Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-05-13 / 19. szám

N Y 1 B Y I D É K A közgyűlésnek e fontos kérdésben hozott határozata a következő: „Szabolcsvármegye közönsége az állandó választmány javaslatának elfogadásával, a küldöttségi jelentés minden irányban tapasztalt helyes szerkesztéseért s főként azért, hogy e nagy terjedelmű, gondosan kidolgozott munkálatában a történeti hűség és szigorú tárgyilagosság megőrzésével a vármegye és város érdekeit megvédenie sikerült, továbbá azért, hogy a valóban jogos fölháborodásra okot szolgáltató beadvány helyenként észlelhető kíméletlen s a vármegye eljárására irányuló igaztalan vádjaival szemben hasonló térre nem tévedt és bírálatának magasabb színvonalán az ellentéteket nem kiélesiteni, hanem kiegyenlíteni igyekezett: a jelentés szerkesztőinek elösmerését nyilvánítja. Amennyiben pedig a küldöttségi jelentés tartalmából is kétségtelen meggyőződést szerzett arról, hogy Nyíregyháza városa az önálló törvényhatósági város magasabb szervezeti hatáskörével járó anyagi és értelmi képességgel nem rendelkezik, sőt a rendezett tanácsú városokra háruló jelenlegi szervezete működésében is a reá utalt feladatoknak, az éber és közvetlen ellenőrzés és jóakaratú támogatás daczára is csak igen mérsékelt igényű kívánalmakhoz képest tud eleget tenni; miután csaknem bizonyodra vehető, bogy a törvényhatósággá emelésnemcsak mostani pótadóját több százalékkal emelné, hanem a hozzá csatolt pusztai területek elszakadása által tetemes területi veszteséget, a vármegye részére előállítási értékében visszatérítendő ingatlanok átvétele tekintetében súlyos anyagi veszteséget szenvedne, s mind ennek terhe kizárólag a város polgáraira háramlanék: miután a kérvény beadása óta változott viszonyok következtében, a várható eredményekről helyesen értesült adófizető polgárságnak számban és a teherviselési képesség terén egy igen tekintélyes része az önállósítás ellen foglalt állást; miután benszülött ősi népének még mindig erős mértékben megőrzött idegen .nyelvűségére való tekintettel a leghatározottabban arra van utalva, hogy a tiszta magyar ajkú vármegye népével való közvetlen érintkezése minden lehető módon megkönnyítessék és hogy a törvényhatósági jogokat felette oly elemekből álló testület gyakorolja, mely mellett az érzésében, gondolkozásában s a hazafiság terén kifogástalan nyiregyházi nép idegen nyelvűségének megszüntetését remélni lehet, s végül, miután a városi, vármegyei és országos közérdekek határozottan a jelenlegi szervezet fentartása mellett bizonyítanak: ugyanazért Nyíregyháza rendezett tanácsú város közönségét a törvényhatósági várossá való emelés ügyében beadott kérelmével, a megnyilatkozó többség akaratát tolmácsoló ezen határozatában elutasítja. A Nyíregyháza—vnaményi vasút építéséhez 200000 korona értékű törzsrészvény vásárlásával járult hozzá a közgyűlés, míg a n.-károly—v.-namény—csapi h. é. vasút segélyezésére vonatkozó kérvényt elutasította a vármegye közgyűlése, azzal a megokolással, hogy e vasút létesítése vármegyei érdeket nem képvisel. A közgyűlés, négy napi tárgyalás után, pénteken délben fejezte be tanácskozásait. Vámpolitikánk. A gazdasági egyesületek országos szövetsége a május hó 6-iki közgyűlésén megállapította a mezőgazdasági vámtételekel, amelyeknek az 1903-ban ujr.i kötendő kereskedelmi és vámszerződéseknél alapul keilene szolgálniok. A megállapított agrárvámtarifa sokkal szigorúbb védelmet biztosit a mezőgazdasági termelésnek, mint jelenleg érvényben levő általános vámtarifánk. Néhány fő tételt közlünk ennek illusztrálására. Általá. os vámtétel javasolt vi'ntételek jelenleg (fori tokban) miuiina is általános tengeri —'50 1"50 2*50 árpa —-75 2-— 3-— Zab —'7» 2-— 3-— buza 1-50 4-50 5-50 1-50 2-50 3-85 rozs 20'— 10-— 20-— 20-— 2-— 7 — 50-30-— 20"— 30-— 30-— 3"— 22-50 75.— friss asztali szőllő 10'— friss főzel. és gyüm. vm. ökör 15-— bika 4-— juh —-50 sertés 3- — ló és csikó 10'— Mint e néhány tétel is rá vall, a szövetség által megállapított agrár vámtarifában a fokozott védelem elve jut kifejezésre s javaslatában gondoskodva van arról is, hogy ezek a vámtételek a jövőben ne csak papiroson maradjanak, mint eddig, hanem érvényesüljenek is. Eddig ugyanis az általános vámtarifa tételei végnélküli alkudozás tárgyát képezték. Tényleg alig van agrár vámtételünk, amely a kereskedelmi szerződésekben érvényesült volna. Ismét néhány példát hozunk fel. Álta'áuos vámtarifánk tételei papiroson (forintokban) a valóságban czitrom, narancs 8"— vámmentes friss asztali szőllő 10'— 2-— luezerna, lóhere —-50 vámmentes vágott virág 5-— vámmentes tojás 1*50 vámmentes Az általános vámtarifa vámtételei tehát nem érvényesültek, mert lealkudták. Olaszország például a szőlő és déli gyümölcs vámját al udta le. Politikai tekintetekből engedményeket adtak neki, ami elég hiba volt, de a nagyobb baj azzal következett be aztán, hogy az olaszországnak vagy más államnak bármely okból megadott előnyt meg kellett adni az összes szerződéses államoknak, a legtöbb kedvezmény elvénél fogva. Ez az elv kizárja, hogy p. o. Olaszország több kedvezményben részesüljön, mint más szerződéses állam. A szövetség javaslatai szerint a minimális vámtételekből a kormány csakis a törvényhozás beleegyezésével engedhetne. Megvolna tehát ebben a garanczia arra, hogy az agrár vámtarifa nem lesz „eszköze a czéloknak" a kormányok kezében. Amennyiben Ausztria el nem fogadná ezt a vámtarifát, a javaslat szerint 1903-ban csak 1907-ig szóló szerződést kötnénk a külföldi államokkai s akkor, a kiegyezés lejárván, az önnálló vámterület alapján csináljuk meg vámpolitikánkat. Ez a lényege azoknak a javaslatoknak, amelyeket a gazdasági egyesületek hozzájárulásukkal szentesítettek. Sok szentesítésre vár azonban még az a javaslat míg törvénynyé válik. Először is a mi kormányunkkal kell elfogadtatni, azután Ausztriával s végül a külföldi államokkal. Mindegyik magában véve is nagy feladat, j Kormányunknak a magyaripar bizonyára erélyes akcziójával is számolnia kell majd. A magyaripar fejlődni akar s ezért ő is szigorúbb vámvédelmet fog követelni. Voltaképpen az agrár védelem nem zárja ki az ipari vé leimet, legalább magyar szempontból nem. Mert inig a mezőgazdasági főbb terményekből már tényleg nem vagyunk export állam, addig a migyar ipar is elég tért találhat még a közös vámterületen. Mi tehát a beifogyasztás megőrzése és fejlesztése révén megélünk akkor is, ha a külföld — felelet gyanánt a mi vámpolitikánkra — elsánczoija magát előlünk. Nem igy az os^trákipar. Ennek már kevés a közös vámterület; tulfejlődvén, kivált egyeságazataiban a belfogyasztási képessége, neki külföldi piaezra kell törekednie s az ide való julhatás ára e Idig az volt, hogy mi meg a külföld nyersterményeinek nyitottunk magunkhoz olcsó utat. Kényes és makacs derekat kell behajlítanunk Ausztriában, hogy ott az agrár vámvédelmet a javasolt alakban elfogadják. Aztán jön a külföld, a maga sokféle kiviteli érdekeivel és követeléseivel. A szigorú retorziók elől való kitérés itt is sok fejtörést fog okozni. A kormánynak tehát igen nehéz feladata lesz és úgyszólván tarthatatlan álláspontja, ha nem áll háta mögött a közvélemény, melynek ellenmondást nem tűrő megnyilatkozásaira rámutathat. Mindezeknél fogva a Szövetség javaslataitól csak ugy remélhet sikert, ha azok mellett kezdettől-vegéig, SZÍVÓS ragaszkodással kitart a magyar gazdaközönség. Ha azonban "csak ugy se hideg, se meleg módra vesszük fel ezt a jogos önvédelmi harezot, amelyet a vámpolitika irányítása provokálni fog, akkor el lehetünk rá készülve, hogy megint az osztrák ipari érdek fog diktálni s ini megint jajgathatunk hosszú tiz esztendőkig. Buday Barna. Az ezredévi ünnepély évfordulója. Szép verő fényes tavaszi reggelre ébredt fel május 10-én Nyíregyháza város közönsége, de különösen lelkes kebellel az ifjúság ! Ünaepel a város, de különösen az ifjúság, lengnek a zászlók az iskolák épületein és egyéb középületeken. Édes hazánk ezeréves fennállásának emlékünnepét ünnepeli az ifjúság s vele a város. Az ünnepélyek sorrendjét az ág. hit. ev. népiskola nyitotta meg. A gyermek sereg az iskolai dísztermet egészen megtöltötte. Hazafias dalok és szavalatok között Fazekas János tanító lelkes, de a gyermekek felfogásához mért szavakkal magyarázta meg az ünnepély jelentőségét. A', ünnepélyen megjelent az egyház és iskola előljár jsága és a szülők nagyobb számmal. Alig lett vége a népiskola ünnepélyének, az ág. liitv. ev. főgimnázium ifjúsága derék tanáraival kivonult a Bessenyei szoborhoz, melyet szép rendben körülállva, dicséretére a rendezőknek, a közönségnek is elég helyet juttatott, a mely nem is maradt üresen, mert a társadalom minden rétege igen nagy számban volt képviselve. Az ünnepély programmja ez volt: 1. A városi dalegylet egyesülve a főgimnázium dalkörével a „S^ózaf-ot énekelte Szantroch Jílajos karnagy preciz vezetése mellett 2. Porubszky Pál főgimnáziumi tanár remek és tanulságos beszédben emlékezett meg az ezredév emlékünnepéről. A magas szárnyalású beszédet itt közöljük : Mélyen tisstélt ünneplő közönség! Szeretett ifjúság! Szabolcsvármegye 189G-ban elhatározta, hogy hazánk akkori ezer éves fennállásának emlékét, minden évben megyeszerte megünnepeljék. Eljöttünk tehát mi is ünnepelni. De nemcsak a kötelesség hozott ide, hanem a tiszta hazaszeretet és a tanúság, melyet ünnepünkből menthetünk. A magyar nép életének ezer esztendejéről okunk van, hogy minden évben megemlékezzünk ; hogy azt a sok fényt és dicsőséget, mely nagy idők sürü fátyolán is keresztül ragyog, s azt a sok borút és villámos fergeteget, melyeknek rombolását most is sinyli még testén e haza, el ne feledjük soha. Ha a végtelen tenger dagálya és apálya s viharzó hullám-hegyei megtanítják a hajóst szembeszállni és daczolni a vészszel; ha a nagy természet egy eredőből származó, egy czélra törekvő s legnagyobbat, legszebbet alkotó erői megtanítják az embert, miként lehet egyakarattal dicső eredményeket kivívni; és ha az elemek bús harczából azt látjuk, miként semmisülhetnek tönkre az emberi ész és kéz legremekebb alkotásai: ugy hazánk története tükör gyanánt áll előttünk mind a három példára. Mithoszba való legenda az a történet. Legendája egy maroknyi népnek, mely isteni erényekkel megáldva, daemoni bűnökkel megátkozva harezol keresztül ezer esztendőt, hol bűnei által porba taposva, hol erényei által csillagokig felemelve, de mindannyiszor a lelkében élő őserő és a gondviselés segedelmével az enyészellől megőrizve. Az őserő és gondviselés voltak vezérlő kalauzai az elmúlt ezer esztendőnek. A honfoglalásban tűnnek fel először. Egy maroknyi népben feltámad az eszme uj hazát keresni; felkerekedik, elhagyja dús legelőit, beléveti magát mint ellenség idegen népek áradatába, kikkel teljesen ellentétes nyelve, erkölcse, szokása. Mi viszi előre, ki vezérli nyomát? Mi ad fegyverének élt, izmainak kitartást, hogy meghódítsa az idegent, de le ne tiporja, ha iem testvérként magához emelje, hogy az azután s hazájának tekintse a régi földet s vérének az uj hóditc*., kivel most együtt birja az ős hazát? A fizikai, erkölcsi és szellemi őserők összehatása és a gondviselés keze vezérli már az Árpád magyarjait is és kiséri végig a nagy epopéjában, melyet feltüntet e nép története. De nemcsak a bonszerzés, az államalkotás és honvédelem nagy munkáiban is. Szent István megérti a kor intő szavát: vagy elvész a nemzet, vagy bele illeszkedik a nyugati népek erkólcsvilágaba? S az ősi hitnek pusztulni kell; az áldozati oltárok romba dőlnek, táltosok és igriczek pogányéneke elnémul és bár sok vérnek árán, a szelídebb erkölcsök igájába hajtja derekát a szilaj nép, s a törzsszervezet helyett független királyi állam keletkezik, melynek lakói Kárpátoktól az Adriáig egy uralkodót ismernek el a sok parancsoló vezér helyett. De az őserő nem engedi, hogy az uralkodó zsarnok lehessen valaha a szabad nép fölött s a függetlenség és alkotmányos szabadság szeretete fundamentomává lesz a hazaszeretetnek. Szabad nemzettel alkotmányt tisztelő erős uralkodó nagygyá emeli az új hazát. Szent László országát tisztelik mindenütt; IV Béla a szörnyű nemzeti csapás után újra alapitja a hont s elleneit megbünteti; Nagy Lajos, Mátyás világhatalommá emelik Magyarországot. Vagy felsoroljam-e a hazaszeretet magasztos példaképeit? Törökverő Hunyadiban, Kinizsiben , Dobó Istvánban; szabadságért harczoló Bocskaiban, Rákóczyakban; magukat honért hősiesen feláldozó Szondiban, Zrínyiben nem-e a gondviselésnek és a nemzeti őserőnek hangos megnyilatkozását látja szemünk. Váljon ha ők nincsenek, ünnepelhetnénk-e mi utódok az ezer év emlékét nemzeti és állami egyéniségünk épségében ? Bizony mondom, ha ők nem lettek volna, puszta volna magyartól e föld, még az emlékezet sem gyújtaná meg fáklyáját az elveszett nemzet sirja fölött. Ámde az őserő nemcsak erényekben nyilatkozott meg. A nemzeti bűnök ép ugy felvannak jegyezve a történelem lapjain, mint a hősök teltei. A bűnök, melyek gyöngítették századokon át, vegre a sir szélére vitték e nemzetet. Czudar kapzsiság, ádáz politikai gyűlölködés, hazaíiatlanság, vallási fanatizmus és még sok más piszkos fekélye az emberi jellemnek nehezedtek átok gyanánt a magyarra. Történelmünk minden keserüpercze, minden gyászos korszaka a nemzeti visszavonásban találja forrását. A tatár dúlás és a mohácsi gyásznap; a török járom és a bécsi rabiga a nemzeti pártviszályok következménye. Egyetértő, egyakaratu magyarral nem birt volna se török, se tatár, se a bécsi nemzetgyilkoló politika; pártokra szakadt nemzetet legyőzte valamennyi. Ámde a bűntudat vezeklése ismét nagyokra képesité a 17. század magyarságát. A nemzeti visszahatás csaknem 200 évig folytatta a harezot a nemzetirtó bécsi politika ellen, a melyre, különösen a 17. század szabadságharczaira s azok dicső hőseire minden időkben büszkeséggel fog visszatekinteni az utókor. II. Bákóczy Ferencz 8 évig tartó nemzett fölkelése tetőzi be e korszakot. Emlékezetes kétszáz eszlendő, mely alatt a magyar vére vagy a harczmezőn ömlik, vagy a vérpadon; pusztul á nemzeti vagyon, ritkulnak a honfiak sorai, hogy a megmaradtak végre kifáradtan tegyék le a szabadság fegyverét a majtényi sikon. Igy érkezett meg a 18. század második fele. Sivái idők. A nemzet anyagi és erkölcsi erőiben kimerülve nem törődik többé önmagával. Mintha elaludt volna, nein bánja bármit tesznek vele. Szomorú korszak, vajha ne kéne rá emlékezni! Ámdo benne van a legnagyobb tanúság is! Azt bizonyítja, bogy a gondviselés el nem hagyja e népet sohasem. Mert ime a mult század utolján, midőn már mindenki azt hitte, hogy vége van e maroknyi népnek, mely kilencz századon keresztül száz és száz milliónyi másként érző, másként gondolkodó és cselekvő emberáradat közt, nemzet pusztító külső háborúk és belső pártviszályok fergetegében sziklaként állott meg; mondom, midőn mindenki azt hitte már, hogy haldoklik e nép: ime az őserő, mely tán erdők rengetegében, vagy vizek mélyén, avagy a föld méhében szunnyadott hosszú, lethargikus álomban, ismét feltámad; megjelenik férfiak szivében, ajkán és karuk izmaiban, hogy a haldokló nemzetet új életre ébreszsze. Legelőször,szeretet ifjúság aBessenyei ajkán szólalt meg az őserő; ketkedőn még és bizalmatlanul eleinte, majd bátrabban és biztatóbban. És szállt, szállt a hang munkára hiva fel azokat, akik nem aludtak. Előbb nagyon kevesen hittek a hangnak, azt vélték altató dal: majd, midőn megértették, kétkedőn rázták fejüket, nem biztak a jövőben; idő telt bele, mig ezrek szivében felébredt a remény, a hit, a bizalom, bogy nem vesztünk még el egészen. De három évtized se telt el még, midőn már riasztva fuj kürtjébe a nagy harsonás : Romlásnak iudult hajdan erős magyar, Nem látod Árpád vére miként fajul . . . Velőket rázó, halottakat feltámasztó szózat volt már ez, melyben a fájdalom, a keserűség és harag kiált, de az öntudat ereje is megszólal, hogy tettre serkentsen, ha van még erő a dermedt tagokban, vagy halálba kergessen, ha többé nem vagyunk életre méltók. S a költőkben és szónokokbau feltámadt őserő, megihleti a milliók lelkét. A nemzet kezdi érezni hogy él, hogy e földön élnie és halnia kell, hogy még jönni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán. Megharsan a Széchenyi jósszava : .Magyarország nem volt, de lesz!" És egy fél század sem telik el, mint a Főnix madár emelkedik ki a nemrég jóra tehetetlen nép ifjú óriássá s pótolja lázas munkával századok mulasztását és repül a felhők felé. De hajh századok bűneiért még egyszer lakolnia kellett. Hiába voltak fiai félistenek, még egyszer el kellett buknia, hogy még egyszer tanúságot merítsen a saját történetéből. Merítsünk mi is, nemes ifjúság ! E szoborhoz jöttünk ki megünnepelni ezer éves fennállásunk emlékét. Méltó hely arra. Mert Bessenyei Györgynek része van az ezer év történetében. 0 volt a nagy ébresztő. A nemzet ős ereje és a gondviselés keze j látszik meg az ő munkájában is. A gondviselés küldte őt akkor, midőn nemzetünk a sir szélén állott; a nemzeti őserő nyilatkozott meg Szabolcs fiában, midőn azért vitték Bécsbe, hogy ott nemzeti egyéniségéből kivetkezzen. Az ő magyar lelkét megedzetle az idegen föld, szemének