Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)
1900-07-01 / 26. szám
NTÍRVIDÉ K raügu hivatalnok, vagy nagykereskedő leánya a szerényebb javadalmazásu kishivatalnok, vagy kevesebb jövedelemmel biró kereskedő alb. leáuyával. És mi az eredmény? Az, hogy mivel a különböző társadalmi állású és vagyoni helyzetű leányok egyforma műveltséget sajátítanak el — rendszerint a műveltséguek csak külső mázát — egyenlő, még pedig meglehetős magas fokú igények is fakadnak lelkükben. S az a kevesebb jövedelemmel biiö kis hivatalnok, kereskedő, vagy iparos leánya most már azt hiszi, hogy az élet, a társadalom tartozik neki megadni mindazt, a mit a másik, vele egyenlő műveltségű nő vagyonával megszerezhet. Hát bizony ez mind igaz. É> éu mégis azt mondom, hogy interua'usokra szükség van, hogy ez az intézmény, mely a magasabb fokú nőnevelés czéljait szolgáló leány iskoláknál már-már rendszerré fej ődött, igen nagy hézagot tölt be nőnevelósüuk terén. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy az internátus nevelést • családi fölé helyezem. Korántsem! Én azt tartom, hogy az édes anya a leghivatottabb nevelő s a család legjobb nevelő iskola. Itt ébrednek s fejlődnek a gyermek első érzelmei, itt nyeri első beuyomásait, itt szerzi első ismereteit Mert a család a nevelés mellett nem zárkózhatik el teljesen a tanítástól sem. A keltő együtt jár. A család tehát tanitva nevel mindaddig, mig elerkezik az ideje annak, hogy a gyermek ismereteinek bővítését, a tanítást, avatott kezekre jbizza. így jut a gyerek az iskolába, mely csak folytatja a már megkezdett uiuukát. Tudatossá teszi, rendezi a gyermek esetlegesen szerzett ismereteit 8 most már czéltudatosan szereztet vele ujakat. De a mint a család nem zárkózhatik el uevelés közben a tanítástól, hanem tanit va nevel, ugy viszont az iskolában sem képzelhető el a tanítás nevelés nélkül, vagyis a jó iskola nevelve tanit. Dehát hol van az az úgynevezett ,jó iskola*, a mely a tanítás mellett oly mértékben sfcolgálhatuá a nevelés érdekeit, mint az kívánatos volna. Hiszen olyan nagy a túlterheltség, a tanterv, csak a polg. leányiskolánál is, oly követelésekkel áll elő, hogy örüiheiüuk, ha az ismeretek halmazát úgy a hogy megrögzítettük gyermekeink emlékezetében & bizony legtöbb esetben le kell mondani arról, hogy az egyes tautárgyakuak — mint pl. költészet, irodalom, törtenelem stb. — szellemébe is behatolhassunk s az abban rejlő kincseket fölhasznál hassuk az erkölcsi nevelés ozdjaira. Azonban ha föitr>sszük is, hogy az iskola mindenben eleget tehetne és eleget is tenne kötelességének, mé^ akkor is eredménytelen lenne minden munkája s iárba veszne mindeu fáradsága, ha nem jönne segítségre a család. Családnak és iskolának egymással szerves összefüggésben kellene lennie. Egyiknek a másikat kellene támogatnia, hogy közös czéljukat elérhessék. Mennyivel könnyebb lenue az iskola munkája, ha már az az alap., melyet a gyermek nevelés a családban nyert, biztos és szilárd lenue, s ha a család később is őrködne azon, hogy a gyermek e biztos alapon tovább építsen s a kitűzött czéltól el ne tántorodjék. És kitől függ, i ogy ez így legyen? Első sorban a szerető, gondos édes aoyától. Az édes anya szent kötelessége, hogy gyermeke minden lépését szemmel tartsa, a fejiedező gyermeki lelket megfigyelje, annak fakadó virágait ; z^retetének áldó melegével ápolja, fejlessze, a gyomot, dudvát pétiig irtsa s a lélek virágainak rovására kifejlődni ne engedje. Az édes anya előtt gyermeke lelke nyitott könyv legyen, melyben mindig olvashasson s a melybe csak jó és szép gondolatokat lásson bejegyezve. Boldog gyermek, ki ilyen édes anya vezetése mellett lép az élet görönygyös, tövisekkel telt útjára [Mennyivel könuyebb aunak biz osan, egyenes utan haladui a kitűzőit czél felé. De nézzünk csak maguuk körül. Ugyan hány gyermek részesül ilyen nevelésben! Bizony aráuylag kevés. És hány van olyau is, a ki, ha nevelése otthon jó alapot nyert is, később mégis kénytelen uélkülözni az édes anya gondos, körültekintő vezetését. Mert hány szülő van abban a helyzetben, hogy leáuyát csak ű^y részesittetheti magasabb képzettségben, ha elbocsátja őt a házi tűzhely köréből és sokszor teljesen idegen kezekre bizza. Mirt az elemi iskolánál magasabb fokú leányiskolát nem minden község képes föntartani, de viszont minden községben akad több család is, melynek társadalmi állása, műveltsége megkívánja, hogy a leánygyermekek az iskolából kikerülve, uiég tovább tanuljanak, Az ilyen idegenbe tévedt leánygyermeknek aztáu ki pótolja az édes anyát? Ezek számára kell internátus. Ezekre való tekintettel állithatjuk, hogy az interuátusok intaxménye igen nagy hézagot tölt be növelésünk terén. Mert lehet valamely iskokban a tanítás oly tökéletes, a nevelés terén nem érhet el az iskoh úgyszólván semmi eredményt sem, ha a leánykák az iskolán kivül, házi körükbeu nincsenek kellő felügyelet alitt s nem részesülnek a szükséges testi és lelki gondozásban. És ugyan hány szülő nyu^odhatik meg abban a tudatbau, hogy gyermeke, midőn a szülői házu elhagyni volt kénytelen, idegenben uj otthonra lelt. Szükség vau tehát internatusokra még akkor is, ha egy egy ily intézet nem felelne is meg mindeuben a követelményeknek. Mennyivel inkább, ha megfelel. Előbbi esetben miut mondani szokás: „szükséges ros^z", ha pedig hivatását teljesiti: valóságos áldás. De hát milyen legyen egy leáuy iuternatus, hogy a követelményeknek megfelelhessen? Az elmondottak után könnyű a felelet. Az internátus a családot pótolja, tehát álljon előtte példaképül a család Még pedig olyan család, melyben a szerető, a gondos édes anya jó szelleme, őrző angyala övéinek, melyben az egymásiránti kölcsöhös, odaadó szeretet fűzi a tagokat, s melyben az igazi vallásoság az az erő, mely a legtökéletesebb lényhez fölemelve, meguemesiti a sziveket. S hogy valamely internátus ilyen családot képezzen, az szerintem különösen két föltételtől függ. Az egyik, hogy ue legyen az az internátus túlságos népes. Ne legyen kaszárnya, hanem igszán család, mert ellenkező esetben a neveles is kaszárnyaszerű s a/, intemá'us többé nem pótolja a családot. Nekem az a meggyőződésem, hogy 30-nál több gyermeket egy interuátusban elhelyezni nem lehet anélkül, hogy az internátus családias jellege veszendőbe ne menjen. (Az állami iutercátusokbau az átl g 40, mely csak Sopronban és Budapesten emelkedik magasabbra.) Ezt a 30 leánygyermeket is c^ak ugy képzelem együtt, lia kel ő felügyeletről, megfelelő számú nevelőkről van számukra gondoskodva. Ugy, hogy a nagy család keretén belül legalább minden 8—10 gyermek a maga nevtlónőjevtl mint édes anya helyettessel, a kihez odaadó snere'ettel s föltéti? u bizalommal kell hogy ragaszkodjék, eyy szűkebb körű cstládot képezzen. A másik föltétel, hogy azok a nők, kikre az interuátusban, mint családban, a leánygyermekek vezetése bizva van, oly körültekintéssel legyenek megvála>z;va, hogy csakugyau képesek legyenek helyettesíteni egy jó édes anyát Azaz ue csak tauitóerők legyenek, a kiknek az eszüa művelt Csupán, hanem egyszersmind valódi nők, kiknek szivük, lelkük gazdig legyen mindazon erényekben, melyek képessé tehetnek egy nőt hivatása teljesítésére. Nem állítom, hogy az ilyen internátusokból s ilyen jó kezek vezetese alól kikerült leányok mind hivatásuk magaslatán álló nőkké válnak később. Nincs szabály kivétel nélkül A legjobb internátusból is kerülhetnek ki rosszult nevelt leáuyok, mint a hogy a legjobb családoknál tapasztalhatjuk, hogy az egyei ló goudos nevelésben részesített gyermekek közül is az egyik öröme büszkesége lesz szüleinek, mig a másik talán örökös goDd s bánat okozója Hol itt a hiba, mi az oka e különbségnek ? Ki tudná azt megmondaui ? L-shetetlent tehát nem kisáuhatuuk az interi á usoktól aem. De ha egy ilyen intézet növendékeinek Csak kis részét részelteti !>• valódi műveltségben, tn a műveltséggel együtt megadta nekik a be.á'ást is. hogy a különböző társadalmi állá-u és vagyoni helyzetű nők egyeuló műveltsége nem jogo sit fel egyeniő igényekre, ha megkedveltette vele a női foglalkozásokat, szóval ha képessé tette őkt-t aira, hogy az igazat, jót és szépet ne csak megismerjék, hanem meg is valósíthassák: akkor az az internátus betöltötte hivatását. Bölcsliázy Vilma. A Bessenyei kör beszámolója. (Folytatás.) Az elmúlt év tevékenysége és sikerei feljogosítanak arra hogy e hitünknek itt a m. t. k. gy. színe előtt kifejezést adjunk. Áttérve ezek után beszámolásuuk tulajdonképeni tárgyára, miudenek előtt nem épen örömmel kell ismételnünk az 1899. évi juuius hó 17-én beteterjesztt évi jelentésünk ama részét, melyekbeu hangsúlyoztuk, mikép működésűnkben az alapszabályaink által megállapított feladat kört még ez úttal sem sikerült teljes egészében felölelnünk. Körüuk részint korlátolt anyagi viszonyai miatt, részint egyébb, itt indiscretió nélkül alig részletezhető okokból nem volt abban a helyzetben, hogy akár irodalmi pályázatok nyitására gondolhatott, akár műemlékek és történelmi jelentőségű helyek és tárgyak kutatásával, ismertetésével, akár pedig népkönyvtárak felállításával, a népnevelésnek gyámolitásával foglalkozhatott volna. Az igazgató választmányban nem hiányzott a készség, hogy az arra hivatott szerveknek netán ily irányú tevékenységét elősegítse. Csak természetes tehát, hogy az igazgató választmány a lefolyt évben is külöuö.s gondot fordított arra, hogy a kör vállalkozásaival megnyerje tagjainak, s szélesebb körben a virmegye müveit közönségének rokonszenvét, ragaszkodást és becsülést ébresszen önmaga iránt, 8 meggyőződést keltvén czéljának, valamint az ezt szolgáló tevékenységnek becses erkölcsi hasznáról, — megvesse állandóságának biztos alapjait. Mielőtt főkép az irodalmi ós zeuészeti szakválasztmány valóban eiedményes működésének ecsetelésével isigazolnám az igazgató választmány e törekvését, ki kell emelnem, hogy alig volt oly társadalmi mozgalom, amelyben körünk ki nem vette volna részét legalább oly irányban, hogy a saját hatáskörében azokat népszerűsítse, s azok iránt tagjainál alkalmas közérzületett ébresszen. Különös megelégedéssel hivatkozhatunk a többi között ama sikerüukre, amelyet a mar züllésnek indult szinügy alig remélt fellendítésével értünk el. Ország szerte el volt terjedve rólunk a hír, hogy Nyíregyházára a színészek csak meghalni jöhetnek. Mar már magunk is hajlandók voltunk hinni, lioyy a szinügy pártolásáho-zükseges lelki emelkedettség hiányzik belőlünk. A most folyamatban levő szini szezon tehet legfényesebb tanúságot arról, hogy megfelelő módon ós eszközökkel, igen is lehet Nyíregyháza város közönségét ; szinház rendeés lelkes látogatójává lenni. S miután körüuk igazgató és szinészeti szakválasztmányának sorompóba lépése ugy a mult évben, mint különösen az idén — daczára a felette kedvezőtlen viszonyoknak — hatalmas és állandó szinház kedvelő közönséget toborzott össze, kifejezést adhatunk ama meggyőződésünknek, hogy a jövőben körüukuek ezirányban való fokozottabb tevékenységére szükség nem lesz, Az igazgató választmány hazafias és a magyar nemzeti szellemtől vezérelt gondoskodását tanúsítja ama ténye is, bogy körünk a Petőfi társaság által halhatatlan emlékezetű költőnk: Petőfi Sándor tüneményes halálának 50 éves évfordulója alkalmából a segesvári csata színhelyén rendezett országos jellegű üunepélyre meghívatván ; képviseletében a kör három tagját, még pedig Porubszky Pált, Morauszky Ferenczet ós a főtitkárt menesztette ki a valóban izzó hazafias szellemtől áthatott gyönyörű üunepélyre. A kör koszorúját, melyet ez alkalommal a kiküldöttek a nagy költő sírjára helyeztek, ma is föllelheti a kegyeletes zárán lok a „Petőfi emlékház' tenger koszorúja között. Nem lesz érdektelen a m. t. k.gy. tudomására hozni hogy az igazgató választmányunk felvetette Bessenyei György, a magyar nemzeti szellem egyik legnagyobb felébresztője összes müvei kiadásának gondolatát. E művek közül többnek ma is meg vau az irodalmi abszolút becse, legtöbbje pedig az akkori idők viszonyai között több mint irodalmi történeti jelentőség színvonalát érdemelte ki a belá'hatlan jövőre is. S miután Bessenyei György munkáinak collektiv kiadásáról az arra a múltban is hivatva volt tényezők megfeledkeztek körünk a* ország tudomáuyos közvélemenyének meleJ hálájára teendi magát érdemessé, ha igazgató választ mánya tervének kivitelébeu támogatni fogja. Az igazgató választmány működéséről közöljük még a kővetkező adatokat: Az elmúlt év folyamán összesen 5 ülést tartott, még pedig 1899 július 22-én október 24-én, 1900. január 24-én, márcmuhó'1-én fLTH ,a Ó 1" Ó D-, AZ e" néZet é s tanácskozásainak fontosabb tárgyait képező ügyek száma 23 Az igazgató választmány működésűek ismertetéséhez még két adattal kell szolgálnunk. Közvetlenül ő rendezett ugyanis két e.télyt, még pedig 1899 deczember2. szín, előadást, s 1900. január 6-án uy.iváuos es élyt. A deczember 2-iki estélyen előadatott ff, Zoltán 1 felvonásos drámája „Suiaue*, s Taylor Tamás nak 1 felvonásos vígjátéka „Barátságból* Csiky Gereelv fordításában. Az előadásban részt vetlek dr Ferlicska Kálmán né úrnő, aki hivatásos művészetével gazdag élvezetben részesítette hallgatóságát. Méltó társa volt a sikerben Szabó László ur, uemkülönben Irján Etelk. Janou-ch Mariska úrhölgyek, Rónay Jenő, Arvay Géza' B.róthy Zoltán, Szlaboczky Erué, Pavlovits Sándor dr' Kovács L íjoi, Gyurcsáu Ferencz és Dezső urak Az eit koveto vígjáték valóban mesteri szinrehozatalában Maurer Irénke, Irján Etelka úrhölgyek, továbbá dr. Konthy Gyula, Bírót hy Zoltán es ur. Kovács Lajos urak érdemeitök ki körünk háláját. A f. évi január 6 iki nyilvános estéiyünk nyújtott magas műélvezet tekintetében egyik kiemelkedő pontja Hz elmúlt évnek. Közreműködtek benue: Abrauyinó Wein Margit a m. kir. op-rahiz volt tagja, Oláh Fátyol Ottil czimbalom müve*zuó, Popini Albertué urnőszokatlanul discrét zougora kísérettel, Abráuyi Emil felolvasással és Szabó László urak kiváló képességre való szavalattal. E két estély anyagi sikere uem fedezte várakozásunkat. II. Szakválasstmányok. Voltaképeu e rovat alatt csak az irodalmi és zeuészeti szakválasztmányról lesz szó. Mert a Ill-ik vagyis a magyar nemzeti szellemet és a magyar nyelvet ápoló szakválasztmány a lefolyt évben épen semmi tevékenységet sem fejtett ki, sőt ülést sem tartott, mig a szinészeti szakválasztmáuy egyetlen űlésébeu megállapította és foganatosította amaz intézkedéseket, amelyek folyamatbau levő szini előadások szép ós állandó látogatottságát eredményezték. Aunál siker dúsabb eredményt mutat fel m. t. k. gy.! az irodalmi és zenészeti szakválasztmány működése. S nem mulaszthatjuk el már ezúttal kijeleuteui, mikép e választmáuy tagjai odaadó szeretettel vonzódváu hivatásukhoz, uem kevesebb munkássággal mint szakavatottsággal három maradandó becsű estélylyel gazdagították eddigi érdemeiket. Ezen estélyek magas művészi nívóját népszerűségét, a kör tagjaiuak számához képest örvendetesen nagy látogatottságát h-ingsulyozuunk önök előtt, akik ezeu estélyeket végig nézték aligha szükséges, s ha ennek daczára tesszük, körüuk történelméhez kívánunk érléken adatot szolgáltatni. E czélból konstatáljuk azt ia, hogy vármegyéuk társadalma meglepően gazdag oly erókbeu, akik a szellemi élet valamelyik ágában valóbau művészi tökélyt értek el, s hogy ezeu erők lekötelező készséggel engedtek az irodalmi szakválasztmány hívó szavának. Jelenti ez egyrészről azt, hogy estélyeiuk magas színvonala mindenkor fenntartható lesz, s jelenti másrészről azt is, hogy körüuk valóban áldásos missiót teljesít akkor, midőn e művészi képességek fejlődéséhez alkalmat ad és tért nyit. Az irodalmi szakválasztmány első estólyét 1900. február 17-én rendezte. A finneknek, ami derék nyelvrokonainknak múltjával, jelenével, történetének, főbb vonásaival, szabadságszeretetével, nagy műveltségével irodalmával és zenéjével ismertetett meg bennünket ez az estély, amely főkép dr. Popini Albert és neje lelkes buzgalmának volt maradaudö hatású gyümölcse. A zenei részt Popini Albertné urnón kivül Klár Gusztávnó ós Martiuyi Margit úrhölgy zongora művészete, és Mayer Ferencz ur szép éneke juttatták érvéuyre, mig dr. Popini Albert ur felolvasással, s ugy ő mint dr. Vietórisz József ur költői szépségekben gazdag nyelven forditott dal szövegekkel manifesztálták a finu nyelv ós irodalom szépségét. A második házi estélyt márczius hó 24 én a város háza nagy termében rendezte az irodalmi szakválasetmány. Kovács István kir. táblai biró a tárgy rendkívüli szeretetével, s nagy tudással megirt munkája „Moiaik darabok Szabolcsvármegye múltjából* tette különösen érdekessé ezen estélyt, amelyben négy régi magyar egyházi ének lett bemutatva Jósa Mártha k. a. és Mayer Ferencz éneklésével, dr. Huffmauu Mór, Bálint Imre, Németi Mihály, és Bergstein Emil urak vonós négyes, és Balla Jenő harmóniuma játéka kíséretében. A következő házi estélyünket Dagy számú közönség részvételével április hó 17 éu tartottuk meg. Szereplői valának Biró Vay Arnoldné, Mikes Sarolta grófné két emelkedett művészi érzékkel előadott zongora számmal, R-isz 0:tóné urnő miut vendég három ének számmal, amelyeknek szövegét dr. Popini A.bert fordította le zengzetes nyelven. A ritka szép hangú énekesuő Jósa Mártha k. a. discrét zongora kíséretével hallgatóságát szokatlan lelkesedésre ragadta. Szesztay Esztike úrhölgy Runeberg néhány lírai költeményéi interpretálta dr. Sárossy Sándor szép fordításában. Bencs Etelka úrhölgy Gui de Maupissant „egy asszony vallomásai* czimü novelláját olvasta fel általános tetszés között Morauszky Ferencz ur sikerült fordításában. Dr. Vietór,sz József Coopé Ferencznek a .Zászlóért* cz. költeményét saját forditásábau szavalta el nagyhatással. Dr Pröhle Vilmos Hedenstjerna A. humoros novelláját „Lépcső Balra" olvasta fel. Saabó László Copée Ferencz „A hajó töredék* czimü költeményének szavalatával bizonyította be ismét előadói képességét. Végül dr Hoffmann Mór Daudet A fonsnak „Az alispán ur beszéde* czimü kisebb müvét olvasta fel Morauszky Ferencz tetszős ós hü forditásábau.
