Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-10-07 / 40. szám

XXI. évfolyam. rnr, Ni > 40. szám. Nyiregyháza, 1900. október 7. BOLCSTARMESYS HIVATALOS LAPJA A SZABOLCS VÁRHEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLCSMEGYEI ÁLTALINOS TANITÖ^GYESÜ' ETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE W Megjelenik: hetenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ A. községi jegyző éa tanít') uraknak egés/. évre csak négy korona. Egy nzám Ara 20 fillér. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére által Budapesten, Haasenstein és Vogler Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A l

aP szellemi részét képező killdeméuyek, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- a 8íí>r

k"

3z

t" C

5'

me al ut kér t i -k beküldeni. lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos Bérmentetlen levelek csak ismert k soktól könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám fo

g*f

l'

0i

k " (Jánószky ház) intézendők. 8 " Hirdetési dijak: Minden négyszer hasiboiott petit ser egyszer közlési' 10 fillér; többsidri közlés esetében ti fii. A nyllt-teri közlemények diia soronkint 60 fillér. Apr i hirdetések 1(1 sziiu 40 fii., mindeD további szó t fii. V.stag betűvel saedett k'tszereien számit. a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: GÖÍdberger A. V., Eckstein Bernát és Altalános Tudósitő irodajában Bécsben, Pragában és Budapesten, -valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Oorn & Comp. által Hamburgban. 1216. f. i. 1900. ~ Hivatalos rész. Szabolcsvármegye főispánjától. Pályázati hirdetmény. A kormányzatomra bizott Szabolcsvármegye törvényhatóságánál évi 1050 korona törzsfizetés és 1'iO korona lakpénzzel rendszeresített közigazgatási gyakornoki állásra ezennel pályázatot nyitok. A pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes minősitvényüket, valamint eddigi alkalmaztatásukat és életkorukat igazoló okmányaikkal felszerelt kérvényüket hozzám folyó évi október hó 25-ig, mint záros határidőig nyújtsák be. Nyíregyházán, 1900. évi szeptember hó 27-én. 3—2 Báró Feilitzsch Berthold, főispán. 1267

. f. i. 1900. Szabolcsvárniegye főispánjától. Pályázati hirdetmény. A kormányzatomra bizott Szabolcsvárniegye törvényhatóságának „Erzsébet" közkórh ízánál évi tíOO kor. törzsfizetés, természetbeni lakás és teljes ellátással rendszeresített kórházi alorvosi állásra ezennel pályázatot nyitok. A pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes minősitvényüket, valamint eddigi alkalmaztatásukat és életkorukat igazoló okmányaikkal felszerelt kérvényüket Íioízám folyó évi október hó 15-ig, mint záros határdőig nyújtsák be. Nyíregyházán, 1900. évi szeptember hó 24-én. 2—2 Br. Feilitzsch Berthold, főispán. 2302

5. K. 1900. Szabolcsvármcgye alispánjától. J4r&si föszolgabiráknak és a községi elöljáróknak. A községi elöljáróságokat már több izben utasítottam, hogy a központi pénztárba küldött pénzek elhelyezésére nézve az utalvány szelvényen mindig jelezzék a rendeltetést, vagy pedig egyidejűleg s ha több alap javára küldetik a pénz, mindig ellennyugtákat is terjesszenek be, — s bár ezen utasításomat a f. évben kiadott 7942. számú rendeletemben czimnek ismételten tudomására hozom, gyakran fordulnak elő esetek, különösen a pénzek posláni elküldésénél, hogy a küldemény rendeltetése a postai A „NYIRVIDÉK" TÁKCZÁJA. Felsenburgi Höller Jozefin. A sötét boltíves földszinti lakásban nyakgatták a zongorát.Visitó hamis hangok hallatszottak ki az utczára 8 a házmester dühösen rohant keresztül az udvaron. — Frau Jozefia — szólt be rikácsolva a koDyha ajtón — ma nincs szerda ne tessék verklizni! — Jézusom! s'pitott belülről egy vékony hang — hullod, Jánoskám, mit beszél ez az ember? Mi verklizünk ! Hagyd el, hagyd el, édes Jánoskám, ne játsz többet. Jaj, jaj, mindjárt görcsöket kapok. A zongorázást abba hagyták. A házmester méltóságos léptekkel vonult vissza és hangosan zsörtölődött, hogy meghilják az udvari lakók. — Büloudok ez jk az emberek tisztára — mondta. Nem elég, hogy szerdán és szombaton agyonszekirozzák az embert az ostoba tácczóráikkal, már hétfőn se nyugodhatnak. Kifogom dobatni őket. — De hát miért is türi meg a háziúr ezt a nyomorult népséget? mondta egy füstös képű ember, a kinek szónkereskedése nyilt az utczára ós mélységesen gyűlölte azokat a szegény koldusokat, a kik télen nem szoktak fűteni. Hogy miért? Hát én tudom! Tán beleszerelmesedet abba az asszonyba. Nagy vihogás tört ki erre a megjegyzésre. Bent a boltíves sötét lakásban felsenburgi Höller Jozefia asszony tánczolt. Nagy hévvel rúgta lábait a levegőbe és közbe bájos mozdulatokra törekedett. — Na, na, fütyölj még egy kicsit, Jánoskám, — könyörgött lihegve, a mikor az ura, Kádár János ur abba hagyta a aótát. Látod, hogy zongorázni nem lehet emellett az ízléstelen nép mellett. vevényen pontosan megjelölve nincs, ellen nyugták pedig egyidejűleg nem küldetnek; ez okból a küldemény elhelyezése iránt intézkedni nem lehet, vagy pedig a pénz letétbe helyeztetvén, annak elhelyezése körüli eljárással s esetleg felvilágosító jelentés bekivánásával a hivatalnak felesleges munka szaporulat okoztatik. Mivel pedig a már több izben megismételt rendeletein figyelmen kivül hagyását súlyosabb természetű mulasztásnak tekinteni, figyelmeztetem czimel, miszerint minden ujabban előforduló ily nemű mulasztást fegyelmi uton fogok megtorolni. Nyiregyháza, 1900. szeptember hó 24. Mikccz János, alispán. Olvasóink figyelmébe! Lapom mai számával kapják mélyen tisztelt olvasóim az általam megindított Vasárnapi Lap" első, azaz mutatvány számát, a n. érdemű közönség pártfogásától függ ennek fennállása, rajtam nem múlik, hogy az mentül érdekesebb és tartalmasabb legyen. A jelen számunkkal szét küldött s a hátrányt feltüntető utalványaink úgy vannak kiállítva, hogy a fillér rovat üres lévén, azon t. előfizetőink, kik a „Vasárnapi Lap" kepes lapot is megrendelni óhajtják, az új évig esedékes 50 fillért még rávezethetik. A ki e csekély összeget e hó folyamin be nem küldi, nem tekintetik P , Vasárnapi Lup" előfizetőjének s igy annak a lapot nem is küldjük, csupán október hóban mutatványként. A „Vasárnapi Lf»p"-ot, a „Nyírvidék" képes mellékletét a községeknek nem küldöm meg és e melléklet csakis személyre czimezve küldethetik meg, a községi elöljáróság nevére soha; a jegyző urak azonban családjaik számára, ha ugy tetszik 2 koronáért megrendelhetik. Lesz tehát az előfizetés : „Nyírvidék" és a „Vasárnapi Lap" cgyiitt: Egész évre 10 korona — fillér. Félévre 5 korona — fillér. Negyedévre 2 korona 50 fillér. A „Vasárnapi Lap" a „Nyírvidék" nélkül: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Negyedévre 1 korona. — Ugyan hagyj nyugtOD, — dörmögött Kádár János. — Mii ugrálsz annyit ? — Én ugrálok? Oh te faragatlan ember. Ez ugrálás! Nézd! — És a levegőbe ru^ta lábait. Kádár János hátat fordított. — Bolond vagy! — dörmögte csendesen és előkotorászot a zsebéből egy tubákoló pikszist. Az asszony észrevette. Mint a héja, csapott a férfira és rikácsolva mondta: — Megcsaltál nyomorult! Mért tagadtad le? Honnan szerezted ? — Hát van! jelentette ki szárazon a férfi és kéjesen dőlt hátra a székében. — Add ide — kérte az asszony és sietve kikapta a szelenczét a férje kezéből. Aztán végigdült a kopott diváDyon és elmerült az illatos dohánypor élvezetébe. — Oh, oh — tört ki kebléből a sóhajfás — milyen máskép volt valamikor? Emlékszel, Jánoskám ? A tubákolás rendszerint álmodozásba ringat;a felsenburgi Höller Jozefint. _ jó — dünnyögte a férj csendesen — elmu't az már. Sírhatsz utána, mint a jó időnek. — Da mégis . , . Tudod, Jánoskám, mikor még ugy hivtak engem, hogy a ballet herczegnó. Da szép is volt a világ akkor. H*j. haj . . . — Az igaz, — szó'ott Kádár Jánosfelm^yogó tekintettel, — szép is voltál te akkor, Jozefin. — Na, ni! Persze! Hogy írtak az újságok rólam! És hogy hivtak külföldre. Tudod egy impressario feleségül is akart venni. Aztán a Louis gróf s a kis „pátit sumer'. No nem a párisi. Mindegyik azt mondta, no legyen a feleségem! Na ilyet! Hogy lehartem volna miadegyiknek a felesége? Mi ? . . . — Persze . . . persze . . . Egyben tisztelettel kérem mélyen tisztelt előfizetőimet előfizetéseik megújítására, a hátralékosokat pedig és a községi elöljárókat hátrányaik mielőbbi kiegyenlítésére. Vállalatomat a n. é. közönség szeretetteljes pártfogásába ajánlottan, maradok Nyiregyháza, 1900. évi szeptember hó 15-én. JÓBA ELEK, a .Nyirvidék" megyei hivatalos lap s ennek melléklete a .Vasárnapi Lap* kiadója. Az árvaház. Miután a leégett árvaházat megnagyobbítva újból felépítettük, okvetetlenül reformálni kell annak belsó szervezetét is, t. i. ugy az admiuistratióját, mint a nevelési rendszerét is. Hogy mínó irányban idomítsuk át annak belső szervezetét, az attól függ, hogy mit akarunk az árvaházba felvett árva leánykákból nevelni. Az eddigi nevelési rendszer mellett csak közönséges cselédeket nevelhettünk, s elég sajnos, annak is csak a selejtesebb fajtáját. Kár volna Nyiregyháza város müveit nói társadalmát mozgalomba hozni s a közönséget, de mindig ugyanazon réteget, gyakrabbau különböző alakokban és czimekeu megadóztatni, ha jövőre is csak az eddigi eredményt lennénk képesek felmutatni. De talán nem is méltó a müveit nőegylethez, ha már árvákat óhajt az elzülléstől a társadalomnak megmenteni, csak közönséges cselédeket nevelni. Hisz mindeu nevelésnek — ha már az ak£fr lenni — csak az lehet a czélja, hogy a neveltekből külömb egyének váljanak, mint azok, kik sorsukra bízva nélkülözések közt és nyomorban nőnek fel. Legyen igaz, a mit sokan szeretnek hangoztatni, hogy az árváknak az élethez nem lehet nagyobb igényük, mint az, hogy ha majd felnőnek, kenyeröket tenyerükkel szerezzék _ 1 — Hanem volt egy bolond emberem. Emlékszel? A hossszu huszár. A feketeképü Kisfáy Pál. Ciak hadnagy volt, de szemteleD. Egyszer meg is csókolt . . . — A gazember! — Na persze. Pofonütöttem. — Ntgyszerü! Hát mit csinált akkor? — Újra megcsókolt. Igaz . , . igaz . . . emlékszem ... te moDdtad — szólt álmodozva Kádár János és komoran bámult a levegőbe. Igen ... És én azt mondtam erre ueki: „Jól van, hadnagy ur, ön kétízer megcsókolt. Holnap majd bemutatok magának valakit, a ki nyugtázni fogja önnek ezeket a csókokat. Da jöjjön el az öltözőmbe, este* És másnap ott volt. Emlékszem. És te oda szólítottál engemet. Bamu'attál neki. Azt mondtad: .kérem hadnagy ur, itt a vőlegényem, Kádár Jinos! Primhegedüt játszik és szeretem őt. Legyen szíves és számoljon el a csókjaimmal.' Pompás, pompás — kaczagott fel Jozefin aszszony, — igy volt, igy, és aztán a feketeképü huszár erre összeütötte sarkanytyuját és bocsánatot kért. — Igen csakhogy másnap levelet irt neked a szemtelen. Mit is irt? Na, na, ne haragudj. Voltaképpen igaza volt Azt irta, hogy őrülten szerelmes belém. És igyekezeit a lelkemre beszélni, hogy ne legyek a feleséged. Hiszen te olyan szegény vagy, mint a templom egere. — Haj, haj . . . Bizony igaza volt . . . Jozefin asszony felállott. Nyújtózkodott egyet ós vidáman mondta : — Da szerettük egymást. Mi? Felsenburgi Höller Jozefin asszony harmincz év előtt ragyogó leány volt. Ballet csillag, akiért rajongtak a fiatal gavallérok és sok bolondságra adták rá a fejőket miatta. Bílietherczegnőnek hívták és esdekeltek a kegyeiért. Mai számunk ÍO oldalra terjed.