Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

NYÍRVIDÉK elérkezett az idő, hogy az egyház, a templom folytassa és fejezze be a munkát és tegye rá befejezésül a koronát? Az én meggyőződésem szerint a magyarrá tett iskolák ebben a nemzeti munkában feladatukat teljesen bevégezték, —de nagy csalódás lenne azt hinni, hogy maguk az iskolák elégségesek lennének arra, hogy a munkát teljes befejezéshez juttassák. Az iskola után az egyházuak, a teplomnak kell következni a magyar nyelv kultuszának apostolságában. Az iskola, amit az tehet, már mindent elért: a belőle kikerülő gyermekek évek hosszú sora óta mind megtanultak magyarul. Kérdem azonban Geduly Henrik t. barátomat: mi az oka annak, hogy a már teljesen magyarrá tett iskolából, a magyar nyelv tudásával kikerült apáknak és anyáknak gyermekei, mikor most az iskolákba kerülnek, nem tudnak magyarul? És hogy mi az oka annak, hogy — külöuösen a nők, akik már egészen jól tudtak magyarul, mikor 15—20 évvel ezelőtt a népiskolából kikerültek, visszajutva a családba, mire anyákká lesznek, törik, elfelejtik az édes haza nyelvét? Az én véleményem szerint ennek az az oka, hogy az iskolában tanult magyar nyelv olyan a mi népünknek, mint ha az én fiam megtanul németül vagy francziául: haszuát veszi! De a templomi magyar szó, az már más! A mi népünk nyelvét csakis az formálhatja át magyarrá, hogy az legyen az anyanyelve, mint ahogy a rakamazi svábok — hogy egészen közel eső példára hivatkozzunk — németségüket már rég idő óta el is felejtették. Az iskolától többet várni, további eredményeket remélni nem lehet. Az megtette a maga kötelességét Generációkat — akik ma élnek — nevelt föl a magyar nyelv tudásában és talán a szeretetében is. Most már — ez az én meggyőződésem — elkövetkezett az ideje, hogy Isten tiszteletének a nyelve is magyarrá tétessék, mert a Haza nyelvén Nyíregyháza város minden ág. ev. hitű polgára tud már imádkozni s megérti Isten igéinek hirdetését. És szereti is ezt a nyelvet! Ezért — én nem félek semmifél reakciótól, mint, ahogy nem látom azt a helybeli r. kath. és g. kath. egyházak hiveinél sem, a kik évek hosszú sora óta már csakis magyar egyházi szentbeszédeket hallgatnak templomaikban. Azt pedig nem gondolnám, hogy a tót nyelvnek valamiféle rituális vagy épen hitbeli jelentősége lenne a magyarországi ág. ev. egyház szervezetében. A nyiregyházi ág ev. egyház élén most két fiatal, tetterős, kiváló tehetségű lelkész áll, eltelve mind a kettő attól a vágytól, hogy egy magyar ág. ev. egyháznak papjai lehessenek. nyűgével bajlódni . . . Mily boldog nő, aki vagyonos vagy jó állású férfihez mehet nőül . . . Gondold meg azt leányom és nyújtsd kezed a legközelebbi olyan férfinak, aki kényelmedről gondoskodni képes leend Anyám, nem megyek férjhez soha, mert akit szeretni tudnék, az szegény, kis állásban van. Akit nem szeretek, annak szerelmet hazudni nem fogok . . . Béányom, vétkezel önmagad és ellenem, raidőu megfosztani akarod magad az életnek minden örömétő

1. Ma bálványoznak, imádnak, tiz óv múlva vén leánynak > neveznek, rágalmaznak. A vénség és egyedül léten kivtll ynomor vár reád, de ha férjhez mégy, férjed szolgád lesz, aki minden vágyadat teljesiti, aki akkor lesz boldog, ha téged örülni, mosolyogni lát. Gyermekem, a családos élet valódi éden, melynek királynéja te leszesz . . . Ne áldozd fel ifjúságodat, szépségedet, menj gazdag emberhez férjhez és férjed, annak vagyona, boldoggá tesz. Anyám, boldog családos életet én szeretet nélkül nem képzelek. A vagyon jó, de szeretet nélkül nem boldogít. A házasfelek egyetértése, kölcsönös vonzalma mellett a száraz kenyér is Ízletes falat .... Lsányom, mondd el, kihez óhajtanál férjhez menni? .... Acsády Palihoz . . . Acsády, Acsády ... hát Acsádynak neveltem én a szép Bertát, aki nekem reményem, büszkeségem . .. Nem, az nem lehet, hogy te egy szegény irnok neje légy, aki mellett varrnod, mosnod kelljen, hogy családodnak kenyeret légy képes keresni . . . Anyám, ha u^y akarod, képes leszek szivem érzelmeit megtagadni, képes leszek szivemet összetörni, képes leszek elhervadni, mint a szélvésztől megtiprott mezei virág; de óhajodat át nem fogom hágni. Ferjhez nem megyek sem Acsádyhoz, sem máshoz, mert a gyermeki kötelesség erósebb bennem még lángoló szerelmem- j nél is . . . . Inkább senkihez, mini Acsádyhoz suttogá az anya és magára hagyta a fájdalomtól vonagló leányát. A szép leáuy bájos arcza eltorzult, szemei félemletesen villogtik, dm hajzata összevisszaságban omlott vállaira, egész valója remegett. így roskadt egy karos székbe s önkívületi állapotba esett. Soha kedvezőbb körülmények ennek megvalósulására nem voltak idáig, a gondosan, nagy tapintattal és hosszú időn át előkészített talajou. Ez az oka, hogy mi most sürgetjük ezt a megvalósulást, amely nap után annyian s olyan rég idő óta epedünk. Nem türelmetlenség ez — higyje el nekem Geduly Henrik t barátom. Mert én láttam már és látom, hogy egy másik nagy ág. ev, egyházban, épen ott. ahonnan a nyíregyházi nép túluyomó zöme idekerült, éppen olyan nyugodt, biztos vizeken haladt előre a magyarosodás lobogója, mint itt nálunk, és akkor egyetlen egy pap, akinek igazi ábrázatját odáig nem ismerték, bejutva az egyház egyik parochiájába, oda vitte a magyarság ügyét ebben az egyházban, hogy ugy félszázad legalább kell hozzá, hogy i munkát újra előrül kezdhessék. íme ez az ón feleletem Geduly Henrik t. barátom válaszára. Ismétlem és újra ismétlem, hogy az én meggyőződésem szerint — amiben Geduly Henrik t. barátom csak megerősített eugem, — a nyíregyházi ág. ev. egyházban teljesen el van készítve —hosszú és dicsőséges munka ulán — a talaj arra, hogy a magyar nyelv ez egyház templomába minden megrázkódtatás, a reakció tnindeu félelme nélkül a maga teljes jogaival bevonulhasson. Néhány szó a leányinternátusokról Most, midőu városunkban az ev. ref. egyház tervbe vette, hogy iskolánkkal kapcsolatosan leányinternátust létesít, s midőn ez a terv már a megvalósulás uiján vau, talá'i nem lesz érdektelen, ha föltesszük azt a kérdést: vau-e szükség leányinternátusok szervezésért h ha igen, milyenuek kellene egy jól szervezett s a követelményeknek minden tekintetben megfelelő leányinternátusnak lennie. Tapasztalhatjuk lépten nyomon, hogy az internatusok intézménye nem nagyon népszerű. Sokan vannak, kik ez intézmény elvi ellenségei. Sót a II. országos tanügyi kongresszus alkalmával még tanfőrfiak is akadtak, kik aziuternatusi intézmény beszüntetése mellett uyilatkoztak vagy legalább is „szükséges rossznak" nevezték azt el. Mi lehet e jelenség oka? Tal n megtaláljuk e kérdésre a választ, ha figyelembe veszszük a leánynevelés czélját s azután áttekintjük főbb vonásaiban nőnevelésünk fejlődését. A leány-gyermek nevelésének ösazhangbau kell lenni a nő hivatásánal. Nemcsak művelt tszü nőkéi kellene képeznünnk, kik, ha sorsuk ujy hozza magával, képesek legyenek az élettel megküzdeni és saját fentartásukról gondoskodni, hanem müveit kedélyű nőket is, kiknek főjellemvonásuk legyen a családi tűzhelyhez való rendületlen ragaszkodás s kik majdan családjukért fáradhatlanul munkálkodó, önfeláldozó édes anyákká váljanak s kiknek vallásos lelkük a megpróbáltatás nehéz napjaiban is erőt meríthessen az Istenben való bizalomból. A nőnevelésnek ez utóbbi czélját. ezt a magasztos ideált a régi magyar asszonyok a családban igyekeztek megvalósítani. A XVI. és XVII. század leányainak nevelése egészen az édes anya goudja volt. A leáuyt, a család féltett kincsét, de hogy is adta volna ki a kezei közül. S az ösztön, melylyel a magyar anyák a nevelés A szívtelen anya ily borzalmas állapotban találta leányát. Az anya megrémült leányáuak dult vonásaitól. Ilalottuak hitte őt. Szemeibe könyek nem tolultak, lelkiismerete nem támadt ellene, sőt fogai között mormogta: iukább halj meg, mint egy koldus fajzat neje légy! A szép Berta súlyos beteg lett. Napokou keresztül ágyban feküdt már s az előhívott orvos reménytelennek jelezte a helyzetet. Berta arra kérte anyját, hivassa el hozzá Acsádyt, csak egyszer lássa ót még, akkor lemond róla örökre és meggyógyul . . . Az anya könyörtelen maradt és nem hallgatott szenvedő leánya esdeklésére. Acsády, mihelyt értesült a Bjrta betegségéről, sietett őt felkeresni, de az anya útját állta, nem bocsátotta a beteghez, sőt kijelentette, hogy Berta őt auynyira gyűlöli, miszerint látni sem akarja. Acsády elrohant, gyógyirt keresett vérző szivének sebére. Szive, a hű sziv meggyógyult, meggógyitotta a pisztoly golyója. Berta ismételten kérte anyját, hogy hivassa Acsádyt. A sok kérés ismétlődésekor a szívtelen anya elmondta, hogy Acsády már megszűnt élni. A leáuy egy megrázó sikolyt hallatott. Sjká önkívületi állapotban inaradt s midőu beszólni kezdett, szavai összefüggéstelenek voltak. Az orvos konstatálta, hogy itt már nemcsak a test, hanem a lélek is beteg. A leány megőrült! Ez a szép bolond élettörténete. A halál nem könyörült a szerencsétlenen. A test erőhöz kapott, de a lélek mindig jobban elborult. Itt jár köztüuk az a leány, akit az anyai szivtelenség nagyzási hóbort, önző számítás őrületbe kergetett. Itt jir köztünk, hogy sok anyát arra intsen, hogy eugedje gyermekét szivének sugalatát. követni. Itt jár köztünk, szégyenére a humanismus korának, mely engedi az ilyen betegeket szabadon bolyongani. Nagybátyáin elhallgatott és én szomorúan sóhajtottam ismét. Sipos Lajos. családias jellegét megőrizni törekedtek, annyira erőn hogy még akkor se igen bizzák leányaikat .idegenre"' mikor 1848. után divatba kezdtek jönni a német és' franczia tanítónők és nevelőnők által szervezett magánnevelő-intézetek. Inkább a kisebb rosszat választják s nevelőuőt vesznek a házhoz, természetesen képzett magyar nevelónók hiáuyábau idegent. Ekkor özönlik el hazáukal a német, franczia és augol házinevelőnők. És valljuk meg, hogy az idegenkedés ezektől a magán-intézeiektól nem volt egészen alaptalan. Ez intézetek mindenek előtt nem nyújtottak leányainknak magyar nemzeti nevelést. De hogy is nyújthattak volna! Htszeu erre csak az képjs, ki a magyar nemzetet, annak sajátságait, továbbá a magyar haza földjét, természeti szépségéit ismeri és m .'Itatja. Hogy tudnának e föltételekuek megfelelni azok az idegen tanítónők és nevelónók, kiket ez édes magyar hazához semmi kötelék Bem fűz, s kik semmit sem tudnak arról, hogy e véráztatott földnek minden fűszála, minden porszeme egy ezredéves mult küzdelmeiről, dicsőségéről, keserveiről és örömeiről beszél. De nem feleltek meg ez intézetek a követelményeknek azért sem, mert a nevelésben leginkább csak a külsőségekre fordítottak Londot. Az értelmi tanítást csaknem teljesen mellőzték; csupán az volt a czél, hogy a uövendékek a külső jó modort elsajátítsák, egy-két idegen nyelven: németül, francziául .parlirozni* se mellett „klavirozm* tudjanak; még legföljebb, ha a női kézimunkában sajátítottak el némi ügyességet. De a nóueveles igazi czéija: az ész és sziv képzése másodrendű kérdés volt. E mellett nagyon gyakran még egy hibája volt ezeknek a magánintézeteknek. Az t. i., hogy a nyerészkedési vágy mellett is háttérbe szorult a nőnevelés igazi czéija. Báró Eötvös József vette később gondjaiba a magyar nemzeii nőnevelést. Az 1868-ik törvény mar uyilváuos leáuyiskolákat szervez és elrendeli az iskola kötelezettséget. Aliim, községek és felekezetek iskolákat nyitnak. Az így keletkezett elemi-, lelső-nép- és polgári iskolák, továbbá a tanitónő-képzók gondoskodtak a nők számára az oktatás alsó fokairól 8 az ezen oktatáshoz szükséges tauiióuók képzéséről. Majd késóbb keletkeznek a felsőbb leányiskolák azon középosztályu családok leáuygyermekei számára, kiknek vagyoni és társadalmi helyzetüknél fogva magasabb műveltségre, mélyebb képzettségre van szükségük, mint a mit a külöubözó fokú népiskolákban elsajátíthatnak. Ez intézetek mellett, mint kiegészítő intézmény, keletkeztek azu'án internátusuk azon vidéki leányok számára, kiknek családjuk nem képes, vagy nem akar kQlöu uevelőnót tartani a háznál, de a kik nem érhetik be azzal a műveltséggel, melyet az elemi népiskola nyújt. Ezek az internatusok, tagadhatatlan, lelkiismeretesen szolgálják a uőuevelea czélját. Igyekeznek megőrizni a család jeliegét, melyet pótolni kívánnak. Ezeküél teljesen elesik az a kifogás, hogy a nyerészkedési vágy lépne előtérbe, vagy hogy nem nevelnék leányaikat hazafi is szellemben. Azzal sem vádolhatjuk őket, hogy a nevelésbeu csak a külsőségekre fektetnének bulyt, hiszeu mellettük vannak a fejlettség magas fokán álló felsőbb-leányi.-külák, melyek gondoskodnak a leányok értelmi képzéséről 8 nem hagyják figyelmen kivül a kedélyt sem. Es mégis sokan vannak, a kik még ezeknek a mai igényeknek megfelelő internatusoknak szervezését sem helyeslik, a kik azt hangsúlyozzák, hogy az a neveié?, melyet leányaiuk itt elsajátítanak, mint általában a inoderu nevelés, egyoldalú. Műveli a szellemet, de parlagon higyji a kedélyt, a szivet. És valljuk meg, hogy a kik így gondolkozunk, azoknak sok tekintetben igazuk van. Figyeljünk csak meg egy ilyen előkelő intézetből hazakerült s modern nevelésbeu részesült fiatal leányt. Családi körében nem találja magát otthon. Hozzászoktatták, hogy mindig csak azt (egye, a mi neki kellemes. Arról, h >gy mások iránt is voluának kötelessége, alig vau sejtelme. A háztartás körüli te&udőkkel, azokkal az apró-cseprő, ü;yes-bajos dolgokkal, melyeknek teljesítése már hivatásuknál fogva is a nók feladata, nem szívesen foglalkoznak. S ha az édes anya gyönge s akár elfogult szeretetből, akár hiúságból elnézi, hogy a nagy leány, a esaláJ büszkesége, egész nap csak regényt olvasson, vagy a zongorát kiuozza, vagy magát cz czomázza, azután az utczát járja, akkor bizony abba az üres lélekbe soha sem kerül majd tartalom, az a leány soha'sem fogja megtanulni, hogy egyszerűség, háziasság, szelídség, türelem és önfeláldozó muukásság legfőbb kincsei a nőnek, melyek gazdaggá teszik nemcsak őt magát, hanem mindazokat, kiket a sors köréje rendelt. Es ha ezt nem tudja megtanulni, milyen nagy veszedelem lesz mindig egész környezetére nézve. Mert az ilyen modern nevelésű leány természetesnek találja, hogy selyembe, bársonyba öltözni kellemesebb, mint egyszerű ruhába; élvezetek után fu kosni nagyobb öröm, mint egyik napról a másikra egyformán ismétlődő, tehát unalmas háziteendőket végezni; színházban páholyban lenni előkelőbb, mint földszinteu, már csak azért is, mert oda szebben és feltűnőbben lehet kiöltözködni; fogaton járni sokkal jobb, miut gyalog, stb. s ha ezeket az igényeket otthon, szülei körében taláu ki nem elégítheti, oly férjet keres magáuak, a kinek majd módjábau lesz azokat kielégíteni. Természetesen vagy talál, vagy nem talál, de mindkét esetben szerencsétlen lesz maga is s környezete is, mert a műveltség külső máza, melyet az előkelő intézetben nyert modern nevelés utján elsajátított, nagyra uövelte benne az igényeket s ennek folytán elvetette lelkében az elégedetlenség csiráját. És a mi a legHbb baj, nemcsak az előkelőbb, jobb módú csalídok leányai között találunk ilyen modern mvelésü hölgyeket. Azok, a kik az intematusi nevelésben hibát keresnek és találnak, azt is hangoztatják, hogy az ilyen intézetekben a példa hatása különösen érvényesül; még p tdig a sok rossz sokkal inkább, mint a jó, mert a rósz pílda ragadós. Összekerül iit a jómódú földbirtokos, orvos, ü;y véd, magasabb