Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-07-15 / 28. szám

XXL évfolyam. Nyiregyháza, 1900. julius 15. SZABOLCSVARMEÖfI! hivatalos lapja A SZABOLCS VARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLCSMEGYEI ÁLTALÁNOS TANITÖ*EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. postán vagy helyben házhoz hordva • előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, Egész évre 8 korona, l

aP szétküldése tárgyában leendő felszó- a sz,:rke8z

t° ciime alatt kéretnek beküldeni. Fél évre 4 _ lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos Bérinentetlen levelek csak ismert kezektől í

6!

8?

6^ evc

e ' / V ' ', ' 2 . " könyvnyomdájához iskola-utcza 8 J szám A községi jegyző es tanító uraknak egész évre HA^ALi U • \ • csak négy korona. Egy szám ára 20 flllé

r (Janoszky haz) intezendok. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasibozott petit sor egyszer . közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében 8 fiit inet^^

k

kSdeJk

a^!

íiVa,lat

l'

a 8 a

Z' A „yilt-téri közlemények dija soronkin. 60 fillér fogadtatnak e . áuJ

eLrlt

f«n

al

aÍ?

f

l

k !

apun

k fr. a,

k!

a:

1

ÓhiVatalba

n ^ kerüle

t i^o'a-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldb^TX^n^in Bernát ós Általános Tudó,Ili Bud

aP

este

n' Haasenstem es Vogler irodajaban Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész, Szabolcsvármegye alispánjától. 10988. K. 1900. A községi elöljáróságoknak, Nyíregyháza város polgármesterének. Felhivom czimet, hogy a folyó évi törvényhatósági póladók kivetéséről szóló kimutatást községenként külön az alapul vett állami egyenes adók összegének kitüntetésével folyó évi augusztus hó 31-ig mulhatlanul terjeszsze be, vagy akadály esetén igazoló jelentést tegyen, mivel mulasztás esetén a mulasztó elöljáróságot már az első sürgetés alkalmával megfogom bírságolni. Megjegyzem, hogy a törvényhatósági pótadók kivelésénél az ideiglenesen elengedett állami egyenes adók is alapul veendők s ezen adók külön rovat alatt veendők fel a kimutatásba. Nyiregyháza, 1900. julius 13. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. .,A ma yar szóról". Sem a kedvemet, sem a lelkesedésemet, hogy szolgáljam ezt az ügyet, sem el nem veszi, sem nem lohasztja, hogy újra és újra szóvá tegyem ezt a kérdést — legfrissebb sütésü laptársainknak struckodása, akik — mert a süket-fajdnak is van hallása — bedugták ugyan fejövet a homokba, de még iS megneszelték, hogy Szabolcsvármegye székvárosának legfőbb fontosságú kérdését zavarta föl — mikor Nyiregyháza népének magyarosodásáról irt — a Nyírvidék. Gondolom, ezt elösmerik! Tudniillik azt, hogy Nyiregyháza városának magának saját külön érdeke, hogy ne csak geográfiailag, ne csak a közigazgatás tnehanizmusának mai berendezkedése szerint legyen Szabolcsvármegyének központja, de — hogy igazán is az legyen: a húsa, a vére, az érA „NYIRVIDEK" TARCZÁJA. Katicza. Néhány hónappal ezután, hogy Tímár Leontint átanyakönyvelte valamelyik újság a más világra, éppen haza utazóban voltam, s mint ilyenkor rendesen, lelkemnek fele már előre szállt — hova gondolataim megpihenni jártak. A vonít robogott s ón bámultam, a nélkül, hogy néztem volna, a vissza nyargaló sürgönyoszlopokat, az apró őrházakat. Messze volt még a Tisza boltíves vashídja, a honnan már ismerős felhőket lehet látni, simán úszkálva az ég alján. A keskeny folyosón egy elhízott úri emberre nézve közlekedési akadályt képeztem s bekényszerilett a fülkébe. Egyedüli uti társam, kint bent találtam, egy szögletben komolykodott, de amint észrevett felém közeledett és a bérma nevemen szólitott. Diák koromban az volt használatos: Nem ösmersz Oszkár? E pillanatban a spiritizmus alaposan erőt vett rajtam, mert a hangja után ráösmerlem. — "Hát te élsz? — kérdém nem csekély meglepetéssel. — Mint látod, némileg még élek. Az arcza csontos sápadt volt s a bőre olyan mint a pergament. Szemei mélyen ültek, és alig pislogott bennök az egykori szenvedélyességnek néhány szikrája, ürülök, hogy a véletlen összehozott veled, s vidámabb hangulatot igyekezett magára erőszakolni. Leült szembe velem és kérdezősködni kezdett. — Hova utazol ? — Egyenesen haza. Meglátogatni az öregeket? Részben őket, részben pedig .... — Talán már nős vagy? — Még csak vőlegény. Reám nézett tágra nyilott szemeivel, mintha kételkedett volna szavaimban s fanyar, sok értelmű mosoly vonult el ajkán. — És te? lüktetése is az legyen; egy gerineznek, egy vérkeringésnek a centruma. Ma nem az! Es ez nagy szerencsétlensége Szabolcsvármegyének is, ennek a történelmileg és közigazgatási berendezése szerint is egy egységet alkotó területnek, ahol csupa tiszta magyarok élnek, és akik igényelnék és megkövetelnék, hogy legyen anyagi és művelődési előrehaladásuknak saját magok által alkotott központja, ahol az ő mind a két irányban való életök eredményei kicsúcsosodnak. Kívánhatja és igényelheti-e azonban Nyiregyháza, a hivatalos és törvényszerint való székváros, hogy ne csak ugy, mint ahogy most van, hogy a törvény rendelete szerint törvénykezésnek, közigazgatásnak központja, hanem abban az értelemben is, mint ahogy mondani szokták, hogy Páris Francziaország szive — ő is Szabolcsvármegyének a központja legyen? Nem lesz azzá, — ennek a fogalomnak igaz értelme szerint — és —- hála Istennek, nem is lehet azzá, inig Nyiregyháza nem lesz teljesen magyar. _ ^ Mert Szabolcsvármegyében 250000 ember él és ebből a nagy számból csak legfeljebb 10,000 az a nyíregyházi, aki valamiféle csodálatos konzervativismusból azt hiszi, hogy ő jó lutheránus csak ugy lehet, ha tótul imádkozik Istenéhez. Kedves kollegáim, akik mind a ketten „Szabolcs" szignaturája alatt jelennek meg a nyilvánosságban, bedugván, mint a struez-madár, fejőket a homokba, érezvén mindazonáltal ennek a kérdésnek a perzselését: egyikök óvodák felállítását ajánlja flastromul, a másik meg, — mintha csak egy felelősségre vont felebbvaló — Én már özvegy vagyok, szólt levert tompa hangon. A kalapjára néztem, ő észre vette, hogy a gyász fátyolt keresem, de nem szólt csak belemélyesztette ujjait dús fekete hajába és nézett maga elé. A kalauz bejött a jegyekért s ekkor tudtam meg, hogy Terenere utazik s reggelig együtt maradhatunk. Egy kis nyugalom biztositót csúsztattam a kalauz markába, hogy éjszakánk ne legyen háborgatva. Mindketten hallgattunk. Én azon gondolkoztam, hogy hova tünt el az az ifjú szépség a mit mindannyian irigyeltünk tőle, csak a haja, egyedül az maradt hű hozzá. A vonat megállt, valami kisebb állomáshoz értünk. Friss vizet és pereczet kiabáltak odakin. Mi csak haliagattunk, pedig olyan nyomasztó volt az a csend. Elővettem tárczámat és megkínáltam czigareltával. A mini a szürke füst bekarikázta a köztünk levő keskeny tért, rnintln megérlelődött volna benne a közlékenység, megszólalt: — Mond Oszkár, emlékszel még az öreg századosra? Azon az utczán lakott, a hol a mi kvártélyunk volt; kopasz németnek hívtuk. — Emlékszem, egyszer dolgom is volt vele. — Hát a leányára? — Ha jól emlékszem le mutattad, a kis kapuban állt, nagy ernyős szalma kalapja pipacscsal volt körülrakva. Az ajkamon volt, hogy hozzá tegyem : olyan bájos volt a kis fruska, mint egy nyíló vadvirág. Katicza az én feleségem lett. — Látta, hogy csodálkozom s erősítgetni kezdte: Igen, az én nőmmé letl. Alig láttam párszor mégis úgy ítéltem meg, hogy nem hétköznapi igényekhez van nevelve s ezért tünt fel előttem hihetetlennek. Tudod a szereleni megbarátkozik sokfele helyzettel. Én nem igertem neki semmit. Ü tisztában volt azzal, hogy sok dologról kell lemondania, de a szive győzött. Az apja hallani sem akart rólam. A kerő levelemre kis csomag volt a válasz. Egy megtöltött revolvert küldött, mint szívbaj ellen hathatós orvosságot. Az egybekalésünk nem is történt az ő bejegyezésével. Csak két hónap múlva tudta meg, hogy Katicza nem a nagynéninél van a hová elm- Mai számunk 8 oldalra terjed. közeget kellene hivatalos tintával fehérre mosni, e nagy kérdés felől úgy mentegetődzik: hogy a városházán mindeukivel magyarul beszélnek ! Ne posványositsuk el ide ezt az ügyet! A harraincz esztendő óta tiszta magyar népiskolai nevelésnek most leune már szüksége a kisded-óvodára, hogy segítségére legyen a magyarság kultuszáuak ? Előliül kezdjük? Mikor az iskola már megtette a magáét? Mindent, amit csak tehetett?! Hiszen nem az a baj, hogy a mi népűnk gyermekei nem tanulnak meg magyarul, hanem az, hogy a megtanult magyar nyelvet eltelejtik. Es ez a baj, hogy már abból a generációból való gyermekek, akiknek a szülei a tisztán magyar nyelvű népiskolából, a magyar nyelv tudásával kerültek ki az életbe — nem tudnak magyarul, mikor az iskolába kerülnek. Végre is betelt a mértéke annak a dic.sekedésnek, hogy a nyíregyházi ág. ev. iskolákban immáron 30 esztendeje magyarul tanítanak. Nagyon sz^p és dicséretre méltó (de egyszersmind egészen természetes) intézkedése volt ez a nyíregyházi ág. ev. egyháznak. De végre is, ez a dolog, igy maradva, egy circulus vitiosus: az iskola megtanítja magyarul a fölnevekedő generációkat, — és azután nincs semmi intézményünk, amelyik megtartsa őket magyarságukban. Vau: az egyház, a templom! Klasszikus tiuura hivatkozom, Geduly Henrik t. barátommal szemben, aki — úgy látom — sovinizmussal vádolt engem és hogy meggondolatlan vagyok. küldötte, hanem engem telt boldoggá. A gutaütés környékezte a nagy dühtől és táviratilag értesített, hogy mihelyt jobban lesz, összevagdal mindkettőnket papirlaskára. Ezt az igéretét azonban nem váltotla be. Katicza biztatott, hogy majd kiengeszteli. Meglásd, hogy mihelyt penzióba megy, ide csalom a ini kis fészkünkbe. Képzelj magadnak egy kicsi otthont, a hol fény nincsen, de a lelki összhang szint, varázslalot önt a legparányibb dologba is. A boldogság fészke volt a mi otthonunk. A fizetésem nem volt valami brilliáns, hanem dolgoztam a jegyzőnek, könyveltem a „hitelszövetkezetnél" s ha szabad perczeimben bele nézhettem az én mindenségem ragyogó szemeibe, elfeledtem fáradtságomat. Azon nem csodálkoztam, hogy ráunt a falusi életre, magam is igyekeztem város helyre, de nem sikerült. Terenén négy családból áll az összes értelmiség. Egymás között kellett föllelni a szórakozást. Rajtunk volt a sor a papékhoz menni, lvaticza kötést vett a kezébe. .Ma nem megyek sehova — szólt kimérten. Hát holnap? Akkor sem, többet soha. Nem tudtam megérteni a változást. Első pillanatra a pletykára gondoltam, asszonyok között előfordul. Hanem napok multával is mindig komolynak találtam haza érkezésemkor. Csak odavetőleg tett megjegyzéseiből vettem észre, hogy az elégedetlenség feszkelte magát szivébe. A papni fürdőbe készült, haroin ruhát varratott magának, két kalapot vett. A jegyző negyven forintos pellerint vásárolt a felesegenek. — Rosszul esett Katiczának, hogy mi nem tarthatunk lepest velük s ezert vonult egészen vissza. Míg otthon a kis szatócs"boltban a garasos vevőket kellett kiszolgálnia addig nem ösmerte az idegességet és nem is álmodta fürdőről. A jegyzőné pedig csak egy kopott d.jnoknak a lanya, s hogy adják a kis királyt. A mi helyzetünk is megjavul még - biztattam kevés benső reménynyel es elöntött a tehetetlenseg haragja, hogy miért is nem részesíthetem ot csak szazadrész annyi élvezetben, mint a mennyit n.egerdemelne Az apósom a helyett, hogy támogatott volna, folyton szította az elegedellenséget s rávette, hogy haza menjen.