejébe. Ezen alapou kellene tehát a bajou segíteni, mert ha az itt felsoroltakra orvosságot találnak, azt hiszem mi>g fog szűnni nagy részben a kivándorlás és boldog lesz a nép és még boldogabb a Haza! Kis-Kálló, 1901. juuius hó. Kauzsay Tibor földbirtokos. Sarlózás. A njiregyházi tanítói járáskőr a tagoknak nem uagy érdeklődése mellett, de annál érdekesebb és tar.ul'ágosabb befolyással folyó év junius hó 5 ón tartotta meg tavaszi rendes gyűlését. Ilo^y a gvü

;és élvezetes ós a tanulni vágyó lelkeknek bó, szellemi, t8p!áló anyagot nyújtó volt,az Kubacska l'tván járásköri elnöknek kiváló érdeme, ki az ő sok oldalú elfogultsága mellett is szakit magának időt erra fáradságot nem kímélve hogy az ily. az önképzést nagy mörvbeu elősegítő összejövetelek sikerű tek legyenek. Egy fiital tanítóra, hozzá még járásköri elnökre nézve azouban ros* hatással lehet s talán jövőre nézve munkakedvei is loha z hatja azon sajnos körülmény, ha a nyomtato t 'árgysorozatban felvett, egy igen fontos, a tanítóságot közelről érdeklő ügyet jjz előadó tivol léte mia t a napirendről kénytelen levenni. Mepjegyzendő, hogy az illeíő egyen az előző pont tárgyalása -ilatt távozott el a teremből. Itt megállok. Ü jön bárki az ellöki székben, hu fi ital tatii'ó is, B z t.k'rn azt. hozza magával, hogy az a másik tauitó, ki talán korosabb, jelentését ktl!öi:ö:en hí az a tárgysorozatban felvan véve — olvassa fö ; ne • z egyént, nézze, ki az elnöki székben ül (ped g hajdan kedves tanítványa volt), hanem tisztelje a járáskor) s?yű fíat. M mdji meg azt n^ k rn bárki: „Várhatjuk-e azt, hogy a tauitó-ágo', a kü önböző társadalmi rétegek tiszteljek ós besüljék, h* a tauitók egymást lenézve, nem tisztelik és bec-.Ulik?" Bizony szomorú dolog ós íz ily^n elítélni való eljárás a kai társi szeretet ésegjütt mtlködés fogalmával teljesen ellenkezik. Jellemzés. Vannak egyes emberek, a kik olyan Jgyeknek, legyenek a/ok bármilyen üdvösek is, ha az jszme nem az ö anyukban fugamtott meg — határozott jllenségei; pedig a normális viszonyokat figyelembe véve i korrai nem mindig gyarapodik a bö csesség is és a tapasztalat azt igazolj : h'gy a fiatalabb emberek is létesíthetnek üdvö^ dolgokat, a melyek életre valóságukat töi'id idő alatt be is bizonyították. Példa erre az agye*üle:üiik kebelében fenuálló és áldásosán működő, f.anitói „S gfiyegyletek." Az elnöki jelentésben előfordults következő rész: Nyíregyházáról 46 a van a járáskörnek ós mii tap ssztaltu'.k, azt., hogy 22 tag vett ré.-zt a gyűlésen és az összesen jelen voit 37 tag kö>:ül 15 vidéki volt. Ez sem valami megörvendeztető jelenség. Hogyan kiváa hi'juk az

f, hogy a vidéki tanítók részt vegyenek a füleseken, holo't a helybelieknek egy nagy része távol létével tündöiő', észre sem akarj tk venni, hogy gyűlés v.tn; folytatják az ő mindennapi, anyagias czélokkal összekötött foglalkozásaikat. Megróvás ii let heti azokat, különösen ha az illető tagok taniiók. Ugy hiszem, hogy a kép :zde még nem annyira tökéletesíti a tani ót, hogy azt mondhatnók bárkire i< ,Ott a bölc ;esség.it kanáliál ették." A közmondás t-zeiiut: Hej, ha kimehetett volna Dzdügeolevjzki ur is a tyúkólba. Csakhogy van a világ >n egy á kozott dolog, a

4köszvény. SiHgéuy Dzsingeelevszki ur százszor & pokol fenekére kivanta már, aki csík ki is találta. Ujiy ült nipokou át kopott díványán, mint egy bigoly, még c<tk a másik szobába sem tulott sokszor elvánszorogni, hol a derekát, hol a nyakát egyengette ültében, hogy a pogány is wegszáma volna. D; Náuin^ni tuegrzokta uiár ezt, hogy el sem tudta volna képzelni D'. ingeelevszki úrat másképen, mint fjkve vagy ülve.N;iuis sokat löródött véle. M gara hagyta reggeltől estig. Ő m iga folyton tett-veit, rakosgatott, járt-kelt ödöngött íe es fe

!, u^y hogy alig volt máskor a jó úrral, mint mikor ettek, vagy ha nagy ritkán elbeszélgetett véle egy-egy fél órát a sok tenger dolog utáu, mint szokta mondani. — De mit is lehessen beszélni egy ilyen tehetetlen vén köszvényes emberrel, hisz' inar a nagyapjának a nagyapját is megemlegették anyuyiszor, hogy DÍLC en annyi baja szála ! I y aztán szegény Dz-ingeelevszki urnák nem volt más barátja urphofs-af, mint a hű égés H rmsn. Eanek piuas/ol a mikor nagyou hasgatta lábait a kö.-.z vény s a hűséges eb ugy tett mintha érteué a gyászos állapotot, mit kifejezendő: részvétteljesen nyalogatta a bepólyált lábakat, miközben barátságos huuyorgatásokkaJ pattogtatta farkát a padlón. Igy folydogáltak lassacskán a napok. Dzsingeelevszki ur kopott díványán hol felült, hol lefeküdt; aztán újra felült, újra lefeküdt; váltogatván e két dolgot, mint a gólyamadár lábait, ha megunta már az egyiken álldogálni. Mijd a feje mellé helyezett kis asztalkán álló pipákat Bzedte elő, melyeket Náni néni reggelenként rendesen kitisztogatott, megtömött jó, illatos, száraz dohánynyal, hogy csak rá kelett gyújtani. Aztán rágyuj tott és fujt bodros füstkarikákat és nézegette mint kavaroguak, foszladoznak, tüunek el azok a kékszínű, / „Valamint a jó papnak holtig kell tanulnia, ugyanazt kell a tanítónak is cselekednier feltéve, ha a kortól el nem akar maradni!* A jó tanitó az önképzésre nagy súlyt fektet! egy tanulságos gyűlés pedig az önképzésnek minden esetre egyik hathatós eszköze. A Szabolcvármegyei Általános Tauitó Egyesület ez évben 25 éve jubileumát készül megünnepelni.Ezen egyesület megalapításánál a 70-es és 80-as években voltak számosan, a kik tevekeny részt vettek s annak felvirágoztatásán még ma is testestül lelkestül szívesen igyekeznek közre munkálkodni. Ha v< gig tekintünk az ujabb nemzedékből kikerült tivtalabb tauitók seregén, arra a szomorú tapasztalatra kell jutnunk, hogy nagyon kevés van köztük, a kik az egyesületi életert lelkesedni tudnának. Dicséret és elismerés azon kevés kivételeknek, a kik szellemi tehetségükkel, kitartó és fáradhatlan szorgalommal igyekezuek a köz-írt tenni, azok h;vitá>uknak teljes magaslatán állanak! tartsák meg továbbra isegye-űletünk iránt jó indulatukat, és meleg érdeklődésüket. A fennebb felhozott szomorú példákat nem azért hoztam fel, hogy a nyíregyházi tanítói járáskör tevékeny elnöke ele tlggedjen. Nem. Libogtassa magasan ízt a zászlót, a m;lyen a kartársi szeretet éa egyetértés vannak felírva; a tanítóságnak csekély bár, de jobb felerésze támogatni fogja ót nemes törekvésében, hogy ez által egyesületüuk, a virágzó egye.-ületek sorába felemelkedve a kellő niveaun megá hasson. Nyíregyházi. Régi dolgok. Ns. Sznbolts vármegye II-ik Leopold, M. királylgá lett koronáztutásának emlékezetére tartott örömünnepe 1790-ik évben Nagy-Kálióban. Nagyon 6ulyos viszonyok között lépett 11-ik Lipót Mária Terézia ifjabbik fii a trónra. Hadra készült Poroszország és a felkelésre kész magyarokkal kívánt szövetkezni, hogy L'pót megosztott erejét igy jobban leküzdhesse. Jol beáztathatták Szabottsvármegyét ia mint kuruez megyét az Udvarnál, mert ez hogy királya iránti hűségének jelét adjH, s alattvalói buzgóságát méltóan demonstrálhassa, jónak látta 11-ik L pót megkoronáztatását fényesen megünepalui, ez ünnepély 1790 deczember 5-éu Nagy-Kállóbun következőleg folyt le. Elhatározták, hogy nevezett napon minden Templombm „Tedeum* zeugjen, hogy az összes nemesség Kálióban összejöjjön, különösen a nemes zászlóalj, (bandérium) nemkü ömben a Kis Várdi, Nádudvari, Dadai, és a Bitori gyakorlott lovas és gyalog nemesi sereg. E végből már jó előre kezdtek készülni s szálásokról gondoskodni

1 Fáradhatatlan volt ezen készülődésben Mltsgos. Nigy-Kiüói Kállay János Gróf Ts. és kir. kamaráB ós Ns. szászlóaljának fővezére A vármegye házától -0 lépésnyire óriási sátort készíttetett, mely előtt éjjel nappal strázsálták egymást felváltva a Ns. katonák. D czemb?r 4-én beérkezett a 4 járásbeli nemesi •eregfi N. Kállai Kállay Sándor, Paaonyi Elek László, Vajai Ibrányi József és Mihály főkapitányok által vezetve. E sereg nagyobbrésze lovas, éa mintegy 400 gyalogosból állott. Nem zavarta volna meg ennek a szép és uagy szabású ünnepé ynek a harmóniáját egyébb, mint a locs pöcs idó. D j mintha az égi hatalmak is kedvezni akartak volna, az ünnepély reggelén annyira fölfagyott, hogy az előbbi napon még sík sártenger teljesen aszfalttá keletkezett. A nap legelső nevezetessége volt a „Birii Bachus"nak Kálló városába való beérkezése. Biriből f. i. Gréf Kállay János birtokából a nyulász 6 ökrös szekéren, melyen mindenféle eleségen kivül, egy nagy boros hordó is volt és annak tetején ült Bacchust kfpviselve kezében pálinkás üveggel, melyet gyakran hajtogatott közátátszó füstkarikák, akár csak azok az átlátszó, ragyogó napok, az ifjúság ragyogó napjai . . . II. Szép juniusi nap hasadt meg az égen. Mindenki talpon voit, akinek csak l3ten bírni engedte a lábát, mindenki sietett a szabadba élvezni az Isten drága napját, gyönyörködni a természet ragyogó színpompájában és egy fohászt küldeni az ég urához, hogy áldlak I tenem, ki gyönyörű világodból nékem is részt adtál! Még Náni néni is gyorsabb mozdulattal kanyari* totta magára e reggel kapott szürke tchlafrokját, mint mádkor s kuszált, ősz haját öreges sietséggel rendezgetvén ej

;y színehagyott csipke-főkötő alá, lódult ő is kifelé az udvarra tyúkjaihoz. Iloua alatt egy kosár főtt burgonyát vitt, mint jó gazdasszouyhoz illően reggelenként szétszórt az éhes baromfi ik közt. Most is amint felnyitotta a tyúkól ajtaját, izinte repüllek kifelé a bóbitás, kendermagos tyúkok 8 ugy kapkodták egymás elől az enuivalót, hogy alig győzte őket Náni néni. Egyenként szólítgatta, hívogatta, csalogatta őket s ugy elbeszélgetett, ugy elmotyogott tyúkjaival, mintha egy sereg psjkoB gyermek közt volna. — Hanem uramfia ! — mondja magában — hol Ithet az én drága búbos kakasom ? mikor hiába kerette már a tyúkok közt. — Buboskám! bibiském! bú—bú—bú ! bi—bi—bi tyútyú—tyú yú—tyú! Hanem a búboska csak nem akart előkerülni semmi hivásra. Náni néni ijedten csapkodta keznit, Jézusom ! Máriám! uramfia ! hol lehet a drága állat? Tűvé tette az egész környéket érte, egy szál hosszú, száraz napraforgó kóróval a kezében keresztül-