Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-08-19 / 33. szám

V2 Ferencz József. Magyarország dicsőségesen uralkodó királya tegnap ülte meg 70-dik születés napját. Nagy és jelentöséges évforduló ez közönségeshalandó életében is s méltó alkalom bizonyára, hogy hozzátartozói, családja ünnepet üljenek s

4 hálás szívvel forduljanak a Mindenhatóhoz. Hát még, mikor az, kinek Isten ezt a magas kort megélnie engedte, millióknak koronás uralkodója, — bizonyára történelmi jelentőségű ez az évforduló s méltán nagy ünnepe a népek millióinak! Két országnak az uralkodója a mi királyunk. 52 esztendeje, hogy császára lett Ausztriának s 33 éve mult junius 8-án, hogy Szent-István kilenczszáz éves koronájával Magyarország királyává koronáztatott, kiérdemelve magának e hosszú 33 év alatt, hogy a „legalkotmanyosabb" jelzővel irja töl nevét majdan a történelem. Mi közönséges emberek, kik mindennapi életünk apró gondjai mellett — talán idejekorán is megőszülünk, megvénülünk, csodálattal nézünk föl a mi szeretett királyunkra, akit, mint uralkodót, 52 esztendős uralkodása nagy gondjai, viharos, háborús idők förgetegei, egyik országa népének 18 esztendőn át tartott keserves siralma, vesztett csaták lesújtó tényei és következményei nem hogy lesújtottak volna, de megedzették lelkét és testét is arra, hogy a 33 év előtt bekövetkezett nagy fordulat után. mely birodalma népeinek uj állami életet biztosított, ma is még erős kezekkel a leghatalmasabb őrzője s 50 millió alattvalója egyértelmű meggyőződése szerint gondviselésszerű biztosítéka népei élete alkotmányos és békés fejlődésének. Pedig az a sok és rettenetes csapás, ami Ferencz Józsefet, a mi felséges királyunkat, mint embert sújtotta, elég lelt volna arra, hogy sok közönséges emberi életet összetörjön. De ő nem roskadt össze, sem az 52 esztendős uralkodás viharos eseményei, sötét gondjai közben, sem az iszonyatos csapások alatt, melyek mint embert, mint apát, mint férjet, mint családfőt sújtották öt. A Mészáros vezénylete alat álló magyar sereg Kassa mellett ütött tábort. Itt szándékoztak bevárni az ellenük nyomuló Schlick tábornokot. Épen utohó napja volt az ezernyolczszáznegyvennyolczadik évnek. Kegyetlen hideg idő volt. Az ég kék tengerén erős fénynyel tündököltek a csillagok s a megfagyott földet fedő hótömeg nyikorogva ropogott a katonák lábai alatt. A Kassától Enyiczke felé vezető ut mellett a szabad ég alatt töltötték katonáink a Szilveszter estét. Nagy tábori tüzek mellett a hóra feküdve beszélgettek az elhagyott édes otthonról; majd dévajkodás tréfa által igyekeztek feledtetni egymással az idő viszontagságát. Az őrszem köpenyébe erősen beburkolva járt fel s alá a tábor körül, meg megállt néha s szájával kezébe fújva, melengette fagyos ujjait. Ugy elmerlllt gondolkozásában, hogy észre sem vette a tábor felé nyargaló lovast. Csak akkor riadt fel merengéséből, midén alig volt, tőle tiz lépésnyire. — Ki vagy? — kiálltotta s arczához emelé fegyverét. — Jó barát! — Válaszolt Tőkés. — Be akarok állani hozzátok. Vezess kapitányodhoz. Az őr sipjába fujt s néhány pillanat múlva olt termett egy katona, ki Tőkést elvezette a táborba. Mire az 1849-iki újév felderült volna, Tőkés János már katona ruhában melegedett többbi társaival a tábori tüz mellett. A mire vágyott, hirtelenében elérte. Hurmadnapos korában már csatába kellett mennie. De hát nem is ugy volt abban az időben mint most. Kezébe nyomtak egy puskát a honvédnek. Megmutatták neki, mint kell vele bánni s nem tanítgatták fortélyos szavakra. Nem kellett ott egyebet tudni, csak e jelszót; előre! Január 3-áu késő este értesítették Mészárost kiküldött kémei, hogy a félszemű Schlick nagy sereggel vonul Kassa felé. N

^Y j B V I P É K 18 éves volt, mikor a legnehezebb viszonyok között átvette az uralkodást s az azóta letelt 52 esztendő alatt egy egész történelem zivataros eseményei zúgtak rajta keresztül s annyi bánat, gyász és iszonyat sújtotta szivét és annyi keserűség és csalódás érte lelkét, hogy szinte csodaképen tekintünk ma töl rá, aki még mindég erős, aki még mindég szilárd és bölcs, s ötven milliónyi népe szent hittel bízik az 0 erejében és bölcsességben. És buzgón imádkozik Istenéhez: Áld meg Urunk, tartsd meg Urunk a mi jó öreg királyunkat! * * * A nemzeti közörömben Nyíregyháza város hazafias közönsége felséges királyunk iránt érzett' hódolatával és igaz szeretetének egész melegségével vett részt. A nagy jelentőségű évforduló előestéjén és napján fényes kivilágítás volt, sa város zászló díszbe öltözött; 18-dikán pedig megteltek ájtatos hivőkkel az ünnepies hálaadó isteni-liszteleteket tarlu ös-z s felekezetek templomai. A r. katli. templomban reggel 9 órakor vette kezdetét a ünnepi mise, melyen a templomot zsúfolásig megtöltő közönségen kivül, i/. öss/es hatóságok testületileg jelentek meg. Még pedig: .> v .rinegyei tisztikar báió Feilitzsch Berthold főispán vezetése alatt, a kir. törvényszék Kovács Is ván kir. táblai biró, törvényszéki h. elnök, a városi tisztikar Bencs László polgármester, a kir. pénzügyigazgatóság Eötvös Pál h. pénzügyigazgató vezetése, a m. kir. posta- és távirda tisztikara Surányi Imre felügyelő, a kerületi dohány-felügyelőség és beváltó hivatal Mann József felügyelő vezetése alatt, Irján János m. kir. államvasuti felügyelő, állomás-főnök, továbbá a helybeli főgimnázium, iskolák, pénzintézelek, testületek stbbi képviselői. Az ünnepi misén ft. Ver zár István esperes-plébános celebrált s a templom előtti téren — a 10-ik huszárezred s — az 5-ik honvéd huszárezred városunkban időző osztálya hadgyakorlaton távol lévén a — 10-ik huszárezred kerete nult ki, teljes díszben. Ünnepi mise volt a g. kath. templomban is, hol ft. Fekete István főesperes celebrált. Az ág. ev. templomban szintén ünnepi isleni tisztelet volt, ahol is a hatóságok és testületek szintén megjelentek. Az ünnepi imát nt. l'aulik János mondotta. Az ev. ref. templomban nt. dr. Bartók Jenő lelkész mondott ünnepi imát. A templomi ünnepi isleni tiszteletek sorát az izr. templomban tartott hálaadó isteni tisztelet fejezte be, melyen az óriási nagy közönségen kivül, a hatóságok testületileg jelentek meg. Az ünnepély magasztosságához méltóan feldíszített templomban az ünnepi isteni tisztelet igazán meghatóan ment végbe. Az elemi iskola növendékei elénekelték a Ilymnust, azután Friedman Károly főrabbi imát mondott s az egyházi énekkar rein-kül elénekelte Dávid király 21. zsoltárát. Ezután következelt az ünnepi beszéd, melyet dr. Kelemen Adolf rabbi, a/, izr. egyház hitszónoka tartott, ismeretes ékesszólásával s hatalmas beszédével mélyen megindítva az ünneplő közönséget. A Baruch Arnold hitközségi elnök állal, igazi hazafias buzgósággal és mély loyalitással rendezet ünnepi isteni tiszteletet, a királyért való könyörgés s az elemi iskola növendékeinek éneke — a Szózat — rekesztette be. A városunkban levő közös és in. kir. honvéd lisztikar délben bankettel rendezett a .Korona" dísztermében. Mészáros, bár serege tetemesen kisebb volt az osztrák tábornokénál, mert ha Schlick átkelhet a Tiszán, a magyar kormány uj székhelye, Debreczen válságos helyzetbe jut. Parancsban adta hát ki a legénységnek,hogy holnap meg fognak ütközni. Ne vélje senki, hogy a parancs lev,;rőleg hatott a honvédekre; ellenkezőleg: a legnagyobb örömmel fogadták a csatába menetel tudatását. Egymást lelkesítve, buzdítva, gyújtó harczi dalokat énekelve, várták a csata napját. A többiek között Tőkés János is felette vig hagulatban volt. Feledett éhséget, hideget, otthon hagyott szülét. Lelkét egyedül a holnapi nap dicsősége árasztotta el ragyogó fényvilágával. Még a i hold fenragyogott, midőn a hndvezér intézkedése talpraállitá a legénységet. Készen, lángba égő szívvel várták a jelszót, mely a csata megkezdését adja tudtul s dalolva, vidám tréfálkozással vártak a vérkeresztelőre. Felvirradt január 4 ike, mely nap gyászos emlékű szabadságharezunk történetében. Schlick hadai szétszórták a magyar sereget. Sok derék magyar legénynek röpült el lelke egy végső sóhajtásban és a fehér hófedélt omló vér festé pirosra. Tőkés János oroszláni bátorsággal küzdött, de egy szuronydöfés képtelenné tette a harezra. Lerogyott a kemény hótakaróra és szemei aléltan csukódtak le. Midőn felébredett, iszonyú való tárult elé. Osztrák fogságban volt. Nem lehet leirni a legény fájdalmát. Az első pillanatban neki rohant az erős tölgyaj.ónak, hogy szétzúzza fejét, dd hirtelen más gondolata keletkezett. — Menekülnöm kell innen!— mondá magában.— Élnem kell a szeretett haza, szülém és jegyesem miatt. És e gondolat uj lelkesedést öntött kebelébe. Napokon keresztül terven törte fejét, hogy miképen meneküljön meg utált börtönéből. Az iparosok társadalmi helyzete. A hazai ipar fejlesztése iparunknak külföldi színvonalra való emelése nemcsak p nzt igényel és áldozatokat az állam és törvényhatóságok részéről, hanem feltétlenül megköveteli az iparos osztály általános műveltségnek emelését. Művelt ipiros osztály kell első sorban a mai nagy reformtervezetek keresztülviteléhez. A müveit ember a haladás nyomában járó változásoktól vissza nem riad, a kevésbbé művelt ember félve fogad minden újítást. Iparosaink és nagyrészt kereskedőink is, a társadalmi életben is mellőzéseknek vannak kitéve. Altalános a panasz, hogy ügyvédek, orvosok, tanárok, hivatalnokok foglalják le maguknak a társadalmi élet tisztségeit és csak elvétve inkább kegyelemből engednek át egy pár állást az iparos világnak. Pedig társadalmi életünkben a szükséges összhang akkor lesz csak meg, ha társas köreinkben kaszinóinkban az iparosok el fogják foglalni az őket megillető vezérhelyet. Az iparosok és kereskedőkben nincs gőg, nincs büszkeség s így előkelő szerepre jutva, csakhamar népszerűekké válnak s a testületben, melynek élén állnának, az összes elemeket egyaránt gyűjtik maguk köré. Ma kaszinóink csaknem mindegyike élén jogászok állanak ugy Budapesten, mint a vidéken. Az iparosban sok az önérzet, becsülettel tartja fen családját, szép háztartást visz, rendezett viszonyok közt él, érzi, hogy tisztességes élete mindenütt csak megbecsülést érdemel; nem sziveden veszi hát, mikor a társas élet oszlopai csak leereszkednek hozzájuk, hogy egy-egy bizalmas megszólítás után odább álljanak. Az iparos osztály — élén a vagyonos gyárosokkal — függetlenségénél fogva érzi, hogy a társadalmi életben ő nem a lógós szerepére van utalva, ott megilleti a tisztes hely és nincs hajlandósága arra, hogy másoknak szekérlolója legyen. Teljesen igazuk van iparosainknak, ha vezető szerepre áhítoznak. Magyarország iparállammá akar fejlődni. A fejlődés e korszakában adjuk hát a gyeplőt az iparosok kezébe: gyúrják ők a társadalmat, irányítsák az iparosok az iparfeljesztés korában a társas életet s akkor be is viszik az iparfejlesztés reforineszméit a közéletbe. De inindez egy feltételhez legyen kötve. Az iparos birjon az általános műveltség azon fokával, mely őt vezető szerepre képesili. Az iparost be kell vonni a klubéletbe, ott pedig ismereteinek bővítésére is alkalmas szórakoztatásokról kell gondoskodni. A mi iparosaink nem is kívánnak a klubok élére állni, csak az az igényük, hogy a társadalomnak, u. n. uri osztálynak ne tűrt tagjai legyenek. Az iparost bántja az az oktalan megkülönböztetés, a mivel különösen a mi országunkban találkozik. És igaza van. Ennek meg kell szűnni. Az ev. ref. daltársaság hangversenye. Lipunk legutóbbi számában már közéltük volt a Ilef. daltdrsasiíg f. év. szeptember hó 9-én tartandó hangversenyének mű orát. Tettük pedig ezt tisztán azért, hogy lapuuk az előtti számában megígértük, hogy a programmot hozni fogjuk minnél előbb. Korai az igaz — bírálatot mondani már előre a műsor minden egyes számáról, illetve azok előadóiról. De nem hallgathatjuk el, hogy pár szót mégis ue szóljunk. Ezt tennünk erkölcsi kötelesség. Hiszen e hangverseny program inja oly Ízlésesen van egybeállítva, hogy mar előre biztosítva van a szép siker. Mert hát kiket látnnk a szereplők között?... Városuak ismert közkedvelt alakjait. Hogy lépést htladjunk — ott találjuk mindjárt a legelső szereplót Sípos Lajos urat. Ügyes tolláról már régóta ugy ismerjük ót, miut kiváló író embert. Mtjd ott van tovább Epstein Karolina üruő, a zongora művésznők egyike, a nagy játékosok mestere, a kit ónk hoszu során át ugy ismerünk, mint fárudhatlan szorgalmú szakképzett tanítónőt, ki a midőn a A napok meg teltek. Már eljött a (arasz s levetette kemény pánczélját a föld és Tőkés J&nos csak hasztalan lesett a szabadulásra. A szegény legényt elepesztette a nehéz bánat. Keserűen gondolt most már az elhagyatott szülékre és a hiven szerető Erzsire. Oh csak madár lehetne! Hogyan repülne el sebes szárnyakon az ő szeretteihez! . . . A koczka el volt vetve. A nemzet szabadsága mély sirba került. Vad ellenség diadallal Ult tort bukása felett. Tőkés János kikerült börtönéből s osztrák-egyenruhába bujtatták. A legény mitsem tudott hazája sorsáról. Azt hivé: hónát kell védenie. Örömében még könyei is peregtek. De mily nagy lett csalódása, midőn több társától értesült a nemzeti harcz bukásáról. ; — Hát ő osztrák katona legyen s hazája ellen harCi-oljon? Nem! lukább kész lesz megöletni m;gát. Egyik társával tervet készítettek és egy sötét éjen titkon elszöktek a táborból. Tőkés János szülötte-helyére igyekezett. Épsn Szilveszter-este volt ismét, midőn elrongyoiottan, forradásos arcic^al belépett a falu korcsmájába. Nem wmert reá senki. Ki is gyaníthatta volna a gazdag Tőkés fiit e rongyos, elkényszeredett alakban? Megivott egy porczió pálinkát s beszédbe elegyedett egyik ott mulató emberrel. — Mi újság van itt? kérdé szomorú hangon. — Jaj, barátom, hát nem is tudja? — válaszolt a kérdezett. — Maga hát nem idevaló? — Nem; idegen vagyok itt! — Bizony pedig ilyen nem történik mindenütt. Volt itt egy szép leány, ki jegyben járt a gazdag Tókés fiával. Hinem a Tókés fiu ide hagyta. Elment és beállott katonának. Kelemen Erzsi sokáig várt reá. de végre is szülei ösztönzésére újra jegyet váltott Biró Károlylyal, mert Tőkésnek ha'álhire jött a csatából. Már épen elközeledett az esküvő napja, mikor Er«i eltűnt a faluból. Keresték mindenütt, de nem akadtak