Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-12 / 19. szám

NYIKVIDÉK 3 gazdálkodás létesítésével, a szégény napszámostól ezen jövedelmi forrás is elzáratik, vagy egy egy jobb hazába kell elköltöznie, vagy itt inség és nyomorúságban tengődnie. A nyomorúság és szegénység az elkeseredés és szoczialismus szülő anya; ennek megakadályozása vagy legalább enyhítése czéljából, az államok nagy áldozatokat hoznak, vigyázzon tehát jelen esetnél a megyei hatóság és hozzon oly bölcs Ítéletet, hogy 5300 szegény embert a szoczialismus karjaiba ne kergessen és kényszcritsen. Pethö Zsigmond. Nyíregyháza egészségügye áprilisban. Egészségügyi jelentés. A folyó év április havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halottjegyzőkönyvek adatait, sokkal kedvezőbbek voltak, mint a mult év megfelelő havában. Az elmúlt év április havában elhalt 108, addig ez év április havában a halálozás 57-et mutat, kevesebb tehát 51-el. Nem szerint elhalt ti 28, nő 29. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 24, íöldiníves gazda 17, iparos és kereskedő 14, értelmiségi 2. Ezeken kivül halva született 3, kora szülött volt 1. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán temetve 4. Törvénytelen ágyból származó elhalt 3. Élve született 113, és pedig 60 fi és 53 nő, ezek közül törvénytelen ágyból származik 7, és pedig 4 fi, 3 nő. Az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 56-al. Házasságot kötött 18 pár. Vallásra nézve elhalt: róm. kath. fi 6, nő 5 = 11, ág. ev. fi 12, nő 17 = 29, helv. hitv. fi 4. nő — = 4, gőr. kath. fi 2, nő 4 = 6, izraelita fi 4, nő 3 = 7. Életkor szerint 0—1 évig = 22, 1—5 évig = 9, 5—7 évig = —, 7—20 évig = 2, 20—30 évig = 2, 30—40 évig = 2, 40—60 évig == 8, 60—80 évig — 9, 80 éven felül 3; összesen 57. A város belterületén elhalt 36 egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 16, kik közül nem lett gyógykezelve 2; 7 éven felüli volt 20, ezek közül nem lett gyógykezelve 1. A város belterületén elhalt 36 egyén közül tehát nem lett orvosolva 5 egyén. A város külterületén elhalt 21 egyén, kik közül 7 éven alól volt 15, ezekből gyógykezelés nélkül elhalt 2, 7 éven felül volt 6,ezekből nem lett gyógykezelve —, a külterületen elhalt 21 egyén közül tehát gyógykezelés nélkül elhalt 2. Az összes 57 elhalt közül tehát 7 nem lett gyógykezelve. Sem orvosrendőri hullaszemle, sem orvosrendőri bonczolás nem volt, úgyszintén törvényszéki sem. Orvosi látleletet nem adtam ki. Piacz és élelmi szerek vizsgálatánál, rendellenességet nem tapasztaltam. Kelt Nyíregyházán, 1901. május hó 4-én. Dr. Trajtler Soma, városi tiszti orvos-főnök. Az izr. nőegylet dísz-gyülése Dísz közgyűlést tartott a helybeli izr. nőegylet e hó 9-én 40 éves fennállásának évfordulója alkalmából, özv. dr. Flegmann Miksdné urnő, az egylet ez idő szerinti elnöke, ugy is, mint egyike a 40 év előtti lelkesült alapító tagoknak — s akkor is elnöke az egyletnek. Meghatottan üdvözölvén a szépszámú jelenlevőket, elolvasta — a rendes évi jelentés helyett — az egylet történetét, melyet alább egész terjedelmében kö/.lünk. Elnök indítványára dísz taggá választattak az egylet még életben levő volt elnökei; névszerint dr. Gara Leóné, dr. Heumann Ignáczné, Bleuer Sámuelné és Haas Mórné. A lemondás folytán megüresedett alelnöki tisztet egyhangú megválasztatása folytán Ferencet Miksáné fogadta el. Özv. Flegmann Miksáné jelentése a következő: Tisztelt közgyűlés! Midőn Önöket a mai 40-ik évi közgyűlésen üdvözlöm, ezen ünnepélyes közgyűlésen engedjék meg, hogy a jelentést tenni, magamnak tartottam fenn a jogot, s hogy a jelentést 40 éves emlékeim alapján magam teszem meg. Ne várják tőlem, hogy én a meglévő s rendelkezésre álló adatokat itt részletesen felsoroljam, hogy én fényképeket vessek, avagy hogy a mai kor színvonalán pláne mozgó fényképeket varázsoljak a teljes történeti liüség előtüntetésére, ahoz én nem értek, ahoz én öreg vagyok; de ha elfogadják, hogy a jelenlés a magunk nemétől meg nem tagadható érzelmi benyomásokat is magában foglalja, ha megelégesznek több szívvel és kevesebb észszel, hát íme a türelmőket próbára teszem. Az 1861. év telén és tavaszán Nyíregyházán súlyos járvány uralkodott, gyakori volt a typhus beteg, az én drága jó uram egyik-másik betegéhoz hosszú ideig el-eljárt. Volt a sok közt egy betege, egy taligás a kinek a házánál elég jó mód látszott, de lassan-lassan elpusztult minden, s rövid pár hét alatt a szegény család fentartó, a már lábadozni kezdő nagy beteg, a puszta szalmára került. A szegény asszony kérdőre vonatván, sírva mondta el, hogy hát volt némi vagyonkájuk, de már bizony nincs; elébb eladták a lovat, azután a taligát, — mert sok kellett orvosságra, fűtőre, kenyérre a betegnek, az egészséges gyermekeknek, hát éppen ma zálogba tette a házigazda az ágyneműt. Az én jó uram az ágyneműt kiváltotta a zálogból > a beteget ágyába belefektette újból s azonfelül megígérte, hogy hozni fog segélyt. Ez egyszerű, és édes Istenem! hányszor ismétlődő eset, az én akkor még ifjú és fogékony szivemben mély benyomásokat idézett elő, s hogy ugy mondjam, ez adta az első serkentést arra, hogy segély egyletet létesítsek; mi, a kik egészségesek és fiatalok vagyunk, mi a kik a nyomort, az Ínséget csak távolról látjuk, álljunk össze, szervezkedjünk, s teltei igazoljuk, hogy embertársaink szerencsétlensége, betegsége a mi sziveinket résztvevő fájdalommal tölti el, s azon szerencsétleneket' a kiket a rossz sors mostoha keze üldöz, nem csak keveset érő könnyeinkkel, de tőlünk telhető valóságos anyagi segítséggel is támogassuk, s állandó egyesületet alikitván az edig divatban volt alkalomszerű gyűjtésekk I szemben, mindenkor oly helyzetben lehessünk, hogy azokat a kik segélyre vannak szorulva, ha szerényen is de valamíkep támzgassuk. Fried Jakab az időben itten tekintélyes keieskedő volt, annak a gyermeke szintén thypusból lábadozott, a hosszantartó betegség a családanyát s ok félelem, sok aggódáson vitte keresztül, az én elbeszélésem a jó letkü nőre tán még érzékenyebben hatott, s azzal összeállva végleg eltökéltük, hogy betegeket és szegényeket segélyező egyesületet létesítünk. • Tisztelt közgyűlés! Hogy a nőemancip.itió a secessió első híveit érdemellenül vagy megérdemelve, arról nem beszélek, mik>p fogidták arra fiatalabbak is emlekezni fognak, hát ha emlékeznek tudják meg, hogy mi is szer:elen sok ellenszenvvel és gunynyal találkoztunk, hogy minket is félig kicsinyléssel, félig kétkedéssel fogadtak, s mindennel találkoztunk csak rokonszenvvel nem. De ez minket nem csak hogy vissza nem tartolt, de inkább serkentett s számszerint 25-en 1861 inájus 1-ső napján megtaitoltuk az alakuló közgyűlést, meghoztuk az alapszabályokat, meghatároztuk a tagdijat, az alaptőke alapját, az igaz mikép ezt elég gyengén, de ezt is megvetettük, magválasztottuk elnöknek Fried Jakabnét, ellenőrnek Rosenzveig Ignácanét, titkárnak és pénztárnoknak az én csekélységemet. Az egyesület megkezdte működését, de mert a fogadtatás nem volt biztató, szerény keretek között akartunk mozogni, a közönséget nem terheltük meg, s kerültünk mindent a mi amúgy is fölös számban levő ellenségeink számát gyarapithatta volna. Ha voltak elleneseink, annál többen voltak a kik segélyért fordultak hozzánk, s csakhamar beláttuk, hogy a megkettőzött havi járulékkal sem tehetünk a hozzánk bizalommal és várakozással forduló igényeknek eleget, de mert már akkor is szegényeinken módon tul is segíteni kényszerítve voltunk, alig hogy körültekintettünk, beállított a ma is elég divatos vendég, és nem csak ugy átutazóba, de oly képpel mintha állandóan itt akarna letelepedői a deficit. Ez időtájt, a mi szerény működésűnk példáján, megalakult a testvér egylet is, a nyíregyházi jótékony nőegylet, igyekezett válainkról a súlyos teher egy részét levenni, de bizony maradt azért annyi, hogy a hívatlan vendégtől szabadulni képesek nem voltunk s a házi gondok a szerény hajlékból kiköltözni egyátalán nem akartak. Kerülő uton kellett a hiány pótlásáról gondoskodni, nem valottuk be senkinek szegénységünket, nem könyörögtünk gyűjtés utján senkihez, de rendeztünk egy bált. A bál fényes volt, a siker eloszlatta a deficitet, sőt még abba a kellemes helyzetbe is hozott, hogy a hozzánk fűzött, a tőlünk kivánt igényeknek fokozott mértékben tudtunk eleget tenni. Az első elnökök voltak : Fried Jakabné, Szamueli Baruchné, Klár Aronné, Stern Euiánuelné, alelnökök; Epstein Benjáminné, Strausz Józsefné, majd 18 évi pénztarnokoskodás utan én lettem elnöknek megválasztva, alelnöknek Korányi Imréné s a pénztárnok lett Stern Jenőné. Teljes tizenkét évig működtünk együtt, és mert jövedelmeink csak a tagdijakból kerültek elő, a működésünk szerény volt, nagyobb mérveket tevékenységünk nem öltött. Igaz, miké;j előttüuk állott a már ismert kincses bánya feltárása, a bál rendezése, a melylyel a fényes pénzügyi állapotot egy csapással megszerezhettük volna, de az én nézetem az volt, hogy az a nélkül is eltJgolt társadalmi közállapotot még jobban széthúzni, az ellenszenven fejlődő társadalmi és vallási gyűlöletet gyarapítani nem szabad. Sokan más nézeten voltak, én levontam a consequentiákat, és 30 évi működés ulán önként visszaléptem. Visszalépésem után dr. Gara Leóné, dr. Heumann Ignáczné, Beuer Sámuelné lettek az elnökök. Polacsek Józsefné, Baruch Arnoldné, Haas Ignáczné alelnökök, Léderer Ignáczné és Halasi Jánosné pénztárnokok. A fiatalabb és ujabb erők hatása láthatóan nyilvánult. — A kezdetben megfelelően működött s elégségeinek bizonyult, de az akkori közviszonyok miatt a német hatóság által nem szentesitett alapszabályok, melyek mindenesetre több irányban avultak is lehettek, ujjal pótoltattak, ós jóváhagyás végeit fel is terjesztettek, s több ujitás mellett az alapszabály jelöli ki, hogy a jövedelmek mely forrásokból meritendők. Az egyesület szépen fejlődött s főleg az alaptőkéje a melyre eddig kevesebb gond lett fordítva, mert a jövedelem egészben segélyezésekre lett kiadva, örvendete • sen gyarapodott s mintegy biztosítja azt, hogy az esetlege s csekélyebb évi jövedelem mellett a szegények azon segélyben részesülnek a minőket rendszerint élveztek. A dr. Gara Leóné működése a fentiek szerint az alapszabályok megalakítása által nyert maradandó nyomot, dr. Heuman Ignáczné működése azon feláldozó tevékenység által vált ki, amelylyel nem csupán a rendes szükségletet teremtette elő, de főleg, hogy az alaptőkét is sikerült folyton nagyobbítania oly buzgalommal és szerelettel csüggött az egyesületen, hogy ügyünket hatalmasan vilte volna még tovább, ha a mindnyájunkat nn gdöbbentő, s őt örökre pótolhatatlan vesztesség oly korán nem éri férje elhunytával. A lelki fájdalom arra kényszeritette, hogy sok fáradsággal járó tisztét letegye és leköszönjön, de a rövid ideig tartó működése is egyletünk életében maradandó emléket biztosit részére. Bleuer Sámuelné öt évig volt az elnök; mivel sógornőm, hát pártatlan kritikával illendő felőle megemlékeznem. Elnökösködése alatt nem csak az egylet színvonala maradt fen, de fejlesztve is lett; az ő személyes előnyei visszatükröztek mindenben, a mibe belekezdett s kedves elnökei és pénztárnoka alatt lettek a zsidó nőegyleti bálok a helybeli bálok egyik kedvelt mulatságai. Az egyesület éléről való visszalépését mély sajnálattal vette a közgyűlés, de mert elhatározásához családi okok miatt is ragaszkodott, elvégre is elkellett azt fogadni. A Bleuer Sámuelné utóda ismét az én csekélységem lett. A magam legbensőbb érzése azt dictáltatja velem, hogy ezen nagy megtiszteltetés, ezen kiváló kitüntétfts elől kitérjek, mert hát öreg is, beteg is vagyok s betölteni a helyet bizonyára nem tudom ugy, amint azt szeretném és a mint azt kellene, de midőn az állással megkínáltak, midőn annak elfogadására rábeszéltek, midőn minden oldalról a támogatást megígérték; hát én gyenge lettem, nem volt szivem, nem volt erőm tagadólag válaszolni. Velem együtt lettek megválasztva Weinberger Arthurné és Baruch Arnoldné alelnököknek, Bergstein Adolfné pénztárnoknak és Kende Jenő titkárnak. És itt nem csupán a tisztviselőkről, de hálásan kell megemlékezni azokról, a kik az alaptőke gyarapításával egyletünk felvirágzásához hozzájárultak, ezek voltak Stern Emánuelné, Morgenstern Zsigmond, Haas Mórné, Zukker Henrikné és Kun Mátyás. Ez az egylet a melyet én előszeretettel, ne vegyék rossz néven e kijelentésemet, az én édes gyermekemnek tekintek, 40 év előtt 25 taggal alakult meg, ma van 174 tagja; 40 év alalt felgyülemlett alaptőkéje 6070 K., az 1861. évi zárszámadások szerint segélyekre kiosztott 190 koronát, 1901. évben segélyezésre szántunk 3000 koronát. E számadatok jelzői a fáradhatatlan küzdelemnek, azon odaadó nemes törekvésnek, mely egyletünk minden tagjának buzgóságát és áldozatkészségét tanúsítja, ezen adatok tanúi annak, hogy a 40 év előtt életre keltett tőrekves avulttá nem lett, hogy a jótékonyság nemes eszméje győzött, annak hívei szaporodtak s hogy a női erények ezen legáldásosabbja a társadalom minden rétegében gyökeret vert s a jótékonyság gyakorlása hódított olyan tért, mint a minővel az utolsó 40 év egyik törekvése sem dicsekedhetik. Meg vagyok győződve, hogy a legnehezebb viszonyok kőzött sincs, és nem is volt egyletünknek egy tagja sem, a kinek jó szive az igaz emberszeretet sugalata előtt érzékellen maradna, nincs tagja a ki a sorsüldözöttek, a betegek, az ínségben levők iránt, nem kutatva annak se foglalkozását, se vallását, a legigazabb részvéttel, a legteljesebb szánakozással eltelve ne lenne és éppen azért mert érzelmeink tiszták és világosak, tisztán és világosan áll elöltünk a nemes czél, a fenséges eszme a melynek igazi kultusában egyenlő odaadással buzgolkodúuk, és ez az emberiség nyomorának lehelj enyhítése. Ma negyven év után, mint ezen egyesület életben maradt első tisztviselője, hazánk nagy költőjével én is el mondhatom: v mit még barna hajjal Kezdtem, s f lbeliagyék küzdve korral, bajjal Most mikor agg lettem, hajam is fehérül ímhol az éuek "... Hát a 40 éves egyesület legyen hű hagyományához, annak minden tagja barna hajjal, inegfehérAlt hajjal tartson ki a hagyományos eszmék mellett, küzdjön és vívjon az emberszeretet örökké legigazibb jelvényében és akkor édes hazánknak teszi a köteles szolgálatot, az egek urának végzi a legkedvesebb ájtatosságot, akkor az egyesület mindnyájunk dicsőségére fog működni és túlél valamennyiünket, azt kisérni fogja az emberiség legnemesebb érzése, az igaz szeretet, azt örökre fentartani fogja a mi édes jó Istenünk végtelen kegyelme, és gyarapítani fogja az ő áldásának kiapadhatatlan forrása. Nyíregyházán, 1901. május 9. özv. Flegmann Miksáné, elnök. Tamír-gj ülés Nyíregyházán. A debreczeni tanári kör, nyíregyházi tagjainak meghívására — megalakulása óta immár harmadszor tartotta gyűlését városunkban, a mult vasárnap. Kétszeres ünneppé tette e napot ugy a helybeli tanárokra, mint a gyűlésen megjelent tanügybaritokra nézve egyrészt a Debreczenből és Nagy-Kállóból érkezett tanárok szép száma, másrészt az a lelkes hangulat, mely az összegyülekezett társasig tagjai kőzött egész a vissza utazás perczéig uralkodott. Debreczenből Dóczy Imre középiskolai felügyelővel, Fazekas Sándor és Várady Károly igazgató tanárokkal élükön a következő tanárok jelentek meg: Dr. Kardos Albert a kór titkára, Domokos Jenő, Dr. Oulyás István, Dr. Horvay Róbert, Nagy Elek, Nádasdy Alajos, Neszvoda Károly, Dr. Peczkó Ernő, Pogány Kornél, Stark Andor, Serki Szabó József, Vottkó József, Zimmermannn Gyula. Nagy-Kállóból: Schurina István igazgatóval Dudmszky Emil, Jancsó Géza. Kassay Nándor, Terebesi László, Tarczalról: Pogány Károly vinczellér iskolai igazgató; Nyíl egyházáról a főgimnázium tanárain kivül Bencs LásAó főgiinn. h. felügyelő, Menyhért János ügyvéd. . . A kölcsönös üdvözlés illetve ismerkedés után a főgimnáziám dísztermében 11 órakor kezdődött a gyűlés, melyet Dóczy Imre köri elnök megnyitván, melegen üdvözli ugy a helybeli, mint a vidéki kartársakat, mint a kik meghívásukkal, illetve megjelenésükkel a testületi szellemet is ápolják a mellett, hogy a komoly tanügyi kérdések megvitatásával a hazai tanügy előmozdítását munkálják. A tetszéssel fogadott megnyitó szavak elhangzása, valamint a mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Dr. Pröhle Vilmos olvasta fel tanulságos és élvezetes fejtegetését a középiskolai nyelvtanításról. S mivel a felolvasó több tekintetben eredeti álláspontot foglalt el, élénk eszmecserére adott alkalmat, melyben Dr. Kardos Albert, Dr. Gulyás István, Dr. Horvay Róbert és Dr. Peczkó Ernő vettek részt, kiknek nézeteit az elnök összegezvén, köszönetét fejezi ki előadónak felolvasásáért. Ezután Dr. Kardos Albert terjeszti elő különvéleményét az igazgatói értekezletekről, melyeknek czéltalanságát érdekes, olykor-olykor derültséget okozó érvekkel mutatja ki, ugy hogy Várady Károly hozzászólása után a köri gyűlés egyhangúlag csatlakozik az előadó véleményéhez, mely szerint az igazgatói értekezletek meghonosítását semmi érdek sem kívánja, ellenben erősitni kell a inár meglevő tanügyi intézményeket. Több tárgy nem lévén, elnök a tapasztalt érdeklődést megköszönve, a gyűlést bezárja, mely az elnök eltetése közt oszlik szét, hogy a fehér asztalnál újra találkozzék, tekintélyes számmal gyarapodva a helyi társadalom köréből.