Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-10-07 / 40. szám

w T í R y I D fc «< meg, de akkor az is igaz, hogy a kenyerkeresés munkájának különböző fokai vannak. Ha már a müveit társadalom óhajt egy néhány árvát felnevelni, akkor tegye nekik lehetővé, hogy nem a kapával és a legalsóbb udvari és konyhai, hanem a finomabb szobai és szalonbeli teendők elvégzésével szerezhessék meg kenyeröket. Udvari és konyhabeli cselédet neveljenek azok, a kik maguk is ilyen munkával tengetik életüket. Jó Istenfélő, becsületes, tiszta és a tisztességre szoktatott bonnekra és szobaleányokra van nagy szükségünk. Egy rosz hajlamú, trágár beszédű, babonás és durva lelkű cseléd igen gyakran oly gyomot ültet a zsenge gyermek lelkébe, hogy azt később a leggondosabb nevelés sem képes kiirtani. Jó bonnékbau náluuk nagy a hiány s ezért jobb családaiuk messzeföldről kénytelenek bonnékat hozatni és uein mindig szerencsés választással. Szintén ily roszul állunk a szobaleányokkal is. Erről legtöbbet tudnának mondani a nőegylet igen tisztelt tagjai. A jó bonnet és a használható szobaleányt megbecsülik minden háznál, éveken át szívesen megtartják és később kész örömmel ki is házasítják őket. Ha az árvaház egyelőre csak a bounék és szobaleányok neveltetését és kiképzését tűzi ki czélul, akkor meg van adva a felelet is, hogy miként alakuljon át az árvaház adminisztratiója és nevelési rendszere. Kezdjük mindjárt a fcjén. Ki vezeti ma az árvaház ügyeit? Egy 16 tagból álló női választmány és egy férfi titkár. E/.t a számot én igen nagynak tartom, mert ennyi tagból álló testület nem adminisztrálhat. A nőegylet fótitkára sem foglalkozbatik kellőleg az árvaház ügyeivel, egyrészt, mert a nőegylet egyéb teendőit is végeznie kell, másrészt pedig hivatásszerű elfoglaltsága oly sokoldala, hogy szinte lehetetlenség, hogy az árvaház ügyeivel is behatóan foglalkozhassék. Ilyen kormányzó tanács vezetése alatt az árvaház ügyei nem haladhatnak előre. Ezt az árvaház múltja eléggé bebizonyította. Kár volna uj bizonyítékokra várni. Talán elég volna, ha a nőegylet választmánya a saját kebeléből egy árvaházi igazgatónőt választana, a mint azt az ipariskolánál már megtette. Ezt ruházza bizonyos hatáskörrjl fel, hogy ne kelljen minden csekélységért az egész igazgatóságot összehívni. Az igazgatónő mellé válasszon még két nói tagot és két tanügyi vagy legalább ügybuzgó férfi tagot és egy hivatásának megfelelő titkárt és ezek intézzék el az árvaház összes ügyeit. Az év végén aztán tegyenek a nőegylet választmányának működésükről résdetes jelentést. A mi pedig az árvák nevelését illeti, legczélszerübbnek látom, hogy az árvaházat alkalmas és szakértő nevelőkre bízzuk. Ez már, hála Istennek, meg is történt, mert az árvaház néhány hónap óta tényleg két diakona vezetése alatt áll, kiknek áldásos működése már is meglátszik a gyermekek magaviseletén és a tisztaságon. De felsenburgi Höller Jozefin büszke leány volt. Három lépésről beszélt az urakkal és mentegette azt a bolondságot, hogy belebomlott egy részeges prim hegedűsbe, akinek a barna fejét mindennap és minden este ott látta a lábai alatt az orchesterben. És feleségül ment hozzá. Úgyszólván maga kérte meg Kádár Jánost, aki egy kicsit ostoba ember volt és sokat ivott. Felsenburgi Höller Jozefin az'áo egyszer magasabbat talált ugrani a rendesnél és fent, a csípőjénél kificzamodott a lába. Feküdt utánna három hónapig, de aztán is megsínylette ezt a magas ugrást. A szép, liliomszál termete megtört és feje egészen előre esett. Mert a ballett herczegnő biczeget. Ezzel aztán a ballett herczegnőnek lehullott a koronája. A kurta tülanglé szoknyákat félre kellett dobni, mert a biczegó lábért már nem rajougtak a gavallér urak. A többi aztán magától ment. Kádár János még húzta egy-két évig e primet, de egyre hamisabban, mert sokat ivott az istenadta, végre aztán ő is beadta a kulcsot. Kidobták szegényt a zenekarból és hazament busulni. Felsenburgi Höller Jozefin ekkor csapott fel táncztanárnőnek. Bérbe vettek Jánoskával egy ócska zongorát s a ferenczvárosi kisasszonykák és úrfiak e mellett tanulták meg a tánczolás művészetét. És innen kezdve nagy szürkeség következik. Évek hosszú évek olvadnak egymásba és semmi esemény. Felsenburgi Höller Jozefin asszony tanit és az évek a hogy egymásra halmozódnak, egyre jobban töpörödik össze. De azért a régi. Ha bekopogtat valahova, bájos bókot vág és libegve

4közeledik. Szinte táuczol. Otthon örökösen tánczol. Kádár János urat a halálig kínozza, hogy zongorázzék s a mig a sivító hangok ritmussára veti a lábait, sok bájra törekszik. A ki az árvák iránt érdeklődik és most látogatja meg az árvaházat, kellemes meglepetésben fog részesülni. Látni fogja, hogy a különböző korú és hajlamú, a szélrózsa minden irányából összegyűjtött leánykák minő testvériesen ülnek egy csoportban szent zsoltárokat és ájtatos dalokat énekelve. Miként oszlanak kisebb csoportokra különböző munkák elvégzésére, 2 —3 elmegy közülök az egyik nénivel mángorolni, két kicsi leül a gépelő „testvér" mellé és kis kezecskéi vei férczel vagy gömbölyít; mások a kertbeu paszulyt szednek, mig később valamennyien ismét összegyűlnek és iskolai feladataikat dolgozzák ki vagy tanulják meg. Valamennyi csinosan meg van fésülve és tisztán felöltözve, de tiszta annak ágyneműje és minden ruhadarabocskája. Megértetik velők, hogy a kulturához a legelső lépés a tisztaság Igy nevelik más városokban és a külföldön is az árvákat. Ezekből válhatnak aztán idővel jó bounék és használható szobaleányok. Szükségesnek tartanám az árvaházi nevelést akként berendezni, hogy a nagyobbak gyakorlatilag megtanulják a gyermekgondozást a tisztogatást, felszolgálást, varrást, főzést, mosást, vasalást és szabást. Erre az árvaházban igen jó alkalom uyilik. A nagyobbaknak kötelességévé kell tenni, hogy a kisebbeket gondozzák, fésüljék, öltöztessék, ruhácskáikat megmossák, foldozzák, hogy kész bounékként kerüljeuek ki az árvaházból. Ép igy ki kell rendelni őket a súroláshoz, mosáshoz, szobatakaritáshoz, vasaláshoz és a konyhába. Ha mindezt tudják, s rend-, szorgalom- és tisztasághoz leszuek szoktatva, bárki is sziveseu fog az árvaházból egy leánykát bonnénak vagy szobaleánynak felfogadni. Még azt is megteheti az árvaház, hogy egyes tehetségesebb leánykát tovább taníttat és ki8dedóvónénak vagy tauitónénak képeztet ki Ha igy fog működni árvaházunk, a közönség támogatni fogja, mert jó szivű és áldozatkész ember még mindig akad a földöu. Náluuk is bekövetkezhetik az, a mi más helyeken előfordul, hogy egyes testületek vagy jobb módú gyermektelen emberek egy árva nevelésére alapítványokat fognak tenni. Az ilyen alapítók neveit arany betűkkel kis márványtáblába szokták vésni és azt az illető árva ágya felébe a falra akasztják s az száz év múlva is hirdeti a könyörületes szivű alapító nevét és áldani fogják emlékét. A nevető örökösökre hagyott vagyon már rég buborékká változott midőn a huszadik és majd a századik árva is ájtatossíggal fog az alapító lelke üdvéért egy forró és őszinte imát az egek urához intézni. Ugyan csekély, de mégis némi vigaszt fog nyújtani, ha tudjuk, hogy elhalt drága gyermeküuk, vagy elvesztett forrón szeretett hitvesünk neve, mintegy árva őrangyala ott tündöklik, ahol a könyeket szárítják és örökre fogják áldani emlékét. Talán a társadalom is jobban észre fog térni s a helyett, hogy csupa divatból vagy Szerdán és szombaton sokat fárad. A kis ferenczvárosi csemetékben sok a merevség és az érzéketlenség. Holtra gyötri magát velük, de a mikor már vége a tánczórának, egymaga tovább tánczol és gyönyörködik a mozdulataiban. S'.erdán és szombaton t. i. házmesteri beavatkozás nélkül szólhat a zongora. * * * Jozefin asszony a Ferencz-köruton biczegett haza felé, a kicsi öreg teste könnyedén hajlott jobbra balra és a ballett-herczegnó belemosolygot az áprilisi napsugárba. Pipiskedve lépkedett és alig várta, hogy haza érve, tánczoljou kissé. Ma újra gorombáskodni fog a házmester, mert nincs is szerda és a zongora mégis szólni fog. Igen, Jánoskának muszáj ma zongorázni. Mert olyan szép a tavasz. A napsupár táuczol, a virág illatos, tavaszi szellő tánczol .... minden minden tánczol . . . Hát miért nem tánczolhatna ő is, Sőt. Ejha, ha most neki kerekednék ilt a körúton és tánczolna egyet, ha hiszen. Pedig szinte kedve volna rá. Mert olyan szép ez a tavasz . . . Felsenburgi Höiler Jozefin asszonynak valaki mélyen belenézett arczára. Jozefin asszony azt hitte, hogy valami ismerőse ós sziute bókolt. De ekkor látta, hogy bizonyos katona. Egy véu katona. A katonák pedig mind szemtelenek. Jozefin asszony sietett. És ugy rémlett, hogy a háta mögött sarkanytyup jngést hall. Na, mindegy. És befordult a lakása felé. Alig várta, hogy tánczoljon. Jánoska ma sokat fog boszankodni. Mert ha a házmester neveletlenkedik és betiltja a zongorázást, Jánoskának fütyölnie kell. Igy. — Jánoska! — uyitott be hangos szóval aztán a lakásba, — Jánoska, táncz>lok. A Semiramis-balettet. Halljuk csak I Valaki kopogott. Jozefin asszony már tánczolt ós semmit se hallott. Az ajtón belépett egy katona. A vén katona, a ki a körúton pengette a sarkanytyúját. megszokásból az elhaltak koporsójára drága koszorúkat tesznek le, melyeket 1—2 óra múlva ugy is porba szoktak dobni és csak alkalmatlanok, az elhalt emlékére az árvaháznak fognak egy néhány koronát küldeoi, mert szabad az embernek bujában is okos dolgot cselekedni. Ily módon kell az anyagi eszközöket az árvaház rendelkezésére bocsátani, hogy minél több szerencsétlent mentsen meg az életnek és az emberiségnek hasznos tagokat neveljen Az újonnan felépült árvaházban 20—25 árvának lehet helye. Az árvaház jelenlegi vagyoni és jövedelmi viszonyai azonban nem engedik meg, hogy a felügyelőnőkön kivül 10 — 12 árvánál többet elláthasson. Tehát 12 hely üresen marad. Ezen helyekre lehetne havi 20- korona dij mellett fizetéses árvákat felvenni Hisz akadhat valaki, ki valamely rokonát vagy cselédjének gyermekét, kit nem képes vagy nem akar házához venni, az árvaházban óhajtja neveltetni. De neveltethet a saját költségén valamely egyház, község, casinó, pénzintézet vagy más testület egyes árvákat az árvaházban a nélkül, hogy örökidóre szóló alapítványokat tenne. De a mostani reformált (nem református) árvaház költségei természetesen sokkal többet fognak tenui, mint eddig s miután az alap is megcsappant az építkezés folytán, igy a nőegylet feladatának csak ugy fog megfelelhetni, ha tevékenységi köréből a szegények segélyezését kiküszöböli. A szegények ellátása a politikai község feladata s nem a neveléssel foglalkozó jótékonyczélu nóegyleté. A szegényeknek eddig rendes fizetésként nyújtott segély a folyó év végével feltétlenül beszüntetendő, különben a nőegylet nevelési és oktatási főczéljának nem fog megfelelhetni s néhány szegény kedvéért nem lehet a nevelés eredményét koczkáztatni. Ez azonban nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy a nőegylet egyeseket egyszer s mindenkorra némi pénzsegélyben részesítsen. Magától értetődik, hogy az árvaház részére tüzetes alapszabályt kell szerkeszteni, mert e nélkül administratio nem képzelhető. Ezen eszméket most, a midőn az árvaház reformálása forog szőnyegen, csak azért vetettem papírra és bocsátottam a nyilvánosság elé, hogy az ügy iránt érdeklődő és nálamnál több szakértelemmel rendelkező ügy barátokat nézetnyilvánitásra hívjam fel. A profán tűzvész megtisztította és átalakította az árvaház épületét, a nemes vita szent tüze igy tisztítsa meg a ss-ervezés reformálására szolgáló véleményeinket is, hogy közös erővel a legjobbat alkossuk. Popp György. A nyiregyházi kaszárnya-kérdés. Tudvalevő dolog, hogy Nyíregyháza nagyon rossz üzletet csinált a nagy lovassági laktanya építésével. Óriási lelkesedéssel ment bele a város ebbe a több mint egy millió forintos vállalkozásba s szinte úgy látszott akkor, hogy csak épen arra a nagy kaszárnyára van a városnak szüksége, hogy csupa tejjel, mézzel folyó Kanahánná legyen ez a város; — s milyen nagy lett a csalódás. Hivatalos kimutatás szerint 20000 és egynehány száz forintot fizet rá a város erre a nagy gandiummal létesített vállalkozására. Huszárezredes volt. Megállt az ajtóban és a kezét sipkájához emelte. Jozefin asszony bókolt és szinte énekelve mondta: — Parancsol, uram? A huszirezredes tétovázott. Aztán előrelépett és mosolyogva mondta: — Az utczán láttam meg önt, asszonyom Követtem, mert, ugy hiszem, ismerem. Én Kisfáy Pál vagyok. Jozefio asszony egyszerre a két lábujjhegyére állott és egy cseppet sem látszott elragadtatva lenni. Szárazon mondta: — Igen? A hadnagy ? Nos? A vén katona csodálkozva nézett Jozefio asszonyra. — Hát tudja, látni akartam a kis ballet-herczegnőt. Hiszen emlékszik még. — Hogy emlékszem? Hogyne! Oh hogyne! És egyszerre baragosvörös lett a Jozefin asszony arcza. — Oh, nagyon jól emlékszem — mondta aztán felcsattanó hangon. Különben, hogy is mert most elkísérni ? Maga szemtelen. Már a múltkor kiadtam az u'ját, a mikor kétszer megcsókolt. — A múltkor . . . harmincz év előtt? . . . mondta csodálkozva az ezrede?. Rég volt . . . — Hát hiába is veszekszik még u ánnam — folytatta pattogva Jozefin asszonyom — utálom magát. — De mit gondol az istenért? . . . — E'ógl ajánlom magam. Többet ne merjen elkisérni! És büszkén vetette fel fejét a csöpp, összeaszott Jozefin asszony és az ajtóra mutatott. Kisfáy Pál huszárezredes kábúlt fejjel hátrált ki a szobából. Mikor kint volt az ajtón, Jozefin asszony az ura felé fordult és meggyőződéssel mondta: — Látod, milyen szerelmes a szegény! Valóságos futóbolond . . .