Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)
1900-06-17 / 24. szám
IN Y Í IC I> É K A magyar szóról. A nyíregyházi ág. ev. népiskolák évzáró vizsgáinak alkalmát, mint ahogy idáig is cselekedtük, aktuális alkalmul használjuk föl most is arra, hogy a magyar szó kizárólagos jogosultságát hirdessük és követeljük Mert ma és most már, ami hitünk és meggyőződésünk szerint, megérett immár az ide s tova kétszáz évvel ez előtt magyar talajba ültetett fának, harmincz esztendő óta csupa magyar nektárral öntözött és táplált gyümölcse arra, hogy ne csak a törvényt, ne csak a városházát, üzletet, piaczot, de Isten igéinek hirdetését is ezen a nyelven megértse és efogadja. E sorok irója a nyíregyházi ág. ev. egyház nyelv-kérdésével nem ötletszerűen foglalkozik. Itt, a „Nyírvidék"-ben is nagyon sokszor volt már szó erről a kérdésről és — azok a nyomtatott betűk mindannyi tanúságai annak, hogy — a mi népünknek a tót nyelvhez való tiszteletreméltó ragaszkodásával szemben mindig a legmesszebb menő mérsékletnek voltunk hirdetői, t. i. a lépésről-lépésre való előrehaladásnak. Mondjuk, hogy ez a lépésről-lépésre való kímélete? előrehaladás itt nálunk, hogy megkezdődött, csak harmincz esztendeje. Ennyi sok idő óta ugyanis magyarul tanítanak és nevelnek a nyíregyházi ág. ev. népiskolákban, nem is szólván arról, hogy ennek a szabolcsvármegyei földnek minden lebellete, amit ez az ide költözött nyíregyházi tót nép másfél századja beszívott, körös-körül csupa tiszta magyar volt! Erezzük mi azt nagyon jól, hogy — amit mostanság olyan sokszor szoktak emlegetni — a magyar Genius nem tudja kibontogatni a maga szárnyait. De a cirkumspektusságnak még is csak kell, hogy legyenek határai. Amikor ebbeu a csodálatos módon abriusok közé szorított monarchiában minden ereszték vállik és gerenda recseg — — — talán most idők ideje, hogy a „se alatta, se felette, se benne" kényelmes köpönyeget levessek a primiplusok, és értsék meg, hogy ez a politika ezután már még csak nem is ad kenyeret. Mi t. i megérettnek tartjuk ezt a nyelvkérdést — a hosszú előkészítés után — arra, hogy akár plebiscitumot kérjünk a nyíregyházi néptől a magyar nyelv kérdéséről. De ki kell kérni ! És meg kell csinálni a magyar nyíregyházi lutheránus egyházat. Mert, ha még itt, a tiszta magyar Szabolcsvármegyében beszigetelt és székhelylyé tett Nyíregyházán sem lehet, ezt megtenni, aholott ennek a népnek hazafisága minden kétségen felül áll, és ha olyan hosszú időkre kiterjedő tapintatos előkészítés daczára is, ezt megvalósítani nem lehetne: akkor azok, akik magyarok és lutheránusok, hová legyenek ! Hogy magyaroknak megmaradnak, az bizonyos! Ez a legelső! De, hogy a hitflk utáu tótokul csúfoltassanak és hogy ez a jelzés a közA „NYIRVIDÉK" TÁRCZÁJA, A jutalomjáték. A »Nyirvidék« által egy igazi aranynyal jutalmazott, igen jól végződő eredeti tragoedia 3 felvonásban. — Irta : Omikron. Első felvonás. Személyek: Komjáthy János, a nagyúr. Bartha István, nagyvezir. Balogh Gusztáv, udvari ének és zenegróf. Rubos Árpád, közoktatási miniszter. Országh Bertalan, rendőrfőnök. Makray Dénes, udvari-táncz és illemtanár. Pálfi Bérezi, lázadó vezér. NépBég, katonaság, lázadók. Hely: Színigazgatói iroda Nyíregyházán. Idő: 1900. junius 10. 1 jel. Komjáthy, Bartha, Balogh, Rubos Rubos. Kürtök riadozzanak, harsogjon a harsona, s hirdessék kiáltó szóval a világ négy sarka felé, hogy a merre nap süt, nincs több ily magyar mint I. Komjáthy János. Bulog a' } Síale m> 8zale m> »zalem! (földig hajolnak.) Komjáthy Kedvelt hiveink! Rigaszkodástok valóban meg hat. S ime ezennel tudatjuk veletek, hogy udvartartásunkat két nőnapra szabadságoljuk, meg adva minden egyes alattvalónknak a jogot, hogy szabadság idejét ott töltse el, ahol akarja. Egyben utasítjuk kincstárnokunkat Aranyosy Jussuf beglerbéget, hogy kincstárunkból minden alattvalónknak annyi aranyat szolgáltasson ki, a menynyit az illető kér. Mind (lelkesülteit) Csok jassa a padisah! Balogh (jelt ad a képzeletbeli hatalmas zenekarnak, s az egy riadó tust csinál). felfogás szerint még itt Nyíregyházán is igazo[ást nyerjen, erre bizony nincs kedvük vállalkozni, amikor nagyon jól tudják, hogy ugyan abból a fajtából való nép, amelyből a nyíregyháziak ideszakadtak, a békésvármegyei Orosházán — hitét megtartva is és tótságát elfelejtve — már réges-régen tiszta magyar s ugyancsak Békésvármegyében, Gyomán, katholizálva, tiszta magyarrá lett. Csabán és Szarvason, ahonnan a nyíregyházi nép a mult század közepén ide vándorolt, ellátásuk szerint vagyoni nagy befolyássai is rendelkező — és enyhe kifejezéssel élve (de mortuis nil, uisi bene) nem túlságosan jó hazafi papok, akiknek egyikét egy budapesti napilap a „magyar alföld rákfenéjének" nevezte, a nép megmagyarosodásának természetszerű processusát megakadályozták. Ez a példa ránk nem illik. De igen is, a másik kettő, ahol hír és dicsőség nélkül maradt férfiak bölcs vezetéssel, a tömeg ízlésére nem appelálva s ezen a czimeu nem gyűjtve vagyont (akár papok, akár fiskálisok vagy városi tisztviselők voltak) és nem keresve igy népszerűséget, megcsinálták ezt a természetszerű átalakulást. * * * A „Nyirvidék" olvasói ismerik azt a küzdelmet, melyet a nyíregyházi zsidó hitközség tagjaiuak 99 százaléka, a magyar szónak a zsinagógába való bevitele érdekében hónapok óta folytat, — ugy szólván egyetlenegy ember: a rabbi ellen, aki rituális kifogások köpenyegébe burkolózik az ellen a férfiú ellen, aki bevinné a magyar szót a zsinagógába. Ez az ok, hogy mi erről a nagy kérdésről egyelőre nem szólunk. De följegyezzük, hogy hivatkozás történik ebbeu a kérdésben arra is, hogy a nyíregyházi ág. ev. templomban is él ós hangzik az idegen, a tót szó. Ez a hivatkozás, hogy lehetséges, nagy baj! De oktalan! Mert párhuzamot vouní a két kázus között egyáltalában nem lehet Miért? Mert a nyíregyházi ág. ev. egyház híveinek a tót nyelvhez való ragaszkodását magyarázza és megokolja a tradíció! De a német nyelvnek és épen annak az érthetetlen galíciai német-lengyel nyelv galimathiosnak az egyedáruságát az izr templomban se tradíció, se biblia nem notífikálja. Francziaországban francnak, Angliában angolok, Németországban németek a zsidók. A társadalmi életbeu is és templomaikbau is. Magyarországon is magyarok. Mint ahogy katholikusok és protestánsok vagyunk kiki a maga hite — és születése — szerint, de a hitüuk, a vallásunk nemzeti különbségeket nem emel. A magyarországi zsidó: magyar. A nyíregyházi zsidóság pedig még a II. József császár idejének emlékeit is rég elfelejtette már. Németfii ha tud, műveltsége, tanulása utáu tudja, nem (Künn távoli moraj, mely mindegyre erősbödik. Majd egyes hangok hallatszanak ,ne féljetek. Be kell menni! Követeljük! Muszáj adni! stb.") Mind (sötéten elhalványodnak) 2. jel Voltak Országh Országh ('beront.) Egy az Isten, s Mohamed az ő prófétája! Allah növessze nagyra szakálodat oh mindenható nagyúr, hogy annak árnyékában mi mindannyian meghuzódbasBunk. Oh mindenható nagy ur! A népség, katonaság, fellázadt, megrohanta fegyvertáradat, s valamennyi rozsdás puskát ós fakardot csak talált, magához ragadta, hajlékomat megostromlá és én futva menekülék, nyomomban pusztító dühvel a lázongó tömeg. M\r itt vaunak, s hozzád akarnak betörni. Veres zászlót lobogtatnak, melyre jelszavuk ,jutalomjátékot a népnekl" van felírva. Komjáthy. Hah! hitvány csőcselék, kiket eddig szemem egy hunyoritása lenyűgözött, te mersz moczczani ? Csak jertek, nem félek tőletek. Uraim, torlaszoljuk el az ajtót. Mind (az ajtó felé rohannak, de e pillanatban a lázongók benyomulnak). 3. jel. Pálfi, lázongók, nipség, voltak. Pálfi (csendes bömbölóssel) Csend, türelem most hiveim itt eme nagyszerű perezben. Hadd lássák meg azok, hogy mind uri nép ki e helyt áll. Hagyjatok engem most a nagyúrral értekezendő Csendbe beszólni. Aztán ha nem akarja megadni Azt, mit e perezben kérni fogunk a nagyúrtól esengve, Lesz ideje haragunkat a szörnyű valóra kitárni. Szörnyű hatalmú magyar, ki uralkodol itt eme házban! Hallgasd meg szavamat kegyelemmel. Es ha talán, tán Zord leszek és viharo*, ne feledd el, hogy eme népnek Összes bánata, buja, keserve az ajkaimon leng! Tél tavasz, ősz, nyár, háromszor tüne éjt homályba. Hogy ez a kar az egész nap torka szakadva a próbán S este a deszka padon ordítja keserves erővel Mindama kórusokat mit a karnagy a zongora mellett születése szerint. Mint a hogy mások is vagyunk magyarok, a kik értüuk ezen a nyelven, de nem kérüuk belőle, hogy magunkba szállva, Isten igéire ezen az idegen nyelven taníttassunk. Erről a kérdésről azonban ezúttal nem kivánnnk beszélni, s amit irtunk, csupán azért történt, hogy — a nyíregyházai ág. ev. egyház tót nyelvűsége felől való véleményünk daczára is, nem tartjuk megengedhetőnek, hogy erre a példára hivatkozás történjen Két törvényjavaslat. Két agrár tőrvényjavaslat fekszik a „Ház" asztalán. Minket gazdákat érdekel tehát mindkittő leginkább — s igy — ha nem is épen szükséges — de talán megengedhető, hogy azokhoz mi gazdák is hozzá szóljunk. S itt azonnal ki kell jelentenünk, hogy mindkét javaslatnak már a czime sem megfelelő; mert „a termelók és dohánykertészek közötti jogviszonyok szabályozásáról' szóló törvényjavaslat helyett megfelelőbb: „a dohánytermelök és dohánykertészek közötti jog és szolgálati viszony szabályozásáról' szóló czimzés: valamint a másodiknál: ,a birtokos és a gazdatistt közötti jogviszonyok szabályozásáról" helyett, „a birtokos, vagy bérlő és a gaidatiszt közötti jog és szolgálati viszony szabályozásáról" czimzés. Az utóbb" emiitett törv. javaslat 1-ső szakaszának első bekezdése, nem helyesjn defineálja a gazdatisztet, inert hiszen egy gazdaságnak igazgatását, kezelését vagy ellenőrzését reá lehet bizni egy paraszt gazdára is, akir. pedig e törv. javaslat épenséggel nem alkalmazható. Ugyan e szakasz 2-ik bekezdésében foglaltak azonban a lehető legveszélyesebbek a gazdára, a birtokos osztályra nézve — s biztos vagyok abban, hogy annak eszméje és szövegezése valamely doctrinair jogásznak, s nem gazdának került ki a tollából. E szakasz u. i. a terményeknek „nagyban' vagy ,előre" való eladásán kivül,plainpouvoirral ruházza fel a gazdatisztet, — „hacsak alkalmazásából más ki nem tűnik ;' — azonban — teszi hozzá a javaslat — ,a gazdatiszt törvényes jogkörének korlátozása 3-ik személyekkel szemben csak ugy hatályos, ha a korlátozásról tudomásuk van" (már t. i. azoknak a 3-ik személyekne ). No hát ilyet még csakugyan nem pipázott Európa ! E szerint tehát a gazdatiszt ur nem adhatja el ugyan a gulyámat vagy nyájamat egyszerre hanem darabonként, igen, az egesz buza termésemet sem adhatja el egy szerződésen vagy előre, de métermázsa számra igen; punzt fel venni s kiadni, a menyiben az ,olyan cselekméfiy a mely gazdálkodással rendszerint jár', az egészen a gazdatiszt belátására bizatik, ,hacsak alkalmaztatásából tnás ki nem tűnik" ! Ezt a megkötést azonban hatálytalanná leszi u. e. szakasz vegpasszusa, amely igy szól : ,A gazdatiszt törvényes jogkörének korlatozása „harmadik személyekkel" izemben csakúgy hatályos, ha e korlátozásról tudomásuk van. Uram Isten, mily fonák egy intézkedés! Tehát a földbirtokos vagy tulajdonos köteles jog és vagyon biztonságának inegóvasa czéljából a közötte és gazdatisztje kőzött létrejött szerződések nyilvántartásáról vagy pláne publikálásáról gondoskodni, hogy annak a bizonyos 3-ik személynek arról tudomása legyen; tehát sutba való az a régi jogelv vagy jogszabály — hogy emtor debet esse cautus, — mert hát bármit tartalmazzon is a gazda és a tiszt kőzött létrejött szerződes, a gazda ennek a bizonyos 3-ik személynek teljesen ki van szolgáltatva. A 7-ik szakasz a gazdatisztekre sérelmes, inert a szerződő gazdatiszt nem tartozik azt tudni, — hogy a birtokos vagy bérlőnek más birtoka vagy bérlete van-é; de az is előfordulhat, hogy az egyik szerződő fel ennek a szerződésnek a gazdatiszttel való megkötese után jut más bii tokhoz vagy bérlethez, — s igy méltánytalan lenne az, — hogy ily körülmények kőzött a tiszt akarata ellenére egyik helyről a másikra áthelyezhető Gyilkos erővel — bár mi nekünk nemtetsze — tasitgat. Ámde azért fizetőst nem kaptunk még a negyedét sem Mint az a rész, ki egész nap az otthoni ágyban aludva Lopja a drága napot. íme most kérve könyörögve Járul eléd. Halld! Mond ki nagyúri tzavaddal rögtön Adsz e nekünk jutalamjátékot még eme béten? Ám ha a kérésünk nem telne te nálad eléggé Megfigyelésre, ajkaimat bömbölve kitárom És kikiáltom: Egy a népből Hogy nem fogunk többet délután játszani ingyen! Antalfi. Oh nagyúr ime félve esengek Két neveletlen magzatim otthon sirva könyörgnek. (Künn kiabálás: Jutalomjátékot a népnek!) Bartha (sziszegve.) Hah! Herczeg Sándor te nyomorult ügyelő, bezzeg most tudsz végszóra külső instructiót csinálni! Komjáthy. Csőcselék patkánysereg, kik kérni mertek tőlünk bármit is, halljátok szavunkat! Megfogjuk gondolni a dolgot, tanácskozui fogunk minisztereinkkel, s az eredményről majd értesiteni fogunk titeket. Egyelőre azonban mit sem ígérünk nektek. Lázadók (egy síró kardalra gyújtanak, s páronként, lehorgasztott fővel kivonulnak az irodából.) Második felvonás. Személyek: Pálfi B. lázadó vezér. Herczeg S. őgyelgő izmaelita. Bay L. ének bajnok. Szabó S eunuch. Halász F. kártya szaktekintély. l'&T") A Korona főpinczére. Gyula, a nagyúr Rustánja ós az összes mindkét nembeli többedmagukkal éneklők. Ilely: a nyíregyházi színpad. Idő; egy órával az I. felv. után.
