Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-17 / 11. szám

NTtRVIDÉK 3 Széchenyi röpiratokban, könyvekben oktatta, tanította nemzetét, Kossuth gyújtó szónoklatokkal és vezérczikkekkel lelkesítette cselekvésre! De mind a ketten megegyeztek abban, hogy az uj Magyarország felépitésénék első és elengedhetlen előfeltétele a régi rendi beosztás és a jobbágyság eltörlése, a nemesi kiváltságok megszüntetése, a közteher-viselés: as egyenlőség. E két ember lelkes és kitartó munkásságának köszönhető, hogy derengeni kezdett a látóhatár s a honfisziveket vágyódással, félelemmel vegyes izgalom lepte meg: sejteni, érezni kezdte mindenki a nagy átalakulás közeledését ! Ebben az izgalomban találta a nemzetet az 1848-ik esztendő. De ugyanakkor nevezetes események voltak készülőben Európa nyugoti államaiban is. A francziák Lajos Fülöp királyuk uralkodása alatt vissza vágyták az 1789-iki eseményeket. Februárban csakugyan kitört a forradalom, a királyt elűzték és újból átzúgott az egész Európán a Szabadság! Egyenlőség ! Testvériség! A párizsi események hire felpezsdítette a szomszédos népek vérét. Zürich, Róma, Berlin, Brüssel sőt Prága és Bécs utczáin visszhangzott a szabaddá lett francziák jelszava. Eljutottak azok a hirek Magyarországra is. Pozsonyban a országgyűlésen épen a nemzett sérelmei felett folyt a vita. Kossuth Lajos vitte a vezérszót. A párizsi hirek hatása alatt márczius harmadikán tartotta szenvedélyről izzó hires beszédét melyben a királyhoz egy felirat küldését indítványozta a jobbágyság felszabadítása, a közteherviselés, a népképviselet és a független parlamenti kormány érdekében. Kossuth feliratát az alsó tábla egyhangúlag magáévá telte. De a főrendek többsége tárgyalásába se akart fogni addig, mig nem ludják, mit sálnak hozzá odafent Bécsben. A főrendeknek ez a vonakodása idézte elő márczius 15-ét. Mikor ennek hirét a pesti Ellenzéki kör és a Pillrax kávéházban a .közvélemény asztala* mellett összegyűlni szokott ifjúság megtudta s elhatározták, hogy nagyszabású tüntetést rendeznek a felirat mellett. Márczius 14-én délután tartották meg a népgyűlést melyen 12 pontba foglalva a nemzet kívánságait, azt határozattá emelték. Mikor azonban arra került a sor, hogy ezt a 12 pontot mikor és miként juttassák az országgyűlés és ha kell, a király elé, eltértek a nézetek. Az idősebbek s velük a többség, azt akarla, hogy előbb küldjék fel az országgyűlési ellenzéki pártnak s ha az is elfogadja, körözzék az országban aláírások gyűjtése czéljából. A tüzesebb vérű fiatalság lassúnak, késedelmesnek találta ezt a módszert és szokott helyiségébe a Pillvaxba ment, hogy teendőit megbeszélje. Mialatt ott tanácskoztak, egy fiatal ember rohant be a kávéház ajtaján s egy asztalra ugorva stentori hangon kiálltotta ki, hogy Pozsonyból jön, mint az otlani ifjúság küldöttje, hozni a hirt, hogy Bécsben kiütött a forradalom, Metternich megbukott, a nép feyyverkezik és barrikádokat emeli Villámcsapásként hatottak e hirek a jelenvoltakra, íme még a bécsiek is megelőzik a magyarokat! A másik pillanatban Petőfi Sándor már egy billiárd asztalról dörgi társai fülébe: ,ltt as idői Most vagy soha!" Tomboló tetszés zaj követte a költő szavait és az Irányi Dániel indítványára harártalan lelkesedéssel mond— D-hogy kérem, haduagynak sem maradnék benn de éu mar a negyedik évem szolgálom. — Talán büntetve volt? — Hosszú história az kérem, majd el mondom egyszer, annyit előlegezhetek, hogy se nem loptam, se nem öltem, majd el mondom egyszer, hogy mit tettem. El is mondta egyszer szépen magától. Mint önkéutes rukkolt be Budapestről. Az apjának bankháza van a fővárosban. Akár huszárnak is állhatott volna, de nem szerette soha az érteimetlen urizálást, civil korában sohi sem forgott fényes urak közt, hát gazdag fiu létére az inkább demokrata gyalogsághoz jött. Itt Bécsben már a harmadik hónapban olyan takaros szerelmi kalandba keveredett, hogy a miatt megszökött az ezredtő'. Grácban elfogták a leány szüleinek á kiküldöttei, de neki egyedül, polgári ruhában sikerült megugrani. Elmesélte, hogy avindlizte át magát a határon. Vissza nem mert menni az ezredéhez, mert félt a büntetéstől, hát csak ment előre, minél messzebbre. Sokat utazott életében. Beszélt angolul, franciául (anyanyelve volt) és németül a magyaron kívül, hát nem akadt meg Behol. Esernyi kaland után New-Yorkban kötött ki. Ott nagy nyomorúságba került, há' visszajött Európába. A szülei nem akartak hallani sem róla, de néhány barátja levelezett vele. Azok biztatták, hogy jöjjön vissza, ha jelentkezik kis büntetése lesz. Hallgatott a tanácsra, a hadbíróság megfosztotta önkéntesi jogától, másfélévi fogházra ítélte és három évi utánszolgálást kívánt. Möllersdorfban leülte a büntetést, most pedig morzsolja a napokat. Múlik az idő. Felebb valói emberségesen bánnak vele, lehet még ő boldog ember is, ha kiszabadul. Sokszor elbeszélgetett élményeiről Wieser. A nagy vallomás után rokonszenvvel fogadtuk és ezivesen hallgattuk a reminiscenciáit. A mi kameradschaft-\i.,k tartotta el azontúl cigarettával. Ó mesélte a következő kis kalandot is: Második hónapot töltöttem New-Yorkban. Voltam pincér, plakát ragasztó és zsákvarró a rövid idő alatt, — A brooklyni függőhíd alatt a South Sreet-ea varrtam ták ki, bogy most már nem kérik, de követelik a nemzet kívánságainak teljesítését. Nyomban megbeszélik a másnapi teendőket: első sorban az egyetemi ifjúságnak s aztán Pest egész polgárságának föllelkesitését arra, hogy a nemzet használja fel az alkalmat és követelje, sőt ha kell, erőszakolja ki ősi jogait! Ilyen előzmények után virradt fel az lS4S-ik év márczius 15-ike. Ilyen előzmények után szökött fel az a vakiló fénysugár az égre, melynek fénye egyszerre úrrá lett az addigi vak sötétségen és bevilágította a négy folyó öntözte, Kárpátok övezte szép Magyarországot. Nem északi fény volt az, amely szinekben gazdangyan, ragyogó és fenséges, — de hideg. Márczius 15ike izzó villámsugár, mely futótűznél gyorsabban lobbantotta lángra a kihamvadt honfi sziveket. Pedig hűvös északi szél zúgott végig az nap reggel Pesl utczáin. A havas eső ismétlen meg-megeredt, — de a külső hideg nem lohasztotta a keblekben kigyúlt belső lángot. A kora reggeli órákban összegyűltek előző esti megállapodásukhoz képest Jókai, Petőfi, Vasváry és társaik. Mellükön nemzeti szin kokárdával, nemzetiszin zászló alatt vonultak az egyelem orvosi fdkultusának udvarára. Jövetelük hirére az orvosnövendékek ott hagyták az előadásokat. Hamarosan egy széket kerítenek, arra feláll Jókai és felolvassa a 12 pontot, utánna Petőfi és elszavalja a Talpra magyart, — s az egyetemi hallgatók egy szívvel egy lélekkel csatlakoznak hozzájuk. Ugyanez történik a mérnöki iskolában, aztán a központi egyetemen. De már ekkorra szazakra, sőt az utczán járókelők közül hozzájuk csatlakozókkal ezrekre megy a tüntetők száma, kik a „Talpra magyar" refrainjet hamar megtanulják és eskü gyanant hangoztatják. Hogy eszméik gyors terjesztését megkönnyítsék, elhatározzák a 12 pont és a Talpra magyar kinyomtatását. Landerer és Heckenas legközelebDi nyomdáját keresik fel. Ott, mikor a censor engedélyének hiányát vetik ellen, magának az egyik nyomdatulajdonosnak tanácsára a nép nevében lefoglalják az egyik nyomdai gépet és csakhamar százával osztják szét a szabad sajtó első termékeit ! Délulán a nemzeti muzeum lépcsőzeténél ismétlődnek a délelőtti jelenetek rengeteg sokaság jelenlétében. Mjjd eszükbe jut, hogy mozgalmukat hivatalosan is szentesilik. Az ifjúság vezetői felmennek a városházára s ázott épen együtt ülő városi tanács sem térhet ki a közóhaj elő!, a 12 pont egy példányát a magistratus hivatalosan aláírja. A szabadsajtó eszméje eszükbe juttatja a sajtó vétségért fogva levő Táncsics Mihályt. Viharos kedélyek gyorsan termelik a gondolatokat s a gondolatot nyomon követi az elhatározás, az elhatározást a tett, — átmennek Budára a helytartó tanácshoz. A helytartó tanács az események és teendők megbeszélése czéljából szintén egyült volt s a meglepett királyi tanácsos urak a betóduló tömeg kívánságára egy hang ellenvetés nélkül rendelik el a Táncsics Mihály szabadon bocsáttatását és Ígérik meg a censura eltörlését. A fellelkesült nép ujjong a kápráztató gyors sikereken. A kiszabadított író kocsijából kifogja a lovakat és diadalmenetben viszi át Pestre. Este a nemzeti színházban az ifjúság kívánságára rendezett díszelőadásra zsúfolásig telik meg a nézőtér. A lűntetések megujulnak. A kitűzött darab helyett — pedig a Bánk bán volt — a Talpra magyart kívánja hallani, utána a Himnuszt, aztán a Szózatot, a Rákóczit, a Marseillaiset, — és a franczia forradalom vérpezsdítő indulója mellett oszlik szét a közönség, a késő éjjeli órákig a nap eseményeit tárgyalván. a kávés zsákokat egy nagy áruház raktárában, mikor ez a dolog történt velem. Egy munkaszünetes nspon tétlenül ődöngtem a zugó utcákon. A fejemet mindig megkábította az életnek az az impozáns zaja, a mit Ntw-Y')rk utcáin tapasztaltam. Egy kis csendességre vágytam, elindultam hát az egyik névtelen avenue-u a Morrisa nia külváros felé. Ntw-Yjrkbau nagyon kevés u'cának van neve, a régieknek, abból sem mindneí. A tenement houses ktől (kaszárnyaszerű bérházak) szegett rengeteg hosszúságú Streetek név helyett betűkkel és számokkal vannak ellátva. Hosszú léptekkel igyekeztem a csendesebb városrészek feié, mikor egy kapu előtt nagy csoportosulást találtam. Két munkás sötét vörös tapé'ákat szegzett a kapu köré, legfelől pedig rengeteg táblát erősítettek meg ilyen egyszerű felírással: — Fizess 5 centet, beléphetsz. Mikor a munkálok elkészültek a dekorálással, eltakarodtak és egy frakkos vörös szakállú ur állott a kapu elé a fajárdára. — Lépjetek be e kapun, ordította, 5 centet fizettek azért, a mit még soha senki ezen a világon nem látott! Miuden perezben megismételte a felhívást. Akadtak kíváncsiak. Egyszerre csak egy embert engedett be a szőnyeg ajtón az 5 cent lefizetése után. Mt.'am is előkerestem 5 cn'et és lefizettem a vörös szakállú ur igen széles durva tenyerébe. Kíváncsivá tett az, a mit sohi senki ezen a világon nem látott. Had lássam hát! Beléptem féireháritva a szőnyeget. Meglehetősen homályos heiyen találtam magim. E<;y kapu alatt, egy közönséges kapu alatt, a milyet minden háznál ta á uuk. A világítás gyéren srüródört be az u czáról. E őttem más függöny volt. Á bújtam azuu is. Sötét helyre jutottam. Tovább tapogatóztam előre, ujabb lepel, m^g nagyobb sötétség. E őre ootorkáltaia növekvő kíváncsisággal. Ö:-hat pakrócz alatt bujhittam át, mikor végre világosodni kezdett. Nem tudtam elképzelni miért a Igy folyt le a nap. Ezek voltak a külső események. A nap közvetlen vívmánya csak a sajtó, a gondolat nyilvánítás felszabadítása volt, de épen ezzel érte el e napon a nemzet azt, hogy többi kívánságainak teljesedése sem sokáig váratott magára. És csakugyan. Márczius 17-én délelőtt a helytartó tanács már hivatalosan is közzéteszi a cenzúra eltörlését. Ugyanaznap délutánján pedig megjön a hir Bécsből, hogy a király meghajolt az országgyűlés, a nemzet kivansága előtt, megbízta Batthyányi Lajost, mint elnököt, a független magyar minisztérium alakításával. A reform események nyomon követik egymást. A minisztérium megalakul. Az országgyűlés szédítő gyorsasággal egymásután fogadja el az uj törvényeket a minisztériumról, a népképviseletről, Erdély uniójáról, a közteherviselésről, az úrbéri terhek és az ősiség eltörléséről, a sajtó szabadságról és a vallásfelekezetek közti egyenlőségről. S a király szentesítése után április 11-én már ki is hirdették azokat. A vérnélküli foradalom után a legszebb jövő reményében indult meg az ország alkotmányos kifejlődése felé. S aztán? Mondjam-e tovább? A bécsi kamarilla fogcsikorgatva nézte a történteket, de hagyományos tradiczióit nem volt kepes, nem is akarta leiadni. Titokban felbujlogatta a nemzetiségekel a magyarok ellen s mikor látta, hogy a magyar kerekedik felül, nyíltan is azok pártjára áll. A király szentesitelte a törvényeket? Hát jól van. Kimondják reá, hogy agyalágyult s lemondatják a trónról. Aztán jött a nemzet önvédelmi, majd szabadság harcza. A földből teremtek elő a honvédek, a névtelen félistenek. Jöttek a diadalmas csaták, — s végezetre jött az északi kolosszus, hogy az igazságért a törvényes jogáért, a szabadságáárt küzdő magyar ellen segítségére legyen az ármánynak. Aztán jötlek az állati kegyetlenkedések és beállott az ujabb sötétség. Talán még sűrűbb, még áthatlanabb a réginél. De a márczius 15-iki esztnéket nem irthatta ki többé földi hatalom e hazából! s a magyarok szivéből! Itt élnek azok ma is és élni fognak mig magyar él e hazán! A városi dalárda s a főgimnáziumi daloskör, Santroch Alajos karnagy vezetése alatt hazafias dalt énekelt s azután Takács Endre szavalta el erre az alkalomra irott szép költeményét, melyet a szerző engedélyével lapunk tárcza rovatában kőzlJnk. Akik, nem lévén ott, nem hallották, olvassák el. Megérdemli. Az ünnepélyt a dalárda éneke fejezte be. * * * A szép ünnepi napnak szép volt a befejezése is. A Korona éttermében találkozott Nyíregyháza város polgársága, hogy muzsikaszó pohárcsengés mellett ünnepeljen tovább a nagy idők nagy napja emlékének. Szép szavakat hallottunk ez estén, de a szép szavak mellett hallottuk ismételni, hogy a mai idők érzése nern igaz. Elégedetlen szavak hangzottak el a mai fiatalságról is. Nem olyan vigasztalan ez a mai idő mint a hogy látszik! A haza szeretet legféltettebb kincse minden magyarnak ma is! Ha megismétlődnék a nagy próbák ideje tudná azt ma is minden magyar, hogy hol adós az életével. A látszat csal csupán. Az üres jelszavak hangoztatói és az én a drága én imádói zavarják az itélőt. Azok a kik kufárkodnak a tisztességgel, hogy felszínen maradhassanak. A kiélt ficsurok, akik unalmas arczczal hallgatják a hazafias „ostobaságokat" a kik orrhangon fogadják a meg nem érdemelt — jó napot — kívánást. Ezek és sok rekeszték. Talán valami fotográfiai mutatvány, érzékeny lemezekkel, azért ez a nagy elővigyázat a vilá gosság kizárására evvel a sok függönnyel. Megnyugodtam, hogy majd elválik és áhítattal hárítottam szé a lepleket. Végre a pokoli tömöritett sötétségbíl, a melynél nem élvezhettek különbet az egyiptomiak sem a csapások idején, enyhe szürkületbe jutottam. Most már igazán elfogott a kíváncsiság. A körmönfont yankee nagyszerűen ért hozzá, hogy lehel a kíváncsiságot felbizgatni. Mikor a következő leplet széthajtottam, reszkettem a kíváncsiságtól. Itt Wieser czigarettára gyújtott. Soha életemben nem gondoltam, hogy olyan Bokáig el lehet babrálni egy czigaretta meggyújtásával. Hárman négyen kaptunk gyufa után, ugy tartottu'i a lángot készséggel Wieser elé, hogy hamarabb folytathassa sz érdekes mesét. Végre égett a czigaretta. Wieser nagyot fujt a padlás felé az illatos füsttel, aztán folytatta A kezem reszketett, mikor a következő leplet széthajtottam. Világos helyre jutottam. Még egy lepedő volt előttem. A mögött kellett lenni a csodás látványnak. Koronként áruyak suhantak el a vásznán. 0 yanforma árnyak mint a milyen egy egy sétáló ember után vetődik. Zajt és zörgést Í8 hallottam. Soha életemben nem kínzott még ugy a kívánc iság, mint abban a pillanatban. Remegve hárítottam el a su'yos vásznat és . . . . künn voltam az u'cíán. Egy közöiséges külvárosi utczán. Az emberek nevettek rám mindenüanen, a lánvok még az emeleti abiakofcbói is kacagtak rij'vn. látszik varuk a jö önét. Olyan hosszú lep ékkel indul im neki z u cz* aak az áthozott helyről, a milyen te npór* c-k «gv -zibáiyszerint kiképzett császári és királyi biKa k-'p-'s. Szaladtam, repültem, gondosan magammal vive határtalan dühömet.