Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)
1900-06-17 / 24. szám
Pí B V I D É K legyen. — Az áthelyezés lehetőségét tehát a szerződés szövegében kell kifejezésre juttatni. Hasonlóul nem méltányos a gazdatisztekre az, — ami a 14-ik szakaszban érvényre jut, — hogy t. i. fontos okokból u. m. birtok eladás, — bérlet abbanhagyása stb. indokából — a tiszti szerződés idő előtt, s minden egyébb indokok hijányában is — felmondható legyen; — vagy szükséges legalább annak kimondása, hogy ily esetben kártérítésnek van helye. A milyen helyes a 25-ik szakasz első bekezdésében foglalt azon czélzat, — hogy idővel a kötött s hasonló természetű birtokok kezelése kizárólagosan okleveles gazdatisztekre bizassék, — valamint helyes a már tettleg szolgálatban levőkre s a közügyek terén magukat kitüntetett egyénekre vonatkozó kivételes átmeneti intézkedés is, — ép oly indokolatlan azon, ugyan e szakasz 2-ik bekezdésében foglalt intézkedés, hogy a miniszter kivételeknek helyt adhat; — mert olyan birtokot, amely legalább is 3000 korona adóval van megterhelve, — tehát egy 2—3000 holdas birtokot — egy okleveles gazdatisztnek rendes fizetése aránytalanul tul nem terhelhet. Ha azonban a törv. javaslat — nagyon helyesen ÍIZ oklevéllel biró és nem biró gazdatisztek között különbséget kivánt tenni, — ezen intentióját azáltal juttatta volna kellően kifejezésre, — ha szemben azon, e törv. javaslat 11-ik szakaszában foglalt intézkedésével, amely szerint a gazdatiszteknek 5—10 évi szolgálat után általában Végkielégítést biztosított, az okleveles gazdatisztek, valamint azok özvegyeik és árváik ellátására alkalmas nyugdíj intézmény életbeléptetéséről gondoskodik vala. Azon intézkedések, a melyek a többi szakaszokban foglaltatnak, részben már átmentek a gyakorlatba, részben feleslegesek s nem alkalmasak arra, hogy törvény által biztosíttassanak. Az előbb említett törvényjavaslat előkészítő szakbizottsági ülésében volt szerencsém részt venni. Nagyban különbözött a tanácskozás az e fajta fővárosi enquet bizottsági ülésektől; meglátszott rajta, hogy a miniszter magát komolyan informáltatni akarja. De hát itt is el lehet mondani és ekként travestálni egy régi közmondást: „A miniszterek terveznek — az osztályok végeznek" — mert hát mág mindig fér elég szó e javaslat szelleméhez és egyes rendelkezéséhez. Mellőzve azon, semmi sulylyal nem biró s törvénybe épen nem illő részeit e javaslatnak, a melyek csak tölteléknek latszanak hivatva lenni, ki kell emelnem, hogy a szerződéseknek az elöljáróság előtti megkötését helyesnek és szükségesnek látom teljesen indokolatlannak azonban a 11. szakaszban megengedett kivételt; hogy mi szükség van arra, hogy az ilyen tizenketted rangú dologban is a miniszter döntsön, s a fennforgó kérdésben is ő legyen hivatva egyes esetekben kivételeket engedélyezni, s hogy egyátalán mi oknál fogva érezheti magát valaki arra indítva, hogy ezen semmi zaklatással és igen csekély kiadással járó kötelezettség teljesítése alól magát felmentesse, józan észszel megérteni nem lehet. A 13-ik és 14-ik szakasz szövegezése azon feltevésre jogosít, hogy a javaslat jeles készítője azt hitte, hogy a dohányos kertészek ugy fogadtatnak fel s ugy állanak munkába — mint p. o. sommások vagy szakmányosok — mert itt ilyen kifejezésekkel találkozunk: „a kertész legalább 3 nappal a munka teljesítés tervbe vett megkezdése előtt felhívandó''' vagy „a dohánykertész köteles a munka helyén megjelenni" stb. holott a dohányos kertész vagy már helyben lakik a termelő gazdaságában és házában s ez esetben a megjelenésére nincs szükség, vagy pedig nem lakik ott, s akkor a szakaszban nem a munka megkezdéséről, hanem a dohányosnak a termelőhöz való elköltözéséről kellene beszélni. A 16-ik szakaszban foglalt azon rendelkezés, hogy a dohányos járandóságából levonni beleegyezése nélkül I. jel. az összes karszemélyzet. (A színpad fényesen meg van ugyan világítva, de a szereplők arczai oly vésztjóslóan sötétek, hogy ellensúlyozzák a villanyfényt. A szereplők egy része asztal mellett ül, s kezére támasztott fejjel némán dörmög, más része izgatottan jár fel s alá. Pálfi előtt két két keresztbe tett fakard, meg egy pakli kártya, kezében egy rozsdás kellék puska. Herczeg a földön guggol s időnkint felszijjazott homlokát a padlóhoz veri. Bay a néha-néha felzokogó nőket kellemes pillantásokkal nézegeti, mig Nagy Jóska és Lendvay egymás torkát szorongatva szelíden vitatkoznak.) Bay. Hasztalan itt a fogcsikorgatás, mit sem ér a tehetetlen düh. A nagyúr kőnél keményebb szivét meg nem inditja mi sem. Én tehát azt ajánlom, hogy rimánkodás helyett ragadjuk kezüukbe a bosszú villogó fegyverét, s a legközelebbi opera előadáson legyünk mindannyian rekedte 1". Szabó. Könnyű neked imigyen rugdalódzani, mert ha neked pénzed nincs, legfeljebb a hitelezőid sírnak, de én, kinek a két hónapi szünidőre való előlegem még most sincs biztosítva, én vajh mit cselekedjem. Halász, ha játszottál volna alsós kalábert öt krajczáros alappal, most tömött pénztárcza domborítaná lapos melledet! Szabó. Kikérem magamnak az ilyen sértegetést, az csak a debreczeni saison elején volt, s azóta sem akart velem senki sem játszani. Pálfi. Igen, mert azóta tartozói nekem 11 fillérrel, s máig sem tudtam megkapni tőled. Lendvay. Pálfi ur, ön ne szóljon egy ssót sem, mert bár igaz, hogy minden tenor II -nak különös szabadalma van az agylágyultságra, de ön ezzel a szabadalommal határozottan visszaél. De hát miért e háborúskodás uraim, ahelyett hogy jutalomjátékunkról beszélnénk. Pálfi. Igaza van önnek nagy férfiú. S ez alkalommal valódi lelki gyönyörűséggel jelenthetem, miszerint bárki reszere sem lehessen, nem helyes rendelkezés. Abból a 10 frt előlegből, mit egy dohányos család havonkent kap, az megélni nem tud ; nem még akkor sem, ha minden más kiadásait a termelő fedezi sajátjaból; s itt nincs más gyakorlati megoldás, mint vagy a havi előleget felemelni annak kétszeressére, vagy a dohányos részére egy bizonyos összeg erejéig hitelt biztosítani valamely községbeli szatócs boltosnál. Igazán nehéz a választás a kettő között, mert a termelő úgy is túl van már terhelve, a falusi szatócs pedig dupla krétával ir. Ln a dohányostól ilyen általam garantált tartozásait, valamint adó és egyházi tartozásait is mindig levontam azon 40 év alatt — mióta dohányt termelek, akár beleegyezett ebbe a dohányos, akár nem, s ezzel nem usurpaltam a biró hatáskörét, de megmentettem dohányosaimat sok zaklatástól és eljárási költségek viselésétől. A 22-ik szakasz summum jus akar lenni, pedig summa injuria, vagy érthetetlen. Megállapítja u. i. hogy a dohányostól csak az általa „okozott" kárnak értékét lehet járandóságából levonni, de egyébb levonásoknak helyt nem ád. Ez a felfogás a legkíméletesebb jelzővel megnevezve — merő képtelenség; tehát a szekeret — hámot és lovat, a melynek árát a termelő fizette ki, — vissza tartani vagy lefoglalni nem lehet; hiszen azl, hogy mit szabad és lehet a dohányostól lefo gni, azt a nála levő szolgálati kis könyvének bejegyzései — az ő kiadásainak és bevételeinek egyenlege mutatja meg ! E szakasznál csak a 2ó-ik czifrább ; ez taxatíve felsorolja azon eseteket, a mikor kölcsönösen szerződés felbontásnak van helye — s itt merőben demokratikus egyenlőségi elvekre helyezkedik; a felmondás jogosultságát u. i. a szerződő felek mindegyikénél — tel jesen egyenlő indokokra vezeti vissza. — E szerint felbontható vagy felmondható a szerződés, ha a termelőt a dohányos, vagy megfordítva a dohányos a termelőt megveri, vagy-ha egymásnak vagyona ellen büntetendő cselekményt követnek el, más szóval: ha a dohányos a termelőt — vagy ez a dohányost lopja meg. — Igazán épületes alkalmazása e/. az egyenlőségnek különösen akkor, amikor a gazdának a dohányossal szemben alkalmazható disciplináris jogáról még csak említés sem tétetik. A büntető clausulája e javaslatnak is érdekes; e szerint abból, ha a gazda a dohányost „a tervbe vett" időt legalább 3 nappal megelőzőleg megjelenésre fel nem hívja, — ha a gazda a dohányosnak a dohánytáblát „idejében" ki nem jelöli, vele — a megbízottjának nevét nem közli, s a dohányos járandóságát ki nem szolgáltatja, — ezen clausula „kihágási" eseteket statuál és a termelőt 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja. Hasonló szigorral bánik el a szegény dohányosokkal s — már mint a jogegyenlőség kedvéért, — a dohányost is kihágásban toties-quoties 600 koronáig terjedhető birságban marasztalja el, ha a kitűzött időben meg nem jelen és szerződésbeli kötelezettségének eleget nem tesz. Már magában véve a minősítéshez is fér szó; mert hiszen az már csak világos, hogy a gazda s kertész között létrejött szerződésben gyökerező jogviszony egészen magán, egészen concrets épenséggel nem általános természetű ; de ha abból folyólag a fentebbi esetekben valóságos jogsértés lenne is constatálható, mily túlhajtott applicatiót kell a 600 koronáig terjedhető büntetésben találunk p. o. az 1879—31 és 40, 1883—25, 1885—31, s 1894—12-ik t.-czikkek büntető intézkedéseivel szemben s eltekintve attól, hogy az ily nagy összegig terjedhető pénzbüntetés a dohányostól ugy sem lenne behajtható. Ezek lennének főbb vonásokban észrevételeim a törvényjavslatra. Hogy gazdasági egyletünk vagy a törvényhatóságnak arra hivatott szakszerve miért nem foglalkozott e javaslat előkészítésével, annak a jó Isten meg Simitska titkár ur a megmondhatója. Kállay András. a városban 17 gyüjtőiv kereng; lelkes honfiak és honleányok vették kezükbe ügyüuket, Debreczenben pedig Hauer Bartalau nagynevű druszám valóságos lázadást támasztott érdekünkben az ottani közönség között. O-t is nagy arányú a gyűjtés, hogy egy Waggon nem lesz képes a sok bankót ídeszállitani. Mind (kitörő lelkesedéssel.) Éljenek! (zokogva.) De jaj nekünk, vájjon kapunk-e jutalomjátékot. 2. jel. Sziklai Valérka, Vtk. majd Gyula. Sziklai V. (jelent.) A nagyúr követe! Gyula (belép.) Levél a nagyúrtól! Mind (lekapják fövegeiket.) Halász (átveszi a levelet, s fenhangon olvassa.) „A jutalomjitékot megadom, még pedig f. hó 22-ére, vagyis a legközelebbi péntekre!" (Leírhatatlan őrült éljenzés, örvendező ugrándozás. Halász borravalót akar adni Gyulának s gyűjteni kezd a többiektől, azonban az egész személyzettől nem lévén képes tiz krajczárt összeszedni, Gyulának a jutalomjáték sikere esetén ígér egy pohár sört. Gyula elmegy, a visszamaradtak a Görög rabszolga saturnalia tánczába kezdenek.) 3. jel. A Korona föpinczére, Vtk. (Kezében egy csomó számlával megjelenik, mire az összes férfiak a különböző sülyedőköu el és letűnnek ) Harmadik felvonás. Személyek: A kik eddig is voltak, ós még mások. Hely: a színház előtti tér. Idő: 1900. junius 22. délután. 1. jel. Herczeg, (egyedül.) Herceeg. (vizsgálja az eget.) Nincs semmi remény! Ellene van minden kóristának a magas ég. Oly ragyogó vidám az égboltozat, mintha nekem semmi adósságom sem volna. Izrael Istene, adj egy kis esőt, mert igy, az egész város a Sóstóra fog kimenni. Ilah! de ni mit látok!? Ott keleten egy kis felhő! Csak akkora, mint a kopaszság fejemen, de azért abból eső lesz. (Mellét veri.) Oh nagy Jehova, könyörülj rajtunk. Az á<?. ev. egyház uj lelkésze. Jd»0« A,niní^^í4?' egyhá Z "j JelkésZ C> ÍWüpaóT székét a, JÖVÖ hÓ etső felében l 0«lalja el Pf, P' re kl L.?/' 1. In eo e'ozoleg a főtisztelendő úr a következő koszöntőt intézi híveihez : Üdv az olvasónak! Nagyságos és nagytiszteletü Egyháztanács! Szeretett kedves Hiveim ! A legnagyobb megilletődéssel és örömmel veltem a nyíregyház, ág. h.tv. ev. egyházközség f. évi május 13-án ártott kozgyulesenek jegyzőkönyvét s becses meghívó levelet amelyben engemet ezen fényes egyház egyik rendes lelkeszeul „egyhangúlag s közlelkesedéssel' meghívni kegyeskedik. Az ezen meghívásban csekély személyem iránt nyilvánuló szeretet és kitüntető bizalom a legmelyebb hálaérzetet kelti szivemben és én az ezek megkoszonesere alkalmas szavakat keresve, valóban zavarba jönnek, ha nem tudnám, hogy előttem egy élet áll amelynek buzgó munkássága lehet majd az egyedüli melto felelet ezekre. Amennyire azonban a szivem melyen elő halaérzetnek szavakban kifejezést tudok adni sietek ez uton is nagy.abecsült bizalmukat megköszönni', t ogadja hat halas es őszinte köszönetemet első sorban a nyíregyházi ev. egyház mélyen tisztelt Presbytériuma azért, hogy engemet annak idején az ottani egyik lelkészi állasra oly meleg szeretet'el ajánlani kegyeskedett; fogadja mély hálámat a nyíregyházi ev. egyháznak minden rendű és rangú tagja, hogy a mélyen tisztelt Presbytenumnak ezen kegyes ajánlatát oly készségesen magáévá tenni s hozzájárulása által lelkésszé való megválasztásomat lehetővé tenni szíveskedett — és pedig lehetővé oly módon, a mely párját ritkítja s a melyre egész honi egyházunk s a későbbi kor is, mint a legideálisabb lelkész — választási példára tekinthet. Isten iránti halával s bizonyos büszkeséggel gondolhatunk arra mindnyájan, hogy e ziláltságban és egyenetlenségben gazdag korban is van egy ev. gyülekezet, amely erti és követi is az Úrnak egyetértésre intő szavát s mely külső nagyságának megfelelően nagy az együttérzésben, egyetértésben is. E tudat az én lelkemnek a horgonya. A fontos közösügy körül csoportosulni tudó egyetértés látása kelti szivemben a reményt, hogy az ott élő jó szellem megerősít engem is, ha gyenge leszek, hathatós segítséget nyújt majd az oltani nagy egyház, közegyházunk s hazánk javára irányulandó törekvéseinkben. E felemeló tudattal veszem hát kezeimbe azt a pásztorbotot, melyet az úr kegyelme önök által ke embe adott, hogy az ő oltani nyáját legeilessem. Midőn most a mélyen tisztelt Presbyteriumot alázattal arra kérném, hogy a nyíregyházi ág. hitv. ev. egyháznak szívélyes üdvözletemet jelenteni s becses meghívó levelének általam készséggel való elfogadását tudomására hozni kegyeskedjék, kérem egyúttal arra is, hogy a mélyen tisztelt Presbyteriumot, mint az egyháznak minden rendű és rangú tagját, hogy engemet s kedves családomat szeretetükkel továbbra is megajándékozni szíveskedjenek, hogy az a viszony, amely most Isten c.-odás gondviselése folytán oly szépen kezdődött a kölcsönös szerelet s gyöngédség által melegségében mindinkább erősödjék s én kedveseimmel együtt qlt kedves otthont találjak, a miért cserébe mi is viszont felajánljuk szeretetünket s kebleink legmelegebb s legnemesebb érzéseit. S tudva azt, hogy minden vágy, törekvés csak úgy ér czélt, sikert, ha Istennek áldó kegyelme nyugszik rajta s szenteli meg azt, buzgó imáikba ajánlom magamat, hogy hűen megfelelhessek a nagy apostol amaz intelmének, a mely szerint a „sáfártól megkívántatik az, hogy mindenben hivnek találtassák,* (I. Kor. 4. 2,) s megfelelhessek a nyíregyházi egyház várakozásainak s az átvett drága örökséget megőrizni, megszaporitani segédkezvén, munkám Isten dicsőségének, az ottani egyház, közegyházunk s hazánk javának előmozdítására alkalmas szent munka legyen. 2 jel. Volt. Halász. Halász (hosszú orral jó) Oh jaj! Herczeg. Beszólj szánandó kardalos, mi hir a cassánál. Halász. Hogy én délelőtt ott valék, «zomoru képa vala a cassának. Kínálat nagy, kerei-bt cnekély. Am láttam kőt urat, kik azon tanakodának, hogy váltsanak-e jegyet vagy nem, pedig forintos néz ki a szemeikből. Herczeg Oh erősítsd meg a jóra sziveiket Itrael Istene! 3. jel. Pálfi, Voltak. Pálfi (huszár paripán vágtatva jő, mely épen ott dobja le ót a beszélgetőknél.) örvendezzetek nyomorultak, a közönség nyakra-főre kapkodja a jegyeket. Miuden páholy elkelt már, földszinti ülőhely is alig kapható. 4 jel. Nagy Jóska, Voltak. Nagy (czigánykerekezve érkezik.) Rémes tolongás a pénztár körül, kőt pénztáros nem győzi a jegyeket adni, ugy veszi a közönség, mintha ingyen adnák. A városházán összeült a tanács a végből, hogy estig megnagyobbítsák a színházat. (A tér minden oldaláről jönnek a kardalosok és kardalosnók, egy pillanatra megállnak beszélgetni, aztán örömtől sugárzó arczczal ellebegnek.) Változás. Hely: A 8 számú öltöző. Idő: előadás után. 5. jel. egész világ. (Orszá„ Bertalan számol. Előtte egy óriási halom ezüst pénz, mely mellett Szabó ós Bay feltűzött szuronyu fapuskával őrt állanak. A többiek néma figyelemmel kisérik a számadást) Országh. Uraim és hölgyeim! Tekintettel a karszemélyzet nagyszámú voltára, a mai előadás jövedelméből fejenkint csak 3 frt 46 kr jut mindenkinek, hanem a gyüjtőiveken befilyc ö^zegből mindenki 11 frt 31 krt kap. Éljen Nyíregyháza város nagylelkű közönsége!!!
