Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-08-19 / 33. szám

Hivatalos melléklet a „Itfyirvidék" 19QQ. 33-ik számához. Szabolcsvármegye alispánjától. 17293. K. 1900. A községek elöljáróinak. A 111. kir. belügyminiszter úr 59207—900. szám alatt a kivándorlási mozgalom korlátozása tárgyában kelt körrendeletét szigorú alkalmazkodás és mihez tartás végeit közlöm, ösmerve a járási hatóságok és községi elöljárók hazafiuságát és kötelesség tudását, elvárom és bizom, hogy a rendeletben foglaltak szem előtt tartva mindent elfognak követni e mozgalom megszüntetésére, és a kivándorlásra csábítók ellen a kellő erélylyel fognak fellépni és a kivándorlásra való íelbujtásokat a rendelkezésűkre álló eszközökkel megfogják akadályozni. Felhívom a járási főszolgabirákat, miszerint a tanítókat, községi bírókat, korcsmárosokat alkalmas módon szólítsák fel, hogy ha részökre valamely a rendeletben említeti tartalmú nyomtatvány érkeznék, azt hazafias kötelességüknek tartsák a főszolgabiráknak beszolgáltatni. Nyíregyháza, 1900. julius 16. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. (Másolat. 17293. K. számhoz.) Magy. kir. belügyminiszter 59207—V.-a. szám. Körrendelet. Valamennyi törvényhatóságnak. Ujabban több törvényhatóság tett hozzám jelentest a kivándorlási mozgalom terjedéséről és némelyek annak meggátlása czéljából intézkedéseket s a hatóságok részéről ezen mozgalommal szemben követendő eljárás tekintetében egyszersmind utasítást kértek. Ennélfogva tájékozás és miheztartás, valamint további megfelelő intézkedés végett a következőket tartom szükségesnek kijelenteni. Bizonyára ugy politikai, mint nemzet gazdasági szempontból sajnálatos, hogy az ország egyes vidékeinek lakossága mind nagyobb számban, sőt tömegesen hagyja el hazáját, mindamellett a kivándorlást kényszer-eszközökkel megakadályozhatnak nem tartom, mert ez ellenkezik az állampolgároknak általában elismert alapjogaival, nevezetesen a személyes és költözkődési szabadsággal, de különben sem vezetnének czélhoz. Ezen baj gyökeresen csak helyes közgazdasági és közigazgatási intézkedések folytán volna orvosolhato; de az ily intézkedések az állam pénzügyi erejének helyes egyen súlyára való tekintetből és a természetes fejlődés folyamatának lassú volta miatt csak hosszabb idő múlva valósithatók meg és mulathatnak fel nagyobb eredményt. Ebből kifolyólag a kir. kormány feladatának tekinti, uogy a kivándorlásnak mérséklésére és az abból eredő hálranyok ellensúlyozására alkalmas intézkedéseket és rendszabályokat megállapítsa és fokozatosan életbe léptette; de addig is, mig az intézkedések ily irányban megtehetők lesznek, a közigazgatási hatóságok nem zárkózhatnak el azon feladatuk elől, hogy a kivándorlást a rendelkezésükre álló törvényes eszközök igénybe vételével némileg korlátolják s az abból származó hátrányokat lehetőleg enyhítsék. Ha tehát valahol kivándorlásra irányuló mozgalom észleltetik, legelőször is keletkezésének okai lesznek, szorgosan kipuhatolandók. Tudva levő, hogy külföldi tengeri gőzhajózási vállalatok a végből, hogy a kivándorlók szállításából minél több anyagi hasznuk legyen, úgy szintén azoknak külföldön levő ügynökei — mint erre a hatóságok innen már tigyelmeztetve is voltak, igyekeznek hazánkban is egyes egyéneket megnyerni, kik bizonyos pénzjutalék fejében számukra minél több utast toborozzanak. Ezek azután haszonlesésből az amerikai állapotokat rózsás színekben festvén le, a tájékozatlan népet könnyen kivándorlásra csábítják. Midőn tehát ily lelketlen közvetítők nyomoztatnak ki, azok ellen a megtorló eljárás az 1887. évi XXXVIII. t.-cz. alapján haladéktalanul és kerlelhetlen szigorral folyamatba teendő, a külföldiek azonfelül az országból kitiltandók. A/, említett vállalatok és ügynökeik azon kivül nagy számmal küldenek szét nyomtatványokat, melyekben a lakosokat az amerikai gazdasági viszonyok magasztalásával a kiutazásra csábítják, egyszersmind az utazásra, sőt a hatóságok és az útlevél szabályok kijátszására vonatkozó tanításokat is adnak. Ily nyomtatványok a hazai posta szállításból kivannak tiltva s azok a posta és távirda hivatalok által, ha keresztkőtés alatt, vagy nyílt borítékban küldetnek, külömben sem továbittatnak. A megyében pedig az ily nyomtatványok zárt borítékban is küldetnek, a posta és távirda hivatalok mint erről a törvényhatóságok 1«90. évi október 4-én 64981. szám alatt kelt itteni rendelettel értesíttettek, a m. kir. kereskedelmi miniszter úr által utasítva vannak, hogy ha hozzájuk ily gyanús levél érkezik azt kézbesítsék ugyan, de erről a főszolgabírót illetve polgármestert rögtön értesítsék. A hatóságok feladata tehát az ily értesítések vétele után az illető egyéneket figyelemmel kisértetni s a tapasztaltakhoz képest eljárni. Minthogy pedig a hozzám tett azon jelenlésekből, hogy egyes vidékek ily kivándorlásra csábító nyomtatványokkal elárasztatnak, a következtethető, hogy azok a posta és távirda hivatalok figyelmét elkerülik, a kereskedelmi miniszter urat egyidejűleg felkértem, hogy az emiitett hivatalokat az ily nyomtatványok éber ellenőrzésére újból utasítsa Tapasztaltatott, hogy az ily nyomtatványok gyakran a községi bírák, tanítók és korcsmárosok czimére küldetnek, mivel ezek a községi lakosokkal sűrűbb érintkezésbe vannak, szükséges tehát, hogy ezek alkalmas uton felszóllitlassanak, hogy ha hozzájuk ily nyomtatványok érkeznének, hazafias kötelességüknek tartsák azt el nem fogadni, vagy az illető főszolgabírónak, illetve polgármesternek azonnal beszolgáltatni. Tudva van a törvényhatóság előtt is, hogy az északamerikai egyesült államok a bevándorlás tekintetében bizonyos korlátozásokat léptetett életbe, nevezetesen oly egyenek, kik valamely munka teljesítésére előzetesen kötött szerződés, vagy szóbeli egyezmény folytán vállalkoznak, továbbá teljesen vagyontalanok, és kik bizonyos betegségben szenvednek partra sem szállhatnak, hanem Európába visszaszállittatnak. Hivatalos jelentések szerint ily esetek a szigorú végrehajtásnál fogva igen gyakran fordulnak elő az ily visszautasított egyének azután az elutazáskor még meglevő kevés vagyonukat is teljesen elköltve és a lelketlen ügynökök által is kifosztva többnyire a külföldi oszt. inigyar consulátusok által nyújtott előlegek segélyével a legnagyobb nyomorban érkeznek vissza hazájukba. IX: azoknak is, kik szerencsésem partra szállottak, különösen kezdetben nagy nehézségekkel, sőt nélkülözésekkel kell küzdeniük és sokan csakhamar belátják csalódásukat. Ezt illusztrálja a New-Yorkban megjelenő „Szabadság" czimü hírlap mellékelt számában a telepedés nehézségei felirattal közölt czikk is. Meg kedvezőtlenebb helyzet vár a DélAmerikába, nevezetesen a Brazilliába bevándorlókra, a mint erre a törvényhatóságok innen ismételve, figyelmeztetve lettek, igy az 18113. évi május 11 -én 31932. szám alatt az 1897. évi május l-én 37205. szám alatt és az 1896. évi november 13-án 86032. szám alatt kiadott körrendeletekkel. Gzélszerü lesz ennélfogva, hogy oly helyeken, hol kivándorlási mozgalom már észleltetik, a lakosság a kivándorlással járó nehézségekre és veszélyekre, a szokásos hirdetési módok felhasználásával, városokban, esetleg a helyi hírlapok utján, falvakban még az illető lelkészek utján is újból komolyan figyelmeztessenek; a községi elöljárók is igyekezzenek a lakosságot személyes érintkezés közben kellőleg felvilágosítani, s a kivándorolni készülőket százalékuktól eltéríteni. Azoknak kik Amerikába való utazás czéljából külföldre szóló útleveleket kérelmeznek, ha kivándorlási szándékuk mellett felvilágosításuk és figyelmeztetésük daczára is megmaradnak, az útlevél ajánlat kiállítása valamely törvényes akadály nem létében meg nem tagadható, de az nem az illető félnek adandó át, mint ezt eddig több hatóság helytelenül gyakorolta, hanem az alispán (polgármester) utján terjesztendő ide fel, az útlevél kiállítása végett. Ezúttal is figyelmeztetem a törvényhatóságot, hogy az útlevél iránti kérelmek lehető gyorsass iggal intézendők el, illetve terjesztendők fel, nehogy a kiutazni szándékozók ügynökök közben járásához legyenek kénytelenek fordulni, mi által csak felesleges költséget okozhatnak nekik, vagy a hatóságok ellenőrzésének elkerülésével útlevél nélkül hagyják el az országot. Azon visszaélés megakadályozása vegeit, hogy a már Insznált ullevelek egy más egyén állal ismét felhasználtatna;, a kivándorlásra csábító nyomtatványok tekintetében fennálló fenntebb említett rendelkezése szintén érvényben lévén, az ily útlevelek, midőn annak visszaküldéséről a hatóság a posta és távirda hivalalok utján értesül, az illetőtől haladéktalanul bevonandók. Végül felhívom a törvényhatóságot, hogy a kivándorlási mozgalmat folyton éber figyelemmel kisérvén, arról időről-időre hozzám jelentést tegyen, a mennyiben pedig a kivándorlás egyes helyeken oly különös okokra volna visszavezethető, melyek valamely kormányhalosági, esetleg törvényhozási intézkedés által sikeresen orvosolhatók volnának, ez iránt az illető helyre tüzetesen indokolt felterjesztést tegyen. Budapest, 1900. évi julius hó 5-én. Széli s. k. Szabolcsvármegye alispánjától. közönség figyelmét a következőkben foglaltakra hívom fel. A vámszedési jog <-ngedélyezése, vagy esetleg már gyakorolt vámszedési jognak újbóli engedélyezése, vámszabályzatának, vámdijtételeknél megállapítása, vagy felemelése, nem különben rendszerint a vámbevételek terhére foganalositani szándékolt kövezési, burkolási, vagy kövezet fejlesztés és átalakítási s általában esetleg vámtárgyat is képező közutakon, utczákon, közforgalomra szolgáló hidakon, kompokon, réveken, hajóhidakon tervezett építési és átalakítási munkálatok tárgyában, valamint az anyag és kiviteli módozat meghatározása tekintetében hozandó határozatoknál, a fentebb jelzett körülmények is fontolóra veendők és szem előtt tartandók és e részben jövőben kellő óvatossággal és körültekintéssel kell eljárni; miután a szükségesnél nagyobb, esetleg az oltani viszonyokkal arányban nem £110 kiadással járó, költséges munkálatok és létesítmények költségei a vámengedélyezésnél, illelőleg a szedhető dijak mérvének meghatározásánál a szükséglet teljes fedezésének a vámjövedelemből leendő biztosítása szempontjából figyelembe nem fognak vetethetni, hanem a több költség ily esetben a város, vagy község egyéb bevételeinek terhére fog esni. Ez alkalommal, tekintettel arra, hogy rendezett tanácsú városok és községeknek burkolási és kövezési munkálatok létesítésére, átalakítására és fejlesztésére irányuló határozatai az 1886. XXII. t.-cz. 24. §. c) pontja és a 126. §. és 128 §-ai értelmeben végrehajtás előtt a vármegye törvényhatósági bizottságának jóváhagyását igénylik, figyelmeztetem a vármegye közönségét, hogy a vármegye közönségének is feladata a fentebb előadottakra figyelemmel a városok és községek szóban levő határozatainak felülvizsgálatánál felügyelettel lenni arra, hogy oly munkálatok elrendelésére vonatkozó városi és községi Intározalok, mely munkálatokra nézve a fedezetről egyidejűleg kellő gondoskodás nem történt a törvény szerint megkívántató jóváhagyást ne adja meg. Ezen rendelkezés ugyancsak az IS90: I. t.-cz. II. részében tárgyalt kövezetvám tárgyakra vonatkozik a vármegye közönségének vagyonfelügyeleti joga azonban az 1890. I. t.-cz. I. resz. VII. és VIII. pontjai alá eső munkálatok tekintetében is érvényesítendő, mindazáltal önként értelőleg az ezen utóbbi törvényes határozínányokban előirt eljárás ezentúl is megtartandó és az olt megjelöli hatóságok intézkedési joga továbbra is teljes épségben fenn marad. Budapesten, 1900. julius hó 20-án. Hegedűs s. k. Szabolcsvármegye alispánjálól. 18679. K. 1900. A községek elöljáróinak. A kereskedelemügyi magy. kir. miniszter 474 10. számú körrendeletének másolatát tudomásul vétel és alkalmazkodás végell kiadom. Nyíregyházán, 1900. augusztus 4-én. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. (Másolat.) Kereskedelemügyi magy. kir. miniszter 47410. szám. Valamennyi magyarországi vármegye közönségének. A vámszedési jogoknak engedélyezése iránti tárgyalások alkalmával azt tapasztaltam, hogy a vámengedélyt kérő városok és községek igen gyakran azon feltevésből indulnak ki, hogy a vám-zedés engedélyezése esetén utczák és terek szilárd anyaggal való burkolásának kövezet létesítésének, átalakításának s általában vámszedés tárgyát képező, vagy ily minőséggel felruházni tervezett közulaknak, közforgalomra szolgáló ludaknak, kompoknak (réveknek) hajóhidaknak építési és átalakítási munkálataira szükséges költségek, kizárólag vagy legnagyobb részt az 1890. évi I. t.-cz. 81. §-a értelmében gyakorolható és engedélyezhető vámszedés bevételeiből fedezendők s ezen feltevésre támaszkodva, ezen munkálatok tervezésénél a költségeknek az építés anyagának, módozatainak megállapításánál nem a kellő óvatossággal és körültekintéssel járnak el, hanem sok esetben vagyoni viszonyainak nem felelő, s a közforgalom érdekei által gyakran nem is igazolható, nagyobb költséget igénylő építési és átalakítási munkálatok végrehajtását határozzák el s ennek folyamányaként a költségeknek a vámjövedelemből vagy ennek terhére felvenni szokott hosszabb lejáratú kölcsönből való fedezhetése végett, igen magas vámdijtételek engedélyezésére, vagy a meglevőknek aránytalan felemelésére számítanak. A városoknak és községeknek az utczák és terek szilárd burkolattal való ellátására, kövezet létesítésére és annak fejlesztésére s általában a közforgalomra szolgáló közutak és műtárgyak építésére irányuló a közforgalom és közlekedés érdekében álló elismerésre méltó törekvését magam részéről is helyeslem és azt támogatni kész vagyok. Minthogy azonban az 1890. évi I. t.-cz. 85. s-ának azon rendelkezéséből melyszerint a várndijtételek javaslatba hozatalánál és utóbb megállapításánál szem előtt tartandó tényezők egyrészt a váintárgy előállítására és felszerelésére szükséges lőke, illetve annak kamatoztatására és törlesztésére szükséges évi összeg, a vámszedési engedély tartama, a vámtárgy és felszerelésének fenntartására szükséges évi kiadás és azon időpont, midőn a váintárgy újbóli előállításának szüksége előreláthatólag bekövetkezend, korántsem következik az, miszerint a várndijtételek okvetlenül oly mérvben és nagyságban állapitandók meg és engedélye/.endők, hogy a városok és községek által czélba vett munkalatok és építkezések gyakran igen magas összegekre menő költségei egyedül a várndijtételek alkalmazásából várható bevételekből legyenek fedezhetők; minthogy továbbá a várndijtételek nemcsak az emiitett költségek fedezhetésére szükséges bevétel biztosítására való tekintettel, hanem másrészről azon szempontból is megfontolás tárgyává teendők, váljon a megállapittatni kívánt díjtételek s áltilában a vámszedés életbeléptetésének engedélyezése, a közforgalmi, közgazdasági érdekekre, az illető vidék kereskedelmi, iparfejlesztési, mezőgazdasági, állattenyésztési, vásári s egyéb közfontosságu érdekeire minő hatást fogna gyakorolni, s illetve, hogy ezen érdekeket a megállapítandó várndijtételek nein fogják-e esetleg hátrányos in érinteni és befolyásolni: ennílfogva a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszter elnök úrral egyetérlőleg a 18066. K. 1900. ~ A járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgár mesterének és a községek elöljáróinak. A m. kir. belügyminiszter ur 59075/900. számú kör endelerének másolatát miheztartás s szigorú alkalmazkodás végett közlöm. Nyíregyháza, 1900. julius 31-én. Alispán helyett: Mikccz Dezső, főjegyző. M. kir. belügyminiszter. 59975. sz. IV.-b. Körrendelet valamennyi törvényhatóságnak. Az allami elmegyógyintézetekben és nagyobb elmebeteg osztályaival biró kőz- és magánkórházakban elhelyezett nem büntető elmebetegek elbocsátására nézve a folyó évi 4 7.114. sz. a. az elmegyógyintézetekhez intézett rendeletemmel a következő módon intézkedtem : 1. Oly javult állapotú és a közbiztonságot többé nem veszélyeztető elmebetegek, kik hozzátartozóik, vagy törvényes képviselőik (atya, term. és törv. gyám, rendelt gyám, ideigl. gondnok, gondnok) által önként és nem hatósági rendelkezés alapján helyeztettek el az állami elmegyógyintézetekbe, igazolt hozzátartozóik és törvényes képviselőik által minden akadály nélkül vehetők ki az intézetből. 2. Oly elmebetegek, kik hatósági rendelkezés nélkül helyeztettek ugyan el, de kór állapotuk nem változott és vagy önmagukra, vagy a közbiztonságra még veszélyesek, csak az esetben bocsáthatók el, ha a hozzátartozóik vagy törvényes képviselőik, a további ápolás és felügyeletről szóló téritvény kiállításán kivül hitelesen igazoljak, hogy a beteg otthon kellő orvosi kezelés, ellátás es oly felügyeletben részesülhet, hogy sem önmagára, sem pedig a közbiztonságra veszélyessé nem válhatik. 3. Oly elmebetegek, kik a hatóság rendelkezéséből lettek az elmegyógyintézetbe beszállítva, de kór állapotuk javult és sem ön, sem közveszélyes jelleggel nem bír, szintén csak oly feltétel atott bocsáthatók el, mint a 2-ik pont alatt említett betegek. 4. A hatóság rendelkezése folytán elhelyezett elmebetegek, ha kór állapotuk nem változott és önmagukra vagy a közbiztonságra veszelyesek, csak az esetben bocsathatók el, ha téritmény kiállításain és a kellő felügyelet, ellátás, orvosi kezelés igazolásán kivül az elmebeteg az 1898. 75804. sz. a kelt itteni rendeletben megjelölt bizottság által felülvizsgáltatik és a bizottság a b jteget elbocsáthatónak találja, mely alkalommal az elmebeteg kór állapotának mérlegelése mellett azon körülmény is hivatva van elbírálni, vájjon a kilátásba helyezett ápolás és felügyelet tényleg olyan-e, mely a beteg gyógyítását, vagy szakszerű ápolását biztosítja és annak, ön vagy közveszélyes cselekedeteitől a társadalmat megvédheti. Mind a 4 p

0nt alatt emiilett elmetegek elbocsátása, minthogy a

z

ok visszaesés folytán közveszélyesekké válhatnak, az általok okozható szerencsétlenségek megelőzése szempontjából, a betegre vonatkozó tájékoztató adatok közlése mellett a betegre illetékes rendőri hatóságnak bejelentendő, hogy az a saját hatáskörében a betegei, kellő kímélettel és körültekintéssel megfelelő módon felügyelet alatt tartsa és más hatóság területere való távozása esetén ezen hatóságot a további felügyelet gyakorlása végett értesítse. Ha az elmebeteget oly hozzá tartozója akarja kivenni, ki annak nem törvényes képviselője (I fenntebb I. pont alatl) akkor a 4. po:it alitli esett bánn ;lyikében is az elmebeteg ily hozzá tartóz íján ik csak az esetben adhitó