Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-10-07 / 40. szám

ntIR V i D t<: It És még egyebet is. Mert ahogy ennek a nagy csalódásnak a kérdése évről-évre kifejlődött, mint ahogy a maga hibáját semmi áron el nem ösmerő emberrel történni szokott, hogy dühét, mérgét a vele érintkezésbe jövőkkel érezteti, akár van rá ok, akár nincs : épen igy cselekszik Nyíregyháza város képviselőtestülete is, midőn a helyett, hogy belátná a régi elkövetett hibát, valahányszor ez a keserves laktanya ügy valami uton, módon a képviselőtestületben szóba kerül, előrántják mindig a kegyetlen vármegyét s iszonyatosan megszapulják. Amiért tudniillik Szabolcsvárme-ye nem hajlandó ennek az ügyetlenül csinált vállalkozásnak a deficitjét fedezni! Nagy szükség lenne rá, hogy Nyíregyháza város képviselőtestületében ennek a laktanya építésnek a kérdése okosan, elfogulatlanul, és őszintén földerítessék és megmagyaráztassék, — mert az csakugyan nem lehet érdeke Nyíregyháza városának, hogy ennek a kérdésnek a képviselőtestületben különböző alkalmakkor való előkerülése és többnyire erőszakos módon való scenirozása folyton és folyton a vármegye ellen való kifakadásokra s az ellentétek folytonos kiélesitésére vezessen. Teljesen jogosnak ismerjük el Nyíregyháza város képviselőtestületének azt a kívánságát, hogy a vármegye, amennyiben és amilyen mértékben Nyíregyháza városa, a nagy lovaslaktanya építése által a katona beszállásolás terhei alól a vármegye lakosságát fölmentetie, Nyíregyháza városának ebből származó kiadásait fedezze. Igy és eddig a határig Nyíregyháza varos e tekintetben való igényei teljesen jogosultak. A nyíregyházi nagy lovaslaktanya építése előtt (eltekintve a honvéd-huszár laktanyától, amelynek bérlete deficittel nem jár) ludomásunk szerint egy közös hadseregbeli lovas század volt elhelyezve a vármegye területén — Kisvárdán. Ez volt tehát akkor Szabolcsvármegyének a katona beszállásolási terhe. Nyíregyháza varos képviselőtestülete azonban, mikor a nagy lovas laktanya építésének vállalatába belement, egy szóval som kérte a vármegyét, hogy legalább ebben az arányban vegyen részt e vállalkozás terhriben, sőt — valamiféle paradicsomi állapot bekövetkezését remélvén az akkori nyíregyházi közhangulat a nagy kaszárnyi építésétől, kélseges, hogy az önlcént ajánlkozó vármegyéi is a város részvényesül elfogadta volna-e? Szóval — és ezt egyszer végre valahára őszintén meg kell mondani — Nyíregyháza város a nagy lovas laktanya építésével jó üzletet gondolt csinálni, — de szó se volt akkor és nem is lehetett arról, hogy az 1. 100,000 forintba kerülő laktanya valamelyes olyan vármegyei érdek lenne, amelynek megvalósulása által a vármegye a katona beszállásolás terhei alól fölszabadul, hanem igen is igy állott a kérdés, hogy ez a laktanya épités egyedül és kizárólagosan Nyíregyháza városának az érdeke, a vállalkozása, csaknem privilégiuma, melyet a város magának sok utánjárásra megszerzett. Hogy az akkori helyzetnek ez a konstatálása megfelel a valóságnak, gondolom senki kétségbe nem vonja ; de hivatkozom hiteles tanura is, Nyíregyháza város akkori és mai polgármesterére, akinek aggodalmai voltak már akkor is, s maradisággal, bátortalansággal vádolta az akkori kaszárnya-lázas áramlat. A nyiregyházi nagy lovas laktanya épitése idejében tehát Szabolcsvármegye katona beszállásolási terhét az az akkor Kisvárdán kvártélyozó egy huszár század képezte, mert az átvonuló katonaság beszállásolása a nyiregyházi kaszárnya fölépítése által megszüntetve nem lett, sőt — a kaszárnya által ide vont ezred nyomán még szaporodott. H»gy az a szerződés, melyet Nyíregyháza városa a katonai kincstárral a laktanya bérletére nézve kötött, olyan balul ütött ki a városra nézve, hogy szinte hajlandó lenne az ember azt mondani, hogy a város becsapta magát — hát ebben — megvaljuk — hibás a vármegye is, tudniillik annyiban, hogy mint ellenőrző és felülbíráló hatóság ehhez a szerződéshez a sanctiót megadta. De itt ismét hivatkoznunk kell azokra a nagy reménykedésekre, azokra az illúziókra, amiket Nyíregyháza város közönsége a laktanya építéséhez fűzött. Ha a vármegye akkor megtagadta volna hozzájárulását az 1.100.000 írtos kaszárnya építéséhez s a bérleti szerződés jóváhagyásához: ugyanazok, akik ma szidják a vármegyét, hogy ennek a könnyelmű vállalkozásnak a következményeiben osztozni nem akar, kigyót-békát kiáltottak volna az akadékoskodó vármegyére, hogy ugy meg amúgy ellensége Nyíregyháza város fejlődésének. A városi képviselőtestület azonban még most sem hajlandó belátni, hogy a hibát ő követte el. Hanem mit csinál? Ahogy a pénteken délután tartott képviseleti gyűlésen, a katonaság által kívánt bizonyos ujabb katonai építkezések dolgáról volt szó, megint csak a maga-maga hibáját bevallani nem akaró ember oktalan mérgességével rátámadt a vármegyére, amiért hogy ez a vármegye nem hajlandó arra, hogy fedezze azt a deficittet, ami előállott Nyíregyháza városának egy olyan vállalkozásából, amelyből: 1. Nyíregyháza város nagy hasznot reméli; 2. amelyhez épen ezért a vármegye hozzájárulását annak idején nem kérte; 3. és amely vállalkozásának költségei a vármegye katonai beszállásolási terhével egyáltalában nem állottak arányban. A katonaság által kivánt ujabb építkezések kérdése — minden valószínűség szerint elő fog még kerülni a városi képviselő testületben. De nagy kérdés, hogy a vármegye alispánja, a péniek délutáni visszautasítás s az ügynek ott történt tárgyalá i modora után meg fogja-e ismételni azt az — a törvényhatóság jóváhagyásától feltételezett — ajánlatát, hogy a körülbelől 150000 frtnyi költségű ujabb katonai építkezés esetleges kamat veszteségeit a vármegye fedezni fogja. A péntek délutáni képviseleti gyűlés határozata semmi esetre sem vezethet arra, hogy a vármegye és a saját hibája miatt bajba került város között a katonai beszállásolás költségei viselésének a kérdésében a vármegyejóindulatára és méltányosságára számítani lehessen. A vármegye — ezt újból is hangsúlyozzuk — mindenképen hibát követett el, hogy a nagy lovassági laktanya építését, úgy ahogy történt s az annak bérbeadására kötött szerződést, úgy ahogy az megköttetett — jóváhagyta. De ebből nem következik az, hogy Nyíregyháza város e meggondolatlan vállalkozásából" származó terhekhez való hozzájárulás a vármegyétől követeltessék. Kérni lehet, de kövelelni nem! * * * A pénteken délután tartott képviseleti gyűlés, az előbbeni ügy tárgyalása közben kifejlett hangulat által fölpaprikázva, elveiette azt az indítványt, ho„y a város tulajdonát képező két kaszárnyában, t. i. a közös hadsereg és a honvédség laktanyáiban egy felügyelői állás szervezte.-sék, évi 400, mond négyszáz forint fizetéssel. Hát, ennek a jelentéktelennek látszó kérdésnek a tárgyalásánál trdekes és megszívlelésre méltó dolgok kerültek napfényre a tekintetben is, higy az a bizonyos 20000 forintos laktanyai deficit mi is hát tulajdonképen? A nagy lovassági laktanya fenntartási költsége évenkint 6000 forint. Horribilis összeg! De jönnek a részletek! A váios 400 forint pausál összeget fizet a kaszárnyában lakó ezrednek ablaktörések czimen; ugyan ennyit a szobák meszelési költségeire — évenként mind a kel összegei. Hát először is képtelen dolog és minden gyakorlattal ellenkezik, hogy a házigazda a lakója által bevert ablakokat a maga költségén üvegeztesse és hogy a lakója által befüstölt falakat meszeltesse. De hát Nyíregyháza városának ilyen szerződést tetszett kötni, 25 évre, ezen változlatni nem lehet! Azt azonban csak nem lehet kívánni, hogy a vármegye ilyen költsegek viseléséhez hozzájáruljon?! Mert hát, hogy csak ennél a két tételnél maradozzunk el egy kicsit, 400 forintért legalább is 1300 üvegtáblát be f bet üvegeztetni; annyit pedig csak nem törnek be egy év alait a huszárok ott a kaszárnyában, ha csak ke?z akarattal nem; — — — meg a 400 frt a szobák meszelésére?!! Igazán nem értjük a városi főmérnök urat, hogy miért- volt ő ellene, hogy ez az indítványozott kaszárnya felügyelői állás — egy évre, próba-képen — szerveztessék. Hiszen iz lehetetlen, hogy ő akinek annyi elfoglaltsága van, ezt a feladatot végezhesse! Azt elhisszük, hogy a főmérnök úr, mondjuk egy hétben egyszer, ha kimegy a kaszárnyákba, hát tud jelentést tenni arról, hogy ezt, meg ezt és az Isten tudja hogy hányszor ezt, meg azt kell csináltatni, meg reparáltatni. De megakadályozni azt, hogy ezek a kártételek történjenek és hogy ezek által a város olyan hihetetlenül n igy összeggel ne terheltessék, erre a főmérnök úr képtelen. Ez az érdeke a városnak csak egy külön felügyelői állás rendszeresítése által lesz megvédhető. A főmérnök úrnak — sok teendői között — a város tulajdonát képező egyéb épületek (többek kőzött például a „Korona" szálloda) rendben tartása is felesen sok munkát adhat. A kaszárnyákban ezt a felügyeletet másra kell bízni, még pedig katonára, aki a kaszárnya életnek minden csínját-bínját ismeri. Egy egész ember kell ehoz, még pedig katona, aki ott a kaszárnyában nexusai réven szabadon tud mozogni és meg tudja akadályozni azt, hogy — — — 400 forint ára ablakot verjenek be évenként — a város kontójára a huszárok. A polgári leányiskola fejlesztése. Dr. Flegmann Jenő a nyiregyházi ügyvédi kar egyik kiváló tagja, mint Nyíregyháza város képviselő testületének tagja is, az alábbi memorandumot intézte Nyíregyháza város polgármesteréhez. Régen érzett közszükségletnek megvalósítását kívánja ez az előterjesztés s mi bizton bisszük, hogy a város képviselőtestülete leánynevelésünk ügyének e fontos érdekét minden rendelkezésére álló eszközzel megvalósítani fogja. A memorandum igy szól: Tekintetes Polgármester úr! A ki a város kulturális előmenetelével ha felületesen is foglalkozik, a ki a városi nevelés ügy iránt, ha távolról is érdeklődik, bizonyára különös figyelemmel kisérte azon sikertelen harezot, azon kétségbeesett erőfeszítéseket, és azon szégyenletes kudarezot, a mely édes mindnyájunkat ért az által, hogy az 1900 -1901. iskolai évre a polgári leányiskola magán jellegű V-ik osztályának felállítása sikertelen maradt. A fáradozás sikertelen volt, jólehet a leányiskola V. és VI. osztályának felállítását nem csak azon szülők tartják szükségesnek, a kiknek gyermekeik vannak, és a kiknek gyermekeik nevelése a szivükön fekszik, de sajnálhatja a város minden polgára, mert nyilvánvalóvá lett, hogy legalább 15—16 leány gyermek van, a kiket az V. osztályban kellett volna elhelyezni, a kiknek java része ezen mindenkép szükséges kiképeztetéstől végleg és pótolhatlanul elesik. Az egész város közönségére szégyenletes hát a kudarcz, mert daczára annak, hogy azon illetékes körök, a melyek a nevelést és tanítást vezetni és előrevinni, hogy úgy mondjam ellátni hivatottak és képesek, a legjobb akarattal, minden tudásukat a lehetőségig önzetlenül felajánlották, mégis mindezen tényezők közreműködése elégtelen volt arra, hogy az iskolát báruii formában is, ha mindjárt magán jelleggel is, de arra képes és képesített tanerők közreműködésével felallitani lehessen, mert a szükséges 1200—1400 frt évi költséget a magasra felemelt tandijakból, az egyesek által önként elvállalt óriási áldozatokból sem lehetett biztosítani. A tek. polgármester úr 30 év óta áll a város élén, a város haladása sok szállal fűződik hozzá, azon intézmények, a melyek kulturális, hazafias érdekeket szolgálnak, eddig, máig benne leghívebb támogatójukat találták, hát lehet-e, hogy százfelé szakgatott és ezerféle igénybevett figyelmét, ha egyszer egy közszükségletre, egy iskola létesítésére és segélyezésére felhívjuk, hogy akkor a Polgárin .-ster úr annak nem lenne a legbölcsebb és leghivatottabb szószólója? Én azt hiszem, hogy meleg pártfogója lesz, és mert erről meg is vagyok győződve, először is hozzá fordulok. Méltóztatik tudni, hogy leánygyermekeinket a négy elemi osztályon kivül idehaza csak négy polgári osztályUtnlIr,

Í-L

aKajU

k' 7T 13-14 éve

s koruk ulán nyilvános £kolát többe nem látogathatnak, mert ily iskolánk nincs. a, r

c&' avul

t igényeknek ez megfelelt, a mai XX-ik szazad azonban annál többet kiván, sőt merem állítani, követel. Mig 25-30 évvel ezelőtt az volt a közfelfogás, hogy a nőnek magában véve is joga van a tökéletesebb müveltsegre, s a nőnek az jobb, ha több tudással és szelesebb latkörrel birván, önmaga felelt függetlenebbül rendelk.z.k. Az a nő. a ki tud valamit, bármily szerény keretben is mozog a tudása, a maga viszonyai közepette biztos lalajjal bír, a ki semmit, vagy kevesebbet tud, a termeszetes alárendeltje a képzettebbnek. Igaz ugyan mikép a 1 ánygyermeknek igazi helye a szülei liaz, az edes anya védszárnyai alatt való nevelkedes, de hát az anya is csak ugy tölti be helyét gyermeke. mellett és csak akkor lehet a szó teljes és nemes ertelmeben azzá, a mivé lennie kell, ha a legkezdetlegesebb elemi ismereteken kivül még egyébb nevelesben, és tanitasban részesült, és pedig annyival is inkább, mennel bizonyosabb az, hogy az apák akar gazdasági, akár hivatalbeli elfoglaltsága a folyton haladó idővel olykép gyarapodik, hogy mindég több időt vesznek el a létért való küzdelmek, s ezek közepette a gyermekek nevelése kizarolag az anya gondjaiba megyen át s az apanak a leggyérebb ellenőrzésből is alig marad valami. — Ha tehát a gyermeknevelés az anya egyedüli feladata lett, ha a gyermeknevelésben ma egyedül a nő fáradozik, mi termeszetesebb mint az, hogy a nőt is tanítani, a nőt is kepezm kell, hogy azon, a megváltozott viszonyok által reája hárult uj feladatainak megfelelni képes legyen. A házi nevelést, a sziv képzését, a vallás-erkölcsi alapon álló nemes lelkületet a nő, az édes anyja mellett, ha fz a kellő műveltséggel bír, okvetlenül megsz rzi, de a ludast, a képzettséget csakis az iskola, és pedig a nyilvános iskola nyújthatja, a melyet minden arravaló és odavaló gyermek latogathat és a hol kellő képzettsegü, hivatásos tanerők buzgólkodnak, hogy serkentéssel, biztatással, buzdítással, ébresszék fel a gyermekben szunnyadó törekvéseket, a valóságos tudás, a szép és igaz, a nemes és magasztos iránt. Ezt a nyilvános iskolát kellően és teljesen nem pótolhatja semmi fele magán oktatás, mert a mint hiányzik az egyes növendékben a buzgalom ott, a hol az iskolatársaival a szorgalomban és nemes versengésben való vetelkedés természetes utján nincs felkeltve, ugy az a tanár is, a ki egy gyermeknek ád elő irodalmat avagy történelmet, legyen vezetve legnemesebb ambíció által, legyen telve a leglisztelctre méltóbb lelkesedessel, érezze hivatásának minden magasztosságát, egy esetleg figyelmetlen és szórakozó gyermeknek csak nem adhat elő sem oly hévvel, sem oly melegséggel, mintha tudja és érzi, hogy most egy egesz osztály növendéke lesi ajkáról szavait, s lelkesedése egy nagy csoport gyermek szivet emel fel és ragad magával. Tek. polgármester ur! Távol áll tőlem, hogy én a leány gyermek nevelése közeli szükségét, beláthatlan hoiderejét, a jövőre való kihatását ezen kérvény keretén belül tovább tárgyaljam, s untig részletezzem, a mit nalam jobban tud. Csak rá akartam mutatni a dologra, figyelemmel lévén némelyekre, akik e kérdés horderejét nem méltányolják, gondolva másokra, a kik ^ azon téves nézetben vannak, hogy a nyilvános tanítást a magán órák helyettesithetik, s felkelteni kívánván azok támogatását, a kiket a dolog közvetlenül nem érdekel, s azon helyzetbe nem jöttek, hogy gyermekeik tovább való kiképeztetéséről vérző szívvel lemondani voltak kénytelenek. Ezek tiszteletteljes előrebocsátása után esedezem a tek. Polgármester úrhoz : Méltóztassék a városi tanács, az iskolaszék, a polg. iskolai igazgató közreműködésével megállapítandó forma mellett, a polgári leányiskola magán jellegű, de nyilvános V. és VI. osztályát létesíteni, annak létesítéséhez osztályonként 1200 frt, illetve 2400 korona évi segélyt a város képviselőtestületétől kieszközölni, az 1901. évi költségelőirányzatba felvenni és ez összeget az 1901/1902. évre folyósítani s közérdekű tekintetek miatt a kérvény mielőbbi elintézését kérve, maradok tisztelettel: Dr. Flegmann Jenő. képviseleti tag. A'/ őszi köagyülés. — Az állandó választmány fllése. — A rendes és póttárgysorozattal együtt 337 -+- 23 =» 360 elintézést igénylő ügynek az előkészítését, t. i. véleménynyel való ellátását teljesítette a héten, három napon át tartott ülésében a vármegye állandó választmánya. A törvényhatósági bizottságnak közvetlen véleményező fórurna az állandó választmány, mert minden ügy az ő javaslatával kerül a vármegyei közgyűlés elé, s a kifejlődött gyakorlat és köztudomásu tapasztalat szerint a közgyűlés elé kerülő ügyek miként való elintézése — legnagyobb részében ez ügyeknek — tulajdonképen már az állandó választmányban döntetik el. Igy van ez, nem csak azért, mert az állandó választmány tagjainak száma szerint is jelentős része a közgyűlésnek, de még inkább azért, mert az állandó választmány tagjaiul a törvényhatósági kepviselet leginkább kiváló mandaláriusai szoktak megválasztatni. A tudást, a hozzáértést és a megbízhatóságot: az autonomikus jogok gyakorlására való bivatottságnak a quínt essentiáját képviseli ez a választmány a törvényhatóság ügyeinek intézésében és azt a tekintélyt ezeknél fogva, amely szerint az ő véleményében, javaslatában a sok tagu közönség: a közgyűlés megbízni, megnyugodni hozzászokott. Nézzük végig — sok évekre visszamenve — vármegyei közgyűléseink jegyzőkönyveit: alig-alig ha egy-két esetben találjuk, hogy a közgyűlés, az állandó választmány javaslatatól eltérő határozatot hozott volna ! És íme, ezzel a fénnyel szemben az állandó választmánynak a héten, szerdán, csütörtökön és pénteken tartolt tanácskozásra micsoda látványt nyújtott.